A Tejipar Borzalmai
Az itt leírt információ nem vonatkozik
a kecske és a juh tej használatára.
http://www.eletesegeszseg.com/kefir-keacutesziacuteteacutes.html
a kecske és a juh tej használatára.
http://www.eletesegeszseg.com/kefir-keacutesziacuteteacutes.html
| Vigyázz az Egészségedre |
Egy rövid tanulmány különböző forrásokból.
Dr. Pusztai Árpád világszerte ismert biokémikus, akinek már a neve hallatán is valósággal kileli a hideg a géntechnológiában érdekelt cégek vezetőit.
Dr. T. Colin Campbel / Dr. Lindeberg, S / Dr. Robert M. Kradjian
Dr. Pusztai Árpád világszerte ismert biokémikus, akinek már a neve hallatán is valósággal kileli a hideg a géntechnológiában érdekelt cégek vezetőit.
Dr. T. Colin Campbel / Dr. Lindeberg, S / Dr. Robert M. Kradjian
Őrizd meg életed legnagyobb kincsét,
az egészséget
A tej rövid története
Az emberiség történetében 8-15000 évvel ezelőtt forradalmi változások történtek a táplálkozásban. Kialakult a földművelés és az állattartás.
Ezt általában fejlődésnek szokták tekinteni, holott valójában a hirtelen megnövekedett népesség miatt előálló élelmiszerhiány okozta krízisről beszélhetünk. A krízis szükségmegoldásokat szült, így lettek a gabonafélék és a tej mindennapi táplálékunk.
Elődeink, akárcsak a többi emlős, csak a szopási időszakban rendelkezett a tejcukrot lebontani képes laktáz enzimmel. A laktáz enzim mind az emlősökben, mind az emberiség nagyobb részében felnőttkorra inaktiválódik.
Az elmúlt nyolcezer évben azonban az állattartó pásztornépekben, különösen éhínségek idején, nagy szelekciós nyomás nehezedett a laktóztolerancia fennmaradására. Európában, Nyugat-Indiában és Afrika Szahara alatti területein a népességben nagy arányban fordul elő laktóztolerancia, vagyis az itt élők -látszólag- gond nélkül tudják fogyasztani a friss, feldolgozatlan tejet is. Ezeken a területeken a népesség 90%-a képes a laktóz lebontására.
Ez azonban nem jelent anyagcsereszintű alkalmazkodást a tehéntejhez. Mivel az emberiség évmilliókon keresztül nem fogyasztott tejet, ez felveti annak a kérdését, vajon milyen hatással van az emberi szervezetre a tej többi alkotóeleme?
Amit ugyanis az emberek ma "ősi" tápláléknak tekintenek, az legjobb esetben is csak régi, de rosszabb esetben a modern élelmiszeripar pár éves kreálmánya. Ma a civilizált világ lakossága napi energia felvételének tíz-húsz százalékát tejből és tejtermékekből fedezi. Az emberi szervezet számára nem minden hasznos, ami ehető.
A pasztörizálás és homogenizálás
A 19-20. században a tejfogyasztás ugrásszerűen megnőtt, a tejet az egészséges táplálkozás egyik alapjának kezdték tekinteni. A nyers tej szállításával és forgalmazásával azonban új probléma támadt. A tejen keresztül számos betegség terjedt, s ezek közül az egyik legveszélyesebb a tuberkulózis volt.
Miközben a tüdőtuberkulózis rohamosan csökkent a lakásviszonyok és a higiéné javulása miatt, a többi szervet támadó szarvasmarha eredetű tuberkulózis gyakorisága nem csökkent. A veszélyt fokozta a tejszállítás fejlődése, amely lehetővé tette, hogy nagy tankerekben akár 1000 tehén tejét is összegyűjtsék feldolgozásra.
Ha csak egy tehén is beteg volt, az egész rakomány megfertőződött. A nyugati világ egészségügyi hatóságai az 50-es évektől kezdték komolyan venni a pasztörizálás teljes körű bevezetését. A pasztörizálással, majd az ultra magas hőfokon (130-140 Co-on) sterilizált tejjel szemben mára azonban komoly mozgalom bontakozott ki a "tudatosan táplálkozók" körében.
A pasztörizálás ugyanis halottá teszi a tejet, mondják a nyers tej hívei. Ám, ha a nyers tej fogyasztása a pasztörizálttal szemben valóban olyan előnyökkel járna, mint azt a nyers-tej mozgalom állítja, érdemes volna küzdeni a csiramentes nyers tejért. Ám erről szó sincs, mert a tej akár nyers, akár pasztörizált, különös veszélyeket rejt magában.
A tehén tej és a tejtermékek egészségkárosító hatásai
Dr. Pusztai Árpád
Pusztai Árpád világszerte ismert biokémikus, akinek már a neve hallatán is valósággal kileli a hideg a géntechnológiában érdekelt cégek vezetőit.
Minden emlőstől származó tej, ívadékának tápláléka, de semmi esetre sem a felnőtt emberé!
Ki ne hallotta volna nap mint nap, hogy „a tej egészséges” vagy „tápanyagokban gazdag”, „a gyermekek számára fontos” stb... Sajnos az alábbiak szerint pont az ellenkezője az igaz. Kérem, fordítson egy kis időt erre a fejezetre. Mindig az váltja ki a legnagyobb megdöbbenést és kételyt, amit nem a többség hangoztat vagy csinál.
„Vajon a tejet nem egy kémiai, biológiai és baktériumkoktélnak kellene-e hívni?” Dr. Robert M. Kradjian
Meghökkentő adatok
Ha a tej és a tejtermékek valóban egészségesek, akkor minél rendszeresebben fogyasztva belőlük, az egészség annál kicsattanóbbá kellene hogy váljon. De a felmérések hidegzuhanyként hatnak, és ennek az ellenkezőjét mutatják.
Dr. Robert M. Kradjian a honlapján kifejti, hogy a szakirodalom például 1988 és 1993 között 2700 tanulmányban foglalkozott a tejjel a „gyógyászat” címszó alatt. Ebből ő személyesen közel 500-at vizsgált meg.
Ezt írta: „Hogyan foglalhatnám össze ezeket a cikkeket? Még a borzalmas minősítésnél is rosszabbak egy picivel. Először is, egy szerző sem beszélt a tehéntejről mint mellékhatás nélküli, kiváló ételről és mint »teljes értékű ételről«, mint ahogy azt az ipar elhitette velünk. A megjelent tanulmányok fő fókuszában ezek voltak: bélgörcs, bélfertőzés, belső vérzés, vérszegénység, allergiás reakciók csecsemőknél és gyerekeknél, valamint fertőzések mint például Salmonella.
Még baljóslatúbb a szarvasmarha fehérvérűség vírusától való félelem, vagy a szarvasmarha BIV (bovine immunodeficency virus) nevű AIDS-szerű virusától, valamint a gyermek-cukorbetegség előidézésével való kapcsolatától. A tejben levő vérrel és fehér (genny-) sejtekkel, valamint a benne levő kémiai anyagok, permetek egész sorával is foglalkoztak.
Gyermekeknél ezek a problémák merültek fel: allergia, fül- és mandulafertőzés, ágybavizelés, az asztma súlyosbodása, bélvérzés, görcsök és 1-es típusú cukorbetegség. A felnőtteknél a problémák inkább a szívbántalmak és ízületi gyulladás, allergiák, homloküreg-gyulladás és a sokkal komolyabb fehérvérűség, meg a lymphomában és rákban való közreműködése.”
A tehéntej hatása a cukorbetegség előidézésében
Finnország vezet az egy főre eső tejfogyasztásban, és ott a legnagyobb arányú az inzulinfüggő cukorbetegek száma is. (New England Journal of Medicine– 1992. július 30.)
Finn, olasz, amerikai, japán, kínai tudósok kimutatták, hogy a tehéntejben levő fehérjék a szervezetet antitestek képzésére serkentik, amelyek a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeit tévedésből megtámadják és lerombolják, mert azok nagyon hasonlítanak bizonyos tejfehérjékre. Ezek a béta-sejtek termelik az inzulint. Minél fiatalabb korban éri a testet ez a hatás, annál maradandóbb az elváltozás, és annál nagyobb az esélye az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának azoknál, akik genetikailag gyengébbek.
A tejben sok a kalcium = erős csontok?
Ez a tévhit a legerősebb. Sajnos nem igaz! A tapasztalatok pontosan az ellenkezőjét mutatják. Csak összehasonlításul: az emberi tejben van a legkevesebb fehérje, és 4-szer kevesebb kalcium van, mint a tehéntejben, azaz a csecsemőknek csak ennyi kell.
Az angliai Dr. Hegstedkimutatása szerint azokban az országokban messze nagyobb arányú a csontritkulásos esetek száma, ahol igen jelentős a tejtermékek fogyasztása. Ha valaki ezt genetikai okokra fogva eltussolná, akkor az országokon belüli vagy ugyanazon népcsoportok más-más országból származó eredményei is ezt támasztották alá (pl. kínai – hongkongi adatok stb.).
Egy 1994-es ausztrál felmérés szerint a tejtermékeket rendszeresen fogyasztó idősek körében kb. kétszer annyian szenvedtek medencecsonttörést, mint akik nem fogyasztottak tejtermékeket. Egy még jelentősebb harvardi tanulmány 12 éven át 77 761 nőt vizsgált meg: azoknál, akik napi 3-szor ittak tejet, nagyobb arányú volt a csontritkulás és több csonttörést is szenvedtek.
Az okok kettős eredetűek. A tejben levő kalcium a szervezet számára egyrészt hasznosíthatatlan környezetben van. Másrészt az állati eredetű, felesleges fehérjemennyiség megnöveli a szervezet kalcium iránti szükségletét, hogy semlegesítse a savas fehérjék lebontott részeit, ezáltal felemészti a csontokat.
Egy életen át tartó, többnyire állati eredetű fehérjére (pl. tejtermékek, húsok) épülő táplálkozás lassan „felfalja” a csontokat. Ezzel szemben a növényi eredetű fehérjére építő táplálkozásnál jelentősen erősebb lesz a csontrendszer keménysége.
Azaz az első és legfontosabb étkezési lépés: visszafogni vagy megszüntetni az állati eredetű fehérjéket tartalmazó ételek fogyasztását, amelyek többek között szívpanaszokat, magas vérnyomást okozhatnak és hozzájárulhatnak a rák keletkezéséhez is. Tehát az a mondás, hogy a tej hasznos mint fehérjeforrás, így nem igaz. Éppen emiatt (is) káros.
William B. Grant, Ph. D. az Alternative Medicine Reviewban kifejti, hogy a kis zsírtartalmú tej (ami még így is jelentős mennyiségű fehérjét tartalmaz) is ártalmas, mert egyrészt a csökkentett méretű molekulák könnyebben bejutnak a vérkeringésbe, másrészt pedig az ilyen tejnek nagyon kevés a B-vitamin-tartalma. Minden ilyen fehérje lebontásánál, a B-vitamin hiánya miatt, hozzájárul a homocisztein felhalmozódásához, ami szívpanaszokhoz vezet.
Dr. Julian Whitaker orvos, aki a világ egyik legolvasottabb egészségügyi hírrovatait („Health & Healing”) szerkeszti, ezt írta:
„...Ha azt akarod, hogy erős csontjaid legyenek, akkor ne igyál tejet... Az a kijelentés, hogy a tej egészséges számodra, összehordott badarság. Míg a gyümölcsök, zöldségek és a teljes őrlésű magok dokumentáltan csökkentik a szívroham, a magas vérnyomás és a rák esélyét, a tejtermékek széles körben hangoztatott egészséges hatása legjobb esetben is erősen megkérdőjelezhető.
A tejtermékek egyértelműen összefüggésbe hozhatók a csontritkulással, szívpanaszokkal, elhízással, rákkal, allergiákkal és a cukorbetegséggel. A tejtermékek mindennek mondhatók, csak egészségesnek nem.”
