🌸
"Rolf Krauss a HVG kérdésére válaszolva elmondta, húsz éve foglalkozik Mózes alakjával.
Eleinte még úgy vélte: az Alsó-Egyiptomba „száműzött” fáraófiból úgy lett a zsidó nép vezére, hogy az apja, II. Széti ellen vezetett több hadjáratának valamelyike után követői szűk csapatával Ázsiába kellett menekülnie.
Ez lett volna az exodus – zsidók nélkül. Mára azonban más kutatások – mondta kérdésünkre Krauss – megingatták ebbéli vélekedésében. Azt azonban bizonyítva látja, hogy Mózes bibliai alakjának formába öntésekor a szent könyveknek a szakirodalom által jahvistának nevezett megfogalmazója nem egy esetben tetten érhetően az egyiptomi Amonmose történelmi figuráját használta modellként.
„Hogy élt-e aztán Amonmose valaha is a zsidók között, hogy ő teremtette-e az Aton-vallás hitátültetésével a zsidó egyistenhitet – ismeri el a német tudós –, ma még olyan nyitott
kérdések, melyekre a tudomány adós a válasszal.
Én csak annyit állítok – mondja –, hogy Mózes ismert életrajza nem más, mint irodalmi fikció. Egy nagyon jó irodalom remek fikciója.”
Schreiber György HVG 97/29. szám 1997. július 19., 78. oldal.
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=17492926&t=9024317
Eleinte még úgy vélte: az Alsó-Egyiptomba „száműzött” fáraófiból úgy lett a zsidó nép vezére, hogy az apja, II. Széti ellen vezetett több hadjáratának valamelyike után követői szűk csapatával Ázsiába kellett menekülnie.
Ez lett volna az exodus – zsidók nélkül. Mára azonban más kutatások – mondta kérdésünkre Krauss – megingatták ebbéli vélekedésében. Azt azonban bizonyítva látja, hogy Mózes bibliai alakjának formába öntésekor a szent könyveknek a szakirodalom által jahvistának nevezett megfogalmazója nem egy esetben tetten érhetően az egyiptomi Amonmose történelmi figuráját használta modellként.
„Hogy élt-e aztán Amonmose valaha is a zsidók között, hogy ő teremtette-e az Aton-vallás hitátültetésével a zsidó egyistenhitet – ismeri el a német tudós –, ma még olyan nyitott
kérdések, melyekre a tudomány adós a válasszal.
Én csak annyit állítok – mondja –, hogy Mózes ismert életrajza nem más, mint irodalmi fikció. Egy nagyon jó irodalom remek fikciója.”
Schreiber György HVG 97/29. szám 1997. július 19., 78. oldal.
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=17492926&t=9024317
Purim eredete, a Tóra keletkezése
"Olyan rég volt, hogy sohasem volt"
Előzmény: Paleokrites (301)
Istenkeres 2010.07.27 0 0 302
Mit bizonyít ez szerinted?
Előzmény: Paleokrites (301)
Paleokrites 2010.07.27 0 0 301
Hammurábi korabeli törvény került elő
Hammurapi babiloni király 3700 évvel ezelőtti uralkodásával egyidős, kőbe faragott írások kerültek elő Izraelben.
http://index.hu/tudomany/2010/07/27/hammurapival_egy_idos_torvenykonyvet_talaltak_izraelben/
https://forum.index.hu/Article/showArticle?go=102149446&p=1&t=9203536
"Olyan rég volt, hogy sohasem volt"
Előzmény: Paleokrites (301)
Istenkeres 2010.07.27 0 0 302
Mit bizonyít ez szerinted?
Előzmény: Paleokrites (301)
Paleokrites 2010.07.27 0 0 301
Hammurábi korabeli törvény került elő
Hammurapi babiloni király 3700 évvel ezelőtti uralkodásával egyidős, kőbe faragott írások kerültek elő Izraelben.
http://index.hu/tudomany/2010/07/27/hammurapival_egy_idos_torvenykonyvet_talaltak_izraelben/
https://forum.index.hu/Article/showArticle?go=102149446&p=1&t=9203536
🌸
HVG 2000/41. szám2000. október 14.
Mózes, az egyiptomi?
