_______________________________________________________________________________
A tudomány és a spiritualitás határain. Tények gyűjteménye.
A szabadság rabszolgái.
A különböző történelmi korszakok sosem egyik napról a másikra következtek be, mindig egy folyamat előzte meg őket, ami aztán szépen lassan elvezetett egy minőségileg új, más vagy részben más irányelveket hangsúlyozó társadalmi berendezkedés felé.
Nemrég olvastam egy írást, amelyben egy unoka kérdezgette a nagymamáját arról, hogy a náci Németország hogyan alakult ki és leginkább, hogy engedhették meg elszabadulni azt az ideológiát, ami tömegek szabadságjogait korlátozta nagy mértékben, és amelynek háborús gépezete milliókat temetett maga alá végérvényesen. A nagymama válasza egyszerű volt és teljesen érthető: "nem egyik napról a másikra történt..." Fokozatosan, alattomosan aknázta alá a politika és a propaganda az emberek mindennapi életét...
A 21. század hajnalán bizonyos értelemben "szabad az információ". Ez azt jelenti, hogy minden háztartásban jelen van az internet, nevetséges áron kínálják a könyvtárbérletet, szinte bármilyen tudásanyaghoz pár percen belül hozzájuthatunk. Egy ilyen korszakban nem lenne meglepő, ha feltalálók, polihisztorok, nagy gondolkodók lepnék el a Földet. Tudom, nem tanítják az iskolában, de bármi lehetsz, csak akarnod kell!
Ennek ellenére az emberiség nem csinál mást, mint "benzint csapol, hamburgert árul, vagy nyakkendős rabszolgának áll"...
A propaganda nyughatatlan, folyamatos és túlontúl hatásos. Ördögien kieszelt terv, aminek hatására saját magunk kérjük "foglárainktól", hogy a karajainkra szoruló bilincs kulcsát minél messzebbre hajítsák.
Nézzük mit is kapunk cserébe!
Fogyassz, fogyassz fogyassz!
A vezényszó, amelynek hatására az emberiség költekezési szokásai szépen lassan megváltoznak és hátborzongató méreteket kezdenek ölteni.
"Dobd el, ami csak kicsit is rossz! Ne javítsd meg! Vegyél újat, hisz olcsó!" Reklámok parancsaira szinte mindenki többet vásárol, mint amennyit megengedhetnek magának. A bankhitelek észrevétlenül kezdik végérvényes rabszolgasorsba taszítani az emberiség életszínvonal-hajhászóit. Csak itthon 5 év alatt a négyszeresére nőtt az eladósodott emberek száma, de nem csak Magyarország jár élen ebben a kérdésben.
Végtére is, mi mással lenne ellenőrizhetőbb, kontrollálhatóbb az ember mint a pénz által? Értéktelen papírdarabkákért és fiktív számjegyekért dolgozunk, amik hónap elején (jobb esetben) megjelennek az elektronikus számlaegyenlegünkön.
Háborúk
A háború lényege a pusztítás, nem szükségszerűen az emberi életek kioltása, hanem az emberi munka termékeinek a megsemmisítése, továbbá a társadalom feletti kontroll fenntartása és fokozása. A háborúk, fegyveres és etnikai villongások, mindig és minden esetben általánosítással kezdődnek. Tehát ha öt, tegyük fel afganisztáni merénylő pokolgépet robbant egy stratégiailag fontos amerikai területen akkor a cikkek kövér szalagcímei arról fognak szólni, hogy az "AFGÁNOK" merényletet követtek el. Értjük ugye?
Egyáltalán nem biztos, hogy a teljes afgán közvélemény egyezik a merénylők gondolkodásával. Lehet, hogy teljesen szemben áll azzal. Ezzel nagy mértékben sikerül manipulálni a közvéleményt és észre sem vesszük, de egyik pillanatról a másikra változik meg a közvélekedés adott népcsoportról és pillanatok kérdése, hogy a közvélemény szentesíti a "szent háborút" adott népcsoport, vagy ország ellen. Tehát a lényeg nem más, mint a tálalás:
A hamis zászló technikája, avagy fogd rá a nyuszira!
Ez nem jelent mást, mint egy precedens értékű ügy, ("casus belli"- azaz háborús ürügy) szándékos, előre kitervelt végrehajtása, amit később annak az országnak a számlájára írnak, ami ellen politikai, vagy anyagi érdekekben kívánnak fegyveresen fellépni. Van pár példa erre a közelmúltban ugye?
TV / Nézz tévét, lehetőleg minél többet!
Ez az a készülék, ami minden háztartásban fellelhető, és a leghatásosabb szócsöve a regnáló társadalmi rendszer propagandagépezetének. Ezen keresztül jut el minden háztartásba a vezényszavak garmadája, amiket hosszútávon sulykolnak az emberbe, aki még ha az elején tiltakozik is, végül elhiszi az erőltetett maszlagot. Szinte minden reklámban, vagy fontos tudósításban megjelennek az úgynevezett "szakértők", akik az adott témában a tudományos álláspontot hivatottak képviselni. Így olajozottan működik a hatalom meggyőző ereje.
Az "intelligens mosóport", a fogkrémeket, a bankkölcsönöket is "szakértők" ajánlják. Márpedig, ha maga Vágó István, aki egy széles látókörű, kiemelkedő lexikális tudással rendelkező ember ajánlja elhisszük, hogy nem csalódhatunk a felkínált termékben. "Szakértőket" kérdez meg a híradó riportere, akik magabiztosan hirdetik, hogy hogyan KELL vélekednünk az adott témáról. Korábban írtam már a tekintélyek szerepéről. Unalmasak a balesetekről szóló tudósítások? Azért töltik meg vele a híradót, hogy elhidd: neked jó, veled nem történt ilyen, te biztonságban vagy. Elterelik a figyelmet a leginkább fojtogató társadalmi problémákról olyan hírekkel, amik bár érzelmileg megérintenek semmi fontosat nem közölnek. Lehet, hogy ma is valahol épp pandák születtek...Aludj szépen tovább!
Mérgező élelmiszerek
"Az vagy, amit megeszel és azzá válsz, amit gondolsz".
Teljes mértékben igaz. A gondolat, minél gyakoribb és erősebb, annál nagyobb eséllyel "kocsonyásodik" anyaggá. Az sem mindegy, hogy milyen minőségű üzemanyagot és kenőolajat töltesz az autódba ugye? Az embernek kétféle táplálékra van szüksége: az egyik szellemi, a másik pedig fizikai táplálék. Mindkettő kielégítésre szorul és ezek minősége egyáltalán nem mindegy. Az ízek (tudom furcsán hangzik elsőre) MÉRGEK. Színező, ízesítő, tartósítószerek garmadája található a bolti termékekben, amire nem biztos, hogy teljes mértékben fel van készülve az emésztőrendszerünk. Az emésztésünk képességeinek alakulása egy hosszútávú evolúciós folyamat része. Nem biztos, hogy képes a szervezetünk mindent lebontani, vagy kiválasztani.
Ezt (ne) vedd be! - Gyógyszeripar
A görög "pharmacon" szónak két jelentése is van. Az egyik gyógyszert jelent, a másik pedig mérget. A kettő közötti különbség az adott kemikália alkalmazásának mennyiségében keresendő.
Arisztotelész szerint "az első kupa bor az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a mámoré a negyedik pedig a gyalázaté..." Észrevettük, hogy mennyi gyógyszerreklámot sugároznak a tv-ben? Néha 2-3 ilyen témájú reklám is követi egymást. Vedd csak be, ez AZONNAL elmulasztja! A tüneti kezelésben élen jár a gyógyszeripar, csak a probléma valódi forrását nem tudják megszüntetni a rengeteg tablettával. Ellenben tonnaszámra állítják elő azt a mérget, amiről persze bárki megkérdezheti "kezelőorvosát, gyógyszerészét..."
Megfigyelés
A propaganda vezérszavai hatására szépen lassan elhisszük, hogy nagy veszély fenyeget, hogy nem vagyunk biztonságban. Mivel mindenki biztonságra törekszik (mert egyszerűen "így vagyunk összerakva"), ezért önként és dalolva vetjük alá magunkat a globális kontrollnak. Mindezt csak azért, hogy szíveskedjenek megvédeni! Hogy kitől, azt igazából nem is igazán tudjuk... Gondoljunk csak bele, mennyire lenne kézzel fogható a szabadságjogaink csorbulása és privát szféránk korlátozódása, ha minden egyes telefonbeszélgetés, sms, internetes kommunikációnk szövegét egy mellettünk ülő kormánybiztosnak kellene átadnunk ellenőrzésre?
Ez történik most is, csak azzal a különbséggel, hogy nem ül mellettünk az említett személy, mégis tudom, hogy a leírtakban szerepel olyan "kulcsszó" amire, hogy úgy mondjam: "ugranak a robotok". Ilyen jellegű "szűrők" működnek minden internetes kommunikációs platformon. Ugye nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy a mobiltelefonok követhetőek és lehallgathatóak, még kivett akkumulátorral is? Be és kikapcsolt állapotban is képesek a beépített kamerákon keresztül megfigyelni akárkit, aki az úgynevezett "kockázatelemzésen" egy kicsit magasabb pontszámot kapott...
A szabadság rabszolgái
A szabadságunk nem több csupán, mint jól felépített illúzió.
Úgy érezzük bármit és bármikor megtehetünk, közben elfelejtjük, hogy csak kizárólag az előzetesen belénkplántált szuggesztiók és társadalmi parancsok szerint működik mindez. Előre kitervelten nem jutunk egyről a kettőre, hiába dolgozunk egyre többet. A tévé elhitette velünk, hogy egy nap filmsztárok, rocksztárok, legfőképp gazdagok és boldogok leszünk, de mára kezdünk rádöbbenni, hogy ennek a fele sem igaz.
Termékeket fogyasztó termékek lettünk, akik jól felhasználhatóak
az új világrend háborúiban és gazdasági körforgásában. Folyamatos megfigyelés alatt állunk annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük a fennálló társadalmi rendet és nehogy valamilyen módon is beavatkozzunk a hatalom terveibe. Közben szépen lassan elfelejtjük, hogy a legnagyobb változások mindig a fejekben kezdődtek el, vertek gyökeret és képesek voltak olykor megváltoztatni egy egész világ gondolkodásmódját.
Link:
http://www.kontrollblog.com/2013/08/a-szabadsag-rabszolgai.html
Forrás: www.kontrollblog.com
Világunk Titkai - Atlantisz, az eltűnt világ
Hagyaték - Vérrel pecsételt szerződés -
A Magyar nemzet születése
Az iskoláztatás rejtett programja.
„A tanítás nem eredményez tanulást” / Nem normális, hogy a
gyerekek úgy görcsölnek, mint a felnőttek!
Gyanítom, nem mindenki tudja a hallgatóságból, hogy ki vagyok, vagy hogy miért hívtak meg önök előtt beszédet tartani. Végül is sosem írtam könyvet az iskoláztatásról vagy az iskolamentes oktatásról (unschooling), sőt még csak cikket sem. Neveztek már sok mindennek: futuristának, bolygófilozófusnak, marsi antropológusnak. Nemrégiben kultúrakritikusként mutattak be egy közönségnek, és azt hiszem, ez a legtalálóbb kifejezés. Amint tapasztalni fogják, mai beszédemben megkísérlem kultúránk és fajunk történelmének nagyobb összefüggéseibe helyezni az iskoláztatást és az iskolamentes oktatást.
Azok kedvéért, akik nem ismerik a munkáimat, először is elmondom, hogy mit értek a „mi kultúránk” alatt. Nem terhelem önöket meghatározásokkal, hanem inkább bemutatok egy ismérvet, amelyet bárhol a világon alkalmazhatnak. Ha a világban valahol hét lakat alatt tartják a táplálékot, és az ott élő embereknek dolgozniuk kell a megszerzéséért, akkor önök a mi kultúránk emberei között vannak. Ha azonban esetleg Brazília vagy Új-Guinea belsejében vannak egy őserdőben, akkor azt fogják tapasztalni, hogy nincs hét lakat alatt a táplálék. Egyszerűen ott van szabadon, és vehet belőle bárki, aki csak akar. Egy miénktől gyökeresen eltérő kultúrához tartoznak az arrafelé élők, akiket gyakran őslakosoknak, kőkori embereknek, vagy törzsi embereknek neveznek.
Először az 1960-as évek elején kezdtem kultúránk sajátságaira figyelni, amikor elhelyezkedtem az oktatási anyagok akkori élvonalbeli kiadójánál, a Science Research Associatesnél. A húszas éveim közepén jártam, és ugyanolyan teljesen szocializálódott ember voltam, mint bármelyik szenátor, buszvezető, mozicsillag vagy orvos. A világegyetemről és benne az emberiség helyéről vallott alapvető felfogásom rendíthetetlen volt, és teljesen bevett.
Csakhogy feszültségekkel teli időket éltünk akkoriban, bizonyos módon még a mainál is feszültségekkel telibbet. Manapság sokan tudatában vannak, hogy az emberi élet könnyen veszélyben lehet, ám ez a veszély valamiféle homályosan meghatározott jövőben van, húsz, ötven vagy száz évnyire. A hidegháborúnak azokban a leghidegebb napjaiban viszont mindenki azzal a tudattal élt, hogy szó szerint bármelyik pillanatban figyelmeztetés nélkül bekövetkezhet egy atomholokauszt. Gyakorlatilag csak egy gombnyomás választott el tőle.
Az emberi élet nem hunyna ki egészen egy ilyen holokausztban. Bizonyos módon ennél is rosszabb lenne a helyzet. Néhány órán belül nemcsak a kőkorszakban találnánk magunkat, hanem a szinte teljes tehetetlenség állapotában is. Elvégre a kőkorszakban az emberek tökéletesen jól éltek élelmiszeráruházak, bevásárlóközpontok, vaskereskedések nélkül is, és mindazon bonyolult rendszerek nélkül, amelyek gondoskodnak arról, hogy ezek a helyek tele legyenek a számunkra szükséges cikkekkel. Pár óra leforgása alatt zűrzavar és anarchia törne ki városainkban, és a létszükségleti cikkek mindörökre eltűnnének az áruházak polcairól. Napokkal később mindenütt éhínség lenne.
Az életben maradtak nem ismernék a kőkorszaki ember számára magától értetődő készségeket – a saját környékükön termő ehető és ehetetlen növények megkülönböztetésének képességét, a vadállatok becserkészésének, megölésének, valamint húsuk elkészítésének és tartósításának képességét, és a legfontosabbat: a környezetükben található anyagokból való eszközkészítés képességét. Önök közül hányan tudnak irhát pácolni? Kötelet készíteni nyersanyagokból? Követ pattintani? Hát még fémet olvasztani nyers ércből. Az évezredek során kifejlődött mindennapos kőkorszaki készségek elvesznének.
Mindezt nyíltan elismerték azok az emberek, akik egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy olyan életet élünk, amilyet az embernek az idők kezdetétől fogva szántak; akik egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy a gyerekeink pontosan azt tanulják az iskolákban, amit tanulniuk is kell.
Az SRA-nál megbíztak egy új, nagy matematikai programon való munkával, amelyen már jó pár éve dolgoztak Clevelandben. A munkám első évében készültünk kiadni az óvodásoknak és az első osztályosoknak szóló programot. A második évben a másodikasoknak szóló programot, a harmadikban a harmadikasoknak szólót, és így tovább. Az óvodásoknak és első osztályosoknak szóló programon dolgozva észrevettem valami igazán figyelemre méltót. Ezekben az osztályokban a gyerekek az idejük nagy részében olyasmit tanulnak, amit senki sem tud nem megtanulni, aki kultúránkban nő fel. Például megtanulják az elsődleges színek nevét.
Hűha, képzeljék csak el, hogy hiányoznak az iskolából aznap, amikor a kék színt tanulják. Életük hátralevő részében azon tűnődnének, milyen színű is az ég. Megtanulják megmondani az időt, megtanulnak számolni, összeadni és kivonni, mintha legalábbis e kultúrában bárki elmulaszthatná a megtanulásukat. És persze megkezdik az olvasás elsajátítását. Ingoványos talajra lépek ugyan, de javaslok egy kísérletet. Vegyünk 30 gyereket két osztályra bontva, tanítsuk őket egyformán, kapják ugyanazokat a tankönyveket az iskolai évek alatt, ám az egyik osztályt egyáltalán ne tanítsuk olvasásra, a másikat pedig tanítsuk a szokásos módon.
Nevezzük Quinn-sejtésnek amit most mondok: a tizenkét év végén mindkét osztályban egyformán tudnak majd olvasni. Azért merek biztosan előállni ezzel a sejtéssel, mert a gyerekek végső soron ugyanúgy tanulnak meg írni, ahogy beszélni: úgy, hogy olvasó emberek társaságában vannak, és képesek akarnak lenni arra, amire ezek az emberek képesek.
Ekkoriban jutott eszembe a következő kérdés: Ahelyett, hogy két-három évig olyasmikre tanítjuk a gyerekeket, amiket amúgy is elkerülhetetlenül megtanulnak, miért nem olyasmikre tanítjuk inkább őket, amiket amúgy nem feltétlenül fognak megtanulni, és amiket abban a korban éppenséggel még élveznének is? Például a csillagok alapján való tájékozódást. A bőrcserzést. Az ehető és ehetetlen dolgok megkülönböztetését. Hajléképítést az elejétől kezdve. Szerszámkészítést nyersanyagokból. Kenukészítést. Az állatok nyomának követését – mindazokat az elfeledett ám még ma is értékes képességeket, amelyekre valójában a civilizációnk épül.
Persze senkinek sem kellett elmondanom az ötletemet, hogy tudjam, miként fogadnák. Teljesen szocializálódott emberként én magam is meg tudtam magyarázni, hogy miért egészen őrült ötlet ez. Azt az életmódot folytatjuk, amelyet az idők kezdetétől az embereknek szántak, és a gyerekeinket éppen erre az életre készítettük fel. Az előttünk élt emberek vademberek voltak, épp csak nem barmok. Akik továbbra is úgy élnek, mint őseink, azok vademberek, épp csak nem barmok. Jó, hogy a világ megszabadult tőlük, és jól tettük, hogy az utolsó szálig megszabadultunk tőlük, no meg a nevetségesen primitív képességeiktől.
Az iskolákban felkészítettük a gyerekeinket, hogy bátran lépjenek ki az egyetlen teljesen emberi életbe, amely valaha is létezett ezen a bolygón. Az iskolában szerzett képességek nemcsak sikert hoznak nekik, hanem mély személyes beteljesülést is minden szinten. Mit számított az, hogy egész életükben csupán valami agyat bénító gyári munkát végeztek? Tudtak mondatot elemezni! El tudták magyarázni a különbséget Petrarca és Shakespeare szonettjei között!
Tudtak négyzetgyököt vonni! Be tudták bizonyítani, hogy miért egyenlő a derékszögű háromszög átfogójának négyzete a befogók négyzetének összegével! Tudtak verset elemezni! El tudták magyarázni, hogyan fogadja el a kongresszus a törvényjavaslatokat! Minden valószínűség szerint fel tudták vázolni az amerikai polgárháború gazdasági okait.
Olvasták Melville-t és Shakespeare-t, miért ne olvasnák hát el most Dosztojevszkijt és Racine-t, Joyce-t és Beckettet, Faulknert és O'Neillt? A polgári oktatás – óvodától a 12. osztályig – persze mindenek fölött felkészítette a gyerekeket, hogy szerepüket teljesen ellátni képes résztvevői legyenek a mi nagyszerű civilizációnknak. Az érettségi-osztó ünnepséget követően készen álltak magabiztosan lépdelni bármilyen cél felé, melyet kitűztek maguk elé.
Természetesen akkoriban (ahogy most is) mindenki tudta, hogy a polgári oktatás nem vitt véghez ilyesmit. Akkoriban – ahogy most is – úgy látták, hogy valami különös baj van az iskolákkal. Csődöt mondtak e csábító ígéretek valóra váltásában – rettenetes csődöt. Hát igen, a tanárokat nem fizették meg eléggé, úgyhogy mi mást várhat az ember? Fölemeltük a tanárok fizetését – újra meg újra meg újra –, és az iskolák még mindig csődöt mondtak. Hát igen, mi mást várhat az ember? Az iskolák rozzantak voltak, világítás nélküliek és hervasztóak. Újakat építettünk – tízezernyit, százezernyit –, és az iskolák még mindig csődöt mondtak. Hát igen, mi mást várhat az ember?
A tananyag ósdi volt és használhatatlan. Korszerűsítettük a tananyagot, minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy használhatóvá tegyük – és az iskolák még mindig csődöt mondtak. Akkoriban – ahogy most is – minden héten olvasni lehetett valami okos új ötletről, amely biztosan „rendbe hozza” az iskoláinkat, bármi bajuk legyen is: nyitott osztályterem, csoportban tanítás, vissza az alapokhoz, több házi feladat, kevesebb házi feladat, semennyi házi feladat – fel sem tudnám sorolni mindet. Száz meg száz ilyen okos ötletet valósítottak meg – ezernyit –, és az iskolák még mindig csődöt mondtak.
Kultúránkban minden médium azt mondja nekünk, hogy az iskolák azért vannak, hogy felkészítsék a gyerekeket a sikeres és embert beteljesítő életre a civilizációnkban (és ezért csődöt mondanak). Ez vitathatatlan, ez kétségtelen, ez kérdéses sem lehet. Az Izmaelben azt írtam, hogy Kultúra Anya hangja szól hozzánk minden cikkből az újságokban és folyóiratokban, minden filmből, minden prédikációból, minden könyvből, minden szülőből, minden tanárból, minden iskolaigazgatóból, és azt mondja az iskolákról, hogy azért vannak, hogy felkészítsék a gyerekeket a sikeres és embert beteljesítő életre a civilizációnkban (és ezért csődöt mondanak).
Ha kilépünk a kultúránkból, ez a hang többé nem tölti be a fülünket, így aztán feltehetünk néhány új kérdést. Mi van akkor, ha az iskolák nem mondanak csődöt? Mi van akkor, ha pontosan azt teszik, amit valójában várunk tőlük – ám amit nem kívánunk megvizsgálni és bevallani?
Rendben van, az iskolák elég rosszul készítik fel a gyerekeket a civilizációnkbeli sikeres és embert beteljesítő életre, de miben kiválóak? Nos, először is remekül távol tartják a fiatalokat a munkaerőpiactól. Nem lesznek tizenkét vagy tizennégy évesen bérből és fizetésből élők, hanem továbbra is csak fogyasztók maradnak – és több milliárd dollár értékű árut fogyasztanak a szülők munkával megkeresett pénzén.
Képzeljék csak el, mi történne a gazdaságunkkal, ha az iskolák hirtelen becsuknák kapuikat. Ötvenmillió aktív fogyasztó helyett hirtelen ötvenmillió munkanélküli fiatalunk lenne. Teljes gazdasági katasztrófa lenne ez.
Természetesen egészen más volt a helyzet kétszáz évvel ezelőtt, amikor még elsősorban agrártársadalom voltunk. A fiatalok az elvárásnak és a szükségnek megfelelően tíz-tizenkét éves korukban munkásokká váltak. A tömegek számára tökéletesen megfelelőnek tartották a négy-, öt- vagy hatosztályos oktatást. A társadalom jellegének változása miatt azonban kevesebb fiatalra lett szükség a gazdaságokban, és a gyermekmunka elleni törvények beiktatását követően hamarosan lehetetlen volt gyárakban dolgoztatni a tíz-tizenkét éveseket.
Gondoskodni kellett arról, hogy ne legyenek az utcán – hol is lennének jobb helyen, mint az iskolában? Természetesen új anyagokat kellett a tananyagba illeszteni, hogy legyen mivel eltölteni az időt. Nem nagyon számított, hogy mi legyen az. Jegyezzék meg mindegyik állam fővárosának nevét. Jegyezzék meg, hogy melyik államnak mik a fő termékei. Tanulják meg, milyen lépcsőkön megy át egy törvényjavaslat a Kongresszusban. Senkit sem érdekelt, hogy a gyerekek tudni akarták-e mindezt, vagy szükséges-e tudniuk – vagy hogy valaha is szükséges lesz-e.
Senki nem volt kíváncsi rá, vagy soha senki nem vette a fáradságot, hogy kiderítse, vajon a tananyaghoz adott anyagokat megjegyezték-e. Az oktatók nem akarták tudni ezt, és valójában mi különbséget jelentett volna? Nem számított, hogy amint megtanulták, rögtön el is felejtették őket. Elment vele valamennyi idő. A törvény kimondta, hogy mindenkinek nélkülözhetetlen a nyolcosztályos oktatás, így a tananyagok készítői anyagot szolgáltattak a nyolcosztályos oktatáshoz.
A gazdasági világválság alatt égetően fontos lett, hogy a fiatalokat a lehető legtovább távol tartsák a munkaerőpiactól, így aztán kiderült, hogy minden polgár számára nélkülözhetetlen a tizenkét osztályos oktatás. Ezúttal sem nagyon számított, hogy miféle anyaggal töltik el az időt, feltéve, hogy némileg elfogadható az az anyag. Tanuljanak meg verset elemezni, még akkor is, ha felnőttként soha többé nem olvasnak egyetlen verset sem.