Váladéktermelődés, légúti nehézségek, allergia, bélgörcs
Dr. Norman W. Walker szerint nagyon könnyű felismerni a legnagyobb tejfogyasztókat: ők azok, akik legtöbbet szenvednek a megnövekedett nyálkatermelődés miatt, pl. „folyó orr”, sok krákogás, nehezebb légzés.
A tej allergiái bizonyos gyermekeknél jelentkeznek a leghevesebben: szinusz (arcüreg – A szerk.) problémák, az asztma súlyosbodása, hasmenés, vashiány okozta vérszegénység (a tehéntej sokkal kevesebb vasat tartalmaz, mint az emberi tej), erős bélvérzés, fáradtság, viselkedészavarok formájában. A hat éven aluliak krónikus fülfertőzéseinek kb. 40 %-át a tej allergiái okozzák Dr. Julian Whitaker orvos szerint.
Tüdőrák, vastagbélrák, petefészekrák
A tej maga nem okoz rákot, de elősegíti olyan környezet megjelenését a szervezetben, amely a rákos sejtek kialakulásának kedvez. Yasuo Kagawa, japán biokémikus 1978-ban egy tanulmányban a következő megdöbbentő adatokat közölte:
Míg 1950 és 1975 között Japánban az egy főre eső tej- és tejtermékfogyasztás 38%-kal nőtt, addig a szívrohamok száma 35%-kal nőtt, a mellrákos esetek száma 77%-kal emelkedett, a vastagbélrák is 77%-kal nőtt, a tüdőrákos megbetegedések száma pedig 300%-kal növekedett. Természetesen minden nem írható csak a tej számlájára, de az adatok valóban megdöbbentőek.
1989. április 15-én a Nemzetközi Rák Magazin beszámolt a Roswell Park-beli 569 tejfogyasztó és 569 kontrollszemély vizsgálatáról. A tanulmány szerint kétszeres volt a tüdőrák, 3,1-szeres volt a petefészekrák, 2,49-szeres a prosztatarák megjelenésének az esélye a tejfogyasztóknál.
Norvégiában 1422 személyt vizsgáltak 11 és fél éven át. Azok körében, akik naponta 2 vagy több pohár tejet ittak, 3,5 szer több volt a nyirokszervi rákos megbetegedések száma, amit az okozhat, hogy bizonyos állati fehérjék emésztésénél antigén (ellenanyagképző) fehérjetöredékek jutnak keresztül a bélrendszer nyálkamembránjain.
A tejcukor- (laktóz-) érzékenység, allergia
Az emberi test 4-5 éves korig termel tejcukrot lebontó enzimeket, majd beszünteti az ilyen enzimek termelését. Melyik épeszű emlős az, aki még ezután is „szopni” akar? Az állatvilágban ez ismeretlen, csak az emberek fogyasztanak később is tejet, ráadásul egy más fajét.
A sötét vagy fekete bőrű emberek rendkívül túlérzékenyek a tejcukorra. Legkevésbé a fehérbőrűek érzékenyek, persze egyénenként különbözően. Feltevések szerint az emberiség kb. fele túlérzékeny a tejcukorra, akiknél ez hasmenést, erős gáztermelést, hasi görcsöket válthat ki.
Baktériumok
Ezek egész garmadája, veszélyesebbnél veszélyesebb fajtái kerülhetnek a tejbe vagy szaporodhatnak el benne. Csak néhány a legtöbb bajt okozók közül: Salmonella, E. coli, Staphylococcus, TBC, BLV („bovine leukemia virus”) a szarvasmarha fehérvérűség vírusa (ez az amerikai tehenek 3/4-ében benne van), a sejtfal nélküli paraTB (vagy másnéven MAP „Mycobacterium avium subspecies paratuberculosis”) vírus, amely a legújabb tanulmányok szerint a „gyógyíthatatlan” (emberi) Crohn-kór okozója (az USA-ban tömegesen fertőz) stb.
A két leghírhedtebb tehénbetegség a BIV („bovine immunodeficiency virus”), ez a „gyógyíthatatlan tehén AIDS”, meg a BSE („bovine spongiform encephalopathy”). Ez utóbbi vírus okozta a „kergekórt”.
Az egyetlen dolog, ami a vírusok és az ember között van, az a pasztörizáció (15 másodpercig 72 °C) . Sajnos ez nem nyújt tökéletes védelmet. India az egyetlen nagy tejfogyasztó ország, ahol a Crohn-betegség ismeretlen, mert ők forralják a tejet. De az alább említett IGF-I-gyel szemben a forralás sem jelent teljes védelmet. Angliában a boltok polcairól vett tejek akár 25%-ában is találtak paraTB vírust szezontól függően, Írországban 19%-ában. Azaz a pasztörizáció bizonyíthatóan nem ad kellő védelmet!
A tudósokat rendkívül megdöbbentette egy kanadai, majd egy orosz jelentés, ezekben először mutatták ki az emberi testben a BIV (a „szarvasmarha AIDS”) ellen formálódott antitestecskéket. (A kutatók számos fertőző betegség jelenlétét úgy tudják csak kimutatni, hogy a szervezet bizonyos antitesteket hozott létre ellenük, tehát jelen vannak már.) Elképesztő még rágondolni is, hogy ez a vírus már leküzdötte a fajok közötti lépcsőt.
Mellrák, prosztatarák
Ha eddig a tej még nem lett volna elég rossz, a Monsanto, a kémiai mamutcég és az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal (FDA) még inkább azzá tette, mert ez utóbbi engedélyezte a szintetikus rBST („recombinant bovine somatotropin”, ami más néven az rBGH, „recombinant bovine growth hormone”) nevű genetikailag létrehozott tehénhormont, ami kb. 10-25%-kal megnöveli a tej termelődését. Az ezzel kezelt tehenek teje 2-10 szeresen több IGF-I hormont („insulin-like growth factor-I”) is tartalmaz.
Ez a növekedési hormon a sors szeszélyéből teljesen megegyezik az emberivel. Az IGF-I nem okoz ugyan rákot, de mint nem kívánatos adalékanyag kimutathatóan elősegíti a rákos daganatok növekedését.
A legújabb kutatási eredmények szerint a legnagyobb IGF-I koncentrációval rendelkező nőknél 7-szeresen megnövekszik a mellrák esélye, a férfiaknál meg 4-szeresen a prosztatarák esélye, továbbá megnövekszik a vastagbélrák esélye is, mert az IGF-I egy része képes behatolni a bélbe, ugyanis a tej kazein jelenléte meggátolja a teljes emészthetőségüket.
A baj nem jár egyedül, a tehenek egészsége szintén megviseli a kapott szintetikus hormonokat, tőgyfertőzést okozva. A gazdák kénytelenek antibiotikumokat adni a jószágoknak, ami szintén belekerül a tejbe. Robert Cohena könyvében neveket említve igazolja, hogy a Monsanto milyen mértékben hamisított meg mérési eredményeket az rBGH egészségre kifejtett hatásairól, félrevezetve számos tudóst és a nyilvánosságot.
Két FOX tévés riporter (Steve Wilson, Jane Akre) nyíltsága miatt elveszítette állását Floridában, mert a Monsanto nyomására a FOX tv menesztette őket. A riporterek a szarvasmarha növekedési hormon sötét oldalát tervezték bemutatni. E két riporter pert indított a tévéállomás ellen, és meg is nyerték azt 2000. augusztus 18-án. Egy év múlva Goldman környezetvédelmi díjat is nyertek azért az erőfeszítésükért, amit az rBGH egészségre gyakorolt hatásainak nyilvánosság elé tárásában fejtettek ki.
Mivel lehet helyettesíteni a tejet?
Például kókusztejjel, ami meg a propagandával ellentétben nem káros, sőt nagyon is egészséges. Szóba jöhet még a rizstej is. De semmiképpen sem szójatejjel, mert az is rendkívül káros.
Dr. Norman W. Walker szerint az újszülött csecsemőknél nyilvánvalóan csakis anyatejjel kell helyettesíteni. Ha ez semmiképpen sem megoldható, akkor egy hónapos korig adva a kecsketej ajánlatos, mert ez hasonlít még úgy-ahogy, de mégis legjobban az anyatejhez.
4 hetes kortól a tápital 1/4-e sárgarépa kicentrifugázott leve legyen és 3/4-e pedig kecsketej. Idővel a sárgarépalé mennyiségét fokozatosan növelni kell. Csecsemőknek abszolút tilos szójaitalt adni.
Hogyan lehet a csontokat kalciummal feltölteni?
Súlyosabb esetben egy fél pohár friss citromlével, amelybe alaposan megmosott, feltöretlen nyers tojást rakunk Egy-két napig hagyjuk a hűtőben, csak ügyeljünk a kis mennyiségre, mert nagyon tömény. (A Twist.hu egykori cikke alapján „ez az egyetlen hasznavehető”, gyors kalciumkiegészítő.)
Egyébként 5 lépésen keresztül:
Fogyasszon csakis növényi eredetű, kalciumdús ételeket, ilyenek pl. a zöld leveles növények, a salátafélék, a (sótlan) mandula, szezámmagok vagy a belőle készült „tahini”, a dióbél, a mogyorófélék (kivéve a földi mogyorót), a szárított füge, a mazsola, a spárgakel (brokkoli), a hüvelyes termések (borsó, bab stb.), a narancs, a szőlő, a karfiol, a káposzta, a retek, a barna (hántolatlan) rizs, a főtt burgonya, a paradicsom, a bogyók, az alma, az eper stb. Mint látja, széles a választék. Rendszeres mozgás kell, de az ne legyen megterhelő élsport.
A kalcium megtartásához a szervezetnek szüksége van D-vitaminra, ami a napon való kis tartózkodásból képződik. Ha ez nem kivitelezhető, akkor tengeri halakkal vagy D vitamint tartalmazó (lehetőleg organikus) gyógykivonatokkal kell pótolni.
Minél kevesebb sót fogyasszon, mert az megnöveli a kalciumveszteséget, a vesék ingerlésén keresztül. A vesék tisztán tartása végett kerülje a kávét, üdítőitalokat, és fogyasszon elegendő mennyiségű tiszta vizet, gyümölcs-, zöldségleveket.
Ne dohányozzon! A dohányzás a csontritkulás 40%-kal nagyobb rizikóját jelentheti.
Rod Chiodini foglalta össze mindezt frappánsan: „Amit észre kell hogy vegyünk, az a tény, hogy a gyógyászatban sok politika van. Nem azon múlik valami is, hogy tudod-e azt igazolni, hanem hogy a gyógyászati szakma el akarja-e azt fogadni, vagy sem.”
A tej mentségére talán csak azt lehet mondani, hogy a kazein kivonatából erős ragasztót lehet készíteni. A tehéntejjel nem érdemes hazardírozni, minden kis mennyisége ártalmas. Egy biztos: ezzel az információval felfegyverkezve saját magunk dönthetjük el, hogy ki akarjuk-e tenni magunkat ennek a sorozatos veszélynek, vagy sem. Én már döntöttem, most Önön van a sor.
E sorok írása óta értesültem egy másik hasznos, tejből is kivonható származékról, aminek a neve: laktoferrin. Bár a laktoferrines kutatások igen biztatóak, a tejfogyasztás rizikói túlságosan nagyok a benne levő hasznos laktoferrinhez képest, és ez utóbbit inkább kivonat formájában javaslom fogyasztásra, amit csak kis hőkezeléssel, fagyasztás nélkül állítottak elő, serkentőszerek, antibiotikumok nélkül, és legelőn nevelt tehenek szöcstejéből kivonva, mert a tehéntejben csak nagyon kis mennyiség van.
