Burgonyából Készült Chipsek
Az akrilamid mérgező, valószínűleg rákkeltő,
mutagén és irritatív vegyület,
mely a szervezetbe kerülve könnyen felszívódik.
mutagén és irritatív vegyület,
mely a szervezetbe kerülve könnyen felszívódik.
A legmagasabb AKRILAMID értékek a
vékonyan szelt burgonyából készült chipseknél mérhetőek [12].
Mivel különösen a chipsek és a sültburgonya tartalmaz jelentős mennyiségben akrilamidot, fontos, hogy figyeljünk ezen termékek optimális sütésére. Javasolható, hogy válasszunk olyan burgonyafajtákat, amelyek redukálócukor - tartalma a lehető legalacsonyabb.
Figyeljünk rá, hogy a burgonyát 6 °C-nál magasabb hőmérsékleten tároljuk, ne vásároljunk olyan burgonyát, mely kint állt a szabad levegőn (fedetlenül) éjszaka, fagyos időben.
Sütés előtt mossuk meg a burgonyaszeleteket meleg / forró vízben,
hogy eltávolítsuk a felesleges cukrot.
További Mérgek:
A burgonya csipszekben vizsgálatok a legmagasabb 3-MCPD káros anyagot találták.
Ez a vegyület olyan zsír - és sótartalmú ételekben fordul elő, amikor az előállítás magas hőmérsékleten történik. Megtalálható sok ételben, például kenyérhéjban vagy szójaszószban stb.
Állatkisérletekben a 3-MCPD magas koncentrációban jóindulatú tumorképződést indukált. Az emberi szervezetre gyakorolt egészségkárosító hatását azonban adatok még nem igazolták.
http://kockazatos.hu/node/264#
Termékcsoport neve
Akrilamid szint (µg/kg)
Átlag
Minimum-maximum
Vizsgált minták száma
...
Burgonyachips (vékonyan szelt)
1312
170-2287
38
Sültkrumpli (vastagon szelt)
537
<50-3500
39
Bundázott ételek
36
<30-42
2
Pékáruk
112
<50-450
19
Kekszek, pirítós
423
<30-3200
58
Reggeliző gabonapelyhek
298
<30-1346
29
Kukorica chips
218
34-416
7
Lágy kenyér
50
<30-162
41
Hal és tenger gyümölcsei
35
30-39
4
Szárnyas
52
39-64
2
Csokoládépor
75
<50-100
2
Kávépor
200
170-230
3
Sör
<30
<30
Hogyan kerülhetjük el
Annak ellenére, hogy az akrilamid valószínűleg azóta van jelen az ember táplálkozásában, amióta elkezdett főzni - bár az utóbbi évek megugró chips és sült krumpli fogyasztása bizonyára növelte az akrilamid bevitelt - a nemzetközi szakértői állásfoglalás szerint a felmerülő biztonsági aggályok miatt mégis célszerű lenne az élelmiszerek és az ivóvíz akrilamid-tartalmát csökkenteni.
A problémát súlyosbítja, hogy jelenleg nincs elfogadható eljárás az akrilamid ivóvízben történő, rutinszerű detektálására, kiszűrése pedig speciális víztisztítási eljárásokat igényel [19].
A vízszolgáltatók esetében jelenleg a legfontosabb feladat az akrilamid víztisztítási eljárásokban történő felhasználásának korlátozása, mellyel csökkenthető az ivóvízbe kerülő mennyisége [19].
Az élelmiszerek tekintetében mind gyártói, mind fogyasztói oldalról történhetnek megfelelő lépések az akrilamid elkerülésére. Ismert, hogy az akrilamid szénhidrát tartalmú ételek sütésekor, 120 °C feletti hőmérsékletre hevítésekor keletkezik, de 170 °C fölött ugrásszerűen nő a koncentrációja. Az optimális sütési idő és hőmérséklet megválasztásával tehát csökkenthetjük a keletkező vegyi anyag mennyiségét.
Javasolt, hogy ne süssünk többször ugyanabban az olajban és ne égessük oda az ételt.
Főtt vagy párolt élelmiszerekben nem találtak mérhető mennyiségű akrilamidot, így ezek az elkészítési módszerek az akrilamid szempontjából biztonságosnak tekinthetőek. Mivel tudjuk, hogy mely élelmiszerek tartalmaznak az átlagosnál több akrilamidot, célszerű a változatos, egészséges étrend választásával ezek arányát csökkenteni a táplálkozásunkban.
Mivel különösen a chipsek és a sültburgonya tartalmaz jelentős mennyiségben akrilamidot, fontos, hogy figyeljünk ezen termékek optimális sütésére. Javasolható, hogy válasszunk olyan burgonyafajtákat, amelyek redukálócukor-tartalma a lehető legalacsonyabb. Figyeljünk rá, hogy a burgonyát 6 °C-nál magasabb hőmérsékleten tároljuk, ne vásároljunk olyan burgonyát, mely kint állt a szabad levegőn (fedetlenül) éjszaka, fagyos időben.
Sütés előtt mossuk meg a burgonyaszeleteket meleg/forró vízben, hogy eltávolítsuk a felesleges cukrot.
Az ipar képviselői részéről szintén fontos az akrilamidszint csökkentését eredményező intézkedések foganatosítása, melyre már történtek kedvező lépések például az Európai Élelmiszer- és Italgyártók Szövetségének (CIAA) „akrilamid eszköztárával” [21] és az Európai Unió részéről az ún. HEATOX projekt (Hő hatására keletkező toxikus anyagok az élelmiszerekben) keretében [22]. A CIAA a magyar fogyasztók és gyártók számára is készített útmutatást [35].
Munkahelyi kitettség esetén javasolt az akrilamiddal dolgozók tájékoztatása az akrilamid kitettség kockázatairól, jellegzetes tüneteiről, illetve esetükben szükséges a megfelelő védőfelszerelések használata és a biztonsági előírások maradéktalan betartása [10].
Léteznek-e kevésbé káros alternatívák, és melyek azok
Élelmiszerbiztonsági szempontból több alternatíva is elképzelhető az élelmiszerek akrilamid tartalmának csökkentésére, mely már a haszonnövény termesztésénél kezdődő folyamat. Ennek egyik lehetséges útja az élelmiszer alapanyagául szolgáló növények aszparagintartalmának csökkentése. Ismert tény, hogy a szulfátban szegény talajon nőtt gabona, illetve a belőle készített liszt és kenyér több aszparagint tartalmaz, mint a megfelelő tápanyagellátottságú talajon termesztett növény, így 160 °C-os sütésnél akár 5-7-szer több akrilamid képződhet belőle [23].
A helyes tápanyagellátás mellett megfelelő fajtaválasztással szintén befolyásolható a növény aszparaginkoncentrációja, így csökkenthető az akrilamid- szint. Az alacsony aszparagintartalmú termékekből kevesebb akrilamid keletkezik, amit a termelésen túl a tárolással is lehet befolyásolni.
A vegyi anyag mennyisége az olyan élelmiszerekben, mint például a kétszersültek, kekszek és burgonyaszirmok, a gyártói oldalról befolyásolható az ételkészítési folyamatok szabályozása útján.
2002-ben a kanadai egészségügyi minisztérium arra utasította az ország valamennyi élelmiszergyártóját, hogy kerüljék az aszparagin és a glükóz kombinációját magas hőmérsékleten, és vizsgálják meg az alternatív gyártási folyamatok lehetőségét [36].
