❖
❖
Ahhoz hogy megértsed, hogy mi is az élet
három helyet kell meglátogatnod.
❖
A kórházat, a börtönt és a temetőt.
❖
A kórházban megérted, hogy semmi sem szebb, mint az egészség.
A börtönben látni fogod hogy a szabadság a legértékesebb dolog.
A temetőben rájössz, hogy csupán vendégek vagyunk ezen a földön.
❖
Életünk olyan mint egy pára amely egy rövid ideig megjelenik majd eltűnik.
❖
A Föld amelyen ma járunk holnap a mennyezetünk.
Ahhoz hogy megértsed, hogy mi is az élet
három helyet kell meglátogatnod.
❖
A kórházat, a börtönt és a temetőt.
❖
A kórházban megérted, hogy semmi sem szebb, mint az egészség.
A börtönben látni fogod hogy a szabadság a legértékesebb dolog.
A temetőben rájössz, hogy csupán vendégek vagyunk ezen a földön.
❖
Életünk olyan mint egy pára amely egy rövid ideig megjelenik majd eltűnik.
❖
A Föld amelyen ma járunk holnap a mennyezetünk.
❖
❖
Aranyosi Ervin
Szeretet - Gazdagság
Mi tehet gazdaggá, még ha semmid sincsen?
Ne is törd a fejed nagy, elásott kincsen!
Mert ami értékes – hidd el – nincs elásva,
soha nincs eldugva, vagy trezorba zárva.
Használd hát hasznosan a múló idődet,
amit már megéltél, nem veszik el tőled.
Szívvel, szeretettel béleld ki világod,
bennük örömödet mindig megtalálod.
Barátság, szerelem mind javad szolgálja,
ám ne legyen szíved senkinek szolgája!
Arra menj, amerre szíved érzés vonzza,
hol a szereteted másik viszonozza!
Hagyd derűd áradni, mosolyod ne rejtsd el,
ez csillogó kincsed, hát sose felejtsd el!
Mérd csak bőven másnak, hisz sohasem vész el,
inkább gazdagodik sok szép másik résszel.
Hiszen a mosolynak így mehetsz elébe,
mosolyért egy másik mosolyt kapsz cserébe.
Ami jó érzést kelt, s szíved felmelegszik,
derűs szívvel nézve a világ is tetszik.
Igyekezz jót tenni, mást is felemelni,
arcodon mosollyal könnyebben fog menni!
Ne törődj a rosszal, csupán tedd a dolgod,
hadd legyen minden lény körülötted boldog!
Mert ez a gazdagság! Szeretetnek hívják,
kár, hogy iskolákban sehol nem tanítják.
Ám te többet tehetsz, mosolyod add tovább,
terjeszd a világban szerte ezt a csodát.
❖
Aranyosi Ervin
Szeretet - Gazdagság
Mi tehet gazdaggá, még ha semmid sincsen?
Ne is törd a fejed nagy, elásott kincsen!
Mert ami értékes – hidd el – nincs elásva,
soha nincs eldugva, vagy trezorba zárva.
Használd hát hasznosan a múló idődet,
amit már megéltél, nem veszik el tőled.
Szívvel, szeretettel béleld ki világod,
bennük örömödet mindig megtalálod.
Barátság, szerelem mind javad szolgálja,
ám ne legyen szíved senkinek szolgája!
Arra menj, amerre szíved érzés vonzza,
hol a szereteted másik viszonozza!
Hagyd derűd áradni, mosolyod ne rejtsd el,
ez csillogó kincsed, hát sose felejtsd el!
Mérd csak bőven másnak, hisz sohasem vész el,
inkább gazdagodik sok szép másik résszel.
Hiszen a mosolynak így mehetsz elébe,
mosolyért egy másik mosolyt kapsz cserébe.
Ami jó érzést kelt, s szíved felmelegszik,
derűs szívvel nézve a világ is tetszik.
Igyekezz jót tenni, mást is felemelni,
arcodon mosollyal könnyebben fog menni!
