🌸
Csinszka születésének 130. évfordulója
ttps://magyarjelen.hu/a-noi-sors-multban-es-jelenben/
🌸
https://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/csinszka.htm
🌸
ttps://magyarjelen.hu/a-noi-sors-multban-es-jelenben/
🌸
https://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/csinszka.htm
🌸
CSINSZKA (BONCZA BERTA)
Első versem / 1909 PEST. ERZSÉBET NŐISKOLA
1913 CSUCSA
1915 CSUCSA
Csucsai kert / 1919 PEST
Vallomás a Csodáról / 1931 NYARA
Boncza Berta (sz. Csucsa, 1894-mh. Budapest, 1934.) erdélyi földbirtokos családból származik. Svájcban nevelkedik, tizenhat évesen hódította meg az akkor már hírneves Ady Endre szívét. 1914-ben találkoztak először Csucsán, akkortól jelentek meg az első Csinszka-versek Adytól. 1915-ben házasságot kötöttek. Ady halála után Csinszka előbb Babits-csal, majd Márffy Ödönnel tartott fenn szerelmi kapcsolatot, illetve házasságot. Közismert múzsa-szerepe mellett egyetlen verseskötetét is nyilván tartják (Csinszka versei, 1931), amit 2000-ben újra kiadnak (Noran Kiadó). Válogatásunk ezen alapszik. Aki elolvassa a kötetet, nem fog csalódni. Minden bizonnyal nem csak Csinszkát, hanem Adyt is jobban megismeri általa.
Első versem
1909 PEST. ERZSÉBET NŐISKOLA
Fekete mezőn fehér virágok,
sápadtan, gyéren, szétszórva álltok,
a színetek is olyan idegen!...
Állok köztetek némán, mereven.
Néha egy szikra sötét világban
föllobban a gyászos, nagy némaságban.
Rövid az élte, hazug a fénye.
Fekete mezőn fehér virágok,
élünk szétszórtan, örök sötétben.
1913 CSUCSA
Ha néha álmaimban fölsirok,
arcodat látom.
Kitárul két gőgös, kemény karom, -
jöttödet várom...
Te vagy az Élet, Te vagy a minden,
pogány hitemben legurabb isten.
Én biborszirmu, féltett virágom,
én büntető lázamban fogant álmom,
én éjszakákon átsirt vergődésem,
feleletet nem váró, nagy kérdésem,
Nélküled mi az életem?
1915 CSUCSA
Szemed szenteltvizeknek kútja,
az utad a Krisztusok útja.
Szent uj tüzek, vágyak és harcok,
Páris, asszonyok, hivő arcok, -
nincsen előtted uj már semmi.
A nagyvilágot összejártad,
titkát, bűnét láttad, csodáltad
és mégis tudsz még gyermek lenni,
szüzen pirulni, szégyenkezni.
A vágyad, hited, álmod tiszta,
aludni a bölcsőd vár vissza,
drága, félelmes, szent, kegyetlen,
de megható vagy, de egyetlen!...
Csucsai kert
1919 PEST
A kert, a messze, termő, áldott,
lombba borult...
Álomsziget. Csöndes, mély, tiszta.
Ott vár a múlt.
Mohos utain nem jár senki,
hosszú fák árnyékai nyúlnak.
Ölelkeznek ideges ágak,
hajlásukban ős, rejtett vágyak.
Ha jársz utain csendben, mélán,
fák őriznek megértőn, némán,
nem emberek...
Árnyék borult lelked falára,
sirig kisér bús útadon,
a nap rásüt a ház falára
s elédtáncol az utakon.
Homokszemek csillogva élnek,
dús fűben begóniák égnek
és klematiszok, karcsún, kéken
kúsznak játékosan, kevélyen
a napsütötte házfalon.
Rózsák nyilnak tövises száron,
sárgák, fehérek, pirosak
és tubarózsák, bódult szüzek,
liliomok, ravasz félszüzek,
hűvös fenyők, szomorufüzek,
ideges, rezgő ezüstnyárfák,
izmos tölgyek várnak ott engem
és nem térek vissza soha.
Vágyva, sirva áldom a kertet.
A kertet, aki őriz engem,
a kertet, aki hazavár!
Ott volna bölcs, csöndbe békülve
nézni, hogy szeretnek a fák,
milyen tiszták az ősi vágyak,
ha egybefonódnak az ágak
s hogy égnek a begóniák!
A kert vágyaim titkos ágya.
Haláltrejtő, mély álmok ágya.
A tudásfának aranyága
ott vár reám.
Ott vár reám ma is, mint régen
és klematiszok karcsún, kéken
kúsznak játékosan, merészen
a napsütötte ház falán.
Vallomás a Csodáról
1931 NYARA
Figyeljetek rám, fiuk-lányok,
hadd testálom örökre rátok
a Csodát, mit szememmel láttam,
kezemmel fogtam, simogattam,
szivét szivembe befogadtam...
Nem láthatjátok többé mását,
emberformában élő társát
a Csodának, ki lánggal égett,
míg egy órában porrá égett.
Égig lobbant az égő fáklya,
könnyes szemem rémülten látta
a fényt, ami elemésztette.
Kezem még a kezét kereste,
kezembe tévedt finom ujját,
keskeny körmét, karcsu csuklóját.
Barna haja lobogó selyme
tegnap még vállam havát verte,
igéket hirdetett a szája,
vonagló ajka bús korállja
áldást és átkot hagyott rátok...