Az akrilamid kötőanyagként történő ipari felhasználása során alternatívát jelenthetnek a poliuretánok, szilikátok, formaldehidek, illetve bizonyos szituációkban a ragasztók, cementkötésű- és bentonit-injektálók. Az alternatív megoldások használata előtt ugyanakkor szintén javasolt a környezetegészségügyi kockázatok mérlegelése [24].
Vonatkozik-e rá valamilyen jogi szabályozás (betiltás, korlátozás),
vagy van-e ilyen folyamatban
Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) az akrilamidot a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH rendelet, valamint az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján különös aggodalomra okot adó anyagként osztályozta [25], így várható hogy bizonyos korlátozó intézkedésekről is dönt az unió.
Az Európai Bizottság 2007-es ajánlása (2007/331/EC) szerint a tagállamoknak rendszeresen mérni kell az élelmiszerek akrilamidszintjét [37].
Az ivóvíz akrilamid tartalmát Magyarországon a 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet szabályozza, a vízben várható maradék monomerkoncentrációra nézve a vonatkozó határérték 0,10 μg/l. Számos országban a csapvíz minősége érdekében 0,05%-ban korlátozzák az ivóvízkezelésben használatos poliakrilamidban megengedett akrilamid monomer koncentrációját [6].
Az élelmiszerek esetében a 152/2009. (XI.12.) FVM rendelet 29. melléklete tartalmazza a Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-2002/72 számú előírását az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról, mely kimondja, hogy a csomagolási műanyag egyedi kioldódási határértéke akrilamid esetében <0,01 mg/kg lehet, azaz csak a kimutathatósági határ alatti szint elfogadható.
A 40/2001. (XI.23.) EüM rendelet alapján akrilamid nem használható fel kozmetikai termékek gyártásához.
A NIOSH és a WHO ajánlásai szerint a munkahelyi levegőben megengedhető akrilamid szint 10 óra alatt 0,03 mg/m3 [26, 27], ám mivel rákkeltő vegyület, javasolt a kitettség lehető legalacsonyabb szintre szorítása. Magyarországon a 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról alapján a megengedett maximális koncentráció akrilamid esetében munkahelyi légtérben szintén 0,03 mg/m3.
A környezeti elemekben mérhető akrilamid koncentrációt jogszabályi előírás nem szabályozza.
Akrilamid szint (µg/kg)
Átlag
Minimum-maximum
Vizsgált minták száma
...
Burgonyachips (vékonyan szelt)
1312
170-2287
38
Sültkrumpli (vastagon szelt)
537
<50-3500
39
Bundázott ételek
36
<30-42
2
Pékáruk
112
<50-450
19
Kekszek, pirítós
423
<30-3200
58
Reggeliző gabonapelyhek
298
<30-1346
29
Kukorica chips
218
34-416
7
Lágy kenyér
50
<30-162
41
Hal és tenger gyümölcsei
35
30-39
4
Szárnyas
52
39-64
2
Csokoládépor
75
<50-100
2
Kávépor
200
170-230
3
Sör
<30
<30
Hogyan kerülhetjük el
Annak ellenére, hogy az akrilamid valószínűleg azóta van jelen az ember táplálkozásában, amióta elkezdett főzni - bár az utóbbi évek megugró chips és sült krumpli fogyasztása bizonyára növelte az akrilamid bevitelt - a nemzetközi szakértői állásfoglalás szerint a felmerülő biztonsági aggályok miatt mégis célszerű lenne az élelmiszerek és az ivóvíz akrilamid-tartalmát csökkenteni.
A problémát súlyosbítja, hogy jelenleg nincs elfogadható eljárás az akrilamid ivóvízben történő, rutinszerű detektálására, kiszűrése pedig speciális víztisztítási eljárásokat igényel [19].
A vízszolgáltatók esetében jelenleg a legfontosabb feladat az akrilamid víztisztítási eljárásokban történő felhasználásának korlátozása, mellyel csökkenthető az ivóvízbe kerülő mennyisége [19].
Az élelmiszerek tekintetében mind gyártói, mind fogyasztói oldalról történhetnek megfelelő lépések az akrilamid elkerülésére. Ismert, hogy az akrilamid szénhidrát tartalmú ételek sütésekor, 120 °C feletti hőmérsékletre hevítésekor keletkezik, de 170 °C fölött ugrásszerűen nő a koncentrációja. Az optimális sütési idő és hőmérséklet megválasztásával tehát csökkenthetjük a keletkező vegyi anyag mennyiségét.
Javasolt, hogy ne süssünk többször ugyanabban az olajban és ne égessük oda az ételt.
Főtt vagy párolt élelmiszerekben nem találtak mérhető mennyiségű akrilamidot, így ezek az elkészítési módszerek az akrilamid szempontjából biztonságosnak tekinthetőek. Mivel tudjuk, hogy mely élelmiszerek tartalmaznak az átlagosnál több akrilamidot, célszerű a változatos, egészséges étrend választásával ezek arányát csökkenteni a táplálkozásunkban.
Mivel különösen a chipsek és a sültburgonya tartalmaz jelentős mennyiségben akrilamidot, fontos, hogy figyeljünk ezen termékek optimális sütésére. Javasolható, hogy válasszunk olyan burgonyafajtákat, amelyek redukálócukor-tartalma a lehető legalacsonyabb. Figyeljünk rá, hogy a burgonyát 6 °C-nál magasabb hőmérsékleten tároljuk, ne vásároljunk olyan burgonyát, mely kint állt a szabad levegőn (fedetlenül) éjszaka, fagyos időben.
Sütés előtt mossuk meg a burgonyaszeleteket meleg/forró vízben, hogy eltávolítsuk a felesleges cukrot.
Az ipar képviselői részéről szintén fontos az akrilamidszint csökkentését eredményező intézkedések foganatosítása, melyre már történtek kedvező lépések például az Európai Élelmiszer- és Italgyártók Szövetségének (CIAA) „akrilamid eszköztárával” [21] és az Európai Unió részéről az ún. HEATOX projekt (Hő hatására keletkező toxikus anyagok az élelmiszerekben) keretében [22]. A CIAA a magyar fogyasztók és gyártók számára is készített útmutatást [35].
Munkahelyi kitettség esetén javasolt az akrilamiddal dolgozók tájékoztatása az akrilamid kitettség kockázatairól, jellegzetes tüneteiről, illetve esetükben szükséges a megfelelő védőfelszerelések használata és a biztonsági előírások maradéktalan betartása [10].
Léteznek-e kevésbé káros alternatívák, és melyek azok
Élelmiszerbiztonsági szempontból több alternatíva is elképzelhető az élelmiszerek akrilamid tartalmának csökkentésére, mely már a haszonnövény termesztésénél kezdődő folyamat. Ennek egyik lehetséges útja az élelmiszer alapanyagául szolgáló növények aszparagintartalmának csökkentése. Ismert tény, hogy a szulfátban szegény talajon nőtt gabona, illetve a belőle készített liszt és kenyér több aszparagint tartalmaz, mint a megfelelő tápanyagellátottságú talajon termesztett növény, így 160 °C-os sütésnél akár 5-7-szer több akrilamid képződhet belőle [23].