Minden másképp volt
A gondolatot már Siegmund Freud is felvetette, ám a szellemes hipotézis egyre több oldalról kezd megfontolandó szakkérdéssé válni: el lehet-e vitatni a zsidóktól Mózest és az egyistenhitet? Három évvel egy neves német egyiptológus után most két francia történész hasonló kiindulási pontokból, de más végkövetkeztetésre jutva mindenesetre ismét kísérletet tett erre.
Roger és Messod Sabbah francia egyiptológusok október elején Párizsban megjelent, Az exodus titkai címet viselõ könyvükben nem kevesebbet indítványoznak: át kell értelmezni az európai zsidókeresztény kultúrkör alapját képezõ ószövetségi szövegeknek a zsidó nép eredetérõl szóló passzusait. Mindezt azért, mert mint állítják a zsidók sohasem jártak Egyiptomban, így értelemszerûen Mózes sem vezethette ki õket onnét. Azok ugyanis, akik kivonultak helyesebben: akiket számûztek , Sabbahék szerint valójában a IV. Amenhotep, magát utóbb Ehnatonnak nevezõ fáraó által bevezetett és fia által is követett AtonNapisten-tisztelet követõi, azaz az elsõ egyistenhívõ szekta tagjai, a reformer fáraó által építtetett új fõváros, Ahet-Aton lakói voltak. A fent említettek pedig azért kényszerültek exodusra, mivel a vallásújító uralkodó utódai, felszámolva az Aton-kultuszt, egyszerûen elûzték az e hithez ragaszkodókat.
A gondolat csírája puszta feltevés formájában Siegmund Freudnál, a pszichoanalízis "feltalálójánál" is megjelent, aki a harmincas évek közepén, még Bécsben publikálni kezdett, majd angliai emigrációjában befejezett mûvében, a Mózes-monográfiában már felvetette: elképzelhetõ, Mózes nem zsidó, hanem egyiptomi vezetõ volt, aki az Aton-kultusz eltörlése után a kis-ázsiai nomád pásztortörzsek között keresett új népet az egyistenhitnek. Freud már tudott a Tell el-Amarna községben folyó régészeti feltárásról, amelynek során napvilágra kerültek Ahet-Aton város maradványai, az egyiptológusok által ma Amarna-kornak nevezett idõszak elsõ értékes leletei. "Szeretnénk megkockáztatni egy olyan végkövetkeztetést: ha Mózes egyiptomi volt, aki átadta a saját vallását a zsidó törzseknek, az aligha lehetett más, mint Ehnaton fáraó Aton-vallása. Ebben az irányban kellene tovább kutatni" írta annak idején Freud.
Az egyiptológus Sabbah fivérek pontosan ezt tették: e szempontból kezdték boncolgatni az Ótestamentum héber és arámi szövegeit, a Királyok Völgye egyiptomi hieroglifáit, valamint a 2300 évvel ezelõtt élt egyiptomi történész, Manethón görög nyelvû munkáját. Noha az egyiptológusok fõként az idõszámítás elõtti elsõ évezred egyiptomi viszonyainak, életmódjának megismeréséhez már eddig is értékes forrásként használták a Bibliát, az ókori egyiptomi kultúrának a Bibliára tett hatásait illetõen még nem folytak érdemleges, például nyelvészeti vizsgálatok. Annak llenére sem, hogy már az egyiptológia tudományának megalapítója, a hieroglifaírást majd 180 évvel ezelõtt megfejtõ, francia Jean-Francois Champollion is úgy vélekedett: "Az ókori Egyiptom tényeinek ismerete szolgálatot tehet a Biblia-kutatásnak is, mivel számos adalékot nyújthat a Szentírás szövegének értelmezéséhez." Ám a bibliai próféták, Ábrahám, József, Mózes a régészek, az egyiptológusok szemében mindeddig többnyire legfeljebb költött személyek lehettek, hiszen egyetlen lelet, adalék sem támasztotta alá létezésüket. Mi több, az egyiptomi ásatások másfél évszázadra visszatekintõ múltja során még egyetlen olyan adat sem került elõ, amely megerõsítette volna a héber törzsek egyiptomi tartózkodását. Nem említik õket a királysírok, templomok, sztélék (szöveges kõtáblák) feliratai és a papiruszok sem, holott az ószövetségi szövegek szerint 430 évig éltek Egyiptomban a fáraók birodalmában.