Olvassanak el egy nagyszerű klasszikus regényt, még akkor is, ha felnőttként soha többé nem olvasnak el egyet sem. Tanuljanak világtörténelmet, még akkor is, ha egyik fülükön bemegy, a másikon meg ki. Tanulják meg az euklédeszi geometriát, még akkor is, ha két évvel később egyetlen tételt sem tudnak bebizonyítani – akkor sem, ha az életük múlik rajta. Mindezt és sok-sok más dolgot persze azzal igazoltak, hogy hozzájárulnak a sikerhez és a gazdag beteljesüléshez, melyet ezek a fiatalok majd felnőttként megtapasztalnak. Kivéve persze, hogy nem így volt. Csakhogy erről senki sem akart tudni.
Senkinek sem jutott volna eszébe az érettségi után öt évvel levizsgáztatni ezeket a fiatalokat, hogy kiderüljön, mennyi minden maradt meg bennük. Senkinek sem jutott volna eszébe megkérdezni tőlük, hogy valójában mennyi hasznát vették a tananyagnak, vagy hogy mennyiben járult hozzá sikerükhöz és emberi beteljesülésükhöz. Mi értelme lenne az oktatásuk értékelésére kérni őket? Végül is mit tudtak ők arról? Ők csak érettségizők voltak, nem pedig képesített nevelők.
A második világháború végén senki sem tudta, hogyan alakul majd a gazdasági helyzet. A hadiipar eltűnésével az ország vajon visszazuhan a háború előtti gazdasági válságba? Kezdte az a hír járni, hogy a polgári oktatásnak igazából magában kellene foglalnia négy évnyi egyetemet is. Mindenkinek egyetemre kellene járnia. A gazdaság további növekedése hatására azonban engedni kezdtek ebből az elvárásból. Négy év egyetem bizonyára jót tesz az embernek, ám nem volt része a polgári oktatásnak, amely végül is tizenkét osztályos maradt.
A háborút követő jó esztendőkben gyakran több álláshely volt, mint rendelkezésre álló dolgozó, s ekkoriban kezdték úgy látni, hogy az iskoláink kudarcot vallanak. Kapósak voltak az ügyes munkások, és világosan látszott, hogy az iskolából kikerülő gyerekek nem sokkal tudtak többet a száz évvel korábbi hatodikas végzősöknél.
„Átvettek” mindent, amit az idő eltöltésére a tananyaghoz adtak: verseket elemeztek, mondatszerkezetet ábrázoltak, tételeket bizonyítottak, egyenleteket oldottak meg x-re, átrágták magukat sok ezer oldalnyi történelmen és irodalmon, rengeteg irodalmi dolgozatot írtak, ám többnyire szinte semmi sem maradt meg bennük mindebből – és mi hasznuk lett volna abból, ha megmarad? Üzleti szempontból ezek az érettségizők alig ütötték meg a foglalkoztatáshoz szükséges szintet.
Persze akkorra a tananyag már szentírással ért fel, és túl késő volt beismerni, hogy a programot sosem arra tervezték, hogy hasznos legyen. A nevelők a következőt válaszolták az üzleti köröknek: „Többet kell adnunk a gyerekeknek ugyanabból – több elemezendő verset, több ábrázolandó mondatot, több bizonyítandó tételt, több megoldandó egyenletet, több elolvasandó történelmet és irodalmat, több irodalmi dolgozatot, és így tovább.” Senki sem akarta bevallani, hogy a programot a fiatalok munkaerőpiactól való távol tartására hozták létre – és hogy ebben legalább átkozottul remek munkát végzett.
A fiatalok távol tartása a munkaerőpiactól azonban csak a felét teszi ki az iskolák remek munkájának. Az őslakosoknál – a törzsi társadalmakban – a gyerekek tizenhárom-tizennégy éves korukra befejezik azt, amit mi a saját nézőpontunkból „oktatásnak” neveznénk. Készen állnak az „érettségire” és a felnőtté válásra. Ezekben a társadalmakban ez azt jelenti, hogy 100%-ig képesek az életben maradásra. Az öregek egy csapásra mind eltűnhetnének, s akkor sem lenne zűrzavar, anarchia és éhínség e fiatal felnőttek között. Minden nehézség nélkül képesek lennének folytatni az életüket. A szülők képességei és technikái közül semmi sem veszne el. Ha úgy akarnák, egészen függetlenül élhetnének attól a törzsi szerkezettől, amelyben fölnevelték őket.
Tőlünk azonban mi sem áll távolabb, mint hogy a gyerekeink képesek legyenek a társadalmunktól függetlenül élni. Nem akarjuk, hogy az érettségizők 100%-ig képesek legyenek az életben maradásra, mert akkor megtehetnék, hogy kiszállnak a mi kis gondosan felépített gazdasági rendszerünkből, és azt teszik, amihez csak kedvük van. Nem akarjuk, hogy azt tegyék, amihez csak kedvük van; azt akarjuk, hogy pontosan két választásuk legyen (feltételezve, hogy nincs saját vagyonuk): Szerezzenek állást, vagy menjenek egyetemre.
Nekünk mindkét választás megfelel, mert szükségünk van állandó utánpótlásra kezdő dolgozókból, emellett szükségünk van orvosokra, ügyvédekre, fizikusokra, matematikusokra, pszichológusokra, geológusokra, biológusokra, iskolai tanárokra, és így tovább. A polgári oktatás mindezt szinte maradéktalanul teljesíti. Az érettségizők kilencvenkilenc egész kilenc tized százaléka e két lehetőség közül választ.
És meg kell jegyeznünk, hogy az érettségizőink garantáltan kezdő dolgozók. Azt akarjuk, hogy a létra legalsó fokát kelljen megragadniuk. Mi értelme lenne olyasmire tanítani őket, ami lehetővé tenné, hogy a létra második vagy harmadik fokát ragadják meg? Azokra a fokokra az idősebb testvéreik kapaszkodnak fel. És ha az idei érettségizők a második vagy harmadik fokot ragadnák meg, akkor ki végezné el a munkát legalul? A dolgozókat fölvevő üzletemberek folyton arról panaszkodnak, hogy az érettségizők semmit sem tudnak, gyakorlatilag semmilyen hasznos készségre nem tettek szert. Valójában azonban hogyan is lehetne ez másként?
Amint látják, az iskoláink nem mondanak csődöt, csak éppen olyasmiben érnek el sikert, amit nem vagyunk hajlandók észrevenni. Nem hibája a rendszernek, hanem jellegzetessége, hogy olyan érettségizőket állít elő, akiknek nincsenek készségeik, akik nem képesek életben maradni, és akik kénytelenek dolgozni vagy éhezni. A rendszernek ezt kell tennie ahhoz, hogy a dolgok továbbra is úgy menjenek, ahogyan most mennek.
Az iskoláztatás szükségességét támasztja alá a kultúra két állandósult mítosza. Az első és legártalmasabb szerint a gyerekek nem hajlandók tanulni, hacsak nem kényszerítik rá őket – az iskolában. Része magának a gyerekkor mítoszának, hogy a gyerekek utálják a tanulást, és minden áron igyekszenek elkerülni. Természetesen akinek van gyereke, az tudja, micsoda képtelen hazugság ez. A gyerekek csecsemőkoruktól kezdve a világ legfantasztikusabb tanulói. Ha egy négy nyelvet beszélő családban nőnek fel, akkor három-négy éves korukra négy nyelven fognak beszélni – egyetlen iskolában töltött nap nélkül, pusztán a családtagjaik közt időzve, mert borzasztóan szeretnék, ha képesek lennének arra, amire a családtagjaik.
Akinek van gyereke, az tudja, hogy milyen fáradhatatlanul kíváncsiak. Amint képesek kérdezni, szüntelenül kérdezősködnek, gyakran az őrületbe kergetve szüleiket. Kíváncsiságuk kiterjed mindenre, amit el tudnak érni, ezért van az, hogy a szülők hamarosan jó magasra tesznek – és ha lehet, hét lakat alá zárnak – mindent, ami törékeny, veszélyes, vagy nem gyerek kezébe való. Mind ismerjük a gyerekbiztos kupakokról szóló vicc igazságát: ez az a fajta, amelyet csak a gyerekek tudnak kinyitni.
Akik azt hiszik, hogy a gyerekek ellenállnak a tanulásnak, azoknak a leghalványabb fogalmuk sincs arról, hogy miként is fejlődött ki az emberi kultúra. A kultúra nem más, mint az egyik nemzedékről a következőre hagyott tanult viselkedések és információk összessége. Az evés vágyát nem a kultúra közvetíti, ám az ehető táplálék felleléséről, összegyűjtéséről és feldolgozásáról szóló tudást igen.
Az írás feltalálása előtt egyszerűen elveszett minden, amit egy nemzedék nem adott tovább – lett légyen az egy módszer, egy dal, a történelem egy részlete. Az őslakosok körében – azoknál, akiket még nem pusztítottunk ki – rendkívül teljes a tudás közvetítése, de persze nem 100%-ig teljes. Mindig lesznek olyan hétköznapi személyes történetek, amelyeket az idősebb nemzedék magával visz a sírba. A létfontosságú dolgok azonban nem vesznek el.
Abból adódik ez, hogy a tanulás vágya éppen úgy bele van drótozva a gyerekekbe, ahogyan a szaporodás vágya a felnőttekbe. Genetikus dolog. Ha létezett valaha olyan emberfaj, amelynek gyerekeit természetük nem hajtotta tanulásra, akkor már rég eltűnt, mert nem lehetett kultúrahordozó.
A gyerekeket nem kell ösztönözni, hogy megtanuljanak mindent a körülöttük levő világról; a természetük már eleve hajtja őket, hogy megtanulják. Az őslakosoknál a gyerekek a serdülőkor kezdetére mindig megtanulnak mindent, amire felnőttként szükségük lesz.
Gondoljanak erre a következőképpen. Az ember biológiai óráján általánosságban két ébresztő van beállítva. Amikor születéskor megszólal az első ébresztő, az óra csörgése azt mondja: tanulj, tanulj, tanulj, tanulj, tanulj. Amikor a serdülőkor kezdetén megszólal a második ébresztő, az óra csörgése azt mondja: párosodj, párosodj, párosodj, párosodj, párosodj. A tanulj, tanulj, tanulj hang sosem tűnik el teljesen, ám viszonylag halk lesz a serdülőkor beköszöntével. Ekkor a gyerekek már nem akarják követni a szüleiket a tanulás táncában. Inkább egymást szeretnék követni a párosodás táncában.
Mi persze nagy bölcsen úgy döntöttünk, hogy a génjeink által szabályzott biológiai órát semmibe kell venni.
A legtöbb ember azért fogadja el az iskolát, mert az iskolázatlan gyerek azt tanul, amit akar, és akkor tanulja meg, amikor akarja. Ezt tűrhetetlennek tartják, mert meg vannak győződve arról, hogy a gyerekek egyáltalán semmit sem akarnak tanulni – és hogy ezt bebizonyítsák, az iskolásokra mutatnak. Nem veszik észre, hogy az iskolás kort még el nem ért gyerekek tanulási görbéje meredeken a magasba szökik – ám gyorsan a vízszinteshez közelít, amikor iskolások lesznek. A legtöbb harmadikasnál vagy negyedikesnél szinte teljesen ellaposodik. A tanulás, úgy, ahogy van, egy unalmas, fájdalmas élmény lett, melyet lehetőség szerint szeretnének elkerülni.
Még egy oka van azonban annak, hogy az emberek irtóznak attól a gondolattól, hogy a gyerekek azt és akkor tanulnak, amit és amikor akarnak. Nem fogja mindenki ugyanazokat a dolgokat megtanulni! Egyesek sosem fogják megtanulni a verselemzést! Egyesek sosem fognak megtanulni mondatot elemezni vagy irodalmi dolgozatot írni! Egyesek sosem fogják elolvasni a Julius Caesart! Egyesek sosem fogják megtanulni a geometriát! Egyesek sosem fognak békát boncolni! Egyesek sosem fogják megtanulni, hogy hogyan fogadja el a Kongresszus a törvényjavaslatokat!
Természetesen ezt még elképzelni is borzasztó. Az nem számít, hogy ezeknek a tanulóknak a 90%-a soha életében nem fog többé verset vagy Shakespeare-művet olvasni. Nem számít, hogy 90%-uknak életükben soha nem lesz több alkalmuk mondatot elemezni vagy irodalmi dolgozatot írni. Nem számít, hogy 90%-ukban nem marad meg semmi használható abból, amit geometriából vagy algebrából tanultak. Nem számít, hogy 90%-uk semmi hasznát nem veszi semmiféle tudásnak, amelyet a békaboncolásból nyernie kellett volna. Nem számít, hogy az érettségizők 90%-ának halvány sejtelme sincs arról, hogy a Kongresszus hogyan fogadja el a törvényjavaslatokat. Csak az számít, hogy végigcsinálták!
Akiket elborzaszt a gondolat, hogy a gyerekek azt és akkor tanulnak, amit és amikor akarnak, azok nem fogadták el azt a legelemibb pszichológiai tényt, hogy az ember (mindenki, minden korú ember) a számára fontos dolgokra emlékszik – arra, amit tudnia szükséges –, a többit pedig elfelejti. Én vagyok az élő tanú erre. Az ország egyik legjobb előkészítő iskolájába jártam, a negyedik legjobb végzős voltam, és nagyon kétlem, hogy képes lennék elégségest szerezni két-három tárgynál többől az akkori több tucatból. Két hosszú évig tanultam klasszikus görög nyelvet, és ma képtelen lennék felolvasni akár csak egyetlen mondatot is.
Utolsó érvként az emberek azt hozzák fel annak az elképzelésnek az igazolására, amely szerint a gyerekeknek szükségük van mindarra az iskolai oktatásra, amelyben részesítjük őket, hogy sokkal több tanulnivaló van ma, mint amennyi a történelem előtti időkben volt, vagy akár csak egy évszázaddal ezelőtt. Természetesen sokkal több minden van, amit meg lehet tanulni, de mindannyian jól tudjuk, hogy ezek nincsenek bent az óvodától a tizenkettedik osztályig tartó tananyagban. A tudásnak hatalmas új területei léteznek ma – olyasmik, amikről száz éve még senki nem is hallott: asztrofizika, biokémia, paleobiológia, repüléstan, részecskefizika, etológia, sejtpatológia, neurofiziológia – órákon át sorolhatnám őket.
De talán ezeket a dolgokat zsúfoltuk bele az óvodától a tizenkettedik osztályig tartó tananyagba, mert hiszen mindenkinek tudnia kell őket? Természetesen nem. Képtelen egy ötlet. Képtelen ötlet az, hogy a gyerekeket azért kell sokáig iskoláztatni, mert olyan sok mindent lehet megtanulni. Ha a polgári oktatás felölelne mindent, amit meg lehet tanulni, akkor nem tizenkettedik osztályig tartana, hanem a tizenkétezredikig, és senki sem lenne képes még életében leérettségizni.
Persze jól tudom, hogy nincs senki a hallgatóság soraiban, akit meg kellene győzni az otthoni oktatás vagy az iskolamentes oktatás előnyeiről. Azonban remélem, hogy esetleg tudtam némi filozófiai, történeti, antropológiai és biológiai alapot szolgáltatni meggyőződésükhöz, miszerint az iskola nem olyan jó, mint amilyennek kikiáltják.
Forrás: Schooling: The Hidden Agenda
Daniel Quinn
Fordította: Mohari András
Forrás:http://fogpiszkal-o.blogspot.hu
_______________________________________________________________________________
„A tanítás nem eredményez tanulást”
Fóti Péterrel, az alternatív pedagógia kutatójával Virágh Szabolcs készített interjút
„Világnézetem megváltozását egy - az Angliában 1921 óta működő summerhilli iskoláról szóló - könyvre vezetem vissza", írja magáról honlapján Fóti Péter, aki azóta az iskolát alapító A. S. Neill életművét és a nevéhez köthető demokratikus iskolákat kutatja. Fóti, aki villamosmérnökként, majd történészként végzett, mindenkori fő foglalkozása mellett az oktatás több szintjén is tanított, több évig az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa volt, tartott kommunikációs tréningeket, jelenleg pedig programozóként dolgozik Bécsben. Pedagógiai tárgyú írásait Útmutató rebellis tanároknak címmel 2009-ben adta ki a Saxum Kiadó (lásd Simon Mária: Summerhilli útmutató, ÉS, 2009/31., júl. 31.).
- Mit jelent az ön számára a „rebellis tanár" fogalma?
- Egyfelől annak a klasszikusnak nevezhető tanárfelfogásnak az ellentétét, amely a tanári feladatot elsősorban a gyerekek közti rendteremtésben, a tananyag megtanításában, kikérdezésében és az osztályozásban látja. Aki így tanít - adott esetben akár látszólag nagyon jól -, az én szememben nem jó tanár, sőt minél fiatalabb tanulókról van szó, annál inkább a kárukra van. A rebellis szó másfelől utalás A. S. Neill angol pedagógusra, a Summerhill-iskola alapítójára, akinek életrajza Az örök lázadó (Neill of Summerhill: The Permanent Rebel) címen jelent meg.
Én magam - fiam születése mellett - Neill műveit olvasva kezdtem újra érdeklődni a pedagógia iránt, s azt láttam, hogy bár itthon nem ismerik a nevét, Nyugat-Európában, Japánban és az Egyesült Államokban az 1960-as évek végén jelentős befolyása volt, természetesen nem függetlenül a kor ellenkulturális mozgalmaitól. Százszámra alakultak Amerikában iskolák, amelyek az 1921-ben alapított Summerhill mintájára jöttek létre. Neill felfogása szerint ha a gyerekeket hagyják nyugodtan játszani annyit, amennyit szeretnének, előbb-utóbb megjön a kedvük a tanuláshoz is. Később pedig nem munkanélküli lesz belőlük, hanem épp ellenkezőleg: „2007-ben minden Summerhillben végzett gyerek továbbtanult". Mindezt azt angol iskolafelügyelet állapította meg.
- Ön mit tapasztalt Summerhillben?
- Minden tanár arra vágyik, hogy a diákok aktívak legyenek. Ez a summerhilli iskolában valóság; méghozzá annak a szabad légkörnek az eredménye, amelyben a gyerekek saját maguk rendezhetik be a világukat, természetesen azok között a keretek között, amelyeket a tanárokkal közösen határoznak meg. Erre való a heti egyszer zajló iskolagyűlés, ahol a résztvevők mindegyikének - beleértve az igazgatót is - egy szavazata van, és ahol a levezető elnök is a gyerekek közül kerül ki rotációs rendszerben.
Így válhatnak az itt végzettek a szó valódi értelmében aktív, önálló, felelős állampolgárokká, azaz demokratákká. Nincs évfolyamokra bontás, nincs osztályzás és kötelező óralátogatás, tehát semmi, ami a mai iskolák nagy részét - és itt most szándékosan sarkítok - bizonyos értelemben a börtönnél is rosszabbá teszi. A paternalista alapokon álló iskola ugyanis még azt is elvárja a gyerekektől, hogy hálásak legyenek, míg a rabok legalább tisztában vannak vele, hogy ők most büntetésüket töltik.
- Ha ennyire sötéten látja az iskolarendszert, akkor mit gondol az általános tankötelezettségről?
- Röviden: a tankötelezettség az állam öncélú sikerpropagandája és a tanártársadalom kollektív győzelme a gyerekek felett.
- És nem látja annak esetleges előnyét, hogy néhány - például halmozottan hátrányos helyzetű - gyereket így legalább „elrugdosnak" az érettségiig, ami mégiscsak az állásszerzés minimális feltétele?
- Egyrészt sokakat egyáltalán nem rugdos el az érettségiig, hanem útközben kiejti őket. Másrészt persze ha azt várjuk el az iskolától, hogy munkaerőt képezzen, akkor még lehetne erre hivatkozni, de sajnos ezt az ígéretét sem teljesíti. A hátrányos helyzetűeknek nemcsak hogy nem kínál valódi perspektívát, hanem gyakran maga az iskola növeli ezeket a hátrányokat, arra pedig végképp esélye sincs a gyereknek, hogy aktív állampolgárrá nevelődjön.
- Ha az emberi igényeket hierarchiába rendező Maslow-piramis legalján tengetem a napjaimat, tehát nincs mit ennem, vagy éppen a szüleim rendszeresen vernek, és inkább szipuzom a téren, minthogy otthon legyek, akkor az állampolgári aktivitás számomra nem más, mint egy jelentés nélküli, elvont idea. Míg ha - akár állami kényszer hatására - bekerülök az iskolába, talán akad egy tanár, akinek feltűnök, és ezáltal én magam, valamint a problémáim is észrevehetővé válnak.
- Miért, az iskolás gyerekek nem szoktak szipuzni? Sőt, vannak olyan gyerekek, akik épp az iskola miatt válnak deviánssá. De félre ne értsen, nem vagyok az iskola mint intézmény ellen, csak annak jelenlegi működését látom kilátástalannak. Valójában nyomás alá kell helyezni az iskolákat, hogy ez megváltozzon. Az Egyesült Államokban például körülbelül kétmillió gyereket tanítanak otthon.
Egy részüket persze vallási okból, de sok olyan szülő is van, aki így fejezi ki elégedetlenségét az oktatási rendszerrel szemben. Egy másik lehetőség, hogy leépítjük a felnőttek dominanciáját, és a jeffersoni demokráciamodellnek megfelelően szervezzük újra az iskolát a decentralizációra alapozva. Ez azt jelentené, hogy lentről fölfele rendelnének jogköröket bizonyos feladatokhoz, így minden csupán a közösségre vonatkozó döntés a közösségen belül maradna.
Egy ilyen rendszerben az állam által az iskolaigazgatóra ruházott hatalmat a vezető nem autokratikusan használja, hanem azt megosztva a gyerekekkel közösen dönt el számos lényeges dolgot. Ma a világon körülbelül kétszáz ilyen iskola működik, és ezek lehetnek egy globálisabb változás csírái. Én magam is dolgozom azon, hogy Magyarországon is megteremtődjön egy hasonló iskola lehetősége.
Ebben, többek között, a Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász nevéhez köthető iskolacsekk-rendszer segítene, amelyben az iskolák helyett a szülők kapják a gyermekük oktatására fordítandó fejpénzt, amit ők ezután a számukra megfelelő intézménynek adnak. Így nem a gyerekeket, hanem az iskolákat kényszerítené versenyre az állam, továbbá nagyobb tér nyílna arra, hogy a szülők önszerveződésével magániskolák jöjjenek létre. Az iskola ebben a rendszerben közelebb jutna ahhoz, hogy szolgáltasson, és ne kényszerre alapozza tevékenységét, mint ahogy ezt ma teszi.
-Mindehhez azonban nyilvánvalóan törvénymódosításokra is szükség lenne. Lát politikai akaratot a mai Magyarországon egy ilyen irányú változásra?
- A Lehet Más a Politikán belül igyekszem tenni ezért; itt talán esély nyílik arra, hogy az új elképzelések hatása az oktatáspolitikában is láthatóvá váljon. Ez persze rendkívül nehéz feladat, ugyanis nagyon mélyen beleivódott az emberek agyába az a hit, hogy a tanítás tanulást eredményez. Pedig nem, a tanítás nem eredményez tanulást, sőt sok esetben megakadályozza azt. Tanulást egy dolog eredményez: a gyermeki aktivitás. Az iskolában tehát a tanításról a tanulásra kell áttenni a hangsúlyt, és el kellene ismerni, hogy számos tevékenység során az iskolában akkor is tanulás folyik, ha nincs éppen tanítás.
A játék, az önkormányzás és az egyszerű beszélgetés is ilyen tevékenység. Sok úgynevezett szabad iskolában járok, és az első kérdésem mindig az, hogy bármikor kimehetnek-e a gyerekek a kertbe. Ehhez természetesen nem árt, ha van kert, tehát ha rajtam múlna, az egyik legfőbb oktatáspolitikai prioritás az iskolák „zöldesítése" lenne. Egyébként ha a válasz úgy kezdődik, hogy „hát, tulajdonképpen...", akkor az számomra egyértelmű nemet jelent. Summerhillben a tanulás valóban a gyerek döntésén múlik, beleértve azt is, hogy ő inkább a kertet választja a tanterem helyett. Tehát értelmetlen lógásról beszélni, viszont ha egy gyerek zavarja az órát, akkor a tanár - vagy éppen a többi gyerek - megkéri őt, hogy menjen ki, aminek így nincsen büntető felhangja.
De azért nehogy azt gondoljuk, hogy Summerhill maga a csoda. Neill igyekezett minél fiatalabb korban - legkésőbb tizenegy, ideális esetben hétéves kor előtt - felvenni a gyerekeket, mert szerinte az önkormányzásra való képesség is elcsökevényesedik az autokratikus rendszerben eltöltött évek során. Sok „problémás" gyerek élete vett pozitív fordulatot Summerhillben, de természetesen ez nem mindenkire igaz.
