🌸
🌸
"Szeretnünk Kéne Egymást.
🌸
Összejárni. - Nevetni. - Örülni. - Köszönni. - Alkotni.
Szeretni. - Átölelni. - Nevetni. - Megpihenni.
Simogatni. - Mosolyogni csendben.
Ehelyett teljesen más teszünk.
🌸
Aggódunk. - Félünk. - Manipulálunk.
Kepesztünk. - Szorongunk.
Nyomulunk. - Kompenzálunk. - Akarunk.
Sértődünk. - Haragszunk.
És egyszer elmegyünk."
🌸
"Szeretnünk Kéne Egymást.
🌸
Összejárni. - Nevetni. - Örülni. - Köszönni. - Alkotni.
Szeretni. - Átölelni. - Nevetni. - Megpihenni.
Simogatni. - Mosolyogni csendben.
Ehelyett teljesen más teszünk.
🌸
Aggódunk. - Félünk. - Manipulálunk.
Kepesztünk. - Szorongunk.
Nyomulunk. - Kompenzálunk. - Akarunk.
Sértődünk. - Haragszunk.
És egyszer elmegyünk."
🌸
🌸
Elgondolkodtató,
Lelket Megérintő Gondolatok.
Fenyő Iván búcsúja barátjától.
🌸
Elgondolkodtató,
Lelket Megérintő Gondolatok.
Fenyő Iván búcsúja barátjától.
🌸
“Meghalt egy barátom. Most hívtak fel. Sirok … Nem azért mert sajnálom. És nem is azért mert nem látom többet és szomorú vagyok. Nem tudom miért.
Mert újra és újra belém hasit az elmúlás. Mint egy csengő. Egy tanítás. Egy hang. Felébredtem megint az álomból. A valóságra. Mert rájövök újra hogy elmegyünk. Hogy egyszer eljön a változás. Hogy egyszer minden forma elmegy és megváltozik. És hogy addig meg hogyan használjuk a dolgokat, hogyan bánunk egymással és hogy hogyan bánhatnánk …
Szeretnünk kéne egymást.
Szeretnünk kéne egymást addig is. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni. Szeretni. Főzni, Enni. Szeretkezni. Átölelni. Nevetni. Sírni a nevetéstől. Megpihenni. Simogatni.
Mosolyogni csendben.. Hallgatni nagyokat … Ehelyett teljesen más teszünk.
Aggódunk, félünk ...
Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb. Mennyi elpocsékolt perc és óra … Mennyi elpocsékolt és kárba veszett nap és év … És egyszer elmegyünk … Haraggal, el nem intézett dolgokkal …
Itt vagyunk most. Most még tudnánk szeretni. Most még tudnánk nevetni ma. Hálásnak lenni, hogy élünk … Ennek a barátomnak X5 BMW - je volt és harag a szívében. És most elvitte az általa termelt rák. Van egy másik barátom akinek szívműtétje volt és milliárdjai. De akár hányszor hívom, nem hív vissza és ő sosem keres. Elfoglalt. Még több pénzt akar keresni, ünnepel és másokkal van, családjával. Az ok.
De nem szabad elfeledkezünk a többi barátról sem, a társakról, azokról akik itt vannak még … Szeretet. Szív. Megbocsájtás. Hála. Hála mindenért. Hála hogy vagyunk. Hogy még élünk …
Hála hogy egészségesek vagyunk. Vagy ha nem vagyunk azok akkor hála, hogy legalább élünk … Hála! Megbecsülés.
Olyan jó itt. Olyan széppé tehetjük. De együtt … nem külön.
De külön kell rájöjjünk és felébrednünk ahhoz hogy együtt tegyünk. És hogy együtt öleljünk …
Isten áldjon Barátom … Szeretlek. Örülök hogy itt voltál, köszönöm!
Ölellek, áldást utadra, találkozunk majd … Békélj addig is … szeretlek, Iván”
Forrás: Fenyő Iván Facebook Oldala / https://namaste.cafeblog.hu/2015/04/19/elgondolkodtato-lelket-megerinto-gondolatok-fenyo-ivan-bucsuja-baratjatol/
Mert újra és újra belém hasit az elmúlás. Mint egy csengő. Egy tanítás. Egy hang. Felébredtem megint az álomból. A valóságra. Mert rájövök újra hogy elmegyünk. Hogy egyszer eljön a változás. Hogy egyszer minden forma elmegy és megváltozik. És hogy addig meg hogyan használjuk a dolgokat, hogyan bánunk egymással és hogy hogyan bánhatnánk …
Szeretnünk kéne egymást.
