Egy Csepp Emberség

A Szeretet Könyve
File Size:	935 kb
File Type:	pdf

Download File

http://www.kormoranfolk.hu/old/szovegkonyv/lovak.html#eleje

🌸

EGY CSEPP EMBERSÉG

Koltay Gergely

A Kossuth Rádió reggeli hallgatóinak!

Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.

Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.

Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.

Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.

Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.

Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.

Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.

Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.

Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.

🌸

LEHETETLEN ...

Felhők, tengerek, fák, állatok,
Növények, hegyek, völgyek,

Mindannyian csodás élőlények,
A földön élő drága teremtmények.

Otthonuk a Föld ...
Az egyik legszebb csoda,
Szebbet elképzelni nem is lehet soha.

Illatozó virágok,
Gyönyörű fák,
Csodás tengerek, hegyek,
A Nap, a Hold a csillagrendszerek.

A Föld a legdrágább kincs mely éltet,
Kincseivel az élőlények vidáman élnek,

A Föld ellát mindenkit jóval,
Meg is köszönik a fentiek hálás szóval.

De van egy élőlény mely egy értéktelen lélek ...
Mert csak azért van, hogy ártson a létnek.

Úgy hívják őket, hogy Ember és Lények.
Rohannak, robotolnak, gyűjtenek és falnak,
Értelmetlenül élnek, aztán meghalnak.

Rohannak a LÉNYEK, nincs idő semmire,
Gyerekként nem ily létet álmodtak a földre.

Bármerre nézünk, csak fájdalom az élet,
Nincs már szeretet a világ közepében.

Igaz érzelem már nem is létezik.
Őszinteség belőlük már nem is sugárzik.

Irigyek arra, hogy mit ért el a másik.
Minden az ÉN és vesszen a másik.

Így gondolkodom az életnek értelmén.
S remélve nézek a világban szerteszét.

Bárcsak fényt vihetnék az emberek szívébe,
De ahogy elnézem az is lehetetlen.

D. K. M

🌸

Egy Hajléktan Élete

Pislogó mécses mellett egy vackon fázni,
tűz melege nélkül éhkoppot tűrni,
viselni az ócska rongyot, amely nappal
télikabát, éjjel fordítva paplan,
fejet hajtani fekve egy halom lomra,
a lehelettől jégcsapos a kamra,
melynek sarkában a reménytelenség ül,
a test és a lélek abba csömörül.

Testvéreink, ti, akik még jobban éltek,
akik ránk sokszor csak gúnyosan néztek,
szerető szívetek hozzánk legyen szelíd,
mert életünk már végéhez közelít.

Reszkető Üzenet - Cri Amer

🌸

A Lovak Álma

1.

PÁSZTOROK, PÁSZTOROK

Koltay Gergely

Pásztorok, pásztorok!
Eltévedtek a bárányok!
Pásztorok, pásztorok!
Elvesznek a bárányok!
Pásztorok, pásztorok!
Mindenfelé farkasok!
Pásztorok, pásztorok!
Őrt állni kiálljatok!

2.

A LOVAK ÁLMA

Koltay Gergely

A lovak álma a szabadság.
Zabla nélkül élni.
Vágtatni a pusztában,
a széllel szembe nézni.
A lovak álma az igazság.
Adni, sose kérni!
Nem rohanni a semmiért –
ellátni a célig!
A lovak álma a család.
Csikókkal együtt lépni.
Mutatni nekik az életet,
a múltról mesélni.
A lovak álma a csillagok,
mindig jobbat remélni.
Hol valaha volt a Föld,
oda visszatérni.
A lovak álma nem eladó,
a szemük beszédes.
Féljen, aki ellenáll,
ha megindul a ménes.
A lovak álma nagy vihar,
mely rendet teremt végleg.
Dörgő villámok után,
élet lesz az élet.
A lovak álma a szenvedély,
a bot nélküli élet.
Ki tudja, mi a szeretet,
náluk mindent elérhet!
A lovak álma egy hely,
hol az utak összeérnek.
Hova gyűlik sok ember,
s égig szól az ének.
A lovak álma egy istálló,
oda fáradtan betérni,
egy simogatás attól,
ki a lovak álmát érti.
A lovak álma nem eladó,
a szemük beszédes.
Féljen, aki ellenáll,
ha megindul a ménes.

3.