Mindenesetre Neill iskolájának legnagyobb hozadéka az, hogy az ott töltött maximum tíz év alatt (Summerhillbe hattól tizenhat éves korukig járnak a diákok - V. Sz.) a gyerekek valóban felnőtté válnak, ami a legtöbb iskoláról nem mondható el. 2000-ben egyébként Tony Blair kormányzása alatt az angol oktatási minisztérium megpróbálta bezáratni Summerhillt arra hivatkozva, hogy a kötelező óralátogatás hiányában nem teljesíti oktatási feladatát. Az iskola megnyerte a pert, tehát a bürokraták igencsak elszámították magukat.
- Mintha a könyvében is érezhető lenne egyfajta mi-ők szembeállítás és az ehhez társuló harci metaforika, amikor a rebellis tanár tantestületen belüli helyzetét taglalja: „ne lepődj meg, ha egy nehéz helyzetben kiderül, sok ellenséged van!
Valójában minden ember, aki képes nyitottabb és szabadabb létezésre, fenyegetést jelent a létező iskolarendszerre." Ön szerint a rebellis tanár magányos szabadságharcosként való ábrázolása nem éppen a kooperáción alapuló demokratikus ideált ássa alá?
- Valójában csupán a változásra vágyó pedagógusokat szeretném védeni. Azt gondolom, nincs értelme fejjel rohanni a falnak. De éppen most beszélgettem egy magyar iskola igazgatójával, aki az előbb említett perről készült játékfilm alapján szeretett bele Summerhillbe.
Nyilvánvaló, hogy az ő intézményében nyíltabb sisakkal lehetne képviselni a demokratikus iskola értékeit, de ne felejtsük el, hogy az igazgató meg az őt kinevező önkormányzatnak van kiszolgáltatva, és itt vissza is kanyarodunk a decentralizációhoz.
Tehát kettős stratégiát célszerű alkalmazni: ha a nagypolitikáról beszélünk, akkor az átfogó, radikális reformoknak van csak értelmük, az individuális tanár szintjén ugyanakkor minden lépés hasznos és üdvözlendő, ami a demokratikus iskola felé mutat. Ha pedig ellehetetlenítik emiatt, akkor el kell menni, és más helyen kell próbálkozni.
- Azt is írja egy helyen, hogy a tanterv gúzsba köti a tanárt, és ezért a gyerekek egy része mindig unatkozik. Reális elvárni akár a gyerekektől, akár a tanártól, hogy soha senki ne unatkozzon?
- Itt valójában arra gondolok, hogy olyan tevékenységet kell kínálni a gyerekeknek, amelyben mindenki megtalálja a saját szerepét. Tehát ha újságkészítés a feladat, akkor lesz, aki cikkeket fog írni, lesz, aki képeket szerkeszt, és lesz, aki kihordja a kész újságot a többieknek. Ez utóbbi gyerek így megélheti, hogy bár nem ő írja a vezércikket, az ő hozzájárulása is nélkülözhetetlen a sikerhez. Tehát éppen az a lényeg, hogy a tanárnak nem feladata, hogy zseni legyen, sőt szórakoztatni se akarjon, arra ott van a mozi.
Természetesen azzal is le kell számolni, hogy van olyan tanár, akit mindenki szeret, de mindez jelentéktelen kérdéssé válik akkor, ha a szabadságban fogant aktivitás megteremti az organikus fejlődés lehetőségét, és létrejön egy hatékony munkamegosztáson alapuló közösség. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az értékelésre akkor és csak akkor kerüljön sor, ha azt a gyerek kéri.
- A tanár tehát ne legyen se bíró, se rendőr. Milyen fogalommal írná le a demokratikus iskolához illeszkedő tanárszerepet?
- Summerhillben például már csak azért sem kell a tanárnak magára vennie a rendőri és bírói szerepet, mert azokat az iskolagyűlés és a belső igazságszolgáltatás révén az egész közösség gyakorolja. Amikor egy berlini szabad iskolában voltam látogatóban, a közösségi gyűlés éppen egy olyan ítéletet hozott, hogy a vádlott fiú nem hozhatja magával az iskolába hordozható videojátékát. A fiú fellebbezett, amit a gyűlés végül elutasított.
Az önkormányzatiság tehát spontán módon megtanítja a gyerekeket a jogállam működésére, beleértve saját jogait és kötelességeit. Ez pedig rendkívüli nevelő hatással bír. Ugyanakkor a korlátok is fontosak: a tanárok felvételének és a gyerekek eltanácsolásának jogát a summerhilli igazgató is fenntartja magának. A kérdésre visszatérve pedig az „idegenvezető" metaforát használnám; azt gondolom, ez jól összefoglalja mindazt, amit a számomra szimpatikus tanári szerepről gondolok.
http://fogpiszkal-o.blogspot.hu/2014/02/a-tanitas-nem-eredmenyez-tanulast.html
_______________________________________________________________________________
Nem normális, hogy a gyerekek úgy görcsölnek, mint a felnőttek!
Hatodikos volt az a hajdúszováti kisfiú, aki felakasztotta magát múlt héten. Búcsúlevelében azt írta, hogy romlottak az iskolai jegyei, nem látott más kiutat, ezért akasztotta fel magát. 12 évesen! Szinte majdnem minden embernek volt már olyan munkahelye, ahová gyomorgörccsel ment be dolgozni. Ez sem normális, de az, hogy egy 12 éves gyermekben már megoldhatatlan állapotot okozzon a „munkahelye”, vagyis az iskola, az teljesen felfoghatatlan. Sokszor leírtuk már, hogy túlterheltek a diákok, de ez a jelenség túlmutat ezen.
Ha a magyar megfázik, máris rohan a háziorvoshoz, hogy felírja a köptetőt, meg a Sumetrolimot, de a lelkünkkel nem foglalkozunk. Nincs idő rá? Hagyjuk már. Így vagyunk kódolva? Képtelenek vagyunk figyelni a saját pszichés állapotunkra és másokéra.
17 éves voltam, amikor folyamatosan rosszul voltam a kémiaórák előtt. Nem voltam jó kémiából, pedig jártam magántanárhoz, hajnalig magoltam, mégis alig ment az átlagom hármas fölé ebből a tantárgyból. Nem volt érzékem/tehetségem hozzá.
Minden kémiaóra előtt hányingerrel küszködtem, görcsbe rándult a gyomrom, izzadt a tenyerem, forgott a világ, és biztosra vettem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. Görcsöltem, rettegtem, hogy kihív felelni a krétadobáló „BigPista”, és égek majd, mint a rongy, mert totálisan hülyének éreztem magam abból a tantárgyból.
Aztán ott volt a közelgő érettségi, az, hogy a harmadik év végének a jegyei már beleszámítottak a felvételipontokba. És az én szüleim nem arról voltak akkoriban híresek, hogy a lelkizzünk egy kicsit a vacsoránál. Én nem mertem volna hazamenni, ha meghúznak kémiából. Akkor ott, nekem a világvégét, egy hatalmas családi veszekedést jelentett volna egy bukás.
Anyukám elvitt egy csomó orvoshoz, akik néztek maguk elé. Velem akkor senki nem közölt semmit. Ez mondjuk ’99 környékén volt, amikor még nem szedett minden második ember marékszámra Xanaxot, és falun laktunk, ahol a depresszióról azt gondolták, hogy egy új autósrádió. Szóval csak felnőttként jöttem rá, hogy azok a kis epizódok az életemben valószínűleg pánikrohamok lehettek. Hogy mitől múlt el nálam ez a folyamatos görcs? A nyári szünettől. Aztán a következő ősztől, amikor már nem voltak kémiaórák. Felnőttként pedig évekbe telt, míg megtanultam „leszarni” a dolgokat és „nem görcsölni” rajtuk.
De értitek?
Eljuthat odáig egy gyerek, hogy azt mondja: a világ végét jelenti egy kettes, egy bukás?
Ne jusson el. Figyeljünk arra, hogy ne jusson el.
Forrás >>>
Megjelent a titkolthirek.hu oldalon
Nemzeti történelmünk elhallgattatása -
Mi azért is megmutatjuk! ( Hadjárataink )
Impozáns együtt látni ezt a mintegy hetven évet (899-970), álljon itt a "kalandozások" listája. Mint már hangsúlyoztuk, minden évben volt hadjárat, csak nem mindegyikről vannak adatok. Ezért nem teljes a lista, és így néha csak magát a kalandozás tényét tudjuk, semmi mást.
Az ún. kalandozásokkal kapcsolatban több dolgot is le kell szögezni. Mindjárt el kell felejteni a magyarság e talán legragyogóbb korszakával kapcsolatban a legkisebb lelkifurdalást és kisebbrendűségi érzést. Legyünk rá mindenekfelett büszkék. Keresztény alapozottságú történetírásunk csak az augsburgi vereséget (955) próbálja belénk verni.
A mintegy ötven megnyert csatánkról semmit nem tanítanak. Ez olyan, mintha a francia iskolákban Napóleonról csak azt tanítanák, hogy húsz éven át fosztogatott Európában, aztán szerencsére Waterloonál tönkreverték.
Rabló hadjáratok voltak "kalandozásaink"? Igen is, és nem is. Minden háború rabló hadjárat. Bízzunk benne, hogy őseink is minden sikeres útjukról jól megrakodva tértek haza. Egyébként szinte minden hadjáratunk szövetségben történt. Akcióink terepfelmérések, megelőző csapások is voltak. Kísérletek arra, hogy környezetünkben senkinek ne lehessen túlhatalma.
E terepfelmérések is az árpádi bejövetel előtt kezdődtek. Vajay Szabolcs 862-től, Kristó Gyula 876-tól számítja a "kalandozásokat". E hadjáratokról tudjuk, hogy minden évben voltak, néha egyszerre több irányban is. Az utolsó évnek 970-et szokták tekinteni, bár nyugat felé később is komoly harcok dúlnak. Igaz, hogy azok belpolitikai okok miatt elsősorban visszavonuló utóvédharcok voltak. Figyelemreméltó, hogy a kárpát-medencei sírleletekben nem találtak még nyugatról származó megmunkált nemesfém kincseket, ami azt mutatja, hogy a zsákmányolt nemesfémeket itthon azonnal feldolgozták arany- és ezüstműveseink.
Csak néhány esetben találtak pénzérméket, melyeket ruhadíszként használták egyszerűbb ízlésű őseink. A régészeti leletek elődeink ún. bálványimádását is cáfolják. Ugyanis semmi ilyen tárgy nem került elő sírokból.
Impozáns együtt látni ezt a mintegy hetven évet (899-970), álljon itt a "kalandozások" listája. Mint már hangsúlyoztuk, minden évben volt hadjárat, csak nem mindegyikről vannak adatok. Ezért nem teljes a lista, és így néha csak magát a kalandozás tényét tudjuk, semmi mást.
899. szeptember 24. Itália, a brentai csata, győzelem Berengár király ellen
900. itáliai hadjárat, Modena feldúlása, Velence megtámadása
901. Karintia
902. Morvaország, II. Majomir legyőzése, halála
904. Támadás Berengárral szövetségben III. Lajos császár ellen.
906. Szászország, a szláv dalamancok hívása
907. július 4-6. A pozsonyi győztes csata a bajor herceg vezette egyesült keresztény csapatok ellenében, amelyben több ezer harcosa mellett elesik maga a bajor herceg, 19 grófja, a salzburgi érsek, 2 püspök és 3 apát. E győzelem biztosította kárpát-medencei uralmunkat. Ettől az időtől a magyar határ nyugaton az Enns folyó, melyet 970-ig idegen csapatok szinte nem léptek át! Ez a győzelem biztosította megmaradásunkat. Ez történelmünk legjelentősebb csatája
908. augusztus 3. A türingiai Eisenachnál győzelem a türingiai őrgróf serege ellen, elesik az őrgróf is, Freising feldúlása
909. Svábföld, vereség Rottnál Arnulf bajor hercegtől
910. junius 12. Győzelen Augsburgnál a sváb-alemannok (erről a csatáról nem tanulunk, csak a negyvenöt évvel későbbiről), június 22-én győzelem Rednitz mellett a frankok ellen, mindkét csatában elesnek az ellenséges seregek fővezérei is, visszafelé vereség a bajoroktól Neuchingnél
911. hadjárat Burgundiába, Aargau
912. hadjárat Türingiába és Frankföldre
913. hadjárat Burgundiába, visszafelé újra vereség Arnulftól az Inn-nél
914. Arnulf Magyarországra menekül
915. hadjárat Svábföldre, Szászországba, Türingiába egészen Dániáig, közben Bréma felgyújtása, illetve hadjárat Itáliába X. János pápa hívására
916. Arnulf első visszasegítése Bajorországban (végleges a következő évben)
917. január 21-én Basel lerombolása, Elzász, Lotharingia, a remiremont-i apácák bedobálása a jeges Moselbe, támadás Bizánc ellen és győzelem ellenük Ankialosz mellett
919. Szászországban győzelem Püchennél Henrik herceg ellen, majd hadjárat Lotharingiába
920. Itália
921. Verdun felgyújtása
922. Végig Itálián, Veronánál győzelem Berengár ellensége, Rudolf ellen
923. Újra Itália
924. Szászország, Itália, ott Pavia felgyújtása
926. Bajorország, Svábföld (Szent Gallen elfoglalása május elsején) Lotharingia, Ardennek, egészen az Atlanti-óceánig
927. Itália, X. János pápa testvérét, Pétert segítjük vissza Rómába, közben 924-től kilenc éves béke Henrikkel az ő kérésére, amiért adót fizet
933. Itália, Szászország, az elmaradt (!) csata Merseburgnál, amit egyes szakemberek magyar vereségnek állítanak be
934. hadjárat Metzig, délre pedig Bizáncig
935. Burgundia, Aquitania, Itália
937. Bulcsú hírneves hadjárata: Frankföld, Szászország, Lotharingia, Reims, Sens, Orleans, le az Atlanti-óceánig, visszafelé Burgundia, Itália, győzelem Capuanál
938. Szászország, Türingia, vereség Drömlingnél
939. Itália Rómáig
940. Itália, vereség Rietinél a longobárdoktól
942. Itália, Provance, át a Pireneusokon, Hispánia, ott a leridai arab vár ostroma
943. Bizánc, öt év béke velük, közben vereség Welsnél Berthold bajor hercegtől
947. Itália, Otrantóig Taksony vezetésével
948. Bajorország
950. Henrik bajor herceg seregével átlépte az Enns folyót! - Eredménytelenül
951. Itália, Aquitania
954. Bajorország, Frankföld, Németalföld, Burgundia, Itália
955. Bajorország, vereség Augsburgnál
958. április 11. Bizánc (Botond)
961. Makedónia
965. Trákia
968. Hadjárat Bizáncig
970. Trákia, vereséget szenved a bizánciaktól az egyesített viking (rusz)-besenyő-magyar-bolgár hadsereg. De később is például:
976. Győzelem a bolgárokkal szövetségben Bizánc ellen
Összesen 55 hadjáratról tudunk, amelyből 45 nyugat felé, 10 déli irányba történt. Másfelé is voltak hadjáratok, csak azokról nem maradtak fenn semmilyen adatok. Nem közismert, hogy csapataink azért tudtak néha mesésen gyorsan - pár nap alatt - például Lotharingiába érni, mert a gyülekezési helyünk nem a Duna-Tisza közén volt, hanem a mai Ausztriában, Trangaunál.
Ennyire nyugatabbra volt katonai súlypontunk. Innen 3 nap alatt elérték gyors lovaikkal a Rajnát!
Érdemes a 955-ös augsburgi csatánál kicsit elidőzni. A hivatalos - keresztény alapozottságú - történetírás szerint ott megsemmisült Bulcsú és Lehel serege. Fogadjuk el ezt ténynek. Annak ellenére, hogy e megállapításban nyilván több az ideologikus elem, mint a tényszerű. Viszont akkor érthetetlen, hogy a győztes birodalmi sereg miért nem támadta meg az akkor szintén Bajorországban lévő Taksonyt és seregét.
Hagyták őket békésen hazamenni, ami akkor nem is volt Augsburgtól olyan messze. Elég volt csak az Enns folyót átlépni. Attól keletre már ötven éve töretlen volt a magyar szupremácia. Az is érthetetlen, hogy a győztesek mindjárt melegében miért nem támadták meg a pogány Magyarországot?
Miért nem akartak azonnal kiverni minket Európából? Így lett volna logikus. Ennek ellenére két emberöltő telik még el, mikor a Kárpát-medencét nyugatról először keresztény támadás éri, ráadásul a keresztény Magyarországot. A későbbi Szent István keresztény országát támadják meg, nem a "megvert" pogányt. Milyen érdekes!
Őseink Hagyatékai, Örökségünk
Leonardo DiCaprio beszéde az Oscar-díj átadásakor
A Chemtrail infuenza:
„Nem hisz a chemtrailban? Semmi gond. Önnel együtt a lakosság jelentős részének sincs fogalma arról, hogy létezik, ezért ők úgy döntöttek, figyelmen kívül hagyják. Egyszerűbb, mint felnézni az égre.
Sokan vannak akik hisznek a mennyben, a pokolban, vagy hasonlókban, holott nincs róluk fotó, senki nem számolt be személyes élményéről ezekkel kapcsolatban...
Viszont a chemtrailról elsöprő mennyiségű dokumentumfilm, fotó és egymástól független tanulmány, beszámoló készült. Ha ön ezeket kigúnyolja és semmisnek tekinti csak az Ön által tanultak alapján, a mérgezés, fertőzés folytatódik, hiszen a lakosság nem követeli ennek megfékezését saját hiedelmei miatt.”
Térjünk vissza az eredeti cikkhez:
Chemtrail influenza már van?
Beteg vagy, bedugult az orrod, a tested fáj, izzadsz, köhögsz, tüsszögsz és még arra sincs elég energiád, hogy felkelj az ágyból.
Bár a tünetek arra utalnak, ez nem influenza. Dr. Len Horowitz szerint ez összeesküvés. Az ő teóriája nem összeesküvés elméletre alapszik, hanem magára az összeesküvés tényére.
Az elmúlt 10 évben, Horowitz Amerika egyik leginkább vitatott orvosi tekintélyévé vált. A 48 éves egyetemet végzett egészségügyi kutató állítja, hogy az Egyesült Államok kormánya lepaktált az gyógyszeripari nagyvállalatokkal annak érdekében, hogy a népesség nagy részét megbetegítsék.
A vezető média tudósításai szerint a kórházak sürgősségi osztályai tele vannak olyan páciensekkel, akik valamiféle bizarr felső légúti fertőzéssel kerültek be, de a tünetek nem tűnnek igazán vírusnak. A tudósítások szerint ez a különös “influenza” nem reagál az influenza ellenes védőanyagokra sem.
„Ez teljes mértékben abszurd és semmi értelme sincs!” mondja Dr. Leonard Horowitz. „Az az igazság, hogy már 1998 vége és 1999 eleje óta megfigyeltük ezt a fajta járványt. Azok, akik ezt a bizarr betegséget elkapták jellemzően száraz köhögéstől szenvedtek, mely nem utal semmilyen normális vírusos vagy bakteriális fertőzésre. Ha a betegséget valóban vírus vagy baktérium okozta volna, akkor láz is fellépett volna, de ez nem történt meg. Továbbá, a betegség lefolyása több hétig, akár hónapokig is tartott. A tünetek között jelen volt még homloküregi nyomás, köhögés, gyengeség, és általános rossz közérzet, az emberek egyszerűen cudarul érezték magukat.
A Fegyveres Erők Patológiai Kutatási Intézménye szabadalmaztatott egy micoplazmát, amely szerintük a járványt okozta. A patent (szabadalmazási) riport megtekinthető a „Healing Codes for the Biblical Apocalypse” című könyvben.
A micoplasma nem igazán sorolható a gombafajták közé,nem vírus, és nem is mondható baktériumnak. Nincs sejtfala sem. A micoplasma a sejtmag belsejében mélyen helyezkedik el, ezáltal akadályozva meg, hogy mérni lehessen az ellene fellépő immunreakciót. Ez egy ember által alkotott biológiai fegyver. A már említett patent riportból világosan kiderül, hogyan okoz ez felső légúti fertőzést, amely gyakorlatilag megegyezik a most is tapasztalt tünetekkel.”
A chemtrail elpusztítja az emberi immunrendszert
Hiszem, hogy a chemtraileken keresztül történik a lakosság vegyszeres mérgezése, mely kisebb-nagyobb mértékben elnyomja az általános immun erőnket, attól függően, hogy milyen mértékű és intenzitású a kibocsátott méreganyag. A gyenge és rosszul működő immunrendszer következtében az emberek fogékonnyá válnak bizonyos fertőzésekre, mint pl. a micoplasma és más lehetséges fertőzésekre.” állítja Dr. Horowitz.
„Akkor kezdtem először komolyabban foglalkozni a chemtrailekkel, amikor az észak idahoi otthonom felett is tapasztaltam a jelenséget. Lefotóztam a csíkokat és kapcsolatba léptem az állami Környezetvédelmi Hivatallal. Nekik fogalmuk sem volt a jelenséggel kapcsolatban, és átirányítottak a Légierőhöz. Ezután az egészségügyi és mérgezési ügyekkel foglalkozó központhoz irányítottak. Körülbelül egy hét múlva kaptam egy levelet a központ egy magas beosztású vegyészétől melyben belátták, hogy valóban kimutatható volt bizonyos mennyiségű etilén dibromide az üzemanyagban. Az etilén dibromide egy közismerten rákkeltő anyag, melyet éppen ezért kivontak az ólommentes üzemanyagból.
Most hirtelen mégis megjelent a magasan közlekedő hadirepülőgépek üzemanyagában.”
A repülőgép üzemanyagból kibocsátott etilén dibromide károsítja az immunrendszert és csökkenti is annak munkáját az emberi testben. Ráadásul jelen van a micoplasma vagy gombás fertőzés ami felső légúti betegségeket okoz, ezek hatására másodrendű bakteriális fertőzés is kialakul.
A megoldás általában az antibiotikumok bevetése, mely vegyi szennyezést vált ki a testben és savas kémhatást eredményez. Ennek látható jeleként kiütések jelentkeznek a bőrön, nem látható jele pedig a máj teljes mérgezése. A Bahamákon, Bermudán, Torontóban, és British Columbiában dolgozó kollégáim is hasonló bizarr jelenségekről számolnak be. A szomorú eredmény az, hogy az emberek szervezetében teljesen felborul a rend és egyensúly, nem beszélve arról, hogy ezek a betegek kettő, három vagy akár négy különböző mikrobiotikus anyaggal is fertőzve lettek. A beteg gyakorlatilag krónikus betegségben szenved.
A fekete tárca
„Az 1975-ös Frank Church Kongresszusi meghallgatáson elhangzott olyan cégek névsora, amely a CIA-vel közösen biológiai fegyverkezésben részt vett- mint Litton Bionetics és az Army Corp of Engineers, akik a fejlesztésben és kivitelezésben tevékenykedtek. Ez természetesen titkos (fekete) keretek között történik, és a kongresszus tagjai soha nincsenek igazán tájékoztatva arról, hogy a pénzek hol is lesznek valójában felhasználva. Ez a fekete költségvetés.” mondja Horowitz
„Természetesen a mai világban, ahol a biológiai fegyverek teljes arzenálja áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy likvidáljuk az ellenséget nem cél és nem is szükséges az emberek meggyilkolása. Sokkal jobb üzlet krónikusan megbetegíteni az embereket, így azok az államra lesznek utalva, úgymond függővé válnak attól.
Ekkor lehet bevetni a katonai-gyógyszeripari együttest és a nemzetközi gyógyszeripari kartellt, akik majd jó pénzért eladják a gyógyszereket a szóban forgó országoknak, hogy ott legalább elviselhetővé váljon a helyzet és valamiféle egészségeshez hasonlító állapot jöjjön létre. Az adott ország teljesen le van igázva és ellenőrizhető válik azáltal, hogy függőségi helyzet áll fenn és még hatalmas méretű profitra is szert lehet tenni.
Az emberek betegek és gyengék, képtelenek ellenállni és fegyverkezni. Ez a megoldás tehát sokkal jövedelmezőbb és kívánatosabb, mint például egy nukleáris bomba bevetése, hiszen az megsemmisítené egyben az infrastruktúrát is, de ez nem a cél. A cél az, hogy az embereket semmisítsék meg, nem pedig a saját infrastruktúrát.”
Ki a felelős?
„Az én állításaim nem spekulációra épülnek. Ha elolvasnánk a legjobb szakértők által összeállított hadi analizációt, beleértve a Vashegy riportot, kiderülne, hogy a Rockefeller család az egyik legfontosabb szereplő az összeesküvésben. Nekik jelentős részük van a populáció csökkentésében, ez már régen nem titok.
