🌸
(Versek, Recenciók, Kritikák)
(Versek, Recenciók, Kritikák)
🌸
🌸
Vers, Hír, Szépség nagy dolgok,
ám a Lét legfőbb jutalma még nagyobb: a Vég.”
(J. Keats: Miért kacagtam éjjel)
🌸
Vers, Hír, Szépség nagy dolgok,
ám a Lét legfőbb jutalma még nagyobb: a Vég.”
(J. Keats: Miért kacagtam éjjel)
🌸
| Mosonyi Kata: A vég küszöbén / PDF |
🌸
"Ember! Meddig akarsz a vég küszöbén
tétlenül üldögélni, cseréppel vakargatva lelki sebeidet?
Csak a Jób-féléknek lesz könnyű, mert nekik nem mondja
a menny Ura: távozz, Inconnu!"
"Ember! Meddig akarsz a vég küszöbén
tétlenül üldögélni, cseréppel vakargatva lelki sebeidet?
Csak a Jób-féléknek lesz könnyű, mert nekik nem mondja
a menny Ura: távozz, Inconnu!"
🌸
DIDAKTIKUS LÍRA
A vég küszöbén
(Előhang)
Oly korban élünk, mikor az ember
végleg elaljasult, s így kertelés nélkül
lehet csak szólni róla. Kertész és Radnóti
„láger-romantikája” majdhogynem elavult,
és a durva orosz-ukrán háború alattomos
mechanikája túlnőtte a Pilinszky
apokaliptikát. Hallgatni kényszerülnek
a Múzsák, csak a kép univerzuma
néz szembe a pusztulással, ami
úgy nélkülözi az esztétikát, mint
Pilinszky Jutta Scherrerről készített
mesterségbeli tudás nélküli
fotómontázsa. Hol van már Auschwitz
„felmérhetetlen szenvedések árán
nyert tudása? S a belőle származó
állítólagos erkölcsi tartalék?”
A kultúra máglyái világítják meg
az eget: hamuvá váltak a könyvtárak
Kijevben, Szarajevóban, Kabulban,
nálunk csak a kisebb Kiadók siratják
megélhetésüket. Nem tartanak e sorok
kellő distanciát a valósággal,
ignorálják a média-hírek és a tények
összefüggéseit, hogy önmaguktól
gyúljanak fel bennünk a fények.
Ha mégis felbukkan a poétika máza,
az afféle csak azért is lesz, hogy mégse
gyúrjon maga alá a kor imázsa.
Jogfosztott az is, ki morált kiált,
s becsempész némi transzcendenciát.
Az irodalomban nincs új a nap alatt:
Moliére Mizantrópja ma
aktuálisabb, mint volt egykoron, de
sorolhatnánk Shakespeare-en át az
orosz Csehovon, Gogolon
keresztül, megemlítve Camus
Mersaul-ját vagy a végzetesen
kiábrándult Mittel urat,
mind az animalitást tekinti
az emberi lét alapvetésének, s a
humánumra mint mimikrire mutat.
Kapóra jön, hogy a tabutlan nyíltság
és tartózkodás együtt jellemzi ezt
a korszakot, főképp a fogalmak
zavarodottsága: a szabadság helyett
a szabadosság, s az igazság ezerféle
torzult mása, az ego abszolút
erőszaka, s így magyarázatra szorul
a gonoszság s az ember identitása.
Mosonyi Kata
🌸
DIDAKTIKUS LÍRA
A vég küszöbén
(Előhang)
Oly korban élünk, mikor az ember
végleg elaljasult, s így kertelés nélkül
lehet csak szólni róla. Kertész és Radnóti
„láger-romantikája” majdhogynem elavult,
és a durva orosz-ukrán háború alattomos
mechanikája túlnőtte a Pilinszky
apokaliptikát. Hallgatni kényszerülnek
a Múzsák, csak a kép univerzuma
néz szembe a pusztulással, ami
úgy nélkülözi az esztétikát, mint
Pilinszky Jutta Scherrerről készített
mesterségbeli tudás nélküli
fotómontázsa. Hol van már Auschwitz
„felmérhetetlen szenvedések árán
nyert tudása? S a belőle származó
állítólagos erkölcsi tartalék?”
A kultúra máglyái világítják meg
az eget: hamuvá váltak a könyvtárak
Kijevben, Szarajevóban, Kabulban,
nálunk csak a kisebb Kiadók siratják
megélhetésüket. Nem tartanak e sorok
kellő distanciát a valósággal,
ignorálják a média-hírek és a tények
összefüggéseit, hogy önmaguktól
gyúljanak fel bennünk a fények.
Ha mégis felbukkan a poétika máza,
az afféle csak azért is lesz, hogy mégse
gyúrjon maga alá a kor imázsa.
Jogfosztott az is, ki morált kiált,
s becsempész némi transzcendenciát.
Az irodalomban nincs új a nap alatt:
Moliére Mizantrópja ma
aktuálisabb, mint volt egykoron, de
sorolhatnánk Shakespeare-en át az
orosz Csehovon, Gogolon
keresztül, megemlítve Camus
Mersaul-ját vagy a végzetesen
kiábrándult Mittel urat,
mind az animalitást tekinti
az emberi lét alapvetésének, s a
humánumra mint mimikrire mutat.
Kapóra jön, hogy a tabutlan nyíltság
és tartózkodás együtt jellemzi ezt
a korszakot, főképp a fogalmak
zavarodottsága: a szabadság helyett
a szabadosság, s az igazság ezerféle
torzult mása, az ego abszolút
erőszaka, s így magyarázatra szorul
a gonoszság s az ember identitása.
