🌸
🌸
Milyen Sors Jut Nékünk ...
🌸
Ha majd öregek leszünk, milyen sors jut nékünk,
koldusbotra jutván, nyomorogva élünk,
vagy lesz, ki ápol minket, lesz, ki vigyáz ránk,
ha majd alkonyati időnk lemenőre vált.
Lesz-e vajon olyan, ki nem tagad meg minket,
ha majd léptünk és sóhajunk egyre nehezebb lesz,
és egyre nehezebb lesz a gondolat és beszéd,
amivel emberi méltóságunk kifejezhetnénk.
Nem tudom mi vár ránk, de reménykedem abban,
lesz mellettünk valaki a legutolsó harcban,
s nem úgy kell elmenni, hogy szégyenkezni kéne,
amiért megtagadtak azok, kiknek vérünk volt a vére.
Kun Magdolna
🌸
Milyen Sors Jut Nékünk ...
🌸
Ha majd öregek leszünk, milyen sors jut nékünk,
koldusbotra jutván, nyomorogva élünk,
vagy lesz, ki ápol minket, lesz, ki vigyáz ránk,
ha majd alkonyati időnk lemenőre vált.
Lesz-e vajon olyan, ki nem tagad meg minket,
ha majd léptünk és sóhajunk egyre nehezebb lesz,
és egyre nehezebb lesz a gondolat és beszéd,
amivel emberi méltóságunk kifejezhetnénk.
Nem tudom mi vár ránk, de reménykedem abban,
lesz mellettünk valaki a legutolsó harcban,
s nem úgy kell elmenni, hogy szégyenkezni kéne,
amiért megtagadtak azok, kiknek vérünk volt a vére.
Kun Magdolna
🌸
🌸
🌸
A Veréb
Sajó Sándor Verse
Vers az 18OO - as évekből.
🌸
Bús ősz borong a Kárpátok alatt,
Dermesztve napfényt, szárnyas bogarat;
Ködfátylas csendben hallgat a határ,
S te már úton vagy, jó gólyamadár.
Indulsz te is már, sürgő fecskeraj,
Hisz igazad van – éhen itt ne halj;
Hisz igazad van: szomorú az ősz –
S ha új tavasz lesz – újra visszajősz.
Könnyűszárnyúak hasznos igaza:
Hol sok bogár van, ott van a haza;
Szomorú, felhős magyar ég alatt
Mit keresnétek, kényes madarak?
Itt őszre jár most, aztán jön a tél,
Verébhad itt majd koldulgatva él;
Lent, messze délen most van kikelet,
S ti nem lehettek hitvány verebek…
Könnyűszárnyúak, jó – csak menjetek!
Én a verébrõl mondok éneket,
S dicsérem ezt a kicsi madarat:
Koldus, kopott, de hű és – itt marad!
Zord télen, majd ha éhség kergeti,
Jut kenyerembõl morzsa is neki,
Szelíden hívom: jöszte közelébb,
Osztályos társam, szürke kis veréb!
Lásd, egy a sorsunk, ez köt engem is:
Hűség e földhöz zordon télben is,
S bár soh’ se érjünk enyhébb sugarat,
– Szenvedve, sírva, ha így van megírva,
Élünk-halunk a magyar ég alatt!
HAZASZERETET - MAGYARORSZÁG - SAJÓ SÁNDOR
🌸
Egy Megható Videó
🌸
A Veréb
Sajó Sándor Verse
Vers az 18OO - as évekből.
🌸
Bús ősz borong a Kárpátok alatt,
Dermesztve napfényt, szárnyas bogarat;
Ködfátylas csendben hallgat a határ,
S te már úton vagy, jó gólyamadár.
Indulsz te is már, sürgő fecskeraj,
Hisz igazad van – éhen itt ne halj;
Hisz igazad van: szomorú az ősz –
S ha új tavasz lesz – újra visszajősz.
Könnyűszárnyúak hasznos igaza:
Hol sok bogár van, ott van a haza;
Szomorú, felhős magyar ég alatt
Mit keresnétek, kényes madarak?
Itt őszre jár most, aztán jön a tél,
Verébhad itt majd koldulgatva él;
Lent, messze délen most van kikelet,
S ti nem lehettek hitvány verebek…
Könnyűszárnyúak, jó – csak menjetek!
Én a verébrõl mondok éneket,
S dicsérem ezt a kicsi madarat:
Koldus, kopott, de hű és – itt marad!
Zord télen, majd ha éhség kergeti,
Jut kenyerembõl morzsa is neki,
Szelíden hívom: jöszte közelébb,
Osztályos társam, szürke kis veréb!
Lásd, egy a sorsunk, ez köt engem is:
Hűség e földhöz zordon télben is,
S bár soh’ se érjünk enyhébb sugarat,
– Szenvedve, sírva, ha így van megírva,
Élünk-halunk a magyar ég alatt!
