✴︎
✴︎
✴︎
« Mindazt amit hiszel az az igazság.
Nem azért mert az az igazság,
hanem azért, mert te azt hiszed és azt képzeled el.
Az igazságban nincs illuzió, mert az igazság nem illuzió ...
Végtelen szeretet az egyetlen igazság
és minden emellett illuzió. »
I. D.
« Mindazt amit hiszel az az igazság.
Nem azért mert az az igazság,
hanem azért, mert te azt hiszed és azt képzeled el.
Az igazságban nincs illuzió, mert az igazság nem illuzió ...
Végtelen szeretet az egyetlen igazság
és minden emellett illuzió. »
I. D.
✴︎
✴︎
Sárkány Sándor
Igazság
✴︎
Igazságodért, te mindig megharcoltál.
Volt, hogy rossz helyen, néha rosszkor szóltál.
Nem törődtél már, hogy élesek a szavak.
Ki az, kit sértenek, kit, hogyan bántanak.
Már az sem számított, ha barátság szakadt.
Jaj, ha az igazság kimondatlan maradt.
Ha vitatkozni kell is, legyen szent a cél!
Veszítsen csak az! - ki kimondani fél!
Ki hazudik, az rongy ember, vagy gyáva!
Igazság legyen csak! - mindegy, mi az ára!
Hitvány gondolat másképpen ítélni.
Ha igaz szó sincs már, mit lehet remélni?
És megjött a hír, hogy anyád nagy beteg.
S, a vonatból kifelé bambultál réveteg.
Kórterem… klórszagú takarók és kezek.
Istenem… mi lesz, ha későn érkezek.
Ágya mellé félve, nesztelen lopózol,
Visszafojtott lélegzettel, némán hallgatózol,
És szívverésed elnyomja méla sóhaját,
Súlyos terhet hordasz, te már tudod baját.
Megfonnyadt arc, és megriadt szemek,
Ki az? - ki tudja, hová tekintenek …
Még homlokán ajkad, már kísért az érzés,
Erről az útról, nincs már visszatérés.
Gyermekséged villan, S angyalarcú anyád,
Ahogy frissen vasalt ruhád igazítja rád,
Kalácsot tesz eléd, édes, langyos tejet,
Csak szemével üzen, önzetlenül szeret.
- Mit mondott a doktor? Meggyógyulok, fiam?
Gyermekséged ködbe illan, jaj de messze van…
Igazság legyen? – vagy győzzön a szeretet?
- Azt mondta, meggyógyul, és… holnap hazamehet.
Lehet-e, létezhet-e kegyes hazugság,
vagy az igazságnak minden érzelem felettinek kell lennie?
✴︎
Sárkány Sándor
Versei
http://sarkanygyal.blogspot.com/p/verseim.html
✴︎
Egy Levél Sárkány Sándorhoz ...
Kedves Sándor!
... Azt kívánom, maradj mindig ilyennek, hogy a "képbe fogalmazott szeretet"-ed,
a "világ javulásának rögös útján"
fényt hozhasson még nagyon sokáig mindannyiunk szívébe.
Saci Szegedről
✴︎
Sárkány Sándor
Igazság
✴︎
Igazságodért, te mindig megharcoltál.
Volt, hogy rossz helyen, néha rosszkor szóltál.
Nem törődtél már, hogy élesek a szavak.
Ki az, kit sértenek, kit, hogyan bántanak.
Már az sem számított, ha barátság szakadt.
Jaj, ha az igazság kimondatlan maradt.
Ha vitatkozni kell is, legyen szent a cél!
Veszítsen csak az! - ki kimondani fél!
Ki hazudik, az rongy ember, vagy gyáva!
Igazság legyen csak! - mindegy, mi az ára!
Hitvány gondolat másképpen ítélni.
Ha igaz szó sincs már, mit lehet remélni?
És megjött a hír, hogy anyád nagy beteg.
S, a vonatból kifelé bambultál réveteg.
Kórterem… klórszagú takarók és kezek.
Istenem… mi lesz, ha későn érkezek.
Ágya mellé félve, nesztelen lopózol,
Visszafojtott lélegzettel, némán hallgatózol,
És szívverésed elnyomja méla sóhaját,
Súlyos terhet hordasz, te már tudod baját.
Megfonnyadt arc, és megriadt szemek,
Ki az? - ki tudja, hová tekintenek …
Még homlokán ajkad, már kísért az érzés,
Erről az útról, nincs már visszatérés.