Mosonyi Kata
🌸
🌸
IMÁGÓ
Mint halak az óceánban,
keringenek a varjak az ég tavában,
valami ősi rítus igézetében
kavarognak, betűalakzatokat
formálva üzennek: ma még
simogat a bágyadt napfény,
de éjjelre már zúzmara nyalja
a tájat, akinek nincs még,
keressen hajlékot magának.
Milyen kiszolgáltatott az ember!
Pedig leginkább bír értelemmel,
mégis esendőbb az állatoknál.
A kódolt ösztönök erősebbek:
tollruhájuk, szőrcsuhájuk valós
védelemmel óvja őket, élelmükről
is gondoskodik az Úr, hazájuk
a tág világ, szabadságuk az azúr.
Nem gyötri őket a birtoklási vágy,
a büszkeség, a kitűnni akarás,
sokkal józanabbak annál. Ha
olykor akad köztük némi nemi
perpatvar, azt ügyvéd nélkül maguk
is megoldják, egyébként meg
könnyebben megtalálja zsák a foltját.
Az Isten képmására teremtett
ember már Ádám torz mutánsa,
az öntudatra ébredt Éváké az
üzekedés, a test kizsákmányolása.
Reménytelen képlet a családi
csendélet; az egykor-volt imágó
csak misztikus torzó lett. Bámuljuk
irigyen a madarak józanságát, hátha
megleljük lényünk egykori égi mását!
Mint halak az óceánban,
keringenek a varjak az ég tavában,
valami ősi rítus igézetében
kavarognak, betűalakzatokat
formálva üzennek: ma még
simogat a bágyadt napfény,
de éjjelre már zúzmara nyalja
a tájat, akinek nincs még,
keressen hajlékot magának.
Milyen kiszolgáltatott az ember!
Pedig leginkább bír értelemmel,
mégis esendőbb az állatoknál.
A kódolt ösztönök erősebbek:
tollruhájuk, szőrcsuhájuk valós
védelemmel óvja őket, élelmükről
is gondoskodik az Úr, hazájuk
a tág világ, szabadságuk az azúr.
Nem gyötri őket a birtoklási vágy,
a büszkeség, a kitűnni akarás,
sokkal józanabbak annál. Ha
olykor akad köztük némi nemi
perpatvar, azt ügyvéd nélkül maguk
is megoldják, egyébként meg
könnyebben megtalálja zsák a foltját.
Az Isten képmására teremtett
ember már Ádám torz mutánsa,
az öntudatra ébredt Éváké az
üzekedés, a test kizsákmányolása.
Reménytelen képlet a családi
csendélet; az egykor-volt imágó
csak misztikus torzó lett. Bámuljuk
irigyen a madarak józanságát, hátha
megleljük lényünk egykori égi mását!
🌸
🌸
HETVEN FÖLÖTT
Csalárd az élet!
Mikor könnyebb lenne,
akkor lesz nehéz.
Hetven fölött
ugrik a vérnyomás,
renyhül a vese,
eltompul az ész.
Hazug e vircsaft!
Elvesz mindent,
mit kezdetben ígért.
Hetven fölött
dagadt bokával
járod az utat,
mit sorsod kimért.
Ez hát a szabadság?
Másokért éltél, hogy
megnyerd a magányt.
Hetven fölött
sok dioptriávala
tükörben báván
játszhatod a vagányt.
Nincs több álmodás! Végleg elszálltak
a rózsaszín ködök.
Hetven fölött
szökkenő pulzussal
keress új hazát, fönt,
a bárányok között!
Telt csűröd kifosztva.
Bölcs belátásra
bír majd a nincsen.
Hetven fölött
lúdbőrös szíveddel,
árva vitézként
magához hív az Isten.
Mosonyi Kata
🌸
HETVEN FÖLÖTT
Csalárd az élet!
Mikor könnyebb lenne,
akkor lesz nehéz.
Hetven fölött
ugrik a vérnyomás,
renyhül a vese,
eltompul az ész.
Hazug e vircsaft!
Elvesz mindent,
mit kezdetben ígért.
Hetven fölött
dagadt bokával
járod az utat,
mit sorsod kimért.
Ez hát a szabadság?
Másokért éltél, hogy
megnyerd a magányt.
Hetven fölött
sok dioptriávala
tükörben báván
játszhatod a vagányt.
Nincs több álmodás! Végleg elszálltak
a rózsaszín ködök.
Hetven fölött
szökkenő pulzussal
keress új hazát, fönt,
a bárányok között!
Telt csűröd kifosztva.
Bölcs belátásra
bír majd a nincsen.
Hetven fölött
lúdbőrös szíveddel,
árva vitézként
magához hív az Isten.
Mosonyi Kata
🌸
🌸
| MOSONYI KATA - Tükörszilánkok - PDF |
🌸
KIS SZERELMES GRAMMATIKA
Voltam,
vagyok,
leszek
életednek része,
elcsatangolt éveidnek
végső menedéke.
Előttem köd,
mögöttem árny,
bennem a remény.
Nélküled fél szárny
verdes, veled
kigyúl a fény.
Kívüled senki, semmi.
Miattad lehull
megtőrt szolgaságom.
Éretted elhagyom
szétporladt,
képzelt királyságom.
Ezután veled ébredek,
együtt kergetjük majd
a múló éveket.
Mosonyi Kata
🌸
KIS SZERELMES GRAMMATIKA
Voltam,
vagyok,
leszek
életednek része,
elcsatangolt éveidnek
végső menedéke.
Előttem köd,
mögöttem árny,
bennem a remény.
Nélküled fél szárny
verdes, veled
kigyúl a fény.
Kívüled senki, semmi.
Miattad lehull
megtőrt szolgaságom.
Éretted elhagyom
szétporladt,
képzelt királyságom.
Ezután veled ébredek,
együtt kergetjük majd
a múló éveket.
