„A béke velem kezdődik.”
"Mindenki számára létezik kiút a problémákból és a betegségekből, aki hajlandó 100%-os felelősséget vállalni azért, ahogyan az élete – percről percre – alakul.
A ho'ponoponó ősi hawaii módszerével az egyén a szeretethez fordul,
hogy az korrigálja az őbenne lévő hibákat.
Ezt mondogatod:
„Sajnálom.
Kérlek, bocsásd meg nekem azt, ami bennem zajlik,
és létrehozza ezt a problémát!”
Ezután már a szeretet a felelős azért, hogy átalakítsa benned azokat a hibákat,
amelyek a problémát létrehozzák.
Dr. Ihaleakala Hew Len
A ho'ponoponó ősi hawaii módszerével az egyén a szeretethez fordul,
hogy az korrigálja az őbenne lévő hibákat.
Ezt mondogatod:
„Sajnálom.
Kérlek, bocsásd meg nekem azt, ami bennem zajlik,
és létrehozza ezt a problémát!”
Ezután már a szeretet a felelős azért, hogy átalakítsa benned azokat a hibákat,
amelyek a problémát létrehozzák.
Dr. Ihaleakala Hew Len
Amit Bella végez, az maga a küldetés. Olyan fogalmakat érzékelünk, értünk meg dalai által, amelyek kivonatai azoknak az ősi tudásoknak, amelyeket képvisel.
A Ho'oponopono módszer segítségével energetikailag semlegesíthetünk olyan negatív mozzanatokat az életünkben,
amelyek egyébként felmorzsolják erőnket és nem vagyunk képesek
fókuszálni a MOST pillanatára.
A Ho'oponopono módszer segítségével energetikailag semlegesíthetünk olyan negatív mozzanatokat az életünkben,
amelyek egyébként felmorzsolják erőnket és nem vagyunk képesek
fókuszálni a MOST pillanatára.
Hogyan működik a Ho'oponoponó tisztítása?
Több ezer éve kutatjuk, a Grál titkát, az örök fiatalság forrását.
Van-e kulcs arra, hogy hogyan tudjuk a problémáinkat kezelni, semlegesíteni.
Hallottuk róla, hogy léteznek szent mantrák,
amelyek segítségével elillan a gond.
A Ho'oponoponó ennyi lenne?
Megkérdeztük Mabel Katz-t, hogy mi a különbség akkor, ha a
„szeretlek, kérlek bocsáss meg, köszönöm, sajnálom"
szavak egy bűnőző szájából hangzanak, vagy ha egy tudatos ember mondja.
Ha nem tetszik a film, kérem bocsássanak meg!
Van-e kulcs arra, hogy hogyan tudjuk a problémáinkat kezelni, semlegesíteni.
Hallottuk róla, hogy léteznek szent mantrák,
amelyek segítségével elillan a gond.
A Ho'oponoponó ennyi lenne?
Megkérdeztük Mabel Katz-t, hogy mi a különbség akkor, ha a
„szeretlek, kérlek bocsáss meg, köszönöm, sajnálom"
szavak egy bűnőző szájából hangzanak, vagy ha egy tudatos ember mondja.
Ha nem tetszik a film, kérem bocsássanak meg!
Tanítók és Mesterek - vendégünk Mabel Katz
Morrnah Nalamaku Simeona
az „Önidentitás Ho'ponoponó megteremtője."
Az íróasztalán egy feliratot tartott, amelyen ez állt:
„A béke velem kezdődik.”
az „Önidentitás Ho'ponoponó megteremtője."
Az íróasztalán egy feliratot tartott, amelyen ez állt:
„A béke velem kezdődik.”
Tanításának igazsága nem kell, hogy az egész világhoz eljusson. Még hozzád sem kell eljutnia, mert mindnyájan egyek vagyunk, és hozzám már eljutott, és minden belül történik.
Dr. Hew Len szerint az elménk a világnak csupán picinyke darabját látja, és a képe nem csak hiányos, de még pontatlan is. Guy Claxton: A csapongó elme (The Wayward Mind) című könyvében olyan kísérleteket ismertet, amelyek azt bizonyítják, hogy agyunk már azt megelőzően megmondja, hogy mit tegyünk, mielőtt meghoztuk volna tudatos döntésünket.
Híres kísérletében Benjamin Libet neurológus EEG-vel megfigyelte, hogy mi történik a kísérleti személyek agyában. Kimutatta, hogy az agyi aktivitás azt megelőzően növekedett meg, mielőtt a kísérleti személy tudatosan döntött volna valaminek a megtételéről, ami azt mutatja, hogy a szándék a kollektív tudattalanból jött, és csak ezt követően tudatosult.