Gyermekséged villan, S angyalarcú anyád,
Ahogy frissen vasalt ruhád igazítja rád,
Kalácsot tesz eléd, édes, langyos tejet,
Csak szemével üzen, önzetlenül szeret.
- Mit mondott a doktor? Meggyógyulok, fiam?
Gyermekséged ködbe illan, jaj de messze van…
Igazság legyen? – vagy győzzön a szeretet?
- Azt mondta, meggyógyul, és… holnap hazamehet.
Lehet-e, létezhet-e kegyes hazugság,
vagy az igazságnak minden érzelem felettinek kell lennie?
✴︎
Sárkány Sándor
Versei
http://sarkanygyal.blogspot.com/p/verseim.html
✴︎
Egy Levél Sárkány Sándorhoz ...
Kedves Sándor!
... Azt kívánom, maradj mindig ilyennek, hogy a "képbe fogalmazott szeretet"-ed,
a "világ javulásának rögös útján"
fényt hozhasson még nagyon sokáig mindannyiunk szívébe.
Saci Szegedről
✴︎
✴︎
✴︎
Mi az Igazság
Írta: Hoffman József
✴︎
Mi az Igazság
Írta: Hoffman József
✴︎
Létezik - e abszolút igaszság? Rettentő zűrzavar uralkodik a mai társadalomban az igazság kérdésének megítélésében. Mit nevezünk igazságnak? Hányféle igazság létezik? Az igazság vajon valóban a szerint változik, hogy ki, mit hisz róla? Az abszolút igazság fogalma megszűnt létezni?
Nem meglepő, hogy az emberek többsége ily módon viszonyul az igazság fogalmához, hiszen korunk társadalmát olyannyira átitatta (pontosabban: megmérgezte) ez a relativista
gondolkodásmód, hogy a legtöbb ember nincs is tudatában, hogy milyen eszmerendszer alapján gondolkodik így, hiszen majd mindenki így gondolkodik. Aki pedig nem, azt csodabogárnak tartják, sőt mi több, intoleránsnak.
Különösen a fiatalokkal nem is lehet már olyan érdemi eszmecserét folytatni, ahol mindenki felhozhatja az érveit a saját meggyőződése mellett. Ehhez ugyanis az kellene, hogy mindkét fél higgyen benne, hogy létezik egy abszolút igazság. E helyett ma ezt a választ kapjuk: neked ez az igazság, de nekem meg az. Ez pedig olyan érv, mint egy nyálkás hal. Kicsúszik a kezeink közül, nem lehet fogást találni rajta.
Ezt a gondolkodásmódot egyébként pragmatizmusnak nevezzük.
A pragmatista filozófia az Egyesült Államokból indult el a XIX. sz. végén, XX. sz. elején, főképpen két filozófushoz köthetően.
Az egyikük, Ch. S. Pierce (1839-1914) szerint: „az igazság nem abszolút és önmagában létező, hanem az emberi cselekedet hasznossága által létrejövő dolog.”
A másik filozófus - azt hiszem - sokkal ismertebb: William James (1842-1910). Ő ezt mondta: „az igaz nem más, mint ami gondolkodásunk menetében célszerű, éppen úgy, ahogy a jó nem más, mint ami viselkedésünk tekintetében célravezető”.
Egy másik meghatározás szerint: „minden fogalom jelentőségét és igaz voltát az szabja meg, hogy milyen gyakorlati eredményekre vezet”. (Webster's New Word szótára)
Felismered, hogy e filozófia szerint lelőhetek (vagy „csak” átverhetek, becsaphatok, félrevezethetek) bárkit, ha ez a céljaim elérése érdekében hasznos a számomra? Megtehetem, hogy „nem fejtem ki az igazság minden részletét” (hazudhatok), ha érdekeim ezt kívánják?
Ez az ún. „a cél szentesíti az eszközt” filozófia. Jóllehet Machiavelli -hez kötik ezt a gondolatot - noha az ominózus „A fejedelem” c. művében konkrétan ez így leírva nem szerepel -, igazából a pragmatizmus hatására vált széles körben alkalmazottá.
Ez a filozófiai irányzat nem jöhetett volna létre a nélkül az eszmei táptalaj nélkül, amit humanizmusnak nevezünk. A humanizmus nem keverendő össze a humanistával, aki olyan ember, aki szereti és tiszteli az embertársait.
