A Zene Hivatása ...
... az emberi szív mélyére világosságot deríteni..
A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.
Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.
A zene ereje képes a vadállat megszelídítésére.
Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a vén tölgyet.
A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.
Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.
A zene ereje képes a vadállat megszelídítésére.
Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a vén tölgyet.
"A két jó barát zenéje képes komoly embereket is megőríteni.''
Luka Sulic and Stjepan Hauser / Morris Studio, Zagreb
Zenék Gyűjteménye
http://www.lyricstube.net/
http://www.uwall.tv/
http://www.ezustido.hu/video.html#ÖRÖKZÖLD_MELÓDIÁK --
http://www.lyricstube.net/
http://www.uwall.tv/
http://www.ezustido.hu/video.html#ÖRÖKZÖLD_MELÓDIÁK --
Ingyenes Zene - www.pandora.com
Ludwig van Beethoven / 1770 - 1827
A Holdfény szonáta megható története.
A Holdfény szonáta megható története.
Kinek nem voltak az életében nagyon fájdalmas pillanatok?
Kiben nem merült fel soha a feladás gondolata a nagyon nehéz pillanatokban?
Ki nem érezte még magát soha mérhetetlenül magányosnak,
amikor teljesen kilátástalannak látszott az élete?
Még a híres, gazdag és nagy hatalommal bíró emberek sem kerülhetik el a magányos és szenvedéssel teli pillanatokat.
Pontosan ez történt minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjével. Ludwig von Beethoven 1770-ben született Németországban, Bonnban, és 1827-ben Bécsben érte a halál.
Beethoven ilyen fájdalmas, sötét és komor időszakokon ment keresztül. A német herceg halálakor, aki barátja, jótevője és második apja volt, mély szomorúság és depresszió kerítette hatalmába.
A fiatal Beethoven nagyon szenvedett a szeretet hiányától.
Apja iszákos volt, aki rendszeresen verte a fiát.
Az utcán halt meg, az alkohol áldozata lett.
Anyja nagyon fiatalon halt meg, és bátyja soha nem állt mellé, nem segítette.
Ráadásul betegsége, hallásromlása felerősödött, s ez egyre jobban kínozta őt.
Ideges, ingerlékeny emberré vált.
Beethoven már csak egy füléhez tartott tölcsér formájú eszköz segítségével
tudta hallani a hangokat.
Mindig magával vitt egy füzetet, hogy az emberek beleírhassanak, és így tudjanak kommunikálni vele. De senkinek nem volt ehhez türelme, sem ahhoz,
hogy szájról olvasva megérthesse őket.
Tapasztalva, hogy senki sem érti meg és senki sem akar segíteni neki, Beethoven magába zárkózott, és kerülte az embereket. Embergyülölőnek tekintették.
Mindezekután a zeneszerző mély depresszióba esett. Azon kezdett gondolkodni,
hogy talán az öngyilkosság lenne a legjobb megoldás.
De mivel Isten egy gyermekéről sem feledkezik meg, a Beethoven felé nyújtott segítő kéz egy vak fiatalasszony személyében érkezett.
Ez az asszony ugyanabban a bérházban lakott, ahova a zeneszerző kellett költözzön,
és egyszer azt mondta a férfinak, a fülébe kiabálva:
„Bármit megadnék, ha egyszer láthatnám a holdfényt!”
Ezt hallva Beethoven könnyekben tört ki:
De hát ő mégiscsak lát! Mégiscsak tud komponálni, és azt le tudja írni papírra!
Hatalmas életkedv öntötte el, ami minden idők egyik leggyönyörűbb zenedarabjának,
a „Mondscheinsonate”, a Holdfény szonáta megalkotására késztette.
A zenedarab fő motívumában lassú lépteket idéznek a hangok, talán Beethoven és mások lépteit, amint a német herceg, barátja és jótevője koporsóját követik.
Felnézve az ezüstszínű holdfényes égre, a világtalan fiatalasszonyra emlékezve, amint barátja halálának okát kérdezi, és nagyon mély gondolatokba merül.
Egyes zeneiskolák úgy tartják, hogy a szonáta első tételében állandóan ismétlődő hangok mintha a „Warum? Warum?” (Miért? Miért?) szavakat idéznék.
Évekkel azután, hogy túljutott a szomorú, szenvedéssel és fájdalommal teli életszakaszán, elkészült a felülmúlhatatlan zenemű, az „Örömóda”, a 9. szimfóniából.
Ez a remekmű koronázta meg a zeneszerző élete munkáját.
1824-ben maga vezényelte az első előadást.
Mivel addigra már teljesen megsüketült, nem hallotta a tapsot.
Az egyik szólista gyengéden megfogta Beethovent, és a hallgatóság felé fordította, hogy lássa a termet betöltő, vadul éljenző, tapsoló és kalaplengető közönséget.
Úgy mondják, az Örömóda Beethoven háláját fejezi ki Isten és az Élet felé,
hogy annak idején mégsem dobta el magától az életét.