CSILLAGOK ÖSVÉNYÉN

Koltay Gergely

Én megyek elöl,
ti csak énekeljetek!
Mögöttem a szekéren
összetört szívek!
Én megyek elöl,
ti csak énekeljetek!
Ismerem az utat,
mely hazáig elvezet.
Én megyek elöl,
ti csak énekeljetek!
Húzom az igát,
új magokat vetek.
Én megyek elöl,
ti csak énekeljetek!
Léptem nyomán a földből
sarjad életed.
Csillagok ösvényén a szó,
hozzád elér.
Halkan szól csendes imánk,
minden magyarért.
Hol kéményekből füst száll,
ott kenyeret sütnek a vének.
Akárhol is élnek,
neveket nem cserélnek.
Szemben a Nappal,
tiszta szemek égnek.
Hol járja még a tánc,
ott élni, sose félnek.
Csillagok ösvényén a szó,
hozzád elér.
Halkan szól csendes imánk,
minden magyarért.

4.

A HANGOK GYERMEKEI

Koltay Gergely

Egy napon eljönnek
a hangok gyermekei.
Szavakat mondanak,
miket senki nem mondott ki.
Egy napon világosság lesz
éjszaka után.
Mi a földből született,
újra élet lesz talán.
Egy napon millió ember
csendben letérdel,
a híd előtt, mely összeköt,
mely az örök ígéret.
Egy napon a dallamok,
mind útra kelnek,
elvigyék a hírét
e kiválasztott helynek.
Egy napon a muzsika hangja
széttépi a láncot.
S vezeti a végső,
mindent feloldó táncot.
Eltűnik az arcokról,
a múlt minden ránca,
gyermek születik,
ki bűneink megváltja.
Lesz majd egy fotó,
hol apámmal láthatsz.
Mely nekem a múlt,
mely nem csupán a látszat.
Hisz apák, s anyák vagyunk,
kezünkben az élet.
De nem az, amit élünk,
a pillanatnyi végzet.

5.

HOL VANNAK A VITÉZEK?

Koltay Gergely

Kellene puszta, kellene szél.
Kellene Föld és kellene Ég.
Kellene asztal, kellene szék,
kellene ember, ki tudja: Miért?
Kellene ablak, kellene tér,
kellene új arc, kellene kéz.
Kellene kályha, mely melegít,
kellene templom, kellene hit.
Hol vannak a vitézek?
Valahol köztünk élnek!
Hol vannak a vitézek?
Hol vannak, kik sohase félnek?
Hol vannak a vitézek?
Valahol köztünk élnek!
Hol vannak a vitézek?
Akik hazát nem cserélnek!
Kellene otthon, kellene kút,
kellene ember, az élet, az út!
Kell még egy szó is, kellene jog,
mit elraboltak visszakapod.
Kellene munka, kellene fény,
kell az igazság, kell a remény.
Kellene költő, kellene dal,
mely arról szól, mit Te akarsz.
Hol vannak a vitézek?
Valahol köztünk élnek!
Hol vannak a vitézek?
Hol vannak, kik sohase félnek?
Hol vannak a vitézek?
Valahol köztünk élnek!
Hol vannak a vitézek?
Akik hazát nem cserélnek!

6.

GONDOLATOT GONDOLTAM

Szabó Miklós - Koltay Gergely
Es az eső, szakad, szakad,
szeretnélek, de nem szabad.
Szeretnélek, szeretnélek,
sötétségben, fényességben.
Zár előttem, zár mögöttem,
minden ajtón által mentem.
A „Nincs” előttem. A „Nincs” mögöttem.
Elvetett mag szárba szökken.
Gondolatot gondoltam,
mozdulatot mozdultam.
Álmot láttam, álmodtam.
Te voltál és én voltam.
//: Haj rege, haj rege, haj rege rejtem! ://
Kiszáradnak erdők, álmok,
szürkülnek a vadvirágok.
Esti napban, könnyes bánat,
képernyőkön fényes vágyak.
Öreg ember néz a Napba,
nincs faluja, nincs harangja.
Húzza mégis, de nem hallja,
süket régen, vakon húzza.
Gondolatot gondoltam,
mozdulatot mozdultam.
Álmot láttam, álmodtam.
Te voltál és én voltam.
//: Haj rege, haj rege, haj rege rejtem! ://

7.

A SZABADSÁG ÚTJA

Mr.Basary - Koltay Gergely
Vezet az út messze földre,
hegyeken, nagy vizeken át.
Tibet, és az Amazonas után
eléri Afrikát.
Hómezők és pálmafák közt,
hol égbe, hol pokolba ér.
Mert barikád lesz a kockakőből,
zászlót fest a vér.
Jobbra, balra kanyarog az út,
tán nincs is, csak az álmunk.
Keskeny utca, mit újra meg újra
végig kell járnunk.
Az út szélén kereskedők,
a lelked árusítják,
itt minden eladó!
a hazát olcsón adják.
A szabadság útja időtlen hosszú,
két oldalán kopjafák.
A szabadság útján keresztek, sírok,
itt nem alszik el, soha a láng.
Hosszú sorban száműzöttek,
igazságuk várják.
Kitelepítették boldogságuk,
az utat mégse hagyják.
Mert az út végtelen,
de elevezet hazáig,
Hol sokan tudják vetni kell,
s várni aratásig.
A szabadság útja időtlen hosszú,
két oldalán kopjafák.
A szabadság útján keresztek, sírok,
itt nem alszik el, soha a láng.

