🌸
🌸
Márai Sándor Jóslata
🌸
Márai Sándor Jóslata
🌸
"Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús lesz, aki szép.
És aki tehetséges. És akinek jelleme van ...
A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet! ... Mert most ők jönnek ... A rútak.
A tehetségtelenek. A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van."
"Egy embernek egyféle rangja van csak,
a jelleme."
Márai Sándor
🌸
És aki tehetséges. És akinek jelleme van ...
A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet! ... Mert most ők jönnek ... A rútak.
A tehetségtelenek. A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van."
"Egy embernek egyféle rangja van csak,
a jelleme."
Márai Sándor
🌸
🌸
Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek ...
Mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton.
🌸
Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek ...
Mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton.
🌸
Márai Sándor Elmondja,
hogy hogyan kell lakni,
enni, inni, aludni,
betegnek lenni és egészségesnek maradni,
szeretni és unatkozni,
készülni a halálra és megbékélni az élettel,
mert mindez eggyütt alakitja az emberi sorsot.
🌸
hogy hogyan kell lakni,
enni, inni, aludni,
betegnek lenni és egészségesnek maradni,
szeretni és unatkozni,
készülni a halálra és megbékélni az élettel,
mert mindez eggyütt alakitja az emberi sorsot.
🌸
|
|
🌸
Márai Sándor - Füves Könyv
Budapest. 1943
Márai Sándor - Füves Könyv
Budapest. 1943
🌸
A Teljes Könyv Itt
Olvasható és Letölthető
A Teljes Könyv Itt
Olvasható és Letölthető
| A Teljes Könyv / Füves Könyv |
🌸
Mi a Célja a Könyvnek?
Márai Sándor elmondja ...
Márai Sándor elmondja ...
🌸
... hogy hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra, és megbékélni az élettel, mert mindez eggyütt alakitja az emberi sorsot.
Az igazi élmény egy ember számára, elsősorban, önmaga megismerése.
Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.
Jellemünk megismerésével párhuzamosan, meg kell ismerni testünk természetét is.
Az ember semi más, mint egyszerü alkatrésze a világnak.
Az az áttekintés, melyet csak az élet múlása hoz meg,a legnagyobb elégtétel melyet az emberi és világi dolgok megismerése közben szerezhetünk.
Mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, mely lelked megismerésére vezet.
Ki szivét egyfajta nyugalomra, alázatra tudja nevelni, ez már csaknem vigasztalás és derü.
Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, s ne várj tőle mást, mint amit adhat.
Az élet melegségét keresd másutt, a szépség hideg láng, nem lehet mellette melegedni!
Az élet ritmusáról tudatosan kell godoskodni. Nem elbizni magad semmiféle helyzetben.
Mindig alakulni és változni,odasimulni és áldozni valamit, mindig adni amikor kapsz, mindig továbbadni amit szereztél, igy vagy úgy.
Semmitől sem kell félni, soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádohatnak, de meg nem hazutolhatnak, elvehetik életed,
de nem vehetik el Igazségod!
Fáradt vagy élni?
Igen, egy nap majd úgy érzed túlságos feladatra válalkoztál, mikor embernek születtél e földre.
De ez a ,,túl,, ez a ,,sok,, adott rangot és értelmet életednek.
Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod, hogy élj és elfáradjál!
Vannak gyógyithatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód rá megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed.
BARÁTSÁG
Nincs emberi kapcsolat, mely mélyebb lenne, mint a barátság.
Csak a barát nem önző, máskülömben nem barát.
Csak a barát nem hiú, mert minden szépet és jót barátjának akar, nem önmagának.
Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szükszavú, megértő, türelmes és áldozatkész ,,BARÁTSÁG,,
BOLDOGSÁG
Boldogság nincsen abban az értelemben, mint ahogy azt a legtöbb ember elképzeli.
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen készül a boldogságra.
S mikor eltelt az élet, megtudják,hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit.
Boldognak is kell lenni közben és erről megfeledkeznek.
Ha nagy csapás, vagy lelki fájdalom ér gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy.
Tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyüjtöttél, szerettél, elrepül,
mint a por a szélviharban.
Ember vagy, tehát szenvedned kell, de a szenvedésed nem tar örökké, éppen azért,
mert – ember – vagy.
Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem remekmüveinek egyikét, mindennap megszemléld.
Ne múljon el egyetlen napod sem úgy, hogy ne olvass néhány sort, mindennap halgass néhány ütem zenét, ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át, valamelyik festő egyik remekmüvét. Igy könnyen megtöltheted lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával.
Sétálj sokat!
Mindig egyedül kell sétálni. A séta az ember legelemibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert a séta célja soha nem más, mint a levegő, és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember aki lassan elvegyül a tájjal, ütemesen átadja magát a természet nagy diszletei között
az örök valóságnak.
A séta a teljes magány! Aki sétál, megszabadul munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. A földön jársz és a csillagok alatt sétálsz!
Végül is, tudnod kell, hogy mi volt a dolgod a földön.
Létezésed egyetlen értelme a földön, hogy megismerjed az emberi és világi dolgok igaz természetét, az emberi és világi dolgok összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul visekednek.
EZ VOLT DOLGOD A FÖLDÖN!
NEM TÖBB!
https://hu.wikipedia.org/wiki/Márai_Sándor
Az igazi élmény egy ember számára, elsősorban, önmaga megismerése.
Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.
Jellemünk megismerésével párhuzamosan, meg kell ismerni testünk természetét is.
Az ember semi más, mint egyszerü alkatrésze a világnak.
Az az áttekintés, melyet csak az élet múlása hoz meg,a legnagyobb elégtétel melyet az emberi és világi dolgok megismerése közben szerezhetünk.
Mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, mely lelked megismerésére vezet.
Ki szivét egyfajta nyugalomra, alázatra tudja nevelni, ez már csaknem vigasztalás és derü.
Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, s ne várj tőle mást, mint amit adhat.
Az élet melegségét keresd másutt, a szépség hideg láng, nem lehet mellette melegedni!
Az élet ritmusáról tudatosan kell godoskodni. Nem elbizni magad semmiféle helyzetben.
Mindig alakulni és változni,odasimulni és áldozni valamit, mindig adni amikor kapsz, mindig továbbadni amit szereztél, igy vagy úgy.
Semmitől sem kell félni, soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádohatnak, de meg nem hazutolhatnak, elvehetik életed,
de nem vehetik el Igazségod!
Fáradt vagy élni?
Igen, egy nap majd úgy érzed túlságos feladatra válalkoztál, mikor embernek születtél e földre.
De ez a ,,túl,, ez a ,,sok,, adott rangot és értelmet életednek.
Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod, hogy élj és elfáradjál!
Vannak gyógyithatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód rá megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed.
BARÁTSÁG
Nincs emberi kapcsolat, mely mélyebb lenne, mint a barátság.
Csak a barát nem önző, máskülömben nem barát.
Csak a barát nem hiú, mert minden szépet és jót barátjának akar, nem önmagának.
Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szükszavú, megértő, türelmes és áldozatkész ,,BARÁTSÁG,,
BOLDOGSÁG
Boldogság nincsen abban az értelemben, mint ahogy azt a legtöbb ember elképzeli.
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen készül a boldogságra.
S mikor eltelt az élet, megtudják,hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit.
Boldognak is kell lenni közben és erről megfeledkeznek.
Ha nagy csapás, vagy lelki fájdalom ér gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy.
Tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyüjtöttél, szerettél, elrepül,
mint a por a szélviharban.
Ember vagy, tehát szenvedned kell, de a szenvedésed nem tar örökké, éppen azért,
mert – ember – vagy.
Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem remekmüveinek egyikét, mindennap megszemléld.
Ne múljon el egyetlen napod sem úgy, hogy ne olvass néhány sort, mindennap halgass néhány ütem zenét, ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át, valamelyik festő egyik remekmüvét. Igy könnyen megtöltheted lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával.
Sétálj sokat!
Mindig egyedül kell sétálni. A séta az ember legelemibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert a séta célja soha nem más, mint a levegő, és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember aki lassan elvegyül a tájjal, ütemesen átadja magát a természet nagy diszletei között
az örök valóságnak.
A séta a teljes magány! Aki sétál, megszabadul munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. A földön jársz és a csillagok alatt sétálsz!
Végül is, tudnod kell, hogy mi volt a dolgod a földön.
Létezésed egyetlen értelme a földön, hogy megismerjed az emberi és világi dolgok igaz természetét, az emberi és világi dolgok összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul visekednek.
EZ VOLT DOLGOD A FÖLDÖN!
NEM TÖBB!
https://hu.wikipedia.org/wiki/Márai_Sándor
| Márai Sándor - Füves Könyv |
🌸
Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak,
hogy ember voltam,
és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is.
Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet,
a valóság töredékeit,
a vágyakat és a csalódásokat.
A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok:
s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű!
Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb?
Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet,
az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem.”
Füves Könyv: Önmagamról
🌸
Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak,
hogy ember voltam,
és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is.
Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet,
a valóság töredékeit,
a vágyakat és a csalódásokat.
A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok:
s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű!
Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb?
Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet,
az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem.”
Füves Könyv: Önmagamról
🌸
🌸
Márai Sándor - Füves Könyv
🌸
Márai Sándor - Füves Könyv
🌸
http://boldogsag.net/index.php?option=com_
Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten.
Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez.
Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből.
Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően.
Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.
Az érzékiségről
Legtöbb ember a nemi párbajban kap halálos sebet. Hiúsága nem bírja a szeretet elviselését, sem a szeretetlenséget; a magánytól éppen úgy szenved, mint az együttéléstől; disznóólakba menekül, vagy sértődött, bosszúvágyaktól fűtött magányos szerepekbe.
Érzékeink felett csak úgy maradhatunk hatalmasok, ha idejében szerénységet tanulunk. Nincsenek tartós "érzéki megoldások"; talán még a barátság sem tartós; semmi nem tartós, ami emberi. Az emberi élet síkján nincsenek érzelmi "ötéves tervek"; csak helyzetek vannak, melyek mindig tökéletlenek. A "nagy érzések" sértődnek meg leghevesebben, s mindig idő előtt.
Érzékeink időleges lázadását el kell viselni, mint az élet nagy megpróbáltatásainak egyikét. Bele kell törődni, hogy nincs megoldás, csak türelem van. S ha valaki olyan erős, hogy átalakítja ez indulatokat nemesebb szándékká, a munka tégelyében megolvasztja az indulatokat, az alázat lombikjában lepárolja ez erőkből a hiúságot: bölcsen cselekszik. De ez a legnehezebb feladat az életben.
Arról, hogy várnak valahol, de ez nem fontos
Valahol várnak, s már múlik az idő, délelőtt vagy délután, s te még nem készültél el munkáddal. Sietni szeretnél? Kapkodsz, mellékesen figyelsz oda életed egyetlen értelmére, munkádra, mert várnak valahol? Hadd várjanak. Senki és semmi nem fontos, csak munkád. Az idő sem fontos - ne tűrd, hogy az idő munkádban zavarjon.
Nem fontos a nap szaka, aminthogy nem fontos az sem, ki vár és milyen célzattal várnak valahol? S nem fontos az sem, hogy egészséged érdekében tehetnél valamit, ha idő elott elhagyod munkaszobádat, sétálhatnál a jó időben, vagy felkereshetnéd a hasznos és üdvös fürdők egyikét, ahol felüdül tested. S nem fontos szerelmesed sem, a hatalmas vagy befolyásos ember, kinek barátságát elmulasztod, ha megvárakoztatod. Semmi és senki nem fontos, mert úgyis meghalsz, s addig el kell végezned munkádat. Csak erre figyelj; ne az óramutatóra, sem a naptárra.
A jóra való fürgeségről
Mert nemcsak a jóra való restség van. Másik vétek a jóra való fürgeség, az a hebrencs túlbuzgalom, mellyel egyes emberek minduntalan felugranak helyükről, vagy munkájuk mellől, vagy életviszonyaik közül, hogy valami jót tegyenek - kutyafuttában letörölnek egy könnyet, telefonon elintéznek egy halálesetet vagy házassági válságot, kézszorítással, elmenőben kifejezik részvétüket egy gyermek halála miatt a gyászoló szülőnek, s általában beavatkoznak, de csak úgy fürgén és mellékesen, a mások nyavalyájába.
A rákbetegnek azt mondják, hogy egyen sok görögdinnyét, s annak, aki tönkrement, tanácsolják, okvetlen nézze meg Chaplin legújabb mozgóképét. A jóságnak és a részvétnek ezek a mozgó-árusai silány és nem egészen veszélytelen áruval kereskednek. Krumplicukrot adnak a szenvedőnek. Ne fogadd el jóságukat, köpd ki az olcsó krumplicukrot, mellyel megkínálnak.
Az igényről
És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minoségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén.
Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass.
Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.
A fejfájásról
Ha a fejgörcs több napon át, makacson visszatér, keressünk fel egy megbízható szemorvost, kérjük meg, végezze el rajtunk a szükséges vizsgálatokat; s csak aztán menjünk a belgyógyászhoz.
A közönséges, hétköznapi fejfájásokat leggyakrabban a nikotin okozza; aztán az időjárás, az atmoszferikus nyomás, a frontátvonulásos napok homérséklet-változásai; ritkábban valamilyen étrendi hiba; még ritkábban a vérkeringési zavarok. De okozhatja idegesség, gyávaság, feladatoktól vagy helyzetektől való félelem is.
Heveny érgörcs ellen a következőket ajánlhatom: igyunk egy csésze forró, erős feketét, sötétítsük el a szobát, feküdjünk az ágyba, nyeljünk egy vagy két algocratine-t, sajgó koponyánkat melegítsük a forró villamospárnával, s feküdjünk nyugodtan egy-két óra hosszat. Ez a módszer csalhatatlan, s az egyszerű érgörcsöt, a migrént, föltétlenül gyógyítja. Minden másfajta fejgörcs esetében forduljunk azonnal szemorvoshoz és belgyógyászhoz.
A nagy fájdalomról és a magatartásról
Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.
Magatartásod a gyászban és csapások közepette szabjad ez igazsághoz. Soha ne mutass fájdalmat a világnak. Gőgöt és büszkeséget se mutass. Ne tagadd önmagad előtt a fájdalmat, de tudjad, hogy a fájdalom és a csapás mindig bukás is. Az emberek így gondolkoznak: "Meghalt valakije, aki fontos volt számára, akit szeretett; lám, megbukott ő is.
" Érezd át a fájdalmat, de szisszenést se hallassál. Egyrészt, mert mikor szisszensz, mikor könnyed csordul, e pillanatokban már csalsz is kissé. Az igazi fájdalom néma; a könny és a kiáltás már megkönnyebbülés. Hát ne csald magad, s ne örvendeztesd a világot. Hallgass. Fegyelmezd arcod, mozdulataid. S ha egyedül maradsz a fájdalommal, szólj így: "Tessék, fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok."
