"Legyen hát karácsony mindenki szívében,
s ez a fény ragyogjon bennünk egész évben!
A szeretet lángját őrizd meg szívedben,
légy általa boldog, éljél tőle szebben!"
s ez a fény ragyogjon bennünk egész évben!
A szeretet lángját őrizd meg szívedben,
légy általa boldog, éljél tőle szebben!"
Aranyosi Ervin:
Karácsony Alkalmából
Okozzon örömöt már a készülődés,
őrült rohanásban, szép gondolat küldés!
Ha a világ zord is, szívedben a béke,
hadd legyen más szívek boldog menedéke!
Az időd kis részét, vékony szeletkéit,
oszd szét mindazoknak, akik vágyják, kérik!
Érjenek csak véget a túlzsúfolt napok,
hadd ragyogjanak fel ünnepi csillagok!
Ne hagyd a szívedet – mint rossz dobozt – zárva!
hisz annyian állnak szeretetre várva.
Merj adni, merj kapni, tudj csak elfogadni,
s meglátod, szívedben bőven fog maradni!
Szeress csupán azért: – Jól esik szeretni,
csodás emlékeket szívben rejtegetni!
Az érzés-darabok örök ajándékok,
szívet melengető, vidító szándékok.
Legyen hát karácsony mindenki szívében,
s ez a fény ragyogjon bennünk egész évben!
A szeretet lángját őrizd meg szívedben,
légy általa boldog, éljél tőle szebben!
Karácsony Alkalmából
Okozzon örömöt már a készülődés,
őrült rohanásban, szép gondolat küldés!
Ha a világ zord is, szívedben a béke,
hadd legyen más szívek boldog menedéke!
Az időd kis részét, vékony szeletkéit,
oszd szét mindazoknak, akik vágyják, kérik!
Érjenek csak véget a túlzsúfolt napok,
hadd ragyogjanak fel ünnepi csillagok!
Ne hagyd a szívedet – mint rossz dobozt – zárva!
hisz annyian állnak szeretetre várva.
Merj adni, merj kapni, tudj csak elfogadni,
s meglátod, szívedben bőven fog maradni!
Szeress csupán azért: – Jól esik szeretni,
csodás emlékeket szívben rejtegetni!
Az érzés-darabok örök ajándékok,
szívet melengető, vidító szándékok.
Legyen hát karácsony mindenki szívében,
s ez a fény ragyogjon bennünk egész évben!
A szeretet lángját őrizd meg szívedben,
légy általa boldog, éljél tőle szebben!
"Őrizzük a szeretetet, ezt a tiszta lángot,
tisztítsuk meg általa a most még zord világot."
tisztítsuk meg általa a most még zord világot."
Aranyosi Ervin:
A Szeretet Lángját Ne Hagyjuk Kihűlni!
A szeretet lángját ne hagyjuk kihűlni!
Ezt a tüzet egész évben öröm körülülni!
A karácsony figyelmeztet, hogy ezt ne feledd el:
– Szeretetlen, boldogtalanná válik az ember.
Szeresd persze önmagad is, s az egész világot,
szeretettől lehet teljes, minden jóval áldott!
Bocsásd meg a gyengeséged, számtalan hibádat,
s bocsáss meg a többieknek, butaságból bántnak.
Hidd el nekem, mindenki a legjobbat akarja,
néha még is rosszat művel az esze, a karja.
Arra kéne jól figyelni, hogy szívünk mit érez,
s csak jó érzést adni hozzá mások életéhez.
Őrizzük a szeretetet, ezt a tiszta lángot,
tisztítsuk meg általa a most még zord világot.
Ne csak egyszer legyen minden évben ünnepelve,
szeretettel minden napunk sokkal szebben telne.
Őrizgesd hát ezt a lángot és add tovább másnak!
Szikrát szórva legyen oka lángra gyulladásnak!
Menekül a rossz előle, megtisztul a lélek,
minden napom boldogabb, ha szeretettel élek!
A Szeretet Lángját Ne Hagyjuk Kihűlni!
A szeretet lángját ne hagyjuk kihűlni!
Ezt a tüzet egész évben öröm körülülni!
A karácsony figyelmeztet, hogy ezt ne feledd el:
– Szeretetlen, boldogtalanná válik az ember.
Szeresd persze önmagad is, s az egész világot,
szeretettől lehet teljes, minden jóval áldott!
Bocsásd meg a gyengeséged, számtalan hibádat,
s bocsáss meg a többieknek, butaságból bántnak.