Ha utánanézünk, hogy kik is birtokolják a chemtrail üzemanyagot, kik az irányító cégek- British Petroleum és Standard Oil- vezetői látni fogjuk, hogy nagy részben királyi családok sarjai és a Rockefeller család tagjai foglalják el e a pozíciókat. Miben is érdekeltek ezek a személyek és cégek még? Faji tisztaság, populáció csökkentése, családtervezés, gyermek egészségügy- ezekhez gyártanak és fejlesztenek védőoltásokat és vért is szállítanak. Nem meglepő, hogy ugyanazok a bankárok felelősek a vérbankokért is, mint akik a pénzügyi szegmensért is dolgoznak.” állítja Horowitz
“Utalni szeretnék Dr. John Coleman könyvére, aki az angol Titkosszolgálat magas rangú ügynöke volt. Ő nagyon világosan és érthetően kiemeli, hogy kik is irányítják azokat a cégeket. A névsorban kizárólag magas rangú családok felmenői szerepelnek, mint pl. a Bush család, Rotschild család, a Rockefellerek pénze, itt hozzá kell tenni, hogy a Rockefeller hatalom a Rothschildek pénzén alapul. Ha nem találunk erre racionális magyarázatot, akkor jobban szemügyre kell vennünk az összeesküvés elméleteket és elvonatkoztatni a negatív előjeltől, amit ráaggatunk.”
Amerika negyedik „fajtája”
A vezető korrupt és bűnöző családok iszonyatos mértékben gazdagodnak meg mások megbetegítéséből és szenvedéséből. A Rockefeller család már 1920-ban monopolizálta az amerikai gyógyszeripart, de ebben partnerük is volt, nem más mint a német I.G. Farben. A Rockefeller birodalom és az I.G. Farben már a második világháború előtt és alatt is együtt működött, ők voltak a harmadik Reich. Őket erősítette még az amerikai Merck Gyógyszeripari Vállalat is. Nem is véletlen, hogy az ő elnökük, George W. Merck volt a második világháború alatt az amerikai biológiai fegyverek iparágának igazgatója. Őt személyesen Roosevelt elnök és a hadititkár Stimson választotta és bízta meg e feladattal.
A nácik már ekkor tervbe vették az új világrend kialakítását, erre még kifejezést is találtak: “Neue Ordnung” (Új Rend). Ez szolgál ma alapul az új, negyedik rend kialakulásához, melynek tökéletesen és aprólékosan kidolgozott cél a hátterében: a népirtás és a populáció kontrollálása, felügyelete.
A kőművesek 99,99 százaléka nincs teljesen tisztában a végkimenetellel. A szabadkőművesség magasabb fokozatain már szert tesznek nagyobb tudásra is. Amint elérik a 33. fokozatot, a legmagasabb szintű beavatást is megszerzik, és lehull a lepel az ősi elixirről, mely egy ősi szent tudás, ami a Biblia gyógyító kodexében van leírva. Itt tanyáznak a Sátánimádó és nem mellesleg világirányító egyének is. Hogy is tud egy személy ilyen magas fokozatra jutni a szabadkőművesek szervezetében? Kiváltságos, királyi vérrokonság révén.
Kik a célpontok?
Kik is a népirtás valódi célpontjai? Ha valóban az a cél, hogy csökkentsék a Föld bolygó népességének számát, akkor miért nem történik ez?
„Nézzük csak például Afrikát, és más harmadik világbeli országot, ahol nagy számban üti fel a fejét a HIV/AIDS vírus. Azt is vegyük itt figyelembe, hogy az Amerikában élő fertőzöttek 73 százalékban latin és afroamerikai származásúak. A statisztikák szerint az amerikai (fertőzött) meleg férfiak 55 százaléka már elhalálozott. Ez is azt mutatja, hogy a fő cél még mindig a kisebbségek számának csökkentése.”
Nem a teljes emberiség kiirtása a cél, hanem csak bizonyos fajok eltüntetése. Ennek elérésében jó úton haladnak, és a kivitelezés eszköze fantasztikusan működik anélkül, hogy bárkinek is szemet szúrna mi is történik valójában. Az egyik motiváció természetesen a pénz, a profit minél nagyobb hajszolása, de van azonban egy másik motiváló erő is: ez pedig a gonosz démoni indítattás, és a hatalomvágy, ami a Rockefellereket oly nagy mértékben jellemzi.
A Monopoly játék
A klasszikus társasjáték végén egy valaki győz, és visz mindent: házat, tőkét és győzelmet, a játékot visszapakoljuk a dobozba, és eltesszük a következő alkalomra. Ez azonban nem így működik a valós életben. A Földön a Világ Monopoly Játék győztese átrendezheti az egész táblát, és ezt láthattuk az elmúlt évben történni.
Ma nem a nagyhal eszi meg a másik nagyhalat, hanem a gigantikus mega játékos kebelezi be a gigantikus mega játékost a nemzetközi kereskedelem porondján. A kis cégek, melyek előállítják a vitaminokat valójában leányvállalatai a nagy hatalmú világcégeknek. Manapság gigavállalatok mint Warner Lambert vagy Glaxo Wellcom a tulajdonosai a kis cégeknek. Mindenkit felvásárolnak, azért, hogy úgy rendezzék át a díszleteket, ahogy nekik tetszik,illetve ahogy azt az érdekek diktálják.
A denveri reptér épületében van egy sarokkő, melyet a szabadkőművesek állítottak ki az Új Világ Reptéri Bizottság tiszteletére. Van ott egy másik kiállított műemlék is, egy nagy színes falfestmény, mely a már eltűnt emberi fajok emlékének állít tiszteletet. Az előtérben a borzalmas lángnyelveket ábrázoló falifüggöny előtt pedig három nyitott koporsó sorakozik.
Erősítsd az immunrendszeredet
A Cikk forrása : http://worldtruth.tv/chemtrail-flu-have-you-got-it-yet/
Az oldalon találtok még 2 darab angol nyelvű videót.
Fordítás : Vivus
(*) Nem léteznek csodanövények, így a citrom (ahol tájidegen általában vegyszeres is) és a cayenne bors sem az még keverve sem. Minden földrésznek, tájnak megvannak helyi flórájában a megfelelő méregtelenítésre alkalmas növényei.
Lúgosításra legjobb kerülni a savasító ételeket mint a finomított cukrok és a finomliszt - ahogy a cikk is írja. Fontos, hogy kellő mennyiségű folyadékot vegyünk magunkhoz. Lényeges a nyers és főtt ételek arányos, változatos fogyasztása.
Forrás:
http://fogpiszkal-o.blogspot.hu/2014/08/a-chemtrail-infuenza.html
http://biosagok.cafeblog.hu/2014/09/01/chemtrail-infuenza-mar-van/
Az élelmiszeripar trükkjei
“Az ember az Univerzumban,Univerzum!”
– A pénzét és a vagyonát senki, de senki nem viszi a sírba!
1. „A Kapitalizmus = A Parazitizmussal, a mások-, a természetnyakán való élősködéssel! = A nem fenntarthatósággal! = A garantált kipusztulással! – Az emberiség és benne a magyarság, melyik utat választja?!”-V.K.S.
2. „Akkor tiszta és becsületes egy vállalkozás, ha az nem közpénzből-, a dolgozók saját vagyon feléléséből-, kizsákmányolásából-, a természet kizsákmányolásából és tönkretételéből táplálkozik és működik! -V.K.S.”
3. “A gazdag, mindig a természet és a többi ember kárára és rovására gazdag!”- V.K.S.
4. “A Földbolygó és a “Gyümölcsei”,minden rajta élő tulajdonát képezi!”- V.K.S.
5. „Amikor Istennek képzeli magát az ős természettől elszakadt ember, és úgy kezd is viselkedni, abból óriási baj származik: az ő kárára és rovására!”- V.K.S.
6. „A kapitalizmus jellemzője: a Semmiért is lehet milliárdokat kapni, és a Valamiért is lehet semmit adni!” – V.K.S.
7. A titkok és a titkolódzások, a titkosítások, a fejlődés örökös gátjai és akadályai!- V.K.S.
Az titkosít és titkolódzik, akinek nem tiszta a lelkiismerete, aki rosszban sántikál, akinek van mit takargatni valója, mert fél a következményektől és a felelősségre vonástól!
A kapitalizmus, az ember és a természet mértéktelen kizsákmányolása és pusztítása, a rabszolgatartás, a fogyasztói társadalom szemlélet, a pénz és a vagyon „érték”központúsága: ökológiai értelemben és a természet valóságában megbukott a Föld nevű bolygón!
Mindezeken el lehet gondolkodni mindenkinek!
Ébredések - Lázadás
A függőség hatalma és a hatalomfüggőség - TEDx Dr. Máté Gábor
A függőség egyfajta menekülés. Dr. Máté Gábor, a Kanadába emigrált világhírű orvos és író beszél a függőség természetéről kezeltjei, történelmi személyek, valamint saját maga szemszögéből (saját maga munkaholista és vásárlásfüggő volt, ami elsősorban klasszikus zenére irányult).
Mindenféle függőségnek megvan az oka, és a közhiedelemmel ellentétben nem a genetika, és még csak nem is maguk a függőség tárgyai (nem mindenki lesz ugyanis alkoholista, vagy dohányos, miután kipróbálja azokat, és nyilván nem mindenki lesz shopping-függő sem).
A függőség analógiája egyébként érvényes a saját életterünket elpusztító olajfüggőségre, növekedésfüggőségre, és a konzumerizmusra is. A jelenlegi globális játék nyertesei is hatalomfüggők, ill. pénzfüggők. Ezért aztán nem várhatjuk a világ vezetőitől problémáink megoldását; saját magunknak kell megoldanunk azokat.
A 9. BOLYGÓ - TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉK
NIBIRU LÉTEZÉSÉRE...
Mindig sejtettük a létezését, de tudományos bizonyítékot mindeddig nem sikerült produkálni ezzel kapcsolatban. Komoly mítoszok, legendák szólnak róla, félelmetes történetek keringenek a nagyvilágban, amik nem hagyják nyugodni az embert. Közelsége akár globális katasztrófát is okozhat, az emberi civilizáció pusztulását eredményezheti. Sokan hisznek benne, és Halálbolygóként is emlegetik. Ez az a bizonyos bolygó, amink létezését egyelőre még közvetett módszerekkel sikerült már kimutatni, és amiről úgy gondoljuk, joggal feltételezhető, hogy valójában az a Nibiru, ahonnét a sumerok által emlegetett istenek származnak…
Ki volt Mátyás király?
"Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, aki mellé avagy igen kevés, avagy senki keresztyén királyok közül, kik utána voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megocsúsodik érdeme Mátyás mellett s elvész tündöklősége, mint a csillagoknak nap támadásán !!"
- Zrínyi -
"Győzhetetlen Mátyás király”: így nevezték már életében. Ha igaz volt akkor, most még igazabb, mert a szívekben élő uralkodót nem lehet legyőzni, megfoghatatlan és legyűrhetetlen sereggel harcol.
Egyik legnemesebb késői ellenfele, II. József megérezte és bevallotta, hogy a magyarok szívében még mindig Mátyás régi országa él, s ezért nem kell az övé. Hasztalan öltött álruhát s kereste föl alattvalóit, hasztalan törekedett őszintén népei javára, hiába ígérte, hogy el fogja feledtetni Mátyást a magyarokkal: az ígéretet nem tudta beváltani. Pedig Mátyás király nem adott országot és hitet a magyarnak, mint Szent István, nem építette újjá, mint a tatárjárás után IV. Béla. Nem érte el Nagy Lajos hatalmát, sőt minden összeomlott, amit alkotott. Szent Istvánra, az országépítőre mély bizalommal tekint népe, de csak imával tudja elérni. Mátyás király azonban mellette áll bizalmasan és derűsen, álruhában !!
Mi a nyitja mindennek?
Talán csak az, hogy Mátyás király az első modern magyar ember. A magyar középkorból nőtt ki, de az eljövendő századok minden szép emberi vonását kivirágoztatta magában. A nagy Hunyadi-sarjadék politikájának, sikereinek, halhatatlanságának kulcsa: Mátyás, az ember !!
*(Bővebben itt!) Forrás: http://mek.oszk.hu/05900/05982/html/gmkardos0002.html
Hunyadi Mátyás 573 éve született Kolozsvárott (1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) magyar szakrális nagykirály !! Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen mint Mátyás királyt emlegeti. Neve latinul és németül Matthias Corvinus, olaszul Mattia Corvino, szlovákul: Matej Korvín vagy Kráľ Matej, csehül: Matyáš Korvín, horvátul és szlovénül: Matija Korvin, lengyelül: Maciej Korwin, szerbül: Матија Корвин, románul Matei/Matia Corvin. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel !! Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi !!
(Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)
Mátyás, az igazságos!
HUNYADI MÁTYÁS (1458-1490)
I. HATALOMRA JUTÁSA:
V. László király még nagyon fiatal. Hívei a Cillei-Garai bárói liga tagja.
Szembekerülnek Hunyadiakkal. Hunyadi László (Hunyadi János idősebb fia) elfogják, és lefejezik, míg öccsét,
Mátyást fogságban tartják és Prágába szállítják. 1458: V. László hirtelen halála miatt a rendek az országgyűlésen új uralkodót választanak. Szilágyi Mihályt
(Hunyadi János sógora) eléri, hogy Mátyást válasszák meg. Mátyás váltságdíj, és cseh király lányával kötött házassága fejében hazajöhet Magyarországra !!
II. HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA:
A bárókat háttérbe szorította (pl.: Szilágyi Mihályt is), és a köznemesek jogait erősítette meg. Saját híveit (pl.:
Vitézi Jánost, Ernuszt Jánost, Janus Pannonius) nevezi ki a fontos tisztségekbe.
1463: korábbi hívei fellázadnak Mátyás ellen, ennek leverése után változtat a politikáján. Ehhez hozzájárult, hogy
1463-ban egyezséget köt III. Frigyessel a Szent Korona visszaadásáról: Bécsújhelyi szerződés:
Fizet a Koronáért Ha fiú utód nélkül hal meg Mátyás, akkor Habsburgokra száll a trón 1464.03.29-ben hivatalosan is megkoronázzák Mátyás !!
III. ÁLLAMSZERVEZETI REFORMJAI:
1. szakképzett, királytól függő, nemesi vagy polgári származású, állandó tisztviselőket alkalmaz
2. csökkenti a királyi tanács befolyását, átszervezi a kancelláriát, központi bíróságot hoz létre
3. Jövedelem
a) ismételten bevezeti a nemesfém monopóliumot
b) több régi adót megszüntet, mert sokan mentesülnek alóluk
c) bevezeti a füstpénzt: jobbágy-háztartásonként kell fizetni (hasonló a kapuadóhoz, de azt jobbágytelkenként
kell fizetni; nem számított, hogy egy telken hány család élt)
d) a legnagyobb tételt a hadiadó jelenti
Megnövekedett bevételei teszik lehetővé, hogy jól képzett zsoldossereget tartson fenn. Évi 750 ezer arany Ft !!
IV. HADSEREGE:
Zsoldossereg (Fekete Sereg): háború esetén 15000-20000 főből állt, alapját a legyőzött huszita vezér,
Giskra csapatai adták. Mellettük lengyel, német zsoldosok !!
4 fegyvernem: nehézlovasság, könnyűlovasság, gyalogság, tüzérség
Folytatta a török ellen a déli végvárrendszer kiépítését. Ennek külső vonala az Al-Dunától az Adriáig tartott
(Nándorfehérvár, Szabács, Jajca), belső vonalának fontos tagjai: Karán sebes, Lúgos, Temesvár !!
V. HARCAI:
Török ellen: aktív védekező politika esősorban. Uralma kezdetén visszafoglalja a déli végvárakat 1476-ban visszaszerzi Szabácsot, 1479-ben Kinizsi Pál Kenyérmezőnél legyőzi a török sereget. Végül a török szultán, II. Bajezid békét köt vele. Nyugati politika: célja a német-római császári cím megszerzésére Cseh trónt akarja megszerezni (a cseh király az egyik választófejedelem), csak Morvaország lesz az övé, majd elfoglalja Bécset, és 1485-ben ide helyezi át székhelyét !!
VI. MÁTYÁS, A RENESZÁNSZ URALKODÓ:
Jövedelemből támogatja a kultúra fejlesztését. Ezt segítette az is, hogy feleségül vette az itáliai születésű Beatrixot.
Nagy építkezéseket folytat Budán és Visegrádon. Híres a könyvtára: Bibliotheka Corviniana (corvinák) 2500 kötet.
Bevezette a Nápolyi etikettet (kés-villával enni, előzetes bejelentkezés)
HUNYADI MÁTYÁS URALKODÁSA:
Hunyadi János kisebbik fiát 1458-ban választotta az országgyűlés Magyarország királyává. Az ifjú, mindössze 15 éves Mátyás király (1458–1490) már uralkodása kezdetén rendkívül határozottnak bizonyult. Kit fegyverrel, kit furfanggal, kit pénzzel bírt hatalmának támogatására. Néhány év alatt sikerült uralmát megszilárdítania.
Átszervezte, megújította a központi királyi hivatalokat. A királyi hivatalok közül különösen a kancellária töltött be jelentős szerepet. Itt állították ki a királyi okleveleket, s itt készítették elő a rendeleteket, törvényeket. A hivatali munkát Mátyás idején a királyhoz hűséges, fizetett hivatalnokok végezték !!
Mátyás uralmának legerősebb támasza a zsoldossereg volt. A zömében csehekből és lengyelekből álló fizetett sereg létszáma 15–20 ezer fős lehetett. A központi királyi hivatalok és a zsoldoshadsereg fönntartása rengeteg pénzt emésztett fel. Ezért Mátyás ösztönözte az ipar, a kereskedelem és a városok fejlődését. Pártolta az alacsony sorból felemelkedő tehetséges fiatalokat. Mátyás jövedelmének legnagyobb része a jobbágyokra kivetett súlyos állami adókból származott. Az igen magas, évi kb. 700–800 ezer forintos bevétellel Mátyás állama Európa legnagyobb, legerősebb hatalmaihoz közelített. Ezt az összeget a francia vagy a spanyol király bevétele is csak kevéssel haladta meg !!
MÁTYÁS KÜLPOLITIKÁJA:
A jól kiképzett katonákat Mátyás négy fegyvernemre osztotta: könnyű- és nehézlovasság, gyalogság, tüzérség.
A később „fekete seregnek” nevezett haderőt vasfegyelem tartotta össze !!
A törökök kisebb csapatai Mátyás megválasztása után is gyakran be-betörtek az országba. Az uralkodó hadai sikerrel verték vissza ezeket a támadásokat. Mátyás ugyanakkor úgy látta, hogy a török balkáni uralmának megtöréséhez Magyarország ereje nem elegendő.
Ezért a nagyobb támadó hadjáratok helyett inkább a végvárrendszert erősítette.
A déli végvárvonal az ő uralkodása alatt érte el a legnagyobb kiterjedését.
Mátyás hadjáratokat vezetett Csehországba, Sziléziába, Ausztriába.
Egy időre még Bécset is sikerült elfoglalnia. Hódításaival Magyarországot Közép-Európa egyik legjelentősebb hatalmává tette. Fő célját, a német-római császári trón megszerzését azonban nem sikerült elérnie !!
MÁTYÁS, A TUDOMÁNYOK ÉS A MŰVÉSZETEK PÁRTOLÓJA
1. Mátyás király könyvtárának két gyönyörű darabja. Miért szép a jobb oldali képen látható kötéstábla?
Mátyás király bőkezűen támogatta a tudományokat és a művészeteket.
Budai és visegrádi palotáját külföldi mesterek építették át új, reneszánsz stílusban. Híres könyvtárában gyönyörűen festett, selyembe, bársonyba, bőrbe kötött kéziratos könyvek, kódexek sorjáztak. Ezeket a drága könyveket a Hunyadiak hollós címere díszítette, ezért nevezték corvináknak (korvina, corvus = holló).
Mátyás idején kezdte meg működését az első magyar nyomda. A király reneszánsz udvara vonzotta a külföldi, főleg olasz tudósokat, írókat, költőket. A királyi udvar a korabeli európai művészet egyik központja lett !!
Összegzés:
Mátyás király a 15. század második felében uralkodott. Erős királyi hatalmat épített ki.
A török elleni védelem érdekében megerősítette a déli végvárrendszert.
Hódításaival Magyarországot Közép-Európa jelentős hatalmává tette.
Udvara az európai művészetek egyik központja lett !!
A szabadság rabszolgái.
A különböző történelmi korszakok sosem egyik napról a másikra következtek be, mindig egy folyamat előzte meg őket, ami aztán szépen lassan elvezetett egy minőségileg új, más vagy részben más irányelveket hangsúlyozó társadalmi berendezkedés felé.
Nemrég olvastam egy írást, amelyben egy unoka kérdezgette a nagymamáját arról, hogy a náci Németország hogyan alakult ki és leginkább, hogy engedhették meg elszabadulni azt az ideológiát, ami tömegek szabadságjogait korlátozta nagy mértékben, és amelynek háborús gépezete milliókat temetett maga alá végérvényesen. A nagymama válasza egyszerű volt és teljesen érthető: "nem egyik napról a másikra történt..." Fokozatosan, alattomosan aknázta alá a politika és a propaganda az emberek mindennapi életét...
A 21. század hajnalán bizonyos értelemben "szabad az információ". Ez azt jelenti, hogy minden háztartásban jelen van az internet, nevetséges áron kínálják a könyvtárbérletet, szinte bármilyen tudásanyaghoz pár percen belül hozzájuthatunk. Egy ilyen korszakban nem lenne meglepő, ha feltalálók, polihisztorok, nagy gondolkodók lepnék el a Földet. Tudom, nem tanítják az iskolában, de bármi lehetsz, csak akarnod kell!
Ennek ellenére az emberiség nem csinál mást, mint "benzint csapol, hamburgert árul, vagy nyakkendős rabszolgának áll"...
A propaganda nyughatatlan, folyamatos és túlontúl hatásos. Ördögien kieszelt terv, aminek hatására saját magunk kérjük "foglárainktól", hogy a karajainkra szoruló bilincs kulcsát minél messzebbre hajítsák.
Nézzük mit is kapunk cserébe!
Fogyassz, fogyassz fogyassz!
A vezényszó, amelynek hatására az emberiség költekezési szokásai szépen lassan megváltoznak és hátborzongató méreteket kezdenek ölteni.
"Dobd el, ami csak kicsit is rossz! Ne javítsd meg! Vegyél újat, hisz olcsó!" Reklámok parancsaira szinte mindenki többet vásárol, mint amennyit megengedhetnek magának. A bankhitelek észrevétlenül kezdik végérvényes rabszolgasorsba taszítani az emberiség életszínvonal-hajhászóit. Csak itthon 5 év alatt a négyszeresére nőtt az eladósodott emberek száma, de nem csak Magyarország jár élen ebben a kérdésben.
Végtére is, mi mással lenne ellenőrizhetőbb, kontrollálhatóbb az ember mint a pénz által? Értéktelen papírdarabkákért és fiktív számjegyekért dolgozunk, amik hónap elején (jobb esetben) megjelennek az elektronikus számlaegyenlegünkön.
Háborúk
A háború lényege a pusztítás, nem szükségszerűen az emberi életek kioltása, hanem az emberi munka termékeinek a megsemmisítése, továbbá a társadalom feletti kontroll fenntartása és fokozása. A háborúk, fegyveres és etnikai villongások, mindig és minden esetben általánosítással kezdődnek. Tehát ha öt, tegyük fel afganisztáni merénylő pokolgépet robbant egy stratégiailag fontos amerikai területen akkor a cikkek kövér szalagcímei arról fognak szólni, hogy az "AFGÁNOK" merényletet követtek el. Értjük ugye?
Egyáltalán nem biztos, hogy a teljes afgán közvélemény egyezik a merénylők gondolkodásával. Lehet, hogy teljesen szemben áll azzal. Ezzel nagy mértékben sikerül manipulálni a közvéleményt és észre sem vesszük, de egyik pillanatról a másikra változik meg a közvélekedés adott népcsoportról és pillanatok kérdése, hogy a közvélemény szentesíti a "szent háborút" adott népcsoport, vagy ország ellen. Tehát a lényeg nem más, mint a tálalás:
A hamis zászló technikája, avagy fogd rá a nyuszira!
Ez nem jelent mást, mint egy precedens értékű ügy, ("casus belli"- azaz háborús ürügy) szándékos, előre kitervelt végrehajtása, amit később annak az országnak a számlájára írnak, ami ellen politikai, vagy anyagi érdekekben kívánnak fegyveresen fellépni. Van pár példa erre a közelmúltban ugye?
TV / Nézz tévét, lehetőleg minél többet!
Ez az a készülék, ami minden háztartásban fellelhető, és a leghatásosabb szócsöve a regnáló társadalmi rendszer propagandagépezetének. Ezen keresztül jut el minden háztartásba a vezényszavak garmadája, amiket hosszútávon sulykolnak az emberbe, aki még ha az elején tiltakozik is, végül elhiszi az erőltetett maszlagot. Szinte minden reklámban, vagy fontos tudósításban megjelennek az úgynevezett "szakértők", akik az adott témában a tudományos álláspontot hivatottak képviselni. Így olajozottan működik a hatalom meggyőző ereje.