A helyes tápanyagellátás mellett megfelelő fajtaválasztással szintén befolyásolható a növény aszparaginkoncentrációja, így csökkenthető az akrilamid- szint. Az alacsony aszparagintartalmú termékekből kevesebb akrilamid keletkezik, amit a termelésen túl a tárolással is lehet befolyásolni.
A vegyi anyag mennyisége az olyan élelmiszerekben, mint például a kétszersültek, kekszek és burgonyaszirmok, a gyártói oldalról befolyásolható az ételkészítési folyamatok szabályozása útján.
2002-ben a kanadai egészségügyi minisztérium arra utasította az ország valamennyi élelmiszergyártóját, hogy kerüljék az aszparagin és a glükóz kombinációját magas hőmérsékleten, és vizsgálják meg az alternatív gyártási folyamatok lehetőségét [36].
Az akrilamid kötőanyagként történő ipari felhasználása során alternatívát jelenthetnek a poliuretánok, szilikátok, formaldehidek, illetve bizonyos szituációkban a ragasztók, cementkötésű- és bentonit-injektálók. Az alternatív megoldások használata előtt ugyanakkor szintén javasolt a környezetegészségügyi kockázatok mérlegelése [24].
Vonatkozik-e rá valamilyen jogi szabályozás (betiltás, korlátozás),
vagy van-e ilyen folyamatban
Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) az akrilamidot a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH rendelet, valamint az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján különös aggodalomra okot adó anyagként osztályozta [25], így várható hogy bizonyos korlátozó intézkedésekről is dönt az unió.
Az Európai Bizottság 2007-es ajánlása (2007/331/EC) szerint a tagállamoknak rendszeresen mérni kell az élelmiszerek akrilamidszintjét [37].
Az ivóvíz akrilamid tartalmát Magyarországon a 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet szabályozza, a vízben várható maradék monomerkoncentrációra nézve a vonatkozó határérték 0,10 μg/l. Számos országban a csapvíz minősége érdekében 0,05%-ban korlátozzák az ivóvízkezelésben használatos poliakrilamidban megengedett akrilamid monomer koncentrációját [6].
Az élelmiszerek esetében a 152/2009. (XI.12.) FVM rendelet 29. melléklete tartalmazza a Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-2002/72 számú előírását az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról, mely kimondja, hogy a csomagolási műanyag egyedi kioldódási határértéke akrilamid esetében <0,01 mg/kg lehet, azaz csak a kimutathatósági határ alatti szint elfogadható.
A 40/2001. (XI.23.) EüM rendelet alapján akrilamid nem használható fel kozmetikai termékek gyártásához.
A NIOSH és a WHO ajánlásai szerint a munkahelyi levegőben megengedhető akrilamid szint 10 óra alatt 0,03 mg/m3 [26, 27], ám mivel rákkeltő vegyület, javasolt a kitettség lehető legalacsonyabb szintre szorítása. Magyarországon a 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról alapján a megengedett maximális koncentráció akrilamid esetében munkahelyi légtérben szintén 0,03 mg/m3.
A környezeti elemekben mérhető akrilamid koncentrációt jogszabályi előírás nem szabályozza.
A Kockazatos.hu célja, hogy pontos és hiteles tájékoztatást
nyújtson a mindennapi környezetünkben előforduló
legveszélyesebb vegyi anyagokról.
Akrilamid
Az akrilamid természetidegen, ember által előállított vegyület, mely már az 1950-es évektől kezdve kereskedelmi forgalomban van. Az iparban műanyag, főként a poliakrilamid polimerek gyártására során és a festékgyártásban alkalmazzák, illetve ivóvíz szűrésére is használják. Alkalmazzák eldobható pelenkák, gyógyászati termékek, valamint mezőgazdasági termékek előállítására, így pl. kisebb mennyiségben akrilamidot használnak a cukorrépalé tisztítása során is.
Az akrilamid mérgező, valószínűleg rákkeltő, mutagén és irritatív vegyület, mely a szervezetbe kerülve könnyen felszívódik.
Anyag(csoport) neve, CAS szám,
kémiai jellege, miből állítják elő
Név: Akrilamid, 2-propénamid, vinilamid, akrilsav-amid, prop-2-énamid
Angol név: Acrylic amide, Acrylic acid amide, 2-Propenamide, Ethylenecarboxamide, Amresco Acryl-40, Acrylagel, Optimum
Képlet: C3H5NO
CAS szám: 79-06-1
Az akrilamid fehér színű, kristályos szerkezetű anyag, mely viszonylag alacsony hőmérsékleten (84°C-on) olvad [1]. Vízben (2040 g/l, 25°C-on), etanolban, éterben és kloroformban is jól oldódik [2, 3]. Az akrilamid nem termikusan ammóniára, termikusan pedig szén-monoxidra, szén-dioxidra és nitrogén-oxidokra bomlik.
R-mondatok [4]:R45: Rákot okozhat.
R46: Öröklődő genetikai károsodást okozhat.
R20/21: Belélegezve és bőrrel érintkezve káros.
R25: Lenyelve mérgező.
R36/38: Irritálja a szemet és a bőrt.
R43: Bőrrel érintkezve túlérzékenységet okozhat.
R48/23/24/25: Mérgező: Súlyos egészségkárosodást okozhat hosszabb időn át belélegezve, bőrrel érintkezve és lenyelve.
R62: Lehetséges, hogy veszélyt jelent a termékenységre.
S-mondatok [2]:
S45: Baleset vagy rosszullét esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha lehetséges a címkét meg kell mutatni.
S53: Kerülni kell az expozíciót, Használata előtt szerezzen be külön használati utasítást.
Az akrilamid természetidegen, ember által előállított vegyület [5], mely már az 1950-es évektől kezdve kereskedelmi forgalomban van. Ebben az időben még akrilnitril, hidratált kénsav és szulfát sók segítségével állították elő, de ez az eljárás veszélyesnek bizonyult a keletkező melléktermékek miatt. 1971-től akrilnitril és réz segítségével gyártották, majd 1985-től mikroorganizmusok segítségével is sikerült szintetizálni. Laboratóriumi körülmények között a legnagyobb hatásfokkal aszparaginsav és cukor nagy hőmérsékleten történő reakciójakor keletkezik.
Legnagyobb mennyiségben az USA-ban, Európában és Japánban állítják elő [6]. A gyártás mellett az akrilamid spontán keletkezhet élelmiszerek 120°C fölötti hőmérsékletre történő hevítése (sütés, pörkölés) során is, az aszparagin és a redukáló cukrok reakciója, azaz az ún. Maillard-reakció révén. A folyamatot csupán 2002-ben írták le először a svédországi Stockholm Egyetem kutatói; azóta az akrilamidot számos magas hőmérsékleten készülő ételben megtalálták [7].
Mire használják, miért és hol található meg közvetlen
környezetünkben
Az akrilamidot az iparban műanyag, főként a poliakrilamid polimerek és festékek gyártásában alkalmazzák, illetve ivóvíz szűrésére is használják. Alkalmazzák eldobható pelenkák, gyógyászati termékek, valamint mezőgazdasági termékek előállításához, így pl. kisebb mennyiségben akrilamidot használnak a cukorrépalé tisztítása során is.