A1 és A2 tehén
A történet 1993-ban kezdődött, amikor Robert Elliott, az új-zélandi Auckland Egyetem professzora a samoai gyerekek körében az I. típusú cukorbetegség gyakoriságát kezdte vizsgálni. Az I. típusú, vagy fiatalkori cukorbetegség általában gyermek vagy fiatal felnőttkorban alakul ki, és a betegség lényege, hogy a hasnyálmirigy inzulint termelő béta sejtjei felmondják a szolgálatot, és a beteg egész életében folyamatos inzulinpótlásra szorul.
Elliott arra figyelt fel, hogy míg a Samoán élő gyerekekhez képest az Új-Zélandon élő samoai gyerekek közt tízszer gyakoribb az I. típusú cukorbetegség. Elliott a táplálkozási tényezőkben keresve a magyarázatot, a tejre kezdett gyanakodni.
Ebből kétféle ismert, az A1 és az A2. Az A1 béta-kazein a nyugati világban elterjedt Bos Taurus tehénfajta tejében található, míg az Ázsiában elterjed Bos Indicus tejében csak A2 fordul elő, akár csak az Afrikában tartott tehenekben is, dacára annak, hogy ezek is a Bos Taurus családba tartoznak. Az A1 béta-kazeinből az emésztés során egy Béta-CazoMorfin-7 (rövidítve BCM7) keletkezik, amely egy opiát.
Az opiátok közé tartoznak a morfium, az ópium, heroin. A BCM7 másik fontos tulajdonsága, hogy immunológiailag aktív vegyület. Mivel a diabéteszt autoimmun betegségnek tekintjük, a gyanú a BCM7-re terelődött. Elliott cukorbetegségre hajlamos egereken kezdett kísérletezni, és bizonyította, hogy az A2 béta-kazeintől egy egér sem, míg az A1-től 47%-uk vált cukorbeteggé.
Hogy a BCM7 okozhatja a cukorbetegséget, azt bizonyítja az is, hogy az A1 béta-kazeinnel az opiáthatást gátló naloxont együtt adva az egerek nem lettek cukorbetegek. Murray Laugesen és Robert Elliott 2003-as cikkében 19 ország adatait elemezve rendkívül szoros kapcsolatot mutattak ki, az A1 típusú béta-kazein fogyasztása 96%-ban magyarázta a cukorbetegség gyakoriságát adott országban.
Bryndis Birgisdottir és munkatársai 2006-ban megerősítették az I. típusú cukorbetegség A1 elméletét, mert kimutatták, hogy Izlandon a Skandináv államokhoz képest alacsonyabb I. típusú cukorbetegség előfordulási gyakorisága azzal függ össze, hogy Izlandon a gyerekek két éves korukig kevesebb A1 tejet fogyasztanak.
Természetesen nem mindenki lesz az A1 tej fogyasztásától cukorbeteg, ehhez valószínűleg még sok más tényező is hozzájárul, pl. a D vitamin hiány és genetikai hajlam. Mivel igen sok csecsemőtápszer tehéntejalapú, ezért a genetikailag cukorbetegségre hajlamos csecsemők számára nagy kockázat A1 vagy bármilyen tehéntej alapú tápszer fogyasztása.
Hermann Wasmuth és Hubert Kolb összefoglalójukban számos vizsgálatot idéznek, amely a gyermekkori cukorbetegséget más tejfehérjékre adott immunreakcióval is kapcsolatba hozza.
Outi Vaarala elmélete szerint a tej hatására azok a gyerekek válnak cukorbeteggé, akiknek az immunrendszere a tejben található szarvasmarha- inzulin ellen védekezni kezd, s ez a védekezés később a saját inzulintermelés ellen fordul. Egy biztos: csecsemőknek és kisgyerekeknek abzsolut nem volna szabad tejet adni anyatej kivételével.
Mérgező italunk a tej
Az emberek fejében sok kedves emlék él a vasárnapi habos kakaóról, a tejeskávéba lógatott kifliről, a nagymama madártejéről, amelyen jéghegyként úszkáltak a tojásfehérje habgaluskák. Emlékszem, ahogy Ibolya tehén befordult az utcánkba, kitártuk neki a kaput és beballagott az istállóba a helyére. Emlékszem a frissen fejt meleg, habos tej varázsára, amit nagymamám öntött a bögrémbe. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy a tej: élet, erő, egészség. "Tejet minden gyermeknek" hirdetik a politikai programok, az anyukák agyába döngölőgéppel verik bele, hogy gyerekeik nem fognak felnőni, csontjaik csenevész pálcikák maradnak, fogaik szétmálnak az első harapástól, ha nem kapnak elég tejet. Orvosok, védőnők, diétás magazinok, és egyáltalán mindenki úgy gondolja, a legjobb, amit tehetünk önmagunkkal és gyermekeinkkel, ha vedeljük a tejet.
Kicsit más hangot üt meg Jane Heimlich, a "Tej: halálos méreg" című könyv előszavában: "Talán nem akarná meghallani, de amit egész életében mondtak Önnek a tejről, az nyilvánvaló hazugság. Az Ön üveg teje, még az alacsony zsírtartalmú is, tocsog a zsírban (ami megegyezik három szelet szalonna zsírtartalmával), a koleszterinben, az antibiotikumokban, a baktériumokban és - a legkevésbé gusztusos összetevőben - a gennyben." Indításnak hatásos, de vajon Jane Heimlich, és a könyv írója, Robert Cohen megőrültek? Vagy mi estünk áldozatául egy jó nagy hiedelemnek, a tejlobby meg röhög a markába? Na ez az, aminek mi itt most utánajárunk.
A gyermek és a tej
Kezdjük kronológiai sorrendbe, már csak azért is, hogy még időben kitéphessük gyermekünk szájából a cumis üveget, és ha meghánytatni nem is kell, erősen fontolóra vegyük, adjunk-e neki tejet még életében és ha igen, milyen formában.
Gyermek, tejből készült cicabajusszal. Nagyon cuki reklám, egyenest az anyukák szíve közepébe, de közben ez a gyermek esetleg máris alattomos kór áldozata. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer három japán kutató, akik újszülött kismajmokat neveltek fel tejporból készült tápszerrel. Ez a három japcsi gonosz volt, vagy csak kíváncsi, nem tudjuk, de a tápszerben lecsökkentették a fehérjetartalmat és megnövelték a tejcukor tartalmat, s ettől a kismajmok a későbbiek során az emberi autizmus vonásait kezdték mutatni, nevezetesen játék és szociális élet helyett sztereotip mozgásokat végeztek, félelmet és agresszivitást mutattak normál helyzetekben is, fejüket ütögették, stb.
Ők voltak az Esőember majom változatai, csak értük nem jött el Tom Cruise, hogy visszahódítsa számukra az Életet. A kutatók néhány kismajom boldogtalansága árán írhattak egy cikket, hogy a fehérjehiányos táplálkozás fejlődési visszamaradottságot okoz. Igaz, elég lett volna csak Afrikába elutazni, de a tudomány már csak ilyen, kellenek az áldozatok.
A későbbiek során más kutatók azonban arra kezdtek gyanakodni, hogy talán nem egyszerűen a fehérjehiány, hanem a tejcukor-többlet lehet a probléma. Kiderült, hogy az emberi bélrendszerben két tejvadász baktériumtörzs tanyázik, az egyik jóindulatúan lebontja a tejcukrot, a másik viszont ammóniát termel, ami egyrészt kellemetlen puffadást, másrészt a vérbe kerülve súlyos idegrendszeri károsodásokat okoz. Az ammóniamérgezés suttyomban is előállhat, a szülők csak azt veszik észre, hogy gyermekük "bambán elvarázsolt", majd bizonyos mozgásokat ismételget, kezeivel furcsa lebegő mozgásokat végez, késik a beszédfejlődése, vagy éppen visszaesik a fejlődés korábbi szakaszára, netán izomgörcsök jelennek meg, stb.
Egy kutatócsoport gyermekek székletmintáján keresztül mutatta ki, hogy bizony autista gyermekek szervezetében a gonosz, ammóniatermelő baktériumok vannak túlsúlyban. Antibiotikummal sebtiben elpusztították e káros törzset, és a gyerekek fantasztikus javulást mutattak. Végül olyan ételeket adtak nekik, melyekben a jó baktériumok tanyáztak, és ezek megakadályozták az autizmus visszatértét. Na de honnan ez az isten csapása, mely a gyanútlan szülőket éri? A főbűnös pl. a szoptatás hiánya, az anyatej ugyanis kialakítja azt a bélflórát, amelyben a jó baktériumok szaporodnak el. A másik bűnös az olyan antibiotikus kezelés, amelynek mellékhatásaként kipusztulnak a jó baktériumok és elszaporodnak a gonoszak. A harmadik bűnös a pasztörizált tej.
Az ember nemcsak állatot öl, de még a tejet is pasztörizálja. A pasztörizált tejben olyan fehérjék keletkeznek, melyek az ember, pláne a csecsemő számára nem emészthetőek. A fenti vizsgálódások során az is kiderült, hogy ammónia csak akkor keletkezik, ha a tejfehérje/tejcukor természetes aránya megbomlik. A japán kutatók kísérletükben akaratlanul is ezt idézték elő. Mármost, ha a pasztörizált tejfehérje nem annyira emészthető, máris megbomlott a kényes egyensúly, a keletkező ammóniát nem ellensúlyozza a felszívódó tejfehérje (részletekhez tessék elvégezni a biokémia szakot). És mindez láthatatlanul, alattomosan megy végbe, s közben védőnéni, doktorbácsi a hivatalos tananyag alapján melegen is, hidegen is ajánlja a tejet és a tejes tápszereket.
A gyermek és a cukorbetegség
Régóta gyanítják, és egyre több vizsgálat igazolja, hogy a gyermekkori inzulinfüggő cukorbetegséget részben a tehéntej fogyasztása okozhatja. Egy vizsgálatban azok a csecsemők, akik életük első nyolc napjában fogyasztottak tehéntejet, kétszer gyakrabban váltak életük későbbi szakaszában cukorbeteggé, mint azok, akik nem fogyasztottak az első héten tejet.
Sok kutató azonban kétségbe vonta ezeket az eredményeket, talán mert papájuknak tejgazdasága volt, vagy mert részvényesek voltak egy joghurt üzemben, esetleg pusztán tudományos kötözködésből csípte a szemüket a dolog. Ők azt mondták, hogy utólag persze mindenki úgy emlékszik, ahogy akar. Válaszként finn kutatók cukorbeteg anyák 173 csecsemőjének táplálását követték születésüktől kezdve. Egyik csoportban a csecsemők kaptak tejport is tartalmazó tápszert, a másik csoportban csak lebontott tejfehérjét tartalmazó tápszert fogyasztottak a babák táplálék-kiegészítésként.
Kétéves korukra a 89 tejporos gyerekből 10-ben (11%) kifejlődtek azok a immun-ellenanyagok, melyek megtámadják a hasnyálmirigyet, és cukorbetegséghez vezetnek, míg a másik csoportban nyolcvannégyből csak 3 gyermekben (3%) termelődött ilyen ellenanyag. Egy másik vizsgálatban, akiknek cukorbeteg testvérük volt, ötször valószínűbben lettek ők is cukorbetegek, ha rendszeresen tejet ittak, mint hasonló társaik tejfogyasztás nélkül. Erre persze mondhatjuk, hogy cukorbeteg szülő gyermeke ne igyon tejet.
Csakhogy Puerto Ricoban az anyák mindössze 5%-a szoptatja csak gyermekekét, s a csecsemők anyatej helyett bébitápszereket kapnak. Kubában meg minden anya szoptatja gyermekét, különben az éhen halna. A különbség az, hogy Puerto Ricoban tízszer gyakoribb a gyermekkori (juvenilis) cukorbetegség. A finnek egyébként azért annyira érdekeltek a gyermekkori cukorbetegség kutatásában, mert náluk a leggyakoribb ez a betegség, és kiugróan sok tejet fogyasztanak!