Az "intelligens mosóport", a fogkrémeket, a bankkölcsönöket is "szakértők" ajánlják. Márpedig, ha maga Vágó István, aki egy széles látókörű, kiemelkedő lexikális tudással rendelkező ember ajánlja elhisszük, hogy nem csalódhatunk a felkínált termékben. "Szakértőket" kérdez meg a híradó riportere, akik magabiztosan hirdetik, hogy hogyan KELL vélekednünk az adott témáról. Korábban írtam már a tekintélyek szerepéről. Unalmasak a balesetekről szóló tudósítások? Azért töltik meg vele a híradót, hogy elhidd: neked jó, veled nem történt ilyen, te biztonságban vagy. Elterelik a figyelmet a leginkább fojtogató társadalmi problémákról olyan hírekkel, amik bár érzelmileg megérintenek semmi fontosat nem közölnek. Lehet, hogy ma is valahol épp pandák születtek...Aludj szépen tovább!
Mérgező élelmiszerek
"Az vagy, amit megeszel és azzá válsz, amit gondolsz".
Teljes mértékben igaz. A gondolat, minél gyakoribb és erősebb, annál nagyobb eséllyel "kocsonyásodik" anyaggá. Az sem mindegy, hogy milyen minőségű üzemanyagot és kenőolajat töltesz az autódba ugye? Az embernek kétféle táplálékra van szüksége: az egyik szellemi, a másik pedig fizikai táplálék. Mindkettő kielégítésre szorul és ezek minősége egyáltalán nem mindegy. Az ízek (tudom furcsán hangzik elsőre) MÉRGEK. Színező, ízesítő, tartósítószerek garmadája található a bolti termékekben, amire nem biztos, hogy teljes mértékben fel van készülve az emésztőrendszerünk. Az emésztésünk képességeinek alakulása egy hosszútávú evolúciós folyamat része. Nem biztos, hogy képes a szervezetünk mindent lebontani, vagy kiválasztani.
Ezt (ne) vedd be! - Gyógyszeripar
A görög "pharmacon" szónak két jelentése is van. Az egyik gyógyszert jelent, a másik pedig mérget. A kettő közötti különbség az adott kemikália alkalmazásának mennyiségében keresendő.
Arisztotelész szerint "az első kupa bor az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a mámoré a negyedik pedig a gyalázaté..." Észrevettük, hogy mennyi gyógyszerreklámot sugároznak a tv-ben? Néha 2-3 ilyen témájú reklám is követi egymást. Vedd csak be, ez AZONNAL elmulasztja! A tüneti kezelésben élen jár a gyógyszeripar, csak a probléma valódi forrását nem tudják megszüntetni a rengeteg tablettával. Ellenben tonnaszámra állítják elő azt a mérget, amiről persze bárki megkérdezheti "kezelőorvosát, gyógyszerészét..."
Megfigyelés
A propaganda vezérszavai hatására szépen lassan elhisszük, hogy nagy veszély fenyeget, hogy nem vagyunk biztonságban. Mivel mindenki biztonságra törekszik (mert egyszerűen "így vagyunk összerakva"), ezért önként és dalolva vetjük alá magunkat a globális kontrollnak. Mindezt csak azért, hogy szíveskedjenek megvédeni! Hogy kitől, azt igazából nem is igazán tudjuk... Gondoljunk csak bele, mennyire lenne kézzel fogható a szabadságjogaink csorbulása és privát szféránk korlátozódása, ha minden egyes telefonbeszélgetés, sms, internetes kommunikációnk szövegét egy mellettünk ülő kormánybiztosnak kellene átadnunk ellenőrzésre?
Ez történik most is, csak azzal a különbséggel, hogy nem ül mellettünk az említett személy, mégis tudom, hogy a leírtakban szerepel olyan "kulcsszó" amire, hogy úgy mondjam: "ugranak a robotok". Ilyen jellegű "szűrők" működnek minden internetes kommunikációs platformon. Ugye nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy a mobiltelefonok követhetőek és lehallgathatóak, még kivett akkumulátorral is? Be és kikapcsolt állapotban is képesek a beépített kamerákon keresztül megfigyelni akárkit, aki az úgynevezett "kockázatelemzésen" egy kicsit magasabb pontszámot kapott...
A szabadság rabszolgái
A szabadságunk nem több csupán, mint jól felépített illúzió.
Úgy érezzük bármit és bármikor megtehetünk, közben elfelejtjük, hogy csak kizárólag az előzetesen belénkplántált szuggesztiók és társadalmi parancsok szerint működik mindez. Előre kitervelten nem jutunk egyről a kettőre, hiába dolgozunk egyre többet. A tévé elhitette velünk, hogy egy nap filmsztárok, rocksztárok, legfőképp gazdagok és boldogok leszünk, de mára kezdünk rádöbbenni, hogy ennek a fele sem igaz.
Termékeket fogyasztó termékek lettünk, akik jól felhasználhatóak
az új világrend háborúiban és gazdasági körforgásában. Folyamatos megfigyelés alatt állunk annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük a fennálló társadalmi rendet és nehogy valamilyen módon is beavatkozzunk a hatalom terveibe. Közben szépen lassan elfelejtjük, hogy a legnagyobb változások mindig a fejekben kezdődtek el, vertek gyökeret és képesek voltak olykor megváltoztatni egy egész világ gondolkodásmódját.
Link:
http://www.kontrollblog.com/2013/08/a-szabadsag-rabszolgai.html
Forrás: www.kontrollblog.com
Világunk Titkai - Atlantisz, az eltűnt világ
Hagyaték - Vérrel pecsételt szerződés -
A Magyar nemzet születése
Az iskoláztatás rejtett programja.
„A tanítás nem eredményez tanulást” / Nem normális, hogy a
gyerekek úgy görcsölnek, mint a felnőttek!
Gyanítom, nem mindenki tudja a hallgatóságból, hogy ki vagyok, vagy hogy miért hívtak meg önök előtt beszédet tartani. Végül is sosem írtam könyvet az iskoláztatásról vagy az iskolamentes oktatásról (unschooling), sőt még csak cikket sem. Neveztek már sok mindennek: futuristának, bolygófilozófusnak, marsi antropológusnak. Nemrégiben kultúrakritikusként mutattak be egy közönségnek, és azt hiszem, ez a legtalálóbb kifejezés. Amint tapasztalni fogják, mai beszédemben megkísérlem kultúránk és fajunk történelmének nagyobb összefüggéseibe helyezni az iskoláztatást és az iskolamentes oktatást.
Azok kedvéért, akik nem ismerik a munkáimat, először is elmondom, hogy mit értek a „mi kultúránk” alatt. Nem terhelem önöket meghatározásokkal, hanem inkább bemutatok egy ismérvet, amelyet bárhol a világon alkalmazhatnak. Ha a világban valahol hét lakat alatt tartják a táplálékot, és az ott élő embereknek dolgozniuk kell a megszerzéséért, akkor önök a mi kultúránk emberei között vannak. Ha azonban esetleg Brazília vagy Új-Guinea belsejében vannak egy őserdőben, akkor azt fogják tapasztalni, hogy nincs hét lakat alatt a táplálék. Egyszerűen ott van szabadon, és vehet belőle bárki, aki csak akar. Egy miénktől gyökeresen eltérő kultúrához tartoznak az arrafelé élők, akiket gyakran őslakosoknak, kőkori embereknek, vagy törzsi embereknek neveznek.
Először az 1960-as évek elején kezdtem kultúránk sajátságaira figyelni, amikor elhelyezkedtem az oktatási anyagok akkori élvonalbeli kiadójánál, a Science Research Associatesnél. A húszas éveim közepén jártam, és ugyanolyan teljesen szocializálódott ember voltam, mint bármelyik szenátor, buszvezető, mozicsillag vagy orvos. A világegyetemről és benne az emberiség helyéről vallott alapvető felfogásom rendíthetetlen volt, és teljesen bevett.
Csakhogy feszültségekkel teli időket éltünk akkoriban, bizonyos módon még a mainál is feszültségekkel telibbet. Manapság sokan tudatában vannak, hogy az emberi élet könnyen veszélyben lehet, ám ez a veszély valamiféle homályosan meghatározott jövőben van, húsz, ötven vagy száz évnyire. A hidegháborúnak azokban a leghidegebb napjaiban viszont mindenki azzal a tudattal élt, hogy szó szerint bármelyik pillanatban figyelmeztetés nélkül bekövetkezhet egy atomholokauszt. Gyakorlatilag csak egy gombnyomás választott el tőle.
Az emberi élet nem hunyna ki egészen egy ilyen holokausztban. Bizonyos módon ennél is rosszabb lenne a helyzet. Néhány órán belül nemcsak a kőkorszakban találnánk magunkat, hanem a szinte teljes tehetetlenség állapotában is. Elvégre a kőkorszakban az emberek tökéletesen jól éltek élelmiszeráruházak, bevásárlóközpontok, vaskereskedések nélkül is, és mindazon bonyolult rendszerek nélkül, amelyek gondoskodnak arról, hogy ezek a helyek tele legyenek a számunkra szükséges cikkekkel. Pár óra leforgása alatt zűrzavar és anarchia törne ki városainkban, és a létszükségleti cikkek mindörökre eltűnnének az áruházak polcairól. Napokkal később mindenütt éhínség lenne.
Az életben maradtak nem ismernék a kőkorszaki ember számára magától értetődő készségeket – a saját környékükön termő ehető és ehetetlen növények megkülönböztetésének képességét, a vadállatok becserkészésének, megölésének, valamint húsuk elkészítésének és tartósításának képességét, és a legfontosabbat: a környezetükben található anyagokból való eszközkészítés képességét. Önök közül hányan tudnak irhát pácolni? Kötelet készíteni nyersanyagokból? Követ pattintani? Hát még fémet olvasztani nyers ércből. Az évezredek során kifejlődött mindennapos kőkorszaki készségek elvesznének.
Mindezt nyíltan elismerték azok az emberek, akik egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy olyan életet élünk, amilyet az embernek az idők kezdetétől fogva szántak; akik egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy a gyerekeink pontosan azt tanulják az iskolákban, amit tanulniuk is kell.
Az SRA-nál megbíztak egy új, nagy matematikai programon való munkával, amelyen már jó pár éve dolgoztak Clevelandben. A munkám első évében készültünk kiadni az óvodásoknak és az első osztályosoknak szóló programot. A második évben a másodikasoknak szóló programot, a harmadikban a harmadikasoknak szólót, és így tovább. Az óvodásoknak és első osztályosoknak szóló programon dolgozva észrevettem valami igazán figyelemre méltót. Ezekben az osztályokban a gyerekek az idejük nagy részében olyasmit tanulnak, amit senki sem tud nem megtanulni, aki kultúránkban nő fel. Például megtanulják az elsődleges színek nevét.
Hűha, képzeljék csak el, hogy hiányoznak az iskolából aznap, amikor a kék színt tanulják. Életük hátralevő részében azon tűnődnének, milyen színű is az ég. Megtanulják megmondani az időt, megtanulnak számolni, összeadni és kivonni, mintha legalábbis e kultúrában bárki elmulaszthatná a megtanulásukat. És persze megkezdik az olvasás elsajátítását. Ingoványos talajra lépek ugyan, de javaslok egy kísérletet. Vegyünk 30 gyereket két osztályra bontva, tanítsuk őket egyformán, kapják ugyanazokat a tankönyveket az iskolai évek alatt, ám az egyik osztályt egyáltalán ne tanítsuk olvasásra, a másikat pedig tanítsuk a szokásos módon.
Nevezzük Quinn-sejtésnek amit most mondok: a tizenkét év végén mindkét osztályban egyformán tudnak majd olvasni. Azért merek biztosan előállni ezzel a sejtéssel, mert a gyerekek végső soron ugyanúgy tanulnak meg írni, ahogy beszélni: úgy, hogy olvasó emberek társaságában vannak, és képesek akarnak lenni arra, amire ezek az emberek képesek.
Ekkoriban jutott eszembe a következő kérdés: Ahelyett, hogy két-három évig olyasmikre tanítjuk a gyerekeket, amiket amúgy is elkerülhetetlenül megtanulnak, miért nem olyasmikre tanítjuk inkább őket, amiket amúgy nem feltétlenül fognak megtanulni, és amiket abban a korban éppenséggel még élveznének is? Például a csillagok alapján való tájékozódást. A bőrcserzést. Az ehető és ehetetlen dolgok megkülönböztetését. Hajléképítést az elejétől kezdve. Szerszámkészítést nyersanyagokból. Kenukészítést. Az állatok nyomának követését – mindazokat az elfeledett ám még ma is értékes képességeket, amelyekre valójában a civilizációnk épül.
Persze senkinek sem kellett elmondanom az ötletemet, hogy tudjam, miként fogadnák. Teljesen szocializálódott emberként én magam is meg tudtam magyarázni, hogy miért egészen őrült ötlet ez. Azt az életmódot folytatjuk, amelyet az idők kezdetétől az embereknek szántak, és a gyerekeinket éppen erre az életre készítettük fel. Az előttünk élt emberek vademberek voltak, épp csak nem barmok. Akik továbbra is úgy élnek, mint őseink, azok vademberek, épp csak nem barmok. Jó, hogy a világ megszabadult tőlük, és jól tettük, hogy az utolsó szálig megszabadultunk tőlük, no meg a nevetségesen primitív képességeiktől.
Az iskolákban felkészítettük a gyerekeinket, hogy bátran lépjenek ki az egyetlen teljesen emberi életbe, amely valaha is létezett ezen a bolygón. Az iskolában szerzett képességek nemcsak sikert hoznak nekik, hanem mély személyes beteljesülést is minden szinten. Mit számított az, hogy egész életükben csupán valami agyat bénító gyári munkát végeztek? Tudtak mondatot elemezni! El tudták magyarázni a különbséget Petrarca és Shakespeare szonettjei között!
Tudtak négyzetgyököt vonni! Be tudták bizonyítani, hogy miért egyenlő a derékszögű háromszög átfogójának négyzete a befogók négyzetének összegével! Tudtak verset elemezni! El tudták magyarázni, hogyan fogadja el a kongresszus a törvényjavaslatokat! Minden valószínűség szerint fel tudták vázolni az amerikai polgárháború gazdasági okait.
Olvasták Melville-t és Shakespeare-t, miért ne olvasnák hát el most Dosztojevszkijt és Racine-t, Joyce-t és Beckettet, Faulknert és O'Neillt? A polgári oktatás – óvodától a 12. osztályig – persze mindenek fölött felkészítette a gyerekeket, hogy szerepüket teljesen ellátni képes résztvevői legyenek a mi nagyszerű civilizációnknak. Az érettségi-osztó ünnepséget követően készen álltak magabiztosan lépdelni bármilyen cél felé, melyet kitűztek maguk elé.
Természetesen akkoriban (ahogy most is) mindenki tudta, hogy a polgári oktatás nem vitt véghez ilyesmit. Akkoriban – ahogy most is – úgy látták, hogy valami különös baj van az iskolákkal. Csődöt mondtak e csábító ígéretek valóra váltásában – rettenetes csődöt. Hát igen, a tanárokat nem fizették meg eléggé, úgyhogy mi mást várhat az ember? Fölemeltük a tanárok fizetését – újra meg újra meg újra –, és az iskolák még mindig csődöt mondtak. Hát igen, mi mást várhat az ember? Az iskolák rozzantak voltak, világítás nélküliek és hervasztóak. Újakat építettünk – tízezernyit, százezernyit –, és az iskolák még mindig csődöt mondtak. Hát igen, mi mást várhat az ember?
A tananyag ósdi volt és használhatatlan. Korszerűsítettük a tananyagot, minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy használhatóvá tegyük – és az iskolák még mindig csődöt mondtak. Akkoriban – ahogy most is – minden héten olvasni lehetett valami okos új ötletről, amely biztosan „rendbe hozza” az iskoláinkat, bármi bajuk legyen is: nyitott osztályterem, csoportban tanítás, vissza az alapokhoz, több házi feladat, kevesebb házi feladat, semennyi házi feladat – fel sem tudnám sorolni mindet. Száz meg száz ilyen okos ötletet valósítottak meg – ezernyit –, és az iskolák még mindig csődöt mondtak.
Kultúránkban minden médium azt mondja nekünk, hogy az iskolák azért vannak, hogy felkészítsék a gyerekeket a sikeres és embert beteljesítő életre a civilizációnkban (és ezért csődöt mondanak). Ez vitathatatlan, ez kétségtelen, ez kérdéses sem lehet. Az Izmaelben azt írtam, hogy Kultúra Anya hangja szól hozzánk minden cikkből az újságokban és folyóiratokban, minden filmből, minden prédikációból, minden könyvből, minden szülőből, minden tanárból, minden iskolaigazgatóból, és azt mondja az iskolákról, hogy azért vannak, hogy felkészítsék a gyerekeket a sikeres és embert beteljesítő életre a civilizációnkban (és ezért csődöt mondanak).
Ha kilépünk a kultúránkból, ez a hang többé nem tölti be a fülünket, így aztán feltehetünk néhány új kérdést. Mi van akkor, ha az iskolák nem mondanak csődöt? Mi van akkor, ha pontosan azt teszik, amit valójában várunk tőlük – ám amit nem kívánunk megvizsgálni és bevallani?
Rendben van, az iskolák elég rosszul készítik fel a gyerekeket a civilizációnkbeli sikeres és embert beteljesítő életre, de miben kiválóak? Nos, először is remekül távol tartják a fiatalokat a munkaerőpiactól. Nem lesznek tizenkét vagy tizennégy évesen bérből és fizetésből élők, hanem továbbra is csak fogyasztók maradnak – és több milliárd dollár értékű árut fogyasztanak a szülők munkával megkeresett pénzén.
Képzeljék csak el, mi történne a gazdaságunkkal, ha az iskolák hirtelen becsuknák kapuikat. Ötvenmillió aktív fogyasztó helyett hirtelen ötvenmillió munkanélküli fiatalunk lenne. Teljes gazdasági katasztrófa lenne ez.
Természetesen egészen más volt a helyzet kétszáz évvel ezelőtt, amikor még elsősorban agrártársadalom voltunk. A fiatalok az elvárásnak és a szükségnek megfelelően tíz-tizenkét éves korukban munkásokká váltak. A tömegek számára tökéletesen megfelelőnek tartották a négy-, öt- vagy hatosztályos oktatást. A társadalom jellegének változása miatt azonban kevesebb fiatalra lett szükség a gazdaságokban, és a gyermekmunka elleni törvények beiktatását követően hamarosan lehetetlen volt gyárakban dolgoztatni a tíz-tizenkét éveseket.
Gondoskodni kellett arról, hogy ne legyenek az utcán – hol is lennének jobb helyen, mint az iskolában? Természetesen új anyagokat kellett a tananyagba illeszteni, hogy legyen mivel eltölteni az időt. Nem nagyon számított, hogy mi legyen az. Jegyezzék meg mindegyik állam fővárosának nevét. Jegyezzék meg, hogy melyik államnak mik a fő termékei. Tanulják meg, milyen lépcsőkön megy át egy törvényjavaslat a Kongresszusban. Senkit sem érdekelt, hogy a gyerekek tudni akarták-e mindezt, vagy szükséges-e tudniuk – vagy hogy valaha is szükséges lesz-e.
Senki nem volt kíváncsi rá, vagy soha senki nem vette a fáradságot, hogy kiderítse, vajon a tananyaghoz adott anyagokat megjegyezték-e. Az oktatók nem akarták tudni ezt, és valójában mi különbséget jelentett volna? Nem számított, hogy amint megtanulták, rögtön el is felejtették őket. Elment vele valamennyi idő. A törvény kimondta, hogy mindenkinek nélkülözhetetlen a nyolcosztályos oktatás, így a tananyagok készítői anyagot szolgáltattak a nyolcosztályos oktatáshoz.
A gazdasági világválság alatt égetően fontos lett, hogy a fiatalokat a lehető legtovább távol tartsák a munkaerőpiactól, így aztán kiderült, hogy minden polgár számára nélkülözhetetlen a tizenkét osztályos oktatás. Ezúttal sem nagyon számított, hogy miféle anyaggal töltik el az időt, feltéve, hogy némileg elfogadható az az anyag. Tanuljanak meg verset elemezni, még akkor is, ha felnőttként soha többé nem olvasnak egyetlen verset sem.
Olvassanak el egy nagyszerű klasszikus regényt, még akkor is, ha felnőttként soha többé nem olvasnak el egyet sem. Tanuljanak világtörténelmet, még akkor is, ha egyik fülükön bemegy, a másikon meg ki. Tanulják meg az euklédeszi geometriát, még akkor is, ha két évvel később egyetlen tételt sem tudnak bebizonyítani – akkor sem, ha az életük múlik rajta. Mindezt és sok-sok más dolgot persze azzal igazoltak, hogy hozzájárulnak a sikerhez és a gazdag beteljesüléshez, melyet ezek a fiatalok majd felnőttként megtapasztalnak. Kivéve persze, hogy nem így volt. Csakhogy erről senki sem akart tudni.
Senkinek sem jutott volna eszébe az érettségi után öt évvel levizsgáztatni ezeket a fiatalokat, hogy kiderüljön, mennyi minden maradt meg bennük. Senkinek sem jutott volna eszébe megkérdezni tőlük, hogy valójában mennyi hasznát vették a tananyagnak, vagy hogy mennyiben járult hozzá sikerükhöz és emberi beteljesülésükhöz. Mi értelme lenne az oktatásuk értékelésére kérni őket? Végül is mit tudtak ők arról? Ők csak érettségizők voltak, nem pedig képesített nevelők.
A második világháború végén senki sem tudta, hogyan alakul majd a gazdasági helyzet. A hadiipar eltűnésével az ország vajon visszazuhan a háború előtti gazdasági válságba? Kezdte az a hír járni, hogy a polgári oktatásnak igazából magában kellene foglalnia négy évnyi egyetemet is. Mindenkinek egyetemre kellene járnia. A gazdaság további növekedése hatására azonban engedni kezdtek ebből az elvárásból. Négy év egyetem bizonyára jót tesz az embernek, ám nem volt része a polgári oktatásnak, amely végül is tizenkét osztályos maradt.
A háborút követő jó esztendőkben gyakran több álláshely volt, mint rendelkezésre álló dolgozó, s ekkoriban kezdték úgy látni, hogy az iskoláink kudarcot vallanak. Kapósak voltak az ügyes munkások, és világosan látszott, hogy az iskolából kikerülő gyerekek nem sokkal tudtak többet a száz évvel korábbi hatodikas végzősöknél.
„Átvettek” mindent, amit az idő eltöltésére a tananyaghoz adtak: verseket elemeztek, mondatszerkezetet ábrázoltak, tételeket bizonyítottak, egyenleteket oldottak meg x-re, átrágták magukat sok ezer oldalnyi történelmen és irodalmon, rengeteg irodalmi dolgozatot írtak, ám többnyire szinte semmi sem maradt meg bennük mindebből – és mi hasznuk lett volna abból, ha megmarad? Üzleti szempontból ezek az érettségizők alig ütötték meg a foglalkoztatáshoz szükséges szintet.
Persze akkorra a tananyag már szentírással ért fel, és túl késő volt beismerni, hogy a programot sosem arra tervezték, hogy hasznos legyen. A nevelők a következőt válaszolták az üzleti köröknek: „Többet kell adnunk a gyerekeknek ugyanabból – több elemezendő verset, több ábrázolandó mondatot, több bizonyítandó tételt, több megoldandó egyenletet, több elolvasandó történelmet és irodalmat, több irodalmi dolgozatot, és így tovább.” Senki sem akarta bevallani, hogy a programot a fiatalok munkaerőpiactól való távol tartására hozták létre – és hogy ebben legalább átkozottul remek munkát végzett.
A fiatalok távol tartása a munkaerőpiactól azonban csak a felét teszi ki az iskolák remek munkájának. Az őslakosoknál – a törzsi társadalmakban – a gyerekek tizenhárom-tizennégy éves korukra befejezik azt, amit mi a saját nézőpontunkból „oktatásnak” neveznénk. Készen állnak az „érettségire” és a felnőtté válásra. Ezekben a társadalmakban ez azt jelenti, hogy 100%-ig képesek az életben maradásra. Az öregek egy csapásra mind eltűnhetnének, s akkor sem lenne zűrzavar, anarchia és éhínség e fiatal felnőttek között. Minden nehézség nélkül képesek lennének folytatni az életüket. A szülők képességei és technikái közül semmi sem veszne el. Ha úgy akarnák, egészen függetlenül élhetnének attól a törzsi szerkezettől, amelyben fölnevelték őket.
Tőlünk azonban mi sem áll távolabb, mint hogy a gyerekeink képesek legyenek a társadalmunktól függetlenül élni. Nem akarjuk, hogy az érettségizők 100%-ig képesek legyenek az életben maradásra, mert akkor megtehetnék, hogy kiszállnak a mi kis gondosan felépített gazdasági rendszerünkből, és azt teszik, amihez csak kedvük van. Nem akarjuk, hogy azt tegyék, amihez csak kedvük van; azt akarjuk, hogy pontosan két választásuk legyen (feltételezve, hogy nincs saját vagyonuk): Szerezzenek állást, vagy menjenek egyetemre.