Mosonyi Kata
🌸
🌸
TAVASZI MONTÁZS
Még nincs a tájnak szabályos arca:
foltos múlt és lucskos jelen.
Varjú perel a borzas ágon,
és ágaskodik a türelem.
Hajlik a földböl zsenge búza,
sima ölében szél pityeg.
Nyakát az ég felhıbe húzza,
s a nap testünkön átzizeg.
Mosonyi Kata
Dolgozók lapja, 1973. április 4.
🌸
TAVASZI MONTÁZS
Még nincs a tájnak szabályos arca:
foltos múlt és lucskos jelen.
Varjú perel a borzas ágon,
és ágaskodik a türelem.
Hajlik a földböl zsenge búza,
sima ölében szél pityeg.
Nyakát az ég felhıbe húzza,
s a nap testünkön átzizeg.
Mosonyi Kata
Dolgozók lapja, 1973. április 4.
🌸
Tükörszilánkok
Versek (1976-1977/2022)
🌸
Versek (1976-1977/2022)
🌸
🌸
Búzamező, varjakkal
Versek (1970-2019)
🌸
Búzamező, varjakkal
Versek (1970-2019)
🌸
| MOSONYI KATA - Búzamező, varjakkal - PDF |
🌸
BÚZAMEZŐ VARJAKKAL
Van Gogh festménye alá
Úszni a tengerben, az úszás tudománya
nélkül a legnagyobb hullámok között,
repülni szárnyak nélkül az ég
forró légörvényeiben egy vihartól
tépázott lángoló búzatábla fölött,
haladni nyílegyenesen a kiúttalanság
kanyargó labirintusában, vagy
megállni bizton a teljes reménytelenségben,
lehetséges ez? Csak annak, akiben a teljesség
vágya lobog, s aki a szürke égbolton át is
látja, egész testében érzi a Napot.
Mosonyi Kata
🌸
BÚZAMEZŐ VARJAKKAL
Van Gogh festménye alá
Úszni a tengerben, az úszás tudománya
nélkül a legnagyobb hullámok között,
repülni szárnyak nélkül az ég
forró légörvényeiben egy vihartól
tépázott lángoló búzatábla fölött,
haladni nyílegyenesen a kiúttalanság
kanyargó labirintusában, vagy
megállni bizton a teljes reménytelenségben,
lehetséges ez? Csak annak, akiben a teljesség
vágya lobog, s aki a szürke égbolton át is
látja, egész testében érzi a Napot.
Mosonyi Kata
🌸
🌸
A behódolásmentes irodalomkritika
(recenziók, kritikák) (2020-2022)
🌸
(recenziók, kritikák) (2020-2022)
🌸
| MOSONYI KATA - A behódolásmentes irodalomkritika - PDF |
🌸
NÉLKÜLED PATTANT KI
Hommage á B. Z.
Nélküled pattant ki
a bürök a réten,
sárgult, s hajlott őszbe
a gyom, bánatos dalt
zengett a tücsök,
s éppen érlelődni
kezdett a dombon
a som; nélküled
futott messze az út,
esőt szemezett
a fázós szürkeség,
mennyei gályán ringott
a madárhad, s megcsalt
a fájó messzeség.
Nélküled üres lett
a vonzó öröklét,
tört ízű már számban
a titokzatos halál,
belőlem az élet
nélküled értelem
nélkül elcsordogál.
Csak egy emlékszelet,
kis apró égitest,
rőt mediterrán nap
ragyog a múltakon;
hajolj reám, mint
vadrózsaág, nélküled
meghal a holnapom.
Mosonyi Kata
🌸
NÉLKÜLED PATTANT KI
Hommage á B. Z.
Nélküled pattant ki
a bürök a réten,
sárgult, s hajlott őszbe
a gyom, bánatos dalt
zengett a tücsök,
s éppen érlelődni
kezdett a dombon
a som; nélküled
futott messze az út,
esőt szemezett
a fázós szürkeség,
mennyei gályán ringott
a madárhad, s megcsalt
a fájó messzeség.
Nélküled üres lett
a vonzó öröklét,
tört ízű már számban
a titokzatos halál,
belőlem az élet
nélküled értelem
nélkül elcsordogál.
Csak egy emlékszelet,
kis apró égitest,
rőt mediterrán nap
ragyog a múltakon;
hajolj reám, mint
vadrózsaág, nélküled
meghal a holnapom.
Mosonyi Kata
🌸
🌸
SZAKADT SZÍNFALAK KÖZT
(Kritikák, recenziók és egyéb írások)
🌸
SZAKADT SZÍNFALAK KÖZT
(Kritikák, recenziók és egyéb írások)
🌸
| MOSONYI KATA - SZAKADT SZÍNFALAK KÖZT- PDF |
🌸
KÖSZÖNTŐ
Gross Arnold 80. születésnapjára
Tenyérnyi lapon
világnyi lehetőség
cirkalmas lombból
kileső felelősség
múlékony percek
bimbója s virága
ezer rovátkán
a tündérlét világa,
csöppnyi menedék
a pusztuló planétán
színdús teremtés
a beszürkült palettán.
Szépség, szeretet
- illúziók művésze.
A végleg elvesztett
Paradicsom kertésze.
Köszöntsék manók,
hártyásszárnyú angyalok,
földi bohócok,
mennybéli rendek s karok.
Mosonyi Kata
2009. november 25.
🌸
(Ma már búcsúztató, 2015 januárjában, 86. évében vitték el a manók.)
🌸
KÖSZÖNTŐ
Gross Arnold 80. születésnapjára
Tenyérnyi lapon
világnyi lehetőség
cirkalmas lombból
kileső felelősség
múlékony percek
bimbója s virága
ezer rovátkán
a tündérlét világa,
csöppnyi menedék
a pusztuló planétán
színdús teremtés
a beszürkült palettán.
