Bill Gates megmondja a ledöbbentő igazságot.
Apja Eugenikus, célja a népesség erős csökkentése a Földön.
Apja Eugenikus, célja a népesség erős csökkentése a Földön.
CDC kutatóorvos vallomása: ‘az MMR védőoltás autizmust okoz’
http://naturahirek.com/cdc-kutatoorvos-vallomasa-az-mmr-vedooltas-autizmust-okoz/ | NaturaHirek.com
http://naturahirek.com/cdc-kutatoorvos-vallomasa-az-mmr-vedooltas-autizmust-okoz/ | NaturaHirek.com
Manapság az orvosi összeesküvések epikus méreteket öltenek!
Most azonban az oltóanyagipar kártyavárként omolhat össze, miután a CDC- az amerikai Járványügyi Hivatal- egyik kutatóorvosa: Dr William W. Thompson, A CDC epidemiológusa az emberiség hírnökeként bejelentést tett az MMR-oltás és az autizmus kapcsolatáról. A top CDC kutató azzal az igazsággal jött elő, ami már régóta foglalkoztatja az alternatív médiát.
A CDC egyfolytában azt állítja, hogy az MMR oltóanyag hatásos és biztonságos…holott az ezidáig eltitkolt gyakorlati eredmények pont az ellenkezőjét mutatják. Dr William W. Thompson Dr. Brian Hookerrel, a Focus Autism Alapítvány (FAF) elnökével beszélgetve elmondta, hogy az a 2004-es CDC tanulmány, amely a “Pediatrics” című tudományos folyóiratban jelent meg,
az “Életkor az első kanyaró-mumpsz-rubeola védőoltás esetében autista gyerekek és illesztett iskolás kontroll csoportban: populáció-alapú vizsgálat a Atlanta metropolisz régiójából “- olyan adatokat tartalmaz, amelyeket szándékosan manipuláltak azért, hogy eltitkolják az oltóanyag és autizmust kapcsolatát. Dr. Frank DeStefano, MD., Marshalyn Yeargin-Allsopp, MD. és Coleen Boyle, Ph.D. CDC munkatársak egy közös tanulmányt jelentettek meg 624 autista gyermekről.
A tanulmány helyszíne Georgia, Atlanta volt. Ezeket a gyerekeket 1824 nem autista gyermek ellenében értékelték, akiknek mind életkorát, nemét, iskoláját és a vakcináció idejét összehangolták. A két csoportban a gyermekek hasonló arányban kaptak védőoltást 18 hónapos és 24 hónapos koruk előtt, és legtöbbjük 12 és 17 hónapos koruk közt kapta az MMR védőoltást. Az elemzés alapján a kutatók azt állították, hogy nem találtak kapcsolatot az MMR-oltás és az autizmus között.
Ezt az állítást Dr. Boyle, aki jelenleg a Születési Rendellenességek és Fejlődési Zavarok Nemzeti Központjának vezetője ( National Center on Birth Defects and Developmental Disabilities) a CDC-nél, egy 2012-es kongresszusi meghallgatáson meg is ismételt! CDC megváltoztatta a tanulmány mintájának méretét azért, hogy elleplezze az MMR oltóanyag és autizmus kapcsolatát, különösen feketebőrű fiúk esetén.
Ezek az eredmények persze egyszer és mindenkorra azt bizonyították, hogy az MMR nem okoz autizmust. Persze ezt a kijelentést a főfolyású média tagadhatatlan tényként is kezelte mindeddig. De a CDC igazmondó hírnöke: Dr William W. Thompson szerint a tanulmányban nem minden az, aminek látszik.
A kutatás korai szakaszában nyilvánvalóan kiderült, hogy azok az afro-amerikai fiúk, akik három évesen, vagy attól fiatalabb korban kapták meg az MMR oltást, 340 százalékkal nagyobb valószínűséggel lettek autisták, mint a többi gyerek.
Ez nyilvánvalóan nem az, amit a CDC találni szeretett volna, mert ez az ami elárulta volna az oltóanyagiparral köttetett hűségüket. Így a CDC alapvetően konvertálva az eredményeket lenyesegette azokat a gyerekeket a mintából, akik nem rendelkeztek Georgia állambeli születési anyakönyvi kivonattal.
“A CDC kutatói kirekesztették a tanulmányból azokat a gyerekeket, akiknek nem volt Georgia állambeli születési anyakönyvi kivonatuk – ezzel 41%-al csökkentve a vizsgált minta nagyságát”- magyarázza a hírnök.
“Ezen önkényes kritériumok bevezetése az elemzésbe azt eredményezte, hogy a tanulmány mérete jelentősen csökkent, így az a statisztikai megállapítás, miszerint erős kapcsolat van az MMR és az autizmus között afrikai-amerikai fiúk esetében, teljesen kitörlődött.”
Dr. Wakefield új filmje leleplezi az MMR-autizmus csalást Amit a CDC végeredményben tett az az volt, hogy az eredeti tanulmány feltételeit megmásította miután kiderült, hogy az eredeti tanulmány káros kapcsolatokat mutatott az MMR és autizmus között .
Más szóval, a CDC szándékosan tartotta vissza az igazságot, hamis vizsgálati eredményt publikált, ami ezután már előre meghatározott tényhez vezetett. “Az eredeti tanulmány először “Pediatrics” című lapban jelent meg, amely pénzügyi támogatást kap az oltóanyagipartól reklámokon és közvetlen adományokon át”-tette hozzá a FAF bejelentés.
“[Ezt a csalárd tanulmányt] széles körben használják mind a CDC és a közegészségügyi szervezetek arra, hogy elutasítsanak mindenféle kapcsolatot a vakcinák és az autizmus között. Közben ez a neurológiai zavar egyre csak növekvő tendenciát mutat.” Olyan emberek, mint pl: Dr. Andrew Wakefield, egy brit gasztroenterológus, akinek karrierjét korábban már derékba törte ugyanez a felfedezés, végre visszaállhatnak a kutatók sorába.
Többé a főfolyású média nem lesz képes azt állítani, hogy nincs kapcsolat a vakcina és az autizmus között, mivel ezt a nagy megtévesztést a CDC többé nem tudja fenntartani. “10 éves lehetséges kutatást hagytunk ki, mert a CDC le van bénulva bármitől ami kapcsolatot mutat az autizmussal”- ismerte be a CDC hírnök- aki azt mondja, hogy nagyon sajnálja korábbi részvételét az MMR-autizmus tényének elferdítésében.
“Nem teszik a dolgukat, azt amit kellene csinálniuk, mert félnek annak vizsgálatától, amelyek esetleg összefüggést mutatnak az autizmussal. ” A Dr. Wakefield rendezésében készült új rövidfilm, amelyet a NaturaHirek olvasói magyar felirattal nézhetnek meg, vizuális idővonalat ad a CDC MMR és autizmus kapcsolatának eltitkolásáról, és összeköti az eseményeket a Tuskegeeben történő szifilisz kísérlettel, melyet gyanútlan afroamerikaiakon végeztek az 1930-as években. Nézzétek meg a fenti filmet, küldjétek el mindenkinek, akinek tudjátok!
Töltsétek le a telefonotokra és mutassátok meg a gyermekorvosotoknak, hogy mennyire lehet bízni az oltóanyagiparban! A vitának vége, ez már valós bizonyíték! Dr. Wakefield filmjét kötelező minden orvosnak látnia!
Olvass többet itt: http://naturahirek.com/cdc-kutatoorvos-vallomasa-az-mmr-vedooltas-autizmust-okoz/ | NaturaHirek.com
Most azonban az oltóanyagipar kártyavárként omolhat össze, miután a CDC- az amerikai Járványügyi Hivatal- egyik kutatóorvosa: Dr William W. Thompson, A CDC epidemiológusa az emberiség hírnökeként bejelentést tett az MMR-oltás és az autizmus kapcsolatáról. A top CDC kutató azzal az igazsággal jött elő, ami már régóta foglalkoztatja az alternatív médiát.
A CDC egyfolytában azt állítja, hogy az MMR oltóanyag hatásos és biztonságos…holott az ezidáig eltitkolt gyakorlati eredmények pont az ellenkezőjét mutatják. Dr William W. Thompson Dr. Brian Hookerrel, a Focus Autism Alapítvány (FAF) elnökével beszélgetve elmondta, hogy az a 2004-es CDC tanulmány, amely a “Pediatrics” című tudományos folyóiratban jelent meg,
az “Életkor az első kanyaró-mumpsz-rubeola védőoltás esetében autista gyerekek és illesztett iskolás kontroll csoportban: populáció-alapú vizsgálat a Atlanta metropolisz régiójából “- olyan adatokat tartalmaz, amelyeket szándékosan manipuláltak azért, hogy eltitkolják az oltóanyag és autizmust kapcsolatát. Dr. Frank DeStefano, MD., Marshalyn Yeargin-Allsopp, MD. és Coleen Boyle, Ph.D. CDC munkatársak egy közös tanulmányt jelentettek meg 624 autista gyermekről.
A tanulmány helyszíne Georgia, Atlanta volt. Ezeket a gyerekeket 1824 nem autista gyermek ellenében értékelték, akiknek mind életkorát, nemét, iskoláját és a vakcináció idejét összehangolták. A két csoportban a gyermekek hasonló arányban kaptak védőoltást 18 hónapos és 24 hónapos koruk előtt, és legtöbbjük 12 és 17 hónapos koruk közt kapta az MMR védőoltást. Az elemzés alapján a kutatók azt állították, hogy nem találtak kapcsolatot az MMR-oltás és az autizmus között.