A képzelőerőről
A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, sem lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes.
Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt. Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat. Tanulj meg igazán látni egy épkézláb embert, s meg kell tudnod, hogy meglepőbb és csodálatosabb, mint a mítoszok szárnyas hősei.
Az alkalmazkodásról
Munkánkban, napi életrendünkben, a módban, ahogyan a világ jelenségeire jellemünk, értelmünk, ízlésünk felel, mindebben van egyfajta belső törvény, melyet önkényesen megkerülni büntetlenül nem tudunk. Ne akarj másképpen dolgozni, mint ahogy ezt jellemed, képességeid és a munka természete előírja. Ne akarj másképpen boldog lenni, pihenni, vállalkozni, mint ahogy ezt jellemed és idegeid parancsolják. Alkalmazkodj a törvényhez, mely kérlelhetetlenül megszabja helyed, munkád és az élettel szemben való magatartásod.
Mindent sorjában kell végbevinni és elfogadni: az örömet, a bánatot, a hivatást, a feladatot, a bukást és a halált is. Alkalmazkodj magadhoz, életed érthetetlen és kemény törvényéhez, mely pontosan előírja cselekedeteid sorrendjét, értelmét és érzéseid hőfokát is. Ne akarj ügyesebb, értelmesebb, boldogabb, tehetségesebb, boldogtalanabb vagy reménytelenebb lenni, mint amilyen vagy. A törvény lángbetűkkel ég életed épületének homlokzatán. Olvasd ezt a törvényt, mindennap, minden pillanatban.
A dagályról és az álmodozásról
A világgal és az élettel szemben tanúsított magatartásod legyen pátoszmentes, érzelgősség nélkül való. De a munkához, az alkotáshoz kell más is: az álmodozás is kell hozzá, a pátosz és a dagály is kell hozzá, érzelmi túltengés is kell hozzá. Nagy alkotásokat nem lehet csak hideg fejjel, papíron és körzővel kiszámítani; mint ahogy alkotni egyáltalán nem lehet spekulációval, s gyermekeket sem lehet csinálni papíron és ceruzával megfogalmazott tervek szerint. Kell érzés is, szenvedély is, odaadás és áradás is az alkotáshoz.
A katolikus nevelés sok fantáziát és érzelmet hagy meg a lélekben, s az ilyen lélek talán nem állja jól a köznapok kemény és kezdetleges próbáit - érzései elragadják -, de fogékony lesz az alkotás problémái iránt. A protestáns nevelés érzelemmentességre nevel, fatalizmusra, s mindennapos használatra talán ez a hasznosabb. Igaz, hogy a fatalizmus öntudata csak kemény életeket alkothat; ritkábban és bajosan nagy műveket. Ezért te maradj, hétfőn és kedden, mikor kedveseidet kell temetni, vagy pimasz ellenfeleiddel kell harcolni, kemény és érzelemmentes; s iparkodj álmodozni és ne félj a dagálytól, mikor alkotsz.
Az állatokról
Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!" - ne törődj velük.
Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.
A remekművekről
Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét.
Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.
A türelemről
Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert időnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben.
Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. Mert az alkotás soha nem bűvészmutatvány, villámgyors kunszt, sanzsé-passzé*, a cilinderből nem tud az alkotó műveket előhúzni. Nemcsak a lángész: türelem - maga a mű is türelem, az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát. Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.
A válogatásról és a hűségről
Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és olvasni kezdesz egy könyvet - legalább úgy fontold meg, mint mikor bizalommal kezet adsz egy embernek. Mert a könyvnek lelked figyelmét adod egy időre; s nagyon sok ez, mert az élet rövid és lelked csak a tiéd. S ha már elszántad magad s olvasni kezdtél, olvasd lassan, nagyon figyelmesen és türelmesen, mintha méltányos okfejtéssel vitatkoznál. S ha ízlésed, meggyőződésed ellen szól is egy könyv vagy unalmas, bonyolult előadásmódja: olvasd végig a könyvet.
De éppen, mert az élet rövid, s mert a könyv oly sok, mint a vízcsepp a tengerben, válogasd meg gondosan a könyvet, mielőtt felnyitod lapjait. Olvass következetesen és hűségesen, de válogass nagy figyelemmel, mert életed és értelmed egy töredékét a könyvnek ajándékozod, melyet éppen olvasol. Ha már nekiláttál az olvasásnak, maradj hűséges a könyvhöz, akkor is, ha ellened szól, lelked és értelmed ellen. A könyv lehet ellenfél is; végig kell vívni vele a párbajt. De csak méltó ellenfelekkel állj szóba; soha olyanokkal, kiknek - mint egy költő mondotta - párbaj közben vívóleckét is kell adni.
Az értelem hatalmáról
Akármi történik is a világban, ne feledkezz meg az igazságról, hogy az állam és a politikai hatalom nem nélkülözheti soha a bölcselők és az értelem hatalmát. Akkor sem nélkülözheti, ha időlegesen az ösztönök uralkodnak a közösségi életben, vagy a lelépő császárok helyét elfoglalják a pretoriánusok*. Ők sem tehetnek tartósan semmit az értelem hatalma ellen. Gondolj mindig arra, hogyan lett Arisztotelész neveléséből egy tehetséges emberen át világbirodalom?
A macedón birodalmat legalább úgy alapította Arisztotelész, mint Nagy Sándor. Soha ne késlekedjél, mikor a politikai és az államhatalommal szemben bizonyítanod kell az értelem hatalmát. Az állam az értelem vezetése nélkül horda csak, s az ilyen állam a politikai hatalom birtokában is rövidesen alkotóelemeire esik széjjel. Csak az értelem kohéziós ereje tud alakot adni az emberi közösségnek. A filozófust megölheti az állam; de élni és megmaradni nem tud nélküle.
Az életveszélyről
Életveszélyes helyzetekben arra kell gondolnunk, hogy időnk mindenképpen lejárt, akkor is, ha tíz esztendővel elébb vagy később ér el a végzet keze; mert az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka. Éltél, amikor minden erőddel kifejezted azt az isteni parancsot, mely életed tartalma volt, teljesítetted, lelkesen és végzetesen, kötelességed.
Ez a pillanat volt az élet ideje. Minden más csak előkészülés, várakozás volt. S a természet gazdaságos: azokat, akikre művéhez szüksége van, nem engedi el idő előtt; s ha megtették azt, amire a világ nagy művében szerződtették őket, nem törődik többé velük. Az életveszély tehát egyértelmű azzal, jól éltél-e, bátran és kötelességteljesítően éltél-e? A többi magánügy, mely szíved mélyén még téged sem érdekel igazán.
A fürdőzésről
Amikor csak teheted - de soha nem úgy, hogy munkádtól lopod el az időt és rossz lelkiismerettel, sietve cselekszel! -, menj el a hővizű közfürdők valamelyikébe, hetenként kétszer-háromszor. A fürdőzés nagyon régi emberi szokás, s nemcsak a testet edzi és üdíti, hanem a lelket is. Fürödj lassan, tested törvényei szerint, megfontoltan és ráérően.
