legnagyobb betyár – Rózsa Sándor születésnapja (1813)16JÚL2011Hozzászólás
Szerző: Lysabetta itt: Rózsa Sándor Címkék:betyár, Hofi, paródia
Szeged, július 16. – Ezen a napon született a magyar történelem legismertebb betyárja, Rózsa Sándor, aki mindig szembeszállt a hatalommal.
https://lysabetta.wordpress.com/2011/07/16/a-legnagyobb-betyar-–-rozsa-sandor-szuletesnapja-1813/
Neki köszönhetjük azt, hogy a betyárokra nem feltétlenül negatív éllel emlékezünk, hanem sokszor mint nemzeti hősökre gondolunk. Az önbíráskodás 19. századi megtestesítői voltak a betyárok, akikben amolyan „hippyvér” csörgedezett.
Rózsa Sándor több bűncselekményt is elkövetett, de állítólag sohasem káromkodott, és az igazságszolgáltatás jegyében cselekedett. Megbüntette az elitet, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején 150 fős seregével kiverte a szerb megszállókat a Délvidékről – maga Kossuth Lajos kérte meg arra, hogy segítsen.
Úgynevezett muszáj betyár volt, azaz a hatalom kényszerítette arra, hogy szembeszálljon a törvényekkel. Volt kitől örökölnie a csibészséget, mert apját egy alkalommal elkapták, amikor ellopott egy lovat. Ő azonban nem úszta meg, felakasztották – ekkor még gyerek volt Rózsa Sándor.
23 évesen viszont már nem kölyökként tekintett rá a bíróság: tehénlopásért sokévnyi börtönre ítélték Szegeden. Megszökött a rabságból, és innentől kezdve a menekülés és kalandok egész sora következett életében az Alföld pusztáin, tanyáin. Szinte mindenki befogadta, kapott ételt, italt, szállást. Élő legenda volt, akinek a híre gyorsan terjedt.
1845-ben kérvényt nyújtott be, melyben vállalta volna, hogy becsületes életet él élete hátralévő részében – ezt a kérvényt a hatalom elutasította. Az 1848-as, szerbek elleni harcokért cserébe Kossuthtól kapott egy amnesztiára vonatkozó menlevelet. Érdekesség, hogy a karikás ostor volt a 150 fős betyársereg legnagyobb fegyvere, erre nem tudtak felkészülni a szerb janicsárok. A strázsai csatában 637 szerb halt meg, és nincs feljegyzés arról, a betyárok közül ottmaradt volna-e valaki.
A szabadságharc leverése után vérdíjat tűztek ki a fejére, méghozzá 10000 pengőt, ami szokatlanul magasnak számított akkoriban. 1857-ben adta ki Katona Pál, a tárgyalása 1859 februárjában kezdődött. Rózsa Sándor annyira népszerű volt, hogy nem merték kivégezni, életfogytiglani börtönre ítélték. Kufsteinbe, majd Theresianstadtba, később Pétervárra került, hogy aztán 1868-ban amnesztiával szabaduljon.
Részlet a Rózsa Sándor című filmből (főszereplő Oszter Sándor):
Miután kiszabadult, megpróbált becsületesen élni, de az emberek sztereotípiákkal közelítettek felé. Újra összeállt a banda, vonatokat és postakocsikat raboltak. Ráday Gedeon pandúrfőnök csapdát állított neki, újra elfogták és a szamosújvári börtönben halt meg, 1878-ban.
Rengeteg legenda szól róla, nem véletlen, hogy versek, népdalok, sőt filmsorozat is készült életéről, nem beszélve a paródiákról. Ha valamit zsákmányoltak, mindig egyenlően osztotta szét azt a többi betyár között. Akinek csak tudott, segített. Talán ezért maradt pozitív hős.
Szerző: Lysabetta itt: Rózsa Sándor Címkék:betyár, Hofi, paródia
Szeged, július 16. – Ezen a napon született a magyar történelem legismertebb betyárja, Rózsa Sándor, aki mindig szembeszállt a hatalommal.
https://lysabetta.wordpress.com/2011/07/16/a-legnagyobb-betyar-–-rozsa-sandor-szuletesnapja-1813/
Neki köszönhetjük azt, hogy a betyárokra nem feltétlenül negatív éllel emlékezünk, hanem sokszor mint nemzeti hősökre gondolunk. Az önbíráskodás 19. századi megtestesítői voltak a betyárok, akikben amolyan „hippyvér” csörgedezett.
Rózsa Sándor több bűncselekményt is elkövetett, de állítólag sohasem káromkodott, és az igazságszolgáltatás jegyében cselekedett. Megbüntette az elitet, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején 150 fős seregével kiverte a szerb megszállókat a Délvidékről – maga Kossuth Lajos kérte meg arra, hogy segítsen.
Úgynevezett muszáj betyár volt, azaz a hatalom kényszerítette arra, hogy szembeszálljon a törvényekkel. Volt kitől örökölnie a csibészséget, mert apját egy alkalommal elkapták, amikor ellopott egy lovat. Ő azonban nem úszta meg, felakasztották – ekkor még gyerek volt Rózsa Sándor.