Emlékezzetek, fiuk-lányok.
Szemem barnult arcokra vonza
ma is bőrének izzó bronza,
sötét szemének kékes lángja
éget ma is egy más szempárban,
szeszélyes rajzu, meleg szája
rámijeszt egy idegen szájban, -
mégsem lesz neki soha mása,
mert a Csodának nincsen párja.
Homloka ivelt boltozatja
alatt tüzelt két, bús szeme,
megbabonázóan fekete,
óriás tava a titoknak,
sírásoknak, szédült álmoknak.
Sorvasztó tüzű rosszasága
mélyén vezekelt a jósága.
A jósága - az ő jósága -
minek nem lehet soha mása.
Figyeljetek jól, fiuk-lányok,
hadd testálom örökre rátok
a titkot, mit közelről láttam.
Szívét szívembe befogadtam,
a hitemet zsámolynak adtam,
mégsem láthatom többé mását,
emberformában élő társát.
Nem hasonlithat senkire,
sem a szeme, sem a szíve,
kínból halálba szépült szája,
sem az áldása, sem az átka, -
mert a Csodának nincsen párja.
VÉSZI JÓZSEF
Csinszka versei
Csinszkám, lelkem,
a fejedbe vetted, a Te makacs kis fejedbe, hogy én írjam az előszót a verseidhez, amelyekből, íme, egy csokrot készülsz világgá adni. Miért éppen én? Te rámnézel titokzatos és mégis beszédes két nagy szemeddel, az ajkaid pedig nem nyílnak válaszra. A Te mély tekinteted a néma felelet, és én megértem ezt a néma feleletet.
Igazad van, Csinszka. Igazad van, hiszen csakugyan én voltam, lelkem, valamikor a híd, amely áthidalt egy konok örvényt, hogy Ady Endre és Te egymással egyesülhessetek. Téged, ábrándos lelkű, makacs akaratú kislányt, aki Svájcban nevelődtél, elhódított az Ady Endre költészete. Beleszerettél a dalaiba és dalai révén magába a költőbe és eltökélted, az övé leszel, ő a Tied lesz, ha ezer akadály, menny és pokol állja is útját eltökélésednek, Te törékeny, gyenge kislány, kiharcolod magadnak boldogságodat. Levelezni kezdtél Ady Endrével; akkoriban mi, akiknek körében töltötte munkás napjait és szilaj éjszakáit, mi nem tudtunk semmit a kettőtök titkáról. Csak láttuk, hogy Ady Endre szeme olykor elborult, ajka hol dacosan szorult össze, hol némán vonaglott; láttuk, hogy fejét olykor lehajtja egymás fölé tett két könyökére, hol pedig dacosan hátraszegi és öklével nagyot csap az asztalra. Vajon mely viharok tombolhattak benne?... Magunktól kérdeztük, mert szelídségében is gőgös természetét nem volt tanácsos faggató kíváncsisággal zaklatni.
Egy este aztán elém toppant a szerkesztőségben, és így szólt:
- Te ismered Boncza Miklóst, hiszen képviselőtársad. Hát a lánya és én szeretjük egymást. Egymásé is leszünk. Eltökéltük. Akár akarja, akár nem, mert Isten rendelése ez. Boncza Miklós eddig nem akarja. Beszélj vele, kérlek, egy okos szót. A lányától tudom, hogy azok közé a kevesek közé tartozol, akikre hallgat. Hát szólsz neki, ugye?
Beszéltem boldogult apáddal még aznap este a pártkörben. Hajthatatlan volt, toporzékolt:
- Magába bolondította az én bolondos fejű, tapasztalatlan gyermekemet ez a pernahajder. Én verseket nemigen olvasok, de két jó barátom, akiknek megbízom az ítéletében, azt mondják, ismerik a verseit; istentelen, zavaros értelmű tákolmányai egy megzavarodott fejű fűzfapoétának. A szemem elé ne merjen kerülni ez a céda fráter.
Édesapád ez a két jó barátja még ma is él, nem fogom hát őket megnevezni. Apádnak csak azt mondtam, gondoljon vissza, hogy Petőfi Sándort mily kegyetlenül pocskondiázták le pályafutása elején azok a konok maradiak, akik az idők divatja szerint Hiadorra esküdtek. Márpedig - mondogattam apádnak - Petőfi Sándor óta nem volt ilyen lánglelkű költője ennek a nemzetnek, mint amilyen Ady Endre. Ezt mondogattam neki, bizonyítgattam is, fűszerezve Ady-idézetekkel. Kelletlenül hallgatta, de a végén mégis látszott rajta, hogy gondolkodóba ejtette, amit tőlem hallott.
Közben, Csinszka, te otthon küzdöttél, verekedtél a magad kiszemelt párjáért. Egy este aztán odalépett hozzám a pártkörben Boncza Miklós, megfogta mind a két kezemet, a két szeme tekintetét nekem szegezte, és így szólt:
- Mondd meg nekem, Jóska, de lelkedre, ha az az Ady Endre megkérné tőled a lányod kezét, odaadnád neki? De úgy felelj, hogy az Isten ítélőszéke előtt is felelhess érte.
- Miklós - feleltem én -, boldogan és büszkén fogadnám Adyt gyermekemnek. Isten látja lelkemet, életem legszebb napja volna, ha gyermekem kezét beletehetném az ő kezébe.