A kérdést három évvel ezelõtt szaktudósként elõször felvetõ Rolf Krauss berlini egyiptológus (HVG, 1997. július 19.) és az ügyben most új hipotézisekkel jelentkezõ két Sabbah szemében ez a hiány perdöntõ tény lehet. A tudomány jelenlegi felfogása szerint a zsidók az egyiptomi és a mezopotámiai birodalom között, a kis-ázsiai pusztákon, sivatagban vándoroló, sémi nyelvet beszélõ nomád pásztortörzsek közül kerültek ki, s nagyjából 3200-3300 évvel ezelõtt érkeztek a bibliai Kánaán, a késõbbi Palesztina területére. Kétségtelen, ugyanerre az idõre esik Egyiptomban Ehnaton és fia, Tutanhamon merész monoteista reformja is, majd az, hogy utódaik, Ay, majd Horemheb fáraók kemény kézzel felszámolták a két reformfáraó teremtette Aton-kultuszt, mi több, távozniuk kellett Ahet-Aton város lakóinak is.
Egyiptomban ezzel vége szakadt a monoteista vallásreformnak. Mégpedig oly szigorú módon, hogy mint a régészeti emlékek sejtetik ennek a szó szoros értelmében még az emlékét is levésték-lekaparták a kövekrõl, a szobrokról, a templomok falairól. De talán nem tudott ily hatékony lenni a hatalom legalábbis Sabbahék szerint Ahet-Aton elûzött lakóinak esetében, akik a Nílustól tíznapi járóföldre esõ Kánaánban telepedtek le. Igaz, írják, akkor nem hébereknek hívták õket ezt a nevet jóval, majd ezer évvel késõbb babiloni írnokok adták nekik , hanem yahudoknak, a fáraó híveinek.
De ez még mind semmi: a két kutató a héber írásjelek közül többet is az egyiptomi hieroglifák a fentieket bizonyító leszármazottainak vél, és megtalálni sejtik a bibliai személyek (Ábrahám, Sára, Izsák, Jákob, Rebekka) egyiptomi megfelelõit, szóval azokat a történeti személyiségeket, akik, szerintük, modelljei lehettek a jóval késõbb született ószövetségi szövegnek. Az õ interpretációjuk szerint Ábrahám Ehnatonra, azaz az atyai hitével szakító egyistenhitre térõ vallásalapítóra, a bibliai prófétafeleségek, Sára és Rebekka híres szépsége pedig a reformfáraó hitvese, Néfertiti történetileg is bizonyított szépségére hajaz. Nem beszélve Mózes kígyóvá változó botjáról, ami olvasatukban a fáraók jellegzetes uralkodói jelvényére utalna.
A kutató testvérpár azt llítja, az egyiptomi szövegek, falfeliratok és a héber szentírás eredeti szövegének húszéves tüzetes tanulmányozása nyomán bukkantak e megfelelésekre. A már említett, velük hasonló következtetésekre jutó berlini kutatóval azonban több ponton is vitába szállnak. Krauss ugyanis a II. Ramszesz utáni Amenmessze fáraóval azonosítja Mózest. Roger Sabbah viszont a HVG kérdésére ezzel kapcsolatban rámutatott: a Krauss által említett fáraó száz évvel a jelenlegi feltételezések szerint 3200-3300 esztendeje történt "zsidó honfoglalás" után élt, így a "két dolog nem jön össze". Ehelyett nyilatkozta "meggyõzõdésünk, hogy a júdeai törzsek egyistenhite az Aton-vallás átültetésébõl alakult ki, és hogy a kivonulók egyiptomiak voltak". Mindazonáltal hozzátette: "Nem akarjuk megrendíteni a Bibliába vetett hitét senkinek, és úgy gondoljuk, eredményeink egyformán érdekesek lehetnek zsidóknak, keresztényeknek és muzulmánoknak." Hogy mindez mennyire lesz érdekes vagy éppen vitára ösztökélõ az egyiptológus, illetve a Biblia-kutató, vallástörténész szakma számára, ma még nem tudni a nemrég megjelent könyvre még nem érkezett tudományos replika. Így legfeljebb a fejlemény ügyében megkérdezett André Churaqui jeruzsálemi Biblia-kutató megjegyzését idézhette az erre kíváncsi sajtó, miszerint: "Ugyan mit változtat ez a tízparancsolat szerzõi jogán?"
A HREF="a" Magyar Péter
Mózes, az egyiptomi?