Ezt az állítást Dr. Boyle, aki jelenleg a Születési Rendellenességek és Fejlődési Zavarok Nemzeti Központjának vezetője ( National Center on Birth Defects and Developmental Disabilities) a CDC-nél, egy 2012-es kongresszusi meghallgatáson meg is ismételt! CDC megváltoztatta a tanulmány mintájának méretét azért, hogy elleplezze az MMR oltóanyag és autizmus kapcsolatát, különösen feketebőrű fiúk esetén.
Ezek az eredmények persze egyszer és mindenkorra azt bizonyították, hogy az MMR nem okoz autizmust. Persze ezt a kijelentést a főfolyású média tagadhatatlan tényként is kezelte mindeddig. De a CDC igazmondó hírnöke: Dr William W. Thompson szerint a tanulmányban nem minden az, aminek látszik.
A kutatás korai szakaszában nyilvánvalóan kiderült, hogy azok az afro-amerikai fiúk, akik három évesen, vagy attól fiatalabb korban kapták meg az MMR oltást, 340 százalékkal nagyobb valószínűséggel lettek autisták, mint a többi gyerek.
Ez nyilvánvalóan nem az, amit a CDC találni szeretett volna, mert ez az ami elárulta volna az oltóanyagiparral köttetett hűségüket. Így a CDC alapvetően konvertálva az eredményeket lenyesegette azokat a gyerekeket a mintából, akik nem rendelkeztek Georgia állambeli születési anyakönyvi kivonattal.
“A CDC kutatói kirekesztették a tanulmányból azokat a gyerekeket, akiknek nem volt Georgia állambeli születési anyakönyvi kivonatuk – ezzel 41%-al csökkentve a vizsgált minta nagyságát”- magyarázza a hírnök.
“Ezen önkényes kritériumok bevezetése az elemzésbe azt eredményezte, hogy a tanulmány mérete jelentősen csökkent, így az a statisztikai megállapítás, miszerint erős kapcsolat van az MMR és az autizmus között afrikai-amerikai fiúk esetében, teljesen kitörlődött.”
Dr. Wakefield új filmje leleplezi az MMR-autizmus csalást Amit a CDC végeredményben tett az az volt, hogy az eredeti tanulmány feltételeit megmásította miután kiderült, hogy az eredeti tanulmány káros kapcsolatokat mutatott az MMR és autizmus között .
Más szóval, a CDC szándékosan tartotta vissza az igazságot, hamis vizsgálati eredményt publikált, ami ezután már előre meghatározott tényhez vezetett. “Az eredeti tanulmány először “Pediatrics” című lapban jelent meg, amely pénzügyi támogatást kap az oltóanyagipartól reklámokon és közvetlen adományokon át”-tette hozzá a FAF bejelentés.
“[Ezt a csalárd tanulmányt] széles körben használják mind a CDC és a közegészségügyi szervezetek arra, hogy elutasítsanak mindenféle kapcsolatot a vakcinák és az autizmus között. Közben ez a neurológiai zavar egyre csak növekvő tendenciát mutat.” Olyan emberek, mint pl: Dr. Andrew Wakefield, egy brit gasztroenterológus, akinek karrierjét korábban már derékba törte ugyanez a felfedezés, végre visszaállhatnak a kutatók sorába.
Többé a főfolyású média nem lesz képes azt állítani, hogy nincs kapcsolat a vakcina és az autizmus között, mivel ezt a nagy megtévesztést a CDC többé nem tudja fenntartani. “10 éves lehetséges kutatást hagytunk ki, mert a CDC le van bénulva bármitől ami kapcsolatot mutat az autizmussal”- ismerte be a CDC hírnök- aki azt mondja, hogy nagyon sajnálja korábbi részvételét az MMR-autizmus tényének elferdítésében.
“Nem teszik a dolgukat, azt amit kellene csinálniuk, mert félnek annak vizsgálatától, amelyek esetleg összefüggést mutatnak az autizmussal. ” A Dr. Wakefield rendezésében készült új rövidfilm, amelyet a NaturaHirek olvasói magyar felirattal nézhetnek meg, vizuális idővonalat ad a CDC MMR és autizmus kapcsolatának eltitkolásáról, és összeköti az eseményeket a Tuskegeeben történő szifilisz kísérlettel, melyet gyanútlan afroamerikaiakon végeztek az 1930-as években. Nézzétek meg a fenti filmet, küldjétek el mindenkinek, akinek tudjátok!
Töltsétek le a telefonotokra és mutassátok meg a gyermekorvosotoknak, hogy mennyire lehet bízni az oltóanyagiparban! A vitának vége, ez már valós bizonyíték! Dr. Wakefield filmjét kötelező minden orvosnak látnia!
Olvass többet itt: http://naturahirek.com/cdc-kutatoorvos-vallomasa-az-mmr-vedooltas-autizmust-okoz/ | NaturaHirek.com
Érvek az oltások ellen
Írta: A Nebáncsvirág Egyesület
Írta: A Nebáncsvirág Egyesület
Dr. Ébert Jenő
Az alábbi interjú egyesületünk tiszteletbeli elnökével, Dr. Ébert Jenővel készült 2006-ban, Németországban.
Kérésünkre az eredeti szöveget lábjegyzetekkel látta el, hiszen azóta néhány dologról másképp vélekedik. „Az idő azóta nem állt meg, én is okosabb és tapasztaltabb lettem..."
„Nincs olyan független, megbízható, komoly tanulmány, amely az oltások hosszú távú hatásait vizsgálná." – Dr. Ébert Jenő (60) belgyógyász széles körű szakképzettséggel rendelkezik a kardiológia, pulmonológia és gasztroenterológia területén.
Igazgató főorvosként dolgozott egy Augsburghoz közeli klinikán, és 1990 óta magánrendelőt vezet. Huszonnégy éve alkalmaz homeopátiás gyógymódokat. A Bajor Orvosi Kamara elismert oktatója, aki orvosoknak tart képzéseket homeopátiás és természetgyógyászati módszerekről, illetve ismeretekről. A következő beszélgetésben, melyet Ulrike Rostan vezetett, az oltások kritikusaként nyilatkozott.
Dr. Ébert, mit kifogásol az oltásokkal kapcsolatban?
Ha visszatekintünk az időben, az oltás elmélete alapvetően nagyon szép és nagyon jó. Beoltom a pácienst egy lehetőleg legyengített betegség kórokozójával. Ez a személy ez ellen a későbbiekben ellenálló lesz, és ha ez a kórokozó újból támad, akkor a páciens nem lesz beteg.
De ez csak elmélet, a gyakorlatban ez nem így működik. Ugyanis nézetem szerint az oltás önkényesen manipulálja az immunrendszert, ezért az sajnos nem úgy fog működni, ahogy azt mi elképzeltük. A fő kritikám az oltásokkal és az oltáspolitikával az, hogy a veszélyekre és mellékhatásokra sajnos nem mutatnak rá.
Van olyan oltás, amit Ön hasznosnak tart?
Azt kell, hogy mondjam, hogy korom előrehaladtával egyre kevesebb oltást tartok hasznosnak. Vannak vitatható oltások, melyeket lehetne alternatív módszerekkel helyettesíteni, pl. a tetanusz, a diftéria, vagy a gyermekbénulás esetében. Ezekről az oltásokról van mit beszélni, illetve vitázni, és lehet mellettük vagy ellenük dönteni. Az összes többi oltást, amit agyonreklámoznak, értelmetlennek tartom.
(1) Utolsó és végérvényes meggyőződésem, hogy nincs olyan oltás, ami hasznos lenne. Èppen ellenkezőleg: számomra statisztikailag bebizonyított tény, hogy az ún. „védőoltások" nem védenek, hanem beteggé tesznek.
Nos, Németországban már nem fordul elő gyermekbénulás, vagyis polio. Mégis van bizonyíték ezen oltások sikerességére?
Az oltást támogatók ezt szívesen bizonygatják. De ez az állítás, illetve ez a dogma téves, mert nem így van. Ha valamivel régebbről és pontosabban megvizsgáljuk a polio elleni oltást, megmutatkozik, hogy a megbetegedés nem az oltás következtében lett ritkább, hanem egy 1952-55 között fellépő statisztikai trükk miatt.
Amikor a polio elleni oltást bevezették, az esetszámok már csökkenőben voltak. Ehhez jön még, hogy a poliót átdefiniálták: egészen addig poliónak számított minden olyan eset is, amikor csak rövid lefolyású volt a bénulás. Az új definíció szerint csak olyan eseteket kell poliónak számítani, ahol több mint 60 (!) napig állt fenn bénulás.
Ez az új meghatározás az esetek számának azonnali csökkenéséhez vezetett. És még egy faktort nem szabad figyelmen kívül hagyni: ez pedig aDDT nevű rovarirtószer, amit az 50-es években nagy lelkesedéssel és gondatlanul használtak. Egy DDT mérgezésnek hajszálpontosan ugyanolyan tünetei lehetnek, mint a poliónak. Így ezek az esetek is beszámítanak a statisztikába.