A gyógyvizek átjárják tested és élénkítik lelked, megnyugtatják munkától és világtól elkínzott idegeid. A gyógyfürdők afféle nedves kolostorok, ahol zavartalanul átadhatod tested és lelked a józan és méltányos pihenésnek. A kénes, vasas vizek a bőr pórusain át hatnak a belső szervekre és idegrendszerünkre; a fürdő légköre, a fátyolos-párás környezet megszabadít a külső világ olcsó képzeteitől. Fürödj tehát rendszeresen és módszerrel, mint a rómaiak.
Ne törődj vele, ha e szokásodat lenézik a spártaiak; gondolj arra, hogy Spárta egyetlen önálló gondolkozót sem adott a világnak, s végül így is, úgy is elpusztult. Fürödj nyugodt lelkiismerettel. Fürödj módszeresen, váltogasd a forró és langyos, majd hideg medencéket és tusokat, engedd át tested a dögönyözők kézügyességének, üldögélj hosszan a meleg vízben, tűrd el, hogy hidegvizes turbánnal göngyöljék be koponyádat, add át tested és lelked a meleg víz, a langyos csend nyugalmának, gondolkozzál, tanulj vízi türelmet, pihenj.
A hurik ölében sem lehet úgy pihenni, mint egy hővizű gyógyfürdő medencéjében. S a forró léggel hevített kamrában ne maradj soha két, három percnél tovább. S adjál a személyzetnek jelentős borravalót. S tudjad, hogy halandó vagy, de addig is tartozol testednek valamivel. Például a gyógyfürdővel, hetenként kétszer; legföljebb háromszor.
Arról, hogy mit érdemes és mit nem érdemes cselekedni
Tollad nem érdemes felemelni, egy csöpp tintát nem érdemes papírra ejteni, egy negyedórát nem érdemes életedből arra vesztegetni, hogy olyasmit írjál, ami a tömegnek és félművelteknek tetszik, aminek olvastára felkiáltanak: "Ó! Igen! Mi is így gondoltuk!..." - amiért érdemrendet akaszt melledre a hivatalos világ, sok pénzt fizet neked valamilyen irodalmi üzem, s a pénzen szép házat építhetsz, melyet aztán megtömhetsz ritka tárgyakkal és nemes bútorokkal!
Mert ami nekik tetszik, a tömegnek, az mindig félreértés részükről, vagy árulás a te részedről. Ami kitüntetés, az aranyfüst, gyermekes játékszer. S a sok pénz, melyet a világnak tetsző munkáért kaphatsz, a szép ház, melyet e pénzen építhetsz, mindez köd csak, a világerők lehelete elfújja egy napon. Te ne törődj mással, csak a hanggal, melyet az angyal kiált feléd, mikor munkádra biztat.
A vízszintes és a függőleges támadásról
Bizonyosan nem véletlen, hogy a második világháború leghatékonyabb fegyvere a repülőgép volt - az a fegyver, mely függőlegesen támad. Mert az emberiség összes eddigi háborúi vízszintes vonalban következtek be és zajlottak le.
Ezt a háborút az a válság előzte meg, melyet "a tömegek vertikális betörésének" neveznek - a tömeg nem vízszintesen hatolt előre egy műveltség területein, hanem a műveltség keretein belül, függőlegesen támadott meg egy életformát. Természetes, hogy ez a támadás, ez a vertikális betörés, mikor háborúvá alakult át, megkereste a jellegének megfelelő, függőlegesen ható fegyvert, a bombát és repülőgépet. A nagy emberi irányváltozásokat mindig követi a kellék stílusa és irányváltozása is.
A nikotinról
A nikotin az újkori élet egyik legnagyobb ajándéka és legnagyobb csapása: az ördög találta fel, az unalom ellen, s az ember nem tehet semmit ellene, amíg unalom van a földön. Erős érméreg ez, s butít is. Valahányszor sokat cigarettáztam egy napon, hogy dolgozni tudjak, másnap félhülye vagyok és nem tudok dolgozni. Ezenfelül szorongásérzést, izzadást, szívdobogást és más, életveszélyes bonyodalmakat is okozhat életünkben.
Nem lehet semmit tenni ellene. A dohányfüst valamilyen jótékony ködfátylat borít a világra; a pillanatok köznapi mámora ez a keserű boldogság és feledkezés - ki olyan erős, hogy lemondjon róla, vagy egy pillanattal elébb mondjon le, mint feltétlenül szükséges? Mert egy napon szükséges... A szív, a látóidegek, a gyomor, a belek, minden fellázad ellene. Akkor elhajítjuk a keserű csutkát, rögtön meghízunk, egészségesek, kövérek és boldogtalanok leszünk.
De addig! Mintha valamilyen gonosz s mégis boldogító ősanya keserű csecsét szopnánk naphosszat! S valami játék és méreg is kell az élethez; máskülönben csak egészség és gyakorlat, nem élet.
Arról, amit légitámadás közben tanultam
Légitámadás közben azt tanultam, hogy a félelemérzet, mely a bombák közeli robbanásának lármájára az első negyedórában engem is megejtett, sokkal megalázóbb, emberhez méltatlanabb, semhogy érdemes lenne annak átadni lelkünket és idegeinket.
Ezért megtanítottam magam arra - ami egyébként minden szándékunk és gondolatunk egyetlen, igaz értelme -, hogy nem szabad semmitől félni, mert aki fél a veszély pillanatában, hasztalan tanult, olvasott és gondolkozott elébb, az élet békés időszakában, hiába szűrt le tapasztalatokat az emberi élet értékéről és a halál természetességéről.
Aki fél, az csal: egész élete során megcsalta önmagát, mert nem készült fel igazán, erős lélekkel a halálra. Ezért arra neveltem magam, hogy soha többé ne féljek semmitől, ami az emberek vagy a természet részéről fenyegethet; csak attól félek még, amit én vétkezhetem magam ellen; lelkiismeretem szavától félek; mert tetteink követnek.
Az emberi közönségességről
A tömeg, mint társadalmi erő, oly mértékben hatalmasodott el az én időmben, hogy nincs barlang, magatartás, szemlélet, ahová még elvonulhatunk előle. Természetesen oktalan és esztelen az, aki megsértődik a tömeg tényétől, s valamilyen finnyás és fanyalgó egyénieskedés nyafogó magatartásába menekül. A tömeg itt van, mint az eső, a szél, a föld. Számolni kell vele. De Arisztotelész ezt mondja: "A nagy tömeg egészen rabszolga-lelkületet mutat, s a barmok életmódját követi." Két és félezer éve hangzott el ez a megállapítás; ma érvényesebb, mint valaha.
Az emberi közönségesség korunkban olyan reménytelen méreteket öltött, hogy nincs többé pedagógiai módszer, mely eredményesen tudna harcolni ellene. A tömeg reflexei már nem emberiek többé abban az értelemben, ahogyan a keresztény műveltség és a klasszikus ókori nevelés értelmében ismertük meg az emberit. Vitatkozni nem lehet velük; mintha iszákosokkal vagy eszelősökkel vitatkoznál, akik csak rögeszméiket dadogják válaszul.
Érzelmeikre hatni nem lehet; másként éreznek, mint eddig az emberek. A részvét, az együttérzés eltorzult lelkükben; a kapzsiság, a vérszomj uralkodnak idegeikben, a korlátlan és mohón habzsoló, szomorú élvezetvágy: Az emberi közönségességnek nincs határa többé. Egy okkal több, hogy minden emberszabású ember makacson és bátran helyén maradjon, gondolkozzék, érezzen, ahogyan emberhez illik.
