Tiltott Történelem
Új Világtudat
Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. / Buddha
Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. / Buddha
_______________________________________________________________________________
ANTROPOLÓGIAI ÉRDEKESSÉGEK
ÓRIÁS EMBERI MARADVÁNYOK
http://www.csontmester.hu/szerkeszt/ant_erdekesseg.html
Egy 1926.május 14-i, Nayarit-i (Mexico) újságkivágás szerint
D.W.Page és F.W.Devalda kapitányok olyan óriásfaj csontjait fedezték fel, akik átlagban 10 láb (3m) fölötti magasságúak voltak. A helyi legendák szerint Ecuadorból származtak.
Erről semmi többet nem lehetett hallani, de ez nem meglepő; az „óriás” szótól bármelyik tudósnak – képletesen szólva – égnek áll a haja. De a több tucat óriási csontvázak kiásása, világszerte megdöbbentette a régészeket.
Mindemellett Josephus Flavius, az isz. első századi hírneves zsidó történész is leírja, hogy az óriások teste olyan nagy, és arckifejezésük annyira különböző más emberekétől, hogy megdöbbentő látványt nyújtottak. Hozzáteszi még, hogy az ő idejében az óriások csontjai még mindig ki voltak állítva.
A legkorábbi jelentések az óriás-csontok megtalálásáról még Krisztus előttiek. Íme néhányuk:
I.e. 600 – Sparta megtalálja Orestes óriás-csontjait.
I.e. 500 - Kimon felfedezi Thescus óriási csontjait.
I.e. 200 - Euphorion óriás-csontokat talál Samos-ban.
I.e. 100 - Anteaus óriási csontjait látták Marokkóban.
I.sz. 1 - Augustus óriás-csontok múzeuma Capri-n, Tiberius birodalma.
- Orontes óriás csontjait fedezték fel Szíriában.
I.sz. 100 - Ajax óriási csontjait felfedezték Rhoetumnál.
- Óriási csontokat állítottak ki Nitriában, Egyiptomban.
I.sz. 200 - Solinus óriási csontokat ír le Pallene-ben és Krétán.
I.sz. 500 - Óriás csontokat mutattak be Konstantinápolyban.
Óriás ember csontvázát – melynek hiányzik a feje – ásták ki El Boquin-nál, a Mico folyó mentén, a Chontales térségben. A bordák egy yard (91cm) hosszúak és négy hüvelyk (10cm) szélesek, és a sípcsont túl nehéz, hogy egy ember elbírja. A „chontales” egy indián szó – „vademberek”-et jelent.
1509-ben Rouen-ban amikor a dominikánus rendház közelében árkokat ástak, olyan kõsírra leltek, amiben egy óriási csontváz rejtõzött, akkora koponyával, amiben elfért volna egy egész véka (kb. 36 font) gabona. Csak a sípcsontja 1,22 m volt, amibõl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy tulajdonosa több mint 5 méteres lehetett. A síron egy réztáblára vésve olvashatjuk a nevét: „ A nemes és hatalmas úr, Ricon de Villemont lovag nyugszik itt.”.
A Spanyol fõhercegség területén lévõ Valencia városa azzal dicsekedett, hogy nála vannak az óriás Bucart-nak, Vivarais zsarnokának csontjai, akivel saját alatvalója, Cabillon grófja végzett. A birtokukban levõ freskóknak és feljegyzéseknek köszönhetõen azt is tudjuk, hogy Bucart termete 6,8 m körül lehetett.
1516-ban a Sziciliai Mezarino közelében egy 9 m-es óriás csontvá ára bukkantak. 1548-ban és 1550-ben több hasonlót is találtak ugyanott. Ezek mindegyike nagyobb volt 9 m-nél.
1613-ban Franciaországban ásatásokat végeztek. Ekkor került felszínre egy gigászi test, ami a „Theotobochus rex” nevet viselte. A csontváz 7,62 m hosszú volt, a hátától a mellkasáig 1,52 m-t mértek, és a vállszélessége 3 m-t tett ki.
1785-ben Bohémiában, közel 8 m-es emberi csontváz felfedezésérõl adtak számot. A combcsontokat a mai napig is egy helybeli középkori várban õrzik.
1833-ban a kaliforniai Lompock Rancho-nál ásó katonák egy 12 láb (3.6m) magas férfi csontvázát fedezték fel. A csontváz körül kagylószerűen kivájt pajzsok, sisakok, kőbalták és más eszközök voltak. A koponya alsó és felső fogsora is dupla volt. Sajnos ezt a testet titokban temették el, mert a helyi indiánokat felháborították a maradványok.
Ez a különleges óriás mellesleg jelentős hasonlóságot mutat egy másik dupla fogsorú óriás emberrel, akinek csontváz-maradványait a kaliforniai partvidék mentén, Santa Rosa szigeten ásták ki szintén az 1800-as években. Az azt követő kutatás kimutatta, hogy ő, vagy leszármazottai, azokból a kis elefántokból lakomáztak, melyek egykor a szigeten éltek és amelyek réges-régen éppúgy eltűntek, mint azok az óriások, akik megették őket.
A Minnesota-i Clearwater-ben hét óriás csontvázát találták meg dombokban. Ezeknek is csapott homlokuk és teljes dupla fogazatuk volt.