Mire Boncza Miklós:
- Mondd meg hát Ady Endrének, elveheti a leányomat. Szeretik egymást, legyenek egymásé. A beleegyezésemet nem adom, de nem vagyok akadály. És ha az esküvő után egy esztendőre eljönnek hozzám, és azt mondják, hogy nem bánták meg a házasságot, hogy boldogok, akkor talán utólagosan rájuk adom áldásomat.
Így voltam én a híd, amely Titeket egymáshoz vezetett.
És most, Csinszka, idehozod hozzám a verseidet. Tőlem akarod hallani, kiviheted-e a nyilvánosság elé, s ha igen, azt kívánod, én írjam hozzá az előszót...
Hát én nem írok előszót, ezeknek a verseknek semmi szükségük előszóra. Beszélnek ők magukért. Csinszkám, költő vagy, a hivatottak közül való. Meg sem lehet tökéletesen érteni az Ady Endre életét a te költészeted kommentárja nélkül. Az a Svájcban nevelődő kislány csodálatosan egyéni, markánsul szubjektív lírai lélek volt, tökéletesen arra a hangnemre hangolva, amely az Ady Endre dalaiból csendül ki. Néha verseid olvasása közben úgy érezhetné a felületes olvasó, hogy itt-ott megszólal bennük az Ady-hatás. Nem igaz. A Te dalaidban van Ady-szerűség, de nincs bennük Ady-utánzat. A Csinszka-dalok Csinszka-dalok. Ady Endre sohasem írta volna meg őket, mert nem az ő dacos, ősi pogány magyar lelkéből lelkedzettek. Csak éppen megvan a kettőtök költészete közt az, amit a németek úgy fejeznek ki, hogy "Wahlverwandtschaft". Rokon a Csinszka lelke az Ady Endre lelkével, azért volt fátum, hogy Te beleszerettél a versei révén, és ő Beléd szeretett a leveleid hatása alatt. Ő volt a napsugár, és Te voltál a Memnon-szobor, amelyet ez a napsugár zengésre fakasztott.
Indítsd, Csinszkám, bízvást, útjuknak dalaidat, én gyönyörködő illetődöttséggel olvastam mély tüzű, igazán poétalélekből fakadó ütemű, hol finom halkságú, hol őserővel felviharzó verseidet.
A magyar irodalom gazdagszik velük, a magyar közönség pedig szerető érdeklődéssel fogja magához ölelni annak a költőasszonynak a lelkét, aki Ady Endre megvalósult álma, egyetlen tiszta szerelme, szertefoszlott mámorok után végre megtalált igaz boldogsága volt.
Add ki nyugodtan verseidet, Csinszka. Hadd lássa a világ, hogy akit a sors Ady Endre élettársául rendelt, költőtársa is volt Ady Endrének.
Budapest, 1931 őszén.
Első versem / 1909 PEST. ERZSÉBET NŐISKOLA
1913 CSUCSA
1915 CSUCSA
Csucsai kert / 1919 PEST
Vallomás a Csodáról / 1931 NYARA
Boncza Berta (sz. Csucsa, 1894-mh. Budapest, 1934.) erdélyi földbirtokos családból származik. Svájcban nevelkedik, tizenhat évesen hódította meg az akkor már hírneves Ady Endre szívét. 1914-ben találkoztak először Csucsán, akkortól jelentek meg az első Csinszka-versek Adytól. 1915-ben házasságot kötöttek. Ady halála után Csinszka előbb Babits-csal, majd Márffy Ödönnel tartott fenn szerelmi kapcsolatot, illetve házasságot. Közismert múzsa-szerepe mellett egyetlen verseskötetét is nyilván tartják (Csinszka versei, 1931), amit 2000-ben újra kiadnak (Noran Kiadó). Válogatásunk ezen alapszik. Aki elolvassa a kötetet, nem fog csalódni. Minden bizonnyal nem csak Csinszkát, hanem Adyt is jobban megismeri általa.
Első versem
1909 PEST. ERZSÉBET NŐISKOLA
Fekete mezőn fehér virágok,
sápadtan, gyéren, szétszórva álltok,
a színetek is olyan idegen!...
Állok köztetek némán, mereven.
Néha egy szikra sötét világban
föllobban a gyászos, nagy némaságban.
Rövid az élte, hazug a fénye.
Fekete mezőn fehér virágok,
élünk szétszórtan, örök sötétben.
1913 CSUCSA
Ha néha álmaimban fölsirok,
arcodat látom.
Kitárul két gőgös, kemény karom, -
jöttödet várom...
Te vagy az Élet, Te vagy a minden,
pogány hitemben legurabb isten.
Én biborszirmu, féltett virágom,
én büntető lázamban fogant álmom,
én éjszakákon átsirt vergődésem,
feleletet nem váró, nagy kérdésem,
Nélküled mi az életem?
1915 CSUCSA
Szemed szenteltvizeknek kútja,
az utad a Krisztusok útja.
Szent uj tüzek, vágyak és harcok,
Páris, asszonyok, hivő arcok, -
nincsen előtted uj már semmi.
A nagyvilágot összejártad,
titkát, bűnét láttad, csodáltad
és mégis tudsz még gyermek lenni,
szüzen pirulni, szégyenkezni.
A vágyad, hited, álmod tiszta,
aludni a bölcsőd vár vissza,
drága, félelmes, szent, kegyetlen,
de megható vagy, de egyetlen!...