8.

ITT ÉRTÉK AZ EMBER

Szabó Miklós - Koltay Gergely

Nem kell a számtan,
nem kell a nyelvtan!
Nem kell a földrajz,
nem kell a hittan!
Nem kell a torna,
nem kell az ének!
Technikusaink majd
agyat cserélnek!
Nem kell, hogy jó legyél,
nincsenek formák!
Az új tananyagban
megszűnt a tantárgy!
Tanulni, mint régen, ha nem akarsz, nem kell!
Nem bukhatsz meg semmiből, itt érték az ember!
Az életre nevelünk.
Ne kérdezz! Légy bátor!
Nem kell több képlet
a magfizikából!
Jönnek az új arcok,
a PR szabászok,
kik megmondják, mit látsz
s azt miért látod!
Boldog lesz életed,
ha átformálnak!
Tagja lehetsz egy új,
nagy családnak!
Tanulni, mint régen, ha nem akarsz, nem kell!
Nem bukhatsz meg semmiből, itt érték az ember!
Osztály vigyázz! Új a főnök!
Megjött az új igazgató.
Osztály vigyázz! Új a főnök!
Ő tudja, hogy mi lesz a jó!
Osztály vigyázz! Új a főnök!
Megjött az új igazgató!
Osztály vigyázz! Új a főnök!
Ő tudja, mi neked való!
//: Chips, kóla, térerő!
Ez kell nekünk! Ez a nyerő! ://

9.

EGYEDÜL AZ ÚTON

Koltay Gergely

A soha nem volt, a soha nem fontos,
igaz lesz majd egyszer,
mert ez a Te dolgod.
Te mész az úton, s nem tekintesz Égre,
csak előre, csak előre, a fényt mégis eléred.
Megszólalnak benned ősi dallamok,
kik hallgatják nem értik,
mégis vállalod.
Te mész az úton, nem állíthat senki.
Tudod ezért az Úrnak, a végén kell felelni.
Megszűnnek határok, mert határtalan az élet.
Mit viszel zsákodban,
az a tiéd: az az élet.
Te mész az úton, idegenek kísérnek,
a gondolat, mi született tiltott helyre téved.
A csókok, az illúziók, a csúfak, a szépek,
mind veled vannak,
aláznak, dicsérnek.
Te mész az úton egyedül, mint kísértet,
csendes imáidban soha nem ezt kérted.
Van, ki keresztet ácsol, s kit feszítenek majd,
Lesz, ki találja bűnöd,
lesz kit szavad tart.
Te mész az úton, hosszú hidakon át,
messzi helyeken ültetsz virágokat és fát.
Senki nem adja vissza a gyerekkor illatát,
a tiszta szemeket, a boldogság
naiv gondolatát.
Te mész az úton, országokon át,
hazatérsz mégis, bár hív az új világ.
Kopott buszokban nevetve bohócnak öltöztél,
hogy elhiggyék, mit érzel,
de előtted a sötét.
Te mész az úton, mert hív a messzeség,
a soha nem volt, a nem igaz, az érthetetlen lét.
Mondd ezért mindenért, ki csókol majd, ha odaérsz?
Fogaid között a szót, ki érti - semmiért?
Te mész az úton, mint táltosok fia.
Önmagába zárul az ösvény, s megérkezel haza.

10.

UTAZZ MESSZE!

Gáspár Álmos - Koltay Gergely

Nem úgy van most,
mint volt régen.
Nem az a Nap
süt az égen.
Nincsen már az,
ami rég volt!
Barátod volt,
ellened szólt!
Mondd? Mondd? Mondd hová mehetnél?
Nem az a Nap,
nem az a Hold.
Nem az a szeretőm
ki volt.
Ami szép volt,
rútnak látod,
nem kívánod
e világot.
Mondd? Mondd? Mondd hová mehetnél?
Utazz messze, utazz messze: csillagnak születtél.
Fel a, fel a felhők fölé, hol végtelen a csillagos Ég!
Utazz messze, utazz messze: csillagnak születtél.
Minden, minden lehetne úgy - úgy ahogyan volt az rég!
Vezet messze
csillag fénye
piros, fehér,
zöld a színe.
Hívja haza
fáradt fiát,
ezer évet
utazol át.
Mondd? Mondd? Mondd hová mehetnél?
Utazz messze, utazz messze: csillagnak születtél.
Fel a, fel a felhők fölé, hol végtelen a csillagos Ég!
Utazz messze, utazz messze: csillagnak születtél.
Minden, minden lehetne úgy - úgy ahogyan volt az rég!