1877 júliusában négy aranyásó felszínre került arany- és ezüstmaradványok után kutatott egy elhagyatott, hegyes területen, a Spring Valley elején, nem messze a nevadai Eureka-tól.
A sziklákat vizsgálva az egyik ember valami különlegeset pillantott meg, amely egy magas párkányról állt ki. Felmászván, hogy jobban megnézze, az aranyásó igen meglepődött, amikor egy emberi lábszárcsontot és térdkalácsot talált, amelyek egy kemény sziklából álltak ki. Szólt a társainak, és együttesen csákányaikkal kiemelték a furcsaságot. Felismerve, hogy egy nagyon különleges leletet találtak, bevitték azt Eureka-ba, ahol aztán kiállították.
Az a kő, amibe a csontok beágyazódtak, egy kemény, sötétvörös kvarcit volt és maguk a csontok is feketék voltak az elszenesedéstől, ami nagyon régi korra utalt. Mikor a körülvevő követ gondosan eltávolították, úgy találták, hogy a lelet combcsontból áll, amely 4 hüvelykkel a térd fölött eltört, valamint a térdkalácsból és térdizületből, az alsó lábszárcsontokból és a láb teljes csontozatából. Több orvos megvizsgálta a maradványokat és meg voltak győződve, hogy anatómiailag azok egyszer valóban egy emberi lényhez tartoztak és meglehetősen “újkorinak” néznek ki.
De a legérdekesebb vonatkozása a csontoknak a méretük volt; a térdtől a sarokig 39 hüvelyk (90 cm) hosszúságúak voltak. A gazdájuk életében ezért legalább 12 láb (3.6 m) magas volt. Tovább növelte a rejtélyt az a tény, hogy a szikla, amelyben a csontokat találták, geológiailag a Jura időszakra, a dinoszauruszok korára datálható - több, mint 185 millió évvel ezelőttre. A helyi újságok számos történetet közöltek a csodálatos leletről és két múzeum is küldött kutatókat, hogy megnézzék, lehet-e még többet is találni a csontváz maradványaiból. Sajnos semmi más, csak a lábszár és a láb volt a sziklában.
1883-ban mindkét nemből való, tíz óriás méretű csontvázat ástak ki a minnesotai Warren-nél. (St. Paul Pioneer Press május 23. 1883)
1891-ben, az arizonai Crittenden közelében, munkások – egy kereskedelmi épület földmunkáinak végzése közben – egy hatalmas kőszarkofágra találtak rá nyolc lábbal a talajfelszín alatt. A vállalkozó szakértő segítséget hívott és felnyitották a szarkofágot. Egy gránit múmia-tartó került elő, amelyik egykoron egy olyan emberi lény testét tartalmazta, aki több, mint 12 láb (3.6m) magas volt. Egy hat lábú ember – a tartón lévő véset szerint. De a testet olyan sok ezer évvel azelőtt temették el, hogy már régóta elporladt.
1911-ben, Guano-bányász munkálatok során számos, mintegy 2-2.5 m magas, vörös hajú ember mumifikált maradványát ásták ki a nevadai Lovelock Cave-nél, 70 mérföldre észak-keletre Reno-tól.Ezek a csontok a helyi Piute indiánok legendáit igazolták az óriásokkal kapcsolatban, kiket ők Si-Te-Cah-knak hívtak. A múmiákat figyelmen kívül hagyta a helyi hatóság és megparancsolta, hogy újra temessék el azokat. Néhány koponyának vörös haja volt, ami csak európaiaknál fordul elő, bebizonyítván, hogy volt a Columbus előtti Amerikában európai jelenlét. Szerencsére az óriási Lovelock koponyák közül az egyiket még ma is megőrizték.
1931 februárjában és júniusában nagy csontvázakat találtak a Humboldt tó mélyén szintén a Nevadai Lovelock közelében. A két talált csontváz közül az első 8 és fél láb (2.5m) magas volt, és úgy tűnt, mintha gumiborítású anyagba csomagolták volna az egyiptomi módszerhez hasonlóan. A második csontváz majdnem 10 láb (3m) hosszú volt.
Az óriás koponyák a többi különböző Lovelock régészeti lelettel együtt a nevadai Humbolt Múzeumban található, Winnemucca-ban. Ezen leletek közül néhány a Nevadai Állami Történeti Társaság múzeumában található, Reno-ban.
1936-ban Larson Kohl, egy német paleontológus és antropológus óriási emberi csontokat talált a közép-afrikai Elyasi tó partján. Később más óriás-csontvázakat is találtak Hava-ban, Transvaalban és Kínában is. Az óriások létezésének bizonyítéka kétségbevonhatatlan. ”Tudományosan igazolt tény” - mondja Dr.Louis Burkhalter.
A második világháború alatt Ivan T. Sanderson, egy jól ismert zoológus arról beszél, hogy legénysége üledékes kőzetet földgyaluzott, amikor véletlenül egy temetőre bukkantak.
Abban olyan koponyák voltak, melyek az aljuktól a tetejükig 22-24 hüvelyk (50-60 cm) nagyságot értek el - tehát közel háromszor akkorák, mint egy felnőtt emberi koponya. Mivel egy felnőtt koponya normális mérete kb. nyolc hüvelyk átmérőjű, egy ekkora nagy koponya döbbenetes méretre utal egy arányosan felépített embernél.