Szépség, szeretet
- illúziók művésze.
A végleg elvesztett
Paradicsom kertésze.
Köszöntsék manók,
hártyásszárnyú angyalok,
földi bohócok,
mennybéli rendek s karok.
Mosonyi Kata
2009. november 25.
🌸
(Ma már búcsúztató, 2015 januárjában, 86. évében vitték el a manók.)
🌸
🌸
BÚJÓCSKA
cikkan vígan a nyári nap
lomb közé bújik az alkonyat
illan karom az ágakon
ujjaim legyezö válladon
körmömön pattan a lomb
hajam kacagó napsugár
megáll szememben a nyár
Mosonyi Kata
Dolgozók lapja, 1971. szeptember 26.
🌸
BÚJÓCSKA
cikkan vígan a nyári nap
lomb közé bújik az alkonyat
illan karom az ágakon
ujjaim legyezö válladon
körmömön pattan a lomb
hajam kacagó napsugár
megáll szememben a nyár
Mosonyi Kata
Dolgozók lapja, 1971. szeptember 26.
🌸
🌸
ÉSZREVÉTLEN
Észrevétlen
átlépünk önmagunkon,
hogy letagadhassuk
nem kívánatos emlékeinket,
melyeket naponta
ölünkbe ejtenek a percek.
Mosonyi Kata
Egyetemi Lapok, Bp., 1970/9
🌸
NAPLEMENTE
Az ég vizében véres-tépett-ezüst
pikkelyű haldarabkák úsznak, míg
teljesen szét nem oszlik a kép, s
a szürke foszlányok átveszik a
tenger képzetét. Kifakul az égkék,
itt-ott rózsaszín csíkok kúsznak
a kopottas, vizenyős türkíz fénybe,
és roncsolt szürke felhők csúsznak
bele az alkonyi tompuló légbe.
Alattuk a fák rezzenéstelenül
állnak, augusztusi lombsátrukban
éjjeli szállást találnak a varjak,
a szarkák, a gerlék. A félhomály
csendjét csak egy elhúzó madár-
raj cserregése töri ketté. Festő
e hangzást nem tudná ábrázolni,
fotón sem lennének láthatóak
a cikázó szárnyak. Teremtés
előtti fegyelem üli a tájat. Ember
nélküli béke. Világunk káoszából
húzódjunk ez esti kép rejtekébe!
🌸
Mosonyi Kata
Augusztus 18 - 2O25
🌸
Észrevétlen
átlépünk önmagunkon,
hogy letagadhassuk
nem kívánatos emlékeinket,
melyeket naponta
ölünkbe ejtenek a percek.
Mosonyi Kata
Egyetemi Lapok, Bp., 1970/9
🌸
NAPLEMENTE
Az ég vizében véres-tépett-ezüst
pikkelyű haldarabkák úsznak, míg
teljesen szét nem oszlik a kép, s
a szürke foszlányok átveszik a
tenger képzetét. Kifakul az égkék,
itt-ott rózsaszín csíkok kúsznak
a kopottas, vizenyős türkíz fénybe,
és roncsolt szürke felhők csúsznak
bele az alkonyi tompuló légbe.
Alattuk a fák rezzenéstelenül
állnak, augusztusi lombsátrukban
éjjeli szállást találnak a varjak,
a szarkák, a gerlék. A félhomály
csendjét csak egy elhúzó madár-
raj cserregése töri ketté. Festő
e hangzást nem tudná ábrázolni,
fotón sem lennének láthatóak
a cikázó szárnyak. Teremtés
előtti fegyelem üli a tájat. Ember
nélküli béke. Világunk káoszából
húzódjunk ez esti kép rejtekébe!
🌸
Mosonyi Kata
Augusztus 18 - 2O25
🌸
🌸
🌸
🌸
| Nyár |
🌸
ÉRTÉKES gondolatok ...
Parti Nagy Lajos írónk írta:
"Az ember istenarcú sár".
Petri György pedig ezt jósolta X évvel ezelőtt, hogy:
"Rettenthetetlen hülyék kora jön el."
🌸
ÉRTÉKES gondolatok ...
Parti Nagy Lajos írónk írta:
"Az ember istenarcú sár".
Petri György pedig ezt jósolta X évvel ezelőtt, hogy:
"Rettenthetetlen hülyék kora jön el."
🌸
| Sopianae_a_szívrabló_város.pdf |
| Egy_nyomtatott_road-movie_tanulságai__1_.pdf |
| Útban_a_szakrális_szabadság_felé.pdf |
| A herzek bűvöltében . pdf |
🌸
TÁVOL IS KÖZEL
Míg távol voltál, kikeltek az ablakom alatti
mogyoróbokorba rejtett galamb- fészekben a fiókák,
az éterbe küldték csivitelésüket.
Talán hallottad Cleveland
zajos utcáin át is erőteljes, víg éneküket.
Míg távol voltál, minden tavaszi virág
ledobta szirmait, az orgona is lilán,
fehéren illatozott a járdák mellett,
talán érezted az édes illatot a légben,
sok ezer kilométer űrpor keverékében..
Míg távol voltál Amerika piszkos ember-
dzsungelében, Európából majdnem útnak
indult a harmadik világháború, de a parkok
kifeslő zöld rengetegében mint vészsziréna
sivítani kezdett valamiféle elmeború.
Míg távol voltál, Hawaii pálmaligete
és a színváltó, locsogó Csendes-óceán
hazavárt; a házad előtti egzotikus virágaid
utánad sóhajtoztak; s a beállt süket csend,
a dermedt némaság hozzám közelebb hoztak.