Nekünk mindkét választás megfelel, mert szükségünk van állandó utánpótlásra kezdő dolgozókból, emellett szükségünk van orvosokra, ügyvédekre, fizikusokra, matematikusokra, pszichológusokra, geológusokra, biológusokra, iskolai tanárokra, és így tovább. A polgári oktatás mindezt szinte maradéktalanul teljesíti. Az érettségizők kilencvenkilenc egész kilenc tized százaléka e két lehetőség közül választ.
És meg kell jegyeznünk, hogy az érettségizőink garantáltan kezdő dolgozók. Azt akarjuk, hogy a létra legalsó fokát kelljen megragadniuk. Mi értelme lenne olyasmire tanítani őket, ami lehetővé tenné, hogy a létra második vagy harmadik fokát ragadják meg? Azokra a fokokra az idősebb testvéreik kapaszkodnak fel. És ha az idei érettségizők a második vagy harmadik fokot ragadnák meg, akkor ki végezné el a munkát legalul? A dolgozókat fölvevő üzletemberek folyton arról panaszkodnak, hogy az érettségizők semmit sem tudnak, gyakorlatilag semmilyen hasznos készségre nem tettek szert. Valójában azonban hogyan is lehetne ez másként?
Amint látják, az iskoláink nem mondanak csődöt, csak éppen olyasmiben érnek el sikert, amit nem vagyunk hajlandók észrevenni. Nem hibája a rendszernek, hanem jellegzetessége, hogy olyan érettségizőket állít elő, akiknek nincsenek készségeik, akik nem képesek életben maradni, és akik kénytelenek dolgozni vagy éhezni. A rendszernek ezt kell tennie ahhoz, hogy a dolgok továbbra is úgy menjenek, ahogyan most mennek.
Az iskoláztatás szükségességét támasztja alá a kultúra két állandósult mítosza. Az első és legártalmasabb szerint a gyerekek nem hajlandók tanulni, hacsak nem kényszerítik rá őket – az iskolában. Része magának a gyerekkor mítoszának, hogy a gyerekek utálják a tanulást, és minden áron igyekszenek elkerülni. Természetesen akinek van gyereke, az tudja, micsoda képtelen hazugság ez. A gyerekek csecsemőkoruktól kezdve a világ legfantasztikusabb tanulói. Ha egy négy nyelvet beszélő családban nőnek fel, akkor három-négy éves korukra négy nyelven fognak beszélni – egyetlen iskolában töltött nap nélkül, pusztán a családtagjaik közt időzve, mert borzasztóan szeretnék, ha képesek lennének arra, amire a családtagjaik.
Akinek van gyereke, az tudja, hogy milyen fáradhatatlanul kíváncsiak. Amint képesek kérdezni, szüntelenül kérdezősködnek, gyakran az őrületbe kergetve szüleiket. Kíváncsiságuk kiterjed mindenre, amit el tudnak érni, ezért van az, hogy a szülők hamarosan jó magasra tesznek – és ha lehet, hét lakat alá zárnak – mindent, ami törékeny, veszélyes, vagy nem gyerek kezébe való. Mind ismerjük a gyerekbiztos kupakokról szóló vicc igazságát: ez az a fajta, amelyet csak a gyerekek tudnak kinyitni.
Akik azt hiszik, hogy a gyerekek ellenállnak a tanulásnak, azoknak a leghalványabb fogalmuk sincs arról, hogy miként is fejlődött ki az emberi kultúra. A kultúra nem más, mint az egyik nemzedékről a következőre hagyott tanult viselkedések és információk összessége. Az evés vágyát nem a kultúra közvetíti, ám az ehető táplálék felleléséről, összegyűjtéséről és feldolgozásáról szóló tudást igen.
Az írás feltalálása előtt egyszerűen elveszett minden, amit egy nemzedék nem adott tovább – lett légyen az egy módszer, egy dal, a történelem egy részlete. Az őslakosok körében – azoknál, akiket még nem pusztítottunk ki – rendkívül teljes a tudás közvetítése, de persze nem 100%-ig teljes. Mindig lesznek olyan hétköznapi személyes történetek, amelyeket az idősebb nemzedék magával visz a sírba. A létfontosságú dolgok azonban nem vesznek el.
Abból adódik ez, hogy a tanulás vágya éppen úgy bele van drótozva a gyerekekbe, ahogyan a szaporodás vágya a felnőttekbe. Genetikus dolog. Ha létezett valaha olyan emberfaj, amelynek gyerekeit természetük nem hajtotta tanulásra, akkor már rég eltűnt, mert nem lehetett kultúrahordozó.
A gyerekeket nem kell ösztönözni, hogy megtanuljanak mindent a körülöttük levő világról; a természetük már eleve hajtja őket, hogy megtanulják. Az őslakosoknál a gyerekek a serdülőkor kezdetére mindig megtanulnak mindent, amire felnőttként szükségük lesz.
Gondoljanak erre a következőképpen. Az ember biológiai óráján általánosságban két ébresztő van beállítva. Amikor születéskor megszólal az első ébresztő, az óra csörgése azt mondja: tanulj, tanulj, tanulj, tanulj, tanulj. Amikor a serdülőkor kezdetén megszólal a második ébresztő, az óra csörgése azt mondja: párosodj, párosodj, párosodj, párosodj, párosodj. A tanulj, tanulj, tanulj hang sosem tűnik el teljesen, ám viszonylag halk lesz a serdülőkor beköszöntével. Ekkor a gyerekek már nem akarják követni a szüleiket a tanulás táncában. Inkább egymást szeretnék követni a párosodás táncában.
Mi persze nagy bölcsen úgy döntöttünk, hogy a génjeink által szabályzott biológiai órát semmibe kell venni.
A legtöbb ember azért fogadja el az iskolát, mert az iskolázatlan gyerek azt tanul, amit akar, és akkor tanulja meg, amikor akarja. Ezt tűrhetetlennek tartják, mert meg vannak győződve arról, hogy a gyerekek egyáltalán semmit sem akarnak tanulni – és hogy ezt bebizonyítsák, az iskolásokra mutatnak. Nem veszik észre, hogy az iskolás kort még el nem ért gyerekek tanulási görbéje meredeken a magasba szökik – ám gyorsan a vízszinteshez közelít, amikor iskolások lesznek. A legtöbb harmadikasnál vagy negyedikesnél szinte teljesen ellaposodik. A tanulás, úgy, ahogy van, egy unalmas, fájdalmas élmény lett, melyet lehetőség szerint szeretnének elkerülni.
Még egy oka van azonban annak, hogy az emberek irtóznak attól a gondolattól, hogy a gyerekek azt és akkor tanulnak, amit és amikor akarnak. Nem fogja mindenki ugyanazokat a dolgokat megtanulni! Egyesek sosem fogják megtanulni a verselemzést! Egyesek sosem fognak megtanulni mondatot elemezni vagy irodalmi dolgozatot írni! Egyesek sosem fogják elolvasni a Julius Caesart! Egyesek sosem fogják megtanulni a geometriát! Egyesek sosem fognak békát boncolni! Egyesek sosem fogják megtanulni, hogy hogyan fogadja el a Kongresszus a törvényjavaslatokat!
Természetesen ezt még elképzelni is borzasztó. Az nem számít, hogy ezeknek a tanulóknak a 90%-a soha életében nem fog többé verset vagy Shakespeare-művet olvasni. Nem számít, hogy 90%-uknak életükben soha nem lesz több alkalmuk mondatot elemezni vagy irodalmi dolgozatot írni. Nem számít, hogy 90%-ukban nem marad meg semmi használható abból, amit geometriából vagy algebrából tanultak. Nem számít, hogy 90%-uk semmi hasznát nem veszi semmiféle tudásnak, amelyet a békaboncolásból nyernie kellett volna. Nem számít, hogy az érettségizők 90%-ának halvány sejtelme sincs arról, hogy a Kongresszus hogyan fogadja el a törvényjavaslatokat. Csak az számít, hogy végigcsinálták!
Akiket elborzaszt a gondolat, hogy a gyerekek azt és akkor tanulnak, amit és amikor akarnak, azok nem fogadták el azt a legelemibb pszichológiai tényt, hogy az ember (mindenki, minden korú ember) a számára fontos dolgokra emlékszik – arra, amit tudnia szükséges –, a többit pedig elfelejti. Én vagyok az élő tanú erre. Az ország egyik legjobb előkészítő iskolájába jártam, a negyedik legjobb végzős voltam, és nagyon kétlem, hogy képes lennék elégségest szerezni két-három tárgynál többől az akkori több tucatból. Két hosszú évig tanultam klasszikus görög nyelvet, és ma képtelen lennék felolvasni akár csak egyetlen mondatot is.
Utolsó érvként az emberek azt hozzák fel annak az elképzelésnek az igazolására, amely szerint a gyerekeknek szükségük van mindarra az iskolai oktatásra, amelyben részesítjük őket, hogy sokkal több tanulnivaló van ma, mint amennyi a történelem előtti időkben volt, vagy akár csak egy évszázaddal ezelőtt. Természetesen sokkal több minden van, amit meg lehet tanulni, de mindannyian jól tudjuk, hogy ezek nincsenek bent az óvodától a tizenkettedik osztályig tartó tananyagban. A tudásnak hatalmas új területei léteznek ma – olyasmik, amikről száz éve még senki nem is hallott: asztrofizika, biokémia, paleobiológia, repüléstan, részecskefizika, etológia, sejtpatológia, neurofiziológia – órákon át sorolhatnám őket.
De talán ezeket a dolgokat zsúfoltuk bele az óvodától a tizenkettedik osztályig tartó tananyagba, mert hiszen mindenkinek tudnia kell őket? Természetesen nem. Képtelen egy ötlet. Képtelen ötlet az, hogy a gyerekeket azért kell sokáig iskoláztatni, mert olyan sok mindent lehet megtanulni. Ha a polgári oktatás felölelne mindent, amit meg lehet tanulni, akkor nem tizenkettedik osztályig tartana, hanem a tizenkétezredikig, és senki sem lenne képes még életében leérettségizni.
Persze jól tudom, hogy nincs senki a hallgatóság soraiban, akit meg kellene győzni az otthoni oktatás vagy az iskolamentes oktatás előnyeiről. Azonban remélem, hogy esetleg tudtam némi filozófiai, történeti, antropológiai és biológiai alapot szolgáltatni meggyőződésükhöz, miszerint az iskola nem olyan jó, mint amilyennek kikiáltják.
Forrás: Schooling: The Hidden Agenda
Daniel Quinn
Fordította: Mohari András
Forrás:http://fogpiszkal-o.blogspot.hu
_______________________________________________________________________________
„A tanítás nem eredményez tanulást”
Fóti Péterrel, az alternatív pedagógia kutatójával Virágh Szabolcs készített interjút
„Világnézetem megváltozását egy - az Angliában 1921 óta működő summerhilli iskoláról szóló - könyvre vezetem vissza", írja magáról honlapján Fóti Péter, aki azóta az iskolát alapító A. S. Neill életművét és a nevéhez köthető demokratikus iskolákat kutatja. Fóti, aki villamosmérnökként, majd történészként végzett, mindenkori fő foglalkozása mellett az oktatás több szintjén is tanított, több évig az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa volt, tartott kommunikációs tréningeket, jelenleg pedig programozóként dolgozik Bécsben. Pedagógiai tárgyú írásait Útmutató rebellis tanároknak címmel 2009-ben adta ki a Saxum Kiadó (lásd Simon Mária: Summerhilli útmutató, ÉS, 2009/31., júl. 31.).
- Mit jelent az ön számára a „rebellis tanár" fogalma?
- Egyfelől annak a klasszikusnak nevezhető tanárfelfogásnak az ellentétét, amely a tanári feladatot elsősorban a gyerekek közti rendteremtésben, a tananyag megtanításában, kikérdezésében és az osztályozásban látja. Aki így tanít - adott esetben akár látszólag nagyon jól -, az én szememben nem jó tanár, sőt minél fiatalabb tanulókról van szó, annál inkább a kárukra van. A rebellis szó másfelől utalás A. S. Neill angol pedagógusra, a Summerhill-iskola alapítójára, akinek életrajza Az örök lázadó (Neill of Summerhill: The Permanent Rebel) címen jelent meg.
Én magam - fiam születése mellett - Neill műveit olvasva kezdtem újra érdeklődni a pedagógia iránt, s azt láttam, hogy bár itthon nem ismerik a nevét, Nyugat-Európában, Japánban és az Egyesült Államokban az 1960-as évek végén jelentős befolyása volt, természetesen nem függetlenül a kor ellenkulturális mozgalmaitól. Százszámra alakultak Amerikában iskolák, amelyek az 1921-ben alapított Summerhill mintájára jöttek létre. Neill felfogása szerint ha a gyerekeket hagyják nyugodtan játszani annyit, amennyit szeretnének, előbb-utóbb megjön a kedvük a tanuláshoz is. Később pedig nem munkanélküli lesz belőlük, hanem épp ellenkezőleg: „2007-ben minden Summerhillben végzett gyerek továbbtanult". Mindezt azt angol iskolafelügyelet állapította meg.
- Ön mit tapasztalt Summerhillben?
- Minden tanár arra vágyik, hogy a diákok aktívak legyenek. Ez a summerhilli iskolában valóság; méghozzá annak a szabad légkörnek az eredménye, amelyben a gyerekek saját maguk rendezhetik be a világukat, természetesen azok között a keretek között, amelyeket a tanárokkal közösen határoznak meg. Erre való a heti egyszer zajló iskolagyűlés, ahol a résztvevők mindegyikének - beleértve az igazgatót is - egy szavazata van, és ahol a levezető elnök is a gyerekek közül kerül ki rotációs rendszerben.
Így válhatnak az itt végzettek a szó valódi értelmében aktív, önálló, felelős állampolgárokká, azaz demokratákká. Nincs évfolyamokra bontás, nincs osztályzás és kötelező óralátogatás, tehát semmi, ami a mai iskolák nagy részét - és itt most szándékosan sarkítok - bizonyos értelemben a börtönnél is rosszabbá teszi. A paternalista alapokon álló iskola ugyanis még azt is elvárja a gyerekektől, hogy hálásak legyenek, míg a rabok legalább tisztában vannak vele, hogy ők most büntetésüket töltik.
- Ha ennyire sötéten látja az iskolarendszert, akkor mit gondol az általános tankötelezettségről?
- Röviden: a tankötelezettség az állam öncélú sikerpropagandája és a tanártársadalom kollektív győzelme a gyerekek felett.
- És nem látja annak esetleges előnyét, hogy néhány - például halmozottan hátrányos helyzetű - gyereket így legalább „elrugdosnak" az érettségiig, ami mégiscsak az állásszerzés minimális feltétele?
- Egyrészt sokakat egyáltalán nem rugdos el az érettségiig, hanem útközben kiejti őket. Másrészt persze ha azt várjuk el az iskolától, hogy munkaerőt képezzen, akkor még lehetne erre hivatkozni, de sajnos ezt az ígéretét sem teljesíti. A hátrányos helyzetűeknek nemcsak hogy nem kínál valódi perspektívát, hanem gyakran maga az iskola növeli ezeket a hátrányokat, arra pedig végképp esélye sincs a gyereknek, hogy aktív állampolgárrá nevelődjön.
- Ha az emberi igényeket hierarchiába rendező Maslow-piramis legalján tengetem a napjaimat, tehát nincs mit ennem, vagy éppen a szüleim rendszeresen vernek, és inkább szipuzom a téren, minthogy otthon legyek, akkor az állampolgári aktivitás számomra nem más, mint egy jelentés nélküli, elvont idea. Míg ha - akár állami kényszer hatására - bekerülök az iskolába, talán akad egy tanár, akinek feltűnök, és ezáltal én magam, valamint a problémáim is észrevehetővé válnak.
- Miért, az iskolás gyerekek nem szoktak szipuzni? Sőt, vannak olyan gyerekek, akik épp az iskola miatt válnak deviánssá. De félre ne értsen, nem vagyok az iskola mint intézmény ellen, csak annak jelenlegi működését látom kilátástalannak. Valójában nyomás alá kell helyezni az iskolákat, hogy ez megváltozzon. Az Egyesült Államokban például körülbelül kétmillió gyereket tanítanak otthon.
Egy részüket persze vallási okból, de sok olyan szülő is van, aki így fejezi ki elégedetlenségét az oktatási rendszerrel szemben. Egy másik lehetőség, hogy leépítjük a felnőttek dominanciáját, és a jeffersoni demokráciamodellnek megfelelően szervezzük újra az iskolát a decentralizációra alapozva. Ez azt jelentené, hogy lentről fölfele rendelnének jogköröket bizonyos feladatokhoz, így minden csupán a közösségre vonatkozó döntés a közösségen belül maradna.
Egy ilyen rendszerben az állam által az iskolaigazgatóra ruházott hatalmat a vezető nem autokratikusan használja, hanem azt megosztva a gyerekekkel közösen dönt el számos lényeges dolgot. Ma a világon körülbelül kétszáz ilyen iskola működik, és ezek lehetnek egy globálisabb változás csírái. Én magam is dolgozom azon, hogy Magyarországon is megteremtődjön egy hasonló iskola lehetősége.
Ebben, többek között, a Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász nevéhez köthető iskolacsekk-rendszer segítene, amelyben az iskolák helyett a szülők kapják a gyermekük oktatására fordítandó fejpénzt, amit ők ezután a számukra megfelelő intézménynek adnak. Így nem a gyerekeket, hanem az iskolákat kényszerítené versenyre az állam, továbbá nagyobb tér nyílna arra, hogy a szülők önszerveződésével magániskolák jöjjenek létre. Az iskola ebben a rendszerben közelebb jutna ahhoz, hogy szolgáltasson, és ne kényszerre alapozza tevékenységét, mint ahogy ezt ma teszi.
-Mindehhez azonban nyilvánvalóan törvénymódosításokra is szükség lenne. Lát politikai akaratot a mai Magyarországon egy ilyen irányú változásra?
- A Lehet Más a Politikán belül igyekszem tenni ezért; itt talán esély nyílik arra, hogy az új elképzelések hatása az oktatáspolitikában is láthatóvá váljon. Ez persze rendkívül nehéz feladat, ugyanis nagyon mélyen beleivódott az emberek agyába az a hit, hogy a tanítás tanulást eredményez. Pedig nem, a tanítás nem eredményez tanulást, sőt sok esetben megakadályozza azt. Tanulást egy dolog eredményez: a gyermeki aktivitás. Az iskolában tehát a tanításról a tanulásra kell áttenni a hangsúlyt, és el kellene ismerni, hogy számos tevékenység során az iskolában akkor is tanulás folyik, ha nincs éppen tanítás.
A játék, az önkormányzás és az egyszerű beszélgetés is ilyen tevékenység. Sok úgynevezett szabad iskolában járok, és az első kérdésem mindig az, hogy bármikor kimehetnek-e a gyerekek a kertbe. Ehhez természetesen nem árt, ha van kert, tehát ha rajtam múlna, az egyik legfőbb oktatáspolitikai prioritás az iskolák „zöldesítése" lenne. Egyébként ha a válasz úgy kezdődik, hogy „hát, tulajdonképpen...", akkor az számomra egyértelmű nemet jelent. Summerhillben a tanulás valóban a gyerek döntésén múlik, beleértve azt is, hogy ő inkább a kertet választja a tanterem helyett. Tehát értelmetlen lógásról beszélni, viszont ha egy gyerek zavarja az órát, akkor a tanár - vagy éppen a többi gyerek - megkéri őt, hogy menjen ki, aminek így nincsen büntető felhangja.
De azért nehogy azt gondoljuk, hogy Summerhill maga a csoda. Neill igyekezett minél fiatalabb korban - legkésőbb tizenegy, ideális esetben hétéves kor előtt - felvenni a gyerekeket, mert szerinte az önkormányzásra való képesség is elcsökevényesedik az autokratikus rendszerben eltöltött évek során. Sok „problémás" gyerek élete vett pozitív fordulatot Summerhillben, de természetesen ez nem mindenkire igaz.
Mindenesetre Neill iskolájának legnagyobb hozadéka az, hogy az ott töltött maximum tíz év alatt (Summerhillbe hattól tizenhat éves korukig járnak a diákok - V. Sz.) a gyerekek valóban felnőtté válnak, ami a legtöbb iskoláról nem mondható el. 2000-ben egyébként Tony Blair kormányzása alatt az angol oktatási minisztérium megpróbálta bezáratni Summerhillt arra hivatkozva, hogy a kötelező óralátogatás hiányában nem teljesíti oktatási feladatát. Az iskola megnyerte a pert, tehát a bürokraták igencsak elszámították magukat.
- Mintha a könyvében is érezhető lenne egyfajta mi-ők szembeállítás és az ehhez társuló harci metaforika, amikor a rebellis tanár tantestületen belüli helyzetét taglalja: „ne lepődj meg, ha egy nehéz helyzetben kiderül, sok ellenséged van!
Valójában minden ember, aki képes nyitottabb és szabadabb létezésre, fenyegetést jelent a létező iskolarendszerre." Ön szerint a rebellis tanár magányos szabadságharcosként való ábrázolása nem éppen a kooperáción alapuló demokratikus ideált ássa alá?
- Valójában csupán a változásra vágyó pedagógusokat szeretném védeni. Azt gondolom, nincs értelme fejjel rohanni a falnak. De éppen most beszélgettem egy magyar iskola igazgatójával, aki az előbb említett perről készült játékfilm alapján szeretett bele Summerhillbe.
Nyilvánvaló, hogy az ő intézményében nyíltabb sisakkal lehetne képviselni a demokratikus iskola értékeit, de ne felejtsük el, hogy az igazgató meg az őt kinevező önkormányzatnak van kiszolgáltatva, és itt vissza is kanyarodunk a decentralizációhoz.
Tehát kettős stratégiát célszerű alkalmazni: ha a nagypolitikáról beszélünk, akkor az átfogó, radikális reformoknak van csak értelmük, az individuális tanár szintjén ugyanakkor minden lépés hasznos és üdvözlendő, ami a demokratikus iskola felé mutat. Ha pedig ellehetetlenítik emiatt, akkor el kell menni, és más helyen kell próbálkozni.
- Azt is írja egy helyen, hogy a tanterv gúzsba köti a tanárt, és ezért a gyerekek egy része mindig unatkozik. Reális elvárni akár a gyerekektől, akár a tanártól, hogy soha senki ne unatkozzon?
- Itt valójában arra gondolok, hogy olyan tevékenységet kell kínálni a gyerekeknek, amelyben mindenki megtalálja a saját szerepét. Tehát ha újságkészítés a feladat, akkor lesz, aki cikkeket fog írni, lesz, aki képeket szerkeszt, és lesz, aki kihordja a kész újságot a többieknek. Ez utóbbi gyerek így megélheti, hogy bár nem ő írja a vezércikket, az ő hozzájárulása is nélkülözhetetlen a sikerhez. Tehát éppen az a lényeg, hogy a tanárnak nem feladata, hogy zseni legyen, sőt szórakoztatni se akarjon, arra ott van a mozi.
Természetesen azzal is le kell számolni, hogy van olyan tanár, akit mindenki szeret, de mindez jelentéktelen kérdéssé válik akkor, ha a szabadságban fogant aktivitás megteremti az organikus fejlődés lehetőségét, és létrejön egy hatékony munkamegosztáson alapuló közösség. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az értékelésre akkor és csak akkor kerüljön sor, ha azt a gyerek kéri.
- A tanár tehát ne legyen se bíró, se rendőr. Milyen fogalommal írná le a demokratikus iskolához illeszkedő tanárszerepet?
- Summerhillben például már csak azért sem kell a tanárnak magára vennie a rendőri és bírói szerepet, mert azokat az iskolagyűlés és a belső igazságszolgáltatás révén az egész közösség gyakorolja. Amikor egy berlini szabad iskolában voltam látogatóban, a közösségi gyűlés éppen egy olyan ítéletet hozott, hogy a vádlott fiú nem hozhatja magával az iskolába hordozható videojátékát. A fiú fellebbezett, amit a gyűlés végül elutasított.
Az önkormányzatiság tehát spontán módon megtanítja a gyerekeket a jogállam működésére, beleértve saját jogait és kötelességeit. Ez pedig rendkívüli nevelő hatással bír. Ugyanakkor a korlátok is fontosak: a tanárok felvételének és a gyerekek eltanácsolásának jogát a summerhilli igazgató is fenntartja magának. A kérdésre visszatérve pedig az „idegenvezető" metaforát használnám; azt gondolom, ez jól összefoglalja mindazt, amit a számomra szimpatikus tanári szerepről gondolok.
http://fogpiszkal-o.blogspot.hu/2014/02/a-tanitas-nem-eredmenyez-tanulast.html
_______________________________________________________________________________
Nem normális, hogy a gyerekek úgy görcsölnek, mint a felnőttek!
Hatodikos volt az a hajdúszováti kisfiú, aki felakasztotta magát múlt héten. Búcsúlevelében azt írta, hogy romlottak az iskolai jegyei, nem látott más kiutat, ezért akasztotta fel magát. 12 évesen! Szinte majdnem minden embernek volt már olyan munkahelye, ahová gyomorgörccsel ment be dolgozni. Ez sem normális, de az, hogy egy 12 éves gyermekben már megoldhatatlan állapotot okozzon a „munkahelye”, vagyis az iskola, az teljesen felfoghatatlan. Sokszor leírtuk már, hogy túlterheltek a diákok, de ez a jelenség túlmutat ezen.