További felhasználási területei a ragasztóanyagok, kötőanyagok és nyomdafestékek gyártási folyamatai, de jelen van homoköntödékben, textilnyomtatásnál használatos pasztákban és vízvisszatartó eszközökben is valamint csávázószer is lehet [8]. Emellett használják fogtömésekben, fúrási folyadékok adalékanyagaként, gumik térhálósításánál, bőrkezelő és -tömörítő anyagokban, talajstabilizálókban, borotválkozó szerekben [9], a cellulóz- és papírfeldolgozás, élelmiszer-feldolgozás folyamatában, ivóvízkezelésben és a fényképészetben is [10].
Akrilamid keletkezik bizonyos élelmiszerek, például burgonya és liszt erős felmelegítésekor. Ezen élelmiszerek egy adott cukortípus mellett a fehérjék természetes alkotórészét, aszparaginsavat is tartalmaznak. Így az akrilamid kimutatható számos élelmiszeripari termékben, úgymint a kenyérben, kávéban, kekszekben, gabonapelyhekben, chipsekben stb. Egy az aminosavak és cukrok közti speciális vegyi reakció okozza a sült, sütött és pirított élelmiszerek, például a kenyér, a sültek, a kávé és a karamella jellegzetes aromáját [28].
Hogyan jut be szervezetünkbe
Az átlagember szervezetébe az akrilamid a levegővel, ivóvízzel és a különböző élelmiszerekkel, továbbá a bőrrel való érintkezés során juthat be, de jelentős forrása lehet még a dohányzás is [11]. Az ivóvízbe és az élelmiszerekbe kerülése részben az ipari kibocsátásoknak köszönhető (pl. a kibocsátott szennyvíz közvetítésével) [12], ám az élelmiszerekben való megjelenésének fő oka az akrilamid tartalmú csomagolásokból történő kioldódás, illetve a hőkezelés hatására képződő vegyi anyag jelenléte [6]. A következő táblázat, néhány élelmiszer akrilamid tartalmát mutatja be [12].
nyújtson a mindennapi környezetünkben előforduló
legveszélyesebb vegyi anyagokról.
Akrilamid
Az akrilamid természetidegen, ember által előállított vegyület, mely már az 1950-es évektől kezdve kereskedelmi forgalomban van. Az iparban műanyag, főként a poliakrilamid polimerek gyártására során és a festékgyártásban alkalmazzák, illetve ivóvíz szűrésére is használják. Alkalmazzák eldobható pelenkák, gyógyászati termékek, valamint mezőgazdasági termékek előállítására, így pl. kisebb mennyiségben akrilamidot használnak a cukorrépalé tisztítása során is.
Az akrilamid mérgező, valószínűleg rákkeltő, mutagén és irritatív vegyület, mely a szervezetbe kerülve könnyen felszívódik.
Anyag(csoport) neve, CAS szám,
kémiai jellege, miből állítják elő
Név: Akrilamid, 2-propénamid, vinilamid, akrilsav-amid, prop-2-énamid
Angol név: Acrylic amide, Acrylic acid amide, 2-Propenamide, Ethylenecarboxamide, Amresco Acryl-40, Acrylagel, Optimum
Képlet: C3H5NO
CAS szám: 79-06-1
Az akrilamid fehér színű, kristályos szerkezetű anyag, mely viszonylag alacsony hőmérsékleten (84°C-on) olvad [1]. Vízben (2040 g/l, 25°C-on), etanolban, éterben és kloroformban is jól oldódik [2, 3]. Az akrilamid nem termikusan ammóniára, termikusan pedig szén-monoxidra, szén-dioxidra és nitrogén-oxidokra bomlik.
R-mondatok [4]:R45: Rákot okozhat.
R46: Öröklődő genetikai károsodást okozhat.
R20/21: Belélegezve és bőrrel érintkezve káros.
R25: Lenyelve mérgező.
R36/38: Irritálja a szemet és a bőrt.
R43: Bőrrel érintkezve túlérzékenységet okozhat.
R48/23/24/25: Mérgező: Súlyos egészségkárosodást okozhat hosszabb időn át belélegezve, bőrrel érintkezve és lenyelve.
R62: Lehetséges, hogy veszélyt jelent a termékenységre.
S-mondatok [2]:
S45: Baleset vagy rosszullét esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha lehetséges a címkét meg kell mutatni.
S53: Kerülni kell az expozíciót, Használata előtt szerezzen be külön használati utasítást.
Az akrilamid természetidegen, ember által előállított vegyület [5], mely már az 1950-es évektől kezdve kereskedelmi forgalomban van. Ebben az időben még akrilnitril, hidratált kénsav és szulfát sók segítségével állították elő, de ez az eljárás veszélyesnek bizonyult a keletkező melléktermékek miatt. 1971-től akrilnitril és réz segítségével gyártották, majd 1985-től mikroorganizmusok segítségével is sikerült szintetizálni. Laboratóriumi körülmények között a legnagyobb hatásfokkal aszparaginsav és cukor nagy hőmérsékleten történő reakciójakor keletkezik.
Legnagyobb mennyiségben az USA-ban, Európában és Japánban állítják elő [6]. A gyártás mellett az akrilamid spontán keletkezhet élelmiszerek 120°C fölötti hőmérsékletre történő hevítése (sütés, pörkölés) során is, az aszparagin és a redukáló cukrok reakciója, azaz az ún. Maillard-reakció révén. A folyamatot csupán 2002-ben írták le először a svédországi Stockholm Egyetem kutatói; azóta az akrilamidot számos magas hőmérsékleten készülő ételben megtalálták [7].
Mire használják, miért és hol található meg közvetlen
környezetünkben
Az akrilamidot az iparban műanyag, főként a poliakrilamid polimerek és festékek gyártásában alkalmazzák, illetve ivóvíz szűrésére is használják. Alkalmazzák eldobható pelenkák, gyógyászati termékek, valamint mezőgazdasági termékek előállításához, így pl. kisebb mennyiségben akrilamidot használnak a cukorrépalé tisztítása során is.
További felhasználási területei a ragasztóanyagok, kötőanyagok és nyomdafestékek gyártási folyamatai, de jelen van homoköntödékben, textilnyomtatásnál használatos pasztákban és vízvisszatartó eszközökben is valamint csávázószer is lehet [8]. Emellett használják fogtömésekben, fúrási folyadékok adalékanyagaként, gumik térhálósításánál, bőrkezelő és -tömörítő anyagokban, talajstabilizálókban, borotválkozó szerekben [9], a cellulóz- és papírfeldolgozás, élelmiszer-feldolgozás folyamatában, ivóvízkezelésben és a fényképészetben is [10].
Akrilamid keletkezik bizonyos élelmiszerek, például burgonya és liszt erős felmelegítésekor. Ezen élelmiszerek egy adott cukortípus mellett a fehérjék természetes alkotórészét, aszparaginsavat is tartalmaznak. Így az akrilamid kimutatható számos élelmiszeripari termékben, úgymint a kenyérben, kávéban, kekszekben, gabonapelyhekben, chipsekben stb. Egy az aminosavak és cukrok közti speciális vegyi reakció okozza a sült, sütött és pirított élelmiszerek, például a kenyér, a sültek, a kávé és a karamella jellegzetes aromáját [28].
Hogyan jut be szervezetünkbe
Az átlagember szervezetébe az akrilamid a levegővel, ivóvízzel és a különböző élelmiszerekkel, továbbá a bőrrel való érintkezés során juthat be, de jelentős forrása lehet még a dohányzás is [11]. Az ivóvízbe és az élelmiszerekbe kerülése részben az ipari kibocsátásoknak köszönhető (pl. a kibocsátott szennyvíz közvetítésével) [12], ám az élelmiszerekben való megjelenésének fő oka az akrilamid tartalmú csomagolásokból történő kioldódás, illetve a hőkezelés hatására képződő vegyi anyag jelenléte [6]. A következő táblázat, néhány élelmiszer akrilamid tartalmát mutatja be [12].
