A Harmónia
a Szeretet másik neve ...
mert ez az egyetlen olyan létállapot, ahol a másokkal zavartalanul összerezgek:
mindannyian úgy vagyunk együtt, hogy ugyanakkor önmagunk is vagyunk.
a Szeretet másik neve ...
mert ez az egyetlen olyan létállapot, ahol a másokkal zavartalanul összerezgek:
mindannyian úgy vagyunk együtt, hogy ugyanakkor önmagunk is vagyunk.
LÉPJ
A HARMÓNIA ÖSVÉNYÉRE!
„Hogy miért? Mert az az egyik legjobb hely, ahol lehetsz. De hogyan juthatsz el odáig?
Mit jelent a harmónia? Mit jelent harmonikusnak lenni? Harmóniában élni? Talán nincs rá egységes magyarázat, talán mindenkinek egy kicsit mást jelent, de egy dologban nem különbözhet: a nyugalom. Amikor harmóniában vagy, akkor összeér az árny és a fény.
Nincsenek harcok, nem dúl háború.
Csak tiszta, mély lélegzetek. De hogyan juthatunk el idáig?...”
Ezeket a gondolatokat e-mail-ben kaptam.
Az eredeti gondolatsor folytatódik, ez a néhány sor azonban további elmélkedésre késztetett...
Két sógorom belemerült a politikába, s az egyikük, már belelovallta magát, hevesen beszélt.
Ekkor minden gondolkodás nélkül kicsúszott a számon az alábbi mondat, kedves, szeretetteljes hangon: „Drágáim, teljesen bele lovaljátok magatokat.”
Mindketten elhallgattak, és meglepődve néztek rám, majd lenyugodott a heveskedő.
Egy barátnőm autóval ment valahova, és hirtelen elébe vágott – szabálytalanul – egy gyalogos. Padlófék., majd még a férfinek állt feljebb. A barátnőm, ahelyett, hogy leállt volna vitatkozni, letekerte az ablakot, és kedvesen így szólt:
„Legyen szeretetteljes napja!” A férfiben megakadt a szó,
döbbenten nézett rá, majd szó nélkül tovább kullogott.
Lám, mit tesz a kedvesség, a szeretetteljes hangnem!
Ezzel lezárult egy vita, és nem gerjedt tovább a feszültség.
Nehéz megvalósítani, de rendszeres gyakorlással eljuthatunk odáig, hogy nem vesszük magunkra, ha valaki bántón szól hozzánk, hisz mindenkinek lehet gondja, ami idegessé teszi, és valahogy le kell, hogy vezesse a feszültséget. Aztán aki épp jelen van, az kapja a szidást.
Érdemes kipróbálni, mi történik, ha megkérdezzük tőle, mi bántja.
Meglepődünk, ha kifakad belőle az igazság, amitől aztán megkönnyebbül. Így még az is előfordulhat, hogy szerzünk egy jó barátot.
Rajtunk múlik, milyennek látjuk a dolgokat. Olvastam egy bölcsességet:
„Az élet tükör, amely olyan arcot mutat, amilyennel beléje nézünk. Ha kacagunk ő is kacag, a haragos arcra a tükör is haragos arccal felel.
Nem a dolgok sötétek hanem a szem, amely nézi őket.
Nem a világ szomorú, hanem az, aki annak látja...”
Mert lehet ugyanazt a szituációt így is, úgy is átélni. Minden a mi belsőnk kivetülése.
Másokat nem tudunk megváltoztatni, csakis önmagunkat. Ha megváltoztatjuk az embertársainkhoz való hozzáállásunkat, meg fogunk lepődni, milyen változást tapasztalunk majd náluk.
Én kipróbáltam, működik.
Ha az ember harmóniában él önmagával és a környezetével, akkor egészséges. Persze – gondolják sokan –, könnyű ezt mondani, de a mai világban nem lehetséges a harmónia megvalósítása.
Aki így gondolja, igaza van. Aki viszont önmagán dolgozva, képes eljutni egy olyan állapotba, amikor már felül emelkedik a káoszon, és nem hagyja, hogy az eluralkodjon rajta, akkor átélheti a harmónia csodálatos, boldogságot teremtő erejét.
Ha felbomlik a harmónia, akkor megbetegszünk.