A kielégülésről
Egyetlen elégtétel, igen, egyetlen kielégülés az életben: elvégezni azt a csendes, mellékes, de szakszerűen megmívelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeid kijelöltek, nem menekülni e munka elől a hiú "szerep"-be, beérni azzal a megnyugvással, hogy munkád a lehetőségig pontos volt, s talán használt is az embereknek. Ez a legtöbb, amit az élet adhat.
A füstszűrő szipkákról
A negyvenedik életév után tanácsos füstszűrő szipkákon át szívni a cigaretta füstjét. Ezek az ásványi betéttel megtömött füstszűrő szipkák a nikotinnak és a cigarettapapír égési termékeinek csekély hányadát nyelik csak el, de valamennyire mégis segítenek. Nikotinmérgezéstől nem óvnak meg, de a reggeli köhögést, a nyálkás rekedtséget enyhítik. Mindenkinek ajánlom.
Arról, hogy a nőkkel nem kell sokat törődni
Soha nem értettem a férfiakat, akik sóvárogni és sopánkodni tudnak egy nő miatt. Ezt mondják: "Mit csinál most? Mást szeret?" Vagy: "Miért nincs velem?" Vagy: "Meddig lesz az enyém?" Ezek az érzések igazi, tragikus jelentőségükben ismeretlenek számomra, legalábbis most már ismeretlenek nem mondhatom persze, hogy fiatalabb koromban nem estem át ilyen kóros válságokon.
De most már nem tudom megérteni, hogy valaki öngyilkosságot követhet el egy nő hűtlensége vagy hidegsége miatt. A nőkkel a pubertás múltával, férfikorom idejében úgy éltem, mint kedves és szükséges társakkal, akik az élet nagy feladataiban időnként szövetkeztek velem is a nagyon nehéz sors, az emberi sors elviselésében.
De máskülönben nem vártam tőlük hűséget, sem különös kedvességet, sem áldozatokat. Örültem gyöngédségüknek, testük izgalmas és megnyugtató bódítóerejének, gyors értelmüknek, ösztönös és néha hősies indulataiknak, elnéztem szívós és aprólékos ügyességüket, amint - eszelős gyermekességgel - rögzíteni akarták az emberi érzéseket. De amikor elmentek szobámból vagy életemből, nem gondoltam többé velük. Ilyen a természetem, s azt hiszem, csak ez a magatartás méltó férfihez; s hálás vagyok sorsomnak, hogy ilyen természettel áldott meg.
Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten.
Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez.
Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből.
Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően.
Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.
Az érzékiségről
Legtöbb ember a nemi párbajban kap halálos sebet. Hiúsága nem bírja a szeretet elviselését, sem a szeretetlenséget; a magánytól éppen úgy szenved, mint az együttéléstől; disznóólakba menekül, vagy sértődött, bosszúvágyaktól fűtött magányos szerepekbe.
Érzékeink felett csak úgy maradhatunk hatalmasok, ha idejében szerénységet tanulunk. Nincsenek tartós "érzéki megoldások"; talán még a barátság sem tartós; semmi nem tartós, ami emberi. Az emberi élet síkján nincsenek érzelmi "ötéves tervek"; csak helyzetek vannak, melyek mindig tökéletlenek. A "nagy érzések" sértődnek meg leghevesebben, s mindig idő előtt.
Érzékeink időleges lázadását el kell viselni, mint az élet nagy megpróbáltatásainak egyikét. Bele kell törődni, hogy nincs megoldás, csak türelem van. S ha valaki olyan erős, hogy átalakítja ez indulatokat nemesebb szándékká, a munka tégelyében megolvasztja az indulatokat, az alázat lombikjában lepárolja ez erőkből a hiúságot: bölcsen cselekszik. De ez a legnehezebb feladat az életben.
Arról, hogy várnak valahol, de ez nem fontos
Valahol várnak, s már múlik az idő, délelőtt vagy délután, s te még nem készültél el munkáddal. Sietni szeretnél? Kapkodsz, mellékesen figyelsz oda életed egyetlen értelmére, munkádra, mert várnak valahol? Hadd várjanak. Senki és semmi nem fontos, csak munkád. Az idő sem fontos - ne tűrd, hogy az idő munkádban zavarjon.
Nem fontos a nap szaka, aminthogy nem fontos az sem, ki vár és milyen célzattal várnak valahol? S nem fontos az sem, hogy egészséged érdekében tehetnél valamit, ha idő elott elhagyod munkaszobádat, sétálhatnál a jó időben, vagy felkereshetnéd a hasznos és üdvös fürdők egyikét, ahol felüdül tested. S nem fontos szerelmesed sem, a hatalmas vagy befolyásos ember, kinek barátságát elmulasztod, ha megvárakoztatod. Semmi és senki nem fontos, mert úgyis meghalsz, s addig el kell végezned munkádat. Csak erre figyelj; ne az óramutatóra, sem a naptárra.
A jóra való fürgeségről
Mert nemcsak a jóra való restség van. Másik vétek a jóra való fürgeség, az a hebrencs túlbuzgalom, mellyel egyes emberek minduntalan felugranak helyükről, vagy munkájuk mellől, vagy életviszonyaik közül, hogy valami jót tegyenek - kutyafuttában letörölnek egy könnyet, telefonon elintéznek egy halálesetet vagy házassági válságot, kézszorítással, elmenőben kifejezik részvétüket egy gyermek halála miatt a gyászoló szülőnek, s általában beavatkoznak, de csak úgy fürgén és mellékesen, a mások nyavalyájába.
A rákbetegnek azt mondják, hogy egyen sok görögdinnyét, s annak, aki tönkrement, tanácsolják, okvetlen nézze meg Chaplin legújabb mozgóképét. A jóságnak és a részvétnek ezek a mozgó-árusai silány és nem egészen veszélytelen áruval kereskednek. Krumplicukrot adnak a szenvedőnek. Ne fogadd el jóságukat, köpd ki az olcsó krumplicukrot, mellyel megkínálnak.
Az igényről
És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minoségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén.
Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass.
Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.
A fejfájásról
Ha a fejgörcs több napon át, makacson visszatér, keressünk fel egy megbízható szemorvost, kérjük meg, végezze el rajtunk a szükséges vizsgálatokat; s csak aztán menjünk a belgyógyászhoz.
A közönséges, hétköznapi fejfájásokat leggyakrabban a nikotin okozza; aztán az időjárás, az atmoszferikus nyomás, a frontátvonulásos napok homérséklet-változásai; ritkábban valamilyen étrendi hiba; még ritkábban a vérkeringési zavarok. De okozhatja idegesség, gyávaság, feladatoktól vagy helyzetektől való félelem is.
Heveny érgörcs ellen a következőket ajánlhatom: igyunk egy csésze forró, erős feketét, sötétítsük el a szobát, feküdjünk az ágyba, nyeljünk egy vagy két algocratine-t, sajgó koponyánkat melegítsük a forró villamospárnával, s feküdjünk nyugodtan egy-két óra hosszat. Ez a módszer csalhatatlan, s az egyszerű érgörcsöt, a migrént, föltétlenül gyógyítja. Minden másfajta fejgörcs esetében forduljunk azonnal szemorvoshoz és belgyógyászhoz.
A nagy fájdalomról és a magatartásról
Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.
Magatartásod a gyászban és csapások közepette szabjad ez igazsághoz. Soha ne mutass fájdalmat a világnak. Gőgöt és büszkeséget se mutass. Ne tagadd önmagad előtt a fájdalmat, de tudjad, hogy a fájdalom és a csapás mindig bukás is. Az emberek így gondolkoznak: "Meghalt valakije, aki fontos volt számára, akit szeretett; lám, megbukott ő is.
