Gabi Mayerne Schekk
·
" Mennem kell"- szólt a Lélek a Másik Félnek.
" Eljōtt az idõnk hogy betōltsük küldetésünket"
" Menj csak" -válaszolt a Másik Fél szeliden...
" Majd kōvetlek, megkereslek, te csak hallgass a szívedre."
" Egy kicsit félek"- rebegte a Fōldre készülõ Lélek.
" Rám találsz ha messze elsodor az Élet?
Honnan tudom majd hogy te vagy a lelkem hiányzó része?
Hisz nélküled nehéz lesz, nem tudom ha felismerlek majd téged."
" Tudni fogod hogy én vagyok, mert megtanulsz majd engem...
Megtanulod a türelmet,
az elengedést s hogy feltétel nélkül szeress...
Megtanulod hogy a harag, féltékenység egyre távolabb sodor tõlem...
Megtanulod a megbocsájtást, alázatot s hogy ami számít az valójában a Lélek...
Amikor már nem ragaszkodsz, nem vársz el s nem szenvedsz,
Amikor már nem kōvetelsz, nem erõltetsz mert oly nagy a hited,
Amikor csak emelkedsz egyre feljebb,
Amikor már elfogadod hogy része vagy egy Isteni tervnek,
Amikor már nem fáj a hiányom mert egymagadban is érzel engem,
Amikor már nem panaszkodsz s elfogadod a jelent s tudod hogy valahol miattad létezem.
Akkor majd a semmibõl hirtelen megérkezem...
Mert vártál, kértél, kerestél engem,
Majd Ott leszek mint idegen kit úgy érzed, õsidõk óta ismersz...
Megtudod hogy én vagyok hisz azt érzed majd: " hazaértem"..."
Enikő Iszlai
·
" Mennem kell"- szólt a Lélek a Másik Félnek.
" Eljōtt az idõnk hogy betōltsük küldetésünket"
" Menj csak" -válaszolt a Másik Fél szeliden...
" Majd kōvetlek, megkereslek, te csak hallgass a szívedre."
" Egy kicsit félek"- rebegte a Fōldre készülõ Lélek.
" Rám találsz ha messze elsodor az Élet?
Honnan tudom majd hogy te vagy a lelkem hiányzó része?
Hisz nélküled nehéz lesz, nem tudom ha felismerlek majd téged."
" Tudni fogod hogy én vagyok, mert megtanulsz majd engem...
Megtanulod a türelmet,
az elengedést s hogy feltétel nélkül szeress...
Megtanulod hogy a harag, féltékenység egyre távolabb sodor tõlem...
Megtanulod a megbocsájtást, alázatot s hogy ami számít az valójában a Lélek...
Amikor már nem ragaszkodsz, nem vársz el s nem szenvedsz,
Amikor már nem kōvetelsz, nem erõltetsz mert oly nagy a hited,
Amikor csak emelkedsz egyre feljebb,
Amikor már elfogadod hogy része vagy egy Isteni tervnek,
Amikor már nem fáj a hiányom mert egymagadban is érzel engem,
Amikor már nem panaszkodsz s elfogadod a jelent s tudod hogy valahol miattad létezem.
Akkor majd a semmibõl hirtelen megérkezem...
Mert vártál, kértél, kerestél engem,
Majd Ott leszek mint idegen kit úgy érzed, õsidõk óta ismersz...
Megtudod hogy én vagyok hisz azt érzed majd: " hazaértem"..."
Enikő Iszlai
"A tökèletes szeretet soha nem törekszik felsőbbrendűsègre mindenben, soha nem tőr màsok helyère, hanem mindig beèri a hàtsó ülèssel."
Smith Wigglesworth
All reactions:
44
Nem adhatsz lángot a gyertyának úgy, hogy annak fénye a te arcodat is ne ragyogja be!
Böjte Csaba
Smith Wigglesworth
All reactions:
44
Nem adhatsz lángot a gyertyának úgy, hogy annak fénye a te arcodat is ne ragyogja be!
Böjte Csaba
Gabi Mayerne Schekk
·
„Tanuljátok a mosolyt, a Csoda mosolyát, amelyre nincs magyarázat!"
Igen, az élet: csoda!
És vannak angyalok! Karácsonykor főleg. Teli van velük az a Föld körüli szféra, ahol mi régóta nem látunk már senkit. Szemünk az űrbe tekint, életet nem lát sehol, csak repülőket, viharfelhőket és holt csillagokat.
Nem tudunk róluk. Nem is hiszünk bennük.
Számunkra nem léteznek.
Elvesztettük a csodát.
De nélkülük, nincs karácsony.
Angyalok nélkül nem születik a Földre gyermek, és nem születik meg a sötétségben a Világosság.