Claxton így ír erről: „Libet felfedezte, hogy a mozgásra irányuló szándék kb. egyötöd másodperccel előbb jelent meg, mint maga a mozgás. Ugyanakkor az agyi aktivitás megnövekedése jól láthatóan már körülbelül egyharmad másodperccel a szándék előtt megjelent.”
William Irvine ezt írja A vágyról: miért akarjuk azt, amit akarunk? c. művében: „Az iméntihez hasonló kísérletek azt mutatják,, hogy a választásaink nem tudatos, racionális módon alakulnak ki. Valójában felbugyborékolnak a (kollektív) tudattalan elménkből, és amikor végül elérik a tudatosság felszínét, akkor mi elfogadjuk azt magunkénak.”Ez eddig Irvin okfejtése. Ehhez én még hozzáteszem: És azt gondoljuk, hogy tudatosan döntöttünk. Ez azonban nem így van.
A tudatalatti program közli a tudatos elmével a parancsot, és azt is, hogy a döntés a tudatos elméé volt. Ez azonban álcázott, emlékalapú emocionális indíttatású tudatalatti döntés volt! (EQ) Majdnem mindig! Mivel a tudatos elme azt gondolja, hogy ő döntött, és egyébként is majdnem nulla információ birtokában van a témára vonatkozóan, ezért nem bírálja felül úgymond, saját magát. Kivéve, ha a tisztítás folytán ez törlődött a kollektív tudattalanból. Ez esetben a hibátlan isteni program intuíciója jelenik meg az agyban sugallatként, amit a tudatos elme vagy elfogad, vagy nem.
Maga Benjamin Libet pedig, vagyis az az ember, aki ezt a sokat vitatott és sokatmondó kísérletet vezette, ezt írja az Elmeidő című könyvében: „Egy cselekvési szándék tudattalan megjelenését nem lehetett tudatosan kontrollálni. Csak azt a részt lehetett tudatosan kontrollálni, amelyben végezetül megtörtént a cselekvés.
"A béke velem kezdődik"
A problémáim nem egyebek, minta tudatalattimban visszajátszódó emlékek A problémáimnak nincs köze senkihez, semmilyen helyhez, vagy helyzethez. Ezek a problémák „panaszolt panaszok”, ahogy azt Shakespeare az egyik szonettjében költőien megfogalmazza.
Amikor azt tapasztalom, hogy az emlékeim problémákat játszanak vissza, van választási lehetőségem. Választhatom azt, hogy továbbra is kötődök hozzájuk; vagy megtehetem, hogy az ISTENIHEZ folyamodok, hogy átalakítással szabadítson meg tőlük. Az elmémet így vissza tudom állítani eredeti, nulla, üres állapotába.
Az emlékmentesség állapotába. Amikor mentesülök az emlékeimtől (mert ez isteni azokat kérésemre kitörölte a kollektív tudattalanból, vagyis az én tudatalattimból is), akkor ISTENI ÖNVALÓM vagyok, ahogyan az ISTENI létrehozott, pontosan saját maga hasonlatosságára.
Amikor a tudatalattim zéró állapotban van, olyankor időtlen, határtalan, végtelen, és a halál sem érinti (Jézus ezt valósította meg! Az egyház a szűznemzéssel magyarázta Jézus különlegességét, és kikiáltotta Isten egyetlen fiának, pedig Jézus nem abban különleges, aminek ők mondják, hanem ebben, amit itt olvasol.).
Ha viszont az emlékek diktálnak, akkor elakad az időben, a térben, a problémákban, a bizonytalanságban, a káoszban, a gondolkodásban, a problémákkal való birkózásban, az ügyek kezelésében. Ha megengedem, hogy az emlékek uraljanak, akkor azzal lemondok elmém élességéről, és főként az ISTENIVEL való harmóniámról. Nincs ráhangolódás, NINCS INSPIRÁCIÓ. Ha nincs inspiráció, nincs cél. (Ezért hangsúlyozzák a régi MESTEREK, hogy: légy éber!)
Amikor emberekkel dolgozom, mindig azt kérem az ISTENITŐL, hogy a tudatalattimban (ezzel együtt a kollektív tudattalanban, mert mindenki EGY!) alakítsa át azokat az emlékeket, amelyek velük kapcsolatos érzéseimként, gondolataimként visszajátszódnak. Zéró állapotban az ISTENI ezt követően elárasztja a tudatalatti, és a tudatos elmémet inspirációval, így a lelkem már ugyanúgy tapasztalhatja meg ezeket az embereket, ahogyan az ISTENI tapasztalja meg őket.