" Érezd át a fájdalmat, de szisszenést se hallassál. Egyrészt, mert mikor szisszensz, mikor könnyed csordul, e pillanatokban már csalsz is kissé. Az igazi fájdalom néma; a könny és a kiáltás már megkönnyebbülés. Hát ne csald magad, s ne örvendeztesd a világot. Hallgass. Fegyelmezd arcod, mozdulataid. S ha egyedül maradsz a fájdalommal, szólj így: "Tessék, fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok."
A képzelőerőről
A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, sem lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes.
Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt. Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat. Tanulj meg igazán látni egy épkézláb embert, s meg kell tudnod, hogy meglepőbb és csodálatosabb, mint a mítoszok szárnyas hősei.
Az alkalmazkodásról
Munkánkban, napi életrendünkben, a módban, ahogyan a világ jelenségeire jellemünk, értelmünk, ízlésünk felel, mindebben van egyfajta belső törvény, melyet önkényesen megkerülni büntetlenül nem tudunk. Ne akarj másképpen dolgozni, mint ahogy ezt jellemed, képességeid és a munka természete előírja. Ne akarj másképpen boldog lenni, pihenni, vállalkozni, mint ahogy ezt jellemed és idegeid parancsolják. Alkalmazkodj a törvényhez, mely kérlelhetetlenül megszabja helyed, munkád és az élettel szemben való magatartásod.
Mindent sorjában kell végbevinni és elfogadni: az örömet, a bánatot, a hivatást, a feladatot, a bukást és a halált is. Alkalmazkodj magadhoz, életed érthetetlen és kemény törvényéhez, mely pontosan előírja cselekedeteid sorrendjét, értelmét és érzéseid hőfokát is. Ne akarj ügyesebb, értelmesebb, boldogabb, tehetségesebb, boldogtalanabb vagy reménytelenebb lenni, mint amilyen vagy. A törvény lángbetűkkel ég életed épületének homlokzatán. Olvasd ezt a törvényt, mindennap, minden pillanatban.
A dagályról és az álmodozásról
A világgal és az élettel szemben tanúsított magatartásod legyen pátoszmentes, érzelgősség nélkül való. De a munkához, az alkotáshoz kell más is: az álmodozás is kell hozzá, a pátosz és a dagály is kell hozzá, érzelmi túltengés is kell hozzá. Nagy alkotásokat nem lehet csak hideg fejjel, papíron és körzővel kiszámítani; mint ahogy alkotni egyáltalán nem lehet spekulációval, s gyermekeket sem lehet csinálni papíron és ceruzával megfogalmazott tervek szerint. Kell érzés is, szenvedély is, odaadás és áradás is az alkotáshoz.
A katolikus nevelés sok fantáziát és érzelmet hagy meg a lélekben, s az ilyen lélek talán nem állja jól a köznapok kemény és kezdetleges próbáit - érzései elragadják -, de fogékony lesz az alkotás problémái iránt. A protestáns nevelés érzelemmentességre nevel, fatalizmusra, s mindennapos használatra talán ez a hasznosabb. Igaz, hogy a fatalizmus öntudata csak kemény életeket alkothat; ritkábban és bajosan nagy műveket. Ezért te maradj, hétfőn és kedden, mikor kedveseidet kell temetni, vagy pimasz ellenfeleiddel kell harcolni, kemény és érzelemmentes; s iparkodj álmodozni és ne félj a dagálytól, mikor alkotsz.
Az állatokról
Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!" - ne törődj velük.
Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.
A remekművekről
Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét.
Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.
A türelemről
Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert időnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben.
Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. Mert az alkotás soha nem bűvészmutatvány, villámgyors kunszt, sanzsé-passzé*, a cilinderből nem tud az alkotó műveket előhúzni. Nemcsak a lángész: türelem - maga a mű is türelem, az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát. Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.
A válogatásról és a hűségről
Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és olvasni kezdesz egy könyvet - legalább úgy fontold meg, mint mikor bizalommal kezet adsz egy embernek. Mert a könyvnek lelked figyelmét adod egy időre; s nagyon sok ez, mert az élet rövid és lelked csak a tiéd. S ha már elszántad magad s olvasni kezdtél, olvasd lassan, nagyon figyelmesen és türelmesen, mintha méltányos okfejtéssel vitatkoznál. S ha ízlésed, meggyőződésed ellen szól is egy könyv vagy unalmas, bonyolult előadásmódja: olvasd végig a könyvet.
De éppen, mert az élet rövid, s mert a könyv oly sok, mint a vízcsepp a tengerben, válogasd meg gondosan a könyvet, mielőtt felnyitod lapjait. Olvass következetesen és hűségesen, de válogass nagy figyelemmel, mert életed és értelmed egy töredékét a könyvnek ajándékozod, melyet éppen olvasol. Ha már nekiláttál az olvasásnak, maradj hűséges a könyvhöz, akkor is, ha ellened szól, lelked és értelmed ellen. A könyv lehet ellenfél is; végig kell vívni vele a párbajt. De csak méltó ellenfelekkel állj szóba; soha olyanokkal, kiknek - mint egy költő mondotta - párbaj közben vívóleckét is kell adni.
Az értelem hatalmáról
Akármi történik is a világban, ne feledkezz meg az igazságról, hogy az állam és a politikai hatalom nem nélkülözheti soha a bölcselők és az értelem hatalmát. Akkor sem nélkülözheti, ha időlegesen az ösztönök uralkodnak a közösségi életben, vagy a lelépő császárok helyét elfoglalják a pretoriánusok*. Ők sem tehetnek tartósan semmit az értelem hatalma ellen. Gondolj mindig arra, hogyan lett Arisztotelész neveléséből egy tehetséges emberen át világbirodalom?
A macedón birodalmat legalább úgy alapította Arisztotelész, mint Nagy Sándor. Soha ne késlekedjél, mikor a politikai és az államhatalommal szemben bizonyítanod kell az értelem hatalmát. Az állam az értelem vezetése nélkül horda csak, s az ilyen állam a politikai hatalom birtokában is rövidesen alkotóelemeire esik széjjel. Csak az értelem kohéziós ereje tud alakot adni az emberi közösségnek. A filozófust megölheti az állam; de élni és megmaradni nem tud nélküle.
Az életveszélyről
Életveszélyes helyzetekben arra kell gondolnunk, hogy időnk mindenképpen lejárt, akkor is, ha tíz esztendővel elébb vagy később ér el a végzet keze; mert az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka. Éltél, amikor minden erőddel kifejezted azt az isteni parancsot, mely életed tartalma volt, teljesítetted, lelkesen és végzetesen, kötelességed.
Ez a pillanat volt az élet ideje. Minden más csak előkészülés, várakozás volt. S a természet gazdaságos: azokat, akikre művéhez szüksége van, nem engedi el idő előtt; s ha megtették azt, amire a világ nagy művében szerződtették őket, nem törődik többé velük. Az életveszély tehát egyértelmű azzal, jól éltél-e, bátran és kötelességteljesítően éltél-e? A többi magánügy, mely szíved mélyén még téged sem érdekel igazán.