Szeretnünk kéne egymást addig is. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni. Szeretni. Főzni, Enni. Szeretkezni. Átölelni. Nevetni. Sírni a nevetéstől. Megpihenni. Simogatni.
Mosolyogni csendben.. Hallgatni nagyokat … Ehelyett teljesen más teszünk.
Aggódunk, félünk ...
Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb. Mennyi elpocsékolt perc és óra … Mennyi elpocsékolt és kárba veszett nap és év … És egyszer elmegyünk … Haraggal, el nem intézett dolgokkal …
Itt vagyunk most. Most még tudnánk szeretni. Most még tudnánk nevetni ma. Hálásnak lenni, hogy élünk … Ennek a barátomnak X5 BMW - je volt és harag a szívében. És most elvitte az általa termelt rák. Van egy másik barátom akinek szívműtétje volt és milliárdjai. De akár hányszor hívom, nem hív vissza és ő sosem keres. Elfoglalt. Még több pénzt akar keresni, ünnepel és másokkal van, családjával. Az ok.
De nem szabad elfeledkezünk a többi barátról sem, a társakról, azokról akik itt vannak még … Szeretet. Szív. Megbocsájtás. Hála. Hála mindenért. Hála hogy vagyunk. Hogy még élünk …
Hála hogy egészségesek vagyunk. Vagy ha nem vagyunk azok akkor hála, hogy legalább élünk … Hála! Megbecsülés.
Olyan jó itt. Olyan széppé tehetjük. De együtt … nem külön.
De külön kell rájöjjünk és felébrednünk ahhoz hogy együtt tegyünk. És hogy együtt öleljünk …
Isten áldjon Barátom … Szeretlek. Örülök hogy itt voltál, köszönöm!
Ölellek, áldást utadra, találkozunk majd … Békélj addig is … szeretlek, Iván”
Forrás: Fenyő Iván Facebook Oldala / https://namaste.cafeblog.hu/2015/04/19/elgondolkodtato-lelket-megerinto-gondolatok-fenyo-ivan-bucsuja-baratjatol/
🌸
🌸
Rohan Könyörtelen az Idő
Rohan könyörtelen az idő,
Vele századok, ezredek.
Hervad a szép ifjúság, erő;
A népek, törzsek, nemzetek.
S a múló, rövid földi évek
Eltűnnek éjben nyomtalan,
Repül szelek szárnyán az élet,
Mi is vele megyünk gyorsan.
A földi gyönyör mind elmúlik,
A munka, gond, sok küzdelem.
A rang, dicsőség porba hullik,
S nem lesz belőle semmi sem.
Ó, ember, mondd, miért születtél?
Mért kell szenvedned itt neked?
Mit tett e földön szomjas elméd?
Porrá lesz mind, mi porból lett.
Ez élet vágya, kísértése
Elmúlik, s mégy a sír felé,
És nem gondolsz rá évről évre,
Hogy tested az enyészeté.
De lesz élet ott fenn a mennyben!
Éltünknek örök élete,
Ítélet elé fogunk állni,
Ó, erre gondoltál-e te?
🌸
Rohan Könyörtelen az Idő
Rohan könyörtelen az idő,
Vele századok, ezredek.
Hervad a szép ifjúság, erő;
A népek, törzsek, nemzetek.
S a múló, rövid földi évek
Eltűnnek éjben nyomtalan,
Repül szelek szárnyán az élet,
Mi is vele megyünk gyorsan.
A földi gyönyör mind elmúlik,
A munka, gond, sok küzdelem.
A rang, dicsőség porba hullik,
S nem lesz belőle semmi sem.
Ó, ember, mondd, miért születtél?
Mért kell szenvedned itt neked?
Mit tett e földön szomjas elméd?
Porrá lesz mind, mi porból lett.
Ez élet vágya, kísértése
Elmúlik, s mégy a sír felé,
És nem gondolsz rá évről évre,
Hogy tested az enyészeté.
De lesz élet ott fenn a mennyben!
Éltünknek örök élete,
Ítélet elé fogunk állni,
Ó, erre gondoltál-e te?
🌸
🌸
🌸