Ne törődj a rosszal, csupán tedd a dolgod,
hadd legyen minden lény körülötted boldog!
Mert ez a gazdagság! Szeretetnek hívják,
kár, hogy iskolákban sehol nem tanítják.
Ám te többet tehetsz, mosolyod add tovább,
terjeszd a világban szerte ezt a csodát.
❖
❖
Aranyosi Ervin
Ha Valaki Morcos …
Ha valaki morcos
ne bosszankodj véle!
Menjél oda hozzá,
vizsgáld meg, hogy él-e?
Ha engedi magát,
próbáld megölelni,
nézd meg, hogy a szíve
képes-e felelni?
Persze ne bosszantsd fel,
mint egy morcos medvét,
próbáld viccelődve
visszaadni kedvét!
Ha még mindig morog,
nyújtsál nyelvet rája,
hátha ettől kedvét
végre megtalálja.
Ha nem húzódik el,
öleld át két kézzel,
simogasd a lelkét,
szép szavakkal, mézzel!
Mikor végre érzi,
hogy az élet édes,
rájön, hogy örülni
mindig lehetséges!
❖
Aranyosi Ervin
Ha Valaki Morcos …
Ha valaki morcos
ne bosszankodj véle!
Menjél oda hozzá,
vizsgáld meg, hogy él-e?
Ha engedi magát,
próbáld megölelni,
nézd meg, hogy a szíve
képes-e felelni?
Persze ne bosszantsd fel,
mint egy morcos medvét,
próbáld viccelődve
visszaadni kedvét!
Ha még mindig morog,
nyújtsál nyelvet rája,
hátha ettől kedvét
végre megtalálja.
Ha nem húzódik el,
öleld át két kézzel,
simogasd a lelkét,
szép szavakkal, mézzel!
Mikor végre érzi,
hogy az élet édes,
rájön, hogy örülni
mindig lehetséges!
❖
❖
Aranyosi Ervin
Hűség
Hűségesen együtt élünk,
igaz társat nem cserélünk.
Közös létünk, közös álmunk,
szívet formáz az ormányunk.
Lelkünket így kötjük egybe,
együtt szállunk fel a mennybe.
Bár a földi létünk véges,
a boldogság lehetséges.
❖
Aranyosi Ervin
Hűség
Hűségesen együtt élünk,
igaz társat nem cserélünk.
Közös létünk, közös álmunk,
szívet formáz az ormányunk.
Lelkünket így kötjük egybe,
együtt szállunk fel a mennybe.
Bár a földi létünk véges,
a boldogság lehetséges.
❖
❖
Árvai Attila
Támaszom
Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem.
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem,
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem.
Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek,
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek.
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek.
Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul.
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is.
Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem.
Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat.
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél ...
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom.
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...
Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg.
❖
Árvai Attila
Támaszom
Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem.
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem,
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem.
Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek,
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek.
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek.
Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul.
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is.
Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem.
Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat.
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél ...
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom.
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...
Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg.
❖
❖
Aranyosi Ervin
A Szeretet Meggyógyít
Van az úgy, hogy rossz kedved lesz,
s eltörik a mécses.
Ám, ha van egy jó barátod,
minden lehetséges!
Meggyógyítja pici szíved,
van pár praktikája:
Szeretetből borogatást,
gyógyírt rak reája!
❖
Aranyosi Ervin
A Szeretet Meggyógyít
Van az úgy, hogy rossz kedved lesz,
s eltörik a mécses.
Ám, ha van egy jó barátod,
minden lehetséges!
Meggyógyítja pici szíved,
van pár praktikája:
Szeretetből borogatást,
gyógyírt rak reája!
❖
❖
" Igyekezz jót tenni, mást is felemelni,
arcodon mosollyal könnyebben fog menni!
Ne törődj a rosszal, csupán tedd a dolgod,
hadd legyen minden lény körülötted boldog! "
❖
" Igyekezz jót tenni, mást is felemelni,
arcodon mosollyal könnyebben fog menni!