Az ISTENIVEL dolgozva a tudatalattimban átalakuló emlékek minden elme tudatalattijában át fognak alakulni (Holográf, holisztikus világ elve.). S nem csupán az emberek elméjében, hanem az ásványokéban, az állatokéban és a növényekében is, tehát a létezés minden látható és láthatatlan tartományában. Milyen csodálatos is felismerni, hogy a béke és a szabadság velem kezdődik!
Az emberiség olyan függőséget okozó emlékeket halmozott fel, amelyek szerint mások közreműködésére és segítségére van szükség. A ho'oponoponó lényege, hogy tudatalattinkból - kérésünkre, az ISTENI segítségével - szélnek eresztjük azokat az emlékeket, amelyek visszajátsszák az olyan érzékeléseket, amelyek szerint a probléma „odakint” van, s nem idebent.
Mindannyian úgy jöttünk erre a világra, hogy „panaszolt panaszaink” már készen álltak(más szóval az eredendő bűn, megint más szóval a sokszor elvétett, elhibázott célok, megint más szóval a kollektív tudatalatti pszichológiai szeméttelepén heverő hibás programminták, amik megtörténtek, és amik megtörténhettek volna).
A problémák emlékeinek nincs közük emberekhez, helyekhez, vagy helyzetekhez.
Ezek nem mások, mint lehetőségek a szabadságunk megszerzéséhez.
A hoponopóno célja saját önidentitásunk helyreállítása, ami az ISTENI intelligenciával fennálló, természetes ritmus. Amikor az eredeti ritmust visszaállítjuk, akkor a zéró megnyílik, és a lélek megtelik inspirációkkal.
Dr. Hew len elmagyarázta:
Minden, amit keresel, és minden, amit megtapasztalsz – minden, de minden – benned van. Ezért, ha bármit is meg akarsz változtatni, azt belül kell megtenned, s nem kívül.
A teljes felelősség felvállalása. Nincs senki, akire mutogathatsz.
Csak te magad vagy.
- De mi a helyzet azzal, ha valakit megerőszakolnak? – kérdezte valaki. – Vagy mondjuk, ha autóbaleset történik? Ezekért már csak nem mi vagyunk felelősek, vagy mégis?
Megfigyelted, hogy valahányszor valamilyen problémád támad, te is ott vagy? – kérdezte. – A lényeg, hogy életünkben mindenért vállaljunk 100% felelősséget. Nincs kivétel. Nincs olyan kiskapu, ahol kimenekülhetsz, ha valami nem tetszik. Mindenért te vagy a felelős. Mindenért.
Ő még akkor is vállalta a felelősséget, amikor a pszichiátrián dolgozott, ahol a kezeltek gyilkosok és erőszaktevők voltak. Tudta, hogy emlékből, illetve programból cselekedtek. Ahhoz, hogy segítsen nekik, el kellett távolítania az emléket. És ezt csak tisztogatással lehet elérni. Erre utalt, amikor azt mondta, hogy szokványos pszichoterápiás relációban sohasem foglalkozott azokkal a betegekkel.
Csak a leírt anyagukat nézte meg, s közben azt mondogatta magában az ISTENINEK: „Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm. Azt tette, amiről tudta, hogy segíteni fog a betegeknek a korlátok nélküli állapotba való visszatérésben. S ahogy azt dr. Hew Len önmagán megtette, a betegek meggyógyultak.
Dr. Hew Len így szólt: - Egyszerűen megfogalmazva a ho'oponoponó azt jelenti, hogy helyrehozunk valamit, hogy kijavítunk egy hibát. A ho’o hawaii nyelven okot jelent, a ponopono pedig tökéletességet. Hawaii őslakosai szerint a hibák olyan gondolatok nyomán keletkeznek, amelyeket múltbeli fájdalmas emlékek szennyeztek be. A hoponoponó révén el tudjuk engedni ezeknek a fájdalmas gondolatoknak, vagy hibáknak az energiáját, amelyek felborítják az egyensúlyt, és betegséget okoznak.
Röviden: a ho'oponoponó egyszerűen problémamegoldó folyamat.
Amit azonban teljes egészében önmagadban folytatsz le.
Mabel Katz ezt írja A legkönnyebb út (The Easiest Way) című könyvecskéjében: „A ho'oponoponó a megbocsátás, a megbánás és az átalakítás eljárása. Valahányszor használjuk, mindig 100%-ban felelősséget vállalunk, és megbocsájtást kérünk (saját magunk számára). Megtanuljuk, hogy minden, ami megjelenik az életünkben, pusztán <programjaink> kivetülése.”