Továbbá minden koponyáról azt jelentették, hogy ügyesen meg volt lékelve (trepanálva) - ez olyan eljárás, amellyel lyukat vágnak a koponya felső részébe. Ha azokat a teremtményeket, akikhez ezek a koponyák tartoztak, megfelelően arányba állították volna, kétségtelenül legalább 12 láb (3.6m) magasak lettek volna, vagy még magasabbak.
Tény, hogy gyakori szokás volt a gyermeki koponyát meglapítani és így arra kényszeríteni, hogy nyújtott alakban növekedjen, mind az ősi Peruban, a mayáknál, mind a Montana-i laposfejű indiánoknál. Sanderson megpróbált további bizonyítékot összegyűjteni, végül az egység egy másik tagjától is kapott levelet, aki megerősítette a jelentést. Mindkét levél azt jelezte, hogy a Smithonian Intézet begyűjtötte a maradványokat, bár erről semmi nem tudódott ki. Sanderson meg volt győződve, hogy a Smithonian Intézet megkapta a bizarr ereklyéket, de csodálkozott, hogy az eredményeket miért nem teszik közzé. Azt kérdezi : „Arról van szó, hogy ezek az emberek képtelenek szembenézni azzal, hogy újraírják az összes tankönyvet?”
1947-ben egy helyi újság jelentette, hogy amatőr archeológusok – akik a „halál-völgyben” dolgoztak – kilenc láb (2.74m) magas csontvázakat fedeztek fel. Az érintett régészek azt is állították, hogy kardfogú tigrisek és dinoszauruszok csontjait találták meg az emberi maradványokkal együtt.
Az 1950-es évek vége felé útépítés alkalmával a délkelet-törökországi Homs-ban ténylegesen sok óriás-sírt ástak ki. Ezek a sírok 4 méter hosszúak voltak, és amikor felnyitottak két koporsót, bennük az emberi combcsontokat 47.24 hüvelyk (1m 20cm) hosszúságúnak mérték. Úgy számolták, hogy az a személy, akié ezek a combcsontok voltak, 14-16 láb (4.5 -5m) magas volt. Ennek a csontnak egy gipszből kiöntött mintája a texasi Creationist Múzeumban látható.
1978-ban, egy, az ohioi Toledo közelében talált dombsír 20 csontvázat tartalmazott. Mindegik ülő helyzetben volt, arccal kelet felé, olyan nagyságú állkapcsokkal és fogakkal,melyek kétszer akkorák, mint a jelenkori emberé, és mindegyik mellett volt egy nagy edény „furcsán rajzolt hieroglifa-szerű mintákkal”
Újabban 2.8-3.12 méteres csontvázakat találtak az oroszok, a kaukázusi hegyekben.
Kínában 10 láb (3m) magas csontvázakat találtak.
A Fülöp szigeteken egy óriási emberi csontvázat találtak, amely 17 láb (5m 20cm) hosszú volt.
Néhány híres óriás:
Becanus, V.Károly orvosa említi, aki kezelt egy fiatalembert, aki 2,74 m magas volt.
Keysler 1550-ben jelzi, hogy Tirolban látta Hans Brau-t, aki állítása szerint 3,65 m magas volt.
1553-ban a Londoni Tower-t három testvér õrizte, akik azt állították magukról, hogy VIII. Henrik közvetlen leszármazottai. Og, Oog, és Magog, mind a hárman magasabbak voltak 2.5 m-nél.
Plater 1613-ban beszámol egy emberrõl, aki 2.74 m magas volt.
A Hannoveri herceg õrségének alabárdosai között élt Christopher Munster, aki 2.6 m volt és 1676-ban 45 éves korában halt meg.
John Middleton portréját Brassenose Colledge-ben, Oxfortban õrzik; õ 1752-ben született a Lancashire megyében található Hale városában, 2.82 m magas volt, és szellemesen „Hale-i gyerek”-nek hívták kortársai.
O’Brian avagy Byrne az ír óriás 2.54 m magas volt, amikor 1783-ban meghalt. Az üstöt, amelyben kifõzték, a Londoni Királyi Sebészeti kollégium múzeumában õrzik, csakúgy, mint az errõl az esetrõl szóló dokumentumokat. 1895-ben állították ki az üstöt és a csontjait a Brit orvosi szövetség egy gyûlése után, más relikviákkal egyetemben.
Brian Boru az ír király 2.74 m magas volt. 1761-ben született és 1806-ban halt meg, 45 éves korában.
ÓRIÁSI LÁBNYOMOK
Egy 3 hatalmas lábnyomból álló együttest fedeztek fel Mulgoa-hoz közel, Penrith-től délre, Új Dél-Walesben.Ezek a lábnyomok - mindegyik 2 láb hosszú és 7 hüvelyk (kb 77cm) széles a lábujjaknál - kb. 1.5 méternyire vannak egymástól. Mindez egy 12 láb (3.6 m) magas óriás lépését jelzi, aki a nyomokat hagyta. Ezeket a lábnyomokat vulkáni láva és hamufolyam őrizte meg, amelyek több millió évvel azelőtt következtek be, hogy az ember egyáltalán megjelenhetett az ausztrál kontinensen a mai tudásunk szerint (ha elhisszük az evolúciós elméletet).
Noel Reeves szörnyen nagy lábnyomokat talált Kempsey-hez közel (Új Dél-Wales) homokkő-ágyakban a felső Macleay folyó mentén.