Bevásárlás után, ajándékcsomagolás után, főzés után, terítés után, zaj, zűrzavar és ricsaj után, vagy ha nincs senkid, s úgy hiszed, egyedül hagytak, állj meg egy pillanatra, és próbálj ne a kétkedő eszeddel, ne a szorongó lelkeddel, ne a hétköznapi, sötét vakszemüvegeden át, hanem a látó szíveddel nézni, azzal az ösztönös, csodalátó tekintettel, amely valaha az egyszerű bibliai pásztorokat vezette, és akkor megérzed, hogy a mennyből az angyal tényleg lejött hozzád, és azokhoz, akiket szeretsz, és azokhoz is, akiket nem szeretsz, és azt üzeni, hogy menj ki a szorongás sötétségéből, a gondból és a reménytelenségből, és éld át, legalább egyetlen este éld át, hogy bármilyen bajban vagy: nincs baj!
A fényt a sötétség nem tudja legyőzni.
Az angyalok nem engedik.A karácsony a gyerekeké.
És azoké, akik nem felejtették el, hogy az Élet: csoda.
Éld át! És mosolyogj ! "
Müller Péter
·
„Tanuljátok a mosolyt, a Csoda mosolyát, amelyre nincs magyarázat!"
Igen, az élet: csoda!
És vannak angyalok! Karácsonykor főleg. Teli van velük az a Föld körüli szféra, ahol mi régóta nem látunk már senkit. Szemünk az űrbe tekint, életet nem lát sehol, csak repülőket, viharfelhőket és holt csillagokat.
Nem tudunk róluk. Nem is hiszünk bennük.
Számunkra nem léteznek.
Elvesztettük a csodát.
De nélkülük, nincs karácsony.
Angyalok nélkül nem születik a Földre gyermek, és nem születik meg a sötétségben a Világosság.
Bevásárlás után, ajándékcsomagolás után, főzés után, terítés után, zaj, zűrzavar és ricsaj után, vagy ha nincs senkid, s úgy hiszed, egyedül hagytak, állj meg egy pillanatra, és próbálj ne a kétkedő eszeddel, ne a szorongó lelkeddel, ne a hétköznapi, sötét vakszemüvegeden át, hanem a látó szíveddel nézni, azzal az ösztönös, csodalátó tekintettel, amely valaha az egyszerű bibliai pásztorokat vezette, és akkor megérzed, hogy a mennyből az angyal tényleg lejött hozzád, és azokhoz, akiket szeretsz, és azokhoz is, akiket nem szeretsz, és azt üzeni, hogy menj ki a szorongás sötétségéből, a gondból és a reménytelenségből, és éld át, legalább egyetlen este éld át, hogy bármilyen bajban vagy: nincs baj!
A fényt a sötétség nem tudja legyőzni.
Az angyalok nem engedik.A karácsony a gyerekeké.
És azoké, akik nem felejtették el, hogy az Élet: csoda.
Éld át! És mosolyogj ! "
Müller Péter
" Ez a várakozás ideje... és vannak angyalok.
Életem legszebb, megrendítő karácsonyát az „Aranyfonál" című könyvem végén írtam le. Egy magas világból érkezett angyali szellemiség szólt hozzám és a barátaimhoz, kilenc fehér gyertya lángoló fényében, és azt mondta: „Tanuljátok a mosolyt, a Csoda mosolyát, amelyre nincs magyarázat!"
Igen, az élet: csoda!
És vannak angyalok! Karácsonykor főleg. Teli van velük az a Föld körüli szféra, ahol mi régóta nem látunk már senkit. Szemünk az űrbe tekint, életet nem lát sehol, csak repülőket, viharfelhőket és holt csillagokat.
Nem tudunk róluk. Nem is hiszünk bennük.
Számunkra nem léteznek.
Elvesztettük a csodát.
De nélkülük, nincs karácsony.
Angyalok nélkül nem születik a Földre gyermek, és nem születik meg a sötétségben a Világosság.
Bevásárlás után, ajándékcsomagolás után, főzés után, terítés után, zaj, zűrzavar és ricsaj után, vagy ha nincs senkid, s úgy hiszed, egyedül hagytak, állj meg egy pillanatra, és próbálj ne a kétkedő eszeddel, ne a szorongó lelkeddel, ne a hétköznapi, sötét vakszemüvegeden át, hanem a látó szíveddel nézni, azzal az ösztönös, csodalátó tekintettel, amely valaha az egyszerű bibliai pásztorokat vezette, és akkor megérzed, hogy a mennyből az angyal tényleg lejött hozzád, és azokhoz, akiket szeretsz, és azokhoz is, akiket nem szeretsz, és azt üzeni, hogy menj ki a szorongás sötétségéből, a gondból és a reménytelenségből, és éld át, legalább egyetlen este éld át, hogy bármilyen bajban vagy: nincs baj!
A fényt a sötétség nem tudja legyőzni.
Az angyalok nem engedik.A karácsony a gyerekeké.
És azoké, akik nem felejtették el, hogy az Élet: csoda.
Éld át! És mosolyogj ! "
Müller Péter
" Ez a várakozás ideje... és vannak angyalok.
Életem legszebb, megrendítő karácsonyát az „Aranyfonál" című könyvem végén írtam le. Egy magas világból érkezett angyali szellemiség szólt hozzám és a barátaimhoz, kilenc fehér gyertya lángoló fényében, és azt mondta: „Tanuljátok a mosolyt, a Csoda mosolyát, amelyre nincs magyarázat!"