Amikor aztán hamarosan a DDT-t betiltották, természetesen a bénulásos esetek, és ezzel együtt a poliós esetek is csökkentek. Mint tudjuk, a diagnózist orvosok állítják fel. Egy betegséget nagyon jól át lehet keresztelni, pl. a poliomyelitis (gyermekbénulás) helyett aszeptikus meningitis (agyhártyagyulladás) diagnózist állítanak fel. Vannak amerikai statisztikák, hogy az aszeptikus meningitis ugyanolyan mértékben növekedett, mint amilyenben a polio csökkent.
Nem kétlem, hogy a polio elleni oltással a megbetegedés elleni tudatos immunizálás a cél. Mégis az az állítás, hogy a poliót az oltással számolták volna fel, egy téves dogma. Hogy az oltások kevéssé vagy egyáltalán nem hatnak, azt pl. a BCG oltásigazolja, amit 1997-98 óta egyáltalán nem ajánlanak Németországban. Tizennyolc év után a STIKO (Német Oltási Tanácsadó Testület) végre felébredt! 1979 óta ismeretes volt, hogy a tuberkulózis elleni oltás nem hat.
Ezt egy Indiában elvégzett, nagy területre kiterjedő tanulmány is igazolta. 1968-71 között zajlott a vizsgálat. 1979-ben publikálták az eredményeket, de Németországban először csak 1983-ban közölték. Mégis vannak még olyan országok, mint pl. Magyar-, és Lengyelország, ahol ez az oltás kötelező, és 3-5 napos csecsemőket is beoltanak vele. Ez katasztrófa!
Akkor a polio - vagy a kanyaró elleni oltásokat a fejlődő országokban még hasznosnak tartják, mivel ott a higiénés feltételek rosszabbak, mint nálunk (Németországban)?
Jól gondolja, a fejlődő országokban így van: Afrikában vagy Ázsiában, ahol a higiénés feltételek nem olyanok, mint Németországban. Ott a kanyaróoltásnak lehet létjogosultsága.(2) Persze Németországnak, mint ipari nagyhatalomnak, és a WHO-nak is sokkal többet kellene azért tennie, hogy ezek az afrikai, illetve ázsiai országok tiszta ivóvizet kapjanak.
Kevesebbet kellene azon dolgozni, hogy – úgymond – „jónak gondolt" oltóprogramokkal érjék el a megbetegedési, illetve halálozási ráta csökkenését. Amíg nem áll rendelkezésre tiszta ivóvíz, az összes oltást feleslegesen vezetik be.
(2) ... a kanyaróoltásnak sehol nincsen létjogosultsága...
Egy gyermek egészséges fejlődése szempontjából fontos, hogy átessen bizonyos betegségeken?
Igen. Harminchat év orvosi gyakorlat után ez a szilárd meggyőződésem. Újra és újra azt tapasztalom, hogy némely gyermekbetegség nagyon pozitív hatással van ezekre a kis emberekre. Előzőleg említette a kanyarót: 1 éves kortól 10-12 éves korig a kanyaró veszélytelen, ártalmatlan betegség. Akkor lehet veszélyes, ha az első életév előtt vagy 10-12 éves kor után lép fel. Akkor súlyosabbak lehetnek a komplikációk.
A kanyarót gyönyörűen lehet kezelni homeopátiás gyógyszerekkel. De ezt sajnos a gyerekorvosok nem tudják, mert ők azokat a kezelési módokat, amit mi homeopata orvosok alkalmazunk, nem ismerik. A kanyaró akkor válik veszélyessé, ha csak tünetileg, vakon kezelik. Pl. lázcsillapítóval és antibiotikummal. Ez a második érvem.
Kezelt valaha kanyarós eseteket?
Praxisom során már hosszú ideje nem láttam kanyarós megbetegedést. Ha találkozom egy esettel, természetesen homeopátiás gyógyszerekkel kezelem. Az utolsó kanyarós eset, kb. 10 évvel ezelőtt, a saját lányomé volt, aki minden komplikáció nélkül gyógyult meg.
Praxisában olt kanyaró ellen felnőtteket?
Nem, mivel meg vagyok róla győződve, hogy egy ilyen megbetegedést a homeopátiás módszeremmel eredményesen tudnék kezelni.
Vannak-e megbízható, hosszú utánkövetéses oltási tanulmányok?
Tudomásom szerint eddig csak egyetlenegy hosszú utánkövetéses tanulmány készült: Afrikában, Guinea-Bissauban. Aabynek és kollégáinak e tanulmánya hat évre terjedt ki, és az eredményeket 2000 – 2001 között hozták nyilvánosságra.
Egy, a WHO által ajánlottnégykomponensű oltást vizsgáltak meg. Tizenötezer gyermeket kísértek figyelemmel hat éven keresztül. Sajnos, hat év után kiderült – miután összehasonlították a halálozási rátákat –, hogy a beoltott gyerekek csoportjában kétszer gyakoribb volt a halálozás, mint a nem oltott csoportban. Ez az egyetlen hosszú utánkövetéses tanulmány.
Sajnos nincs olyan kutatás, amely például autoimmun betegségek vagy az allergia arányait hosszú időintervallumra vonatkoztatva vizsgálná. Ez az oltásokat ellenző orvosok kritikája, akik az „Orvosok az oltások egyéni mérlegeléséért" (Ärzte Für Individuelle Impfentscheidung) nevű szövetségbe tömörültek, melynek székhelye Herdecke.
Miért nincs hosszú utánkövetéses tanulmány?
Először is, mert nagyon sok pénzbe kerülne. Másodszor, ezt a tanulmányt az oltásokat javasló szervek etikátlannak tartják, mert az a megrögzött véleményük, hogy etikátlan viselkedés valakitől a védőoltásokat megtagadni. Ezért nem lehet „dupla vak" összehasonlítási csoportot képezni az oltottak és a nem oltottak között. Csak marginális összehasonlítás van, az antropozófiai és a nem antropozófiai háztartások között.
(3) Megmutatkozik, hogy az antropozófiai háztartásokban az influenzaszerű fertőzések, fülgyulladás, koszorúér-betegség és allergia aránya jelentősen alacsonyabb, mint az oltott csoportban. Azonban ilyen szigorú csoportosítás, mint amilyet az Afrikában készült tanulmánynál láthattunk, sajnos nem létezik. Az olyan családokban, ahol oltott és nem oltott gyermekek is vannak, megállapíthatjuk, hogy a nem oltottak sokkal egészségesebbek, mint az „agyonoltottak".
(3) A beoltottak és a nem beoltottak összehasonlításából egyértelműen kiderül, hogy a beoltottak sokféle olyan, részben krónikus betegségben szenvednek, ami nagyon nagy valószínűséggel a túlságosan korai és gyakori, kombinált oltásokra lehet visszavezetni. (Lásd az ehhez fűződő tanulmányokat: „salzburgi" és „Kron" tanulmány. – /Az említett tanúlmányt hamarosan közöljük/)
Van még egy harmadik pont is: feltételezem, hogy egy ilyen tanulmány talán az oltások hátrányaira is rámutatna. És ebben az esetben az oltóanyaggyártó rosszul járna. Kinek kellene egy ilyen hosszú utánkövetéses tanulmányt finanszíroznia?
Mi, orvosok nem tehetjük meg, a szövetségi kormányoknak vagy a szövetségi egészségügyi hivatalnak nem áll ez érdekében; csak az oltóanyaggyártónak lenne erre pénze. Neki természetesen nem áll érdekében, hogy valami olyan derüljön ki, ami az üzletet negatívan befolyásolja.
Mivel magyarázható, hogy az oltások mellékhatásait ritkán észlelik, és egyáltalán, csak 2001 óta kötelező jelenteni azokat Németországban?
Erre tudok válaszolni. Először is, az oltások mellékhatásait és az oltáskárosodásokat nem ismerik az orvosok. Ha egy anya egy héttel az oltás után bejön, és azt mondja, hogy „Ön, doktor úr, beoltotta a gyermekemet és az most beteg". Akkor az orvos ezt válaszolja: „Ennek semmi köze nincs ahhoz az oltáshoz, amit én adtam be."
Ha a mellékhatásokat és az oltási károsodásokat nem ismerik fel, akkor ugye nem is lehet jelenteni őket. Bár az oltást beadó orvosoknak az oltási komplikációt, illetve komplikációgyanús eseteket a német egészségügyi törvény értelmében 2001 óta jelenteniük kell, mégis csak kevesen tudnak e jelentési kötelezettségről. Ez a hivatalok oldaláról óriási mulasztás.
Másodszor, az egészségügyi hivatal, illetve a Paul Ehrlich Intézet felé egy oltáskárosodás lejelentése nagyon nehézkes. Azt kell, hogy mondjam, hogy praxisomban szinte minden nap van egy oltáskárosodási eset. Sok órát töltök nyomtatványok kitöltésével, amikor oltáskárosodást jelentek be. Ezt nem fizetik meg nekem, fárasztó és terhes számomra.
Ilyet az ember nem szívesen tesz. Ezért nem jelentik az oltás mellékhatásait és az oltási károsodásokat. És ha nem jelentik, akkor nincs mit összegyűjteni, és így statisztika sem készül. És ha nincs statisztika, akkor elmondhatjuk, hogy az oltásoknak nincsenek mellékhatásaik.
Miért nincsenek független egyetemi tanulmányok, amik ezt igazolnák?