Az egyik nyomban 10 cm hosszú ujj van és a teljes ujj-fesztáv 25 cm, ami azt sugallja, hogy a nyom gazdája 17 láb (kb. 5 m) magas lehetett.
Biztos, hogy a mostani őslakóknak tekintettek nem elsőnek érték el Ausztráliát. Az antropológusok állítják, hogy az “abo”-k egészen újkeletű érkezők, akik megették elődeiket, akik az új-guineai benszülöttekhez voltak hasonlók. Maguk az “abo”-k is elismerik ősi népi kultúrájukban, hogy ezt a földet több embercsoport lakta - óriások is - mielőtt ők itt letelepedtek.
Bathurst-höz (Új Dél-Wales) közeli régi, kavicsos folyómedrekben óriási kőeszközök (bunkók, bárdok, vésők, kések és balták) - mind hatalmas méretűek - fekszenek szétszórva egy széles területen. Ezek súlya 8, 10, 15 fonttól 21 és 25 fontig (3.6 – 11.3 kg) terjed; olyan eszközök, melyeket csak hatalmas méretű emberek tudhattak elkészíteni és használni. Ezen emberek eredeti méretére vonatkozó becslések 10-12 láb (3 – 3.5m) magasságnál vagy még afölött járnak, a súlyukat pedig 500-600 font (220 – 270 kg) körülire teszik .
„ÖRDÖG – CSONTOK”
A Pennsylvania-i Bradford megyében található Sayre városkához közeli ősi sírdomb belsejében az 1800-as években megközelítőleg 7 láb (2m 10cm) hosszúságú csontvázakat fedeztek fel. De ezen csontvázaknak a legfigyelemreméltóbb tulajdonsága nem a magasságuk volt, hanem a kölönleges szarvszerű kidudorodás a koponyáikon, a szemöldök fölötti területen. Becslések szerint időszámítás előtt 1200 körül temették el őket. Néhány forrás szerint a csontvázakat az amerikai Investigating Museumnak küldték Pennsylvania-ba, (onnan aztán eltűntek).
Hajdanán a szarv a bölcsesség, és a hatalom szimbóluma volt. Michelangelo híres szobrán Mózest, az õsatyát, szarvakkal ábrázolja. Az emberi szarvak nagyrészt bõrkinövések, amelyek sokkal gyakrabban fordulnak elõ, mintsem azt gondolnánk. Rhodius, egy bencés szerzetes esetét említi, akinek két szarva nõtt, és folyton kérõdzött.
Az Orvosi Talányok Enciklopédiájában olvashatunk különféle esetekrõl is;
Fabricius Hildanus-nak az egyik betege tetõtõl-talpig szarvakkal volt befedve, egy másiknak pedig a homlokán keletkezett szarv.
Lozes 71 esetleírást gyûjtött össze és elemzett (37 nõ, 31 férfi, és 3 gyerek esetét). A 71-bõl 15 esetben a fejen, 8 esetben az arcon, 18 esetben az alsó végtagokon, 8 esetben a törzsön, és 3 esetben a pénisz makkján nõtt szarv. Wilson hasonló összegzést készített 90 esetrõl. Lebert gyûjteményébe már 109 esetet vesz fel. Ezen kívül még Home, Cooper,és Treves is hoz példákat az emberi szarvakra.
Párizsban õrzik annak a mintegy 20 cm hosszú szarvnak a viaszmásolatát, amit a híres sebész, Sourberbille egy idõs nõ halántékáról távolított el. A szürke színû szarv a paciens homlokán nõtt ki. De olvashatunk arról a mûtéti leírásról is, amely egy 82 éves asszony esetét örökíti meg, akinek a homlokáról egy 25 cm hosszú szarvat távolítottak el. Vidal 1886-ban terjesztette a Brit Orvosi Akadémia elé annak a nõnek az esetét, akinek csavart szarva nõtt. Gregory egy Edinbourg-i paciens halántékáról távolított el egy 19 cm-es szarvat. Kameya Iwa a fülben keletkezett bõrszarvról számol be.
Valószínûleg Paul Rodriguez esetét tekinthetjük a leghíresebbnek a szarvval rendelkezõ emberek között. Ez a mexikói kereskedõ a feje tetején viselt egy 15,5 cm átmérõjû, kb. 30 cm hosszú, 3 részre ágazó szarvat, amit külön erre a célra készített sapkával igyekezett elrejteni a világ elõl.
Minden szerzõ egyetért abban, hogy a jelenség sokkal gyakoribb nõknél, mint férfiaknál. Ezen túl az életkor is befolyásolja megjelenését. A legtöbb paciensnél 70 eacute;v fölött jelent meg ez a kinövés. A legtöbb esetben egy paciensnél egy szarvat találtak, elõfordult azonban olyan eset is, amikor több testrészen több szarv is keletkezett.
ÓRIÁS EMBERI MARADVÁNYOK
http://www.csontmester.hu/szerkeszt/ant_erdekesseg.html
Egy 1926.május 14-i, Nayarit-i (Mexico) újságkivágás szerint
D.W.Page és F.W.Devalda kapitányok olyan óriásfaj csontjait fedezték fel, akik átlagban 10 láb (3m) fölötti magasságúak voltak. A helyi legendák szerint Ecuadorból származtak.