Mosonyi Kata
TÁVOL IS KÖZEL
Míg távol voltál, kikeltek az ablakom alatti
mogyoróbokorba rejtett galamb- fészekben a fiókák,
az éterbe küldték csivitelésüket.
Talán hallottad Cleveland
zajos utcáin át is erőteljes, víg éneküket.
Míg távol voltál, minden tavaszi virág
ledobta szirmait, az orgona is lilán,
fehéren illatozott a járdák mellett,
talán érezted az édes illatot a légben,
sok ezer kilométer űrpor keverékében..
Míg távol voltál Amerika piszkos ember-
dzsungelében, Európából majdnem útnak
indult a harmadik világháború, de a parkok
kifeslő zöld rengetegében mint vészsziréna
sivítani kezdett valamiféle elmeború.
Míg távol voltál, Hawaii pálmaligete
és a színváltó, locsogó Csendes-óceán
hazavárt; a házad előtti egzotikus virágaid
utánad sóhajtoztak; s a beállt süket csend,
a dermedt némaság hozzám közelebb hoztak.
Mosonyi Kata
🌸
MARIAPFARRI HARANGOK
Dél van! Dél!
A madarak árnyéka
lefelé zuhan a házfalakon,
s téged, hazám, már
nem csigáznak el a védekezés
karmozdulatai.
A magad útjában nem állsz.
A teremtő pillanatok
máglyáin a balkáni
galambból főnixszé válva
felröppentél a dallam
körívén a lét magasára,
a világmindenség számlájára
írva a bukott hiteket,
napi bűnöket, nemzeti gyászt,
a jégverést, a tört kalászt.
Külső egeid alól
a vércsék elmenekültek.
Belső eged alól kitörtél,
de még önmagad ellen vívod
a végtelenített harcot,
szorgalmazva a soha
meg nem köthető békét,
csak a kegyelem napsugarával
űzhetnéd el borús arcod
oda, ahol az anyag s a tett
Isten áldotta játékként
megdicsőül, s trónra emeli
az örök emberi drámát,
hol a harangok zúgásával
egybemosódik a földi dolgok
fölöttébb kényes identitása,
s mindezek elérhetetlen égi mása
fölkarcolja a mennyre
a folyton fölfeslő szivárványt.
Mosonyi Kata
2010. Szeptember
Dél van! Dél!
A madarak árnyéka
lefelé zuhan a házfalakon,
s téged, hazám, már
nem csigáznak el a védekezés
karmozdulatai.
A magad útjában nem állsz.
A teremtő pillanatok
máglyáin a balkáni
galambból főnixszé válva
felröppentél a dallam
körívén a lét magasára,
a világmindenség számlájára
írva a bukott hiteket,
napi bűnöket, nemzeti gyászt,
a jégverést, a tört kalászt.
Külső egeid alól
a vércsék elmenekültek.
Belső eged alól kitörtél,
de még önmagad ellen vívod
a végtelenített harcot,
szorgalmazva a soha
meg nem köthető békét,
csak a kegyelem napsugarával
űzhetnéd el borús arcod
oda, ahol az anyag s a tett
Isten áldotta játékként
megdicsőül, s trónra emeli
az örök emberi drámát,
hol a harangok zúgásával
egybemosódik a földi dolgok
fölöttébb kényes identitása,
s mindezek elérhetetlen égi mása
fölkarcolja a mennyre
a folyton fölfeslő szivárványt.
Mosonyi Kata
2010. Szeptember
🌸
SŐTÉT ÁRNYAK
Erkélyemről nézve a park fái, mint egy
festményen, rezzenéstelenül állnak,
a lombok között átdereng az alkonyi ég.
Belém hasít a fájdalom: ez itt a Lét,
de nagy a tét, s néha pillanatokon múlik
csak, hogy meddig ámulhatsz még ezen
a kimerevített időn, ezeken a térben
lélegző elemeken, a megszokottá vált
csodán, az öröknek tűnő természeten.
A mélyben zajlik a sejtek bomlása,
a létezés tudattalan, alattomos romlása.
Fölfoghatatlan, hogy most még szabadon
sütteted arcodat a lebukó fénnyel,
de vajon mit rejt számodra az éjjel?
A mélyülő árnyak hol sebeznek meg,
mikor fordulnak ellenünk, tépik széjjel
a vérverítékkel megszerzett békét?
Hány és mily pokoli háború fogja
szétzúzni, megalázni az emberlét
efféle varázsát? Meddig csodálhatjuk
az égen cikázó madarak szárnyalását?
Alfred Jarry szerint évszázadok óta
tudatosan és módszeresen végzik
az emberek agyatlanítását. Hol is kezdjük?
A középkor lelki rabszolgasága semmi,
a „dicső” francia forradalomhoz képest,
mikor is gyilkosabb volt a jakobinus
diktatúra. Közel 150 évig működött ez
a borzalmas guillotine-manifaktúra.
Közben Párizst átszabták, eszmék jöttek-
mentek, gyakran lángokban állt Európa.
Majd két világégés sem volt elég lecke,
hogy felébressze az emberiséget: az
egykori Fényhozó (Lucifer) vonta ránk
a legnagyobb árnyat, s a vele lepaktáló
Világerők, melyek elől nincs menekvés.
Rudolf Steiner vizionálta, hogy gyártani
fogják azokat az emberellenes vakcinákat,
melyekkel az újszülöttből kioltják a
lélek és a szellem gondolatát is, és
a népességet ma is irtják a halálgyárak.
Robotizálják az elmét, kilúgozzák, hogy
az ember legyen öntudatlan automata,
gyilkoló gép, akár egy vadállat, hogy
mielőbb felejtse el Teremtőjét, akié
a világmindenség, a Lélek Univerzuma.