A tej és a rák
Dr. T. Colin Campbell jó példája annak, hogy lehet valaki elfogulatlan tudós tejügyben, dacára annak, hogy tejfarmon nőtt fel. Ifjúságában vedelte a tejet, később ifjú tudósként maga is részt vett a tej népszerűsítésében. 1965-ben a Fülöp-szigeteken az USA segélyprogramjának kutatójaként ügyködött. Ekkoriban a Fülöp-szigeteken sok gyermek halt meg májrákban, amit kezdetben az alultápláltsággal hoztak kapcsolatba. Campbell utánajárt a dolognak, és legnagyobb megdöbbenésére a májrák azon gyerekek körében volt kiugróan magas, akik éppen, hogy jóltápláltak voltak, és részesültek az USA-ból szállított tejpor adományokból. Campbell sehogy sem tudta ezt összeegyeztetni saját "tejes" múltjával, és azzal, amilyen pozitívan a táplálkozástudomány a tejet akkoriban látta. Aztán 1968-ban megjelent egy tudományos közlemény, amely patkányoknál kimutatta, hogy a tejfehérje májrákot okozhat.
A következő harminc évben Dr. Campbell számtalan kísérletet végzett ez ügyben. Patkányoknál májrák előtti állapotot alakított ki, s a későbbiekben akkor fejlődött ki a májrák, ha a patkány tejfehérjét kapott. Ha a tejfehérje elérte a normál táplálékban a 10%-os arányt, a rák kifejlődése megindult. Egy átlagos amerikai tápláléka 17% fehérjét tartalmaz, s ha ez döntően tej, sajt, túró, akkor van miért izgulni. Dr. Campbell arra is rámutatott, hogy Ázsiában, ahol gyakorlatilag nem fogyasztanak tejet, a mellrák ötször ritkább, mint az USA-ban. Európában, a legtöbb tejet fogyasztó Skandináviában és Hollandiában a leggyakoribb a mellrák. Hasonló a helyzet a prosztatarákkal, ez is szoros kapcsolatot mutat a tejfogyasztással. Amerikában tízszer annyian halnak meg prosztatarákban, mint Ázsiában, ahol kevés tejet isznak.
Jó kérdés persze, miért okoz a tej mell- és prosztatarákot? A tehéntejben egy sejtosztódást serkentő hormon van, hogy a boci gyorsan fejlődjön. Ez a hormon azonos az emberben termelődő hasonló hormonnal, és a rákos, elfajuló szövetek igen szeretik őt. Egy pohár tej megduplázhatja a szervezetben keringő, osztódást serkentő hormon szintjét. A pasztörizálás során ez a hormon nem károsodik, és az emésztés során egy része felszívódik. Ez a hormon tejtől függetlenül is kulcsszerepet játszik a prosztatarák és a mellrák kialakulásában. A 40-50 év közötti nők körében egy százalékra tehető a diagnosztizált mellrák, de kb. 40%-ban vannak "ugrásra kész" elfajult sejtek. A mellszövet különösen hajlamos a kóros burjánzásra, és így a sok tejet fogyasztó nők fokozott mellrák kockázatnak vannak kitéve.
A tej és a rák közti másik kapocs az, hogy az ember rovarirtó szereket (DDT, dioxin, atrazin) használ a mezőgazdaságban, melyet a tehén a szénával együtt elfogyaszt, és jó részét a tejzsírral választja ki. A tej elfogyasztása után ezek a zsírban oldódó, genetikai károsodást okozó, alig bomló mérgek az emberi zsírszövetekben, így pl. a mellben halmozódnak fel. Mellrákos nőkben a rovarirtó szerek maradványainak többszörösét mutatták ki mind a mellszövetben, mind a vérben. Ezek a mérgek nem csupán sejtelfajulást okoznak, hanem a mellszövet burjánzását serkentő női nemi hormonok hatását utánozzák. Mi több, egy 14.000 fős vizsgálatban azt is kimutatták, hogy a rovarirtók az anyatejjel a csecsemőkbe is átkerülnek.
Volt egy kis botrány, amikor Amerika egyik legkedveltebb jégkrémében, a Ben & Jerry's Ice Cream-ben a megengedett dioxin tízezerszeresét találták kutatók. A jégkrém gyárosok nyilván nem szándékosan sűrítik a dioxintartalmat, úgyhogy ez csak egy példája annak, mit eszünk-iszunk meg a tejtermékekkel.
És még egy rossz hír. A tehenek jó része egy bizonyos leukémia vírussal van fertőzve. A tejfeldolgozókban a sokféle helyről begyűjtött tejet összeöntik, úgyhogy a tej garantáltan fertőzött lesz, még ha volna is egy-két steril gazdaság. A pasztörizálás ezt a vírust nem pusztítja el. Egy 1990-ben megjelent 11 éves követéses vizsgálat kimutatta, hogy akik rendszeresen isznak tejet, azok 3,4-szer gyakrabban betegszenek meg leukémiában. A leukémia gyakoribb a tejjel foglalkozók körében, és az USA tejtermelő államaiban a leukémia gyakorisága a tejelő tehenek számával mutat összefüggést.
A csontok és a tej
A tévéreklámok alapján sok naiv ember azt gondolná, hogy a csontok tulajdonképpen tejből és joghurtból állnak össze. Bűnt követ el az az anya, sugallja a reklám, aki gyermekét nem eteti x. és y. joghurttal. Az idősebb generációt is riogatják, a csontritkulás ma már népbetegség, aki nem iszik elég tejet, az bizony tolókocsiban végzi. Sajnálom, hogy nekem kell a rossz hírt közölnöm, de a helyzet az, hogy mindennek pontosan az ellenkezője tűnik igaznak.
Dr. McDougall szerint "A mítoszt, hogy a csontritkulást a kalciumhiány okozza, arra találták ki, hogy a tejtermékeket el lehessen adni. A legtöbb kalciumot az amerikai nő fogyasztja, és ők szenvednek a legtöbbet a csontritkulástól". 2000-ben jelent meg egy vizsgálat, amely a tejtermékeken keresztüli kalciumfogyasztás és a fiatalkori csontépülés kapcsolatát vizsgálta. A kutatók számára is meglepő volt, hogy a 12-16 év között vizsgált lányoknál 18 éves korukban a csontsűrűség nem mutatott összefüggést a korábbi kalciumfogyasztással, viszont szoros kapcsolat volt a naponta végzett sportolással.
Egy nagy amerikai vizsgálatban 12 éven át vizsgálták 78.000 nő táplálkozási szokásait. Akik a legtöbb tejterméket, és következésképen a legtöbb kalciumot fogyasztották, azok közt kétszer gyakoribb volt a csípőcsonttörés. Észak-Amerikában és Észak-Európában, ahol kétszer-háromszor több kalciumot fogyasztanak az emberek tejtermékeken keresztül, kétszer-háromszor gyakoribbak is a csontritkulásos törések. Amerikában 50 év felett minden második nő és minden nyolcadik férfi csontritkulásos törést szenved el, miközben itt a legmagasabb a kalcium bevitel. Ezzel szemben Kínában, ahol alig fogyasztanak tejtermékeket, a csontritkulásos törések az amerikai átlag ötöde csupán.
Az amerikai Nemzeti Tejtanács egy vizsgálatot finanszírozott, melyben klimaxon átesett nők egy csoportja két éven át naponta megivott három pohár tejet. A vizsgálat végeztével összehasonlították őket azokkal a nőkkel, akik ez idő alatt nem ittak tejet. A Nemzeti Tejtanács felhagyott azzal a tervével, hogy az eredményeket szórólapokon terjessze a fogyasztók között, ugyanis kiderült, hogy a tejívók két év alatt kétszer annyi csonttömeget veszítettek, mint a tejet nem ivók.
A csontok a mozgástól erődösnek és vastagszanak. Tudjuk jól, hogy az űrhajósok egyik nagy problémája a csontritkulás, ami a súlytalanság és a mozgáshiány miatt alakul ki náluk. A csontritkulás azért fokozott a sok tejterméket fogyasztóknál, mert a túlzott fehérjefogyasztás kioldja a kalciumot a csontokból. Igaz ez általában is az állati fehérjékre. Egy vizsgálatban az állati fehérjéket fogyasztó nők körében majdnem négyszer gyakoribb volt a csonttörés, mint a vegetáriánusok között.
Tej és szívbetegség
A civilizált világban az emberek leggyakrabban az érelmeszesedés következményeibe és a szívinfarktusba halnak bele. Számos vizsgálat igazolta, hogy az erek elmeszesedése és az infarktus szoros kapcsolatot mutat a tej és tejtermék fogyasztással. A tejben egy csomó koleszterin és zsír van. Ennek hatását nem kell ragozni a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek korában. Egy 17 országra kiterjedő vizsgálatban a koleszterinszint és a szíveredetű halálozás pozitív kapcsolatban volt a tejfogyasztással. A túl sok kalcium is felelős. A tej tele van kalciummal, amely kiválik az erek falán és ez okozza az érfalak megvastagodását és elmerevedését.
Több vizsgálat megerősítette, hogy a tejcukor szintén komoly kockázatot jelent. Egy 1998-as tanulmány szerint a zsírmentes tejfogyasztás mértéke mutatta a legszorosabb statisztikai kapcsolatot a szívkoszorúér-elmeszesedéssel. Ennek magyarázata a tejben lévő tejcukor, melynek hatására fokozódik a kalcium felszívódás és az erek falán való lerakódás. Egy 1994-es, több vizsgálatot elemző összefoglalóban Dr. Segall a tejcukor fogyasztás és a szívbetegség közt találta a legszorosabb kapcsolatot. Azon vidékeken, ahol a tejfogyasztás nagyon alacsony, vagy tejcukor-intolerancia a jellemző, a szívbetegség jóval ritkább jelenség.
A tej és az ember
A tej a csecsemőkoron túl természetellenes táplálék, mondja Dr. Campbell. Az embergyerek bélrendszerében a korai időkben még van tejcukorlebontó baktériumflóra, hiszen az anyatej is tartalmaz tejcukrot. A későbbi években azonban ez eltűnik, legalábbis így van ez az Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és Dél-Európa legnagyobb részén élő embereknél. Az észak-európai ember egy genetikai mutáció miatt képes felnőtt korában is lebontani a tejcukrot, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tej egészséges. Az amerikai fehér ember valójában európai ember, ezért képes tejet inni. Az észak-amerikai színes bőrű lakosság többségének bélrendszere azonban nem tud megbirkózni a tejcukorral.
Egy másik megfontolandó szempont, hogy minden emlős a maga kicsinye számára optimális tejet termel. Az ember csak azért választotta a tehenet, mert jámbor állat és sok tejet tud termelni. A tehéntej azonban egészen más összetételű, mint az emberi tej. A tehéntej 3-4-szer több fehérjét, 5-7-szer több ásványi anyagot tartalmaz, viszont hiányzanak belőle alapvető zsírsavak, melyek az agyfejlődéshez is szükségesek.
A tehéntejbe minden átmegy, amit a tehén kap. A teheneket gyakran kezelik növekedési hormonokkal, hogy több tejet adjanak, gyakran kezelik őket antibiotikummal különféle betegségek és tőgygyulladás ellen. Murphy törvényei szerint ezek akkor is benne lesznek a tejben, ha nem volna szabad benne lenniük. A tehén kedves állat, nem rajta múlik, mit választ ki a tejébe, hanem azon, mit tesznek elébe. A tejfogyasztás a fentieken túl szoros kapcsolatot mutat mindenféle allergiákkal, bélrendszeri problémákkal, fertőzésekkel. Felteszem, ha ez Amerikában probléma, még inkább probléma nálunk!
De legyen valami jó hír is a végére. A jó hír a tejfogyasztóknak az, hogy az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium megtiltotta, hogy olyan tejet forgalmazzanak, amely literenként 750 millió gennysejtnél többet tartalmaz. A tiltásnak meg is lett az eredménye, mostanság az amerikai tej átlagosan 300 millió gennysejtet tartalmaz literenként. Számítások szerint ez arra utal, hogy a tehenek kb. harmada aktuálisan mindig fertőzött, következésképen antibiotikummal kezelik és ez természetesen a tejbe is belekerül. De ez végül is jó, mi lenne, ha még nem is kezelnék őket?