Ha a magyar megfázik, máris rohan a háziorvoshoz, hogy felírja a köptetőt, meg a Sumetrolimot, de a lelkünkkel nem foglalkozunk. Nincs idő rá? Hagyjuk már. Így vagyunk kódolva? Képtelenek vagyunk figyelni a saját pszichés állapotunkra és másokéra.
17 éves voltam, amikor folyamatosan rosszul voltam a kémiaórák előtt. Nem voltam jó kémiából, pedig jártam magántanárhoz, hajnalig magoltam, mégis alig ment az átlagom hármas fölé ebből a tantárgyból. Nem volt érzékem/tehetségem hozzá.
Minden kémiaóra előtt hányingerrel küszködtem, görcsbe rándult a gyomrom, izzadt a tenyerem, forgott a világ, és biztosra vettem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. Görcsöltem, rettegtem, hogy kihív felelni a krétadobáló „BigPista”, és égek majd, mint a rongy, mert totálisan hülyének éreztem magam abból a tantárgyból.
Aztán ott volt a közelgő érettségi, az, hogy a harmadik év végének a jegyei már beleszámítottak a felvételipontokba. És az én szüleim nem arról voltak akkoriban híresek, hogy a lelkizzünk egy kicsit a vacsoránál. Én nem mertem volna hazamenni, ha meghúznak kémiából. Akkor ott, nekem a világvégét, egy hatalmas családi veszekedést jelentett volna egy bukás.
Anyukám elvitt egy csomó orvoshoz, akik néztek maguk elé. Velem akkor senki nem közölt semmit. Ez mondjuk ’99 környékén volt, amikor még nem szedett minden második ember marékszámra Xanaxot, és falun laktunk, ahol a depresszióról azt gondolták, hogy egy új autósrádió. Szóval csak felnőttként jöttem rá, hogy azok a kis epizódok az életemben valószínűleg pánikrohamok lehettek. Hogy mitől múlt el nálam ez a folyamatos görcs? A nyári szünettől. Aztán a következő ősztől, amikor már nem voltak kémiaórák. Felnőttként pedig évekbe telt, míg megtanultam „leszarni” a dolgokat és „nem görcsölni” rajtuk.
De értitek?
Eljuthat odáig egy gyerek, hogy azt mondja: a világ végét jelenti egy kettes, egy bukás?
Ne jusson el. Figyeljünk arra, hogy ne jusson el.
Forrás >>>
Megjelent a titkolthirek.hu oldalon
Nemzeti történelmünk elhallgattatása -
Mi azért is megmutatjuk! ( Hadjárataink )
Impozáns együtt látni ezt a mintegy hetven évet (899-970), álljon itt a "kalandozások" listája. Mint már hangsúlyoztuk, minden évben volt hadjárat, csak nem mindegyikről vannak adatok. Ezért nem teljes a lista, és így néha csak magát a kalandozás tényét tudjuk, semmi mást.
Az ún. kalandozásokkal kapcsolatban több dolgot is le kell szögezni. Mindjárt el kell felejteni a magyarság e talán legragyogóbb korszakával kapcsolatban a legkisebb lelkifurdalást és kisebbrendűségi érzést. Legyünk rá mindenekfelett büszkék. Keresztény alapozottságú történetírásunk csak az augsburgi vereséget (955) próbálja belénk verni.
A mintegy ötven megnyert csatánkról semmit nem tanítanak. Ez olyan, mintha a francia iskolákban Napóleonról csak azt tanítanák, hogy húsz éven át fosztogatott Európában, aztán szerencsére Waterloonál tönkreverték.
Rabló hadjáratok voltak "kalandozásaink"? Igen is, és nem is. Minden háború rabló hadjárat. Bízzunk benne, hogy őseink is minden sikeres útjukról jól megrakodva tértek haza. Egyébként szinte minden hadjáratunk szövetségben történt. Akcióink terepfelmérések, megelőző csapások is voltak. Kísérletek arra, hogy környezetünkben senkinek ne lehessen túlhatalma.
E terepfelmérések is az árpádi bejövetel előtt kezdődtek. Vajay Szabolcs 862-től, Kristó Gyula 876-tól számítja a "kalandozásokat". E hadjáratokról tudjuk, hogy minden évben voltak, néha egyszerre több irányban is. Az utolsó évnek 970-et szokták tekinteni, bár nyugat felé később is komoly harcok dúlnak. Igaz, hogy azok belpolitikai okok miatt elsősorban visszavonuló utóvédharcok voltak. Figyelemreméltó, hogy a kárpát-medencei sírleletekben nem találtak még nyugatról származó megmunkált nemesfém kincseket, ami azt mutatja, hogy a zsákmányolt nemesfémeket itthon azonnal feldolgozták arany- és ezüstműveseink.
Csak néhány esetben találtak pénzérméket, melyeket ruhadíszként használták egyszerűbb ízlésű őseink. A régészeti leletek elődeink ún. bálványimádását is cáfolják. Ugyanis semmi ilyen tárgy nem került elő sírokból.
Impozáns együtt látni ezt a mintegy hetven évet (899-970), álljon itt a "kalandozások" listája. Mint már hangsúlyoztuk, minden évben volt hadjárat, csak nem mindegyikről vannak adatok. Ezért nem teljes a lista, és így néha csak magát a kalandozás tényét tudjuk, semmi mást.
899. szeptember 24. Itália, a brentai csata, győzelem Berengár király ellen
900. itáliai hadjárat, Modena feldúlása, Velence megtámadása
901. Karintia
902. Morvaország, II. Majomir legyőzése, halála
904. Támadás Berengárral szövetségben III. Lajos császár ellen.
906. Szászország, a szláv dalamancok hívása
907. július 4-6. A pozsonyi győztes csata a bajor herceg vezette egyesült keresztény csapatok ellenében, amelyben több ezer harcosa mellett elesik maga a bajor herceg, 19 grófja, a salzburgi érsek, 2 püspök és 3 apát. E győzelem biztosította kárpát-medencei uralmunkat. Ettől az időtől a magyar határ nyugaton az Enns folyó, melyet 970-ig idegen csapatok szinte nem léptek át! Ez a győzelem biztosította megmaradásunkat. Ez történelmünk legjelentősebb csatája
908. augusztus 3. A türingiai Eisenachnál győzelem a türingiai őrgróf serege ellen, elesik az őrgróf is, Freising feldúlása
909. Svábföld, vereség Rottnál Arnulf bajor hercegtől
910. junius 12. Győzelen Augsburgnál a sváb-alemannok (erről a csatáról nem tanulunk, csak a negyvenöt évvel későbbiről), június 22-én győzelem Rednitz mellett a frankok ellen, mindkét csatában elesnek az ellenséges seregek fővezérei is, visszafelé vereség a bajoroktól Neuchingnél
911. hadjárat Burgundiába, Aargau
912. hadjárat Türingiába és Frankföldre
913. hadjárat Burgundiába, visszafelé újra vereség Arnulftól az Inn-nél
914. Arnulf Magyarországra menekül
915. hadjárat Svábföldre, Szászországba, Türingiába egészen Dániáig, közben Bréma felgyújtása, illetve hadjárat Itáliába X. János pápa hívására
916. Arnulf első visszasegítése Bajorországban (végleges a következő évben)
917. január 21-én Basel lerombolása, Elzász, Lotharingia, a remiremont-i apácák bedobálása a jeges Moselbe, támadás Bizánc ellen és győzelem ellenük Ankialosz mellett
919. Szászországban győzelem Püchennél Henrik herceg ellen, majd hadjárat Lotharingiába
920. Itália
921. Verdun felgyújtása
922. Végig Itálián, Veronánál győzelem Berengár ellensége, Rudolf ellen
923. Újra Itália
924. Szászország, Itália, ott Pavia felgyújtása
926. Bajorország, Svábföld (Szent Gallen elfoglalása május elsején) Lotharingia, Ardennek, egészen az Atlanti-óceánig
927. Itália, X. János pápa testvérét, Pétert segítjük vissza Rómába, közben 924-től kilenc éves béke Henrikkel az ő kérésére, amiért adót fizet
933. Itália, Szászország, az elmaradt (!) csata Merseburgnál, amit egyes szakemberek magyar vereségnek állítanak be
934. hadjárat Metzig, délre pedig Bizáncig
935. Burgundia, Aquitania, Itália
937. Bulcsú hírneves hadjárata: Frankföld, Szászország, Lotharingia, Reims, Sens, Orleans, le az Atlanti-óceánig, visszafelé Burgundia, Itália, győzelem Capuanál
938. Szászország, Türingia, vereség Drömlingnél
939. Itália Rómáig
940. Itália, vereség Rietinél a longobárdoktól
942. Itália, Provance, át a Pireneusokon, Hispánia, ott a leridai arab vár ostroma
943. Bizánc, öt év béke velük, közben vereség Welsnél Berthold bajor hercegtől
947. Itália, Otrantóig Taksony vezetésével
948. Bajorország
950. Henrik bajor herceg seregével átlépte az Enns folyót! - Eredménytelenül
951. Itália, Aquitania
954. Bajorország, Frankföld, Németalföld, Burgundia, Itália
955. Bajorország, vereség Augsburgnál
958. április 11. Bizánc (Botond)
961. Makedónia
965. Trákia
968. Hadjárat Bizáncig
970. Trákia, vereséget szenved a bizánciaktól az egyesített viking (rusz)-besenyő-magyar-bolgár hadsereg. De később is például:
976. Győzelem a bolgárokkal szövetségben Bizánc ellen
Összesen 55 hadjáratról tudunk, amelyből 45 nyugat felé, 10 déli irányba történt. Másfelé is voltak hadjáratok, csak azokról nem maradtak fenn semmilyen adatok. Nem közismert, hogy csapataink azért tudtak néha mesésen gyorsan - pár nap alatt - például Lotharingiába érni, mert a gyülekezési helyünk nem a Duna-Tisza közén volt, hanem a mai Ausztriában, Trangaunál.
Ennyire nyugatabbra volt katonai súlypontunk. Innen 3 nap alatt elérték gyors lovaikkal a Rajnát!
Érdemes a 955-ös augsburgi csatánál kicsit elidőzni. A hivatalos - keresztény alapozottságú - történetírás szerint ott megsemmisült Bulcsú és Lehel serege. Fogadjuk el ezt ténynek. Annak ellenére, hogy e megállapításban nyilván több az ideologikus elem, mint a tényszerű. Viszont akkor érthetetlen, hogy a győztes birodalmi sereg miért nem támadta meg az akkor szintén Bajorországban lévő Taksonyt és seregét.
Hagyták őket békésen hazamenni, ami akkor nem is volt Augsburgtól olyan messze. Elég volt csak az Enns folyót átlépni. Attól keletre már ötven éve töretlen volt a magyar szupremácia. Az is érthetetlen, hogy a győztesek mindjárt melegében miért nem támadták meg a pogány Magyarországot?
Miért nem akartak azonnal kiverni minket Európából? Így lett volna logikus. Ennek ellenére két emberöltő telik még el, mikor a Kárpát-medencét nyugatról először keresztény támadás éri, ráadásul a keresztény Magyarországot. A későbbi Szent István keresztény országát támadják meg, nem a "megvert" pogányt. Milyen érdekes!
Őseink Hagyatékai, Örökségünk
Leonardo DiCaprio beszéde az Oscar-díj átadásakor
A Chemtrail infuenza:
„Nem hisz a chemtrailban? Semmi gond. Önnel együtt a lakosság jelentős részének sincs fogalma arról, hogy létezik, ezért ők úgy döntöttek, figyelmen kívül hagyják. Egyszerűbb, mint felnézni az égre.
Sokan vannak akik hisznek a mennyben, a pokolban, vagy hasonlókban, holott nincs róluk fotó, senki nem számolt be személyes élményéről ezekkel kapcsolatban...
Viszont a chemtrailról elsöprő mennyiségű dokumentumfilm, fotó és egymástól független tanulmány, beszámoló készült. Ha ön ezeket kigúnyolja és semmisnek tekinti csak az Ön által tanultak alapján, a mérgezés, fertőzés folytatódik, hiszen a lakosság nem követeli ennek megfékezését saját hiedelmei miatt.”
Térjünk vissza az eredeti cikkhez:
Chemtrail influenza már van?
Beteg vagy, bedugult az orrod, a tested fáj, izzadsz, köhögsz, tüsszögsz és még arra sincs elég energiád, hogy felkelj az ágyból.
Bár a tünetek arra utalnak, ez nem influenza. Dr. Len Horowitz szerint ez összeesküvés. Az ő teóriája nem összeesküvés elméletre alapszik, hanem magára az összeesküvés tényére.
Az elmúlt 10 évben, Horowitz Amerika egyik leginkább vitatott orvosi tekintélyévé vált. A 48 éves egyetemet végzett egészségügyi kutató állítja, hogy az Egyesült Államok kormánya lepaktált az gyógyszeripari nagyvállalatokkal annak érdekében, hogy a népesség nagy részét megbetegítsék.
A vezető média tudósításai szerint a kórházak sürgősségi osztályai tele vannak olyan páciensekkel, akik valamiféle bizarr felső légúti fertőzéssel kerültek be, de a tünetek nem tűnnek igazán vírusnak. A tudósítások szerint ez a különös “influenza” nem reagál az influenza ellenes védőanyagokra sem.
„Ez teljes mértékben abszurd és semmi értelme sincs!” mondja Dr. Leonard Horowitz. „Az az igazság, hogy már 1998 vége és 1999 eleje óta megfigyeltük ezt a fajta járványt. Azok, akik ezt a bizarr betegséget elkapták jellemzően száraz köhögéstől szenvedtek, mely nem utal semmilyen normális vírusos vagy bakteriális fertőzésre. Ha a betegséget valóban vírus vagy baktérium okozta volna, akkor láz is fellépett volna, de ez nem történt meg. Továbbá, a betegség lefolyása több hétig, akár hónapokig is tartott. A tünetek között jelen volt még homloküregi nyomás, köhögés, gyengeség, és általános rossz közérzet, az emberek egyszerűen cudarul érezték magukat.
A Fegyveres Erők Patológiai Kutatási Intézménye szabadalmaztatott egy micoplazmát, amely szerintük a járványt okozta. A patent (szabadalmazási) riport megtekinthető a „Healing Codes for the Biblical Apocalypse” című könyvben.
A micoplasma nem igazán sorolható a gombafajták közé,nem vírus, és nem is mondható baktériumnak. Nincs sejtfala sem. A micoplasma a sejtmag belsejében mélyen helyezkedik el, ezáltal akadályozva meg, hogy mérni lehessen az ellene fellépő immunreakciót. Ez egy ember által alkotott biológiai fegyver. A már említett patent riportból világosan kiderül, hogyan okoz ez felső légúti fertőzést, amely gyakorlatilag megegyezik a most is tapasztalt tünetekkel.”
A chemtrail elpusztítja az emberi immunrendszert
Hiszem, hogy a chemtraileken keresztül történik a lakosság vegyszeres mérgezése, mely kisebb-nagyobb mértékben elnyomja az általános immun erőnket, attól függően, hogy milyen mértékű és intenzitású a kibocsátott méreganyag. A gyenge és rosszul működő immunrendszer következtében az emberek fogékonnyá válnak bizonyos fertőzésekre, mint pl. a micoplasma és más lehetséges fertőzésekre.” állítja Dr. Horowitz.
„Akkor kezdtem először komolyabban foglalkozni a chemtrailekkel, amikor az észak idahoi otthonom felett is tapasztaltam a jelenséget. Lefotóztam a csíkokat és kapcsolatba léptem az állami Környezetvédelmi Hivatallal. Nekik fogalmuk sem volt a jelenséggel kapcsolatban, és átirányítottak a Légierőhöz. Ezután az egészségügyi és mérgezési ügyekkel foglalkozó központhoz irányítottak. Körülbelül egy hét múlva kaptam egy levelet a központ egy magas beosztású vegyészétől melyben belátták, hogy valóban kimutatható volt bizonyos mennyiségű etilén dibromide az üzemanyagban. Az etilén dibromide egy közismerten rákkeltő anyag, melyet éppen ezért kivontak az ólommentes üzemanyagból.
Most hirtelen mégis megjelent a magasan közlekedő hadirepülőgépek üzemanyagában.”
A repülőgép üzemanyagból kibocsátott etilén dibromide károsítja az immunrendszert és csökkenti is annak munkáját az emberi testben. Ráadásul jelen van a micoplasma vagy gombás fertőzés ami felső légúti betegségeket okoz, ezek hatására másodrendű bakteriális fertőzés is kialakul.
A megoldás általában az antibiotikumok bevetése, mely vegyi szennyezést vált ki a testben és savas kémhatást eredményez. Ennek látható jeleként kiütések jelentkeznek a bőrön, nem látható jele pedig a máj teljes mérgezése. A Bahamákon, Bermudán, Torontóban, és British Columbiában dolgozó kollégáim is hasonló bizarr jelenségekről számolnak be. A szomorú eredmény az, hogy az emberek szervezetében teljesen felborul a rend és egyensúly, nem beszélve arról, hogy ezek a betegek kettő, három vagy akár négy különböző mikrobiotikus anyaggal is fertőzve lettek. A beteg gyakorlatilag krónikus betegségben szenved.
A fekete tárca
„Az 1975-ös Frank Church Kongresszusi meghallgatáson elhangzott olyan cégek névsora, amely a CIA-vel közösen biológiai fegyverkezésben részt vett- mint Litton Bionetics és az Army Corp of Engineers, akik a fejlesztésben és kivitelezésben tevékenykedtek. Ez természetesen titkos (fekete) keretek között történik, és a kongresszus tagjai soha nincsenek igazán tájékoztatva arról, hogy a pénzek hol is lesznek valójában felhasználva. Ez a fekete költségvetés.” mondja Horowitz
„Természetesen a mai világban, ahol a biológiai fegyverek teljes arzenálja áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy likvidáljuk az ellenséget nem cél és nem is szükséges az emberek meggyilkolása. Sokkal jobb üzlet krónikusan megbetegíteni az embereket, így azok az államra lesznek utalva, úgymond függővé válnak attól.
Ekkor lehet bevetni a katonai-gyógyszeripari együttest és a nemzetközi gyógyszeripari kartellt, akik majd jó pénzért eladják a gyógyszereket a szóban forgó országoknak, hogy ott legalább elviselhetővé váljon a helyzet és valamiféle egészségeshez hasonlító állapot jöjjön létre. Az adott ország teljesen le van igázva és ellenőrizhető válik azáltal, hogy függőségi helyzet áll fenn és még hatalmas méretű profitra is szert lehet tenni.
Az emberek betegek és gyengék, képtelenek ellenállni és fegyverkezni. Ez a megoldás tehát sokkal jövedelmezőbb és kívánatosabb, mint például egy nukleáris bomba bevetése, hiszen az megsemmisítené egyben az infrastruktúrát is, de ez nem a cél. A cél az, hogy az embereket semmisítsék meg, nem pedig a saját infrastruktúrát.”
Ki a felelős?
„Az én állításaim nem spekulációra épülnek. Ha elolvasnánk a legjobb szakértők által összeállított hadi analizációt, beleértve a Vashegy riportot, kiderülne, hogy a Rockefeller család az egyik legfontosabb szereplő az összeesküvésben. Nekik jelentős részük van a populáció csökkentésében, ez már régen nem titok.
Ha utánanézünk, hogy kik is birtokolják a chemtrail üzemanyagot, kik az irányító cégek- British Petroleum és Standard Oil- vezetői látni fogjuk, hogy nagy részben királyi családok sarjai és a Rockefeller család tagjai foglalják el e a pozíciókat. Miben is érdekeltek ezek a személyek és cégek még? Faji tisztaság, populáció csökkentése, családtervezés, gyermek egészségügy- ezekhez gyártanak és fejlesztenek védőoltásokat és vért is szállítanak. Nem meglepő, hogy ugyanazok a bankárok felelősek a vérbankokért is, mint akik a pénzügyi szegmensért is dolgoznak.” állítja Horowitz
“Utalni szeretnék Dr. John Coleman könyvére, aki az angol Titkosszolgálat magas rangú ügynöke volt. Ő nagyon világosan és érthetően kiemeli, hogy kik is irányítják azokat a cégeket. A névsorban kizárólag magas rangú családok felmenői szerepelnek, mint pl. a Bush család, Rotschild család, a Rockefellerek pénze, itt hozzá kell tenni, hogy a Rockefeller hatalom a Rothschildek pénzén alapul. Ha nem találunk erre racionális magyarázatot, akkor jobban szemügyre kell vennünk az összeesküvés elméleteket és elvonatkoztatni a negatív előjeltől, amit ráaggatunk.”
Amerika negyedik „fajtája”
A vezető korrupt és bűnöző családok iszonyatos mértékben gazdagodnak meg mások megbetegítéséből és szenvedéséből. A Rockefeller család már 1920-ban monopolizálta az amerikai gyógyszeripart, de ebben partnerük is volt, nem más mint a német I.G. Farben. A Rockefeller birodalom és az I.G. Farben már a második világháború előtt és alatt is együtt működött, ők voltak a harmadik Reich. Őket erősítette még az amerikai Merck Gyógyszeripari Vállalat is. Nem is véletlen, hogy az ő elnökük, George W. Merck volt a második világháború alatt az amerikai biológiai fegyverek iparágának igazgatója. Őt személyesen Roosevelt elnök és a hadititkár Stimson választotta és bízta meg e feladattal.
A nácik már ekkor tervbe vették az új világrend kialakítását, erre még kifejezést is találtak: “Neue Ordnung” (Új Rend). Ez szolgál ma alapul az új, negyedik rend kialakulásához, melynek tökéletesen és aprólékosan kidolgozott cél a hátterében: a népirtás és a populáció kontrollálása, felügyelete.
A kőművesek 99,99 százaléka nincs teljesen tisztában a végkimenetellel. A szabadkőművesség magasabb fokozatain már szert tesznek nagyobb tudásra is. Amint elérik a 33. fokozatot, a legmagasabb szintű beavatást is megszerzik, és lehull a lepel az ősi elixirről, mely egy ősi szent tudás, ami a Biblia gyógyító kodexében van leírva. Itt tanyáznak a Sátánimádó és nem mellesleg világirányító egyének is. Hogy is tud egy személy ilyen magas fokozatra jutni a szabadkőművesek szervezetében? Kiváltságos, királyi vérrokonság révén.
Kik a célpontok?
Kik is a népirtás valódi célpontjai? Ha valóban az a cél, hogy csökkentsék a Föld bolygó népességének számát, akkor miért nem történik ez?
„Nézzük csak például Afrikát, és más harmadik világbeli országot, ahol nagy számban üti fel a fejét a HIV/AIDS vírus. Azt is vegyük itt figyelembe, hogy az Amerikában élő fertőzöttek 73 százalékban latin és afroamerikai származásúak. A statisztikák szerint az amerikai (fertőzött) meleg férfiak 55 százaléka már elhalálozott. Ez is azt mutatja, hogy a fő cél még mindig a kisebbségek számának csökkentése.”
Nem a teljes emberiség kiirtása a cél, hanem csak bizonyos fajok eltüntetése. Ennek elérésében jó úton haladnak, és a kivitelezés eszköze fantasztikusan működik anélkül, hogy bárkinek is szemet szúrna mi is történik valójában. Az egyik motiváció természetesen a pénz, a profit minél nagyobb hajszolása, de van azonban egy másik motiváló erő is: ez pedig a gonosz démoni indítattás, és a hatalomvágy, ami a Rockefellereket oly nagy mértékben jellemzi.
A Monopoly játék
A klasszikus társasjáték végén egy valaki győz, és visz mindent: házat, tőkét és győzelmet, a játékot visszapakoljuk a dobozba, és eltesszük a következő alkalomra. Ez azonban nem így működik a valós életben. A Földön a Világ Monopoly Játék győztese átrendezheti az egész táblát, és ezt láthattuk az elmúlt évben történni.
Ma nem a nagyhal eszi meg a másik nagyhalat, hanem a gigantikus mega játékos kebelezi be a gigantikus mega játékost a nemzetközi kereskedelem porondján. A kis cégek, melyek előállítják a vitaminokat valójában leányvállalatai a nagy hatalmú világcégeknek. Manapság gigavállalatok mint Warner Lambert vagy Glaxo Wellcom a tulajdonosai a kis cégeknek. Mindenkit felvásárolnak, azért, hogy úgy rendezzék át a díszleteket, ahogy nekik tetszik,illetve ahogy azt az érdekek diktálják.
A denveri reptér épületében van egy sarokkő, melyet a szabadkőművesek állítottak ki az Új Világ Reptéri Bizottság tiszteletére. Van ott egy másik kiállított műemlék is, egy nagy színes falfestmény, mely a már eltűnt emberi fajok emlékének állít tiszteletet. Az előtérben a borzalmas lángnyelveket ábrázoló falifüggöny előtt pedig három nyitott koporsó sorakozik.