Minden másképp volt
A gondolatot már Siegmund Freud is felvetette, ám a szellemes hipotézis egyre több oldalról kezd megfontolandó szakkérdéssé válni: el lehet-e vitatni a zsidóktól Mózest és az egyistenhitet? Három évvel egy neves német egyiptológus után most két francia történész hasonló kiindulási pontokból, de más végkövetkeztetésre jutva mindenesetre ismét kísérletet tett erre.
Roger és Messod Sabbah francia egyiptológusok október elején Párizsban megjelent, Az exodus titkai címet viselõ könyvükben nem kevesebbet indítványoznak: át kell értelmezni az európai zsidókeresztény kultúrkör alapját képezõ ószövetségi szövegeknek a zsidó nép eredetérõl szóló passzusait. Mindezt azért, mert mint állítják a zsidók sohasem jártak Egyiptomban, így értelemszerûen Mózes sem vezethette ki õket onnét. Azok ugyanis, akik kivonultak helyesebben: akiket számûztek , Sabbahék szerint valójában a IV. Amenhotep, magát utóbb Ehnatonnak nevezõ fáraó által bevezetett és fia által is követett AtonNapisten-tisztelet követõi, azaz az elsõ egyistenhívõ szekta tagjai, a reformer fáraó által építtetett új fõváros, Ahet-Aton lakói voltak. A fent említettek pedig azért kényszerültek exodusra, mivel a vallásújító uralkodó utódai, felszámolva az Aton-kultuszt, egyszerûen elûzték az e hithez ragaszkodókat.
A gondolat csírája puszta feltevés formájában Siegmund Freudnál, a pszichoanalízis "feltalálójánál" is megjelent, aki a harmincas évek közepén, még Bécsben publikálni kezdett, majd angliai emigrációjában befejezett mûvében, a Mózes-monográfiában már felvetette: elképzelhetõ, Mózes nem zsidó, hanem egyiptomi vezetõ volt, aki az Aton-kultusz eltörlése után a kis-ázsiai nomád pásztortörzsek között keresett új népet az egyistenhitnek. Freud már tudott a Tell el-Amarna községben folyó régészeti feltárásról, amelynek során napvilágra kerültek Ahet-Aton város maradványai, az egyiptológusok által ma Amarna-kornak nevezett idõszak elsõ értékes leletei. "Szeretnénk megkockáztatni egy olyan végkövetkeztetést: ha Mózes egyiptomi volt, aki átadta a saját vallását a zsidó törzseknek, az aligha lehetett más, mint Ehnaton fáraó Aton-vallása. Ebben az irányban kellene tovább kutatni" írta annak idején Freud.
Az egyiptológus Sabbah fivérek pontosan ezt tették: e szempontból kezdték boncolgatni az Ótestamentum héber és arámi szövegeit, a Királyok Völgye egyiptomi hieroglifáit, valamint a 2300 évvel ezelõtt élt egyiptomi történész, Manethón görög nyelvû munkáját. Noha az egyiptológusok fõként az idõszámítás elõtti elsõ évezred egyiptomi viszonyainak, életmódjának megismeréséhez már eddig is értékes forrásként használták a Bibliát, az ókori egyiptomi kultúrának a Bibliára tett hatásait illetõen még nem folytak érdemleges, például nyelvészeti vizsgálatok. Annak llenére sem, hogy már az egyiptológia tudományának megalapítója, a hieroglifaírást majd 180 évvel ezelõtt megfejtõ, francia Jean-Francois Champollion is úgy vélekedett: "Az ókori Egyiptom tényeinek ismerete szolgálatot tehet a Biblia-kutatásnak is, mivel számos adalékot nyújthat a Szentírás szövegének értelmezéséhez." Ám a bibliai próféták, Ábrahám, József, Mózes a régészek, az egyiptológusok szemében mindeddig többnyire legfeljebb költött személyek lehettek, hiszen egyetlen lelet, adalék sem támasztotta alá létezésüket. Mi több, az egyiptomi ásatások másfél évszázadra visszatekintõ múltja során még egyetlen olyan adat sem került elõ, amely megerõsítette volna a héber törzsek egyiptomi tartózkodását. Nem említik õket a királysírok, templomok, sztélék (szöveges kõtáblák) feliratai és a papiruszok sem, holott az ószövetségi szövegek szerint 430 évig éltek Egyiptomban a fáraók birodalmában.