11.

EGY ANGYAL MINDENT LÁT

Koltay Gergely

A szívbeteg gyerekek gyógyítóinak!
Egy arcot látok -
falfehér.
Egy házat látok -
Égig felér.
Uram!
Nézd a szivárványt:
az ad reményt.
Add vissza a látványt,
a színek színét.
Szólíts engem -
Mondd miért?
Miért mást büntetsz
az életért.
Uram!
Nézd a szivárványt,
hozzád felér.
Védd meg a színeket,
s a gyermekek szívét.
Fent a felhő szélén,
egy angyal mindent lát.
Hogyan járnak a papíron
a színes ceruzák.
Fent a felhő szélén
egy angyal mindent lát,
hogy a világot a Földön,
gyerekek rajzolják.
Kicsiny, hegyezetlen,
színes ceruzák.

12.

KALOTASZEGI HAJNALI ZSOLTÁR

Gáspár Álmos - Koltay Gergely

Isten küldte
Földre Fiát,
Nap jött
sötét éjjel után.
Hármat szólt a
kakas pirkadatkor.
Színről színre látunk.
Akármerre
visz az utam,
megtalállak
téged.
Lámpást adtál
fáradt kezeimbe,
hozzád szól az ének.
A hit, a remény,
a szeretet.
Ez maradt,
ez a három.
Békét hozzál
minden kicsi házba.
Szeretet legyen a világban!
Potestas eius potestas eterna.
Et regnum eius vod non corrumpetur.

13.

VÉGTELEN BALLADA

Mr.Basary - Koltay Gergely

Messze száll az úton, egy szomorú: Áve!
Zászlók a szélben: Pro Patria. Pro Libertate!
- Hol egyre jobban szűkül az út, por, sár, kátyú marad.
- Van még olyan hely, hol az ének se szabad.
- Mint a Héttorony börtönében, hol rabok, szabadság vándorok.
- Betiltott táncok, zenék, felejtett századok.
Messze száll az úton, egy szomorú: Áve!
Zászlók a szélben: Pro Patria. Pro Libertate!
- Az utolsó betyárnak kés a szívében, kegyelmet nem várhatott
- Rodostóban bontják a házat, hol Bercsényi bujdosott.
- Árulók és elárultak, jeltelen hantok, névtelenek.
- Számolgatva számítók, szemben a védtelenek!
Messze száll az úton, egy szomorú: Áve!
Zászlók a szélben: Pro Patria. Pro Libertate!
- Volt ki képet festett, ez volt szabadsága.
- Ahol egykor állványa állt, ott másnyelvű a tábla.
- Sorsunkat eldönthetik, de az út a miénk.
- Harang kondul templomokban: Miért? Miért? Miért?
Messze száll az úton, egy szomorú: Áve!
Zászlók a szélben: Pro Patria. Pro Libertate!
[vissza]
14.
AZ UTOLSÓ NEMZEDÉK

Szűts István - Koltay Gergely
A KoBaK tagjainak!
Még tudnak írni. Ismernek verset.
Van bennük élet, s ez még elég.
Családban élnek, hol szól este ének.
Szikrát szór léptük: utolsó nemzedék.
Virág nyílik tenyerükből, tündérek látják.
Büszkén eljárják apáik táncát.
Tűz mellé gyűlnek, ott csendben ülnek.
Szemükben fénylik a kerek világ.
Ismernek titkot könyvtárak mélyén.
Reggel, ha kakas szól, még azt is értik.
Szívük nem adják, tartják a lámpát.
Jövőtől nem fél: utolsó nemzedék.
Virág nyílik tenyerükből, tündérek látják.
Büszkén eljárják apáik táncát.
Tűz mellé gyűlnek, ott csendben ülnek.
Szemükben fénylik a kerek világ.
Őszintén szólnak, jó lenne jónak.
Tudnak még hinni, ó bort meginni.
Halkan megszólal egy régi dallam.
Énekli mind: utolsó nemzedék
Virág nyílik tenyerükből, tündérek látják.
Büszkén eljárják apáik táncát.
Tűz mellé gyűlnek, ott csendben ülnek.
Szemükben fénylik a kerek világ.

15.

VÁLLAT A VÁLLHOZ

Koltay Gergely

Kéz a kézbe, tenyér a tenyérbe.
Szív a szívhez,
még odafér.
Kérd fel a párod, könnyeit látod.
Szemedben csillag
érik a fény.
Tárd ki az ajtót, ülj le asztalodhoz.
Nem lesz idegen,
ki hozzád betér.
Vedd a gitárod, azt sose bánod.
Így lesz a lélek,
végleg szabad.
Szépek a lányok, égi virágok.
Töltsd tele borral
az üres kupát.
Nézz fel a Napra, szállj magasabbra.
énekli veled majd
sok új barát:
Vállat a vállhoz,
szép, szelíd álmot.
Élj szeretetben,
s hozzám találsz!
Vállat a vállhoz,
járd el a táncod.
Élj szeretetben:
jobb lesz a világ!