23 évesen viszont már nem kölyökként tekintett rá a bíróság: tehénlopásért sokévnyi börtönre ítélték Szegeden. Megszökött a rabságból, és innentől kezdve a menekülés és kalandok egész sora következett életében az Alföld pusztáin, tanyáin. Szinte mindenki befogadta, kapott ételt, italt, szállást. Élő legenda volt, akinek a híre gyorsan terjedt.
1845-ben kérvényt nyújtott be, melyben vállalta volna, hogy becsületes életet él élete hátralévő részében – ezt a kérvényt a hatalom elutasította. Az 1848-as, szerbek elleni harcokért cserébe Kossuthtól kapott egy amnesztiára vonatkozó menlevelet. Érdekesség, hogy a karikás ostor volt a 150 fős betyársereg legnagyobb fegyvere, erre nem tudtak felkészülni a szerb janicsárok. A strázsai csatában 637 szerb halt meg, és nincs feljegyzés arról, a betyárok közül ottmaradt volna-e valaki.
A szabadságharc leverése után vérdíjat tűztek ki a fejére, méghozzá 10000 pengőt, ami szokatlanul magasnak számított akkoriban. 1857-ben adta ki Katona Pál, a tárgyalása 1859 februárjában kezdődött. Rózsa Sándor annyira népszerű volt, hogy nem merték kivégezni, életfogytiglani börtönre ítélték. Kufsteinbe, majd Theresianstadtba, később Pétervárra került, hogy aztán 1868-ban amnesztiával szabaduljon.
Részlet a Rózsa Sándor című filmből (főszereplő Oszter Sándor):
Miután kiszabadult, megpróbált becsületesen élni, de az emberek sztereotípiákkal közelítettek felé. Újra összeállt a banda, vonatokat és postakocsikat raboltak. Ráday Gedeon pandúrfőnök csapdát állított neki, újra elfogták és a szamosújvári börtönben halt meg, 1878-ban.
Rengeteg legenda szól róla, nem véletlen, hogy versek, népdalok, sőt filmsorozat is készült életéről, nem beszélve a paródiákról. Ha valamit zsákmányoltak, mindig egyenlően osztotta szét azt a többi betyár között. Akinek csak tudott, segített. Talán ezért maradt pozitív hős.
Rózsa Sándor (Szeged, 1813–Szamosújvár, 1878) Teljes szövegű keresés
Rózsa Sándor (Szeged, 1813–Szamosújvár, 1878): alföldi betyár. A rabló életet fiatal korában kezdte. Alig 23 évesen egy nem bizonyított váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és a véres, hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz, de a Délvidéken harcoló szabadcsapatát fegyelmezetlenség miatt hamarosan feloszlatták. A forradalom leverése után folytatta bujkáló, rabló életmódját. 1856-ban ismét elfogták, életfogytiglani fegyházra ítélték, de 1867-ben kegyelmet kapott. Mivel korábbi életmódját újra folytatta, újra hajtóvadászat indult ellene, elfogták és 1878-ban halt meg a szamosújvári fegyházban. – Már életében legendás mondai alakká nőtt. Egy pandúrszázados kém jelentése is idealizált hőssé avatja. Irodalmi és ponyvafeldolgozások már életében valótlan események egész sorát neki tulajdonítják; így pl. Fekete Miklós: Híres alföldi betyár Rózsa Sándor viselt dolgai (Pest, 1859); Rózsa Sándor élete és borzalmas rablásai c. ponyva (Pest, 1871); R. L.: Rózsa Sándor a híres alföldi haramiavezér Élete és vakmerő kalandjai (Bp., é. n.). – Irodalmi igényű feldolgozások (Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond) mindegyike felhasználja a szájhagyományban és a → ponyvákról ismert kalandokat. Híre oly messzire jutott, hogy német ponyván is megjelent: „R. S. ’s, der Rauberköniges von Ungarn (Glück und Ende, 1868); R. S. – Schilderung seines Lebens und verbrecherischen Wirkens und Treibens von der Wiege bis in sein Greisenalter (Volksbuch, Wien, 1868), – amelyek a német rablóregények mintájára készültek. Rózsa Sándor alakjához kötődnek más betyárok által elkövetett tettek is. – Rózsa Sándor népballadai hősként való megjelenése másodlagos. Századunkban a legkülönbözőbb balladákat énekelték nevével, de egyet sem lehet konkrétan Rózsa Sándor kalandjával azonosítani. A legközismertebb „Bakony erdő gyászban van, Rózsa Sándor halva van…” kezdetű, amelyet korábban különböző betyárok nevével énekeltek. Közönséges kocsmai verekedés áldozatáról szól. A D-Alföldön, elsősorban Szeged környékén gazdag a Rózsa Sándorral kapcsolatos balladaköltészet. A hetyke, magabiztos hangulatot tükröző betyárballadát az ő nevével adják elő:
Aki betyár akar lenni,
Nem kell annak megijedni…
Vitézi katonaéletet megszólaltató, lelkesítő hangú → katonaballada egy-egy változatában ugyancsak ő szerepel:
Ruzsa Sándor beállott katonának
Jaj, de szépen fölőtözött huszárnak…
Más alkotások a betyárbujdosásra utaló epizódnál említik Rózsa Sándort:
Ruzsa Sándor nem katonának való
Gyenge testyit feltöri a szilaj ló,
Dupla fényes fegyver kiláccik a subából
Ruzsa Sándor nem fil harminc zsandártól…
A róla szóló → mondákban gyakori motívum a szabadságharcban betöltött szerepe; valamint Kossuthtal és Petőfivel való találkozása. Nemzetközi vándormotívumok is fűződtek alakjához: nem fogja a golyó; utolsó kívánsága révén kimenekül az ellenség gyűrűjéből (karikás ostorát kéri, azzal vág utat magának). – Irod. Dömötör Sándor: A betyárromantika (Ethn., 1930); Kálmány Lajos: Alföldi népballadák (K. L. hagyatéka, Bp., 1954); Bálint Sándor: A szegedi betyárvilág (Szeged, 1965); Békés István: Magyar ponyva Pitaval (Bp., 1966).