Az átlagos lakossági kitettség mellett jelentős expozíció alakulhat ki az akrilamidot felhasználó üzemek dolgozóinak esetében - bőrön át, valamint belégzés útján juthat be az anyag a szervezetükbe.
Az akrilamidot használó üzemek munkahelyi légterében 0,1-3,6 mg/m3 (átlagosan 0,6 mg/m3) akrilamid-koncentrációt mértek [6].
Az emberi szervezetből az akrilamid a vizelettel távozik, legnagyobb mértékben glutationhoz kötődve. 7 nap alatt közel 90%-os a kiürülés [29].
Milyen egészségkárosító hatásokkal rendelkezik,
milyen adatok vannak erre
Az akrilamid környezeti elemekben mérhető koncentrációja 100%-ban emberi tevékenységhez köthető kibocsátásból származik. A környezetbe kerülése elképzelhető a szállítás, tárolás, felhasználás és ártalmatlanítás komplex láncolatán keresztül, elsősorban a poliakrilamidból képződő bomlástermékek révén [6].
Környezeti terjedése révén megjelenhet a levegőben, a vízben és a talajban: az amerikai EPA szakvéleménye szerint akár évi 250 tonna akrilamid is kerülhet a környezetünkbe [8].
Kiváló vízoldékonysága és gyors terjedése révén elsősorban a felszín alatti vízkészletekben jelenhet meg, pl. akrilamidot felhasználó talajmunkálatok, az ún. grouting eljárások során [10]. Viszonylag könnyen bomló anyagnak tekinthető, így a környezetre gyakorolt káros hatása is mérsékelt [9]. Környezeti koncentrációját csupán ritkán mérik [13]: poliakrilamidot felhasználó gyárak elfolyó szennyvizében 1-50 µg/l koncentrációt detektáltak, kötőanyagként történő alkalmazása során pedig a felhasználási területet környező kutakban akár 400 mg/l koncentrációt is elért. Akrilamidot használó gyárak környezetében ugyanakkor sem a levegőben, sem a talajban nem tapasztaltak kimutatható értéket (0,1 µg/m3, ill. 0,02 mg/kg kimutatási határ mellett) [9].
Halakra mérsékelten veszélyes. Az EPA (1985) több halfajra közöl LC 50 értéket, köztük: Carassius auratus (aranyhal), Rasbora heteromorpha (harlekin hal), és a Poecilia reticulata (guppi). Áramló vízben LC 50 értékek: 460 mg/l, 250 mg/l, és 130 mg/l harlekin halakkal mérve 24 órás, 48 órás, és a 96-órás tesztek esetében. A statikus 24-órás és 96-órás LC 50 értékek az aranyhalnál 460 mg/l és 160 mg/l (EPA). A 7 napos LC 50 érték a guppiknál körülbelül 35 mg/l. A 24 órás LC 50 Daphnia magna (vízi bolha, az első stádiumú) a 230 mg/l [30].
Levegőben a becsült felezési ideje 6,6 óra, talajban ez az érték talajtípustól függően 21-36 óra. Vízben az akrilamid lebontására képes mikroorganizmusok mennyiségétől függően 2-12 nap alatt bomlik le. A vízi szervezetek körében elvégzett vizsgálatok alapján az akrilamid bioakkumulációs hajlama alacsony [8]. Aerob talajokban 14 nap alatt a 74−94 százaléka bomlik le, elmocsarasodott, anaerob talajban pedig csupán 64−89 százaléka bomlik le. A talaj típusától függően a becsült felezési idő tartománya 21−36 óra [31].
Milyen környezeti kockázatokat hordoz
Az akrilamid mérgező, valószínűleg rákkeltő, mutagén és irritatív vegyület, mely a szervezetbe kerülve könnyen felszívódik. A vérben való felezési ideje kb. 2 óra, a szövetekben ez akár 5 óra is lehet [10], ám 7 nap kell a közel 90%-os a kiürüléshez. Az egyéni adottságoktól, a szervezetbe kerülésének útvonalától és mennyiségétől függően produkálhat lokális hatásokat, mint például hólyagokkal és hámlással kísért bőr és nyálkahártya irritációt, vagy kiterjedhet a teljes szervezetre, melynek során központi és vegetatív idegrendszeri tüneteket eredményezhet [6]. Jellegzetes akut mérgezéses tünetei lehetnek a zavartság, hallucinációk, memóriazavarok, és szédülés, felnőttkori distressz, illetve viselkedési zavarok.
Krónikus, hónapokon, éveken át tartó kitettség esetén fáradtság, álmosság, vizelet és székletürítési nehézségek, fogyás, idegrendszeri elváltozások és túlzott mértékű izzadás tapasztalható [3, 14]. Főleg monomer formában okozhat idegrost károsodást (disztális axonopathiát), amely a végtagokon jelentkező érzészavarokban, gyengeségben és progresszív mozgáskoordináció hiányában (ataxia) nyilvánul meg [15].
Az IARC besorolása szerint emberen valószínűleg rákkeltő, 2A kategóriába sorolt vegyület [32]. Epidemiológiai vizsgálatok alapján statisztikailag igazolt összefüggést felfedeztek fel az akrilamidnak való munkahelyi kitettség és a hasnyálmirigyrák kialakulásának gyakorisága között; más rákfajták esetében az esetleges kapcsolat nem kellő mértékben alátámasztott [12].
Az akrilamidot az EU 2-es kategóriájú mutagén vegyületként sorolja be. Az akrilamid mutagenitására állatkísérletek során tapasztalt kromoszómarendellenességet kiváltó [12], illetve sejtosztódási zavarokat okozó hatásai utaltak [15]. Tesztállatokon végzett vizsgálatok alapján teratogén hatása nem igazolt.
A kitettség és az egészségügyi kockázat mértéke
milyen tényleges veszélyforrást jelent a lakosság számára
Az akrilamid-bevitel az EU-ban étkezési szokásoktól függően 0,3-1,4 µg/testtömeg kg/nap. Mivel az akrilamid bevitel rákkockázatot jelenthet [33], a FAO és a WHO nem állapított meg általános biztonságos minimális bevitel szintet (NOAEL). Több nagy gyártó viszont a kockázatok miatt önkéntesen az akrilamid tartalom csökkentése mellett döntött a termékeiben [34].
Akut akrilamid mérgezésre átlagos lakossági kitettségnél nem kell számítani. Erre példát csupán extrém körülmények között találhatunk, úgymint hosszú idejű munkahelyi expozíció esetén megfelelő védőfelszerelés megléte nélkül [16], vagy nagy mennyiségű akrilamid véletlen/szándékos lenyelése során [10, 17]. Különös figyelmet érdemelnek azonban azok az ásott, vagy fúrt kutak, melyek környezetében akrilamid, vagy poliakrilamid felhasználás történik: ilyen körülmények között előfordulhat, hogy az akrilamid koncentráció már az akut mérgezéshez elegendő szintet ér el. Ezt bizonyítja egy öttagú család esete, akik egy akrilamiddal szennyezett, ásott kút vizét használták fürdésre, ivásra és főzésre. Esetükben az akrilamid idegrendszeri, viselkedési zavarokat váltott ki, felépülésük több hónapba telt [18].