A hazai genny-arányokat nem ismerem, de reméljük mi is egyre kevesebb gennyet iszunk meg tejünkkel. Elvégre, ha meg akarunk felelni az EU szabványoknak, igyekeznünk kell.
az egészséget
A tej rövid története
Az emberiség történetében 8-15000 évvel ezelőtt forradalmi változások történtek a táplálkozásban. Kialakult a földművelés és az állattartás.
Ezt általában fejlődésnek szokták tekinteni, holott valójában a hirtelen megnövekedett népesség miatt előálló élelmiszerhiány okozta krízisről beszélhetünk. A krízis szükségmegoldásokat szült, így lettek a gabonafélék és a tej mindennapi táplálékunk.
Elődeink, akárcsak a többi emlős, csak a szopási időszakban rendelkezett a tejcukrot lebontani képes laktáz enzimmel. A laktáz enzim mind az emlősökben, mind az emberiség nagyobb részében felnőttkorra inaktiválódik.
Az elmúlt nyolcezer évben azonban az állattartó pásztornépekben, különösen éhínségek idején, nagy szelekciós nyomás nehezedett a laktóztolerancia fennmaradására. Európában, Nyugat-Indiában és Afrika Szahara alatti területein a népességben nagy arányban fordul elő laktóztolerancia, vagyis az itt élők -látszólag- gond nélkül tudják fogyasztani a friss, feldolgozatlan tejet is. Ezeken a területeken a népesség 90%-a képes a laktóz lebontására.
Ez azonban nem jelent anyagcsereszintű alkalmazkodást a tehéntejhez. Mivel az emberiség évmilliókon keresztül nem fogyasztott tejet, ez felveti annak a kérdését, vajon milyen hatással van az emberi szervezetre a tej többi alkotóeleme?
Amit ugyanis az emberek ma "ősi" tápláléknak tekintenek, az legjobb esetben is csak régi, de rosszabb esetben a modern élelmiszeripar pár éves kreálmánya. Ma a civilizált világ lakossága napi energia felvételének tíz-húsz százalékát tejből és tejtermékekből fedezi. Az emberi szervezet számára nem minden hasznos, ami ehető.
A pasztörizálás és homogenizálás
A 19-20. században a tejfogyasztás ugrásszerűen megnőtt, a tejet az egészséges táplálkozás egyik alapjának kezdték tekinteni. A nyers tej szállításával és forgalmazásával azonban új probléma támadt. A tejen keresztül számos betegség terjedt, s ezek közül az egyik legveszélyesebb a tuberkulózis volt.
Miközben a tüdőtuberkulózis rohamosan csökkent a lakásviszonyok és a higiéné javulása miatt, a többi szervet támadó szarvasmarha eredetű tuberkulózis gyakorisága nem csökkent. A veszélyt fokozta a tejszállítás fejlődése, amely lehetővé tette, hogy nagy tankerekben akár 1000 tehén tejét is összegyűjtsék feldolgozásra.
Ha csak egy tehén is beteg volt, az egész rakomány megfertőződött. A nyugati világ egészségügyi hatóságai az 50-es évektől kezdték komolyan venni a pasztörizálás teljes körű bevezetését. A pasztörizálással, majd az ultra magas hőfokon (130-140 Co-on) sterilizált tejjel szemben mára azonban komoly mozgalom bontakozott ki a "tudatosan táplálkozók" körében.
A pasztörizálás ugyanis halottá teszi a tejet, mondják a nyers tej hívei. Ám, ha a nyers tej fogyasztása a pasztörizálttal szemben valóban olyan előnyökkel járna, mint azt a nyers-tej mozgalom állítja, érdemes volna küzdeni a csiramentes nyers tejért. Ám erről szó sincs, mert a tej akár nyers, akár pasztörizált, különös veszélyeket rejt magában.
A tehén tej és a tejtermékek egészségkárosító hatásai
Dr. Pusztai Árpád
Pusztai Árpád világszerte ismert biokémikus, akinek már a neve hallatán is valósággal kileli a hideg a géntechnológiában érdekelt cégek vezetőit.
Minden emlőstől származó tej, ívadékának tápláléka, de semmi esetre sem a felnőtt emberé!
Ki ne hallotta volna nap mint nap, hogy „a tej egészséges” vagy „tápanyagokban gazdag”, „a gyermekek számára fontos” stb... Sajnos az alábbiak szerint pont az ellenkezője az igaz. Kérem, fordítson egy kis időt erre a fejezetre. Mindig az váltja ki a legnagyobb megdöbbenést és kételyt, amit nem a többség hangoztat vagy csinál.
„Vajon a tejet nem egy kémiai, biológiai és baktériumkoktélnak kellene-e hívni?” Dr. Robert M. Kradjian
Meghökkentő adatok
Ha a tej és a tejtermékek valóban egészségesek, akkor minél rendszeresebben fogyasztva belőlük, az egészség annál kicsattanóbbá kellene hogy váljon. De a felmérések hidegzuhanyként hatnak, és ennek az ellenkezőjét mutatják.
Dr. Robert M. Kradjian a honlapján kifejti, hogy a szakirodalom például 1988 és 1993 között 2700 tanulmányban foglalkozott a tejjel a „gyógyászat” címszó alatt. Ebből ő személyesen közel 500-at vizsgált meg.
Ezt írta: „Hogyan foglalhatnám össze ezeket a cikkeket? Még a borzalmas minősítésnél is rosszabbak egy picivel. Először is, egy szerző sem beszélt a tehéntejről mint mellékhatás nélküli, kiváló ételről és mint »teljes értékű ételről«, mint ahogy azt az ipar elhitette velünk. A megjelent tanulmányok fő fókuszában ezek voltak: bélgörcs, bélfertőzés, belső vérzés, vérszegénység, allergiás reakciók csecsemőknél és gyerekeknél, valamint fertőzések mint például Salmonella.
Még baljóslatúbb a szarvasmarha fehérvérűség vírusától való félelem, vagy a szarvasmarha BIV (bovine immunodeficency virus) nevű AIDS-szerű virusától, valamint a gyermek-cukorbetegség előidézésével való kapcsolatától. A tejben levő vérrel és fehér (genny-) sejtekkel, valamint a benne levő kémiai anyagok, permetek egész sorával is foglalkoztak.
Gyermekeknél ezek a problémák merültek fel: allergia, fül- és mandulafertőzés, ágybavizelés, az asztma súlyosbodása, bélvérzés, görcsök és 1-es típusú cukorbetegség. A felnőtteknél a problémák inkább a szívbántalmak és ízületi gyulladás, allergiák, homloküreg-gyulladás és a sokkal komolyabb fehérvérűség, meg a lymphomában és rákban való közreműködése.”
A tehéntej hatása a cukorbetegség előidézésében
Finnország vezet az egy főre eső tejfogyasztásban, és ott a legnagyobb arányú az inzulinfüggő cukorbetegek száma is. (New England Journal of Medicine– 1992. július 30.)
Finn, olasz, amerikai, japán, kínai tudósok kimutatták, hogy a tehéntejben levő fehérjék a szervezetet antitestek képzésére serkentik, amelyek a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeit tévedésből megtámadják és lerombolják, mert azok nagyon hasonlítanak bizonyos tejfehérjékre. Ezek a béta-sejtek termelik az inzulint. Minél fiatalabb korban éri a testet ez a hatás, annál maradandóbb az elváltozás, és annál nagyobb az esélye az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának azoknál, akik genetikailag gyengébbek.
A tejben sok a kalcium = erős csontok?
Ez a tévhit a legerősebb. Sajnos nem igaz! A tapasztalatok pontosan az ellenkezőjét mutatják. Csak összehasonlításul: az emberi tejben van a legkevesebb fehérje, és 4-szer kevesebb kalcium van, mint a tehéntejben, azaz a csecsemőknek csak ennyi kell.
Az angliai Dr. Hegstedkimutatása szerint azokban az országokban messze nagyobb arányú a csontritkulásos esetek száma, ahol igen jelentős a tejtermékek fogyasztása. Ha valaki ezt genetikai okokra fogva eltussolná, akkor az országokon belüli vagy ugyanazon népcsoportok más-más országból származó eredményei is ezt támasztották alá (pl. kínai – hongkongi adatok stb.).
Egy 1994-es ausztrál felmérés szerint a tejtermékeket rendszeresen fogyasztó idősek körében kb. kétszer annyian szenvedtek medencecsonttörést, mint akik nem fogyasztottak tejtermékeket. Egy még jelentősebb harvardi tanulmány 12 éven át 77 761 nőt vizsgált meg: azoknál, akik napi 3-szor ittak tejet, nagyobb arányú volt a csontritkulás és több csonttörést is szenvedtek.
Az okok kettős eredetűek. A tejben levő kalcium a szervezet számára egyrészt hasznosíthatatlan környezetben van. Másrészt az állati eredetű, felesleges fehérjemennyiség megnöveli a szervezet kalcium iránti szükségletét, hogy semlegesítse a savas fehérjék lebontott részeit, ezáltal felemészti a csontokat.
Egy életen át tartó, többnyire állati eredetű fehérjére (pl. tejtermékek, húsok) épülő táplálkozás lassan „felfalja” a csontokat. Ezzel szemben a növényi eredetű fehérjére építő táplálkozásnál jelentősen erősebb lesz a csontrendszer keménysége.
Azaz az első és legfontosabb étkezési lépés: visszafogni vagy megszüntetni az állati eredetű fehérjéket tartalmazó ételek fogyasztását, amelyek többek között szívpanaszokat, magas vérnyomást okozhatnak és hozzájárulhatnak a rák keletkezéséhez is. Tehát az a mondás, hogy a tej hasznos mint fehérjeforrás, így nem igaz. Éppen emiatt (is) káros.
William B. Grant, Ph. D. az Alternative Medicine Reviewban kifejti, hogy a kis zsírtartalmú tej (ami még így is jelentős mennyiségű fehérjét tartalmaz) is ártalmas, mert egyrészt a csökkentett méretű molekulák könnyebben bejutnak a vérkeringésbe, másrészt pedig az ilyen tejnek nagyon kevés a B-vitamin-tartalma. Minden ilyen fehérje lebontásánál, a B-vitamin hiánya miatt, hozzájárul a homocisztein felhalmozódásához, ami szívpanaszokhoz vezet.
Dr. Julian Whitaker orvos, aki a világ egyik legolvasottabb egészségügyi hírrovatait („Health & Healing”) szerkeszti, ezt írta:
„...Ha azt akarod, hogy erős csontjaid legyenek, akkor ne igyál tejet... Az a kijelentés, hogy a tej egészséges számodra, összehordott badarság. Míg a gyümölcsök, zöldségek és a teljes őrlésű magok dokumentáltan csökkentik a szívroham, a magas vérnyomás és a rák esélyét, a tejtermékek széles körben hangoztatott egészséges hatása legjobb esetben is erősen megkérdőjelezhető.
A tejtermékek egyértelműen összefüggésbe hozhatók a csontritkulással, szívpanaszokkal, elhízással, rákkal, allergiákkal és a cukorbetegséggel. A tejtermékek mindennek mondhatók, csak egészségesnek nem.”
Váladéktermelődés, légúti nehézségek, allergia, bélgörcs
Dr. Norman W. Walker szerint nagyon könnyű felismerni a legnagyobb tejfogyasztókat: ők azok, akik legtöbbet szenvednek a megnövekedett nyálkatermelődés miatt, pl. „folyó orr”, sok krákogás, nehezebb légzés.