Talán csodálkozni fog, ha elmondom, hogy az oltóanyaggyártók mindenhol, minden gyermekkórházban jelen vannak. Titkos érdekkapcsolat fűzi össze a „nagyon" hozzáértő professzorokat és az oltóanyaggyártókat. Ha egy gyerekkórházban végzik az oltási tanulmányt, akkor azt biztosan egy oltóanyaggyártó cég finanszírozza. Elképzelhetik, hogy egy ilyen tanulmány esetén semmi olyan eredmény nem születhet, ami az oltás ellen szólna.
De hogy általában az oltásoknak negatív és súlyos mellékhatásai lehetnek, azt az a tényállás is igazolja, hogy 2005 őszén a Hexavac nevű oltóanyagot – egy hexavalens, tehát hatkomponensű oltóanyagot – bevonták a piacról. A gyártó cég ezt azzal magyarázta, hogy az oltóanyagban a Hepatitis B elleni komponens nem volt elég hatásos.
Korábban azonban legalább három közleményt adtak ki, melyek miatt az orvosi szakma igen kétkedve fogadta ezt a magyarázatot. A közlemények ugyanis rámutattak a nevezett oltóanyag és néhány kisgyerek halála közötti összefüggésre. Kollégáim és én is úgy sejtjük, hogy ez volt a valódi oka annak, hogy ezt az oltóanyagot kivonták a piacról.
A Robert Koch Intézet most egy tanulmányban a gyerekek korábbi haláleseteit akarja felderíteni.
Igen, Ön biztosan a TOKEN-tanulmányra gondol. Ezt a tanulmányt is három oltóanyaggyártó cég szponzorálja, így attól lehet tartani, hogy az eredményeket kozmetikázni fogják.
(4) Bizonyítottnak tűnik, hogy a csecsemőhalálozás a hatszoros védőoltás beadását követő két hétben a háromszorosára emelkedik. (Impf-Report 76/77, 2011 március/április, 34-35. oldal)
Az oltásokról tartott viták mostanság érzelmileg nagyon túlfűtöttek. Sőt, néhány hang azt követeli, hogy az oltáskritikus orvosok működési engedélyét vonják be.
Igen, ismerem ezeket a hangokat, természetesen figyelemmel kísérem a vitát. Abból indulok ki, hogy szabadságszerető, demokratikus jogállamban mindenki szabadon beszélhet arról, amiben hisz és amit tapasztal. Tényleg meg vagyok arról győződve, hogy az oltások nem sok jót tesznek, hanem inkább ártanak. Az oltások reményre építenek, amit már Pasteur is kijelentett.
Mégis Pasteur a valósággal bizonyítottan nem volt tisztában. Száz évvel a halála után kinyitották a naplóját, és közzétették annak tartalmát. Kiderült, hogy kísérleteinek eredményeit – ha azok nem egyeztek elvárásaival – addig módosítgatta, amíg meg nem feleltek neki. Bedőltünk neki és a csalásainak.
Azt persze nem tagadhatja, hogy egy-egy oltás után a betegség elleni antitestek szintje mérhető a vérben. Hogy noha vannak, akik az oltásokra nem reagálnak, mégis tény, hogy a legtöbb beoltott ember a betegséget valóban nem kapja el.
Egy antitest a Robert Koch Intézet és a STIKO szerint is csak segédeszköz. Egy antitest-helyettes pedig nem nyújt biztos védelmet. Újra és újra bebizonyosodik, hogy egyesek „elegendő" antitest ellenére is megbetegszenek. Az immunológiában az immunrendszer celluláris ágát (TH-1, TH-2 sejtek) még túl kevéssé veszik számításba. Pedig a celluláris immunitás az autoimmun betegségek kifejlődésénél legalább olyan nagy szerepet játszik, mint az antitestek.
Például a HIB oltás után a gyerekek kevésbé betegszenek meg HIB-ben, hanem inkább HIF-ben, ami a Haemophilus egy variánsa. Tehát nem a B típus okozza a betegséget, hanem az F típus. A súlyos meningitises esetek száma is ugyanannyi maradt. Csupán kórokozó-eltolódás következett be. Nincs független, megbízható, komoly tanulmány, mely az oltások hosszú távú hatásait vizsgálná.
Hogyan lehetne a vitát tárgyilagosítani?
Követelni kell a felelősöktől, hogy további megbízható adatokat gyűjtsenek azért, hogy az oltások körül kialakult helyzetet jobban át lehessen látni. Ehhez tartozik az, hogy (a Vigyázat: Orvos! c. könyvem 159. oldaláról idézek):
(5) Vegyük figyelembe, hogy a lappangási vagy inkubációs idő nem csupán a fertőző betegségek megjelenésekor játszik szerepet, hanem az oltások mellékhatásainak megítéléséhez is elengedhetetlen. Ez az idő perceket, órákat, de heteket és hónapokat is jelenthet, de ezt eddig az orvosok, a betegek, sőt az oltásokat propagáló egészségügyi szervezetek is előszeretettel figyelmen kívül hagyták.
Manapság az oltások mellékhatásairól nem csak orvosok készíthetnek jelentést, hanem elméletileg természetgyógyászok, a kórházban dolgozó személyzet vagy akár a szülők is. Ez a gyakorlatban kétségkívül nagy segítség. De amíg az oltást beadó orvosok nem tanulják meg felismerni az oltások mellékhatásait és az oltáskárosodásokat, addig nem lesz megbízható statisztika. Elengedhetetlen, hogy aszülők beleszólási jogot kapjanak, és hogy a jelentési mód leegyszerűsödjön.
Ezt az is indokolja, hogy egy szülő saját gyerekét jobban meg tudja figyelni, mint egy gyerekorvos. Ha a szülők azt mondják, hogy gyerekük teljesen megváltozott és fejhangon sír, illetve sírógörcse van az oltás óta, akkor az oltási károsodás. Ha ezt lesöpörjük az asztalról, akkor abból statisztikailag nem lesz oltáskárosodás. Követelésem az oltások teljes áttekinthetősége, hasonlóan ahhoz, ahogyan az amerikai VAERS rendszer (bejelentett oltási reakciók nyilvános adatbázisa) működik.
Az eredeti, 2006-ban készült interjú 2010 decemberéig a következő honlapon volt olvasható:
http://www.thieme.de/viamedici/medizin/krankheiten/impfen-pro-contra.html
Kérésünkre az eredeti szöveget lábjegyzetekkel látta el, hiszen azóta néhány dologról másképp vélekedik. „Az idő azóta nem állt meg, én is okosabb és tapasztaltabb lettem..."
„Nincs olyan független, megbízható, komoly tanulmány, amely az oltások hosszú távú hatásait vizsgálná." – Dr. Ébert Jenő (60) belgyógyász széles körű szakképzettséggel rendelkezik a kardiológia, pulmonológia és gasztroenterológia területén.
Igazgató főorvosként dolgozott egy Augsburghoz közeli klinikán, és 1990 óta magánrendelőt vezet. Huszonnégy éve alkalmaz homeopátiás gyógymódokat. A Bajor Orvosi Kamara elismert oktatója, aki orvosoknak tart képzéseket homeopátiás és természetgyógyászati módszerekről, illetve ismeretekről. A következő beszélgetésben, melyet Ulrike Rostan vezetett, az oltások kritikusaként nyilatkozott.
Dr. Ébert, mit kifogásol az oltásokkal kapcsolatban?
Ha visszatekintünk az időben, az oltás elmélete alapvetően nagyon szép és nagyon jó. Beoltom a pácienst egy lehetőleg legyengített betegség kórokozójával. Ez a személy ez ellen a későbbiekben ellenálló lesz, és ha ez a kórokozó újból támad, akkor a páciens nem lesz beteg.
De ez csak elmélet, a gyakorlatban ez nem így működik. Ugyanis nézetem szerint az oltás önkényesen manipulálja az immunrendszert, ezért az sajnos nem úgy fog működni, ahogy azt mi elképzeltük. A fő kritikám az oltásokkal és az oltáspolitikával az, hogy a veszélyekre és mellékhatásokra sajnos nem mutatnak rá.
Van olyan oltás, amit Ön hasznosnak tart?
Azt kell, hogy mondjam, hogy korom előrehaladtával egyre kevesebb oltást tartok hasznosnak. Vannak vitatható oltások, melyeket lehetne alternatív módszerekkel helyettesíteni, pl. a tetanusz, a diftéria, vagy a gyermekbénulás esetében. Ezekről az oltásokról van mit beszélni, illetve vitázni, és lehet mellettük vagy ellenük dönteni. Az összes többi oltást, amit agyonreklámoznak, értelmetlennek tartom.
(1) Utolsó és végérvényes meggyőződésem, hogy nincs olyan oltás, ami hasznos lenne. Èppen ellenkezőleg: számomra statisztikailag bebizonyított tény, hogy az ún. „védőoltások" nem védenek, hanem beteggé tesznek.
Nos, Németországban már nem fordul elő gyermekbénulás, vagyis polio. Mégis van bizonyíték ezen oltások sikerességére?
Az oltást támogatók ezt szívesen bizonygatják. De ez az állítás, illetve ez a dogma téves, mert nem így van. Ha valamivel régebbről és pontosabban megvizsgáljuk a polio elleni oltást, megmutatkozik, hogy a megbetegedés nem az oltás következtében lett ritkább, hanem egy 1952-55 között fellépő statisztikai trükk miatt.