A ho'oponoponóban benne van az EGO három része is, amelyek az önazonosság kulcsát jelentik. ezt a három részt – amelyek ott találhatók a valóság minden molekulájában – úgy nevezik, hogy „unihipili” (gyermek/tudattalan), „uhane” (anya/tudatos), és „aumakua” (apa/tudatfeletti). Amikor ez a „belső család” összhangban él, az illető személy is átveszi az ISTENI ritmusát. És ha ez az egyensúly beáll, az élet akadálytalanul áramolhat. A hoponoponó tehát segít helyreállítani az egyensúlyt először az egyénben, azt követően a teljes teremtésben.
A ho'oponoponó valójában nagyon egyszerű. A régi hawaiiak szerint minden probléma gondolatként kezdődik. De a gondolat még önmagában nem probléma. akkor tehát mi a probléma? A probléma az, hogy minden gondolatunk fájdalmas emlékekkel van átitatva: személyek, helyek vagy dolgok emlékeivel.
Az intellektusunk egymagában nem képes ezeket a problémákat megoldani, mivel az intellektus csak kezelni tudja a dolgokat. A dolgok kezelése pedig semmilyen megoldást nem kínál a problémánkra. El kell őket engednünk! Amikor a hoponoponót alkalmazod, az ISTENI elveszi tőled a fájdalmas gondolatot, és semlegesíti, vagy megtisztítja azt. Nem a személyt, a helyet, vagy a dolgot tisztítod meg. Azt az energiát semlegesíted, amit ehhez az emberhez, helyhez, vagy dologhoz kapcsoltál. ezért a hoponoponó első fázisa ennek az energiának a megtisztítása.
És ezen a ponton valami csodálatos dolog történik! Az energia nem csak semlegesítődik, hanem elszáll, és így tiszta lapot kapsz. A buddhisták ezt nevezik „ürességnek”. A végső lépés az, hogy megengeded az ISTENINEK, hogy belépjen, és fénnyel töltse fel az ürességet.
Ahhoz, hogy alkalmazd a ho'oponoponót, nem kell tudnod, hogy mi a probléma, és hol a hiba. Csak annyit kell tenned, hogy tudomásul veszed azt a problémát, amelyet fizikailag, mentálisan, érzelmileg vagy bármilyen más módon megtapasztalsz. Ha tudomásul vetted, az a teendőd, hogy azonnal elkezded kitisztítani azzal, hogy ezt mondod: „Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg!”
Ha meg akarsz oldani egy problémát, akkor dolgozz magadon! Ha a problémád történetesen valaki mással kapcsolatos, akkor csak azt kell magadtól megkérdezned: „Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember piszkál?” Az emberek csak azért bukkannak fel az életedben, hogy piszkáljanak! Ha ezt tudod, akkor minden helyzeten javíthatsz. Hogyan? Egyszerű: „Sajnálom, ami történik. Kérlek, bocsáss meg!”
Aztán elmagyarázta, hogy ha masszőr, vagy csontkovács vagy, és valaki hátfájás miatt kéri a segítségedet, akkor a következő kérdést kell feltenned: „Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember fölkeresett engem a hátfájásával?”
Ez aztán az újszerű életszemlélet! Szinte szó szerint szédítő! Valószínűleg – legalább részben – ez a magyarázata annak, hogy dr. Hew Len meg tudja gyógyítani az ominózus, elmebeteg bűnözőket. Nem rajtuk, hanem önmagán dolgozott.
Aztán elmagyarázta, hogy a szívünk mélyén mindannyian tiszták vagyunk. Nincs bennünk semmilyen program, emlék, de még inspiráció sem. Ez a zéró állapot. Ahol nincsenek korlátok. Ám életünk során különféle programokat és emlékeket „kapunk el”. mint a náthát. A nátha nem tesz bennünket rosszá, azt mégis megfelelő kúrával kell magunkból kitisztítanunk. ez a helyzet a programokkal is. Elkapjuk őket. Ha valakiben meglátunk egy programot, akkor azt magunknak is begyűjtjük. A megoldás: a tisztítás.
Dr. Hew Len így fogalmazott:
Mindenki számára létezik kiút a problémákból és a betegségekből, aki hajlandó 100%-os felelősséget vállalni azért, ahogyan az élete – percről percre – alakul.
A ho'oponoponó ősi hawaii módszerével az egyén a szeretethez fordul, hogy az korrigálja az őbenne lévő hibákat.
Ezt mondogatod: „Sajnálom. Kérlek, bocsásd meg nekem azt, ami bennem zajlik, és létrehozza ezt a problémát!”