És ez a köszönet azt a vak fiatalasszonyt illeti, aki arra inspirálta őt kívánságával,
hogy a holdfényes éjszakát hangjegyekbe ültesse át:
egy csodálatosan szép melódia édes dallamában a holdfény sugarai hullámzanak...
Érzékenységét felhasználva,
Beethoven, a zeneszerző, aki nem hallott semmit,
gyönyörűséges zenéjével lefestette az éj szépségében fürdőző holdfényt
egy olyan nőnek, aki nem látott semmit.
Kiben nem merült fel soha a feladás gondolata a nagyon nehéz pillanatokban?
Ki nem érezte még magát soha mérhetetlenül magányosnak,
amikor teljesen kilátástalannak látszott az élete?
Még a híres, gazdag és nagy hatalommal bíró emberek sem kerülhetik el a magányos és szenvedéssel teli pillanatokat.
Pontosan ez történt minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjével. Ludwig von Beethoven 1770-ben született Németországban, Bonnban, és 1827-ben Bécsben érte a halál.
Beethoven ilyen fájdalmas, sötét és komor időszakokon ment keresztül. A német herceg halálakor, aki barátja, jótevője és második apja volt, mély szomorúság és depresszió kerítette hatalmába.
A fiatal Beethoven nagyon szenvedett a szeretet hiányától.
Apja iszákos volt, aki rendszeresen verte a fiát.
Az utcán halt meg, az alkohol áldozata lett.
Anyja nagyon fiatalon halt meg, és bátyja soha nem állt mellé, nem segítette.
Ráadásul betegsége, hallásromlása felerősödött, s ez egyre jobban kínozta őt.
Ideges, ingerlékeny emberré vált.
Beethoven már csak egy füléhez tartott tölcsér formájú eszköz segítségével
tudta hallani a hangokat.
Mindig magával vitt egy füzetet, hogy az emberek beleírhassanak, és így tudjanak kommunikálni vele. De senkinek nem volt ehhez türelme, sem ahhoz,
hogy szájról olvasva megérthesse őket.
Tapasztalva, hogy senki sem érti meg és senki sem akar segíteni neki, Beethoven magába zárkózott, és kerülte az embereket. Embergyülölőnek tekintették.
Mindezekután a zeneszerző mély depresszióba esett. Azon kezdett gondolkodni,
hogy talán az öngyilkosság lenne a legjobb megoldás.
De mivel Isten egy gyermekéről sem feledkezik meg, a Beethoven felé nyújtott segítő kéz egy vak fiatalasszony személyében érkezett.
Ez az asszony ugyanabban a bérházban lakott, ahova a zeneszerző kellett költözzön,
és egyszer azt mondta a férfinak, a fülébe kiabálva:
„Bármit megadnék, ha egyszer láthatnám a holdfényt!”
Ezt hallva Beethoven könnyekben tört ki:
De hát ő mégiscsak lát! Mégiscsak tud komponálni, és azt le tudja írni papírra!
Hatalmas életkedv öntötte el, ami minden idők egyik leggyönyörűbb zenedarabjának,
a „Mondscheinsonate”, a Holdfény szonáta megalkotására késztette.
A zenedarab fő motívumában lassú lépteket idéznek a hangok, talán Beethoven és mások lépteit, amint a német herceg, barátja és jótevője koporsóját követik.
Felnézve az ezüstszínű holdfényes égre, a világtalan fiatalasszonyra emlékezve, amint barátja halálának okát kérdezi, és nagyon mély gondolatokba merül.
Egyes zeneiskolák úgy tartják, hogy a szonáta első tételében állandóan ismétlődő hangok mintha a „Warum? Warum?” (Miért? Miért?) szavakat idéznék.
Évekkel azután, hogy túljutott a szomorú, szenvedéssel és fájdalommal teli életszakaszán, elkészült a felülmúlhatatlan zenemű, az „Örömóda”, a 9. szimfóniából.
Ez a remekmű koronázta meg a zeneszerző élete munkáját.
1824-ben maga vezényelte az első előadást.
Mivel addigra már teljesen megsüketült, nem hallotta a tapsot.
Az egyik szólista gyengéden megfogta Beethovent, és a hallgatóság felé fordította, hogy lássa a termet betöltő, vadul éljenző, tapsoló és kalaplengető közönséget.
Úgy mondják, az Örömóda Beethoven háláját fejezi ki Isten és az Élet felé,
hogy annak idején mégsem dobta el magától az életét.
És ez a köszönet azt a vak fiatalasszonyt illeti, aki arra inspirálta őt kívánságával,
hogy a holdfényes éjszakát hangjegyekbe ültesse át:
egy csodálatosan szép melódia édes dallamában a holdfény sugarai hullámzanak...