Amikor a polio elleni oltást bevezették, az esetszámok már csökkenőben voltak. Ehhez jön még, hogy a poliót átdefiniálták: egészen addig poliónak számított minden olyan eset is, amikor csak rövid lefolyású volt a bénulás. Az új definíció szerint csak olyan eseteket kell poliónak számítani, ahol több mint 60 (!) napig állt fenn bénulás.
Ez az új meghatározás az esetek számának azonnali csökkenéséhez vezetett. És még egy faktort nem szabad figyelmen kívül hagyni: ez pedig aDDT nevű rovarirtószer, amit az 50-es években nagy lelkesedéssel és gondatlanul használtak. Egy DDT mérgezésnek hajszálpontosan ugyanolyan tünetei lehetnek, mint a poliónak. Így ezek az esetek is beszámítanak a statisztikába.
Amikor aztán hamarosan a DDT-t betiltották, természetesen a bénulásos esetek, és ezzel együtt a poliós esetek is csökkentek. Mint tudjuk, a diagnózist orvosok állítják fel. Egy betegséget nagyon jól át lehet keresztelni, pl. a poliomyelitis (gyermekbénulás) helyett aszeptikus meningitis (agyhártyagyulladás) diagnózist állítanak fel. Vannak amerikai statisztikák, hogy az aszeptikus meningitis ugyanolyan mértékben növekedett, mint amilyenben a polio csökkent.
Nem kétlem, hogy a polio elleni oltással a megbetegedés elleni tudatos immunizálás a cél. Mégis az az állítás, hogy a poliót az oltással számolták volna fel, egy téves dogma. Hogy az oltások kevéssé vagy egyáltalán nem hatnak, azt pl. a BCG oltásigazolja, amit 1997-98 óta egyáltalán nem ajánlanak Németországban. Tizennyolc év után a STIKO (Német Oltási Tanácsadó Testület) végre felébredt! 1979 óta ismeretes volt, hogy a tuberkulózis elleni oltás nem hat.
Ezt egy Indiában elvégzett, nagy területre kiterjedő tanulmány is igazolta. 1968-71 között zajlott a vizsgálat. 1979-ben publikálták az eredményeket, de Németországban először csak 1983-ban közölték. Mégis vannak még olyan országok, mint pl. Magyar-, és Lengyelország, ahol ez az oltás kötelező, és 3-5 napos csecsemőket is beoltanak vele. Ez katasztrófa!
Akkor a polio - vagy a kanyaró elleni oltásokat a fejlődő országokban még hasznosnak tartják, mivel ott a higiénés feltételek rosszabbak, mint nálunk (Németországban)?
Jól gondolja, a fejlődő országokban így van: Afrikában vagy Ázsiában, ahol a higiénés feltételek nem olyanok, mint Németországban. Ott a kanyaróoltásnak lehet létjogosultsága.(2) Persze Németországnak, mint ipari nagyhatalomnak, és a WHO-nak is sokkal többet kellene azért tennie, hogy ezek az afrikai, illetve ázsiai országok tiszta ivóvizet kapjanak.
Kevesebbet kellene azon dolgozni, hogy – úgymond – „jónak gondolt" oltóprogramokkal érjék el a megbetegedési, illetve halálozási ráta csökkenését. Amíg nem áll rendelkezésre tiszta ivóvíz, az összes oltást feleslegesen vezetik be.
(2) ... a kanyaróoltásnak sehol nincsen létjogosultsága...
Egy gyermek egészséges fejlődése szempontjából fontos, hogy átessen bizonyos betegségeken?
Igen. Harminchat év orvosi gyakorlat után ez a szilárd meggyőződésem. Újra és újra azt tapasztalom, hogy némely gyermekbetegség nagyon pozitív hatással van ezekre a kis emberekre. Előzőleg említette a kanyarót: 1 éves kortól 10-12 éves korig a kanyaró veszélytelen, ártalmatlan betegség. Akkor lehet veszélyes, ha az első életév előtt vagy 10-12 éves kor után lép fel. Akkor súlyosabbak lehetnek a komplikációk.
A kanyarót gyönyörűen lehet kezelni homeopátiás gyógyszerekkel. De ezt sajnos a gyerekorvosok nem tudják, mert ők azokat a kezelési módokat, amit mi homeopata orvosok alkalmazunk, nem ismerik. A kanyaró akkor válik veszélyessé, ha csak tünetileg, vakon kezelik. Pl. lázcsillapítóval és antibiotikummal. Ez a második érvem.
Kezelt valaha kanyarós eseteket?
Praxisom során már hosszú ideje nem láttam kanyarós megbetegedést. Ha találkozom egy esettel, természetesen homeopátiás gyógyszerekkel kezelem. Az utolsó kanyarós eset, kb. 10 évvel ezelőtt, a saját lányomé volt, aki minden komplikáció nélkül gyógyult meg.
Praxisában olt kanyaró ellen felnőtteket?
Nem, mivel meg vagyok róla győződve, hogy egy ilyen megbetegedést a homeopátiás módszeremmel eredményesen tudnék kezelni.
Vannak-e megbízható, hosszú utánkövetéses oltási tanulmányok?
Tudomásom szerint eddig csak egyetlenegy hosszú utánkövetéses tanulmány készült: Afrikában, Guinea-Bissauban. Aabynek és kollégáinak e tanulmánya hat évre terjedt ki, és az eredményeket 2000 – 2001 között hozták nyilvánosságra.
Egy, a WHO által ajánlottnégykomponensű oltást vizsgáltak meg. Tizenötezer gyermeket kísértek figyelemmel hat éven keresztül. Sajnos, hat év után kiderült – miután összehasonlították a halálozási rátákat –, hogy a beoltott gyerekek csoportjában kétszer gyakoribb volt a halálozás, mint a nem oltott csoportban. Ez az egyetlen hosszú utánkövetéses tanulmány.
Sajnos nincs olyan kutatás, amely például autoimmun betegségek vagy az allergia arányait hosszú időintervallumra vonatkoztatva vizsgálná. Ez az oltásokat ellenző orvosok kritikája, akik az „Orvosok az oltások egyéni mérlegeléséért" (Ärzte Für Individuelle Impfentscheidung) nevű szövetségbe tömörültek, melynek székhelye Herdecke.
Miért nincs hosszú utánkövetéses tanulmány?
Először is, mert nagyon sok pénzbe kerülne. Másodszor, ezt a tanulmányt az oltásokat javasló szervek etikátlannak tartják, mert az a megrögzött véleményük, hogy etikátlan viselkedés valakitől a védőoltásokat megtagadni. Ezért nem lehet „dupla vak" összehasonlítási csoportot képezni az oltottak és a nem oltottak között. Csak marginális összehasonlítás van, az antropozófiai és a nem antropozófiai háztartások között.
(3) Megmutatkozik, hogy az antropozófiai háztartásokban az influenzaszerű fertőzések, fülgyulladás, koszorúér-betegség és allergia aránya jelentősen alacsonyabb, mint az oltott csoportban. Azonban ilyen szigorú csoportosítás, mint amilyet az Afrikában készült tanulmánynál láthattunk, sajnos nem létezik. Az olyan családokban, ahol oltott és nem oltott gyermekek is vannak, megállapíthatjuk, hogy a nem oltottak sokkal egészségesebbek, mint az „agyonoltottak".
(3) A beoltottak és a nem beoltottak összehasonlításából egyértelműen kiderül, hogy a beoltottak sokféle olyan, részben krónikus betegségben szenvednek, ami nagyon nagy valószínűséggel a túlságosan korai és gyakori, kombinált oltásokra lehet visszavezetni. (Lásd az ehhez fűződő tanulmányokat: „salzburgi" és „Kron" tanulmány. – /Az említett tanúlmányt hamarosan közöljük/)
Van még egy harmadik pont is: feltételezem, hogy egy ilyen tanulmány talán az oltások hátrányaira is rámutatna. És ebben az esetben az oltóanyaggyártó rosszul járna. Kinek kellene egy ilyen hosszú utánkövetéses tanulmányt finanszíroznia?
Mi, orvosok nem tehetjük meg, a szövetségi kormányoknak vagy a szövetségi egészségügyi hivatalnak nem áll ez érdekében; csak az oltóanyaggyártónak lenne erre pénze. Neki természetesen nem áll érdekében, hogy valami olyan derüljön ki, ami az üzletet negatívan befolyásolja.
Mivel magyarázható, hogy az oltások mellékhatásait ritkán észlelik, és egyáltalán, csak 2001 óta kötelező jelenteni azokat Németországban?
Erre tudok válaszolni. Először is, az oltások mellékhatásait és az oltáskárosodásokat nem ismerik az orvosok. Ha egy anya egy héttel az oltás után bejön, és azt mondja, hogy „Ön, doktor úr, beoltotta a gyermekemet és az most beteg". Akkor az orvos ezt válaszolja: „Ennek semmi köze nincs ahhoz az oltáshoz, amit én adtam be."
Ha a mellékhatásokat és az oltási károsodásokat nem ismerik fel, akkor ugye nem is lehet jelenteni őket. Bár az oltást beadó orvosoknak az oltási komplikációt, illetve komplikációgyanús eseteket a német egészségügyi törvény értelmében 2001 óta jelenteniük kell, mégis csak kevesen tudnak e jelentési kötelezettségről. Ez a hivatalok oldaláról óriási mulasztás.