Csucsai kert
1919 PEST
A kert, a messze, termő, áldott,
lombba borult...
Álomsziget. Csöndes, mély, tiszta.
Ott vár a múlt.
Mohos utain nem jár senki,
hosszú fák árnyékai nyúlnak.
Ölelkeznek ideges ágak,
hajlásukban ős, rejtett vágyak.
Ha jársz utain csendben, mélán,
fák őriznek megértőn, némán,
nem emberek...
Árnyék borult lelked falára,
sirig kisér bús útadon,
a nap rásüt a ház falára
s elédtáncol az utakon.
Homokszemek csillogva élnek,
dús fűben begóniák égnek
és klematiszok, karcsún, kéken
kúsznak játékosan, kevélyen
a napsütötte házfalon.
Rózsák nyilnak tövises száron,
sárgák, fehérek, pirosak
és tubarózsák, bódult szüzek,
liliomok, ravasz félszüzek,
hűvös fenyők, szomorufüzek,
ideges, rezgő ezüstnyárfák,
izmos tölgyek várnak ott engem
és nem térek vissza soha.
Vágyva, sirva áldom a kertet.
A kertet, aki őriz engem,
a kertet, aki hazavár!
Ott volna bölcs, csöndbe békülve
nézni, hogy szeretnek a fák,
milyen tiszták az ősi vágyak,
ha egybefonódnak az ágak
s hogy égnek a begóniák!
A kert vágyaim titkos ágya.
Haláltrejtő, mély álmok ágya.
A tudásfának aranyága
ott vár reám.
Ott vár reám ma is, mint régen
és klematiszok karcsún, kéken
kúsznak játékosan, merészen
a napsütötte ház falán.
Vallomás a Csodáról
1931 NYARA
Figyeljetek rám, fiuk-lányok,
hadd testálom örökre rátok
a Csodát, mit szememmel láttam,
kezemmel fogtam, simogattam,
szivét szivembe befogadtam...
Nem láthatjátok többé mását,
emberformában élő társát
a Csodának, ki lánggal égett,
míg egy órában porrá égett.
Égig lobbant az égő fáklya,
könnyes szemem rémülten látta
a fényt, ami elemésztette.
Kezem még a kezét kereste,
kezembe tévedt finom ujját,
keskeny körmét, karcsu csuklóját.
Barna haja lobogó selyme
tegnap még vállam havát verte,
igéket hirdetett a szája,
vonagló ajka bús korállja
áldást és átkot hagyott rátok...
Emlékezzetek, fiuk-lányok.
Szemem barnult arcokra vonza
ma is bőrének izzó bronza,
sötét szemének kékes lángja
éget ma is egy más szempárban,
szeszélyes rajzu, meleg szája
rámijeszt egy idegen szájban, -
mégsem lesz neki soha mása,
mert a Csodának nincsen párja.
Homloka ivelt boltozatja
alatt tüzelt két, bús szeme,
megbabonázóan fekete,
óriás tava a titoknak,
sírásoknak, szédült álmoknak.
Sorvasztó tüzű rosszasága
mélyén vezekelt a jósága.
A jósága - az ő jósága -
minek nem lehet soha mása.
Figyeljetek jól, fiuk-lányok,
hadd testálom örökre rátok
a titkot, mit közelről láttam.
Szívét szívembe befogadtam,
a hitemet zsámolynak adtam,
mégsem láthatom többé mását,
emberformában élő társát.
Nem hasonlithat senkire,
sem a szeme, sem a szíve,
kínból halálba szépült szája,
sem az áldása, sem az átka, -
mert a Csodának nincsen párja.
VÉSZI JÓZSEF
Csinszka versei
Csinszkám, lelkem,
a fejedbe vetted, a Te makacs kis fejedbe, hogy én írjam az előszót a verseidhez, amelyekből, íme, egy csokrot készülsz világgá adni. Miért éppen én? Te rámnézel titokzatos és mégis beszédes két nagy szemeddel, az ajkaid pedig nem nyílnak válaszra. A Te mély tekinteted a néma felelet, és én megértem ezt a néma feleletet.
Igazad van, Csinszka. Igazad van, hiszen csakugyan én voltam, lelkem, valamikor a híd, amely áthidalt egy konok örvényt, hogy Ady Endre és Te egymással egyesülhessetek. Téged, ábrándos lelkű, makacs akaratú kislányt, aki Svájcban nevelődtél, elhódított az Ady Endre költészete. Beleszerettél a dalaiba és dalai révén magába a költőbe és eltökélted, az övé leszel, ő a Tied lesz, ha ezer akadály, menny és pokol állja is útját eltökélésednek, Te törékeny, gyenge kislány, kiharcolod magadnak boldogságodat. Levelezni kezdtél Ady Endrével; akkoriban mi, akiknek körében töltötte munkás napjait és szilaj éjszakáit, mi nem tudtunk semmit a kettőtök titkáról. Csak láttuk, hogy Ady Endre szeme olykor elborult, ajka hol dacosan szorult össze, hol némán vonaglott; láttuk, hogy fejét olykor lehajtja egymás fölé tett két könyökére, hol pedig dacosan hátraszegi és öklével nagyot csap az asztalra. Vajon mely viharok tombolhattak benne?... Magunktól kérdeztük, mert szelídségében is gőgös természetét nem volt tanácsos faggató kíváncsisággal zaklatni.