A humanizmus a „nagy” (Marx) francia forradalomban (1789) gyökerező eszmei áramlat, az ún. „felvilágosodás” (bár inkább „elsötétedés”-nek kellene neveznünk) terméke. A humanizmusban az ember vált minden dolgok mércéjévé, és mértékévé.
Az ember mindent önmagához mér (mi jó nekem, nekünk), az egyetemes erkölcs málladozni kezdett, napjainkra már szinte semmi nem maradt belőle. Mivel az ember nem abszolút létező (nem mindentudó, nem mindenható, és nem mindenek felett álló), hanem alávetett például a természeti törvényeknek, a térnek és az időnek, ezért önmagából kiindulva nem képes abszolút kijelentéseket tenni a világról.
Abszolút viszonyítási pont hiányában pedig nem képzelhető el valódi megismerés. Ennek a levét isszuk napjainkban.
A humanizmusból és a pragmatizmusból jött létre az a mai emberre annyira jellemző gondolkodási mentalitás, amit humanista relativizmusnak nevezhetünk.
Minden dolog relatív, nézőpont kérdése. Az igazság is relatívvá vált. Mindenki (legtöbben) az alapján tekint valamit igaznak, hogy számára mennyire tűnik az hasznosnak, illetve amennyire bele tudja illeszteni azt a saját, a világról alkotott elképzeléseibe. Egyszerűbben fogalmazva, az az igaz, ami nekem tetszik, amit el tudok fogadni.
Amit nem tudok elfogadni, ami nem tetszik, az nem igaz. Sokan tehát, ha olyasmivel találkoznak, ami alapján meg kellene változtatniuk a gondolkodásmódjukat, viselkedésüket, egyszóval önmagukat, akkor inkább elvetik ezt az igazságot. Tehetik, hiszen ez ma már nem okoz kényelmetlenséget, mert választhatnak maguknak olyasmit, ami jobban megfelel az igényeiknek.
Hogy az a másik eszmerendszer nem fedi teljes mértékben a valóságot? Ki törődik azzal? Számomra ez az igaz, nekem ez megfelel és kész!
A probléma azonban az, hogy hiába hiszem én azt, hogy a jó úton járok, ha az egy szakadék felé visz valójában. 100 km/h –val száguldok, aztán egy hirtelen kanyar után vége az útnak. A naiv hitem nem véd meg a katasztrófától! A hitnek ugyanis a valóság talaján álló meggyőződéseken kell alapulnia!
Megtehetjük, hogy egy darabig álomvilágban ringatjuk magunkat, de végül kiderül mi a „rideg” valóság!
Be szeretném tehát mutatni, hogy ezzel a mára egyetemessé vált, de alapjaiban téves gondolkodási rendszerrel szemben hogyan található meg az abszolút Igazság.
Az Igazság ismerete nem azt jelenti, hogy valamiről teljes tudásunk van, hiszen sok olyan dolog van, amellyel kapcsolatban, e földi létben sohasem lehet a tudásunk teljes. Azonban az igenis megállapítható, hogy amit tudunk, az igaz-e (összhangban áll-e a valósággal), vagy sem. Ehhez először néhány fogalom definícióját szeretném megadni, mert ezek a fogalmak is sajnos nagyfokú relativizálódáson mentek át napjainkra.
Definíció: valóság
A valóság az, ami VAN. Magyarul, a valóság a körülöttünk lévő tényleges létezés, a maga szigorú rendjével együtt. Csak egy valóság létezik! Kissé profánul, a valóság úgy van, ahogy van, nem pedig úgy, ahogy mi szeretnénk, hogy legyen. A valóságot megismerhetjük, de nem igazíthatjuk hozzá a saját elvárásainkhoz. A valóság az objektív létezés maga.
Definíció: Igazság
Az Igazság a valóságnak való teljes megfelelés. Ugyanazon dologra vonatkoztatva nem létezhet több, egymástól eltérő igazság!
(Egy pohár lehet egyszerre üveg és talpas – ugyanazon dolog két eltérő tulajdonsága -, de nem lehet egyszerre üveg és műanyag. Ha üvegből és műanyagból is van egyszerre, akkor se az üveg, se a műanyag állítás nem helyes, hanem az üveg és műanyag a helyes meghatározás)
Az igazság megismerése úgy történhet, hogy feltételezéseinket összevetjük a valóság tényeivel. Ami egyezik vele, azt megtartjuk, ami ellentmond neki, azt elvetjük.