Ne törődj a rosszal, csupán tedd a dolgod,
hadd legyen minden lény körülötted boldog! "
❖
❖
Aranyosi Ervin
❖
A Világban Sok az Éhes
Lám ez itt egy éhes birka,
az éhezést eddig bírta!
A világban sok az éhes,
rájuk lelni lehetséges.
Adj hát abból, amit eszel,
ettől jobb érzésű leszel.
❖
Aranyosi Ervin
❖
A Világban Sok az Éhes
Lám ez itt egy éhes birka,
az éhezést eddig bírta!
A világban sok az éhes,
rájuk lelni lehetséges.
Adj hát abból, amit eszel,
ettől jobb érzésű leszel.
❖
❖
❖
Az Elmúlás
❖
Elmúlik a rossz ...
Elmúlnak a szépek ...
Elmúlnak a hasznosnak ...
❖
Valami megváltozik körülötted.
Nem a te hibád - ez a törvény.
Felbomlanak megszokások,
Felbomlanak kapcsolatok.
Lehet, hogy eddig jó volt, de lejárt az ideje.
Mit csináljunk?
Hagyni kell!
Ne tégy se érte, se ellene semmit!
Ne keseregj, ne félj.
Ami túlhaladott, az se nem szép, se nem hasznos, se nem jó már.
Azt hagyni kell elmúlni.
A korhadt fát nem érdemes gondozni, sőt ki kell vágni,
hogy újat ültessünk a helyére.
Ahhoz, hogy újat kezdjünk, a régit le kell zárni.
Nem csak a környezet, de mi is változunk.
Rágódunk a múlton, nem tudunk szárnyalni, nincs erőnk ...
Beletapadtunk a múló a felbomló anyagba.
A múltat le kell zárni!
Gyűjtsünk energiát ...
Teremtsünk erős alapokat, amelyre fölépítjük az újat!
Arccal egy új VILÁG felé ...
❖
❖
Elmúlik a rossz ...
Elmúlnak a szépek ...
Elmúlnak a hasznosnak ...
❖
Valami megváltozik körülötted.
Nem a te hibád - ez a törvény.
Felbomlanak megszokások,
Felbomlanak kapcsolatok.
Lehet, hogy eddig jó volt, de lejárt az ideje.
Mit csináljunk?
Hagyni kell!
Ne tégy se érte, se ellene semmit!
Ne keseregj, ne félj.
Ami túlhaladott, az se nem szép, se nem hasznos, se nem jó már.
Azt hagyni kell elmúlni.
A korhadt fát nem érdemes gondozni, sőt ki kell vágni,
hogy újat ültessünk a helyére.
Ahhoz, hogy újat kezdjünk, a régit le kell zárni.
Nem csak a környezet, de mi is változunk.
Rágódunk a múlton, nem tudunk szárnyalni, nincs erőnk ...
Beletapadtunk a múló a felbomló anyagba.
A múltat le kell zárni!
Gyűjtsünk energiát ...
Teremtsünk erős alapokat, amelyre fölépítjük az újat!
Arccal egy új VILÁG felé ...
❖
❖
Egy Új Világ Felé
❖
Jobb lesz, ha elmegyünk,
Még mielőtt elveszünk az idő végtelen tengerében.
Nincs miért maradnunk, még ma elindulunk,
Indulunk egy új világ felé!
Erről álmodtunk oly’ rég (Ott sosem voltunk még),
Jöjj hát (Jöjj hát), hív a messzeség!
Refr.:
Holnap már késő, az idő elszalad,
Minden, mit itt hagyunk emlék marad.
Nem lesz több sírás, egy ilyen jövő vár,
Itt hagyunk mindent, ne is mondd, hogy kár!
Vers:
Nem tarthat semmi fel, az égen ott a jel,
Nyújtsd kezed a szabadság felé,
Nincs már, aki visszatart, tegyük, amit a sors akart,
Szállj velem egy új világ felé!