Egy este aztán elém toppant a szerkesztőségben, és így szólt:
- Te ismered Boncza Miklóst, hiszen képviselőtársad. Hát a lánya és én szeretjük egymást. Egymásé is leszünk. Eltökéltük. Akár akarja, akár nem, mert Isten rendelése ez. Boncza Miklós eddig nem akarja. Beszélj vele, kérlek, egy okos szót. A lányától tudom, hogy azok közé a kevesek közé tartozol, akikre hallgat. Hát szólsz neki, ugye?
Beszéltem boldogult apáddal még aznap este a pártkörben. Hajthatatlan volt, toporzékolt:
- Magába bolondította az én bolondos fejű, tapasztalatlan gyermekemet ez a pernahajder. Én verseket nemigen olvasok, de két jó barátom, akiknek megbízom az ítéletében, azt mondják, ismerik a verseit; istentelen, zavaros értelmű tákolmányai egy megzavarodott fejű fűzfapoétának. A szemem elé ne merjen kerülni ez a céda fráter.
Édesapád ez a két jó barátja még ma is él, nem fogom hát őket megnevezni. Apádnak csak azt mondtam, gondoljon vissza, hogy Petőfi Sándort mily kegyetlenül pocskondiázták le pályafutása elején azok a konok maradiak, akik az idők divatja szerint Hiadorra esküdtek. Márpedig - mondogattam apádnak - Petőfi Sándor óta nem volt ilyen lánglelkű költője ennek a nemzetnek, mint amilyen Ady Endre. Ezt mondogattam neki, bizonyítgattam is, fűszerezve Ady-idézetekkel. Kelletlenül hallgatta, de a végén mégis látszott rajta, hogy gondolkodóba ejtette, amit tőlem hallott.
Közben, Csinszka, te otthon küzdöttél, verekedtél a magad kiszemelt párjáért. Egy este aztán odalépett hozzám a pártkörben Boncza Miklós, megfogta mind a két kezemet, a két szeme tekintetét nekem szegezte, és így szólt:
- Mondd meg nekem, Jóska, de lelkedre, ha az az Ady Endre megkérné tőled a lányod kezét, odaadnád neki? De úgy felelj, hogy az Isten ítélőszéke előtt is felelhess érte.
- Miklós - feleltem én -, boldogan és büszkén fogadnám Adyt gyermekemnek. Isten látja lelkemet, életem legszebb napja volna, ha gyermekem kezét beletehetném az ő kezébe.
Mire Boncza Miklós:
- Mondd meg hát Ady Endrének, elveheti a leányomat. Szeretik egymást, legyenek egymásé. A beleegyezésemet nem adom, de nem vagyok akadály. És ha az esküvő után egy esztendőre eljönnek hozzám, és azt mondják, hogy nem bánták meg a házasságot, hogy boldogok, akkor talán utólagosan rájuk adom áldásomat.
Így voltam én a híd, amely Titeket egymáshoz vezetett.
És most, Csinszka, idehozod hozzám a verseidet. Tőlem akarod hallani, kiviheted-e a nyilvánosság elé, s ha igen, azt kívánod, én írjam hozzá az előszót...
Hát én nem írok előszót, ezeknek a verseknek semmi szükségük előszóra. Beszélnek ők magukért. Csinszkám, költő vagy, a hivatottak közül való. Meg sem lehet tökéletesen érteni az Ady Endre életét a te költészeted kommentárja nélkül. Az a Svájcban nevelődő kislány csodálatosan egyéni, markánsul szubjektív lírai lélek volt, tökéletesen arra a hangnemre hangolva, amely az Ady Endre dalaiból csendül ki. Néha verseid olvasása közben úgy érezhetné a felületes olvasó, hogy itt-ott megszólal bennük az Ady-hatás. Nem igaz. A Te dalaidban van Ady-szerűség, de nincs bennük Ady-utánzat. A Csinszka-dalok Csinszka-dalok. Ady Endre sohasem írta volna meg őket, mert nem az ő dacos, ősi pogány magyar lelkéből lelkedzettek. Csak éppen megvan a kettőtök költészete közt az, amit a németek úgy fejeznek ki, hogy "Wahlverwandtschaft". Rokon a Csinszka lelke az Ady Endre lelkével, azért volt fátum, hogy Te beleszerettél a versei révén, és ő Beléd szeretett a leveleid hatása alatt. Ő volt a napsugár, és Te voltál a Memnon-szobor, amelyet ez a napsugár zengésre fakasztott.
Indítsd, Csinszkám, bízvást, útjuknak dalaidat, én gyönyörködő illetődöttséggel olvastam mély tüzű, igazán poétalélekből fakadó ütemű, hol finom halkságú, hol őserővel felviharzó verseidet.
A magyar irodalom gazdagszik velük, a magyar közönség pedig szerető érdeklődéssel fogja magához ölelni annak a költőasszonynak a lelkét, aki Ady Endre megvalósult álma, egyetlen tiszta szerelme, szertefoszlott mámorok után végre megtalált igaz boldogsága volt.
Add ki nyugodtan verseidet, Csinszka. Hadd lássa a világ, hogy akit a sors Ady Endre élettársául rendelt, költőtársa is volt Ady Endrének.
Budapest, 1931 őszén.