FONTOS!
Az Igazság nem az, ami nekünk tetszik, hanem ami összhangban van a tényleges valósággal!
Megj.: Ugyanazon tényadatok birtokában lehet homlokegyenest ellentétes következtetésekre jutni (lásd pl.: evolúció – Teremtés vita), de ettől függetlenül a valóság csak egyféle lehet.
Az Igazság ismeretének lehet hiányában lenni (tévedni), de az Igazság ettől ugyanúgy létezik. Az Igazságot lehet nem tudomásul venni (tagadni), de attól az még szintén létezik.
Először is, természetesen mindenki hihet abban, amiben akar. Ez a szabadsága bárkinek megvan.
Mi a magasabb rendű: a szeretet, vagy a tolerancia?
A toleráns azt mondja: - ugorj le nyugodtan erről a kőszikláról, én nem akarom rád kényszeríteni a nézeteimet. Ha te abban szeretnél hinni, hogy tudsz repülni, én ezt tiszteletben tartom.
Aki szeret, az azonban ezt mondja: - Megértem, hogy te azt hiszed, hogy tudsz repülni, de én azonban tudom, hogyha leugrasz, akkor meg fogsz halni. Én nem szeretném, hogy meghalj!
A toleráns így válaszol: micsoda erőszakos, türelmetlen dolog részedről rákényszeríteni erre az emberre a nézeteidet.
Sokan mondják, hogy ők nem kényszerítik a nézeteiket senkire. Ez dicséretes! Ezek szerint tehát, ha meg vannak győződve róla, hogy nézeteik legalább is boldogabbá tehetik az embert, akkor hagyják a többi embert boldogtalanságban maradni!?
Az igazán hithű muzulmánoknak pedig kényszeríteniük kell mindenkit a mohamedán hitre való áttérésre, akár erőszakkal is. Ezt parancsolja nekik Allah.
Nem meglepő, hogy az emberek többsége ily módon viszonyul az igazság fogalmához, hiszen korunk társadalmát olyannyira átitatta (pontosabban: megmérgezte) ez a relativista
gondolkodásmód, hogy a legtöbb ember nincs is tudatában, hogy milyen eszmerendszer alapján gondolkodik így, hiszen majd mindenki így gondolkodik. Aki pedig nem, azt csodabogárnak tartják, sőt mi több, intoleránsnak.
Különösen a fiatalokkal nem is lehet már olyan érdemi eszmecserét folytatni, ahol mindenki felhozhatja az érveit a saját meggyőződése mellett. Ehhez ugyanis az kellene, hogy mindkét fél higgyen benne, hogy létezik egy abszolút igazság. E helyett ma ezt a választ kapjuk: neked ez az igazság, de nekem meg az. Ez pedig olyan érv, mint egy nyálkás hal. Kicsúszik a kezeink közül, nem lehet fogást találni rajta.
Ezt a gondolkodásmódot egyébként pragmatizmusnak nevezzük.
A pragmatista filozófia az Egyesült Államokból indult el a XIX. sz. végén, XX. sz. elején, főképpen két filozófushoz köthetően.
Az egyikük, Ch. S. Pierce (1839-1914) szerint: „az igazság nem abszolút és önmagában létező, hanem az emberi cselekedet hasznossága által létrejövő dolog.”
A másik filozófus - azt hiszem - sokkal ismertebb: William James (1842-1910). Ő ezt mondta: „az igaz nem más, mint ami gondolkodásunk menetében célszerű, éppen úgy, ahogy a jó nem más, mint ami viselkedésünk tekintetében célravezető”.
Egy másik meghatározás szerint: „minden fogalom jelentőségét és igaz voltát az szabja meg, hogy milyen gyakorlati eredményekre vezet”. (Webster's New Word szótára)
Felismered, hogy e filozófia szerint lelőhetek (vagy „csak” átverhetek, becsaphatok, félrevezethetek) bárkit, ha ez a céljaim elérése érdekében hasznos a számomra? Megtehetem, hogy „nem fejtem ki az igazság minden részletét” (hazudhatok), ha érdekeim ezt kívánják?
Ez az ún. „a cél szentesíti az eszközt” filozófia. Jóllehet Machiavelli -hez kötik ezt a gondolatot - noha az ominózus „A fejedelem” c. művében konkrétan ez így leírva nem szerepel -, igazából a pragmatizmus hatására vált széles körben alkalmazottá.