A tej allergiái bizonyos gyermekeknél jelentkeznek a leghevesebben: szinusz (arcüreg – A szerk.) problémák, az asztma súlyosbodása, hasmenés, vashiány okozta vérszegénység (a tehéntej sokkal kevesebb vasat tartalmaz, mint az emberi tej), erős bélvérzés, fáradtság, viselkedészavarok formájában. A hat éven aluliak krónikus fülfertőzéseinek kb. 40 %-át a tej allergiái okozzák Dr. Julian Whitaker orvos szerint.
Tüdőrák, vastagbélrák, petefészekrák
A tej maga nem okoz rákot, de elősegíti olyan környezet megjelenését a szervezetben, amely a rákos sejtek kialakulásának kedvez. Yasuo Kagawa, japán biokémikus 1978-ban egy tanulmányban a következő megdöbbentő adatokat közölte:
Míg 1950 és 1975 között Japánban az egy főre eső tej- és tejtermékfogyasztás 38%-kal nőtt, addig a szívrohamok száma 35%-kal nőtt, a mellrákos esetek száma 77%-kal emelkedett, a vastagbélrák is 77%-kal nőtt, a tüdőrákos megbetegedések száma pedig 300%-kal növekedett. Természetesen minden nem írható csak a tej számlájára, de az adatok valóban megdöbbentőek.
1989. április 15-én a Nemzetközi Rák Magazin beszámolt a Roswell Park-beli 569 tejfogyasztó és 569 kontrollszemély vizsgálatáról. A tanulmány szerint kétszeres volt a tüdőrák, 3,1-szeres volt a petefészekrák, 2,49-szeres a prosztatarák megjelenésének az esélye a tejfogyasztóknál.
Norvégiában 1422 személyt vizsgáltak 11 és fél éven át. Azok körében, akik naponta 2 vagy több pohár tejet ittak, 3,5 szer több volt a nyirokszervi rákos megbetegedések száma, amit az okozhat, hogy bizonyos állati fehérjék emésztésénél antigén (ellenanyagképző) fehérjetöredékek jutnak keresztül a bélrendszer nyálkamembránjain.
A tejcukor- (laktóz-) érzékenység, allergia
Az emberi test 4-5 éves korig termel tejcukrot lebontó enzimeket, majd beszünteti az ilyen enzimek termelését. Melyik épeszű emlős az, aki még ezután is „szopni” akar? Az állatvilágban ez ismeretlen, csak az emberek fogyasztanak később is tejet, ráadásul egy más fajét.
A sötét vagy fekete bőrű emberek rendkívül túlérzékenyek a tejcukorra. Legkevésbé a fehérbőrűek érzékenyek, persze egyénenként különbözően. Feltevések szerint az emberiség kb. fele túlérzékeny a tejcukorra, akiknél ez hasmenést, erős gáztermelést, hasi görcsöket válthat ki.
Baktériumok
Ezek egész garmadája, veszélyesebbnél veszélyesebb fajtái kerülhetnek a tejbe vagy szaporodhatnak el benne. Csak néhány a legtöbb bajt okozók közül: Salmonella, E. coli, Staphylococcus, TBC, BLV („bovine leukemia virus”) a szarvasmarha fehérvérűség vírusa (ez az amerikai tehenek 3/4-ében benne van), a sejtfal nélküli paraTB (vagy másnéven MAP „Mycobacterium avium subspecies paratuberculosis”) vírus, amely a legújabb tanulmányok szerint a „gyógyíthatatlan” (emberi) Crohn-kór okozója (az USA-ban tömegesen fertőz) stb.
A két leghírhedtebb tehénbetegség a BIV („bovine immunodeficiency virus”), ez a „gyógyíthatatlan tehén AIDS”, meg a BSE („bovine spongiform encephalopathy”). Ez utóbbi vírus okozta a „kergekórt”.
Az egyetlen dolog, ami a vírusok és az ember között van, az a pasztörizáció (15 másodpercig 72 °C) . Sajnos ez nem nyújt tökéletes védelmet. India az egyetlen nagy tejfogyasztó ország, ahol a Crohn-betegség ismeretlen, mert ők forralják a tejet. De az alább említett IGF-I-gyel szemben a forralás sem jelent teljes védelmet. Angliában a boltok polcairól vett tejek akár 25%-ában is találtak paraTB vírust szezontól függően, Írországban 19%-ában. Azaz a pasztörizáció bizonyíthatóan nem ad kellő védelmet!
A tudósokat rendkívül megdöbbentette egy kanadai, majd egy orosz jelentés, ezekben először mutatták ki az emberi testben a BIV (a „szarvasmarha AIDS”) ellen formálódott antitestecskéket. (A kutatók számos fertőző betegség jelenlétét úgy tudják csak kimutatni, hogy a szervezet bizonyos antitesteket hozott létre ellenük, tehát jelen vannak már.) Elképesztő még rágondolni is, hogy ez a vírus már leküzdötte a fajok közötti lépcsőt.
Mellrák, prosztatarák
Ha eddig a tej még nem lett volna elég rossz, a Monsanto, a kémiai mamutcég és az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal (FDA) még inkább azzá tette, mert ez utóbbi engedélyezte a szintetikus rBST („recombinant bovine somatotropin”, ami más néven az rBGH, „recombinant bovine growth hormone”) nevű genetikailag létrehozott tehénhormont, ami kb. 10-25%-kal megnöveli a tej termelődését. Az ezzel kezelt tehenek teje 2-10 szeresen több IGF-I hormont („insulin-like growth factor-I”) is tartalmaz.
Ez a növekedési hormon a sors szeszélyéből teljesen megegyezik az emberivel. Az IGF-I nem okoz ugyan rákot, de mint nem kívánatos adalékanyag kimutathatóan elősegíti a rákos daganatok növekedését.
A legújabb kutatási eredmények szerint a legnagyobb IGF-I koncentrációval rendelkező nőknél 7-szeresen megnövekszik a mellrák esélye, a férfiaknál meg 4-szeresen a prosztatarák esélye, továbbá megnövekszik a vastagbélrák esélye is, mert az IGF-I egy része képes behatolni a bélbe, ugyanis a tej kazein jelenléte meggátolja a teljes emészthetőségüket.
A baj nem jár egyedül, a tehenek egészsége szintén megviseli a kapott szintetikus hormonokat, tőgyfertőzést okozva. A gazdák kénytelenek antibiotikumokat adni a jószágoknak, ami szintén belekerül a tejbe. Robert Cohena könyvében neveket említve igazolja, hogy a Monsanto milyen mértékben hamisított meg mérési eredményeket az rBGH egészségre kifejtett hatásairól, félrevezetve számos tudóst és a nyilvánosságot.
Két FOX tévés riporter (Steve Wilson, Jane Akre) nyíltsága miatt elveszítette állását Floridában, mert a Monsanto nyomására a FOX tv menesztette őket. A riporterek a szarvasmarha növekedési hormon sötét oldalát tervezték bemutatni. E két riporter pert indított a tévéállomás ellen, és meg is nyerték azt 2000. augusztus 18-án. Egy év múlva Goldman környezetvédelmi díjat is nyertek azért az erőfeszítésükért, amit az rBGH egészségre gyakorolt hatásainak nyilvánosság elé tárásában fejtettek ki.
Mivel lehet helyettesíteni a tejet?
Például kókusztejjel, ami meg a propagandával ellentétben nem káros, sőt nagyon is egészséges. Szóba jöhet még a rizstej is. De semmiképpen sem szójatejjel, mert az is rendkívül káros.
Dr. Norman W. Walker szerint az újszülött csecsemőknél nyilvánvalóan csakis anyatejjel kell helyettesíteni. Ha ez semmiképpen sem megoldható, akkor egy hónapos korig adva a kecsketej ajánlatos, mert ez hasonlít még úgy-ahogy, de mégis legjobban az anyatejhez.
4 hetes kortól a tápital 1/4-e sárgarépa kicentrifugázott leve legyen és 3/4-e pedig kecsketej. Idővel a sárgarépalé mennyiségét fokozatosan növelni kell. Csecsemőknek abszolút tilos szójaitalt adni.
Hogyan lehet a csontokat kalciummal feltölteni?
Súlyosabb esetben egy fél pohár friss citromlével, amelybe alaposan megmosott, feltöretlen nyers tojást rakunk Egy-két napig hagyjuk a hűtőben, csak ügyeljünk a kis mennyiségre, mert nagyon tömény. (A Twist.hu egykori cikke alapján „ez az egyetlen hasznavehető”, gyors kalciumkiegészítő.)
Egyébként 5 lépésen keresztül:
Fogyasszon csakis növényi eredetű, kalciumdús ételeket, ilyenek pl. a zöld leveles növények, a salátafélék, a (sótlan) mandula, szezámmagok vagy a belőle készült „tahini”, a dióbél, a mogyorófélék (kivéve a földi mogyorót), a szárított füge, a mazsola, a spárgakel (brokkoli), a hüvelyes termések (borsó, bab stb.), a narancs, a szőlő, a karfiol, a káposzta, a retek, a barna (hántolatlan) rizs, a főtt burgonya, a paradicsom, a bogyók, az alma, az eper stb. Mint látja, széles a választék. Rendszeres mozgás kell, de az ne legyen megterhelő élsport.
A kalcium megtartásához a szervezetnek szüksége van D-vitaminra, ami a napon való kis tartózkodásból képződik. Ha ez nem kivitelezhető, akkor tengeri halakkal vagy D vitamint tartalmazó (lehetőleg organikus) gyógykivonatokkal kell pótolni.
Minél kevesebb sót fogyasszon, mert az megnöveli a kalciumveszteséget, a vesék ingerlésén keresztül. A vesék tisztán tartása végett kerülje a kávét, üdítőitalokat, és fogyasszon elegendő mennyiségű tiszta vizet, gyümölcs-, zöldségleveket.
Ne dohányozzon! A dohányzás a csontritkulás 40%-kal nagyobb rizikóját jelentheti.
Rod Chiodini foglalta össze mindezt frappánsan: „Amit észre kell hogy vegyünk, az a tény, hogy a gyógyászatban sok politika van. Nem azon múlik valami is, hogy tudod-e azt igazolni, hanem hogy a gyógyászati szakma el akarja-e azt fogadni, vagy sem.”
A tej mentségére talán csak azt lehet mondani, hogy a kazein kivonatából erős ragasztót lehet készíteni. A tehéntejjel nem érdemes hazardírozni, minden kis mennyisége ártalmas. Egy biztos: ezzel az információval felfegyverkezve saját magunk dönthetjük el, hogy ki akarjuk-e tenni magunkat ennek a sorozatos veszélynek, vagy sem. Én már döntöttem, most Önön van a sor.
E sorok írása óta értesültem egy másik hasznos, tejből is kivonható származékról, aminek a neve: laktoferrin. Bár a laktoferrines kutatások igen biztatóak, a tejfogyasztás rizikói túlságosan nagyok a benne levő hasznos laktoferrinhez képest, és ez utóbbit inkább kivonat formájában javaslom fogyasztásra, amit csak kis hőkezeléssel, fagyasztás nélkül állítottak elő, serkentőszerek, antibiotikumok nélkül, és legelőn nevelt tehenek szöcstejéből kivonva, mert a tehéntejben csak nagyon kis mennyiség van.
A1 és A2 tehén
A történet 1993-ban kezdődött, amikor Robert Elliott, az új-zélandi Auckland Egyetem professzora a samoai gyerekek körében az I. típusú cukorbetegség gyakoriságát kezdte vizsgálni. Az I. típusú, vagy fiatalkori cukorbetegség általában gyermek vagy fiatal felnőttkorban alakul ki, és a betegség lényege, hogy a hasnyálmirigy inzulint termelő béta sejtjei felmondják a szolgálatot, és a beteg egész életében folyamatos inzulinpótlásra szorul.
Elliott arra figyelt fel, hogy míg a Samoán élő gyerekekhez képest az Új-Zélandon élő samoai gyerekek közt tízszer gyakoribb az I. típusú cukorbetegség. Elliott a táplálkozási tényezőkben keresve a magyarázatot, a tejre kezdett gyanakodni.