Erdélyi és csángó költészet
Szerkeszti: Cseke Gábor
Gondozza: Andrassew Iván
(Az újonnan felvett költőket * jelzi)
Címlap
Bevezető
ADONYI NAGY MÁRIA
ADY ANDRÁS
*AGYAGFALVI HEGYI ISTVÁN
AMBRUS LAJOS
BÁGYONI SZABÓ ISTVÁN
BAJNA GYÖRGY
BAKTER BÁLINT
BALÁSI ANDRÁS
BALÁZS IMRE JÓZSEF
BALLA ZSÓFIA
BALOGH JÓZSEF
BANNER ZOLTÁN
BARABÁS ZOLTÁN
BÁRD OSZKÁR
BÁRDOS B. ARTHUR
BARTALIS JÁNOS
BARTIS FERENC
BEKE SÁNDOR
BENCZE MIHÁLY
BENŐ ATTILA
BIRÓ FERENC
BODOR PÁL
BOÉR GÉZA
BOGDÁN LÁSZLÓ
BORDY MARGIT
BORSODI L. LÁSZLÓ
BOTÁR EMŐKE
BÖGÖZI ATTILA
BÖGÖZI KÁDÁR JÁNOS
BÖLÖNI PÉTER
BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN
*BÖZÖDI GYÖRGY
BURJÁN G. EMIL
CZEGŐ ZOLTÁN
CSÁVOSSY GYÖRGY
CSEKE GÁBOR
CSELÉNYI BÉLA
CSIKI LÁSZLÓ
CSINSZKA (BONCZA BERTA)
D. NAGY ERZSÉBET
DANKULY CSABA
DEBRECZENI ÉVA
*DEMETER JÓZSEF
DEMÉNY PÉTER
DEMSE MÁRTON
DÉNES LÁSZLÓ
DERZSI SÁNDOR
DIMÉNY ISTVÁN
DIÓSZEGHY DEZSŐ
DOBOS FERENC
DUMA-ISTVÁN ANDRÁS
EGYED EMESE
EGYED PÉTER
ELEKES FERENC
ELEKES GYÖRGY
ÉLTES ENIKŐ
ENDRE KÁROLY
ERDÉLYI ÁGNES
ERŐSS ALFRÉD
ESZTERÓ ISTVÁN
FÁBIÁN SÁNDOR
FÁBRI SÁNDOR
FARCÁDI SÁNDOR
FARKAS ÁRPÁD
FARKAS SÁNDOR
FARKAS WELLMANN ÉVA
FAZAKAS ATTILA
FEKETE TIVADAR
FEKETE VINCE
FÉNYI ISTVÁN
FERENCZ IMRE
FERENCZES ISTVÁN
FINTA GERŐ
FINTA ZOLTÁN
FORRÓ MIKLÓS
FÖLDES ZOLTÁN
FÜLÖP ÁRON
FÜLÖP KÁLMÁN
GAÁL GÁBOR
GÁLDI LÁSZLÓ
GÁLL ATTILA
GÁBOR FELICIA
GÁBOR FERENC
GAGYI JÓZSEF
GAGYI LÁSZLÓ
GÁL ÉVA EMESE
GELLÉRT SÁNDOR
GERGELY EDIT
GERGELY ZOLTÁN
GITTAI ISTVÁN
GORON SÁNDOR
GYALLAY PAP SÁNDOR
HADNAGY JÓZSEF
HAJNAL LÁSZLÓ
HERVAY GIZELLA
HOLLÓ ERNŐ
HORVÁTH IMRE
HORVÁTH ISTVÁN
HUNYADI MÁTYÁS
IANCU LAURA
JANCSIK PÁL
JÁNKY BÉLA
JÁNOSHÁZY GYÖRGY
KABÓS ÉVA
KACSÓ SÁNDOR
KÁDÁR FERENC
KÁDÁR IMRE
KÁDÁR ISTVÁN (GYÖRGY)
KAMENITZKY ANTAL
KÁNYÁDI SÁNDOR
KARÁCSONYI ZSOLT
KASSAY JÁNOS
KELEMEN HUNOR
KENÉZ FERENC
KERCSÓ ATTILA
KESZTHELYI GYÖRGY
KIBÉDI SÁNDOR
KINDE ANNAMÁRIA
KIRÁLY ERNŐ
KIRÁLY LÁSZLÓ
KISS ANDRÁS
KISS JENŐ
KOMÁN JÁNOS
KOVÁCS ANDRÁS FERENC
*KÖPECZI BOÓZ-DEÁK ALBERT
KŐRÖSSI P. JÓZSEF
KRISTÓ TIBOR
KUTI CSONGOR
LAKATOS DEMETER
(Lakatos D.: Csángú Országba)
LÁSZLÓ NOÉMI
LÁSZLÓFFY ALADÁR
LÁSZLÓFFY CSABA
LENDVAY ÉVA
LÉTAY LAJOS
LIGETI ERNŐ
LIPCSEI MÁRTA
LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ
MAGYARI BARNA
MAGYARI LAJOS
*MAEL FERENC
MAJTÉNYI ERIK
MANDICS GYÖRGY
MARKÓ BÉLA
MÁRKUS-BARBAROSSA JÁNOS
MÁTÉ IMRE
MÉLIUSZ JÓZSEF
MÉSZELY JÓZSEF
MIHÁLY LÁSZLÓ BARNA
MIKÓ ANDRÁS
MÓRA ZOLTÁN