Mosonyi Kata
2023. Október 12.
🌸
SŐTÉT ÁRNYAK
Erkélyemről nézve a park fái, mint egy
festményen, rezzenéstelenül állnak,
a lombok között átdereng az alkonyi ég.
Belém hasít a fájdalom: ez itt a Lét,
de nagy a tét, s néha pillanatokon múlik
csak, hogy meddig ámulhatsz még ezen
a kimerevített időn, ezeken a térben
lélegző elemeken, a megszokottá vált
csodán, az öröknek tűnő természeten.
A mélyben zajlik a sejtek bomlása,
a létezés tudattalan, alattomos romlása.
Fölfoghatatlan, hogy most még szabadon
sütteted arcodat a lebukó fénnyel,
de vajon mit rejt számodra az éjjel?
A mélyülő árnyak hol sebeznek meg,
mikor fordulnak ellenünk, tépik széjjel
a vérverítékkel megszerzett békét?
Hány és mily pokoli háború fogja
szétzúzni, megalázni az emberlét
efféle varázsát? Meddig csodálhatjuk
az égen cikázó madarak szárnyalását?
Alfred Jarry szerint évszázadok óta
tudatosan és módszeresen végzik
az emberek agyatlanítását. Hol is kezdjük?
A középkor lelki rabszolgasága semmi,
a „dicső” francia forradalomhoz képest,
mikor is gyilkosabb volt a jakobinus
diktatúra. Közel 150 évig működött ez
a borzalmas guillotine-manifaktúra.
Közben Párizst átszabták, eszmék jöttek-
mentek, gyakran lángokban állt Európa.
Majd két világégés sem volt elég lecke,
hogy felébressze az emberiséget: az
egykori Fényhozó (Lucifer) vonta ránk
a legnagyobb árnyat, s a vele lepaktáló
Világerők, melyek elől nincs menekvés.
Rudolf Steiner vizionálta, hogy gyártani
fogják azokat az emberellenes vakcinákat,
melyekkel az újszülöttből kioltják a
lélek és a szellem gondolatát is, és
a népességet ma is irtják a halálgyárak.
Robotizálják az elmét, kilúgozzák, hogy
az ember legyen öntudatlan automata,
gyilkoló gép, akár egy vadállat, hogy
mielőbb felejtse el Teremtőjét, akié
a világmindenség, a Lélek Univerzuma.
Mosonyi Kata
2023. Október 12.
🌸
SALUS MEA
1.
Mint mikor Dávid hárfázik és a hangok
fölszakítják a kontúrokat, felröppennek
a Szem elérhetetlen távolába, az örök
figyelem centrumába, amelytől egy madárka
tolla sem hull le az Ő tudta nélkül. Körülölel.
2.
Terheim, mint a hajnali pára szállnak
fel, átvállaltad őket még a születésem
előtt. Nincs rablánc, csak forró kötődés.
Felfoghatatlan távgondozás, melyet
a Lélek forgat és tart éberen szüntelen.
3.
Örökre a tenger mélyére –, ígéreted
szerint. Csak Te látsz és Te tudsz mindent.
A mázsás követ elhengergetted sötét
éjszakám elől. Azóta kibillenthetetlen;
egybefonódott végleg szemkontaktusunk.
Mosonyi Kata
2023. Novenber 1.
🌸
1.
Mint mikor Dávid hárfázik és a hangok
fölszakítják a kontúrokat, felröppennek
a Szem elérhetetlen távolába, az örök
figyelem centrumába, amelytől egy madárka
tolla sem hull le az Ő tudta nélkül. Körülölel.
2.
Terheim, mint a hajnali pára szállnak
fel, átvállaltad őket még a születésem
előtt. Nincs rablánc, csak forró kötődés.
Felfoghatatlan távgondozás, melyet
a Lélek forgat és tart éberen szüntelen.
3.
Örökre a tenger mélyére –, ígéreted
szerint. Csak Te látsz és Te tudsz mindent.
A mázsás követ elhengergetted sötét
éjszakám elől. Azóta kibillenthetetlen;
egybefonódott végleg szemkontaktusunk.
Mosonyi Kata
2023. Novenber 1.
🌸
FANTOM FÁJDALOM
A bankár dinasztiák zsebre tették előbb Európát,
majd a Közel-Keletet, aztán a tengeren túlra
is kiterjesztették csápjaikat. Az öt, genetikailag
nagyon tehetséges R.-fiú, hogy fialtassa
a Mammont, unokahúgokkal kötött vérfertőző
házasságokkal sikeresen egybe tudta tartani
és növelni napjainkig a hatalmas vagyonukat.
A titkos szervezetekkel együtt számos forradalomban
és háborúban érdekeltek, szimbolikájuk (a csillag)
díszítő eleme lett a holokausztnak, az áldozatra
kiszemeltek ruházatának: megrendítő, hisz
genealógiájuk szegényeit küldték vele az időtlenbe,
a füstpárás kárhozatba. Kivégezték Batthyányiékat,
kifosztották a Habsburgokat és az Esterházyakat…
Az idő alaktalan, testekre van szüksége,
hogy nyomot hagyjon. - Proust vajon így
gondolta a testből hamuvá, porrá finomult,
csonttá őrölt életük nyomvonalát? Életek?!
Csupán tárgyi eszközei a történelemnek. Valaha
volt anyag, majd lidérces fantomfájdalma
a létnek, filmnek, festészetnek, irodalomnak.
Mosonyi Kata
2023. November
A bankár dinasztiák zsebre tették előbb Európát,
majd a Közel-Keletet, aztán a tengeren túlra
is kiterjesztették csápjaikat. Az öt, genetikailag
nagyon tehetséges R.-fiú, hogy fialtassa
a Mammont, unokahúgokkal kötött vérfertőző
házasságokkal sikeresen egybe tudta tartani
és növelni napjainkig a hatalmas vagyonukat.