A fürdőzésről
Amikor csak teheted - de soha nem úgy, hogy munkádtól lopod el az időt és rossz lelkiismerettel, sietve cselekszel! -, menj el a hővizű közfürdők valamelyikébe, hetenként kétszer-háromszor. A fürdőzés nagyon régi emberi szokás, s nemcsak a testet edzi és üdíti, hanem a lelket is. Fürödj lassan, tested törvényei szerint, megfontoltan és ráérően.
A gyógyvizek átjárják tested és élénkítik lelked, megnyugtatják munkától és világtól elkínzott idegeid. A gyógyfürdők afféle nedves kolostorok, ahol zavartalanul átadhatod tested és lelked a józan és méltányos pihenésnek. A kénes, vasas vizek a bőr pórusain át hatnak a belső szervekre és idegrendszerünkre; a fürdő légköre, a fátyolos-párás környezet megszabadít a külső világ olcsó képzeteitől. Fürödj tehát rendszeresen és módszerrel, mint a rómaiak.
Ne törődj vele, ha e szokásodat lenézik a spártaiak; gondolj arra, hogy Spárta egyetlen önálló gondolkozót sem adott a világnak, s végül így is, úgy is elpusztult. Fürödj nyugodt lelkiismerettel. Fürödj módszeresen, váltogasd a forró és langyos, majd hideg medencéket és tusokat, engedd át tested a dögönyözők kézügyességének, üldögélj hosszan a meleg vízben, tűrd el, hogy hidegvizes turbánnal göngyöljék be koponyádat, add át tested és lelked a meleg víz, a langyos csend nyugalmának, gondolkozzál, tanulj vízi türelmet, pihenj.
A hurik ölében sem lehet úgy pihenni, mint egy hővizű gyógyfürdő medencéjében. S a forró léggel hevített kamrában ne maradj soha két, három percnél tovább. S adjál a személyzetnek jelentős borravalót. S tudjad, hogy halandó vagy, de addig is tartozol testednek valamivel. Például a gyógyfürdővel, hetenként kétszer; legföljebb háromszor.
Arról, hogy mit érdemes és mit nem érdemes cselekedni
Tollad nem érdemes felemelni, egy csöpp tintát nem érdemes papírra ejteni, egy negyedórát nem érdemes életedből arra vesztegetni, hogy olyasmit írjál, ami a tömegnek és félművelteknek tetszik, aminek olvastára felkiáltanak: "Ó! Igen! Mi is így gondoltuk!..." - amiért érdemrendet akaszt melledre a hivatalos világ, sok pénzt fizet neked valamilyen irodalmi üzem, s a pénzen szép házat építhetsz, melyet aztán megtömhetsz ritka tárgyakkal és nemes bútorokkal!
Mert ami nekik tetszik, a tömegnek, az mindig félreértés részükről, vagy árulás a te részedről. Ami kitüntetés, az aranyfüst, gyermekes játékszer. S a sok pénz, melyet a világnak tetsző munkáért kaphatsz, a szép ház, melyet e pénzen építhetsz, mindez köd csak, a világerők lehelete elfújja egy napon. Te ne törődj mással, csak a hanggal, melyet az angyal kiált feléd, mikor munkádra biztat.
A vízszintes és a függőleges támadásról
Bizonyosan nem véletlen, hogy a második világháború leghatékonyabb fegyvere a repülőgép volt - az a fegyver, mely függőlegesen támad. Mert az emberiség összes eddigi háborúi vízszintes vonalban következtek be és zajlottak le.
Ezt a háborút az a válság előzte meg, melyet "a tömegek vertikális betörésének" neveznek - a tömeg nem vízszintesen hatolt előre egy műveltség területein, hanem a műveltség keretein belül, függőlegesen támadott meg egy életformát. Természetes, hogy ez a támadás, ez a vertikális betörés, mikor háborúvá alakult át, megkereste a jellegének megfelelő, függőlegesen ható fegyvert, a bombát és repülőgépet. A nagy emberi irányváltozásokat mindig követi a kellék stílusa és irányváltozása is.
A nikotinról
A nikotin az újkori élet egyik legnagyobb ajándéka és legnagyobb csapása: az ördög találta fel, az unalom ellen, s az ember nem tehet semmit ellene, amíg unalom van a földön. Erős érméreg ez, s butít is. Valahányszor sokat cigarettáztam egy napon, hogy dolgozni tudjak, másnap félhülye vagyok és nem tudok dolgozni. Ezenfelül szorongásérzést, izzadást, szívdobogást és más, életveszélyes bonyodalmakat is okozhat életünkben.
Nem lehet semmit tenni ellene. A dohányfüst valamilyen jótékony ködfátylat borít a világra; a pillanatok köznapi mámora ez a keserű boldogság és feledkezés - ki olyan erős, hogy lemondjon róla, vagy egy pillanattal elébb mondjon le, mint feltétlenül szükséges? Mert egy napon szükséges... A szív, a látóidegek, a gyomor, a belek, minden fellázad ellene. Akkor elhajítjuk a keserű csutkát, rögtön meghízunk, egészségesek, kövérek és boldogtalanok leszünk.
De addig! Mintha valamilyen gonosz s mégis boldogító ősanya keserű csecsét szopnánk naphosszat! S valami játék és méreg is kell az élethez; máskülönben csak egészség és gyakorlat, nem élet.
Arról, amit légitámadás közben tanultam
Légitámadás közben azt tanultam, hogy a félelemérzet, mely a bombák közeli robbanásának lármájára az első negyedórában engem is megejtett, sokkal megalázóbb, emberhez méltatlanabb, semhogy érdemes lenne annak átadni lelkünket és idegeinket.
Ezért megtanítottam magam arra - ami egyébként minden szándékunk és gondolatunk egyetlen, igaz értelme -, hogy nem szabad semmitől félni, mert aki fél a veszély pillanatában, hasztalan tanult, olvasott és gondolkozott elébb, az élet békés időszakában, hiába szűrt le tapasztalatokat az emberi élet értékéről és a halál természetességéről.
Aki fél, az csal: egész élete során megcsalta önmagát, mert nem készült fel igazán, erős lélekkel a halálra. Ezért arra neveltem magam, hogy soha többé ne féljek semmitől, ami az emberek vagy a természet részéről fenyegethet; csak attól félek még, amit én vétkezhetem magam ellen; lelkiismeretem szavától félek; mert tetteink követnek.
Az emberi közönségességről
A tömeg, mint társadalmi erő, oly mértékben hatalmasodott el az én időmben, hogy nincs barlang, magatartás, szemlélet, ahová még elvonulhatunk előle. Természetesen oktalan és esztelen az, aki megsértődik a tömeg tényétől, s valamilyen finnyás és fanyalgó egyénieskedés nyafogó magatartásába menekül. A tömeg itt van, mint az eső, a szél, a föld. Számolni kell vele. De Arisztotelész ezt mondja: "A nagy tömeg egészen rabszolga-lelkületet mutat, s a barmok életmódját követi." Két és félezer éve hangzott el ez a megállapítás; ma érvényesebb, mint valaha.
Az emberi közönségesség korunkban olyan reménytelen méreteket öltött, hogy nincs többé pedagógiai módszer, mely eredményesen tudna harcolni ellene. A tömeg reflexei már nem emberiek többé abban az értelemben, ahogyan a keresztény műveltség és a klasszikus ókori nevelés értelmében ismertük meg az emberit. Vitatkozni nem lehet velük; mintha iszákosokkal vagy eszelősökkel vitatkoznál, akik csak rögeszméiket dadogják válaszul.