Erről semmi többet nem lehetett hallani, de ez nem meglepő; az „óriás” szótól bármelyik tudósnak – képletesen szólva – égnek áll a haja. De a több tucat óriási csontvázak kiásása, világszerte megdöbbentette a régészeket.
Mindemellett Josephus Flavius, az isz. első századi hírneves zsidó történész is leírja, hogy az óriások teste olyan nagy, és arckifejezésük annyira különböző más emberekétől, hogy megdöbbentő látványt nyújtottak. Hozzáteszi még, hogy az ő idejében az óriások csontjai még mindig ki voltak állítva.
A legkorábbi jelentések az óriás-csontok megtalálásáról még Krisztus előttiek. Íme néhányuk:
I.e. 600 – Sparta megtalálja Orestes óriás-csontjait.
I.e. 500 - Kimon felfedezi Thescus óriási csontjait.
I.e. 200 - Euphorion óriás-csontokat talál Samos-ban.
I.e. 100 - Anteaus óriási csontjait látták Marokkóban.
I.sz. 1 - Augustus óriás-csontok múzeuma Capri-n, Tiberius birodalma.
- Orontes óriás csontjait fedezték fel Szíriában.
I.sz. 100 - Ajax óriási csontjait felfedezték Rhoetumnál.
- Óriási csontokat állítottak ki Nitriában, Egyiptomban.
I.sz. 200 - Solinus óriási csontokat ír le Pallene-ben és Krétán.
I.sz. 500 - Óriás csontokat mutattak be Konstantinápolyban.
- A jelenkori modern ember, amelyik átlagban 6 láb (182 cm) magas és/vagy több hüvelykkel magasabb.
- 15 láb (4.5 m) magas emberi csontvázat találtak Dél-Kelet Törökországban az 1950-es évek vége felé az Eufrátesz völgyében útépítés alkalmával.Sok sírt ástak ki itt, amelyek óriásokat tartalmaznak.
- Maximinus Thrax római császár i.sz. 235 – 238. Ez egy 8 láb 6 hüvelykes (2m,62cm) csontváz volt.
- Egy 19 láb 6 hüvelykes (5m 97 cm) emberi csontvázat találtak i.sz.1577-ben egy kidőlt tölgyfa alatt a luzerni kantonban.
- Isz. 1456-ban egy 23 láb (7m) magas csontvázat találtak egy folyó mellett a franciaországi Valence-ben.
- Egy 26láb 6hüvelyk (8m 10 cm) magas csontvázat találtak i.sz.1613-ban a franciaországi Chaumont várának közelében.
- Az már emberi ésszel alig felfogható és hihető, hogy két különálló, egyenként 36 láb (10m 97 cm) magas ember maradványait tárták fel karthágóiak i.e.200-600. körül
Óriás ember csontvázát – melynek hiányzik a feje – ásták ki El Boquin-nál, a Mico folyó mentén, a Chontales térségben. A bordák egy yard (91cm) hosszúak és négy hüvelyk (10cm) szélesek, és a sípcsont túl nehéz, hogy egy ember elbírja. A „chontales” egy indián szó – „vademberek”-et jelent.
1509-ben Rouen-ban amikor a dominikánus rendház közelében árkokat ástak, olyan kõsírra leltek, amiben egy óriási csontváz rejtõzött, akkora koponyával, amiben elfért volna egy egész véka (kb. 36 font) gabona. Csak a sípcsontja 1,22 m volt, amibõl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy tulajdonosa több mint 5 méteres lehetett. A síron egy réztáblára vésve olvashatjuk a nevét: „ A nemes és hatalmas úr, Ricon de Villemont lovag nyugszik itt.”.
A Spanyol fõhercegség területén lévõ Valencia városa azzal dicsekedett, hogy nála vannak az óriás Bucart-nak, Vivarais zsarnokának csontjai, akivel saját alatvalója, Cabillon grófja végzett. A birtokukban levõ freskóknak és feljegyzéseknek köszönhetõen azt is tudjuk, hogy Bucart termete 6,8 m körül lehetett.
1516-ban a Sziciliai Mezarino közelében egy 9 m-es óriás csontvá ára bukkantak. 1548-ban és 1550-ben több hasonlót is találtak ugyanott. Ezek mindegyike nagyobb volt 9 m-nél.
1613-ban Franciaországban ásatásokat végeztek. Ekkor került felszínre egy gigászi test, ami a „Theotobochus rex” nevet viselte. A csontváz 7,62 m hosszú volt, a hátától a mellkasáig 1,52 m-t mértek, és a vállszélessége 3 m-t tett ki.
1785-ben Bohémiában, közel 8 m-es emberi csontváz felfedezésérõl adtak számot. A combcsontokat a mai napig is egy helybeli középkori várban õrzik.
1833-ban a kaliforniai Lompock Rancho-nál ásó katonák egy 12 láb (3.6m) magas férfi csontvázát fedezték fel. A csontváz körül kagylószerűen kivájt pajzsok, sisakok, kőbalták és más eszközök voltak. A koponya alsó és felső fogsora is dupla volt. Sajnos ezt a testet titokban temették el, mert a helyi indiánokat felháborították a maradványok.