Átlagos körülmények között inkább a krónikus, kis koncentrációban jelentkező akrilamid terhelés a jellemző, mely elsősorban az élelmiszerek és az ivóvíz útján, illetve a dohányzás révén alakul ki. A hosszú távú, kis koncentrációjú akrilamid kitettség egészségügyi hatásairól azonban jelenleg csupán korlátozott információval rendelkezünk.
Az EPA véleménye szerint az akrilamid esetében az ivóvízben megengedhető maximális szennyezőanyag szint, mely még nem okoz egészségkárosodást (Maximum Contaminant Level, MCL) nulla, azaz nincs olyan koncentráció érték, melynek fogyasztása esetén az egészségkockázat kizárható [19]. Hasonló következtetésre jutott a WHO is; álláspontjuk szerint az akrilamid azon kemikáliák közé tartozik, melyek esetében nem állapítható meg biztonságos küszöbérték, azaz az egészségügyi kockázat nagyon kis koncentrációk mellett sem szűnik meg, csupán csökken [20].
Az akrilamidot használó üzemek munkahelyi légterében 0,1-3,6 mg/m3 (átlagosan 0,6 mg/m3) akrilamid-koncentrációt mértek [6].
Az emberi szervezetből az akrilamid a vizelettel távozik, legnagyobb mértékben glutationhoz kötődve. 7 nap alatt közel 90%-os a kiürülés [29].
Milyen egészségkárosító hatásokkal rendelkezik,
milyen adatok vannak erre
Az akrilamid környezeti elemekben mérhető koncentrációja 100%-ban emberi tevékenységhez köthető kibocsátásból származik. A környezetbe kerülése elképzelhető a szállítás, tárolás, felhasználás és ártalmatlanítás komplex láncolatán keresztül, elsősorban a poliakrilamidból képződő bomlástermékek révén [6].
Környezeti terjedése révén megjelenhet a levegőben, a vízben és a talajban: az amerikai EPA szakvéleménye szerint akár évi 250 tonna akrilamid is kerülhet a környezetünkbe [8].
Kiváló vízoldékonysága és gyors terjedése révén elsősorban a felszín alatti vízkészletekben jelenhet meg, pl. akrilamidot felhasználó talajmunkálatok, az ún. grouting eljárások során [10]. Viszonylag könnyen bomló anyagnak tekinthető, így a környezetre gyakorolt káros hatása is mérsékelt [9]. Környezeti koncentrációját csupán ritkán mérik [13]: poliakrilamidot felhasználó gyárak elfolyó szennyvizében 1-50 µg/l koncentrációt detektáltak, kötőanyagként történő alkalmazása során pedig a felhasználási területet környező kutakban akár 400 mg/l koncentrációt is elért. Akrilamidot használó gyárak környezetében ugyanakkor sem a levegőben, sem a talajban nem tapasztaltak kimutatható értéket (0,1 µg/m3, ill. 0,02 mg/kg kimutatási határ mellett) [9].
Halakra mérsékelten veszélyes. Az EPA (1985) több halfajra közöl LC 50 értéket, köztük: Carassius auratus (aranyhal), Rasbora heteromorpha (harlekin hal), és a Poecilia reticulata (guppi). Áramló vízben LC 50 értékek: 460 mg/l, 250 mg/l, és 130 mg/l harlekin halakkal mérve 24 órás, 48 órás, és a 96-órás tesztek esetében. A statikus 24-órás és 96-órás LC 50 értékek az aranyhalnál 460 mg/l és 160 mg/l (EPA). A 7 napos LC 50 érték a guppiknál körülbelül 35 mg/l. A 24 órás LC 50 Daphnia magna (vízi bolha, az első stádiumú) a 230 mg/l [30].
Levegőben a becsült felezési ideje 6,6 óra, talajban ez az érték talajtípustól függően 21-36 óra. Vízben az akrilamid lebontására képes mikroorganizmusok mennyiségétől függően 2-12 nap alatt bomlik le. A vízi szervezetek körében elvégzett vizsgálatok alapján az akrilamid bioakkumulációs hajlama alacsony [8]. Aerob talajokban 14 nap alatt a 74−94 százaléka bomlik le, elmocsarasodott, anaerob talajban pedig csupán 64−89 százaléka bomlik le. A talaj típusától függően a becsült felezési idő tartománya 21−36 óra [31].
Milyen környezeti kockázatokat hordoz
Az akrilamid mérgező, valószínűleg rákkeltő, mutagén és irritatív vegyület, mely a szervezetbe kerülve könnyen felszívódik. A vérben való felezési ideje kb. 2 óra, a szövetekben ez akár 5 óra is lehet [10], ám 7 nap kell a közel 90%-os a kiürüléshez. Az egyéni adottságoktól, a szervezetbe kerülésének útvonalától és mennyiségétől függően produkálhat lokális hatásokat, mint például hólyagokkal és hámlással kísért bőr és nyálkahártya irritációt, vagy kiterjedhet a teljes szervezetre, melynek során központi és vegetatív idegrendszeri tüneteket eredményezhet [6]. Jellegzetes akut mérgezéses tünetei lehetnek a zavartság, hallucinációk, memóriazavarok, és szédülés, felnőttkori distressz, illetve viselkedési zavarok.
Krónikus, hónapokon, éveken át tartó kitettség esetén fáradtság, álmosság, vizelet és székletürítési nehézségek, fogyás, idegrendszeri elváltozások és túlzott mértékű izzadás tapasztalható [3, 14]. Főleg monomer formában okozhat idegrost károsodást (disztális axonopathiát), amely a végtagokon jelentkező érzészavarokban, gyengeségben és progresszív mozgáskoordináció hiányában (ataxia) nyilvánul meg [15].
Az IARC besorolása szerint emberen valószínűleg rákkeltő, 2A kategóriába sorolt vegyület [32]. Epidemiológiai vizsgálatok alapján statisztikailag igazolt összefüggést felfedeztek fel az akrilamidnak való munkahelyi kitettség és a hasnyálmirigyrák kialakulásának gyakorisága között; más rákfajták esetében az esetleges kapcsolat nem kellő mértékben alátámasztott [12].
Az akrilamidot az EU 2-es kategóriájú mutagén vegyületként sorolja be. Az akrilamid mutagenitására állatkísérletek során tapasztalt kromoszómarendellenességet kiváltó [12], illetve sejtosztódási zavarokat okozó hatásai utaltak [15]. Tesztállatokon végzett vizsgálatok alapján teratogén hatása nem igazolt.
A kitettség és az egészségügyi kockázat mértéke
milyen tényleges veszélyforrást jelent a lakosság számára
Az akrilamid-bevitel az EU-ban étkezési szokásoktól függően 0,3-1,4 µg/testtömeg kg/nap. Mivel az akrilamid bevitel rákkockázatot jelenthet [33], a FAO és a WHO nem állapított meg általános biztonságos minimális bevitel szintet (NOAEL). Több nagy gyártó viszont a kockázatok miatt önkéntesen az akrilamid tartalom csökkentése mellett döntött a termékeiben [34].