Ezután már a szeretet a felelős azért, hogy átalakítsa benned azokat a hibákat, amelyek a problémát létrehozzák.
Hozzátette: - A ho'oponoponó a problémákat nem nyűgnek,hanem lehetőségnek tekinti: A problémák csupán visszajátszott múltbeli emlékek, amelyek azért jönnek elő, hogy lehetőséget kapjunk a szeretet szemével történő látásra és az inspirációból történő cselekvésre.
Akik megtanulták a ho'oponopónot, azok általában meg akarják azt osztani másokkal, hogy segítsenek nekik. Nem könnyű kilépni a „segíteni tudok” üzemmódból.
Ám, ha „elmagyarázzuk” az embereknek a hoponopónot, azzal önmagában még nem szabadítjuk fel a problémák emlékeit. ezt csak a hoponopóno gyakorlásával érhetjük el.
Ha hajlandók vagyunk megtisztítani magunkat a „panaszolt panaszoktól”, akkor rendben leszünk, és mindenki más is rendben lesz.
(Képzelj el egy internetes tudatalatti világhálót, amelyben minden résztvevő kérheti a rendszergazdától a nemkívánatos parancsok – emlékek – törlését.
Ez van a kezedben most! Ebben az életedben! Ezért vagyok én 100%-ban felelős! És ezért vagy Te 100%-ban felelős! Az én világom, az én életem. A Te világod, a Te életed. A Te, Én holisztikus, duális világod, világom, világunk, mert minden, és mindenki egy!)
Ezért senkinek sem tanácsolom, hogy ossza meg másokkal a hoponopónot.
Ehelyett mindenkit arra ösztönzök, hogy tegye félre másokkal kapcsolatos ügyeit¸először magukat szabadítsák fel, és mindenki mást csak ez után.
Tisztogass! Tisztogass! Tisztogass!
"Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm.
És szeretlek."
„A béke velem kezdődik.”
www.mrfire.com
Dr. Hew Len szerint az elménk a világnak csupán picinyke darabját látja, és a képe nem csak hiányos, de még pontatlan is. Guy Claxton: A csapongó elme (The Wayward Mind) című könyvében olyan kísérleteket ismertet, amelyek azt bizonyítják, hogy agyunk már azt megelőzően megmondja, hogy mit tegyünk, mielőtt meghoztuk volna tudatos döntésünket.
Híres kísérletében Benjamin Libet neurológus EEG-vel megfigyelte, hogy mi történik a kísérleti személyek agyában. Kimutatta, hogy az agyi aktivitás azt megelőzően növekedett meg, mielőtt a kísérleti személy tudatosan döntött volna valaminek a megtételéről, ami azt mutatja, hogy a szándék a kollektív tudattalanból jött, és csak ezt követően tudatosult.
Claxton így ír erről: „Libet felfedezte, hogy a mozgásra irányuló szándék kb. egyötöd másodperccel előbb jelent meg, mint maga a mozgás. Ugyanakkor az agyi aktivitás megnövekedése jól láthatóan már körülbelül egyharmad másodperccel a szándék előtt megjelent.”
William Irvine ezt írja A vágyról: miért akarjuk azt, amit akarunk? c. művében: „Az iméntihez hasonló kísérletek azt mutatják,, hogy a választásaink nem tudatos, racionális módon alakulnak ki. Valójában felbugyborékolnak a (kollektív) tudattalan elménkből, és amikor végül elérik a tudatosság felszínét, akkor mi elfogadjuk azt magunkénak.”Ez eddig Irvin okfejtése. Ehhez én még hozzáteszem: És azt gondoljuk, hogy tudatosan döntöttünk. Ez azonban nem így van.
A tudatalatti program közli a tudatos elmével a parancsot, és azt is, hogy a döntés a tudatos elméé volt. Ez azonban álcázott, emlékalapú emocionális indíttatású tudatalatti döntés volt! (EQ) Majdnem mindig! Mivel a tudatos elme azt gondolja, hogy ő döntött, és egyébként is majdnem nulla információ birtokában van a témára vonatkozóan, ezért nem bírálja felül úgymond, saját magát. Kivéve, ha a tisztítás folytán ez törlődött a kollektív tudattalanból. Ez esetben a hibátlan isteni program intuíciója jelenik meg az agyban sugallatként, amit a tudatos elme vagy elfogad, vagy nem.
Maga Benjamin Libet pedig, vagyis az az ember, aki ezt a sokat vitatott és sokatmondó kísérletet vezette, ezt írja az Elmeidő című könyvében: „Egy cselekvési szándék tudattalan megjelenését nem lehetett tudatosan kontrollálni. Csak azt a részt lehetett tudatosan kontrollálni, amelyben végezetül megtörtént a cselekvés.