Hidd el nekem, mindenki a legjobbat akarja,
néha még is rosszat művel az esze, a karja.
Arra kéne jól figyelni, hogy szívünk mit érez,
s csak jó érzést adni hozzá mások életéhez.
Őrizzük a szeretetet, ezt a tiszta lángot,
tisztítsuk meg általa a most még zord világot.
Ne csak egyszer legyen minden évben ünnepelve,
szeretettel minden napunk sokkal szebben telne.
Őrizgesd hát ezt a lángot és add tovább másnak!
Szikrát szórva legyen oka lángra gyulladásnak!
Menekül a rossz előle, megtisztul a lélek,
minden napom boldogabb, ha szeretettel élek!
"Ha az ember tudná, hogy csodákra képes,
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony!"
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony!"
Aranyosi Ervin:
Karácsonyi História
Közel a karácsony, várjuk már a csodát,
lassan feldíszítjük a szép karácsonyfát.
Gyermeki lélekkel szebb jövőre várunk,
szerető karokat ölelésre tárunk.
Hiszen a szeretet ott él a szívekben,
és ki ne akarna élni jobban, szebben?
De ki mutatja meg, hogy kell szebben élni,
az igazi útról ki fog majd mesélni?
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lélek,
talán kitalálod, hogy kiről mesélek.
Szülőhelye felett élő csillag fénylett,
három tudós ember a jászolhoz lépett…
Hisz ők nem királyok, de mágusok voltak,
fejedelmük előtt mélyen meghajoltak,
ajándékot hoztak és messziről jöttek,
díszesen köszöntsék a még újszülöttet.
Együtt született meg a fiú a fénnyel,
s hitték, szép szavára menekül az éjjel.
Nem csak a fénylő Nap kap majd új erőre,
az emberek erőt merítnek belőle.
És az ifjú herceg felvállalta sorsát,
nem csak a szegénynek lökött oda morzsát,
hanem egész népét tanítani kezdte,
s tán a jó lelkűség lett végül a veszte?
Népszerű volt, nevét ma is gyakran ejtik,
csak, amit tanított könnyen elfelejtik.
Nem járnak nyomában, sok szép tette elvész,
csak félelmet tanít helyette sok lelkész.
Várják az emberek, hogy csodákat tegyen,
úgy mint réges-régen, tengeren és hegyen.
Nem vetik le bűnük, nem tudják követni,
az ember nem akar oly jóságos lenni.
Megbocsájtást várnak, feloldozást tőle,
s látszik, nem értettek semmit meg belőle.
Mártír halálának ... volt sok értelme,
hiszen a jó példa, többet érdemelne.
Ha az ember tudná, hogy csodákra képes,
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony!
Karácsonyi História
Közel a karácsony, várjuk már a csodát,
lassan feldíszítjük a szép karácsonyfát.
Gyermeki lélekkel szebb jövőre várunk,
szerető karokat ölelésre tárunk.
Hiszen a szeretet ott él a szívekben,
és ki ne akarna élni jobban, szebben?
De ki mutatja meg, hogy kell szebben élni,
az igazi útról ki fog majd mesélni?
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lélek,
talán kitalálod, hogy kiről mesélek.
Szülőhelye felett élő csillag fénylett,
három tudós ember a jászolhoz lépett…
Hisz ők nem királyok, de mágusok voltak,
fejedelmük előtt mélyen meghajoltak,
ajándékot hoztak és messziről jöttek,
díszesen köszöntsék a még újszülöttet.
Együtt született meg a fiú a fénnyel,
s hitték, szép szavára menekül az éjjel.
Nem csak a fénylő Nap kap majd új erőre,
az emberek erőt merítnek belőle.
És az ifjú herceg felvállalta sorsát,
nem csak a szegénynek lökött oda morzsát,
hanem egész népét tanítani kezdte,
s tán a jó lelkűség lett végül a veszte?
Népszerű volt, nevét ma is gyakran ejtik,
csak, amit tanított könnyen elfelejtik.
Nem járnak nyomában, sok szép tette elvész,
csak félelmet tanít helyette sok lelkész.
Várják az emberek, hogy csodákat tegyen,
úgy mint réges-régen, tengeren és hegyen.
Nem vetik le bűnük, nem tudják követni,
az ember nem akar oly jóságos lenni.
Megbocsájtást várnak, feloldozást tőle,
s látszik, nem értettek semmit meg belőle.
Mártír halálának ... volt sok értelme,
hiszen a jó példa, többet érdemelne.
Ha az ember tudná, hogy csodákra képes,
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony!