Nem csoda, hogy manapság olyan sok beteg ember él a Földön.
A negatív érzések közül a félelem, a harag, a gyűlölet a legveszélyesebb érzelmek.
Ezek okozhatják a legsúlyosabb, az életünket is veszélyeztető betegségeket, mint pl. a rák.
Megéri a haragot dédelgetnünk, táplálnunk önmagunkban?
Többen megbántottak engem is az életemben, sőt, súlyos traumát is okoztak, ami az életem java részén végigkísért, mert nem tudtam megbocsátani, az egömnak jól esett az önsajnálat.
Kaptam is cserébe komoly betegségeket.
Mára már elengedtem a haragomat és megbocsátottam.
Az egészségem javulásnak is indult.
Régen megtanították a gyerekeket bocsánatot kérni és megbocsátani. Amint tisztázom a nézeteltéréseket, a félreértéseket az embertársaimmal, rögtön feloldódik a bennem lévő feszültség, és máris megkönnyebbülök, amitől felszabadultnak érzem magam, ahogy az a másik is.
Kérdezem: megéri? Igen. Érdemes kipróbálni.
(Egymás, vagyis EGY-MÁS azt jelenti, egyek vagyunk a másikkal.
Az a csodálatos MAGyar nyelv! Benne rejlik az Univerzum bölcsessége.)
Az embertársaink néha tükröt tartanak elénk. Előfordul, hogy nem azt látjuk benne, amit szeretnénk. Ilyenkor tanácsos önvizsgálatot tartani, és dolgozni önmagunk jobbításán.
A szavaknak hihetetlen az erejük.
Előfordult olyan szituáció, amikor erős félelem uralkodott el rajtam.
Ekkor egyszerűen kijelentettem: „nem félek”... és azonnal éreztem, ahogy felülről lefelé haladt ki belőlem ez a rossz érzés. Én magam is meglepődtem. Vigyázzunk tehát, mit mondunk!
Mindenben és mindenkiben ott a szépség és a jóság, csak meg kell látnunk.
Hiba nélkül Te sem létezel, ezért ne azt keresd az embertársaidban!
Lásd meg bennük a jót, ahogyan önmagadban is!
Szeresd önmagadat, képes légy másokat is szeretni!
"Minden embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek." – milyen igaz!
Szeretettel ajánlom minden lélektestvéremnek ezt a kis gondolatébresztőt.
Mariann
A HARMÓNIA ÖSVÉNYÉRE!
„Hogy miért? Mert az az egyik legjobb hely, ahol lehetsz. De hogyan juthatsz el odáig?
Mit jelent a harmónia? Mit jelent harmonikusnak lenni? Harmóniában élni? Talán nincs rá egységes magyarázat, talán mindenkinek egy kicsit mást jelent, de egy dologban nem különbözhet: a nyugalom. Amikor harmóniában vagy, akkor összeér az árny és a fény.
Nincsenek harcok, nem dúl háború.
Csak tiszta, mély lélegzetek. De hogyan juthatunk el idáig?...”
Ezeket a gondolatokat e-mail-ben kaptam.
Az eredeti gondolatsor folytatódik, ez a néhány sor azonban további elmélkedésre késztetett...
Két sógorom belemerült a politikába, s az egyikük, már belelovallta magát, hevesen beszélt.
Ekkor minden gondolkodás nélkül kicsúszott a számon az alábbi mondat, kedves, szeretetteljes hangon: „Drágáim, teljesen bele lovaljátok magatokat.”
Mindketten elhallgattak, és meglepődve néztek rám, majd lenyugodott a heveskedő.
Egy barátnőm autóval ment valahova, és hirtelen elébe vágott – szabálytalanul – egy gyalogos. Padlófék., majd még a férfinek állt feljebb. A barátnőm, ahelyett, hogy leállt volna vitatkozni, letekerte az ablakot, és kedvesen így szólt:
„Legyen szeretetteljes napja!” A férfiben megakadt a szó,
döbbenten nézett rá, majd szó nélkül tovább kullogott.
Lám, mit tesz a kedvesség, a szeretetteljes hangnem!
Ezzel lezárult egy vita, és nem gerjedt tovább a feszültség.