A kérdést három évvel ezelõtt szaktudósként elõször felvetõ Rolf Krauss berlini egyiptológus (HVG, 1997. július 19.) és az ügyben most új hipotézisekkel jelentkezõ két Sabbah szemében ez a hiány perdöntõ tény lehet. A tudomány jelenlegi felfogása szerint a zsidók az egyiptomi és a mezopotámiai birodalom között, a kis-ázsiai pusztákon, sivatagban vándoroló, sémi nyelvet beszélõ nomád pásztortörzsek közül kerültek ki, s nagyjából 3200-3300 évvel ezelõtt érkeztek a bibliai Kánaán, a késõbbi Palesztina területére. Kétségtelen, ugyanerre az idõre esik Egyiptomban Ehnaton és fia, Tutanhamon merész monoteista reformja is, majd az, hogy utódaik, Ay, majd Horemheb fáraók kemény kézzel felszámolták a két reformfáraó teremtette Aton-kultuszt, mi több, távozniuk kellett Ahet-Aton város lakóinak is.
Egyiptomban ezzel vége szakadt a monoteista vallásreformnak. Mégpedig oly szigorú módon, hogy mint a régészeti emlékek sejtetik ennek a szó szoros értelmében még az emlékét is levésték-lekaparták a kövekrõl, a szobrokról, a templomok falairól. De talán nem tudott ily hatékony lenni a hatalom legalábbis Sabbahék szerint Ahet-Aton elûzött lakóinak esetében, akik a Nílustól tíznapi járóföldre esõ Kánaánban telepedtek le. Igaz, írják, akkor nem hébereknek hívták õket ezt a nevet jóval, majd ezer évvel késõbb babiloni írnokok adták nekik , hanem yahudoknak, a fáraó híveinek.
De ez még mind semmi: a két kutató a héber írásjelek közül többet is az egyiptomi hieroglifák a fentieket bizonyító leszármazottainak vél, és megtalálni sejtik a bibliai személyek (Ábrahám, Sára, Izsák, Jákob, Rebekka) egyiptomi megfelelõit, szóval azokat a történeti személyiségeket, akik, szerintük, modelljei lehettek a jóval késõbb született ószövetségi szövegnek. Az õ interpretációjuk szerint Ábrahám Ehnatonra, azaz az atyai hitével szakító egyistenhitre térõ vallásalapítóra, a bibliai prófétafeleségek, Sára és Rebekka híres szépsége pedig a reformfáraó hitvese, Néfertiti történetileg is bizonyított szépségére hajaz. Nem beszélve Mózes kígyóvá változó botjáról, ami olvasatukban a fáraók jellegzetes uralkodói jelvényére utalna.
A kutató testvérpár azt llítja, az egyiptomi szövegek, falfeliratok és a héber szentírás eredeti szövegének húszéves tüzetes tanulmányozása nyomán bukkantak e megfelelésekre. A már említett, velük hasonló következtetésekre jutó berlini kutatóval azonban több ponton is vitába szállnak. Krauss ugyanis a II. Ramszesz utáni Amenmessze fáraóval azonosítja Mózest. Roger Sabbah viszont a HVG kérdésére ezzel kapcsolatban rámutatott: a Krauss által említett fáraó száz évvel a jelenlegi feltételezések szerint 3200-3300 esztendeje történt "zsidó honfoglalás" után élt, így a "két dolog nem jön össze". Ehelyett nyilatkozta "meggyõzõdésünk, hogy a júdeai törzsek egyistenhite az Aton-vallás átültetésébõl alakult ki, és hogy a kivonulók egyiptomiak voltak". Mindazonáltal hozzátette: "Nem akarjuk megrendíteni a Bibliába vetett hitét senkinek, és úgy gondoljuk, eredményeink egyformán érdekesek lehetnek zsidóknak, keresztényeknek és muzulmánoknak." Hogy mindez mennyire lesz érdekes vagy éppen vitára ösztökélõ az egyiptológus, illetve a Biblia-kutató, vallástörténész szakma számára, ma még nem tudni a nemrég megjelent könyvre még nem érkezett tudományos replika. Így legfeljebb a fejlemény ügyében megkérdezett André Churaqui jeruzsálemi Biblia-kutató megjegyzését idézhette az erre kíváncsi sajtó, miszerint: "Ugyan mit változtat ez a tízparancsolat szerzõi jogán?"
A HREF="a" Magyar Péter
🌸
🌸