Erről álmodtunk oly’ rég (Ott sosem voltunk még),
Jöjj hát (Jöjj hát), hív a messzeség!
Refr.:
Holnap már késő, az idő elszalad,
Minden, mit itt hagyunk emlék marad.
Nem lesz több sírás, egy ilyen jövő vár,
Itt hagyunk mindent, ne is mondd, hogy kár!
Refr.:
Holnap már késő, az idő elszalad,
Minden, mit itt hagyunk emlék marad.
Nem lesz több sírás, egy ilyen jövő vár,
Itt hagyunk mindent, ne is mondd, hogy kár!
❖
Jobb lesz, ha elmegyünk,
Még mielőtt elveszünk az idő végtelen tengerében.
Nincs miért maradnunk, még ma elindulunk,
Indulunk egy új világ felé!
Erről álmodtunk oly’ rég (Ott sosem voltunk még),
Jöjj hát (Jöjj hát), hív a messzeség!
Refr.:
Holnap már késő, az idő elszalad,
Minden, mit itt hagyunk emlék marad.
Nem lesz több sírás, egy ilyen jövő vár,
Itt hagyunk mindent, ne is mondd, hogy kár!
Vers:
Nem tarthat semmi fel, az égen ott a jel,
Nyújtsd kezed a szabadság felé,
Nincs már, aki visszatart, tegyük, amit a sors akart,
Szállj velem egy új világ felé!
Erről álmodtunk oly’ rég (Ott sosem voltunk még),
Jöjj hát (Jöjj hát), hív a messzeség!
Refr.:
Holnap már késő, az idő elszalad,
Minden, mit itt hagyunk emlék marad.
Nem lesz több sírás, egy ilyen jövő vár,
Itt hagyunk mindent, ne is mondd, hogy kár!
Refr.:
Holnap már késő, az idő elszalad,
Minden, mit itt hagyunk emlék marad.
Nem lesz több sírás, egy ilyen jövő vár,
Itt hagyunk mindent, ne is mondd, hogy kár!
❖
❖
Csendben, Méltón
❖
Olyan vagyok, mint egy fa.
Gyökeret eresztettem a világba,
csendesen növekedtem –
szélben, fényben, esőben.
Erősödtem.
Megérintett a vihar,
megcsókolt a hőség,
perzselt a nyár tüze.
Tépázott a szél –
és mégis álltam.
Törzsemet barázdák rajzolják,
a repedések mesélnek rólam,
de már nem fájnak.
Sebekből dísz lett –
idő írt emléket belém.
És az arcomon –
a ráncok nem sebek.
Ők a mosoly nyomai,
a kimondott és
elhallgatott szavak,
az élet írásjelei.
Mint egy ősz hajszál,
emlékeztet halkan:
éltem. Szerettem.
Ágaim nőttek,
karjaim a fénybe hajoltak.
Terjeszkedtem,
jobbra, balra –
minden levél egy emlék.
Most már csak állok,
csendben, méltón.
Figyelek, és adok.
Oxigént a világnak,
szeretetet a körülöttem
élőknek.
Ha kell –
árnyékot a perzselő napban,
menedéket a madaraknak.
Pont olyan vagyok, mint egy fa.
Szeretném elérni a felhőket,
megérinteni egy pillanatra.
Törzsem vastagszik,
évgyűrűkben őrzöm az időt.
Lenn a mélyben –
gyökereim kutatják a csöndet.
Rejtekekben élnek a gyengék,
fák sóhaját hordja a csend.
Áramlik feléjük a lélek,
táplálék, energia,
láthatatlan szeretet.
Rejtve is adok –
mert így élek.
Adni.
Támogatni.
Erősíteni.
Fényt gyújtani azoknak,
akiknek már csak
árny maradt.
Megállni, ha más rohan,
meghallani a hangtalan
fájdalmat.
Kezet nyújtani némán –
mint egy fa az ég felé.
Erre születtem.
Mint egy fa.
Csak lenni.
Élni.