Akut akrilamid mérgezésre átlagos lakossági kitettségnél nem kell számítani. Erre példát csupán extrém körülmények között találhatunk, úgymint hosszú idejű munkahelyi expozíció esetén megfelelő védőfelszerelés megléte nélkül [16], vagy nagy mennyiségű akrilamid véletlen/szándékos lenyelése során [10, 17]. Különös figyelmet érdemelnek azonban azok az ásott, vagy fúrt kutak, melyek környezetében akrilamid, vagy poliakrilamid felhasználás történik: ilyen körülmények között előfordulhat, hogy az akrilamid koncentráció már az akut mérgezéshez elegendő szintet ér el. Ezt bizonyítja egy öttagú család esete, akik egy akrilamiddal szennyezett, ásott kút vizét használták fürdésre, ivásra és főzésre. Esetükben az akrilamid idegrendszeri, viselkedési zavarokat váltott ki, felépülésük több hónapba telt [18].
Átlagos körülmények között inkább a krónikus, kis koncentrációban jelentkező akrilamid terhelés a jellemző, mely elsősorban az élelmiszerek és az ivóvíz útján, illetve a dohányzás révén alakul ki. A hosszú távú, kis koncentrációjú akrilamid kitettség egészségügyi hatásairól azonban jelenleg csupán korlátozott információval rendelkezünk.
Az EPA véleménye szerint az akrilamid esetében az ivóvízben megengedhető maximális szennyezőanyag szint, mely még nem okoz egészségkárosodást (Maximum Contaminant Level, MCL) nulla, azaz nincs olyan koncentráció érték, melynek fogyasztása esetén az egészségkockázat kizárható [19]. Hasonló következtetésre jutott a WHO is; álláspontjuk szerint az akrilamid azon kemikáliák közé tartozik, melyek esetében nem állapítható meg biztonságos küszöbérték, azaz az egészségügyi kockázat nagyon kis koncentrációk mellett sem szűnik meg, csupán csökken [20].
Források[1] http://www.omfi.hu/icsc/PDF/PDF00/icsc0091_HUN.PDF
[2] http://www.merck-chemicals.com/hungary/akrilamid/MDA_CHEM-800830/p_x66b.s1L5oIAA...
[3] Turkington C. (1995): Mérgek és Ellenanyagaik Lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 299 p.
[4] http://list.chemsec.org/DetailInfo.asp?ID=303
[5] http://monographs.iarc.fr/ENG/Monographs/vol60/mono60-16.pdf
[6] http://www.inchem.org/documents/ehc/ehc/ehc49.htm#SectionNumber:3.1
[7] Tareke, E., Rydberg, P., Karlsson, P., Eriksson, S., Törnqvist, M. (2002): Analysis of acrylamide, a carcinogen formed in heated foodstuffs. Journal of Agricultural and Food Chemistry, 50(17): 4998-5006
[8] http://www.epa.gov/chemfact/s_acryla.txt
[9] http://www.inchem.org/documents/ehc/ehc/ehc49.htm#SubSectionNumber:3.1.3
[10] http://www.inchem.org/documents/pims/chemical/pim652.htm#PartTitle:11. ILLUSTRATIVE CASES
[11] http://www.atsdr.cdc.gov/toxprofiles/tp203-c1.pdf
[12] FAO/WHO: Health implications of acrylamide in food. Report of a Joint FAO/WHO Consultation WHO Headquarters, Geneva, Switzerland, 25-27 June 2002
[13] http://monographs.iarc.fr/ENG/Monographs/vol60/mono60-16.pdf
[14] http://www.epa.gov/ttn/atw/hlthef/acrylami.html
[15] http://www.inchem.org/documents/iarc/vol60/m60-11.html
[16] Auld, R.B., Bedwell, S.F. (1967): Peripheral neuropathy with sympathetic overactivity from industrial contact with acrylamide. Canadian Medical Association Journal, 96: 652-654.
[17] http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/search/r?dbs%20hsdb%3A%40term%20%40rn%20%4...
[18] Igisu, H., Goto, I., Kawamura, Y., Kato, M., Izumi, K., Kuroiwa, Y. (1975): Acrylamide encephaloneuropathy due to well water pollution. Journal of Neurology Neurosurgery & Psychiatry, 38: 581-584.
[19] http://www.epa.gov/safewater/pdfs/factsheets/soc/acrylamide.pdf
[20] http://www.who.int/foodsafety/publications/chem/acrylamide_faqs/en/index1.html
[21] http://www.ciaa.be/documents/brochures/ac_toolbox_20090216.pdf
[22] http://www.slv.se/upload/heatox/documents/D62_final_project_leaflet.pdf
[23] Muttucumaru, N., Halford, N.G., Elmore, J.S., Dodson, A.T., Parry, M., Shewry, P.R. Mottram, D.S. (2006): Formation of High Levels of Acrylamide during the Processing of Flour Derived from Sulfate-Deprived Wheat.
[24] http://www.defra.gov.uk/environment/quality/chemicals/documents/acrylamide_rrs.p...
[25] http://echa.europa.eu/doc/about/organisation/mb/echa_general_report_2009_hu.pdf
[26] NIOSH (2001): NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards & Other Databases. U.S. Department of Health & Human Services, Public Health Service, Center for Disease Control & Prevention. DHHS (NIOSH) Publication No. 2001-145 (CD-ROM)
[27] IPCS (1985): Acrylamide. Geneva, World Health Organization, International Programme on Chemical Safety, Environmental Health Criteria, 49: 36 p.
[28] http://index.hu/tudomany/aamid1004
[29] http://www.körinfo.hu/drupal/keptar/7150
[30] http://www.körinfo.hu/drupal/keptar/7150
[31] http://www.körinfo.hu/drupal/keptar/7150
[32] http://monographs.iarc.fr/ENG/Classification/ClassificationsAlphaOrder.pdf
[33] http://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/jf020302f
[34] http://www.usatoday.com/money/industries/food/2008-08-02-potato-chip-suit_N.htm
[35] http://ec.europa.eu/food/food/chemicalsafety/contaminants/acrylamide/crisps-HU-f...
[36] http://www.ciaa.be/documents/brochures/ac_toolbox_20090216.pdf
[37] http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/oj/2007/l_123/l_12320070512en0033004...
Rákkeltő besorolások
IARC* karcinogén2A-Emberben valószínűleg daganatkeltő anyagok
EU CMR+
Carc. Cat. 2
Muta. Cat. 2
Repr. Cat. 3
EPA karcinogén/ EPA Toxics Release Inventory ListB2–Emberben feltehetően rákkeltő
EU szabályozásREACH rendelet: SVHC anyag
2007/331/EC az élelmiszerek akrilamidszintjénekek méréséről
SVHC lista+
Rákkeltő és mutagén
CAREX+
UNEP PIC-
USA TRI fejlődési vagy reprotoxikus, vagy
európai PRTR-E-PER**-
Stockholm POP-
SIN lista+
CMR
ETUC lista+
Rákkeltő és mutagén
Tudományoos információ-
Endokrin Diszraptor:
EU-s lista, EPA Illionois, Colborn lista, Keith listaEU lista: -
EPA lista: -
Colborn lista -
Keith lista -
*The International Agency for Research on Cancer (IARC) is part of the World Health Organization. IARC's mission is to coordinate and conduct research on the causes of human cancer, the mechanisms of carcinogenesis, and to develop scientific strategies for cancer prevention and control. The Agency is involved in both epidemiological and laboratory research and disseminates scientific information.