Igen, az élet: csoda!
És vannak angyalok! Karácsonykor főleg. Teli van velük az a Föld körüli szféra, ahol mi régóta nem látunk már senkit. Szemünk az űrbe tekint, életet nem lát sehol, csak repülőket, viharfelhőket és holt csillagokat.
Nem tudunk róluk. Nem is hiszünk bennük.
Számunkra nem léteznek.
Elvesztettük a csodát.
De nélkülük, nincs karácsony.
Angyalok nélkül nem születik a Földre gyermek, és nem születik meg a sötétségben a Világosság.
Bevásárlás után, ajándékcsomagolás után, főzés után, terítés után, zaj, zűrzavar és ricsaj után, vagy ha nincs senkid, s úgy hiszed, egyedül hagytak, állj meg egy pillanatra, és próbálj ne a kétkedő eszeddel, ne a szorongó lelkeddel, ne a hétköznapi, sötét vakszemüvegeden át, hanem a látó szíveddel nézni, azzal az ösztönös, csodalátó tekintettel, amely valaha az egyszerű bibliai pásztorokat vezette, és akkor megérzed, hogy a mennyből az angyal tényleg lejött hozzád, és azokhoz, akiket szeretsz, és azokhoz is, akiket nem szeretsz, és azt üzeni, hogy menj ki a szorongás sötétségéből, a gondból és a reménytelenségből, és éld át, legalább egyetlen este éld át, hogy bármilyen bajban vagy: nincs baj!
A fényt a sötétség nem tudja legyőzni.
Az angyalok nem engedik.A karácsony a gyerekeké.
És azoké, akik nem felejtették el, hogy az Élet: csoda.
Éld át! És mosolyogj ! "
Müller Péter
" Azt mondják, van aki nem tudja kimutatni a szeretetét. Én meg azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell megmutatni. Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel, szavak és virágok nélkül is azonnal észre lehet venni.
A szeretetből ugyanis meleg árad. ..Nem hideg, nem is perzselő forróság, hanem meleg. Testmeleg.
Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást. Belépek egy társaságba, s ha valóban barátok, hirtelen megcsap a melegség. "
Müller Péter
A szeretetből ugyanis meleg árad. ..Nem hideg, nem is perzselő forróság, hanem meleg. Testmeleg.
Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást. Belépek egy társaságba, s ha valóban barátok, hirtelen megcsap a melegség. "
Müller Péter
“A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz, és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni, és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.”
Vida Ágnes
ÜZENET A FÉNYBŐL
"Fényből vagyok! Formám szertelen, számodra elvtelen, mert nem tudod, hogy ki vagyok, hogyan létezem, de létezem, tehát vagyok.
Jó, hogy vagyok, mert abból a fényből vagyok, mely ragyog. Szeretem, ha adni tudok a fényből, mely vagyok. Számodra én csak egy fény vagyok. Látom, hogy rakod a lapot, rakod, mosolyog az arcod. Üzenik neked a lapok, hogy higgyed a fényt, melyből én is vagyok. Az anyag csak múlik, múlik, szétesik és nincs tovább, de ha fényből vagy, csak ragyogsz, szét nem esel, el nem múlsz, csak ragyogsz!
Lásd a célt, hogy én is vagyok, és egyszer majd te is ragyogj! A szívedbe teszem a fényt, mely ragyog, őrizd meg, bánj vele úgy, hogy ragyogj! . Hogy ragyogj, ahhoz szeretni kell, és ragyogsz!
Tudod, hogy vagyok, mert a szíved ragyog.
Semmi van itt, és minden odaát! De tanuld a leckét, mit itt kell, de tudd,hogy a fény ragyog, s a fény a cél!"
Vida Ágnes
ÜZENET A FÉNYBŐL
"Fényből vagyok! Formám szertelen, számodra elvtelen, mert nem tudod, hogy ki vagyok, hogyan létezem, de létezem, tehát vagyok.
Jó, hogy vagyok, mert abból a fényből vagyok, mely ragyog. Szeretem, ha adni tudok a fényből, mely vagyok. Számodra én csak egy fény vagyok. Látom, hogy rakod a lapot, rakod, mosolyog az arcod. Üzenik neked a lapok, hogy higgyed a fényt, melyből én is vagyok. Az anyag csak múlik, múlik, szétesik és nincs tovább, de ha fényből vagy, csak ragyogsz, szét nem esel, el nem múlsz, csak ragyogsz!
Lásd a célt, hogy én is vagyok, és egyszer majd te is ragyogj! A szívedbe teszem a fényt, mely ragyog, őrizd meg, bánj vele úgy, hogy ragyogj! . Hogy ragyogj, ahhoz szeretni kell, és ragyogsz!
Tudod, hogy vagyok, mert a szíved ragyog.
Semmi van itt, és minden odaát! De tanuld a leckét, mit itt kell, de tudd,hogy a fény ragyog, s a fény a cél!"
Weöres Sándor - Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
Húzza-rázza hűs szellő.
.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
Húzza-rázza hűs szellő.
.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