Ez a különleges óriás mellesleg jelentős hasonlóságot mutat egy másik dupla fogsorú óriás emberrel, akinek csontváz-maradványait a kaliforniai partvidék mentén, Santa Rosa szigeten ásták ki szintén az 1800-as években. Az azt követő kutatás kimutatta, hogy ő, vagy leszármazottai, azokból a kis elefántokból lakomáztak, melyek egykor a szigeten éltek és amelyek réges-régen éppúgy eltűntek, mint azok az óriások, akik megették őket.
A Minnesota-i Clearwater-ben hét óriás csontvázát találták meg dombokban. Ezeknek is csapott homlokuk és teljes dupla fogazatuk volt.
1877 júliusában négy aranyásó felszínre került arany- és ezüstmaradványok után kutatott egy elhagyatott, hegyes területen, a Spring Valley elején, nem messze a nevadai Eureka-tól.
A sziklákat vizsgálva az egyik ember valami különlegeset pillantott meg, amely egy magas párkányról állt ki. Felmászván, hogy jobban megnézze, az aranyásó igen meglepődött, amikor egy emberi lábszárcsontot és térdkalácsot talált, amelyek egy kemény sziklából álltak ki. Szólt a társainak, és együttesen csákányaikkal kiemelték a furcsaságot. Felismerve, hogy egy nagyon különleges leletet találtak, bevitték azt Eureka-ba, ahol aztán kiállították.
Az a kő, amibe a csontok beágyazódtak, egy kemény, sötétvörös kvarcit volt és maguk a csontok is feketék voltak az elszenesedéstől, ami nagyon régi korra utalt. Mikor a körülvevő követ gondosan eltávolították, úgy találták, hogy a lelet combcsontból áll, amely 4 hüvelykkel a térd fölött eltört, valamint a térdkalácsból és térdizületből, az alsó lábszárcsontokból és a láb teljes csontozatából. Több orvos megvizsgálta a maradványokat és meg voltak győződve, hogy anatómiailag azok egyszer valóban egy emberi lényhez tartoztak és meglehetősen “újkorinak” néznek ki.
De a legérdekesebb vonatkozása a csontoknak a méretük volt; a térdtől a sarokig 39 hüvelyk (90 cm) hosszúságúak voltak. A gazdájuk életében ezért legalább 12 láb (3.6 m) magas volt. Tovább növelte a rejtélyt az a tény, hogy a szikla, amelyben a csontokat találták, geológiailag a Jura időszakra, a dinoszauruszok korára datálható - több, mint 185 millió évvel ezelőttre. A helyi újságok számos történetet közöltek a csodálatos leletről és két múzeum is küldött kutatókat, hogy megnézzék, lehet-e még többet is találni a csontváz maradványaiból. Sajnos semmi más, csak a lábszár és a láb volt a sziklában.
1883-ban mindkét nemből való, tíz óriás méretű csontvázat ástak ki a minnesotai Warren-nél. (St. Paul Pioneer Press május 23. 1883)
1891-ben, az arizonai Crittenden közelében, munkások – egy kereskedelmi épület földmunkáinak végzése közben – egy hatalmas kőszarkofágra találtak rá nyolc lábbal a talajfelszín alatt. A vállalkozó szakértő segítséget hívott és felnyitották a szarkofágot. Egy gránit múmia-tartó került elő, amelyik egykoron egy olyan emberi lény testét tartalmazta, aki több, mint 12 láb (3.6m) magas volt. Egy hat lábú ember – a tartón lévő véset szerint. De a testet olyan sok ezer évvel azelőtt temették el, hogy már régóta elporladt.
1911-ben, Guano-bányász munkálatok során számos, mintegy 2-2.5 m magas, vörös hajú ember mumifikált maradványát ásták ki a nevadai Lovelock Cave-nél, 70 mérföldre észak-keletre Reno-tól.Ezek a csontok a helyi Piute indiánok legendáit igazolták az óriásokkal kapcsolatban, kiket ők Si-Te-Cah-knak hívtak. A múmiákat figyelmen kívül hagyta a helyi hatóság és megparancsolta, hogy újra temessék el azokat. Néhány koponyának vörös haja volt, ami csak európaiaknál fordul elő, bebizonyítván, hogy volt a Columbus előtti Amerikában európai jelenlét. Szerencsére az óriási Lovelock koponyák közül az egyiket még ma is megőrizték.
1931 februárjában és júniusában nagy csontvázakat találtak a Humboldt tó mélyén szintén a Nevadai Lovelock közelében. A két talált csontváz közül az első 8 és fél láb (2.5m) magas volt, és úgy tűnt, mintha gumiborítású anyagba csomagolták volna az egyiptomi módszerhez hasonlóan. A második csontváz majdnem 10 láb (3m) hosszú volt.
Az óriás koponyák a többi különböző Lovelock régészeti lelettel együtt a nevadai Humbolt Múzeumban található, Winnemucca-ban. Ezen leletek közül néhány a Nevadai Állami Történeti Társaság múzeumában található, Reno-ban.
1936-ban Larson Kohl, egy német paleontológus és antropológus óriási emberi csontokat talált a közép-afrikai Elyasi tó partján. Később más óriás-csontvázakat is találtak Hava-ban, Transvaalban és Kínában is. Az óriások létezésének bizonyítéka kétségbevonhatatlan. ”Tudományosan igazolt tény” - mondja Dr.Louis Burkhalter.
A második világháború alatt Ivan T. Sanderson, egy jól ismert zoológus arról beszél, hogy legénysége üledékes kőzetet földgyaluzott, amikor véletlenül egy temetőre bukkantak.