Másodszor, az egészségügyi hivatal, illetve a Paul Ehrlich Intézet felé egy oltáskárosodás lejelentése nagyon nehézkes. Azt kell, hogy mondjam, hogy praxisomban szinte minden nap van egy oltáskárosodási eset. Sok órát töltök nyomtatványok kitöltésével, amikor oltáskárosodást jelentek be. Ezt nem fizetik meg nekem, fárasztó és terhes számomra.
Ilyet az ember nem szívesen tesz. Ezért nem jelentik az oltás mellékhatásait és az oltási károsodásokat. És ha nem jelentik, akkor nincs mit összegyűjteni, és így statisztika sem készül. És ha nincs statisztika, akkor elmondhatjuk, hogy az oltásoknak nincsenek mellékhatásaik.
Miért nincsenek független egyetemi tanulmányok, amik ezt igazolnák?
Talán csodálkozni fog, ha elmondom, hogy az oltóanyaggyártók mindenhol, minden gyermekkórházban jelen vannak. Titkos érdekkapcsolat fűzi össze a „nagyon" hozzáértő professzorokat és az oltóanyaggyártókat. Ha egy gyerekkórházban végzik az oltási tanulmányt, akkor azt biztosan egy oltóanyaggyártó cég finanszírozza. Elképzelhetik, hogy egy ilyen tanulmány esetén semmi olyan eredmény nem születhet, ami az oltás ellen szólna.
De hogy általában az oltásoknak negatív és súlyos mellékhatásai lehetnek, azt az a tényállás is igazolja, hogy 2005 őszén a Hexavac nevű oltóanyagot – egy hexavalens, tehát hatkomponensű oltóanyagot – bevonták a piacról. A gyártó cég ezt azzal magyarázta, hogy az oltóanyagban a Hepatitis B elleni komponens nem volt elég hatásos.
Korábban azonban legalább három közleményt adtak ki, melyek miatt az orvosi szakma igen kétkedve fogadta ezt a magyarázatot. A közlemények ugyanis rámutattak a nevezett oltóanyag és néhány kisgyerek halála közötti összefüggésre. Kollégáim és én is úgy sejtjük, hogy ez volt a valódi oka annak, hogy ezt az oltóanyagot kivonták a piacról.
A Robert Koch Intézet most egy tanulmányban a gyerekek korábbi haláleseteit akarja felderíteni.
Igen, Ön biztosan a TOKEN-tanulmányra gondol. Ezt a tanulmányt is három oltóanyaggyártó cég szponzorálja, így attól lehet tartani, hogy az eredményeket kozmetikázni fogják.
(4) Bizonyítottnak tűnik, hogy a csecsemőhalálozás a hatszoros védőoltás beadását követő két hétben a háromszorosára emelkedik. (Impf-Report 76/77, 2011 március/április, 34-35. oldal)
Az oltásokról tartott viták mostanság érzelmileg nagyon túlfűtöttek. Sőt, néhány hang azt követeli, hogy az oltáskritikus orvosok működési engedélyét vonják be.
Igen, ismerem ezeket a hangokat, természetesen figyelemmel kísérem a vitát. Abból indulok ki, hogy szabadságszerető, demokratikus jogállamban mindenki szabadon beszélhet arról, amiben hisz és amit tapasztal. Tényleg meg vagyok arról győződve, hogy az oltások nem sok jót tesznek, hanem inkább ártanak. Az oltások reményre építenek, amit már Pasteur is kijelentett.
Mégis Pasteur a valósággal bizonyítottan nem volt tisztában. Száz évvel a halála után kinyitották a naplóját, és közzétették annak tartalmát. Kiderült, hogy kísérleteinek eredményeit – ha azok nem egyeztek elvárásaival – addig módosítgatta, amíg meg nem feleltek neki. Bedőltünk neki és a csalásainak.
Azt persze nem tagadhatja, hogy egy-egy oltás után a betegség elleni antitestek szintje mérhető a vérben. Hogy noha vannak, akik az oltásokra nem reagálnak, mégis tény, hogy a legtöbb beoltott ember a betegséget valóban nem kapja el.
Egy antitest a Robert Koch Intézet és a STIKO szerint is csak segédeszköz. Egy antitest-helyettes pedig nem nyújt biztos védelmet. Újra és újra bebizonyosodik, hogy egyesek „elegendő" antitest ellenére is megbetegszenek. Az immunológiában az immunrendszer celluláris ágát (TH-1, TH-2 sejtek) még túl kevéssé veszik számításba. Pedig a celluláris immunitás az autoimmun betegségek kifejlődésénél legalább olyan nagy szerepet játszik, mint az antitestek.
Például a HIB oltás után a gyerekek kevésbé betegszenek meg HIB-ben, hanem inkább HIF-ben, ami a Haemophilus egy variánsa. Tehát nem a B típus okozza a betegséget, hanem az F típus. A súlyos meningitises esetek száma is ugyanannyi maradt. Csupán kórokozó-eltolódás következett be. Nincs független, megbízható, komoly tanulmány, mely az oltások hosszú távú hatásait vizsgálná.
Hogyan lehetne a vitát tárgyilagosítani?
Követelni kell a felelősöktől, hogy további megbízható adatokat gyűjtsenek azért, hogy az oltások körül kialakult helyzetet jobban át lehessen látni. Ehhez tartozik az, hogy (a Vigyázat: Orvos! c. könyvem 159. oldaláról idézek):
- gyűjtsék és hozzák nyilvánosságra (!) az előforduló oltási mellékhatások adatait.
- végezzenek hosszú ideig tartó, az oltások hosszú távú hatásait elemző vizsgálatokat, amelyeknél számításba veszik a lassabban kifejlődő betegségeket is (allergiák, autoimmun betegségek, például sclerosis multiplex)
- hasonlítsanak össze oltott és nem oltott embercsoportok közötti vizsgálatokat, amelyeket erre a feladatra jelentkező független, feddhetetlen – ami azt jelenti, hogy a gyógyszeripartól független –, nem elkötelezett személyek végeznek.
- hozzanak létre olyan bejelentőrendszert, amelyik a szülőket és az orvosokat egyformán bevonja, és mind a szülők, mind az orvosok igénybe vehetik (egyszerűsítés és átláthatóság).
(5) Vegyük figyelembe, hogy a lappangási vagy inkubációs idő nem csupán a fertőző betegségek megjelenésekor játszik szerepet, hanem az oltások mellékhatásainak megítéléséhez is elengedhetetlen. Ez az idő perceket, órákat, de heteket és hónapokat is jelenthet, de ezt eddig az orvosok, a betegek, sőt az oltásokat propagáló egészségügyi szervezetek is előszeretettel figyelmen kívül hagyták.
Manapság az oltások mellékhatásairól nem csak orvosok készíthetnek jelentést, hanem elméletileg természetgyógyászok, a kórházban dolgozó személyzet vagy akár a szülők is. Ez a gyakorlatban kétségkívül nagy segítség. De amíg az oltást beadó orvosok nem tanulják meg felismerni az oltások mellékhatásait és az oltáskárosodásokat, addig nem lesz megbízható statisztika. Elengedhetetlen, hogy aszülők beleszólási jogot kapjanak, és hogy a jelentési mód leegyszerűsödjön.
Ezt az is indokolja, hogy egy szülő saját gyerekét jobban meg tudja figyelni, mint egy gyerekorvos. Ha a szülők azt mondják, hogy gyerekük teljesen megváltozott és fejhangon sír, illetve sírógörcse van az oltás óta, akkor az oltási károsodás. Ha ezt lesöpörjük az asztalról, akkor abból statisztikailag nem lesz oltáskárosodás. Követelésem az oltások teljes áttekinthetősége, hasonlóan ahhoz, ahogyan az amerikai VAERS rendszer (bejelentett oltási reakciók nyilvános adatbázisa) működik.
Az eredeti, 2006-ban készült interjú 2010 decemberéig a következő honlapon volt olvasható:
http://www.thieme.de/viamedici/medizin/krankheiten/impfen-pro-contra.html
A VÉDŐOLTÁSOK.
OKOZHAT-E AZ MMR-OLTÁS AUTIZMUST?
http://rebekablog.weebly.com/blog/a-vedooltasok-okozhat-e-az-mmr-oltas-autizmust
A VÉDŐOLTÁSOK. OKOZHAT-E AZ MMR-OLTÁS AUTIZMUST?
Az emberi elme olyan, mint egy ernyő, akkor működik a legjobban, ha nyitott.
Walter Gropius, 1965Ha az autizmusról beszélünk, nem lehet elkerülni, hogy ne beszéljünk az MMR-oltásról és általában az oltásokról. Találkoztam olyan szülőkkel, akik az MMR-oltással (kanyaró, mumpsz, rubeola) hozták összefüggésbe autista gyermekük betegségét, más szülő azonban nem látott kapcsolatot e kettő között. Kb. fele-fele arányban kötik a gyerek regresszióját a DPT-oltáshoz (diftéria, szamárköhögés, tetanusz). Dr. Wakefield ezzel kapcsolatos kutatásainak nagy visszhangja volt.
A brit kormány erőt és pénzt nem kímélve próbálta a köztudatot megnyugtatni, hogy az MMR-oltás biztonságos. A rivaldafényben az MMR-oltás volt, de mellette több más vakcinát is megkérdőjeleztek, mivel higanytartalmú thimerosal konzerváló anyagot és sok más mérgező és vitatott anyagot tartalmaztak. Azóta a thimerosal tartalmú DPT-oltást már több országban betiltották. Ennek ellenére Nagy-Britanniában még sok csecsemőt beolthatnak a meglévő régi, thimerosal tartalmú oltóanyaggal.