Nehéz megvalósítani, de rendszeres gyakorlással eljuthatunk odáig, hogy nem vesszük magunkra, ha valaki bántón szól hozzánk, hisz mindenkinek lehet gondja, ami idegessé teszi, és valahogy le kell, hogy vezesse a feszültséget. Aztán aki épp jelen van, az kapja a szidást.
Érdemes kipróbálni, mi történik, ha megkérdezzük tőle, mi bántja.
Meglepődünk, ha kifakad belőle az igazság, amitől aztán megkönnyebbül. Így még az is előfordulhat, hogy szerzünk egy jó barátot.
Rajtunk múlik, milyennek látjuk a dolgokat. Olvastam egy bölcsességet:
„Az élet tükör, amely olyan arcot mutat, amilyennel beléje nézünk. Ha kacagunk ő is kacag, a haragos arcra a tükör is haragos arccal felel.
Nem a dolgok sötétek hanem a szem, amely nézi őket.
Nem a világ szomorú, hanem az, aki annak látja...”
Mert lehet ugyanazt a szituációt így is, úgy is átélni. Minden a mi belsőnk kivetülése.
Másokat nem tudunk megváltoztatni, csakis önmagunkat. Ha megváltoztatjuk az embertársainkhoz való hozzáállásunkat, meg fogunk lepődni, milyen változást tapasztalunk majd náluk.
Én kipróbáltam, működik.
Ha az ember harmóniában él önmagával és a környezetével, akkor egészséges. Persze – gondolják sokan –, könnyű ezt mondani, de a mai világban nem lehetséges a harmónia megvalósítása.
Aki így gondolja, igaza van. Aki viszont önmagán dolgozva, képes eljutni egy olyan állapotba, amikor már felül emelkedik a káoszon, és nem hagyja, hogy az eluralkodjon rajta, akkor átélheti a harmónia csodálatos, boldogságot teremtő erejét.
Ha felbomlik a harmónia, akkor megbetegszünk.
Nem csoda, hogy manapság olyan sok beteg ember él a Földön.
A negatív érzések közül a félelem, a harag, a gyűlölet a legveszélyesebb érzelmek.
Ezek okozhatják a legsúlyosabb, az életünket is veszélyeztető betegségeket, mint pl. a rák.
Megéri a haragot dédelgetnünk, táplálnunk önmagunkban?
Többen megbántottak engem is az életemben, sőt, súlyos traumát is okoztak, ami az életem java részén végigkísért, mert nem tudtam megbocsátani, az egömnak jól esett az önsajnálat.
Kaptam is cserébe komoly betegségeket.
Mára már elengedtem a haragomat és megbocsátottam.
Az egészségem javulásnak is indult.
Régen megtanították a gyerekeket bocsánatot kérni és megbocsátani. Amint tisztázom a nézeteltéréseket, a félreértéseket az embertársaimmal, rögtön feloldódik a bennem lévő feszültség, és máris megkönnyebbülök, amitől felszabadultnak érzem magam, ahogy az a másik is.
Kérdezem: megéri? Igen. Érdemes kipróbálni.
(Egymás, vagyis EGY-MÁS azt jelenti, egyek vagyunk a másikkal.
Az a csodálatos MAGyar nyelv! Benne rejlik az Univerzum bölcsessége.)
Az embertársaink néha tükröt tartanak elénk. Előfordul, hogy nem azt látjuk benne, amit szeretnénk. Ilyenkor tanácsos önvizsgálatot tartani, és dolgozni önmagunk jobbításán.
A szavaknak hihetetlen az erejük.
Előfordult olyan szituáció, amikor erős félelem uralkodott el rajtam.
Ekkor egyszerűen kijelentettem: „nem félek”... és azonnal éreztem, ahogy felülről lefelé haladt ki belőlem ez a rossz érzés. Én magam is meglepődtem. Vigyázzunk tehát, mit mondunk!
Mindenben és mindenkiben ott a szépség és a jóság, csak meg kell látnunk.
Hiba nélkül Te sem létezel, ezért ne azt keresd az embertársaidban!
Lásd meg bennük a jót, ahogyan önmagadban is!
Szeresd önmagadat, képes légy másokat is szeretni!
"Minden embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek." – milyen igaz!
Szeretettel ajánlom minden lélektestvéremnek ezt a kis gondolatébresztőt.
Mariann
