Aranyosi Ervin:
Zene a Hangszerben
A muzsika ott van,
igen ott él benne!
Benne is maradna,
ha zenész nem lenne!
Ő, aki a zenét
ki akarja csalni,
ki életre kelti,
s nem hagyja meghalni!
S lám a szeretet is
ott él a szívekben,
s nem kelhet életre
magányos lelkekben,
mert mindegyik szívnek
szüksége van társra,
éltető erőre,
élni akarásra!
Olyanra, ki hallja
benne a szép zenét,
aki képes fogni
a szív üzenetét,
ki az alvó hangszert
új életre kelti,
s szívét megtanítja,
hogyan kell szeretni.
A szív is egy hangszer,
játszani kell rajta,
bár igen törékeny,
sérülékeny fajta.
Ám ha megmutatja
szépségét és báját,
zenével tölti be
belső csend-világát.
Zene a Hangszerben
A muzsika ott van,
igen ott él benne!
Benne is maradna,
ha zenész nem lenne!
Ő, aki a zenét
ki akarja csalni,
ki életre kelti,
s nem hagyja meghalni!
S lám a szeretet is
ott él a szívekben,
s nem kelhet életre
magányos lelkekben,
mert mindegyik szívnek
szüksége van társra,
éltető erőre,
élni akarásra!
Olyanra, ki hallja
benne a szép zenét,
aki képes fogni
a szív üzenetét,
ki az alvó hangszert
új életre kelti,
s szívét megtanítja,
hogyan kell szeretni.
A szív is egy hangszer,
játszani kell rajta,
bár igen törékeny,
sérülékeny fajta.
Ám ha megmutatja
szépségét és báját,
zenével tölti be
belső csend-világát.
Aranyosi Ervin:
A Szeretet Dallama
Hallgasd a cicámat, muzsika szól benne,
olyan szépen zenél, mintha hangszer lenne.
Amikor dorombol, szívünk együtt dobban,
s ezt a csoda-zenét nem tartjuk titokban.
Nézd a szemünk ragyog, a mosolyunk árad,
A belső muzsika hallható lesz nálad.
Te is ráhangolódsz, szájad sarka görbül,
s egy vidámabb ember néz rád a tükörből…
Tudod, a szeretet így komponál szépet,
vidám dallamokkal telik meg az élet.
Mosolygás, nevetés, dorombolás, ének.
nincs ki ellenálljon ennek a zenének!
A Szeretet Dallama
Hallgasd a cicámat, muzsika szól benne,
olyan szépen zenél, mintha hangszer lenne.
Amikor dorombol, szívünk együtt dobban,
s ezt a csoda-zenét nem tartjuk titokban.
Nézd a szemünk ragyog, a mosolyunk árad,
A belső muzsika hallható lesz nálad.
Te is ráhangolódsz, szájad sarka görbül,
s egy vidámabb ember néz rád a tükörből…
Tudod, a szeretet így komponál szépet,
vidám dallamokkal telik meg az élet.
Mosolygás, nevetés, dorombolás, ének.
nincs ki ellenálljon ennek a zenének!
Aranyosi Ervin:
A Szeretet Muzsikája
A billentyűt lenyomva,
egy érzés hangja szól,
ha újabbat lenyomnál,
az rögtön válaszol.
Így szólal meg a szív is,
ha szeretetre vár,
s egy másik dobbanása
szép választ komponál.
Az együtt dobbanások,
adják a dallamot,
melyek zenévé lesznek,
ahogy múlnak napok.
Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!
A Szeretet Muzsikája
A billentyűt lenyomva,
egy érzés hangja szól,
ha újabbat lenyomnál,
az rögtön válaszol.
Így szólal meg a szív is,
ha szeretetre vár,
s egy másik dobbanása
szép választ komponál.
Az együtt dobbanások,
adják a dallamot,
melyek zenévé lesznek,
ahogy múlnak napok.
Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!
Aranyosi Ervin:
Álom-dal
Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.
Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.
A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.
Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.
Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.
Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.
A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.
Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!
Álom-dal
Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.
Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.
A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.
Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.
Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.
Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.
A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.
Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!
Juhász Gyula
Muzsika
A házban, ahol az olcsó mámor vár,
A zongorához ült le valaki
És fölsírtak sóvárgón, lágyan, tompán
A nagy Chopin holdfényes dalai.
Egymásra néztek a szegény leányok,
Tág karikára nyílt mindnek szeme,
Az idegen ujjongva zongorázott
És mint egy álom, úgy fájt e zene.
A tánc megállott, a kacaj elállott;
Némán, fehéren állottak a párok
És kipirult a sápadt idegen.
S a kopott szalon úgy érezte mostan,
Hogy valami bús, óriás szív dobban
A sántalábú, ócska hangszeren.
Muzsika
A házban, ahol az olcsó mámor vár,
A zongorához ült le valaki
És fölsírtak sóvárgón, lágyan, tompán
A nagy Chopin holdfényes dalai.
Egymásra néztek a szegény leányok,
Tág karikára nyílt mindnek szeme,
Az idegen ujjongva zongorázott
És mint egy álom, úgy fájt e zene.
A tánc megállott, a kacaj elállott;
Némán, fehéren állottak a párok
És kipirult a sápadt idegen.
S a kopott szalon úgy érezte mostan,
Hogy valami bús, óriás szív dobban
A sántalábú, ócska hangszeren.
Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,
S ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal-körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.
S ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal-körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.
Tandari Éva
A Csönd Szigete Vár
A Csönd Szigete az én kis otthonom.
Itt béke van! Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját,
Elfeledheted az Idő vad rohamát.
Itt nem kérdez senki, hát nem kell, hogy felelj,
És nem kell hogy "Jó" légy, hogy magadra ügyelj.
Az sem kell, hogy köszönj: csak jöjj be, és pihenj!
Hogy erőd legyen küzdeni, ha már muszáj, hogy menj.
Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak,
Hol döntő szerepe van minden órának, és napnak.
S tán még a perced sem lehet egészen a Tiéd!
Föl kell áldoznod azt is; a túlélés tüzén.
Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,
S ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal-körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.
Itt nincs IDŐ, nincs HARC, s nincs HATALOM.
Itt a CSEND lépdel körötted, puha lábakon.
Itt szabad sírni, és szabad semmit sem tenni.
Itt szabad csak úgy egyszerűen;
EMBERNEK LENNI.
A Csönd Szigete Vár
A Csönd Szigete az én kis otthonom.
Itt béke van! Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját,
Elfeledheted az Idő vad rohamát.
Itt nem kérdez senki, hát nem kell, hogy felelj,
És nem kell hogy "Jó" légy, hogy magadra ügyelj.
Az sem kell, hogy köszönj: csak jöjj be, és pihenj!
Hogy erőd legyen küzdeni, ha már muszáj, hogy menj.
Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak,
Hol döntő szerepe van minden órának, és napnak.
S tán még a perced sem lehet egészen a Tiéd!
Föl kell áldoznod azt is; a túlélés tüzén.
Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,
S ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal-körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.
Itt nincs IDŐ, nincs HARC, s nincs HATALOM.
Itt a CSEND lépdel körötted, puha lábakon.
Itt szabad sírni, és szabad semmit sem tenni.
Itt szabad csak úgy egyszerűen;
EMBERNEK LENNI.