"A béke velem kezdődik"
A problémáim nem egyebek, minta tudatalattimban visszajátszódó emlékek A problémáimnak nincs köze senkihez, semmilyen helyhez, vagy helyzethez. Ezek a problémák „panaszolt panaszok”, ahogy azt Shakespeare az egyik szonettjében költőien megfogalmazza.
Amikor azt tapasztalom, hogy az emlékeim problémákat játszanak vissza, van választási lehetőségem. Választhatom azt, hogy továbbra is kötődök hozzájuk; vagy megtehetem, hogy az ISTENIHEZ folyamodok, hogy átalakítással szabadítson meg tőlük. Az elmémet így vissza tudom állítani eredeti, nulla, üres állapotába.
Az emlékmentesség állapotába. Amikor mentesülök az emlékeimtől (mert ez isteni azokat kérésemre kitörölte a kollektív tudattalanból, vagyis az én tudatalattimból is), akkor ISTENI ÖNVALÓM vagyok, ahogyan az ISTENI létrehozott, pontosan saját maga hasonlatosságára.
Amikor a tudatalattim zéró állapotban van, olyankor időtlen, határtalan, végtelen, és a halál sem érinti (Jézus ezt valósította meg! Az egyház a szűznemzéssel magyarázta Jézus különlegességét, és kikiáltotta Isten egyetlen fiának, pedig Jézus nem abban különleges, aminek ők mondják, hanem ebben, amit itt olvasol.).
Ha viszont az emlékek diktálnak, akkor elakad az időben, a térben, a problémákban, a bizonytalanságban, a káoszban, a gondolkodásban, a problémákkal való birkózásban, az ügyek kezelésében. Ha megengedem, hogy az emlékek uraljanak, akkor azzal lemondok elmém élességéről, és főként az ISTENIVEL való harmóniámról. Nincs ráhangolódás, NINCS INSPIRÁCIÓ. Ha nincs inspiráció, nincs cél. (Ezért hangsúlyozzák a régi MESTEREK, hogy: légy éber!)
Amikor emberekkel dolgozom, mindig azt kérem az ISTENITŐL, hogy a tudatalattimban (ezzel együtt a kollektív tudattalanban, mert mindenki EGY!) alakítsa át azokat az emlékeket, amelyek velük kapcsolatos érzéseimként, gondolataimként visszajátszódnak. Zéró állapotban az ISTENI ezt követően elárasztja a tudatalatti, és a tudatos elmémet inspirációval, így a lelkem már ugyanúgy tapasztalhatja meg ezeket az embereket, ahogyan az ISTENI tapasztalja meg őket.
Az ISTENIVEL dolgozva a tudatalattimban átalakuló emlékek minden elme tudatalattijában át fognak alakulni (Holográf, holisztikus világ elve.). S nem csupán az emberek elméjében, hanem az ásványokéban, az állatokéban és a növényekében is, tehát a létezés minden látható és láthatatlan tartományában. Milyen csodálatos is felismerni, hogy a béke és a szabadság velem kezdődik!
Az emberiség olyan függőséget okozó emlékeket halmozott fel, amelyek szerint mások közreműködésére és segítségére van szükség. A ho'oponoponó lényege, hogy tudatalattinkból - kérésünkre, az ISTENI segítségével - szélnek eresztjük azokat az emlékeket, amelyek visszajátsszák az olyan érzékeléseket, amelyek szerint a probléma „odakint” van, s nem idebent.
Mindannyian úgy jöttünk erre a világra, hogy „panaszolt panaszaink” már készen álltak(más szóval az eredendő bűn, megint más szóval a sokszor elvétett, elhibázott célok, megint más szóval a kollektív tudatalatti pszichológiai szeméttelepén heverő hibás programminták, amik megtörténtek, és amik megtörténhettek volna).
A problémák emlékeinek nincs közük emberekhez, helyekhez, vagy helyzetekhez.
Ezek nem mások, mint lehetőségek a szabadságunk megszerzéséhez.
A hoponopóno célja saját önidentitásunk helyreállítása, ami az ISTENI intelligenciával fennálló, természetes ritmus. Amikor az eredeti ritmust visszaállítjuk, akkor a zéró megnyílik, és a lélek megtelik inspirációkkal.
Dr. Hew len elmagyarázta:
Minden, amit keresel, és minden, amit megtapasztalsz – minden, de minden – benned van. Ezért, ha bármit is meg akarsz változtatni, azt belül kell megtenned, s nem kívül.