Erősítsd az immunrendszeredet
- lépés: méregtelenítés
A testünk oly mértékben van kitéve a káros hatásoknak, hogy a méregtelenítés kulcsfontosságú. Készíts frissen facsart citromból limonádét, és adj hozzá juharfaszirupot illetve cayenne borsot.(*) - lépés: lúgosítsd a tested
A vírusok, baktériumok, gombák, penész, rák megjelenése és rákos sejtek növekedése savas környezetben képes előfordulni. Nem életképesek lúgos környezetben. A savasodást nagy mértékben elősegíti a koffein, cukor, finomított szénhidrát, alkohol, gyógyszerek, antibiotikumok, vörös hús fogyasztása és a stressz fennállása is. Csökkentsük, vagy jobb esetben teljesen vonjuk meg magunktól ezen dolgok fogyasztását. A citromos-cayenne borsos víz fogyasztása nagy mértékben lúgosítja a testet!(*) - lépés: oxidálás
Növelni kell a vér oxigén ellátását, mert a Rockefeller irányította nemzetközi vérbankok azon munkálkodnak, hogy orvosi monopóliumot hozzanak létre és ezáltal rontsák az immunrendszerünket.
A Cikk forrása : http://worldtruth.tv/chemtrail-flu-have-you-got-it-yet/
Az oldalon találtok még 2 darab angol nyelvű videót.
Fordítás : Vivus
(*) Nem léteznek csodanövények, így a citrom (ahol tájidegen általában vegyszeres is) és a cayenne bors sem az még keverve sem. Minden földrésznek, tájnak megvannak helyi flórájában a megfelelő méregtelenítésre alkalmas növényei.
Lúgosításra legjobb kerülni a savasító ételeket mint a finomított cukrok és a finomliszt - ahogy a cikk is írja. Fontos, hogy kellő mennyiségű folyadékot vegyünk magunkhoz. Lényeges a nyers és főtt ételek arányos, változatos fogyasztása.
Forrás:
http://fogpiszkal-o.blogspot.hu/2014/08/a-chemtrail-infuenza.html
http://biosagok.cafeblog.hu/2014/09/01/chemtrail-infuenza-mar-van/
Az élelmiszeripar trükkjei
“Az ember az Univerzumban,Univerzum!”
– A pénzét és a vagyonát senki, de senki nem viszi a sírba!
1. „A Kapitalizmus = A Parazitizmussal, a mások-, a természetnyakán való élősködéssel! = A nem fenntarthatósággal! = A garantált kipusztulással! – Az emberiség és benne a magyarság, melyik utat választja?!”-V.K.S.
2. „Akkor tiszta és becsületes egy vállalkozás, ha az nem közpénzből-, a dolgozók saját vagyon feléléséből-, kizsákmányolásából-, a természet kizsákmányolásából és tönkretételéből táplálkozik és működik! -V.K.S.”
3. “A gazdag, mindig a természet és a többi ember kárára és rovására gazdag!”- V.K.S.
4. “A Földbolygó és a “Gyümölcsei”,minden rajta élő tulajdonát képezi!”- V.K.S.
5. „Amikor Istennek képzeli magát az ős természettől elszakadt ember, és úgy kezd is viselkedni, abból óriási baj származik: az ő kárára és rovására!”- V.K.S.
6. „A kapitalizmus jellemzője: a Semmiért is lehet milliárdokat kapni, és a Valamiért is lehet semmit adni!” – V.K.S.
7. A titkok és a titkolódzások, a titkosítások, a fejlődés örökös gátjai és akadályai!- V.K.S.
Az titkosít és titkolódzik, akinek nem tiszta a lelkiismerete, aki rosszban sántikál, akinek van mit takargatni valója, mert fél a következményektől és a felelősségre vonástól!
A kapitalizmus, az ember és a természet mértéktelen kizsákmányolása és pusztítása, a rabszolgatartás, a fogyasztói társadalom szemlélet, a pénz és a vagyon „érték”központúsága: ökológiai értelemben és a természet valóságában megbukott a Föld nevű bolygón!
Mindezeken el lehet gondolkodni mindenkinek!
Ébredések - Lázadás
A függőség hatalma és a hatalomfüggőség - TEDx Dr. Máté Gábor
A függőség egyfajta menekülés. Dr. Máté Gábor, a Kanadába emigrált világhírű orvos és író beszél a függőség természetéről kezeltjei, történelmi személyek, valamint saját maga szemszögéből (saját maga munkaholista és vásárlásfüggő volt, ami elsősorban klasszikus zenére irányult).
Mindenféle függőségnek megvan az oka, és a közhiedelemmel ellentétben nem a genetika, és még csak nem is maguk a függőség tárgyai (nem mindenki lesz ugyanis alkoholista, vagy dohányos, miután kipróbálja azokat, és nyilván nem mindenki lesz shopping-függő sem).
A függőség analógiája egyébként érvényes a saját életterünket elpusztító olajfüggőségre, növekedésfüggőségre, és a konzumerizmusra is. A jelenlegi globális játék nyertesei is hatalomfüggők, ill. pénzfüggők. Ezért aztán nem várhatjuk a világ vezetőitől problémáink megoldását; saját magunknak kell megoldanunk azokat.
A 9. BOLYGÓ - TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉK
NIBIRU LÉTEZÉSÉRE...
Mindig sejtettük a létezését, de tudományos bizonyítékot mindeddig nem sikerült produkálni ezzel kapcsolatban. Komoly mítoszok, legendák szólnak róla, félelmetes történetek keringenek a nagyvilágban, amik nem hagyják nyugodni az embert. Közelsége akár globális katasztrófát is okozhat, az emberi civilizáció pusztulását eredményezheti. Sokan hisznek benne, és Halálbolygóként is emlegetik. Ez az a bizonyos bolygó, amink létezését egyelőre még közvetett módszerekkel sikerült már kimutatni, és amiről úgy gondoljuk, joggal feltételezhető, hogy valójában az a Nibiru, ahonnét a sumerok által emlegetett istenek származnak…
Ki volt Mátyás király?
"Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, aki mellé avagy igen kevés, avagy senki keresztyén királyok közül, kik utána voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megocsúsodik érdeme Mátyás mellett s elvész tündöklősége, mint a csillagoknak nap támadásán !!"
- Zrínyi -
"Győzhetetlen Mátyás király”: így nevezték már életében. Ha igaz volt akkor, most még igazabb, mert a szívekben élő uralkodót nem lehet legyőzni, megfoghatatlan és legyűrhetetlen sereggel harcol.
Egyik legnemesebb késői ellenfele, II. József megérezte és bevallotta, hogy a magyarok szívében még mindig Mátyás régi országa él, s ezért nem kell az övé. Hasztalan öltött álruhát s kereste föl alattvalóit, hasztalan törekedett őszintén népei javára, hiába ígérte, hogy el fogja feledtetni Mátyást a magyarokkal: az ígéretet nem tudta beváltani. Pedig Mátyás király nem adott országot és hitet a magyarnak, mint Szent István, nem építette újjá, mint a tatárjárás után IV. Béla. Nem érte el Nagy Lajos hatalmát, sőt minden összeomlott, amit alkotott. Szent Istvánra, az országépítőre mély bizalommal tekint népe, de csak imával tudja elérni. Mátyás király azonban mellette áll bizalmasan és derűsen, álruhában !!
Mi a nyitja mindennek?
Talán csak az, hogy Mátyás király az első modern magyar ember. A magyar középkorból nőtt ki, de az eljövendő századok minden szép emberi vonását kivirágoztatta magában. A nagy Hunyadi-sarjadék politikájának, sikereinek, halhatatlanságának kulcsa: Mátyás, az ember !!
*(Bővebben itt!) Forrás: http://mek.oszk.hu/05900/05982/html/gmkardos0002.html
Hunyadi Mátyás 573 éve született Kolozsvárott (1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) magyar szakrális nagykirály !! Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen mint Mátyás királyt emlegeti. Neve latinul és németül Matthias Corvinus, olaszul Mattia Corvino, szlovákul: Matej Korvín vagy Kráľ Matej, csehül: Matyáš Korvín, horvátul és szlovénül: Matija Korvin, lengyelül: Maciej Korwin, szerbül: Матија Корвин, románul Matei/Matia Corvin. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel !! Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi !!
(Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)
Mátyás, az igazságos!
HUNYADI MÁTYÁS (1458-1490)
I. HATALOMRA JUTÁSA:
V. László király még nagyon fiatal. Hívei a Cillei-Garai bárói liga tagja.
Szembekerülnek Hunyadiakkal. Hunyadi László (Hunyadi János idősebb fia) elfogják, és lefejezik, míg öccsét,
Mátyást fogságban tartják és Prágába szállítják. 1458: V. László hirtelen halála miatt a rendek az országgyűlésen új uralkodót választanak. Szilágyi Mihályt
(Hunyadi János sógora) eléri, hogy Mátyást válasszák meg. Mátyás váltságdíj, és cseh király lányával kötött házassága fejében hazajöhet Magyarországra !!
II. HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA:
A bárókat háttérbe szorította (pl.: Szilágyi Mihályt is), és a köznemesek jogait erősítette meg. Saját híveit (pl.:
Vitézi Jánost, Ernuszt Jánost, Janus Pannonius) nevezi ki a fontos tisztségekbe.
1463: korábbi hívei fellázadnak Mátyás ellen, ennek leverése után változtat a politikáján. Ehhez hozzájárult, hogy
1463-ban egyezséget köt III. Frigyessel a Szent Korona visszaadásáról: Bécsújhelyi szerződés:
Fizet a Koronáért Ha fiú utód nélkül hal meg Mátyás, akkor Habsburgokra száll a trón 1464.03.29-ben hivatalosan is megkoronázzák Mátyás !!
III. ÁLLAMSZERVEZETI REFORMJAI:
1. szakképzett, királytól függő, nemesi vagy polgári származású, állandó tisztviselőket alkalmaz
2. csökkenti a királyi tanács befolyását, átszervezi a kancelláriát, központi bíróságot hoz létre
3. Jövedelem
a) ismételten bevezeti a nemesfém monopóliumot
b) több régi adót megszüntet, mert sokan mentesülnek alóluk
c) bevezeti a füstpénzt: jobbágy-háztartásonként kell fizetni (hasonló a kapuadóhoz, de azt jobbágytelkenként
kell fizetni; nem számított, hogy egy telken hány család élt)
d) a legnagyobb tételt a hadiadó jelenti
Megnövekedett bevételei teszik lehetővé, hogy jól képzett zsoldossereget tartson fenn. Évi 750 ezer arany Ft !!
IV. HADSEREGE:
Zsoldossereg (Fekete Sereg): háború esetén 15000-20000 főből állt, alapját a legyőzött huszita vezér,
Giskra csapatai adták. Mellettük lengyel, német zsoldosok !!
4 fegyvernem: nehézlovasság, könnyűlovasság, gyalogság, tüzérség
Folytatta a török ellen a déli végvárrendszer kiépítését. Ennek külső vonala az Al-Dunától az Adriáig tartott
(Nándorfehérvár, Szabács, Jajca), belső vonalának fontos tagjai: Karán sebes, Lúgos, Temesvár !!
V. HARCAI:
Török ellen: aktív védekező politika esősorban. Uralma kezdetén visszafoglalja a déli végvárakat 1476-ban visszaszerzi Szabácsot, 1479-ben Kinizsi Pál Kenyérmezőnél legyőzi a török sereget. Végül a török szultán, II. Bajezid békét köt vele. Nyugati politika: célja a német-római császári cím megszerzésére Cseh trónt akarja megszerezni (a cseh király az egyik választófejedelem), csak Morvaország lesz az övé, majd elfoglalja Bécset, és 1485-ben ide helyezi át székhelyét !!
VI. MÁTYÁS, A RENESZÁNSZ URALKODÓ:
Jövedelemből támogatja a kultúra fejlesztését. Ezt segítette az is, hogy feleségül vette az itáliai születésű Beatrixot.
Nagy építkezéseket folytat Budán és Visegrádon. Híres a könyvtára: Bibliotheka Corviniana (corvinák) 2500 kötet.
Bevezette a Nápolyi etikettet (kés-villával enni, előzetes bejelentkezés)
HUNYADI MÁTYÁS URALKODÁSA:
Hunyadi János kisebbik fiát 1458-ban választotta az országgyűlés Magyarország királyává. Az ifjú, mindössze 15 éves Mátyás király (1458–1490) már uralkodása kezdetén rendkívül határozottnak bizonyult. Kit fegyverrel, kit furfanggal, kit pénzzel bírt hatalmának támogatására. Néhány év alatt sikerült uralmát megszilárdítania.
Átszervezte, megújította a központi királyi hivatalokat. A királyi hivatalok közül különösen a kancellária töltött be jelentős szerepet. Itt állították ki a királyi okleveleket, s itt készítették elő a rendeleteket, törvényeket. A hivatali munkát Mátyás idején a királyhoz hűséges, fizetett hivatalnokok végezték !!
Mátyás uralmának legerősebb támasza a zsoldossereg volt. A zömében csehekből és lengyelekből álló fizetett sereg létszáma 15–20 ezer fős lehetett. A központi királyi hivatalok és a zsoldoshadsereg fönntartása rengeteg pénzt emésztett fel. Ezért Mátyás ösztönözte az ipar, a kereskedelem és a városok fejlődését. Pártolta az alacsony sorból felemelkedő tehetséges fiatalokat. Mátyás jövedelmének legnagyobb része a jobbágyokra kivetett súlyos állami adókból származott. Az igen magas, évi kb. 700–800 ezer forintos bevétellel Mátyás állama Európa legnagyobb, legerősebb hatalmaihoz közelített. Ezt az összeget a francia vagy a spanyol király bevétele is csak kevéssel haladta meg !!
MÁTYÁS KÜLPOLITIKÁJA:
A jól kiképzett katonákat Mátyás négy fegyvernemre osztotta: könnyű- és nehézlovasság, gyalogság, tüzérség.
A később „fekete seregnek” nevezett haderőt vasfegyelem tartotta össze !!
A törökök kisebb csapatai Mátyás megválasztása után is gyakran be-betörtek az országba. Az uralkodó hadai sikerrel verték vissza ezeket a támadásokat. Mátyás ugyanakkor úgy látta, hogy a török balkáni uralmának megtöréséhez Magyarország ereje nem elegendő.
Ezért a nagyobb támadó hadjáratok helyett inkább a végvárrendszert erősítette.
A déli végvárvonal az ő uralkodása alatt érte el a legnagyobb kiterjedését.
Mátyás hadjáratokat vezetett Csehországba, Sziléziába, Ausztriába.
Egy időre még Bécset is sikerült elfoglalnia. Hódításaival Magyarországot Közép-Európa egyik legjelentősebb hatalmává tette. Fő célját, a német-római császári trón megszerzését azonban nem sikerült elérnie !!
MÁTYÁS, A TUDOMÁNYOK ÉS A MŰVÉSZETEK PÁRTOLÓJA
1. Mátyás király könyvtárának két gyönyörű darabja. Miért szép a jobb oldali képen látható kötéstábla?
Mátyás király bőkezűen támogatta a tudományokat és a művészeteket.
Budai és visegrádi palotáját külföldi mesterek építették át új, reneszánsz stílusban. Híres könyvtárában gyönyörűen festett, selyembe, bársonyba, bőrbe kötött kéziratos könyvek, kódexek sorjáztak. Ezeket a drága könyveket a Hunyadiak hollós címere díszítette, ezért nevezték corvináknak (korvina, corvus = holló).
Mátyás idején kezdte meg működését az első magyar nyomda. A király reneszánsz udvara vonzotta a külföldi, főleg olasz tudósokat, írókat, költőket. A királyi udvar a korabeli európai művészet egyik központja lett !!
Összegzés:
Mátyás király a 15. század második felében uralkodott. Erős királyi hatalmat épített ki.
A török elleni védelem érdekében megerősítette a déli végvárrendszert.
Hódításaival Magyarországot Közép-Európa jelentős hatalmává tette.
Udvara az európai művészetek egyik központja lett !!
- ▼ 2016 (72)
- ▼ március (7)
- Utazás az Univerzum peremére
- A szabadság rabszolgái.
- Világunk Titkai - Atlantisz, az eltűnt világ
- Hagyaték - Vérrel pecsételt szerződés - A Magyar n...
- ТЮРГЭН КАМ - '' Песня Деда (Jim Pavloff Bootleg) '...
- Az iskoláztatás rejtett programja. / „A tanítás n...
- Nemzeti történelmünk elhallgattatása - Mi azért is...
- ▼ március (7)
Egyéb oldalak:
- http://video.xfree.hu
- www.everness.hu
- www.rovasoldal2.eoldal.hu
- www.atlantisz.network.hu
- hu.metapedia.org
- www.titkolthirek.blogspot.hu
- www.onismeretegyeniutakon.hu
- www.hirhatar.hu
- www.ebredezes.hu
- www.vilagnezet.blog.hu
- www.imperialeagle.huhucontentwebkamera
- www.fenyorveny.hu
- blog.world-mysteries.com/
- www.turania.hu
- www.kontrollblog.com
- httpwww.alternativenergia.hu
- httptudasvagy.blogspot.hu
- http://konteo.blogrepublik.eu/
- www.zenetanyaradio.hu
- http://www.costadelsolmagazin.com
- http://letuntvilagokenigmai.blogspot.hu/
- http://egyseg.org/
- http://anamericaninbosnia.blogspot.hu
- http://www.karahun.hu
- http://magyarlegyenhited.wordpress.com
- http://444.hu/
- http://magyaroknak.wordpress.com
- http://www.szkosz.com
- http://ebredezes.hu
- http://www.vntv.hu
- http://siriusdisclosure.com/
- http://boldognapot.hu
- www.hunnianet.hu
- http://www.hidfo.net/
- http://www.konf.juanmoricz.hu/
- http://jelensegek.hupont.hu
- http://www.szentmagyarorszagert.blogspot.hu/
- http://www.magyarhon.eu
- http://ebredezes.hu
- http://teljesigazsag.uw.hu/
- http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu
- http://belsofelismereseink.wordpress.com
- http://simplybecauseitis.blogspot.hu/2011_10_01_archive.html
- http://diszmagyar.blog.hu
- http://www.szellemvilag.hu
- http://scythianarchaeology.blogspot.hu
- http://www.hadakutjan.hu
- http://www.arvisura.eoldal.hu/
- http://www.felfedem.eoldal.hu
- http://ujvilagtudat.blogspot.hu
- http://www.mibenhiszel.eoldal.hu
- http://alfahir.hu/
- http://www.pasthorizonspr.com
- http://www.michelangelo.cn/
- http://erdelyvisszatert.uw.hu
- http://rovasjavas.freewb.hu
- http://www.nimrod-mohacs.hu
- http://falanszter.blog.hu
- http://www.utaot.com/
- http://forum.axishistory.com/viewtopic.php?f=47&t=42446&sid=112edd12dad0f9e809d55ef4b38cec0d&start=105
- http://www.terkep-abc.hu/magyaros-termekek-c-1.html
- http://www.hidfo.net
- http://fures.hu
- http://www.fusz.hu
- http://workshop.chromeexperiments.com/stars/
- http://www.fenyportal.hu
- http://szkitahun.wordpress.com
- http://szkitahun.wordpress.com/
- http://500px.com
- http://cochasqui.org/index_e.htm
- http://cochasqui.org/index_e.htm
- www.nemzeti.net
- www.online-filmek.hu
- http://ujvilagtudat.blogspot.hu
- http://magyarmegmaradasert.hu
- http://domonyi.aries.hu
- http://mek.oszk.hu
- http://www.bosznia.net
- http://www.piramidasunca.ba
- http://buxmasters.blog.hu
- http://brigad.blog.hu
- http://filmhiradok.nava.hu
- http://aranylaci.freeweb.hu/tart.htm
- http://xaxor.com
- http://www.jzfoto.eoldal.hu
- http://nimrod-mohacs.hu
- http://www.1000questions.net
- http://rovarok.blog.hu
- http://donkanyar.gportal.hu
- http://www.urvilag.hu
- http://browse.deviantart.com
- http://www.nyest.hu
- http://filmhiradok.nava.hu/index.php
- www.ufos-aliens.co.uk
- http://ttbts-daily.blogspot.hu/
- http://www.mvsz.hu
- http://blog.daum.net
- http://ladylee.lapunk.hu
- http://facepress.hu/blogok/reality-igaz-tortenet-az-eletrol
- http://hirek.csillagaszat.hu
- http://nemzeti.net/
- http://www.wildscapes.pro/Landscapes/Landscapes/20918153_c3hWgc#!i=1907183222&k=SMwHCC8
- http://ozonenetwork.hu/index.html
- http://energyklubsopron.blog.hu
- http://regen.hu
- http://amindenit.blog.hu/
- http://ipon.hu
- http://www.magyarvagyok.com/
- http://kitalaltujkor.blogspot.hu
- http://11even.wordpress.com
- http://kutatokozpont.hu
- http://hetek.hu/
- http://hajnalhasadas.hupont.hu/449/mayakaztekok-es-az-idegenek
- http://viszavzsodor.blogspot.hu
- ftp://eol.jsc.nasa.gov/../
- regnumportal.h
- http://tudatvaltas2012.blogspot.hu
- http://anotherlife2time.qwqw.hu/
- http://www.everything3d2.com/UFOaliens/alien01.html
- http://thewatchtowers.com/
- http://spottr.hu/
- http://www.vntv.hu
- http://osmagyar.kisbiro.hu/modules.php?name=news
- http://www.optika.hu
- http://facepress.hu
- http://chhotgirls.blogspot.hu/
- http://eveandherfriends.tumblr.com/
- http://frenk1men.blog.hu/
- http://paranormal.hu
- http://szabadriport.wordpress.com
- http://ittvannak.hu
- http://www.disclose.tv
- http://firaizmus.com/
- http://www.eltevedtidoszamitas.hu/modules.php?name=news
- http://www.ng.hu/fooldal
- http://www.hihetetlenmagazin.hu/
- http://www.ize.hu/
- http://www.tutorart.com/index.php/49-amazing-creative-photos-by-gregor-collienne/
- http://wanderingspace.net/
- http://www.ibelieveinadv.com/
- http://mimikri.blog.hu/
- http://bringpinkwater.tumblr.com/
- http://chatboutbeautiful.blogspot.hu
- http://modelstar.wordpress.com/
- http://a-f-r-a-i-d.tumblr.com/
- http://photoarchive.hu
- http://szabadriport.wordpress.com
- http://vilagnezet.blog.hu
- http://szkeptikus.blog.hu/
- http://amindenit.blog.hu
- http://2012felemelkedes.blog.hu/
- http://aranykor.freeblog.hu/
- http://albaregalis.hupont.hu
- http://bpblognews.blogspot.hu/The Bosnian Pyramid/New blog/
- http://csiribusz.freeblog.hu/
- http://eletertelme.blog.hu/
- http://elhallgatotthirek-hungariannews.blogspot.com/
- http://ezomisztika.hu
- http://felhok.com/
- http://global-mystery.blogspot.hu
- http://hungar.gportal.hu
- http://idokjelei.hu/
- http://indianmagyar.blogspot.hu
- http://jelensegek.hupont.hu/
- http://kataklizma.info/
- http://keresztenyhirek.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1097802
- http://kilenc.blog.hu/
- http://komlomedia.hu/index.php
- http://latogatok.hu/news.php?extend.2512
- http://latogatok.hu/print.php?news.2506
- http://maga-a-valosag.hu
- http://magasroptugondolatok.blogol.hu/read/?tag_id=6369
- http://magyarsors.hu/index.php
- http://myreality.hu
- http://nemadjukfel.blog.hu/
- http://nimrod-rendje.lapunk.hu
- http://osihimnuszunk.network.hu
- http://osmagyar.kisbiro.hu
- http://paleoasztronautika.lapunk.hu
- http://peterpetra.com/newage/
- http://pirospirula.blogspot.hu/
- http://pusztaigazsag.blogspot.hu/
- http://radicalpuzzle.blogspot.hu
- http://rejtelyekszigete.blogger.hu
- http://rovas.info/index.php/hu/cimlap
- http://szentkoronaradio.com/
- http://tenyekerodje.blogspot.hu/
- http://teremteszet.blogspot.hu
- http://vilagbiztonsag.hu/fejleszt/
- http://vilaghelyzete.blogspot.com/
- http://www.amagyaroldal.hu/hirek/
- http://www.arvisura.van.hu
- http://www.fenyportal.hu
- http://www.gyornet.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=172&Itemid=181
- http://www.hunikum.info/index.php?page=rovat&rovatid=0
- http://www.hunmagyar.org
- http://www.juanmoricz.hu/
- http://www.maghar.gportal.hu
- http://www.maghar.hu
- http://www.mult-kor.hu
- http://www.rovasoldal.eoldal.hu/
- http://www.vilagtortenelemhajnala.eoldal.hu
- http://www.mibenhiszel.eoldal.hu
- www.ebredezes.hu
Videók
Hiba történt a modul működésében
Simple sablon. Működteti a Blogger.
LEARN MORE GOT IT