A legtöbb vakcina annyira új, hogy még nem volt elegendő idő a tesztelésükre, és most úgy tűnik, hogy várakozáson felüli a komplikációk száma. Ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy az oltóanyagok is kereskedelmi termékek, amelyeknél a haszonszerzést szem előtt tartják. Nemrég a brit kormány 3 millió fontot költött a MMR népszerűsítésére. Vajon azoktól a vállalatoktól kapta erre ezt a pénzt, akik kereskedelmileg érdekeltek ebben az ügyben?
Okozhat tehát az MMR-oltás autizmust?
Úgy gondolom, a dolgok nem ilyen egyszerűek ebben az ügyben. Több oldalról meg kell vizsgálnunk a védőoltások kérdését.
Vessünk egy pillantást arra, hogy mi a helyzet modern társadalmunk gyermekeivel. Hányan egészségesek a közvetlen környezetünkben? A gyerekkori asztma, ekcéma, cukorbetegség, allergia, szénanátha, emésztési zavarok, hiperaktivitással járó figyelemzavar, autisztikus spektrumzavar mind járványszerű méreteket öltött. A legtöbb autizmussal érintett gyerek testvérének ekcémája, asztmája van, vagy az említett betegségek egyikében szenved.
És bár úgy tűnik, hogy ezek a tünetek különböznek egymástól, mégis van egy közös vonásuk: a gyenge immunrendszer. A környezeti hatásokra a sérült immunrendszer nem normálisan reagál. Az oltás nagyon megviseli az immunrendszert. A védőoltás gyártói átlagos immunrendszerű gyerekeknek készítik a szert, és ők valóban az elvárásoknak megfelelően reagálnak az oltásra.
Viszont modern világunk modern életformájának következtében már egyre kevesebb gyerek immunrendszere nevezhető normálisnak, és ezek nem az elvárásoknak megfelelően fognak az oltóanyagra reagálni. Vannak olyan gyenge immunrendszerű gyerekek, akiknek a védőoltás az „utolsó csepp a pohárban”, és kialakul az autizmus, asztma, ekcéma, cukorbetegség stb. Azoknál a gyerekeknél, akiknek az immunrendszere kevésbé károsodott, az oltás nem váltja ki a rendellenességet, de tovább rontja a helyzetet, és növeli a betegségekre való hajlamot.
Tehát az MMR- és a többi oltás nem biztos, hogy közvetlenül az autizmus kialakulásához vezetnek, mégis a gyenge immunrendszerű gyerekeknél akkora kárt okozhatnak, hogy előidézhetik néhányuknál a betegséget.
Annyi botrány volt már az oltások körül, hogy nem meglepő, ha világszerte vannak, akik szerint a gyerekkori oltásokat teljesen meg kellene szüntetni. Ók azonban megfeledkeznek arról, hogy a védőoltások előtti időkben hétköznapi eset volt, ha a család egy, kettő, három, sőt, néha még ennél is több gyereket valamilyen fertőzőbetegség (kanyaró, rubeola, mumpsz stb.) következtében veszített el.
Ez a természetes kiválasztódás törvénye, amit az anyatermészet a földön élő összes teremtményre kimért. Nincs olyan állat a természetben, amelynek minden utóda életben maradna. Sok még az alomban elpusztul, és csak a legerősebbek maradnak életben.
A természetes kiválasztódás törvénye felel azért, hogy a földet a legerősebbek és legegészségesebbek népesítsék be. Mi, a modern kor emberei viszont nem tudunk ennek a törvénynek engedelmeskedni. Nincs az az anya, aki le tudna mondani gyermekéről, amikor annyi lehetőség van az életben tartásához, még ha szülötte nem is a legjobbak és a legerősebbek közé tartozik.
A természetes szelekció egyik módját a gyerekkori fertőzőbetegségek képviselték. Azok a gyerekek, akik felgyógyultak, egészségesebbek lettek, immunrendszerük megerősödött, gyengébb társaik viszont nem élték túl a betegséget. Azért találtuk fel a védőoltást, hogy a gyengébbeket se veszítsük el. Tehát az oltásokról nem mondhatunk le, hacsak nem tudjuk elfogadni a természet törvényét. Egy sokkal racionálisabb utat kell találnunk a probléma megoldásához.
A múlt században világszerte gyermekek millióinak életét mentették meg a védőoltások, azonban életmódváltozásunk következtében egyre veszélyesebbek kezdenek lenni. A fejlett országokban rengeteg gyenge immunrendszerű gyerek él, és a számuk egyre csak nő. Itt az idő, hogy az egészségügyi szakemberek és a kormányok felülvizsgálják a védőoltásokról alkotott nézeteiket. Változtatni kell azon a szabályon, hogy mindenkit kötelező legyen beoltani!
Az alábbi eljárást javasolom: minden csecsemőnek átfogó immunológiai vizsgálaton kell átesnie, mielőtt döntenek a beoltásáról. Ez a vizsgálat a következőkből álljon:
1. Kérdőív: a szülők és a csecsemő kórtörténetének feltérképezése.
2. Teljes vizelet- és székletvizsgálat: a béldiszbiózis kockázatának felmérése a csecsemőnél.
3. A csecsemő immunállapotának a vizsgálata.
A kérdőívek és tesztek kiértékelését követően ezeknek a vizsgálati eredményeknek fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy az alábbi lépések közül melyiket alkalmazzák:
• Egy védőoltást se kapjon. Nem szabad beoltani azt a csecsemőt, akinek az anyja krónikus fáradtság szindrómában szenved, fibromialgiás, emésztési zavarai, asztmája, ekcémája, súlyos allergiája, autoimmun betegsége vagy idegrendszeri megbetegedése van. Ki kell szűrni és nem szabad beoltani azokat a csecsemőket sem, akiknek ekcémájuk, asztmájuk, emésztési zavaraik vagy bármi más rendellenességük van, mert ez arra utal, hogy a bélflórájuk és immunrendszerük sérült.
Azokat a gyerekeket sem szabad beoltani, akiknek autizmussal élő testvérük van, vagy az alábbi betegségekben szenvednek: súlyos ekcéma, asztma, allergia, hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar, epilepszia, inzulinfüggő cukorbetegség. Ezeket a gyerekeket ötéves korukban újra meg kell vizsgálni, és ha immunrendszerük nem sérült, akkor ezekben az esetekben indokolt lehet az oltás, de csak egykomponensű oltóanyaggal. Legalább hat hetet kell kihagyni minden egyes oltás között.
• El kell halasztani az oltást addig, amíg a tesztek eredményei nem lesznek jobbak. Ezt olyan csecsemők esetében kell alkalmazni, akiknek az anyja általában egészségesnek mondható, és a gyereknél nem jelentkezik egy egészségügyi probléma sem, viszont a vizsgálatok valamilyen rendellenességet mutattak ki az immunrendszerében. Ezeket a gyerekeket hatnyolc havonta újra meg kell vizsgálni, és csak akkor lehet beoltani az egykomponensű oltóanyaggal, ha a szervezetük felkészült erre.
• A szokásos oltási protokoll egykomponensű oltóanyaggal, abban az esetben alkalmazható, ha a csecsemő és a szülei is teljesen egészségesek, illetve a vizsgálati eredményük alapján immunrendszerük megfelelően fejlett.
Ezeken a vázlatos irányelveken még sokat kell finomítani, hogy egy megfelelő oltási protokollt felállíthassunk. Az a 3 millió font, amit a brit kormány az MMR- oltás népszerűsítésére költött, pont elég lehetett volna egy ilyen oltási rendszer kidolgozásához, és úgy gondolom, hogy a lakosság egészsége szempontjából is sokkal hasznosabb befektetés lett volna.
Nagyon vitatott a jelenlegi gyakorlatban lévő kombinált oltások (MMR, DPT) létjogosultsága, helyettük inkább az egykomponensű vakcinára kellene átállni. Normális esetben a gyerek nem kaphatja el egyszerre a himlőt, mumpszot vagy rubeolát. Azokban az igen ritka esetekben, amikor egy időben kétféle fertőzés is fellépett, az orvosi szakirodalom arról számol be, hogy ennek következményeképpen testi és szellemi zavar jelent meg a gyermekeknél.
A kombinált oltás támogatói persze azzal érvelnek, hogy világszerte gyerekek millióit problémamentesen oltanak be ezekkel az oltóanyagokkal. Viszont a GAPS-megbetegedések száma járványszerűen növekszik, ennek tükrében kell a régi szabályokat újragondolnunk. Egyre indokoltabbá válik az összes kombinált védőoltás betiltása.
OKOZHAT-E AZ MMR-OLTÁS AUTIZMUST?
http://rebekablog.weebly.com/blog/a-vedooltasok-okozhat-e-az-mmr-oltas-autizmust
A VÉDŐOLTÁSOK. OKOZHAT-E AZ MMR-OLTÁS AUTIZMUST?
Az emberi elme olyan, mint egy ernyő, akkor működik a legjobban, ha nyitott.
Walter Gropius, 1965Ha az autizmusról beszélünk, nem lehet elkerülni, hogy ne beszéljünk az MMR-oltásról és általában az oltásokról. Találkoztam olyan szülőkkel, akik az MMR-oltással (kanyaró, mumpsz, rubeola) hozták összefüggésbe autista gyermekük betegségét, más szülő azonban nem látott kapcsolatot e kettő között. Kb. fele-fele arányban kötik a gyerek regresszióját a DPT-oltáshoz (diftéria, szamárköhögés, tetanusz). Dr. Wakefield ezzel kapcsolatos kutatásainak nagy visszhangja volt.