A teljes felelősség felvállalása. Nincs senki, akire mutogathatsz.
Csak te magad vagy.
- De mi a helyzet azzal, ha valakit megerőszakolnak? – kérdezte valaki. – Vagy mondjuk, ha autóbaleset történik? Ezekért már csak nem mi vagyunk felelősek, vagy mégis?
Megfigyelted, hogy valahányszor valamilyen problémád támad, te is ott vagy? – kérdezte. – A lényeg, hogy életünkben mindenért vállaljunk 100% felelősséget. Nincs kivétel. Nincs olyan kiskapu, ahol kimenekülhetsz, ha valami nem tetszik. Mindenért te vagy a felelős. Mindenért.
Ő még akkor is vállalta a felelősséget, amikor a pszichiátrián dolgozott, ahol a kezeltek gyilkosok és erőszaktevők voltak. Tudta, hogy emlékből, illetve programból cselekedtek. Ahhoz, hogy segítsen nekik, el kellett távolítania az emléket. És ezt csak tisztogatással lehet elérni. Erre utalt, amikor azt mondta, hogy szokványos pszichoterápiás relációban sohasem foglalkozott azokkal a betegekkel.
Csak a leírt anyagukat nézte meg, s közben azt mondogatta magában az ISTENINEK: „Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm. Azt tette, amiről tudta, hogy segíteni fog a betegeknek a korlátok nélküli állapotba való visszatérésben. S ahogy azt dr. Hew Len önmagán megtette, a betegek meggyógyultak.
Dr. Hew Len így szólt: - Egyszerűen megfogalmazva a ho'oponoponó azt jelenti, hogy helyrehozunk valamit, hogy kijavítunk egy hibát. A ho’o hawaii nyelven okot jelent, a ponopono pedig tökéletességet. Hawaii őslakosai szerint a hibák olyan gondolatok nyomán keletkeznek, amelyeket múltbeli fájdalmas emlékek szennyeztek be. A hoponoponó révén el tudjuk engedni ezeknek a fájdalmas gondolatoknak, vagy hibáknak az energiáját, amelyek felborítják az egyensúlyt, és betegséget okoznak.
Röviden: a ho'oponoponó egyszerűen problémamegoldó folyamat.
Amit azonban teljes egészében önmagadban folytatsz le.
Mabel Katz ezt írja A legkönnyebb út (The Easiest Way) című könyvecskéjében: „A ho'oponoponó a megbocsátás, a megbánás és az átalakítás eljárása. Valahányszor használjuk, mindig 100%-ban felelősséget vállalunk, és megbocsájtást kérünk (saját magunk számára). Megtanuljuk, hogy minden, ami megjelenik az életünkben, pusztán <programjaink> kivetülése.”
A ho'oponoponóban benne van az EGO három része is, amelyek az önazonosság kulcsát jelentik. ezt a három részt – amelyek ott találhatók a valóság minden molekulájában – úgy nevezik, hogy „unihipili” (gyermek/tudattalan), „uhane” (anya/tudatos), és „aumakua” (apa/tudatfeletti). Amikor ez a „belső család” összhangban él, az illető személy is átveszi az ISTENI ritmusát. És ha ez az egyensúly beáll, az élet akadálytalanul áramolhat. A hoponoponó tehát segít helyreállítani az egyensúlyt először az egyénben, azt követően a teljes teremtésben.
A ho'oponoponó valójában nagyon egyszerű. A régi hawaiiak szerint minden probléma gondolatként kezdődik. De a gondolat még önmagában nem probléma. akkor tehát mi a probléma? A probléma az, hogy minden gondolatunk fájdalmas emlékekkel van átitatva: személyek, helyek vagy dolgok emlékeivel.
Az intellektusunk egymagában nem képes ezeket a problémákat megoldani, mivel az intellektus csak kezelni tudja a dolgokat. A dolgok kezelése pedig semmilyen megoldást nem kínál a problémánkra. El kell őket engednünk! Amikor a hoponoponót alkalmazod, az ISTENI elveszi tőled a fájdalmas gondolatot, és semlegesíti, vagy megtisztítja azt. Nem a személyt, a helyet, vagy a dolgot tisztítod meg. Azt az energiát semlegesíted, amit ehhez az emberhez, helyhez, vagy dologhoz kapcsoltál. ezért a hoponoponó első fázisa ennek az energiának a megtisztítása.
És ezen a ponton valami csodálatos dolog történik! Az energia nem csak semlegesítődik, hanem elszáll, és így tiszta lapot kapsz. A buddhisták ezt nevezik „ürességnek”. A végső lépés az, hogy megengeded az ISTENINEK, hogy belépjen, és fénnyel töltse fel az ürességet.