A titkos szervezetekkel együtt számos forradalomban
és háborúban érdekeltek, szimbolikájuk (a csillag)
díszítő eleme lett a holokausztnak, az áldozatra
kiszemeltek ruházatának: megrendítő, hisz
genealógiájuk szegényeit küldték vele az időtlenbe,
a füstpárás kárhozatba. Kivégezték Batthyányiékat,
kifosztották a Habsburgokat és az Esterházyakat…
Az idő alaktalan, testekre van szüksége,
hogy nyomot hagyjon. - Proust vajon így
gondolta a testből hamuvá, porrá finomult,
csonttá őrölt életük nyomvonalát? Életek?!
Csupán tárgyi eszközei a történelemnek. Valaha
volt anyag, majd lidérces fantomfájdalma
a létnek, filmnek, festészetnek, irodalomnak.
Mosonyi Kata
2023. November
🌸
Reményik Sándor
Ahogy Lehet
Fogcsikorgató türelemmel,
Összeszorított szájjal -
Krisztus-követő bús próbálkozással,
Majd daccal, lobbanóval,
Fojtott igével és visszanyelt szóval,
Tenyérrel, mely sima örökké,
Csak a zsebben szorul ököllé -
Keserű, tehetetlen nevetéssel
Békülve meg akármi rendeléssel -
Nem csodálkozva már - és csodálkozva mégis,
Hogy rajtunk ez is, az is megesett:
Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan,
Kínszenvedést virágzó életet.
Ahogy lehet...
Megalkuvás zsoltárát énekelve,
Végtelen rabmenetben csak megyünk,
Nincs semmi fegyverünk,
Fegyvertelen a lelkünk lázadása,
Pedig a vérünk minden csöppje vágyik,
Vágyik a Péter vad mozdulatára,
Amikor Istenének védelmében
A Málkus fülét hirtelen levágta.
Kik vagyunk mi?
Ó, nem az Alázat,
Csak a megalázottság fiai.
Nemzedékek büszke hídfői közt
Görbülő ív, görnyedő átmenet:
Testvéreim, bizony nem élünk jól mi,
Nem apáinknak tetsző életet.
De aki máskép tehetne helyünkben,
Az vesse reánk az első követ!
Minden percünk kínzó kiegyezés:
Ahogy lehet...
Testvérem, korcs hős, alkuvások hőse,
Félbenmarad, megmásul mondatod?
Egy szikra talán mégis zengve pattan
Lángörvényből, mely benned kavarog.
Dagadnak benned árvizes erők,
Zúdulna niagarás zuhatag:
Elégedj meg, ha megtöltesz belőle
Kristálytiszta vízzel egy poharat.
Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább,
És amit hagynak, egyre kevesebb:
Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz,
S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,
Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból,
A töredéket eltört mondatodból,
Minden megmaradt árva keveset:
Ahogy lehet...
🌸
Visit http://www.TruthMaui.com
http://www.EricWestMaui.com
www.youtube.com
🌸
https://www.youtube.com/watch?v=-du0WnJdepg
🌸
Ahogy Lehet
Fogcsikorgató türelemmel,
Összeszorított szájjal -
Krisztus-követő bús próbálkozással,
Majd daccal, lobbanóval,
Fojtott igével és visszanyelt szóval,
Tenyérrel, mely sima örökké,
Csak a zsebben szorul ököllé -
Keserű, tehetetlen nevetéssel
Békülve meg akármi rendeléssel -
Nem csodálkozva már - és csodálkozva mégis,
Hogy rajtunk ez is, az is megesett:
Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan,
Kínszenvedést virágzó életet.
Ahogy lehet...
Megalkuvás zsoltárát énekelve,
Végtelen rabmenetben csak megyünk,
Nincs semmi fegyverünk,
Fegyvertelen a lelkünk lázadása,
Pedig a vérünk minden csöppje vágyik,
Vágyik a Péter vad mozdulatára,
Amikor Istenének védelmében
A Málkus fülét hirtelen levágta.
Kik vagyunk mi?
Ó, nem az Alázat,
Csak a megalázottság fiai.
Nemzedékek büszke hídfői közt
Görbülő ív, görnyedő átmenet:
Testvéreim, bizony nem élünk jól mi,
Nem apáinknak tetsző életet.
De aki máskép tehetne helyünkben,
Az vesse reánk az első követ!
Minden percünk kínzó kiegyezés:
Ahogy lehet...
Testvérem, korcs hős, alkuvások hőse,
Félbenmarad, megmásul mondatod?
Egy szikra talán mégis zengve pattan
Lángörvényből, mely benned kavarog.
Dagadnak benned árvizes erők,
Zúdulna niagarás zuhatag:
Elégedj meg, ha megtöltesz belőle
Kristálytiszta vízzel egy poharat.
Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább,
És amit hagynak, egyre kevesebb:
Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz,
S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,
Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból,
A töredéket eltört mondatodból,
Minden megmaradt árva keveset:
Ahogy lehet...
🌸
Visit http://www.TruthMaui.com
http://www.EricWestMaui.com
www.youtube.com
🌸
https://www.youtube.com/watch?v=-du0WnJdepg
🌸
🌸
SZELLEMVÁROS
Mosonyi Kata
In memoriam Lahaina
Ez is a nagy küzdelem része: geomérnöki
hadművelet. „Háborúban hallgatnak
a múzsák”, de itt most sikítanak.
Memento mori. Porig égett minden.
Tűzfalak meredeznek kopáran, mint
az üszkös fák ujjai, az égre mutogatnak.