Abban olyan koponyák voltak, melyek az aljuktól a tetejükig 22-24 hüvelyk (50-60 cm) nagyságot értek el - tehát közel háromszor akkorák, mint egy felnőtt emberi koponya. Mivel egy felnőtt koponya normális mérete kb. nyolc hüvelyk átmérőjű, egy ekkora nagy koponya döbbenetes méretre utal egy arányosan felépített embernél.
Továbbá minden koponyáról azt jelentették, hogy ügyesen meg volt lékelve (trepanálva) - ez olyan eljárás, amellyel lyukat vágnak a koponya felső részébe. Ha azokat a teremtményeket, akikhez ezek a koponyák tartoztak, megfelelően arányba állították volna, kétségtelenül legalább 12 láb (3.6m) magasak lettek volna, vagy még magasabbak.
Tény, hogy gyakori szokás volt a gyermeki koponyát meglapítani és így arra kényszeríteni, hogy nyújtott alakban növekedjen, mind az ősi Peruban, a mayáknál, mind a Montana-i laposfejű indiánoknál. Sanderson megpróbált további bizonyítékot összegyűjteni, végül az egység egy másik tagjától is kapott levelet, aki megerősítette a jelentést. Mindkét levél azt jelezte, hogy a Smithonian Intézet begyűjtötte a maradványokat, bár erről semmi nem tudódott ki. Sanderson meg volt győződve, hogy a Smithonian Intézet megkapta a bizarr ereklyéket, de csodálkozott, hogy az eredményeket miért nem teszik közzé. Azt kérdezi : „Arról van szó, hogy ezek az emberek képtelenek szembenézni azzal, hogy újraírják az összes tankönyvet?”
1947-ben egy helyi újság jelentette, hogy amatőr archeológusok – akik a „halál-völgyben” dolgoztak – kilenc láb (2.74m) magas csontvázakat fedeztek fel. Az érintett régészek azt is állították, hogy kardfogú tigrisek és dinoszauruszok csontjait találták meg az emberi maradványokkal együtt.
Az 1950-es évek vége felé útépítés alkalmával a délkelet-törökországi Homs-ban ténylegesen sok óriás-sírt ástak ki. Ezek a sírok 4 méter hosszúak voltak, és amikor felnyitottak két koporsót, bennük az emberi combcsontokat 47.24 hüvelyk (1m 20cm) hosszúságúnak mérték. Úgy számolták, hogy az a személy, akié ezek a combcsontok voltak, 14-16 láb (4.5 -5m) magas volt. Ennek a csontnak egy gipszből kiöntött mintája a texasi Creationist Múzeumban látható.
1978-ban, egy, az ohioi Toledo közelében talált dombsír 20 csontvázat tartalmazott. Mindegik ülő helyzetben volt, arccal kelet felé, olyan nagyságú állkapcsokkal és fogakkal,melyek kétszer akkorák, mint a jelenkori emberé, és mindegyik mellett volt egy nagy edény „furcsán rajzolt hieroglifa-szerű mintákkal”
Újabban 2.8-3.12 méteres csontvázakat találtak az oroszok, a kaukázusi hegyekben.
Kínában 10 láb (3m) magas csontvázakat találtak.
A Fülöp szigeteken egy óriási emberi csontvázat találtak, amely 17 láb (5m 20cm) hosszú volt.
Néhány híres óriás:
Becanus, V.Károly orvosa említi, aki kezelt egy fiatalembert, aki 2,74 m magas volt.
Keysler 1550-ben jelzi, hogy Tirolban látta Hans Brau-t, aki állítása szerint 3,65 m magas volt.
1553-ban a Londoni Tower-t három testvér õrizte, akik azt állították magukról, hogy VIII. Henrik közvetlen leszármazottai. Og, Oog, és Magog, mind a hárman magasabbak voltak 2.5 m-nél.
Plater 1613-ban beszámol egy emberrõl, aki 2.74 m magas volt.
A Hannoveri herceg õrségének alabárdosai között élt Christopher Munster, aki 2.6 m volt és 1676-ban 45 éves korában halt meg.
John Middleton portréját Brassenose Colledge-ben, Oxfortban õrzik; õ 1752-ben született a Lancashire megyében található Hale városában, 2.82 m magas volt, és szellemesen „Hale-i gyerek”-nek hívták kortársai.
O’Brian avagy Byrne az ír óriás 2.54 m magas volt, amikor 1783-ban meghalt. Az üstöt, amelyben kifõzték, a Londoni Királyi Sebészeti kollégium múzeumában õrzik, csakúgy, mint az errõl az esetrõl szóló dokumentumokat. 1895-ben állították ki az üstöt és a csontjait a Brit orvosi szövetség egy gyûlése után, más relikviákkal egyetemben.
Brian Boru az ír király 2.74 m magas volt. 1761-ben született és 1806-ban halt meg, 45 éves korában.
ÓRIÁSI LÁBNYOMOK
Egy 3 hatalmas lábnyomból álló együttest fedeztek fel Mulgoa-hoz közel, Penrith-től délre, Új Dél-Walesben.Ezek a lábnyomok - mindegyik 2 láb hosszú és 7 hüvelyk (kb 77cm) széles a lábujjaknál - kb. 1.5 méternyire vannak egymástól. Mindez egy 12 láb (3.6 m) magas óriás lépését jelzi, aki a nyomokat hagyta. Ezeket a lábnyomokat vulkáni láva és hamufolyam őrizte meg, amelyek több millió évvel azelőtt következtek be, hogy az ember egyáltalán megjelenhetett az ausztrál kontinensen a mai tudásunk szerint (ha elhisszük az evolúciós elméletet).