Gyökeret fonok szeretetbe,
levelet bontok reménynek.
A szél suttog helyettem
mindazt, mit a csend rejtene.
❖
Vers Aurora Amelia Joplin Csendben, méltón lélekvers ...
❖
❖
Olyan vagyok, mint egy fa.
Gyökeret eresztettem a világba,
csendesen növekedtem –
szélben, fényben, esőben.
Erősödtem.
Megérintett a vihar,
megcsókolt a hőség,
perzselt a nyár tüze.
Tépázott a szél –
és mégis álltam.
Törzsemet barázdák rajzolják,
a repedések mesélnek rólam,
de már nem fájnak.
Sebekből dísz lett –
idő írt emléket belém.
És az arcomon –
a ráncok nem sebek.
Ők a mosoly nyomai,
a kimondott és
elhallgatott szavak,
az élet írásjelei.
Mint egy ősz hajszál,
emlékeztet halkan:
éltem. Szerettem.
Ágaim nőttek,
karjaim a fénybe hajoltak.
Terjeszkedtem,
jobbra, balra –
minden levél egy emlék.
Most már csak állok,
csendben, méltón.
Figyelek, és adok.
Oxigént a világnak,
szeretetet a körülöttem
élőknek.
Ha kell –
árnyékot a perzselő napban,
menedéket a madaraknak.
Pont olyan vagyok, mint egy fa.
Szeretném elérni a felhőket,
megérinteni egy pillanatra.
Törzsem vastagszik,
évgyűrűkben őrzöm az időt.
Lenn a mélyben –
gyökereim kutatják a csöndet.
Rejtekekben élnek a gyengék,
fák sóhaját hordja a csend.
Áramlik feléjük a lélek,
táplálék, energia,
láthatatlan szeretet.
Rejtve is adok –
mert így élek.
Adni.
Támogatni.
Erősíteni.
Fényt gyújtani azoknak,
akiknek már csak
árny maradt.
Megállni, ha más rohan,
meghallani a hangtalan
fájdalmat.
Kezet nyújtani némán –
mint egy fa az ég felé.
Erre születtem.
Mint egy fa.
Csak lenni.
Élni.
Gyökeret fonok szeretetbe,
levelet bontok reménynek.
A szél suttog helyettem
mindazt, mit a csend rejtene.
❖
Vers Aurora Amelia Joplin Csendben, méltón lélekvers ...
❖
❖
Aranyosi Ervin:
A Változás Mantrája
Elengedem sérelmeim,
mert csak engem bánthat,
megbocsátok mindenkinek,
az egész világnak!
Megbocsátok önmagamnak,
megbocsátok másnak,
így láthatom önmagamat
nap, mint nap csodásnak!
❖
Testileg is lelkileg is
egészségben élek.
Szellemileg is ép vagyok,
él bennem a lélek.
❖
Szerethető, s boldog vagyok,
csodálatos ember,
felruházva érző szívvel,
értő szeretettel.
Nincsenek már sérelmeim,
mind megbocsátottam,
elmúltak a félelmeim.
élhetek nyugodtan!
Hiszem azt, ha a világom
lelkemben megszépül,
odakint is megváltozik,
s gyönyörű lesz végül…
A Változás Mantrája
Elengedem sérelmeim,
mert csak engem bánthat,
megbocsátok mindenkinek,
az egész világnak!
Megbocsátok önmagamnak,
megbocsátok másnak,
így láthatom önmagamat
nap, mint nap csodásnak!
❖
Testileg is lelkileg is
egészségben élek.
Szellemileg is ép vagyok,
él bennem a lélek.
❖
Szerethető, s boldog vagyok,
csodálatos ember,
felruházva érző szívvel,
értő szeretettel.
Nincsenek már sérelmeim,
mind megbocsátottam,
elmúltak a félelmeim.
élhetek nyugodtan!
Hiszem azt, ha a világom
lelkemben megszépül,
odakint is megváltozik,
s gyönyörű lesz végül…
❖
❖