16.

SZERETNÉLEK EGYSZER

Koltay Gergely

Jöhet még bármi -
nem lehet előre várni.
Istent kell szeretni,
nem bálványt imádni!
Hangosak közt halkan
egyenes derékkal állni.
Törött szárnyakkal
megpróbálni szállni.
Nem akarni fényeset,
bármennyire csábít.
Szeretni még azt is,
ki rossz úton világít.
Jó lenne pipacsok közt
kéz a kézben járni,
amikor az utolsó szó
nem tud már fájni.
Neked még - veled még -
egy szót, vagy bármit.
Neked még - veled még -
születéstől halálig.
Ha lehetne csendes estén,
titkosat kívánni:
szeretnélek egyszer
Nevetni, látni.

17.

EGY CSEPP EMBERSÉG

Koltay Gergely

A Kossuth Rádió reggeli hallgatóinak!
Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.

A lovak álma

1.

PÁSZTOROK, PÁSZTOROK

Koltay Gergely

Pásztorok, pásztorok!
Eltévedtek a bárányok!
Pásztorok, pásztorok!
Elvesznek a bárányok!

Pásztorok, pásztorok!
Mindenfelé farkasok!
Pásztorok, pásztorok!
Őrt állni kiálljatok!

[vissza]

2.

A LOVAK ÁLMA

Koltay Gergely

A lovak álma a szabadság.
Zabla nélkül élni.
Vágtatni a pusztában,
a széllel szembe nézni.
A lovak álma az igazság.
Adni, sose kérni!
Nem rohanni a semmiért –
ellátni a célig!
A lovak álma a család.
Csikókkal együtt lépni.
Mutatni nekik az életet,
a múltról mesélni.
A lovak álma a csillagok,
mindig jobbat remélni.
Hol valaha volt a Föld,
oda visszatérni.

A lovak álma nem eladó,
a szemük beszédes.
Féljen, aki ellenáll,
ha megindul a ménes.

A lovak álma nagy vihar,
mely rendet teremt végleg.
Dörgő villámok után,
élet lesz az élet.
A lovak álma a szenvedély,
a bot nélküli élet.
Ki tudja, mi a szeretet,
náluk mindent elérhet!
A lovak álma egy hely,
hol az utak összeérnek.
Hova gyűlik sok ember,
s égig szól az ének.
A lovak álma egy istálló,
oda fáradtan betérni,
egy simogatás attól,
ki a lovak álmát érti.

A lovak álma nem eladó,
a szemük beszédes.
Féljen, aki ellenáll,
ha megindul a ménes.

[vissza]

3.

CSILLAGOK ÖSVÉNYÉN

Koltay Gergely

Én megyek elöl,
ti csak énekeljetek!
Mögöttem a szekéren
összetört szívek!
Én megyek elöl,
ti csak énekeljetek!
Ismerem az utat,
mely hazáig elvezet.

Én megyek elöl,
ti csak énekeljetek!
Húzom az igát,
új magokat vetek.
Én megyek elöl,
ti csak énekeljetek!
Léptem nyomán a földből
sarjad életed.

Csillagok ösvényén a szó,
hozzád elér.
Halkan szól csendes imánk,
minden magyarért.

Hol kéményekből füst száll,
ott kenyeret sütnek a vének.
Akárhol is élnek,
neveket nem cserélnek.
Szemben a Nappal,
tiszta szemek égnek.
Hol járja még a tánc,
ott élni, sose félnek.

Csillagok ösvényén a szó,
hozzád elér.
Halkan szól csendes imánk,
minden magyarért.

[vissza]
4.

A HANGOK GYERMEKEI

Koltay Gergely

Egy napon eljönnek
a hangok gyermekei.
Szavakat mondanak,
miket senki nem mondott ki.
Egy napon világosság lesz
éjszaka után.
Mi a földből született,
újra élet lesz talán.

Egy napon millió ember
csendben letérdel,
a híd előtt, mely összeköt,
mely az örök ígéret.
Egy napon a dallamok,
mind útra kelnek,
elvigyék a hírét
e kiválasztott helynek.

Egy napon a muzsika hangja
széttépi a láncot.
S vezeti a végső,
mindent feloldó táncot.
Eltűnik az arcokról,
a múlt minden ránca,
gyermek születik,
ki bűneink megváltja.

Lesz majd egy fotó,
hol apámmal láthatsz.
Mely nekem a múlt,
mely nem csupán a látszat.
Hisz apák, s anyák vagyunk,
kezünkben az élet.
De nem az, amit élünk,
a pillanatnyi végzet.