Érzékenységét felhasználva,
Beethoven, a zeneszerző, aki nem hallott semmit,
gyönyörűséges zenéjével lefestette az éj szépségében fürdőző holdfényt
egy olyan nőnek, aki nem látott semmit.
| Ludwig van Beethoven |
Sok a Dudás ...
Dalszöveg
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok,
A szívem Itáliáért dobog.
Engem már sokfelé sodort az élet,
A saját árnyékomtól sosem félek.
Akármi megtörténhet a nagyvilágban,
Jókedvemet elveszteni sosem fogom.
Mint minden olasz, szeretek inni, enni,
A bajra orvosság egy jó spagetti.
Mindenhol megtalálom azt, amitől
Hétköznap is ünnepi a hangulatom.
És újra itt vagyok: Buongiorno, Maria!
Az embert mindenhonnan visszahívja,
Buongiorno, Hutilio!
Szerelmem mindig a tiéd!
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok,
A szívemből árad a dal az ég felé.
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok a szívem Itáliáért dobog.
Engem már sokfelé sodort az élet,
Ezért a jég hátán is jól megélek.
Bevallom, néha-néha összeszorul
Szívem, ha a tengerpartra gondolok.
Nekem nincs nagy kedvem jönni, menni,
Ilyenkor kell egy pohár jó chianti.
Gitárom felkapom és énekelek,
Rosszkedvemet percek alatt elzavarom.
És újra itt vagyok: Buongiorno, Maria!
Az embert mindenhonnan visszahívja,
Buongiorno, Hutilio!
Szerelmem mindig a tiéd!
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok,
A szívemből árad a dal az ég felé.
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok a szívem Itáliáért dobog.
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok,
A szívem Itáliáért dobog.
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok,
A szívem Itáliáért dobog.
Engem már sokfelé sodort az élet,
A saját árnyékomtól sosem félek.
Akármi megtörténhet a nagyvilágban,
Jókedvemet elveszteni sosem fogom.
Mint minden olasz, szeretek inni, enni,
A bajra orvosság egy jó spagetti.
Mindenhol megtalálom azt, amitől
Hétköznap is ünnepi a hangulatom.
És újra itt vagyok: Buongiorno, Maria!
Az embert mindenhonnan visszahívja,
Buongiorno, Hutilio!
Szerelmem mindig a tiéd!
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok,
A szívemből árad a dal az ég felé.
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok a szívem Itáliáért dobog.
Engem már sokfelé sodort az élet,
Ezért a jég hátán is jól megélek.
Bevallom, néha-néha összeszorul
Szívem, ha a tengerpartra gondolok.
Nekem nincs nagy kedvem jönni, menni,
Ilyenkor kell egy pohár jó chianti.
Gitárom felkapom és énekelek,
Rosszkedvemet percek alatt elzavarom.
És újra itt vagyok: Buongiorno, Maria!
Az embert mindenhonnan visszahívja,
Buongiorno, Hutilio!
Szerelmem mindig a tiéd!
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok,
A szívemből árad a dal az ég felé.
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok a szívem Itáliáért dobog.
Imádok útra kelni,
Gitárral énekelni,
Akárhol járok,
A szívem Itáliáért dobog.
A Boldogság Kulcsa
http://www.eletesegeszseg.com/a-boldogsaacuteg-kulcsa.html
http://www.eletesegeszseg.com/a-boldogsaacuteg-kulcsa--2.html
http://www.eletesegeszseg.com/a-boldogsaacuteg-kulcsa--2.html
Magyar Zene Japán Változatban
Égi zenék, és gondolatok
Bagdi Bella: HOOPONOPONOhawaiihoponopono5:05
Bagdi Bella: Elhiszem azt, amit még nem látok,
hogy meglássam azt, amiben hiszekBella Bagdi2:46
Bagdi Bella: Fényt hozokBella Bagdi5:36
Bagdi Bella: DárádádíráBella Bagdi2:55
Eckhart Tolle - Bagdi Bella: Ott vagyok, ahol lennem kellBagdi Bella4:39
Bagdi Bella: ElengedésVandrea806:57
Bagdi Bella: Régi magyar áldás - Budapesti Kongresszusi Központ, 2012.Bagdi Bella9:02
Beethoven - Moonlight Sonata (60 Minutes Version)
Bagdi Bella: HOOPONOPONOhawaiihoponopono5:05
Bagdi Bella: Elhiszem azt, amit még nem látok,
hogy meglássam azt, amiben hiszekBella Bagdi2:46
Bagdi Bella: Fényt hozokBella Bagdi5:36
Bagdi Bella: DárádádíráBella Bagdi2:55
Eckhart Tolle - Bagdi Bella: Ott vagyok, ahol lennem kellBagdi Bella4:39
Bagdi Bella: ElengedésVandrea806:57
Bagdi Bella: Régi magyar áldás - Budapesti Kongresszusi Központ, 2012.Bagdi Bella9:02
Beethoven - Moonlight Sonata (60 Minutes Version)