**194/2007. (VII. 25.) korm. rendelet az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 166/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelethez (E-PRTR) kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról
http://echa.europa.eu/chem_data/authorisation_process/candidate_list_table_en.asp
http://www.chemtrack.org/White/CMR.pdf
http://www.atsdr.cdc.gov/
http://www.carexcanada.ca/en/carcinogen_profiles_and_estimates/
http://www.mindfully.org/Pesticide/Banned-Severely-Restricted-EPA.htm
http://www.chem.unep.ch/pops/alts02.html
http://w3.chemsec.org/
http://www.etuc.org/a/7479
EDC-hez: http://www.womenlivingnaturally.com/articlepage.php?id=164
Keith-lista: http://media.iupac.org/publications/pac/1998/pdf/7012x2319.pdf
Colborn-lista: http://www.ourstolenfuture.org/basics/chemlist.htm
EU-lista: http://ec.europa.eu/environment/docum/pdf/bkh_annex_01.pdf
[2] http://www.merck-chemicals.com/hungary/akrilamid/MDA_CHEM-800830/p_x66b.s1L5oIAA...
[3] Turkington C. (1995): Mérgek és Ellenanyagaik Lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 299 p.
[4] http://list.chemsec.org/DetailInfo.asp?ID=303
[5] http://monographs.iarc.fr/ENG/Monographs/vol60/mono60-16.pdf
[6] http://www.inchem.org/documents/ehc/ehc/ehc49.htm#SectionNumber:3.1
[7] Tareke, E., Rydberg, P., Karlsson, P., Eriksson, S., Törnqvist, M. (2002): Analysis of acrylamide, a carcinogen formed in heated foodstuffs. Journal of Agricultural and Food Chemistry, 50(17): 4998-5006
[8] http://www.epa.gov/chemfact/s_acryla.txt
[9] http://www.inchem.org/documents/ehc/ehc/ehc49.htm#SubSectionNumber:3.1.3
[10] http://www.inchem.org/documents/pims/chemical/pim652.htm#PartTitle:11. ILLUSTRATIVE CASES
[11] http://www.atsdr.cdc.gov/toxprofiles/tp203-c1.pdf
[12] FAO/WHO: Health implications of acrylamide in food. Report of a Joint FAO/WHO Consultation WHO Headquarters, Geneva, Switzerland, 25-27 June 2002
[13] http://monographs.iarc.fr/ENG/Monographs/vol60/mono60-16.pdf
[14] http://www.epa.gov/ttn/atw/hlthef/acrylami.html
[15] http://www.inchem.org/documents/iarc/vol60/m60-11.html
[16] Auld, R.B., Bedwell, S.F. (1967): Peripheral neuropathy with sympathetic overactivity from industrial contact with acrylamide. Canadian Medical Association Journal, 96: 652-654.
[17] http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/search/r?dbs%20hsdb%3A%40term%20%40rn%20%4...
[18] Igisu, H., Goto, I., Kawamura, Y., Kato, M., Izumi, K., Kuroiwa, Y. (1975): Acrylamide encephaloneuropathy due to well water pollution. Journal of Neurology Neurosurgery & Psychiatry, 38: 581-584.
[19] http://www.epa.gov/safewater/pdfs/factsheets/soc/acrylamide.pdf
[20] http://www.who.int/foodsafety/publications/chem/acrylamide_faqs/en/index1.html
[21] http://www.ciaa.be/documents/brochures/ac_toolbox_20090216.pdf
[22] http://www.slv.se/upload/heatox/documents/D62_final_project_leaflet.pdf
[23] Muttucumaru, N., Halford, N.G., Elmore, J.S., Dodson, A.T., Parry, M., Shewry, P.R. Mottram, D.S. (2006): Formation of High Levels of Acrylamide during the Processing of Flour Derived from Sulfate-Deprived Wheat.
[24] http://www.defra.gov.uk/environment/quality/chemicals/documents/acrylamide_rrs.p...
[25] http://echa.europa.eu/doc/about/organisation/mb/echa_general_report_2009_hu.pdf
[26] NIOSH (2001): NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards & Other Databases. U.S. Department of Health & Human Services, Public Health Service, Center for Disease Control & Prevention. DHHS (NIOSH) Publication No. 2001-145 (CD-ROM)
[27] IPCS (1985): Acrylamide. Geneva, World Health Organization, International Programme on Chemical Safety, Environmental Health Criteria, 49: 36 p.
[28] http://index.hu/tudomany/aamid1004
[29] http://www.körinfo.hu/drupal/keptar/7150
[30] http://www.körinfo.hu/drupal/keptar/7150
[31] http://www.körinfo.hu/drupal/keptar/7150
[32] http://monographs.iarc.fr/ENG/Classification/ClassificationsAlphaOrder.pdf
[33] http://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/jf020302f
[34] http://www.usatoday.com/money/industries/food/2008-08-02-potato-chip-suit_N.htm
[35] http://ec.europa.eu/food/food/chemicalsafety/contaminants/acrylamide/crisps-HU-f...
[36] http://www.ciaa.be/documents/brochures/ac_toolbox_20090216.pdf
[37] http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/oj/2007/l_123/l_12320070512en0033004...
Rákkeltő besorolások
IARC* karcinogén2A-Emberben valószínűleg daganatkeltő anyagok
EU CMR+
Carc. Cat. 2
Muta. Cat. 2
Repr. Cat. 3
EPA karcinogén/ EPA Toxics Release Inventory ListB2–Emberben feltehetően rákkeltő
EU szabályozásREACH rendelet: SVHC anyag
2007/331/EC az élelmiszerek akrilamidszintjénekek méréséről
SVHC lista+
Rákkeltő és mutagén
CAREX+
UNEP PIC-
USA TRI fejlődési vagy reprotoxikus, vagy
európai PRTR-E-PER**-
Stockholm POP-
SIN lista+
CMR
ETUC lista+
Rákkeltő és mutagén
Tudományoos információ-
Endokrin Diszraptor:
EU-s lista, EPA Illionois, Colborn lista, Keith listaEU lista: -
EPA lista: -
Colborn lista -
Keith lista -
*The International Agency for Research on Cancer (IARC) is part of the World Health Organization. IARC's mission is to coordinate and conduct research on the causes of human cancer, the mechanisms of carcinogenesis, and to develop scientific strategies for cancer prevention and control. The Agency is involved in both epidemiological and laboratory research and disseminates scientific information.
**194/2007. (VII. 25.) korm. rendelet az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 166/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelethez (E-PRTR) kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról
http://echa.europa.eu/chem_data/authorisation_process/candidate_list_table_en.asp
http://www.chemtrack.org/White/CMR.pdf
http://www.atsdr.cdc.gov/
http://www.carexcanada.ca/en/carcinogen_profiles_and_estimates/
http://www.mindfully.org/Pesticide/Banned-Severely-Restricted-EPA.htm
http://www.chem.unep.ch/pops/alts02.html
http://w3.chemsec.org/
http://www.etuc.org/a/7479
EDC-hez: http://www.womenlivingnaturally.com/articlepage.php?id=164
Keith-lista: http://media.iupac.org/publications/pac/1998/pdf/7012x2319.pdf
Colborn-lista: http://www.ourstolenfuture.org/basics/chemlist.htm
EU-lista: http://ec.europa.eu/environment/docum/pdf/bkh_annex_01.pdf