*MÓZES HUBA
MÜLLER DEZSŐ
NAGY B. VIKTOR
NAGY EMMA
NAGYÁLMOS ILDIKÓ
NYÁRÁDI SZABÓ ZOLTÁN
OLÁH ISTVÁN
OLOSZ LAJOS
ORBÁN JÁNOS DÉNES
P. JÁNOSSY BÉLA
PAIZS TIBOR
PÁLL LAJOS
PALOCSAY ZSIGMOND
PALOTÁS DEZSŐ
PANEK ZOLTÁN
PAPP ASZTRIK
PAPP ATTILA ZSOLT
PAPP ERIKA
PÁSKÁNDI GÉZA
PATAKI ISTVÁN
PERISZKÓP PÁL
RAFI LAJOS
R. BERDE MÁRIA
RITOÓK JÁNOS
ROZSNYAI LÁSZLÓ
SALAMON ERNŐ
SALAMON LÁSZLÓ
SÁNTHA ATTILA
SASZET GÉZA
SERÉNYI FERENC
SERESTÉLY BÉLA
SIMONFY JÓZSEF
SIMONYI IMRE
SIPOS DOMOKOS
*SOMOSDI VERESS KÁROLY
SORBÁN ATTILA
SRÓTH ÖDÖN
SÜTŐ ISTVÁN
SÜTŐ ZSOLT
SZABÉDI LÁSZLÓ
SZABÓ BARNA
SZABÓ GYÖRGY
SZALMA RÉKA
SZÁSZ JÁNOS
SZÉKELY-BENCZÉDI ENDRE
SZÉKELY JÁNOS
*SZÉKELYKERESZTÚRI MOLNÁR SÁNDOR
SZEMLÉR FERENC
SZENTES B. LAJOS
SZENTIMREI JENŐ
SZILÁGYI DOMOKOS
SZOMBATI-SZABÓ ISTVÁN
SZONDA SZABOLCS
SZŐCS GÉZA
SZŐCS KÁLMÁN
TOLDALAGHY PÁL
TAMÁS MÁRIA
TOMOS HAJNAL
TOMPA LÁSZLÓ
TÓTH ISTVÁN
TÜZES BÁLINT
Új guzsalyam mellett
(csángó népköltészet - részletek)
UNGVÁRI LÁSZLÓ ZSOLT
ÜRMÖSI KÁROLYNÉ
VÁRI ATTILA
VÁRI CSABA
VÁSÁRHELYI GÉZA
VASS LÁSZLÓ LEVENTE
VERESS GERZSON
Versek a csángómagyarokról
VISKY ZSOLT
WALTER GYULA
WASS ALBERT
*ZAJZONI RAB ISTVÁN
ZÁGONI ATTILA (paródiák)
ZUDOR JÁNOS
ZSISKÚ JÁNOS
ZSÖGÖN ZOLTÁN
Szerkeszti: Cseke Gábor
Gondozza: Andrassew Iván
(Az újonnan felvett költőket * jelzi)
Címlap
Bevezető
ADONYI NAGY MÁRIA
ADY ANDRÁS
*AGYAGFALVI HEGYI ISTVÁN
AMBRUS LAJOS
BÁGYONI SZABÓ ISTVÁN
BAJNA GYÖRGY
BAKTER BÁLINT
BALÁSI ANDRÁS
BALÁZS IMRE JÓZSEF
BALLA ZSÓFIA
BALOGH JÓZSEF
BANNER ZOLTÁN
BARABÁS ZOLTÁN
BÁRD OSZKÁR
BÁRDOS B. ARTHUR
BARTALIS JÁNOS
BARTIS FERENC
BEKE SÁNDOR
BENCZE MIHÁLY
BENŐ ATTILA
BIRÓ FERENC
BODOR PÁL
BOÉR GÉZA
BOGDÁN LÁSZLÓ
BORDY MARGIT
BORSODI L. LÁSZLÓ
BOTÁR EMŐKE
BÖGÖZI ATTILA
BÖGÖZI KÁDÁR JÁNOS
BÖLÖNI PÉTER
BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN
*BÖZÖDI GYÖRGY
BURJÁN G. EMIL
CZEGŐ ZOLTÁN
CSÁVOSSY GYÖRGY
CSEKE GÁBOR
CSELÉNYI BÉLA
CSIKI LÁSZLÓ
CSINSZKA (BONCZA BERTA)
D. NAGY ERZSÉBET
DANKULY CSABA
DEBRECZENI ÉVA
*DEMETER JÓZSEF
DEMÉNY PÉTER
DEMSE MÁRTON
DÉNES LÁSZLÓ
DERZSI SÁNDOR
DIMÉNY ISTVÁN
DIÓSZEGHY DEZSŐ
DOBOS FERENC
DUMA-ISTVÁN ANDRÁS
EGYED EMESE
EGYED PÉTER
ELEKES FERENC
ELEKES GYÖRGY
ÉLTES ENIKŐ
ENDRE KÁROLY
ERDÉLYI ÁGNES
ERŐSS ALFRÉD
ESZTERÓ ISTVÁN
FÁBIÁN SÁNDOR
FÁBRI SÁNDOR
FARCÁDI SÁNDOR
FARKAS ÁRPÁD
FARKAS SÁNDOR
FARKAS WELLMANN ÉVA
FAZAKAS ATTILA
FEKETE TIVADAR
FEKETE VINCE
FÉNYI ISTVÁN
FERENCZ IMRE
FERENCZES ISTVÁN