[vissza]
5.
HOL VANNAK A VITÉZEK?
Koltay Gergely

Kellene puszta, kellene szél.
Kellene Föld és kellene Ég.
Kellene asztal, kellene szék,
kellene ember, ki tudja: Miért?

Kellene ablak, kellene tér,
kellene új arc, kellene kéz.
Kellene kályha, mely melegít,
kellene templom, kellene hit.

Hol vannak a vitézek?
Valahol köztünk élnek!
Hol vannak a vitézek?
Hol vannak, kik sohase félnek?
Hol vannak a vitézek?
Valahol köztünk élnek!
Hol vannak a vitézek?
Akik hazát nem cserélnek!

Kellene otthon, kellene kút,
kellene ember, az élet, az út!
Kell még egy szó is, kellene jog,
mit elraboltak visszakapod.

Kellene munka, kellene fény,
kell az igazság, kell a remény.
Kellene költő, kellene dal,
mely arról szól, mit Te akarsz.

Hol vannak a vitézek?
Valahol köztünk élnek!
Hol vannak a vitézek?
Hol vannak, kik sohase félnek?
Hol vannak a vitézek?
Valahol köztünk élnek!
Hol vannak a vitézek?
Akik hazát nem cserélnek!

[vissza]
6.
GONDOLATOT GONDOLTAM
Szabó Miklós - Koltay Gergely

Es az eső, szakad, szakad,
szeretnélek, de nem szabad.
Szeretnélek, szeretnélek,
sötétségben, fényességben.

Zár előttem, zár mögöttem,
minden ajtón által mentem.
A „Nincs” előttem. A „Nincs” mögöttem.
Elvetett mag szárba szökken.

Gondolatot gondoltam,
mozdulatot mozdultam.
Álmot láttam, álmodtam.
Te voltál és én voltam.

//: Haj rege, haj rege, haj rege rejtem! ://

Kiszáradnak erdők, álmok,
szürkülnek a vadvirágok.
Esti napban, könnyes bánat,
képernyőkön fényes vágyak.

Öreg ember néz a Napba,
nincs faluja, nincs harangja.
Húzza mégis, de nem hallja,
süket régen, vakon húzza.

Gondolatot gondoltam,
mozdulatot mozdultam.
Álmot láttam, álmodtam.
Te voltál és én voltam.

//: Haj rege, haj rege, haj rege rejtem! ://

[vissza]
7.
A SZABADSÁG ÚTJA
Mr.Basary - Koltay Gergely

Vezet az út messze földre,
hegyeken, nagy vizeken át.
Tibet, és az Amazonas után
eléri Afrikát.
Hómezők és pálmafák közt,
hol égbe, hol pokolba ér.
Mert barikád lesz a kockakőből,
zászlót fest a vér.

Jobbra, balra kanyarog az út,
tán nincs is, csak az álmunk.
Keskeny utca, mit újra meg újra
végig kell járnunk.
Az út szélén kereskedők,
a lelked árusítják,
itt minden eladó!
a hazát olcsón adják.

A szabadság útja időtlen hosszú,
két oldalán kopjafák.
A szabadság útján keresztek, sírok,
itt nem alszik el, soha a láng.

Hosszú sorban száműzöttek,
igazságuk várják.
Kitelepítették boldogságuk,
az utat mégse hagyják.
Mert az út végtelen,
de elevezet hazáig,
Hol sokan tudják vetni kell,
s várni aratásig.

A szabadság útja időtlen hosszú,
két oldalán kopjafák.
A szabadság útján keresztek, sírok,
itt nem alszik el, soha a láng.

[vissza]
8.
ITT ÉRTÉK AZ EMBER
Szabó Miklós - Koltay Gergely

Nem kell a számtan,
nem kell a nyelvtan!
Nem kell a földrajz,
nem kell a hittan!
Nem kell a torna,
nem kell az ének!
Technikusaink majd
agyat cserélnek!
Nem kell, hogy jó legyél,
nincsenek formák!
Az új tananyagban
megszűnt a tantárgy!
Tanulni, mint régen, ha nem akarsz, nem kell!
Nem bukhatsz meg semmiből, itt érték az ember!

Az életre nevelünk.
Ne kérdezz! Légy bátor!
Nem kell több képlet
a magfizikából!
Jönnek az új arcok,
a PR szabászok,
kik megmondják, mit látsz
s azt miért látod!
Boldog lesz életed,
ha átformálnak!
Tagja lehetsz egy új,
nagy családnak!
Tanulni, mint régen, ha nem akarsz, nem kell!
Nem bukhatsz meg semmiből, itt érték az ember!