Ez a filozófiai irányzat nem jöhetett volna létre a nélkül az eszmei táptalaj nélkül, amit humanizmusnak nevezünk. A humanizmus nem keverendő össze a humanistával, aki olyan ember, aki szereti és tiszteli az embertársait.
A humanizmus a „nagy” (Marx) francia forradalomban (1789) gyökerező eszmei áramlat, az ún. „felvilágosodás” (bár inkább „elsötétedés”-nek kellene neveznünk) terméke. A humanizmusban az ember vált minden dolgok mércéjévé, és mértékévé.
Az ember mindent önmagához mér (mi jó nekem, nekünk), az egyetemes erkölcs málladozni kezdett, napjainkra már szinte semmi nem maradt belőle. Mivel az ember nem abszolút létező (nem mindentudó, nem mindenható, és nem mindenek felett álló), hanem alávetett például a természeti törvényeknek, a térnek és az időnek, ezért önmagából kiindulva nem képes abszolút kijelentéseket tenni a világról.
Abszolút viszonyítási pont hiányában pedig nem képzelhető el valódi megismerés. Ennek a levét isszuk napjainkban.
A humanizmusból és a pragmatizmusból jött létre az a mai emberre annyira jellemző gondolkodási mentalitás, amit humanista relativizmusnak nevezhetünk.
Minden dolog relatív, nézőpont kérdése. Az igazság is relatívvá vált. Mindenki (legtöbben) az alapján tekint valamit igaznak, hogy számára mennyire tűnik az hasznosnak, illetve amennyire bele tudja illeszteni azt a saját, a világról alkotott elképzeléseibe. Egyszerűbben fogalmazva, az az igaz, ami nekem tetszik, amit el tudok fogadni.
Amit nem tudok elfogadni, ami nem tetszik, az nem igaz. Sokan tehát, ha olyasmivel találkoznak, ami alapján meg kellene változtatniuk a gondolkodásmódjukat, viselkedésüket, egyszóval önmagukat, akkor inkább elvetik ezt az igazságot. Tehetik, hiszen ez ma már nem okoz kényelmetlenséget, mert választhatnak maguknak olyasmit, ami jobban megfelel az igényeiknek.
Hogy az a másik eszmerendszer nem fedi teljes mértékben a valóságot? Ki törődik azzal? Számomra ez az igaz, nekem ez megfelel és kész!
A probléma azonban az, hogy hiába hiszem én azt, hogy a jó úton járok, ha az egy szakadék felé visz valójában. 100 km/h –val száguldok, aztán egy hirtelen kanyar után vége az útnak. A naiv hitem nem véd meg a katasztrófától! A hitnek ugyanis a valóság talaján álló meggyőződéseken kell alapulnia!
Megtehetjük, hogy egy darabig álomvilágban ringatjuk magunkat, de végül kiderül mi a „rideg” valóság!
Be szeretném tehát mutatni, hogy ezzel a mára egyetemessé vált, de alapjaiban téves gondolkodási rendszerrel szemben hogyan található meg az abszolút Igazság.
Az Igazság ismerete nem azt jelenti, hogy valamiről teljes tudásunk van, hiszen sok olyan dolog van, amellyel kapcsolatban, e földi létben sohasem lehet a tudásunk teljes. Azonban az igenis megállapítható, hogy amit tudunk, az igaz-e (összhangban áll-e a valósággal), vagy sem. Ehhez először néhány fogalom definícióját szeretném megadni, mert ezek a fogalmak is sajnos nagyfokú relativizálódáson mentek át napjainkra.
Definíció: valóság
A valóság az, ami VAN. Magyarul, a valóság a körülöttünk lévő tényleges létezés, a maga szigorú rendjével együtt. Csak egy valóság létezik! Kissé profánul, a valóság úgy van, ahogy van, nem pedig úgy, ahogy mi szeretnénk, hogy legyen. A valóságot megismerhetjük, de nem igazíthatjuk hozzá a saját elvárásainkhoz. A valóság az objektív létezés maga.
Definíció: Igazság
Az Igazság a valóságnak való teljes megfelelés. Ugyanazon dologra vonatkoztatva nem létezhet több, egymástól eltérő igazság!