FINTA GERŐ
FINTA ZOLTÁN
FORRÓ MIKLÓS
FÖLDES ZOLTÁN
FÜLÖP ÁRON
FÜLÖP KÁLMÁN
GAÁL GÁBOR
GÁLDI LÁSZLÓ
GÁLL ATTILA
GÁBOR FELICIA
GÁBOR FERENC
GAGYI JÓZSEF
GAGYI LÁSZLÓ
GÁL ÉVA EMESE
GELLÉRT SÁNDOR
GERGELY EDIT
GERGELY ZOLTÁN
GITTAI ISTVÁN
GORON SÁNDOR
GYALLAY PAP SÁNDOR
HADNAGY JÓZSEF
HAJNAL LÁSZLÓ
HERVAY GIZELLA
HOLLÓ ERNŐ
HORVÁTH IMRE
HORVÁTH ISTVÁN
HUNYADI MÁTYÁS
IANCU LAURA
JANCSIK PÁL
JÁNKY BÉLA
JÁNOSHÁZY GYÖRGY
KABÓS ÉVA
KACSÓ SÁNDOR
KÁDÁR FERENC
KÁDÁR IMRE
KÁDÁR ISTVÁN (GYÖRGY)
KAMENITZKY ANTAL
KÁNYÁDI SÁNDOR
KARÁCSONYI ZSOLT
KASSAY JÁNOS
KELEMEN HUNOR
KENÉZ FERENC
KERCSÓ ATTILA
KESZTHELYI GYÖRGY
KIBÉDI SÁNDOR
KINDE ANNAMÁRIA
KIRÁLY ERNŐ
KIRÁLY LÁSZLÓ
KISS ANDRÁS
KISS JENŐ
KOMÁN JÁNOS
KOVÁCS ANDRÁS FERENC
*KÖPECZI BOÓZ-DEÁK ALBERT
KŐRÖSSI P. JÓZSEF
KRISTÓ TIBOR
KUTI CSONGOR
LAKATOS DEMETER
(Lakatos D.: Csángú Országba)
LÁSZLÓ NOÉMI
LÁSZLÓFFY ALADÁR
LÁSZLÓFFY CSABA
LENDVAY ÉVA
LÉTAY LAJOS
LIGETI ERNŐ
LIPCSEI MÁRTA
LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ
MAGYARI BARNA
MAGYARI LAJOS
*MAEL FERENC
MAJTÉNYI ERIK
MANDICS GYÖRGY
MARKÓ BÉLA
MÁRKUS-BARBAROSSA JÁNOS
MÁTÉ IMRE
MÉLIUSZ JÓZSEF
MÉSZELY JÓZSEF
MIHÁLY LÁSZLÓ BARNA
MIKÓ ANDRÁS
MÓRA ZOLTÁN
*MÓZES HUBA
MÜLLER DEZSŐ
NAGY B. VIKTOR
NAGY EMMA
NAGYÁLMOS ILDIKÓ
NYÁRÁDI SZABÓ ZOLTÁN
OLÁH ISTVÁN
OLOSZ LAJOS
ORBÁN JÁNOS DÉNES
P. JÁNOSSY BÉLA
PAIZS TIBOR
PÁLL LAJOS
PALOCSAY ZSIGMOND
PALOTÁS DEZSŐ
PANEK ZOLTÁN
PAPP ASZTRIK
PAPP ATTILA ZSOLT
PAPP ERIKA
PÁSKÁNDI GÉZA
PATAKI ISTVÁN
PERISZKÓP PÁL
RAFI LAJOS
R. BERDE MÁRIA
RITOÓK JÁNOS
ROZSNYAI LÁSZLÓ
SALAMON ERNŐ
SALAMON LÁSZLÓ
SÁNTHA ATTILA
SASZET GÉZA
SERÉNYI FERENC
SERESTÉLY BÉLA
SIMONFY JÓZSEF
SIMONYI IMRE
SIPOS DOMOKOS
*SOMOSDI VERESS KÁROLY
SORBÁN ATTILA
SRÓTH ÖDÖN
SÜTŐ ISTVÁN
SÜTŐ ZSOLT
SZABÉDI LÁSZLÓ
SZABÓ BARNA
SZABÓ GYÖRGY
SZALMA RÉKA
SZÁSZ JÁNOS
SZÉKELY-BENCZÉDI ENDRE
SZÉKELY JÁNOS
*SZÉKELYKERESZTÚRI MOLNÁR SÁNDOR
SZEMLÉR FERENC
SZENTES B. LAJOS
SZENTIMREI JENŐ
SZILÁGYI DOMOKOS
SZOMBATI-SZABÓ ISTVÁN
SZONDA SZABOLCS
SZŐCS GÉZA
SZŐCS KÁLMÁN
TOLDALAGHY PÁL
TAMÁS MÁRIA
TOMOS HAJNAL
TOMPA LÁSZLÓ
TÓTH ISTVÁN
TÜZES BÁLINT
Új guzsalyam mellett
(csángó népköltészet - részletek)
UNGVÁRI LÁSZLÓ ZSOLT
ÜRMÖSI KÁROLYNÉ
VÁRI ATTILA
VÁRI CSABA
VÁSÁRHELYI GÉZA
VASS LÁSZLÓ LEVENTE
VERESS GERZSON
Versek a csángómagyarokról
VISKY ZSOLT
WALTER GYULA
WASS ALBERT
*ZAJZONI RAB ISTVÁN
ZÁGONI ATTILA (paródiák)
ZUDOR JÁNOS
ZSISKÚ JÁNOS
ZSÖGÖN ZOLTÁN