A brit kormány erőt és pénzt nem kímélve próbálta a köztudatot megnyugtatni, hogy az MMR-oltás biztonságos. A rivaldafényben az MMR-oltás volt, de mellette több más vakcinát is megkérdőjeleztek, mivel higanytartalmú thimerosal konzerváló anyagot és sok más mérgező és vitatott anyagot tartalmaztak. Azóta a thimerosal tartalmú DPT-oltást már több országban betiltották. Ennek ellenére Nagy-Britanniában még sok csecsemőt beolthatnak a meglévő régi, thimerosal tartalmú oltóanyaggal.
A legtöbb vakcina annyira új, hogy még nem volt elegendő idő a tesztelésükre, és most úgy tűnik, hogy várakozáson felüli a komplikációk száma. Ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy az oltóanyagok is kereskedelmi termékek, amelyeknél a haszonszerzést szem előtt tartják. Nemrég a brit kormány 3 millió fontot költött a MMR népszerűsítésére. Vajon azoktól a vállalatoktól kapta erre ezt a pénzt, akik kereskedelmileg érdekeltek ebben az ügyben?
Okozhat tehát az MMR-oltás autizmust?
Úgy gondolom, a dolgok nem ilyen egyszerűek ebben az ügyben. Több oldalról meg kell vizsgálnunk a védőoltások kérdését.
Vessünk egy pillantást arra, hogy mi a helyzet modern társadalmunk gyermekeivel. Hányan egészségesek a közvetlen környezetünkben? A gyerekkori asztma, ekcéma, cukorbetegség, allergia, szénanátha, emésztési zavarok, hiperaktivitással járó figyelemzavar, autisztikus spektrumzavar mind járványszerű méreteket öltött. A legtöbb autizmussal érintett gyerek testvérének ekcémája, asztmája van, vagy az említett betegségek egyikében szenved.
És bár úgy tűnik, hogy ezek a tünetek különböznek egymástól, mégis van egy közös vonásuk: a gyenge immunrendszer. A környezeti hatásokra a sérült immunrendszer nem normálisan reagál. Az oltás nagyon megviseli az immunrendszert. A védőoltás gyártói átlagos immunrendszerű gyerekeknek készítik a szert, és ők valóban az elvárásoknak megfelelően reagálnak az oltásra.
Viszont modern világunk modern életformájának következtében már egyre kevesebb gyerek immunrendszere nevezhető normálisnak, és ezek nem az elvárásoknak megfelelően fognak az oltóanyagra reagálni. Vannak olyan gyenge immunrendszerű gyerekek, akiknek a védőoltás az „utolsó csepp a pohárban”, és kialakul az autizmus, asztma, ekcéma, cukorbetegség stb. Azoknál a gyerekeknél, akiknek az immunrendszere kevésbé károsodott, az oltás nem váltja ki a rendellenességet, de tovább rontja a helyzetet, és növeli a betegségekre való hajlamot.
Tehát az MMR- és a többi oltás nem biztos, hogy közvetlenül az autizmus kialakulásához vezetnek, mégis a gyenge immunrendszerű gyerekeknél akkora kárt okozhatnak, hogy előidézhetik néhányuknál a betegséget.
Annyi botrány volt már az oltások körül, hogy nem meglepő, ha világszerte vannak, akik szerint a gyerekkori oltásokat teljesen meg kellene szüntetni. Ók azonban megfeledkeznek arról, hogy a védőoltások előtti időkben hétköznapi eset volt, ha a család egy, kettő, három, sőt, néha még ennél is több gyereket valamilyen fertőzőbetegség (kanyaró, rubeola, mumpsz stb.) következtében veszített el.
Ez a természetes kiválasztódás törvénye, amit az anyatermészet a földön élő összes teremtményre kimért. Nincs olyan állat a természetben, amelynek minden utóda életben maradna. Sok még az alomban elpusztul, és csak a legerősebbek maradnak életben.
A természetes kiválasztódás törvénye felel azért, hogy a földet a legerősebbek és legegészségesebbek népesítsék be. Mi, a modern kor emberei viszont nem tudunk ennek a törvénynek engedelmeskedni. Nincs az az anya, aki le tudna mondani gyermekéről, amikor annyi lehetőség van az életben tartásához, még ha szülötte nem is a legjobbak és a legerősebbek közé tartozik.
A természetes szelekció egyik módját a gyerekkori fertőzőbetegségek képviselték. Azok a gyerekek, akik felgyógyultak, egészségesebbek lettek, immunrendszerük megerősödött, gyengébb társaik viszont nem élték túl a betegséget. Azért találtuk fel a védőoltást, hogy a gyengébbeket se veszítsük el. Tehát az oltásokról nem mondhatunk le, hacsak nem tudjuk elfogadni a természet törvényét. Egy sokkal racionálisabb utat kell találnunk a probléma megoldásához.
A múlt században világszerte gyermekek millióinak életét mentették meg a védőoltások, azonban életmódváltozásunk következtében egyre veszélyesebbek kezdenek lenni. A fejlett országokban rengeteg gyenge immunrendszerű gyerek él, és a számuk egyre csak nő. Itt az idő, hogy az egészségügyi szakemberek és a kormányok felülvizsgálják a védőoltásokról alkotott nézeteiket. Változtatni kell azon a szabályon, hogy mindenkit kötelező legyen beoltani!
Az alábbi eljárást javasolom: minden csecsemőnek átfogó immunológiai vizsgálaton kell átesnie, mielőtt döntenek a beoltásáról. Ez a vizsgálat a következőkből álljon:
1. Kérdőív: a szülők és a csecsemő kórtörténetének feltérképezése.
2. Teljes vizelet- és székletvizsgálat: a béldiszbiózis kockázatának felmérése a csecsemőnél.
3. A csecsemő immunállapotának a vizsgálata.
A kérdőívek és tesztek kiértékelését követően ezeknek a vizsgálati eredményeknek fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy az alábbi lépések közül melyiket alkalmazzák:
• Egy védőoltást se kapjon. Nem szabad beoltani azt a csecsemőt, akinek az anyja krónikus fáradtság szindrómában szenved, fibromialgiás, emésztési zavarai, asztmája, ekcémája, súlyos allergiája, autoimmun betegsége vagy idegrendszeri megbetegedése van. Ki kell szűrni és nem szabad beoltani azokat a csecsemőket sem, akiknek ekcémájuk, asztmájuk, emésztési zavaraik vagy bármi más rendellenességük van, mert ez arra utal, hogy a bélflórájuk és immunrendszerük sérült.
Azokat a gyerekeket sem szabad beoltani, akiknek autizmussal élő testvérük van, vagy az alábbi betegségekben szenvednek: súlyos ekcéma, asztma, allergia, hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar, epilepszia, inzulinfüggő cukorbetegség. Ezeket a gyerekeket ötéves korukban újra meg kell vizsgálni, és ha immunrendszerük nem sérült, akkor ezekben az esetekben indokolt lehet az oltás, de csak egykomponensű oltóanyaggal. Legalább hat hetet kell kihagyni minden egyes oltás között.
• El kell halasztani az oltást addig, amíg a tesztek eredményei nem lesznek jobbak. Ezt olyan csecsemők esetében kell alkalmazni, akiknek az anyja általában egészségesnek mondható, és a gyereknél nem jelentkezik egy egészségügyi probléma sem, viszont a vizsgálatok valamilyen rendellenességet mutattak ki az immunrendszerében. Ezeket a gyerekeket hatnyolc havonta újra meg kell vizsgálni, és csak akkor lehet beoltani az egykomponensű oltóanyaggal, ha a szervezetük felkészült erre.
• A szokásos oltási protokoll egykomponensű oltóanyaggal, abban az esetben alkalmazható, ha a csecsemő és a szülei is teljesen egészségesek, illetve a vizsgálati eredményük alapján immunrendszerük megfelelően fejlett.
Ezeken a vázlatos irányelveken még sokat kell finomítani, hogy egy megfelelő oltási protokollt felállíthassunk. Az a 3 millió font, amit a brit kormány az MMR- oltás népszerűsítésére költött, pont elég lehetett volna egy ilyen oltási rendszer kidolgozásához, és úgy gondolom, hogy a lakosság egészsége szempontjából is sokkal hasznosabb befektetés lett volna.
Nagyon vitatott a jelenlegi gyakorlatban lévő kombinált oltások (MMR, DPT) létjogosultsága, helyettük inkább az egykomponensű vakcinára kellene átállni. Normális esetben a gyerek nem kaphatja el egyszerre a himlőt, mumpszot vagy rubeolát. Azokban az igen ritka esetekben, amikor egy időben kétféle fertőzés is fellépett, az orvosi szakirodalom arról számol be, hogy ennek következményeképpen testi és szellemi zavar jelent meg a gyermekeknél.
A kombinált oltás támogatói persze azzal érvelnek, hogy világszerte gyerekek millióit problémamentesen oltanak be ezekkel az oltóanyagokkal. Viszont a GAPS-megbetegedések száma járványszerűen növekszik, ennek tükrében kell a régi szabályokat újragondolnunk. Egyre indokoltabbá válik az összes kombinált védőoltás betiltása.