Ahhoz, hogy alkalmazd a ho'oponoponót, nem kell tudnod, hogy mi a probléma, és hol a hiba. Csak annyit kell tenned, hogy tudomásul veszed azt a problémát, amelyet fizikailag, mentálisan, érzelmileg vagy bármilyen más módon megtapasztalsz. Ha tudomásul vetted, az a teendőd, hogy azonnal elkezded kitisztítani azzal, hogy ezt mondod: „Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg!”
Ha meg akarsz oldani egy problémát, akkor dolgozz magadon! Ha a problémád történetesen valaki mással kapcsolatos, akkor csak azt kell magadtól megkérdezned: „Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember piszkál?” Az emberek csak azért bukkannak fel az életedben, hogy piszkáljanak! Ha ezt tudod, akkor minden helyzeten javíthatsz. Hogyan? Egyszerű: „Sajnálom, ami történik. Kérlek, bocsáss meg!”
Aztán elmagyarázta, hogy ha masszőr, vagy csontkovács vagy, és valaki hátfájás miatt kéri a segítségedet, akkor a következő kérdést kell feltenned: „Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember fölkeresett engem a hátfájásával?”
Ez aztán az újszerű életszemlélet! Szinte szó szerint szédítő! Valószínűleg – legalább részben – ez a magyarázata annak, hogy dr. Hew Len meg tudja gyógyítani az ominózus, elmebeteg bűnözőket. Nem rajtuk, hanem önmagán dolgozott.
Aztán elmagyarázta, hogy a szívünk mélyén mindannyian tiszták vagyunk. Nincs bennünk semmilyen program, emlék, de még inspiráció sem. Ez a zéró állapot. Ahol nincsenek korlátok. Ám életünk során különféle programokat és emlékeket „kapunk el”. mint a náthát. A nátha nem tesz bennünket rosszá, azt mégis megfelelő kúrával kell magunkból kitisztítanunk. ez a helyzet a programokkal is. Elkapjuk őket. Ha valakiben meglátunk egy programot, akkor azt magunknak is begyűjtjük. A megoldás: a tisztítás.
Dr. Hew Len így fogalmazott:
Mindenki számára létezik kiút a problémákból és a betegségekből, aki hajlandó 100%-os felelősséget vállalni azért, ahogyan az élete – percről percre – alakul.
A ho'oponoponó ősi hawaii módszerével az egyén a szeretethez fordul, hogy az korrigálja az őbenne lévő hibákat.
Ezt mondogatod: „Sajnálom. Kérlek, bocsásd meg nekem azt, ami bennem zajlik, és létrehozza ezt a problémát!”
Ezután már a szeretet a felelős azért, hogy átalakítsa benned azokat a hibákat, amelyek a problémát létrehozzák.
Hozzátette: - A ho'oponoponó a problémákat nem nyűgnek,hanem lehetőségnek tekinti: A problémák csupán visszajátszott múltbeli emlékek, amelyek azért jönnek elő, hogy lehetőséget kapjunk a szeretet szemével történő látásra és az inspirációból történő cselekvésre.
Akik megtanulták a ho'oponopónot, azok általában meg akarják azt osztani másokkal, hogy segítsenek nekik. Nem könnyű kilépni a „segíteni tudok” üzemmódból.
Ám, ha „elmagyarázzuk” az embereknek a hoponopónot, azzal önmagában még nem szabadítjuk fel a problémák emlékeit. ezt csak a hoponopóno gyakorlásával érhetjük el.
Ha hajlandók vagyunk megtisztítani magunkat a „panaszolt panaszoktól”, akkor rendben leszünk, és mindenki más is rendben lesz.
(Képzelj el egy internetes tudatalatti világhálót, amelyben minden résztvevő kérheti a rendszergazdától a nemkívánatos parancsok – emlékek – törlését.
Ez van a kezedben most! Ebben az életedben! Ezért vagyok én 100%-ban felelős! És ezért vagy Te 100%-ban felelős! Az én világom, az én életem. A Te világod, a Te életed. A Te, Én holisztikus, duális világod, világom, világunk, mert minden, és mindenki egy!)
Ezért senkinek sem tanácsolom, hogy ossza meg másokkal a hoponopónot.
Ehelyett mindenkit arra ösztönzök, hogy tegye félre másokkal kapcsolatos ügyeit¸először magukat szabadítsák fel, és mindenki mást csak ez után.
Tisztogass! Tisztogass! Tisztogass!
"Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm.
És szeretlek."
„A béke velem kezdődik.”
www.mrfire.com