Rózsa Sándornak a szegedi várbörtönben készült fényképe (1860-as évek)
Rózsa Sándor (Szeged, 1813–Szamosújvár, 1878): alföldi betyár. A rabló életet fiatal korában kezdte. Alig 23 évesen egy nem bizonyított váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és a véres, hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz, de a Délvidéken harcoló szabadcsapatát fegyelmezetlenség miatt hamarosan feloszlatták. A forradalom leverése után folytatta bujkáló, rabló életmódját. 1856-ban ismét elfogták, életfogytiglani fegyházra ítélték, de 1867-ben kegyelmet kapott. Mivel korábbi életmódját újra folytatta, újra hajtóvadászat indult ellene, elfogták és 1878-ban halt meg a szamosújvári fegyházban. – Már életében legendás mondai alakká nőtt. Egy pandúrszázados kém jelentése is idealizált hőssé avatja. Irodalmi és ponyvafeldolgozások már életében valótlan események egész sorát neki tulajdonítják; így pl. Fekete Miklós: Híres alföldi betyár Rózsa Sándor viselt dolgai (Pest, 1859); Rózsa Sándor élete és borzalmas rablásai c. ponyva (Pest, 1871); R. L.: Rózsa Sándor a híres alföldi haramiavezér Élete és vakmerő kalandjai (Bp., é. n.). – Irodalmi igényű feldolgozások (Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond) mindegyike felhasználja a szájhagyományban és a → ponyvákról ismert kalandokat. Híre oly messzire jutott, hogy német ponyván is megjelent: „R. S. ’s, der Rauberköniges von Ungarn (Glück und Ende, 1868); R. S. – Schilderung seines Lebens und verbrecherischen Wirkens und Treibens von der Wiege bis in sein Greisenalter (Volksbuch, Wien, 1868), – amelyek a német rablóregények mintájára készültek. Rózsa Sándor alakjához kötődnek más betyárok által elkövetett tettek is. – Rózsa Sándor népballadai hősként való megjelenése másodlagos. Századunkban a legkülönbözőbb balladákat énekelték nevével, de egyet sem lehet konkrétan Rózsa Sándor kalandjával azonosítani. A legközismertebb „Bakony erdő gyászban van, Rózsa Sándor halva van…” kezdetű, amelyet korábban különböző betyárok nevével énekeltek. Közönséges kocsmai verekedés áldozatáról szól. A D-Alföldön, elsősorban Szeged környékén gazdag a Rózsa Sándorral kapcsolatos balladaköltészet. A hetyke, magabiztos hangulatot tükröző betyárballadát az ő nevével adják elő:
Aki betyár akar lenni,
Nem kell annak megijedni…
Vitézi katonaéletet megszólaltató, lelkesítő hangú → katonaballada egy-egy változatában ugyancsak ő szerepel:
Ruzsa Sándor beállott katonának
Jaj, de szépen fölőtözött huszárnak…
Más alkotások a betyárbujdosásra utaló epizódnál említik Rózsa Sándort:
Ruzsa Sándor nem katonának való
Gyenge testyit feltöri a szilaj ló,
Dupla fényes fegyver kiláccik a subából
Ruzsa Sándor nem fil harminc zsandártól…
A róla szóló → mondákban gyakori motívum a szabadságharcban betöltött szerepe; valamint Kossuthtal és Petőfivel való találkozása. Nemzetközi vándormotívumok is fűződtek alakjához: nem fogja a golyó; utolsó kívánsága révén kimenekül az ellenség gyűrűjéből (karikás ostorát kéri, azzal vág utat magának). – Irod. Dömötör Sándor: A betyárromantika (Ethn., 1930); Kálmány Lajos: Alföldi népballadák (K. L. hagyatéka, Bp., 1954); Bálint Sándor: A szegedi betyárvilág (Szeged, 1965); Békés István: Magyar ponyva Pitaval (Bp., 1966).
Rózsa Sándornak a szegedi várbörtönben készült fényképe (1860-as évek)
https://parameter.sk/rovat/technika-tudomany/2013/08/01/kapca-vagy-cimeres-avagy-kik-voltak-betyarok