Osztály vigyázz! Új a főnök!
Megjött az új igazgató.
Osztály vigyázz! Új a főnök!
Ő tudja, hogy mi lesz a jó!

Osztály vigyázz! Új a főnök!
Megjött az új igazgató!
Osztály vigyázz! Új a főnök!
Ő tudja, mi neked való!

//: Chips, kóla, térerő!
Ez kell nekünk! Ez a nyerő! ://

[vissza]
9.
EGYEDÜL AZ ÚTON
Koltay Gergely

A soha nem volt, a soha nem fontos,
igaz lesz majd egyszer,
mert ez a Te dolgod.
Te mész az úton, s nem tekintesz Égre,
csak előre, csak előre, a fényt mégis eléred.
Megszólalnak benned ősi dallamok,
kik hallgatják nem értik,
mégis vállalod.
Te mész az úton, nem állíthat senki.
Tudod ezért az Úrnak, a végén kell felelni.
Megszűnnek határok, mert határtalan az élet.
Mit viszel zsákodban,
az a tiéd: az az élet.
Te mész az úton, idegenek kísérnek,
a gondolat, mi született tiltott helyre téved.
A csókok, az illúziók, a csúfak, a szépek,
mind veled vannak,
aláznak, dicsérnek.
Te mész az úton egyedül, mint kísértet,
csendes imáidban soha nem ezt kérted.
Van, ki keresztet ácsol, s kit feszítenek majd,
Lesz, ki találja bűnöd,
lesz kit szavad tart.
Te mész az úton, hosszú hidakon át,
messzi helyeken ültetsz virágokat és fát.
Senki nem adja vissza a gyerekkor illatát,
a tiszta szemeket, a boldogság
naiv gondolatát.
Te mész az úton, országokon át,
hazatérsz mégis, bár hív az új világ.
Kopott buszokban nevetve bohócnak öltöztél,
hogy elhiggyék, mit érzel,
de előtted a sötét.
Te mész az úton, mert hív a messzeség,
a soha nem volt, a nem igaz, az érthetetlen lét.
Mondd ezért mindenért, ki csókol majd, ha odaérsz?
Fogaid között a szót, ki érti - semmiért?
Te mész az úton, mint táltosok fia.
Önmagába zárul az ösvény, s megérkezel haza.

[vissza]
10.
UTAZZ MESSZE!
Gáspár Álmos - Koltay Gergely

Nem úgy van most,
mint volt régen.
Nem az a Nap
süt az égen.
Nincsen már az,
ami rég volt!
Barátod volt,
ellened szólt!
Mondd? Mondd? Mondd hová mehetnél?

Nem az a Nap,
nem az a Hold.
Nem az a szeretőm
ki volt.
Ami szép volt,
rútnak látod,
nem kívánod
e világot.
Mondd? Mondd? Mondd hová mehetnél?

Utazz messze, utazz messze: csillagnak születtél.
Fel a, fel a felhők fölé, hol végtelen a csillagos Ég!
Utazz messze, utazz messze: csillagnak születtél.
Minden, minden lehetne úgy - úgy ahogyan volt az rég!

Vezet messze
csillag fénye
piros, fehér,
zöld a színe.
Hívja haza
fáradt fiát,
ezer évet
utazol át.
Mondd? Mondd? Mondd hová mehetnél?

Utazz messze, utazz messze: csillagnak születtél.
Fel a, fel a felhők fölé, hol végtelen a csillagos Ég!
Utazz messze, utazz messze: csillagnak születtél.
Minden, minden lehetne úgy - úgy ahogyan volt az rég!

[vissza]
11.
EGY ANGYAL MINDENT LÁT
Koltay Gergely

A szívbeteg gyerekek gyógyítóinak!

Egy arcot látok -
falfehér.
Egy házat látok -
Égig felér.

Uram!
Nézd a szivárványt:
az ad reményt.
Add vissza a látványt,
a színek színét.

Szólíts engem -
Mondd miért?
Miért mást büntetsz
az életért.

Uram!
Nézd a szivárványt,
hozzád felér.
Védd meg a színeket,
s a gyermekek szívét.

Fent a felhő szélén,
egy angyal mindent lát.
Hogyan járnak a papíron
a színes ceruzák.

Fent a felhő szélén
egy angyal mindent lát,
hogy a világot a Földön,
gyerekek rajzolják.

Kicsiny, hegyezetlen,
színes ceruzák.

[vissza]
12.
KALOTASZEGI HAJNALI ZSOLTÁR
Gáspár Álmos - Koltay Gergely

Isten küldte
Földre Fiát,
Nap jött
sötét éjjel után.
Hármat szólt a
kakas pirkadatkor.
Színről színre látunk.

Akármerre
visz az utam,
megtalállak
téged.
Lámpást adtál
fáradt kezeimbe,
hozzád szól az ének.