Érzelmeikre hatni nem lehet; másként éreznek, mint eddig az emberek. A részvét, az együttérzés eltorzult lelkükben; a kapzsiság, a vérszomj uralkodnak idegeikben, a korlátlan és mohón habzsoló, szomorú élvezetvágy: Az emberi közönségességnek nincs határa többé. Egy okkal több, hogy minden emberszabású ember makacson és bátran helyén maradjon, gondolkozzék, érezzen, ahogyan emberhez illik.
A kielégülésről
Egyetlen elégtétel, igen, egyetlen kielégülés az életben: elvégezni azt a csendes, mellékes, de szakszerűen megmívelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeid kijelöltek, nem menekülni e munka elől a hiú "szerep"-be, beérni azzal a megnyugvással, hogy munkád a lehetőségig pontos volt, s talán használt is az embereknek. Ez a legtöbb, amit az élet adhat.
A füstszűrő szipkákról
A negyvenedik életév után tanácsos füstszűrő szipkákon át szívni a cigaretta füstjét. Ezek az ásványi betéttel megtömött füstszűrő szipkák a nikotinnak és a cigarettapapír égési termékeinek csekély hányadát nyelik csak el, de valamennyire mégis segítenek. Nikotinmérgezéstől nem óvnak meg, de a reggeli köhögést, a nyálkás rekedtséget enyhítik. Mindenkinek ajánlom.
Arról, hogy a nőkkel nem kell sokat törődni
Soha nem értettem a férfiakat, akik sóvárogni és sopánkodni tudnak egy nő miatt. Ezt mondják: "Mit csinál most? Mást szeret?" Vagy: "Miért nincs velem?" Vagy: "Meddig lesz az enyém?" Ezek az érzések igazi, tragikus jelentőségükben ismeretlenek számomra, legalábbis most már ismeretlenek nem mondhatom persze, hogy fiatalabb koromban nem estem át ilyen kóros válságokon.
De most már nem tudom megérteni, hogy valaki öngyilkosságot követhet el egy nő hűtlensége vagy hidegsége miatt. A nőkkel a pubertás múltával, férfikorom idejében úgy éltem, mint kedves és szükséges társakkal, akik az élet nagy feladataiban időnként szövetkeztek velem is a nagyon nehéz sors, az emberi sors elviselésében.
De máskülönben nem vártam tőlük hűséget, sem különös kedvességet, sem áldozatokat. Örültem gyöngédségüknek, testük izgalmas és megnyugtató bódítóerejének, gyors értelmüknek, ösztönös és néha hősies indulataiknak, elnéztem szívós és aprólékos ügyességüket, amint - eszelős gyermekességgel - rögzíteni akarták az emberi érzéseket. De amikor elmentek szobámból vagy életemből, nem gondoltam többé velük. Ilyen a természetem, s azt hiszem, csak ez a magatartás méltó férfihez; s hálás vagyok sorsomnak, hogy ilyen természettel áldott meg.
🌸
- 4:42MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)Venczel-Kovács Zoltán
- 8 years ago
- 701,836 views
Ha kedveled a szépet... http://www.venczelkovacszoltan.com.
110VIDEOSMÁRAI SÁNDOR FÜVES KÖNYVAniko Nemeth- 53:30Széllel szemben - dokumentumfilm Márai SándorrólKrálik Róbert
- 2 years ago
- 13,004 views
A Márai-film bemutatásának 3. évfordulója alkalmából a KrálikTV is közzzéteszi e kivételes alkotást köszönhetően Ondová Reiter ... - 3:08Márai Sándor: Az igaziViktória Gajdos
- 4 years ago
- 9,638 views
Az igazi (részlet) - 38:11Márai Sándor - Napló (hangoskönyv / novella)Anselm Grün
- 1 year ago
- 6,148 views
Prémium account-ok, kuponok, link generátorok: http://sos-premium.blogspot.hu.
203VIDEOSMárai Sándor - Füves könyvcrosstec83- 59:09Sándor Márai (1900-1989) : Une vie, une oeuvreThibault Marconnet
- 2 years ago
- 2,083 views
Le 29 mars 2014, l'émission “Une vie, une oeuvre” diffusée tous les samedis sur France Culture, était consacrée à l'évocation de ... - 5:47Márai Sándor Halotti Beszéd elmondja; MÁRAI SÁNDORMuse Márta
- 2 years ago
- 11,546 views
A Mester saját maga szavalja csodálatos versét. Az emigrációban született legismertebb és talán legmegdöbbentőbb Márai-mű, ... - 6:031956 retro - Márai Sándor: Mennyből az angyal (előadja: Sinkovits Imre)Waldbott
- 5 years ago
- 103,399 views
Nincs leírás. Mert ha valakinek el kell mondani, mi is ez a vers, amelyet Márai Sándor írt, és az mit is ér, mit jelképez, miről szól, ... - 1:29:39Literatura węgierska: Sándor Márai "Żar"Wujaszek Wania
- 10 months ago
- 322 views
Wybitny pisarz węgierski Sándor Márai (1900-1989) znany jest szeroko jako autor "Wyznań patrycjusza" i "Dziennika". "Żar" - ta ... - 10:29Márai Sándor: Füves könyv - hangoskönyvhangoskönyvek magyarul
- 5 months ago
- 885 views
Márai Sándor: Füves könyv- hangoskönyv részlet (7 fejezet) Bálint András, Kulka János, Mácsai Pál és Rátóti Zoltán előadásában ... - 8:14:33Márai Sándor - Egy polgár vallomásai - 2.részKala Mollah
- 1 year ago
- 5,522 views
- 6:35Márai Sándor Gimnázium Avatás 2009kapor00
- 7 years ago
- 3,307 views
http://kapor.tumblr.com avatás. - 12:57Sandor MaraiLa otra aventura
- 1 year ago
- 3,842 views
Sandor Marai nació en Hungría, en 1900. Creció en un ambiente aristócrata y tuvo la oportunidad de estudiar en el extranjero ... - 0:16Márai Sándor Gimnázium Avatás 2015zoltán szitás
- 1 year ago
- 379 views
Video: https://youtu.be/KPh5QCG3pis #zagxtv# - 1:13:56Márai Sándor - A négy évszak (részletek) - hangoskönyvViktória Ferencz
- 3 years ago
- 10,846 views
Részletek Márai Sándor "A négy évszak" c. könyvéből a felolvasó képi illusztrációjával és válogatása szerint. - 4:18¿Que significa amar? de Sándor MáraiAlma Elizabeth Silva
- 2 years ago
- 1,745 views
Este vídeo versa sobre ¿Que significa amar? de Sándor Márai Música: Fidel Gamboa. - 11:29Márai Sándor: Kabala - hangoskönyvhangoskönyvek magyarul
- 5 months ago
- 291 views
Márai Sándor: Kabala- hangoskönyv részlet (Történet a jóságról) Mácsai Pál előadásában (Kossuth-Mojzer Kiadó) További ... - 20:01Márai Sándor: Mágia - hangoskönyvhangoskönyvek magyarul
- 6 months ago
- 680 views
Márai Sándor: Mágia - hangoskönyv részlet (A mutatvány) Mácsai Pál előadásában (Kossuth-Mojzer Kiadó) További információ: ... - 6:21MARAI SANDOR - HALOTTI BESZED - SZAKACSI SANDORZsuzsi Nosztalgia
- 5 years ago
- 5,918 views
Sajnos mar egyikojuk sincs a foldi vilagban!
- 4:42MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)Venczel-Kovács Zoltán
1 2 3 4 5 6 7 Next »