HAZASZERETET - MAGYARORSZÁG - SAJÓ SÁNDOR
🌸
Egy Megható Videó
🌸
🌸
A VERÉB
(Zsákbamacska című verseskönyvemből)
Hópelyhek az ablakomon,
zúzmarás a kémény,
apró veréb didereg a
padlástető szélén.
Összezárja fagyott csőrét,
reszket a kis szárnya,
dülöngél a fehér havon,
úgy remeg a lába.
Figyelem az ablakomból,
egyre attól félek,
megfagy szegény reggelre és
elhagyja a lélek.
Kinyitom az ablakomat:
Gyere Veréb bátran!
Ne félj tőlem, beengedlek,
melegedj meg nálam!
Meleg van a kis szobámban,
vacsorát is adok!
Hozok neked kicsi párnát,
friss kölest és zabot!
Összegyűjti bátorságát,
beugrik a résen,
csipeget a kölesből és
elalszik a széken.
Korán reggel búcsúzóul
tenyerembe szökken,
kitárom az ablakom és
ő már ki is röppen.
Visszafordul, csipog egyet,
elszáll hosszú útra.
Hogyha fáznál kicsi veréb,
jöjj el hozzám újra!
https://www.bartoserika.hu/konyvek/versek/vereb
🌸
A VERÉB
(Zsákbamacska című verseskönyvemből)
Hópelyhek az ablakomon,
zúzmarás a kémény,
apró veréb didereg a
padlástető szélén.
Összezárja fagyott csőrét,
reszket a kis szárnya,
dülöngél a fehér havon,
úgy remeg a lába.
Figyelem az ablakomból,
egyre attól félek,
megfagy szegény reggelre és
elhagyja a lélek.
Kinyitom az ablakomat:
Gyere Veréb bátran!
Ne félj tőlem, beengedlek,
melegedj meg nálam!
Meleg van a kis szobámban,
vacsorát is adok!
Hozok neked kicsi párnát,
friss kölest és zabot!
Összegyűjti bátorságát,
beugrik a résen,
csipeget a kölesből és
elalszik a széken.
Korán reggel búcsúzóul
tenyerembe szökken,
kitárom az ablakom és
ő már ki is röppen.
Visszafordul, csipog egyet,
elszáll hosszú útra.
Hogyha fáznál kicsi veréb,
jöjj el hozzám újra!
https://www.bartoserika.hu/konyvek/versek/vereb
🌸
🌸
| VITÓ ZOLTÁN .pdf |
🌸
🌸
Vitó Zoltán
Ballada
🌸
Vitó Zoltán
Ballada
🌸
🌸
🌸
Élni Szép és Élni Jó
Élni Szép és Élni Jó
🌸
🌸
Mindig Ugyanaz ...
Ugyanaz a téma, ugyanaz a hiba,
Ugyanaz a kör, ugyanaz az ima ...
Hiába, ha az ember jó, okos vagy bátor.
Lelkem darabjait - hiába bántod.
Mert már tudod jól, mert már igen sejted ...
Hogy senkinek sem jó, ugyanazt mesélned.
Vigyázz Te mert lecserél majd másra,
Az átkos elválás - mely mély sírját ássa.
A magány lesz végül így az ember társa,
S lelke maradékát majd szépen elvássa.
Hiába indulnál lángoló kebellel,
Zászlót megragadva harcra szép elvekkel.
S törni más emberért magadat megéri?
Mikor atyádfia a videót meg sem nézi.
Mert mindig ugyanaz van - emberi természet,
Egyszer majd jön ezért egy boldog élet.
De addig minden elölről, minden megy körbe,
S magad szakálára saját köreidbe.
Tehetetlen számlálom a percet és az órát ...
S ismét látom jönni a új propagandát.
🌸
Mindig Ugyanaz ...
Ugyanaz a téma, ugyanaz a hiba,
Ugyanaz a kör, ugyanaz az ima ...
Hiába, ha az ember jó, okos vagy bátor.
Lelkem darabjait - hiába bántod.
Mert már tudod jól, mert már igen sejted ...
Hogy senkinek sem jó, ugyanazt mesélned.
Vigyázz Te mert lecserél majd másra,
Az átkos elválás - mely mély sírját ássa.
A magány lesz végül így az ember társa,
S lelke maradékát majd szépen elvássa.
Hiába indulnál lángoló kebellel,
Zászlót megragadva harcra szép elvekkel.
S törni más emberért magadat megéri?
Mikor atyádfia a videót meg sem nézi.
Mert mindig ugyanaz van - emberi természet,
Egyszer majd jön ezért egy boldog élet.
De addig minden elölről, minden megy körbe,
S magad szakálára saját köreidbe.
Tehetetlen számlálom a percet és az órát ...
S ismét látom jönni a új propagandát.
🌸