(Egy pohár lehet egyszerre üveg és talpas – ugyanazon dolog két eltérő tulajdonsága -, de nem lehet egyszerre üveg és műanyag. Ha üvegből és műanyagból is van egyszerre, akkor se az üveg, se a műanyag állítás nem helyes, hanem az üveg és műanyag a helyes meghatározás)
Az igazság megismerése úgy történhet, hogy feltételezéseinket összevetjük a valóság tényeivel. Ami egyezik vele, azt megtartjuk, ami ellentmond neki, azt elvetjük.
FONTOS!
Az Igazság nem az, ami nekünk tetszik, hanem ami összhangban van a tényleges valósággal!
Megj.: Ugyanazon tényadatok birtokában lehet homlokegyenest ellentétes következtetésekre jutni (lásd pl.: evolúció – Teremtés vita), de ettől függetlenül a valóság csak egyféle lehet.
Az Igazság ismeretének lehet hiányában lenni (tévedni), de az Igazság ettől ugyanúgy létezik. Az Igazságot lehet nem tudomásul venni (tagadni), de attól az még szintén létezik.
Először is, természetesen mindenki hihet abban, amiben akar. Ez a szabadsága bárkinek megvan.
Mi a magasabb rendű: a szeretet, vagy a tolerancia?
A toleráns azt mondja: - ugorj le nyugodtan erről a kőszikláról, én nem akarom rád kényszeríteni a nézeteimet. Ha te abban szeretnél hinni, hogy tudsz repülni, én ezt tiszteletben tartom.
Aki szeret, az azonban ezt mondja: - Megértem, hogy te azt hiszed, hogy tudsz repülni, de én azonban tudom, hogyha leugrasz, akkor meg fogsz halni. Én nem szeretném, hogy meghalj!
A toleráns így válaszol: micsoda erőszakos, türelmetlen dolog részedről rákényszeríteni erre az emberre a nézeteidet.
Sokan mondják, hogy ők nem kényszerítik a nézeteiket senkire. Ez dicséretes! Ezek szerint tehát, ha meg vannak győződve róla, hogy nézeteik legalább is boldogabbá tehetik az embert, akkor hagyják a többi embert boldogtalanságban maradni!?
Az igazán hithű muzulmánoknak pedig kényszeríteniük kell mindenkit a mohamedán hitre való áttérésre, akár erőszakkal is. Ezt parancsolja nekik Allah.
✴︎
✴︎
Emlékezzünk Wass Albertra
✴︎
WASS ALBERT erdélyi magyar író és költő 113 évvel ezelőtt született.
1908. Január 8. — 1998. Február 17.
✴︎
TÉL
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta - ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön :
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő - óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak : Tantalusok.
Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
✴︎
WASS ALBERT erdélyi magyar író és költő 113 évvel ezelőtt született.
1908. Január 8. — 1998. Február 17.
✴︎
TÉL
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta - ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön :
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő - óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak : Tantalusok.
Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
✴︎
✴︎
" Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk.
Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó,
hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést,
akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok.
Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik
s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk."
Wass Albert
✴︎
A Pénz Csábítása
Te, aki oly gőgösen lenézed a másikat,
megtalálod valaha a helyes, a jó utat?
Eszedbe jut egyszer is a hely, honnan indultál,
vagy feledted, mit kaptál, amíg idejutottál?
Te, ki megveted azt, kinek nincs annyi, mint neked,
megállsz-e, ha látsz egy síró és éhes gyermeket?
Hatalmába kerített a mohóság, kapzsiság,
nem érzed át sohasem a másik fájdalmát.
Pedig hidd el énnekem, nemcsak a pénz boldogít,
az ember örülni tud annak is, ha csak segít.
Sokan hiszik, hogy csak a pénz lehet a hatalom,
De mit ér, ha szívéből már eltűnt az irgalom?
Lehet, hogy a pénzen kívül nincs is semmi mása,
hiszen rég eltűnt mellőle barátja, családja.
Bizony, az ilyen ember szegényebb, mint azt hinné,
hisz nem lesz, aki szeresse, bizony, soha többé.
Szabóné Orosz Katalin
✴︎
A Mai Ember
A mai ember fejében mi van más?
Csak a pénz a pénz és semmi más.
Már a gyermeket is megfertőzik korán,
Mert látja a gyermek ... a Mamát a Papát.
A gyermek nővekszik és tanul,
És a környezethez idomul.
A TV, a telefon, a tanár,
A gyermeki fejet programozza a magány.