Ebből kétféle ismert, az A1 és az A2. Az A1 béta-kazein a nyugati világban elterjedt Bos Taurus tehénfajta tejében található, míg az Ázsiában elterjed Bos Indicus tejében csak A2 fordul elő, akár csak az Afrikában tartott tehenekben is, dacára annak, hogy ezek is a Bos Taurus családba tartoznak. Az A1 béta-kazeinből az emésztés során egy Béta-CazoMorfin-7 (rövidítve BCM7) keletkezik, amely egy opiát.
Az opiátok közé tartoznak a morfium, az ópium, heroin. A BCM7 másik fontos tulajdonsága, hogy immunológiailag aktív vegyület. Mivel a diabéteszt autoimmun betegségnek tekintjük, a gyanú a BCM7-re terelődött. Elliott cukorbetegségre hajlamos egereken kezdett kísérletezni, és bizonyította, hogy az A2 béta-kazeintől egy egér sem, míg az A1-től 47%-uk vált cukorbeteggé.
Hogy a BCM7 okozhatja a cukorbetegséget, azt bizonyítja az is, hogy az A1 béta-kazeinnel az opiáthatást gátló naloxont együtt adva az egerek nem lettek cukorbetegek. Murray Laugesen és Robert Elliott 2003-as cikkében 19 ország adatait elemezve rendkívül szoros kapcsolatot mutattak ki, az A1 típusú béta-kazein fogyasztása 96%-ban magyarázta a cukorbetegség gyakoriságát adott országban.
Bryndis Birgisdottir és munkatársai 2006-ban megerősítették az I. típusú cukorbetegség A1 elméletét, mert kimutatták, hogy Izlandon a Skandináv államokhoz képest alacsonyabb I. típusú cukorbetegség előfordulási gyakorisága azzal függ össze, hogy Izlandon a gyerekek két éves korukig kevesebb A1 tejet fogyasztanak.
Természetesen nem mindenki lesz az A1 tej fogyasztásától cukorbeteg, ehhez valószínűleg még sok más tényező is hozzájárul, pl. a D vitamin hiány és genetikai hajlam. Mivel igen sok csecsemőtápszer tehéntejalapú, ezért a genetikailag cukorbetegségre hajlamos csecsemők számára nagy kockázat A1 vagy bármilyen tehéntej alapú tápszer fogyasztása.
Hermann Wasmuth és Hubert Kolb összefoglalójukban számos vizsgálatot idéznek, amely a gyermekkori cukorbetegséget más tejfehérjékre adott immunreakcióval is kapcsolatba hozza.
Outi Vaarala elmélete szerint a tej hatására azok a gyerekek válnak cukorbeteggé, akiknek az immunrendszere a tejben található szarvasmarha- inzulin ellen védekezni kezd, s ez a védekezés később a saját inzulintermelés ellen fordul. Egy biztos: csecsemőknek és kisgyerekeknek abzsolut nem volna szabad tejet adni anyatej kivételével.
Mérgező italunk a tej
Az emberek fejében sok kedves emlék él a vasárnapi habos kakaóról, a tejeskávéba lógatott kifliről, a nagymama madártejéről, amelyen jéghegyként úszkáltak a tojásfehérje habgaluskák. Emlékszem, ahogy Ibolya tehén befordult az utcánkba, kitártuk neki a kaput és beballagott az istállóba a helyére. Emlékszem a frissen fejt meleg, habos tej varázsára, amit nagymamám öntött a bögrémbe. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy a tej: élet, erő, egészség. "Tejet minden gyermeknek" hirdetik a politikai programok, az anyukák agyába döngölőgéppel verik bele, hogy gyerekeik nem fognak felnőni, csontjaik csenevész pálcikák maradnak, fogaik szétmálnak az első harapástól, ha nem kapnak elég tejet. Orvosok, védőnők, diétás magazinok, és egyáltalán mindenki úgy gondolja, a legjobb, amit tehetünk önmagunkkal és gyermekeinkkel, ha vedeljük a tejet.
Kicsit más hangot üt meg Jane Heimlich, a "Tej: halálos méreg" című könyv előszavában: "Talán nem akarná meghallani, de amit egész életében mondtak Önnek a tejről, az nyilvánvaló hazugság. Az Ön üveg teje, még az alacsony zsírtartalmú is, tocsog a zsírban (ami megegyezik három szelet szalonna zsírtartalmával), a koleszterinben, az antibiotikumokban, a baktériumokban és - a legkevésbé gusztusos összetevőben - a gennyben." Indításnak hatásos, de vajon Jane Heimlich, és a könyv írója, Robert Cohen megőrültek? Vagy mi estünk áldozatául egy jó nagy hiedelemnek, a tejlobby meg röhög a markába? Na ez az, aminek mi itt most utánajárunk.
A gyermek és a tej
Kezdjük kronológiai sorrendbe, már csak azért is, hogy még időben kitéphessük gyermekünk szájából a cumis üveget, és ha meghánytatni nem is kell, erősen fontolóra vegyük, adjunk-e neki tejet még életében és ha igen, milyen formában.
Gyermek, tejből készült cicabajusszal. Nagyon cuki reklám, egyenest az anyukák szíve közepébe, de közben ez a gyermek esetleg máris alattomos kór áldozata. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer három japán kutató, akik újszülött kismajmokat neveltek fel tejporból készült tápszerrel. Ez a három japcsi gonosz volt, vagy csak kíváncsi, nem tudjuk, de a tápszerben lecsökkentették a fehérjetartalmat és megnövelték a tejcukor tartalmat, s ettől a kismajmok a későbbiek során az emberi autizmus vonásait kezdték mutatni, nevezetesen játék és szociális élet helyett sztereotip mozgásokat végeztek, félelmet és agresszivitást mutattak normál helyzetekben is, fejüket ütögették, stb.
Ők voltak az Esőember majom változatai, csak értük nem jött el Tom Cruise, hogy visszahódítsa számukra az Életet. A kutatók néhány kismajom boldogtalansága árán írhattak egy cikket, hogy a fehérjehiányos táplálkozás fejlődési visszamaradottságot okoz. Igaz, elég lett volna csak Afrikába elutazni, de a tudomány már csak ilyen, kellenek az áldozatok.
A későbbiek során más kutatók azonban arra kezdtek gyanakodni, hogy talán nem egyszerűen a fehérjehiány, hanem a tejcukor-többlet lehet a probléma. Kiderült, hogy az emberi bélrendszerben két tejvadász baktériumtörzs tanyázik, az egyik jóindulatúan lebontja a tejcukrot, a másik viszont ammóniát termel, ami egyrészt kellemetlen puffadást, másrészt a vérbe kerülve súlyos idegrendszeri károsodásokat okoz. Az ammóniamérgezés suttyomban is előállhat, a szülők csak azt veszik észre, hogy gyermekük "bambán elvarázsolt", majd bizonyos mozgásokat ismételget, kezeivel furcsa lebegő mozgásokat végez, késik a beszédfejlődése, vagy éppen visszaesik a fejlődés korábbi szakaszára, netán izomgörcsök jelennek meg, stb.
Egy kutatócsoport gyermekek székletmintáján keresztül mutatta ki, hogy bizony autista gyermekek szervezetében a gonosz, ammóniatermelő baktériumok vannak túlsúlyban. Antibiotikummal sebtiben elpusztították e káros törzset, és a gyerekek fantasztikus javulást mutattak. Végül olyan ételeket adtak nekik, melyekben a jó baktériumok tanyáztak, és ezek megakadályozták az autizmus visszatértét. Na de honnan ez az isten csapása, mely a gyanútlan szülőket éri? A főbűnös pl. a szoptatás hiánya, az anyatej ugyanis kialakítja azt a bélflórát, amelyben a jó baktériumok szaporodnak el. A másik bűnös az olyan antibiotikus kezelés, amelynek mellékhatásaként kipusztulnak a jó baktériumok és elszaporodnak a gonoszak. A harmadik bűnös a pasztörizált tej.
Az ember nemcsak állatot öl, de még a tejet is pasztörizálja. A pasztörizált tejben olyan fehérjék keletkeznek, melyek az ember, pláne a csecsemő számára nem emészthetőek. A fenti vizsgálódások során az is kiderült, hogy ammónia csak akkor keletkezik, ha a tejfehérje/tejcukor természetes aránya megbomlik. A japán kutatók kísérletükben akaratlanul is ezt idézték elő. Mármost, ha a pasztörizált tejfehérje nem annyira emészthető, máris megbomlott a kényes egyensúly, a keletkező ammóniát nem ellensúlyozza a felszívódó tejfehérje (részletekhez tessék elvégezni a biokémia szakot). És mindez láthatatlanul, alattomosan megy végbe, s közben védőnéni, doktorbácsi a hivatalos tananyag alapján melegen is, hidegen is ajánlja a tejet és a tejes tápszereket.
A gyermek és a cukorbetegség
Régóta gyanítják, és egyre több vizsgálat igazolja, hogy a gyermekkori inzulinfüggő cukorbetegséget részben a tehéntej fogyasztása okozhatja. Egy vizsgálatban azok a csecsemők, akik életük első nyolc napjában fogyasztottak tehéntejet, kétszer gyakrabban váltak életük későbbi szakaszában cukorbeteggé, mint azok, akik nem fogyasztottak az első héten tejet.
Sok kutató azonban kétségbe vonta ezeket az eredményeket, talán mert papájuknak tejgazdasága volt, vagy mert részvényesek voltak egy joghurt üzemben, esetleg pusztán tudományos kötözködésből csípte a szemüket a dolog. Ők azt mondták, hogy utólag persze mindenki úgy emlékszik, ahogy akar. Válaszként finn kutatók cukorbeteg anyák 173 csecsemőjének táplálását követték születésüktől kezdve. Egyik csoportban a csecsemők kaptak tejport is tartalmazó tápszert, a másik csoportban csak lebontott tejfehérjét tartalmazó tápszert fogyasztottak a babák táplálék-kiegészítésként.
Kétéves korukra a 89 tejporos gyerekből 10-ben (11%) kifejlődtek azok a immun-ellenanyagok, melyek megtámadják a hasnyálmirigyet, és cukorbetegséghez vezetnek, míg a másik csoportban nyolcvannégyből csak 3 gyermekben (3%) termelődött ilyen ellenanyag. Egy másik vizsgálatban, akiknek cukorbeteg testvérük volt, ötször valószínűbben lettek ők is cukorbetegek, ha rendszeresen tejet ittak, mint hasonló társaik tejfogyasztás nélkül. Erre persze mondhatjuk, hogy cukorbeteg szülő gyermeke ne igyon tejet.
Csakhogy Puerto Ricoban az anyák mindössze 5%-a szoptatja csak gyermekekét, s a csecsemők anyatej helyett bébitápszereket kapnak. Kubában meg minden anya szoptatja gyermekét, különben az éhen halna. A különbség az, hogy Puerto Ricoban tízszer gyakoribb a gyermekkori (juvenilis) cukorbetegség. A finnek egyébként azért annyira érdekeltek a gyermekkori cukorbetegség kutatásában, mert náluk a leggyakoribb ez a betegség, és kiugróan sok tejet fogyasztanak!
A tej és a rák
Dr. T. Colin Campbell jó példája annak, hogy lehet valaki elfogulatlan tudós tejügyben, dacára annak, hogy tejfarmon nőtt fel. Ifjúságában vedelte a tejet, később ifjú tudósként maga is részt vett a tej népszerűsítésében. 1965-ben a Fülöp-szigeteken az USA segélyprogramjának kutatójaként ügyködött. Ekkoriban a Fülöp-szigeteken sok gyermek halt meg májrákban, amit kezdetben az alultápláltsággal hoztak kapcsolatba. Campbell utánajárt a dolognak, és legnagyobb megdöbbenésére a májrák azon gyerekek körében volt kiugróan magas, akik éppen, hogy jóltápláltak voltak, és részesültek az USA-ból szállított tejpor adományokból. Campbell sehogy sem tudta ezt összeegyeztetni saját "tejes" múltjával, és azzal, amilyen pozitívan a táplálkozástudomány a tejet akkoriban látta. Aztán 1968-ban megjelent egy tudományos közlemény, amely patkányoknál kimutatta, hogy a tejfehérje májrákot okozhat.