A hit, a remény,
a szeretet.
Ez maradt,
ez a három.
Békét hozzál
minden kicsi házba.
Szeretet legyen a világban!

Potestas eius potestas eterna.
Et regnum eius vod non corrumpetur.

[vissza]
13.
VÉGTELEN BALLADA
Mr.Basary - Koltay Gergely

Messze száll az úton, egy szomorú: Áve!
Zászlók a szélben: Pro Patria. Pro Libertate!

- Hol egyre jobban szűkül az út, por, sár, kátyú marad.
- Van még olyan hely, hol az ének se szabad.
- Mint a Héttorony börtönében, hol rabok, szabadság vándorok.
- Betiltott táncok, zenék, felejtett századok.

Messze száll az úton, egy szomorú: Áve!
Zászlók a szélben: Pro Patria. Pro Libertate!

- Az utolsó betyárnak kés a szívében, kegyelmet nem várhatott
- Rodostóban bontják a házat, hol Bercsényi bujdosott.
- Árulók és elárultak, jeltelen hantok, névtelenek.
- Számolgatva számítók, szemben a védtelenek!

Messze száll az úton, egy szomorú: Áve!
Zászlók a szélben: Pro Patria. Pro Libertate!

- Volt ki képet festett, ez volt szabadsága.
- Ahol egykor állványa állt, ott másnyelvű a tábla.
- Sorsunkat eldönthetik, de az út a miénk.
- Harang kondul templomokban: Miért? Miért? Miért?

Messze száll az úton, egy szomorú: Áve!
Zászlók a szélben: Pro Patria. Pro Libertate!

[vissza]
14.
AZ UTOLSÓ NEMZEDÉK
Szűts István - Koltay Gergely

A KoBaK tagjainak!

Még tudnak írni. Ismernek verset.
Van bennük élet, s ez még elég.
Családban élnek, hol szól este ének.
Szikrát szór léptük: utolsó nemzedék.

Virág nyílik tenyerükből, tündérek látják.
Büszkén eljárják apáik táncát.
Tűz mellé gyűlnek, ott csendben ülnek.
Szemükben fénylik a kerek világ.

Ismernek titkot könyvtárak mélyén.
Reggel, ha kakas szól, még azt is értik.
Szívük nem adják, tartják a lámpát.
Jövőtől nem fél: utolsó nemzedék.

Virág nyílik tenyerükből, tündérek látják.
Büszkén eljárják apáik táncát.
Tűz mellé gyűlnek, ott csendben ülnek.
Szemükben fénylik a kerek világ.

Őszintén szólnak, jó lenne jónak.
Tudnak még hinni, ó bort meginni.
Halkan megszólal egy régi dallam.
Énekli mind: utolsó nemzedék

Virág nyílik tenyerükből, tündérek látják.
Büszkén eljárják apáik táncát.
Tűz mellé gyűlnek, ott csendben ülnek.
Szemükben fénylik a kerek világ.

[vissza]
15.
VÁLLAT A VÁLLHOZ
Koltay Gergely

Kéz a kézbe, tenyér a tenyérbe.
Szív a szívhez,
még odafér.

Kérd fel a párod, könnyeit látod.
Szemedben csillag
érik a fény.

Tárd ki az ajtót, ülj le asztalodhoz.
Nem lesz idegen,
ki hozzád betér.

Vedd a gitárod, azt sose bánod.
Így lesz a lélek,
végleg szabad.

Szépek a lányok, égi virágok.
Töltsd tele borral
az üres kupát.

Nézz fel a Napra, szállj magasabbra.
énekli veled majd
sok új barát:

Vállat a vállhoz,
szép, szelíd álmot.
Élj szeretetben,
s hozzám találsz!

Vállat a vállhoz,
járd el a táncod.
Élj szeretetben:
jobb lesz a világ!

[vissza]
16.
SZERETNÉLEK EGYSZER
Koltay Gergely

Jöhet még bármi -
nem lehet előre várni.
Istent kell szeretni,
nem bálványt imádni!

Hangosak közt halkan
egyenes derékkal állni.
Törött szárnyakkal
megpróbálni szállni.

Nem akarni fényeset,
bármennyire csábít.
Szeretni még azt is,
ki rossz úton világít.

Jó lenne pipacsok közt
kéz a kézben járni,
amikor az utolsó szó
nem tud már fájni.

Neked még - veled még -
egy szót, vagy bármit.
Neked még - veled még -
születéstől halálig.

Ha lehetne csendes estén,
titkosat kívánni:
szeretnélek egyszer
Nevetni, látni.

[vissza]
17.

EGY CSEPP EMBERSÉG
Koltay Gergely

A Kossuth Rádió reggeli hallgatóinak!

Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.

[vissza]