A szülők szaladnak a pénz után,
A gyermek felnő mindezek után.
... Lehet, hogy a pénzen kívül nincs is semmi mása,
hiszen rég eltűnt mellőle barátja, családja. ...
D. K. M
✴︎
"Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában annak tartunk:
a pénz, a haladás, a siker.
Inkább azok az érzések és történetek számítanak,
melyek utunk során a látásmódunkat színezik,
így ezen keresztül a világot is, melyben élünk."
Balogh Boglárka
✴︎
" Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk.
Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó,
hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést,
akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok.
Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik
s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk."
Wass Albert
✴︎
A Pénz Csábítása
Te, aki oly gőgösen lenézed a másikat,
megtalálod valaha a helyes, a jó utat?
Eszedbe jut egyszer is a hely, honnan indultál,
vagy feledted, mit kaptál, amíg idejutottál?
Te, ki megveted azt, kinek nincs annyi, mint neked,
megállsz-e, ha látsz egy síró és éhes gyermeket?
Hatalmába kerített a mohóság, kapzsiság,
nem érzed át sohasem a másik fájdalmát.
Pedig hidd el énnekem, nemcsak a pénz boldogít,
az ember örülni tud annak is, ha csak segít.
Sokan hiszik, hogy csak a pénz lehet a hatalom,
De mit ér, ha szívéből már eltűnt az irgalom?
Lehet, hogy a pénzen kívül nincs is semmi mása,
hiszen rég eltűnt mellőle barátja, családja.
Bizony, az ilyen ember szegényebb, mint azt hinné,
hisz nem lesz, aki szeresse, bizony, soha többé.
Szabóné Orosz Katalin
✴︎
A Mai Ember
A mai ember fejében mi van más?
Csak a pénz a pénz és semmi más.
Már a gyermeket is megfertőzik korán,
Mert látja a gyermek ... a Mamát a Papát.
A gyermek nővekszik és tanul,
És a környezethez idomul.
A TV, a telefon, a tanár,
A gyermeki fejet programozza a magány.
A szülők szaladnak a pénz után,
A gyermek felnő mindezek után.
... Lehet, hogy a pénzen kívül nincs is semmi mása,
hiszen rég eltűnt mellőle barátja, családja. ...
D. K. M
✴︎
"Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában annak tartunk:
a pénz, a haladás, a siker.
Inkább azok az érzések és történetek számítanak,
melyek utunk során a látásmódunkat színezik,
így ezen keresztül a világot is, melyben élünk."
Balogh Boglárka
✴︎
✴︎
A Mai Világ
✴︎
A hazugság az IGAZ ... 24 Órán keresztül a TV csatornákon ...
Az igaz szó büntetendő,
a tömeggyilkosság szent.
Kommunizmusból kapitalizmusba,
kapitalizmusból globalizmusba.
Civilizációból civilizációba.
Élősködő zsarnokságból élősködők zsarnokságába.
Rabszolga mindig kerül ám,
mert könnyebb a rabszolgaság mint a szabadság.
A józan ész, a jó érzés, a jóakarat már csak mendemonda maradt.
Ahol sok a hülye és egyre csak mindenki hülyébb,
ott egyre csak jobban szorul ki a valóság.
Érték lesz a selejt, dicsőséges a gaz.
A papír az isten, apostol a hazug, szentség a tolvajlás.
Rémálom a valóság, tény a képzelet.
Terrorizmus az önvédelem, életvitel a rombolás.
✴︎
A Mai Világ
✴︎
A hazugság az IGAZ ... 24 Órán keresztül a TV csatornákon ...
Az igaz szó büntetendő,
a tömeggyilkosság szent.
Kommunizmusból kapitalizmusba,
kapitalizmusból globalizmusba.
Civilizációból civilizációba.
Élősködő zsarnokságból élősködők zsarnokságába.
Rabszolga mindig kerül ám,
mert könnyebb a rabszolgaság mint a szabadság.
A józan ész, a jó érzés, a jóakarat már csak mendemonda maradt.
Ahol sok a hülye és egyre csak mindenki hülyébb,
ott egyre csak jobban szorul ki a valóság.
Érték lesz a selejt, dicsőséges a gaz.
A papír az isten, apostol a hazug, szentség a tolvajlás.
Rémálom a valóság, tény a képzelet.
Terrorizmus az önvédelem, életvitel a rombolás.
✴︎
✴︎