Noel Reeves szörnyen nagy lábnyomokat talált Kempsey-hez közel (Új Dél-Wales) homokkő-ágyakban a felső Macleay folyó mentén.
Az egyik nyomban 10 cm hosszú ujj van és a teljes ujj-fesztáv 25 cm, ami azt sugallja, hogy a nyom gazdája 17 láb (kb. 5 m) magas lehetett.
Biztos, hogy a mostani őslakóknak tekintettek nem elsőnek érték el Ausztráliát. Az antropológusok állítják, hogy az “abo”-k egészen újkeletű érkezők, akik megették elődeiket, akik az új-guineai benszülöttekhez voltak hasonlók. Maguk az “abo”-k is elismerik ősi népi kultúrájukban, hogy ezt a földet több embercsoport lakta - óriások is - mielőtt ők itt letelepedtek.
Bathurst-höz (Új Dél-Wales) közeli régi, kavicsos folyómedrekben óriási kőeszközök (bunkók, bárdok, vésők, kések és balták) - mind hatalmas méretűek - fekszenek szétszórva egy széles területen. Ezek súlya 8, 10, 15 fonttól 21 és 25 fontig (3.6 – 11.3 kg) terjed; olyan eszközök, melyeket csak hatalmas méretű emberek tudhattak elkészíteni és használni. Ezen emberek eredeti méretére vonatkozó becslések 10-12 láb (3 – 3.5m) magasságnál vagy még afölött járnak, a súlyukat pedig 500-600 font (220 – 270 kg) körülire teszik .
„ÖRDÖG – CSONTOK”
A Pennsylvania-i Bradford megyében található Sayre városkához közeli ősi sírdomb belsejében az 1800-as években megközelítőleg 7 láb (2m 10cm) hosszúságú csontvázakat fedeztek fel. De ezen csontvázaknak a legfigyelemreméltóbb tulajdonsága nem a magasságuk volt, hanem a kölönleges szarvszerű kidudorodás a koponyáikon, a szemöldök fölötti területen. Becslések szerint időszámítás előtt 1200 körül temették el őket. Néhány forrás szerint a csontvázakat az amerikai Investigating Museumnak küldték Pennsylvania-ba, (onnan aztán eltűntek).
Hajdanán a szarv a bölcsesség, és a hatalom szimbóluma volt. Michelangelo híres szobrán Mózest, az õsatyát, szarvakkal ábrázolja. Az emberi szarvak nagyrészt bõrkinövések, amelyek sokkal gyakrabban fordulnak elõ, mintsem azt gondolnánk. Rhodius, egy bencés szerzetes esetét említi, akinek két szarva nõtt, és folyton kérõdzött.
Az Orvosi Talányok Enciklopédiájában olvashatunk különféle esetekrõl is;
Fabricius Hildanus-nak az egyik betege tetõtõl-talpig szarvakkal volt befedve, egy másiknak pedig a homlokán keletkezett szarv.
Lozes 71 esetleírást gyûjtött össze és elemzett (37 nõ, 31 férfi, és 3 gyerek esetét). A 71-bõl 15 esetben a fejen, 8 esetben az arcon, 18 esetben az alsó végtagokon, 8 esetben a törzsön, és 3 esetben a pénisz makkján nõtt szarv. Wilson hasonló összegzést készített 90 esetrõl. Lebert gyûjteményébe már 109 esetet vesz fel. Ezen kívül még Home, Cooper,és Treves is hoz példákat az emberi szarvakra.
Párizsban õrzik annak a mintegy 20 cm hosszú szarvnak a viaszmásolatát, amit a híres sebész, Sourberbille egy idõs nõ halántékáról távolított el. A szürke színû szarv a paciens homlokán nõtt ki. De olvashatunk arról a mûtéti leírásról is, amely egy 82 éves asszony esetét örökíti meg, akinek a homlokáról egy 25 cm hosszú szarvat távolítottak el. Vidal 1886-ban terjesztette a Brit Orvosi Akadémia elé annak a nõnek az esetét, akinek csavart szarva nõtt. Gregory egy Edinbourg-i paciens halántékáról távolított el egy 19 cm-es szarvat. Kameya Iwa a fülben keletkezett bõrszarvról számol be.
Valószínûleg Paul Rodriguez esetét tekinthetjük a leghíresebbnek a szarvval rendelkezõ emberek között. Ez a mexikói kereskedõ a feje tetején viselt egy 15,5 cm átmérõjû, kb. 30 cm hosszú, 3 részre ágazó szarvat, amit külön erre a célra készített sapkával igyekezett elrejteni a világ elõl.
Minden szerzõ egyetért abban, hogy a jelenség sokkal gyakoribb nõknél, mint férfiaknál. Ezen túl az életkor is befolyásolja megjelenését. A legtöbb paciensnél 70 eacute;v fölött jelent meg ez a kinövés. A legtöbb esetben egy paciensnél egy szarvat találtak, elõfordult azonban olyan eset is, amikor több testrészen több szarv is keletkezett.