A következő harminc évben Dr. Campbell számtalan kísérletet végzett ez ügyben. Patkányoknál májrák előtti állapotot alakított ki, s a későbbiekben akkor fejlődött ki a májrák, ha a patkány tejfehérjét kapott. Ha a tejfehérje elérte a normál táplálékban a 10%-os arányt, a rák kifejlődése megindult. Egy átlagos amerikai tápláléka 17% fehérjét tartalmaz, s ha ez döntően tej, sajt, túró, akkor van miért izgulni. Dr. Campbell arra is rámutatott, hogy Ázsiában, ahol gyakorlatilag nem fogyasztanak tejet, a mellrák ötször ritkább, mint az USA-ban. Európában, a legtöbb tejet fogyasztó Skandináviában és Hollandiában a leggyakoribb a mellrák. Hasonló a helyzet a prosztatarákkal, ez is szoros kapcsolatot mutat a tejfogyasztással. Amerikában tízszer annyian halnak meg prosztatarákban, mint Ázsiában, ahol kevés tejet isznak.
Jó kérdés persze, miért okoz a tej mell- és prosztatarákot? A tehéntejben egy sejtosztódást serkentő hormon van, hogy a boci gyorsan fejlődjön. Ez a hormon azonos az emberben termelődő hasonló hormonnal, és a rákos, elfajuló szövetek igen szeretik őt. Egy pohár tej megduplázhatja a szervezetben keringő, osztódást serkentő hormon szintjét. A pasztörizálás során ez a hormon nem károsodik, és az emésztés során egy része felszívódik. Ez a hormon tejtől függetlenül is kulcsszerepet játszik a prosztatarák és a mellrák kialakulásában. A 40-50 év közötti nők körében egy százalékra tehető a diagnosztizált mellrák, de kb. 40%-ban vannak "ugrásra kész" elfajult sejtek. A mellszövet különösen hajlamos a kóros burjánzásra, és így a sok tejet fogyasztó nők fokozott mellrák kockázatnak vannak kitéve.
A tej és a rák közti másik kapocs az, hogy az ember rovarirtó szereket (DDT, dioxin, atrazin) használ a mezőgazdaságban, melyet a tehén a szénával együtt elfogyaszt, és jó részét a tejzsírral választja ki. A tej elfogyasztása után ezek a zsírban oldódó, genetikai károsodást okozó, alig bomló mérgek az emberi zsírszövetekben, így pl. a mellben halmozódnak fel. Mellrákos nőkben a rovarirtó szerek maradványainak többszörösét mutatták ki mind a mellszövetben, mind a vérben. Ezek a mérgek nem csupán sejtelfajulást okoznak, hanem a mellszövet burjánzását serkentő női nemi hormonok hatását utánozzák. Mi több, egy 14.000 fős vizsgálatban azt is kimutatták, hogy a rovarirtók az anyatejjel a csecsemőkbe is átkerülnek.
Volt egy kis botrány, amikor Amerika egyik legkedveltebb jégkrémében, a Ben & Jerry's Ice Cream-ben a megengedett dioxin tízezerszeresét találták kutatók. A jégkrém gyárosok nyilván nem szándékosan sűrítik a dioxintartalmat, úgyhogy ez csak egy példája annak, mit eszünk-iszunk meg a tejtermékekkel.
És még egy rossz hír. A tehenek jó része egy bizonyos leukémia vírussal van fertőzve. A tejfeldolgozókban a sokféle helyről begyűjtött tejet összeöntik, úgyhogy a tej garantáltan fertőzött lesz, még ha volna is egy-két steril gazdaság. A pasztörizálás ezt a vírust nem pusztítja el. Egy 1990-ben megjelent 11 éves követéses vizsgálat kimutatta, hogy akik rendszeresen isznak tejet, azok 3,4-szer gyakrabban betegszenek meg leukémiában. A leukémia gyakoribb a tejjel foglalkozók körében, és az USA tejtermelő államaiban a leukémia gyakorisága a tejelő tehenek számával mutat összefüggést.
A csontok és a tej
A tévéreklámok alapján sok naiv ember azt gondolná, hogy a csontok tulajdonképpen tejből és joghurtból állnak össze. Bűnt követ el az az anya, sugallja a reklám, aki gyermekét nem eteti x. és y. joghurttal. Az idősebb generációt is riogatják, a csontritkulás ma már népbetegség, aki nem iszik elég tejet, az bizony tolókocsiban végzi. Sajnálom, hogy nekem kell a rossz hírt közölnöm, de a helyzet az, hogy mindennek pontosan az ellenkezője tűnik igaznak.
Dr. McDougall szerint "A mítoszt, hogy a csontritkulást a kalciumhiány okozza, arra találták ki, hogy a tejtermékeket el lehessen adni. A legtöbb kalciumot az amerikai nő fogyasztja, és ők szenvednek a legtöbbet a csontritkulástól". 2000-ben jelent meg egy vizsgálat, amely a tejtermékeken keresztüli kalciumfogyasztás és a fiatalkori csontépülés kapcsolatát vizsgálta. A kutatók számára is meglepő volt, hogy a 12-16 év között vizsgált lányoknál 18 éves korukban a csontsűrűség nem mutatott összefüggést a korábbi kalciumfogyasztással, viszont szoros kapcsolat volt a naponta végzett sportolással.
Egy nagy amerikai vizsgálatban 12 éven át vizsgálták 78.000 nő táplálkozási szokásait. Akik a legtöbb tejterméket, és következésképen a legtöbb kalciumot fogyasztották, azok közt kétszer gyakoribb volt a csípőcsonttörés. Észak-Amerikában és Észak-Európában, ahol kétszer-háromszor több kalciumot fogyasztanak az emberek tejtermékeken keresztül, kétszer-háromszor gyakoribbak is a csontritkulásos törések. Amerikában 50 év felett minden második nő és minden nyolcadik férfi csontritkulásos törést szenved el, miközben itt a legmagasabb a kalcium bevitel. Ezzel szemben Kínában, ahol alig fogyasztanak tejtermékeket, a csontritkulásos törések az amerikai átlag ötöde csupán.
Az amerikai Nemzeti Tejtanács egy vizsgálatot finanszírozott, melyben klimaxon átesett nők egy csoportja két éven át naponta megivott három pohár tejet. A vizsgálat végeztével összehasonlították őket azokkal a nőkkel, akik ez idő alatt nem ittak tejet. A Nemzeti Tejtanács felhagyott azzal a tervével, hogy az eredményeket szórólapokon terjessze a fogyasztók között, ugyanis kiderült, hogy a tejívók két év alatt kétszer annyi csonttömeget veszítettek, mint a tejet nem ivók.
A csontok a mozgástól erődösnek és vastagszanak. Tudjuk jól, hogy az űrhajósok egyik nagy problémája a csontritkulás, ami a súlytalanság és a mozgáshiány miatt alakul ki náluk. A csontritkulás azért fokozott a sok tejterméket fogyasztóknál, mert a túlzott fehérjefogyasztás kioldja a kalciumot a csontokból. Igaz ez általában is az állati fehérjékre. Egy vizsgálatban az állati fehérjéket fogyasztó nők körében majdnem négyszer gyakoribb volt a csonttörés, mint a vegetáriánusok között.
Tej és szívbetegség
A civilizált világban az emberek leggyakrabban az érelmeszesedés következményeibe és a szívinfarktusba halnak bele. Számos vizsgálat igazolta, hogy az erek elmeszesedése és az infarktus szoros kapcsolatot mutat a tej és tejtermék fogyasztással. A tejben egy csomó koleszterin és zsír van. Ennek hatását nem kell ragozni a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek korában. Egy 17 országra kiterjedő vizsgálatban a koleszterinszint és a szíveredetű halálozás pozitív kapcsolatban volt a tejfogyasztással. A túl sok kalcium is felelős. A tej tele van kalciummal, amely kiválik az erek falán és ez okozza az érfalak megvastagodását és elmerevedését.
Több vizsgálat megerősítette, hogy a tejcukor szintén komoly kockázatot jelent. Egy 1998-as tanulmány szerint a zsírmentes tejfogyasztás mértéke mutatta a legszorosabb statisztikai kapcsolatot a szívkoszorúér-elmeszesedéssel. Ennek magyarázata a tejben lévő tejcukor, melynek hatására fokozódik a kalcium felszívódás és az erek falán való lerakódás. Egy 1994-es, több vizsgálatot elemző összefoglalóban Dr. Segall a tejcukor fogyasztás és a szívbetegség közt találta a legszorosabb kapcsolatot. Azon vidékeken, ahol a tejfogyasztás nagyon alacsony, vagy tejcukor-intolerancia a jellemző, a szívbetegség jóval ritkább jelenség.
A tej és az ember
A tej a csecsemőkoron túl természetellenes táplálék, mondja Dr. Campbell. Az embergyerek bélrendszerében a korai időkben még van tejcukorlebontó baktériumflóra, hiszen az anyatej is tartalmaz tejcukrot. A későbbi években azonban ez eltűnik, legalábbis így van ez az Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és Dél-Európa legnagyobb részén élő embereknél. Az észak-európai ember egy genetikai mutáció miatt képes felnőtt korában is lebontani a tejcukrot, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tej egészséges. Az amerikai fehér ember valójában európai ember, ezért képes tejet inni. Az észak-amerikai színes bőrű lakosság többségének bélrendszere azonban nem tud megbirkózni a tejcukorral.
Egy másik megfontolandó szempont, hogy minden emlős a maga kicsinye számára optimális tejet termel. Az ember csak azért választotta a tehenet, mert jámbor állat és sok tejet tud termelni. A tehéntej azonban egészen más összetételű, mint az emberi tej. A tehéntej 3-4-szer több fehérjét, 5-7-szer több ásványi anyagot tartalmaz, viszont hiányzanak belőle alapvető zsírsavak, melyek az agyfejlődéshez is szükségesek.
A tehéntejbe minden átmegy, amit a tehén kap. A teheneket gyakran kezelik növekedési hormonokkal, hogy több tejet adjanak, gyakran kezelik őket antibiotikummal különféle betegségek és tőgygyulladás ellen. Murphy törvényei szerint ezek akkor is benne lesznek a tejben, ha nem volna szabad benne lenniük. A tehén kedves állat, nem rajta múlik, mit választ ki a tejébe, hanem azon, mit tesznek elébe. A tejfogyasztás a fentieken túl szoros kapcsolatot mutat mindenféle allergiákkal, bélrendszeri problémákkal, fertőzésekkel. Felteszem, ha ez Amerikában probléma, még inkább probléma nálunk!
De legyen valami jó hír is a végére. A jó hír a tejfogyasztóknak az, hogy az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium megtiltotta, hogy olyan tejet forgalmazzanak, amely literenként 750 millió gennysejtnél többet tartalmaz. A tiltásnak meg is lett az eredménye, mostanság az amerikai tej átlagosan 300 millió gennysejtet tartalmaz literenként. Számítások szerint ez arra utal, hogy a tehenek kb. harmada aktuálisan mindig fertőzött, következésképen antibiotikummal kezelik és ez természetesen a tejbe is belekerül. De ez végül is jó, mi lenne, ha még nem is kezelnék őket?
A hazai genny-arányokat nem ismerem, de reméljük mi is egyre kevesebb gennyet iszunk meg tejünkkel. Elvégre, ha meg akarunk felelni az EU szabványoknak, igyekeznünk kell.