Hullámlemez és vas-csontváz-temető,
itt valaha képtár volt, az őslakosok
mára mindent hátrahagytak. Halotti
csendben lábujjhegyen sír a szél:
ide-oda lengeti a rozsdás rácsokat:
lógó ajtók csikorognak, mint Marinetti
Kiáltványában az apokaliptikus
felkiáltójelek. A sziréna is besült,
a tépett villanypóznák jajonganak,
fölszakítják a város szemfedőjét:
a szürke hamuréteget. A pálmák búbjai,
mint összetapadt boszorkányseprűk
lengenek a magasban, itt takarítani
értelmetlen. Evakuált övezet. Sátán
tébolyától a műemlékek is beszakadtak.
A Lélek hosszában kettéhasadt,
mint lávaömléskor a föld kérge.
Tarolt a lázas lángfolyam, egészen
az Óceánig, s ott is fölzabált minden
kis földdarabot, jachtot, a kikötőben
veszteglő halászbárkákat; merészen
belesistergett a temérdek tehetetlen
víztömegbe. Mindenütt információs
törmelék: lehetetlen meghódítani
újra ezt a földet. Kietlen, sivár, puszta
halotti pompa, mint teremtés előtt a
káosz. Az ember visszabújhat a vadonba.
Április 7, 2O24
SZELLEMVÁROS
Mosonyi Kata
In memoriam Lahaina
Ez is a nagy küzdelem része: geomérnöki
hadművelet. „Háborúban hallgatnak
a múzsák”, de itt most sikítanak.
Memento mori. Porig égett minden.
Tűzfalak meredeznek kopáran, mint
az üszkös fák ujjai, az égre mutogatnak.
Hullámlemez és vas-csontváz-temető,
itt valaha képtár volt, az őslakosok
mára mindent hátrahagytak. Halotti
csendben lábujjhegyen sír a szél:
ide-oda lengeti a rozsdás rácsokat:
lógó ajtók csikorognak, mint Marinetti
Kiáltványában az apokaliptikus
felkiáltójelek. A sziréna is besült,
a tépett villanypóznák jajonganak,
fölszakítják a város szemfedőjét:
a szürke hamuréteget. A pálmák búbjai,
mint összetapadt boszorkányseprűk
lengenek a magasban, itt takarítani
értelmetlen. Evakuált övezet. Sátán
tébolyától a műemlékek is beszakadtak.
A Lélek hosszában kettéhasadt,
mint lávaömléskor a föld kérge.
Tarolt a lázas lángfolyam, egészen
az Óceánig, s ott is fölzabált minden
kis földdarabot, jachtot, a kikötőben
veszteglő halászbárkákat; merészen
belesistergett a temérdek tehetetlen
víztömegbe. Mindenütt információs
törmelék: lehetetlen meghódítani
újra ezt a földet. Kietlen, sivár, puszta
halotti pompa, mint teremtés előtt a
káosz. Az ember visszabújhat a vadonba.
Április 7, 2O24
🌸
Januári Giccs
Földre lapulva hűl ki a csönd,
ködsóhajt lehel a fagyott göröngy,
a fagy markában híznak jégcsapok,
sok síkos tócsa csillogó gyöngy.
Hajnali égen felhőrongyokat
cibálgat a szilaj északi szél,
és fehér hópillangókkal játszik
a háromhetes januári tél.
Az ablakon jégvirágok nyílnak,
a jégcsapokon a fagy muzsikál.
Eszmélkedünk már az éjszakából,
melyben létünk mélyen szundikál?
🌸
Januári Giccs
Földre lapulva hűl ki a csönd,
ködsóhajt lehel a fagyott göröngy,
a fagy markában híznak jégcsapok,
sok síkos tócsa csillogó gyöngy.
Hajnali égen felhőrongyokat
cibálgat a szilaj északi szél,
és fehér hópillangókkal játszik
a háromhetes januári tél.
Az ablakon jégvirágok nyílnak,
a jégcsapokon a fagy muzsikál.
Eszmélkedünk már az éjszakából,
melyben létünk mélyen szundikál?
🌸
| Magyar Attenborough. KATA |
🌸
Július 31. 2O25
AI-HISTÓRIA
Jó esetben a robot-ember persziflázs:
talán képes használni a beépített iróniát,
„gondolkodik”, szerinte ontológiai zsák-
utcában vergődő lény az ember, egy
lesajnált, megvetni való entitás.
(Így nem lehet teremteni, Uram, ilyen
idegborzolt halandókat, ez nem vitás!)
A világ természetellenes. Adekvátnak
tűnő tetteink sziszifuszi máz, univerzális
horror; magunk alatt vágjuk el az élet-
lehetőségeket, a Mesterséges Intelligencia
elveszi a munkánkat, létünkben megaláz.
(Tüntessünk önmagunk ellen? Már
késő! A palackból előbújt a szellem.)
Pedig a gép attribútuma szegényes,
„agyából” nem pattan ki remek aforizma,
mert asszociatív képessége majdnem nulla,
az intuíciót hasznosítani képtelen,
önálló alkotást létrehozni esélytelen.
(Mégis számunkra veszélyes matéria,
gépteste ellenünk fordítható masinéria.)
Afféle immanens alkotás: „természetéből”
következik, hogy a tapasztalati világon
túl nem mutat. Nem test és lélek. A
„numen” számára nem adott. Emiatt
nem érti a transzcendens akaratot.
(A teremtő tudat nélkül csak báb-alak,
ha netán meghibásodik, csak merő kacat.)
Július 31. 2O25
AI-HISTÓRIA
Jó esetben a robot-ember persziflázs:
talán képes használni a beépített iróniát,
„gondolkodik”, szerinte ontológiai zsák-
utcában vergődő lény az ember, egy
lesajnált, megvetni való entitás.
(Így nem lehet teremteni, Uram, ilyen
idegborzolt halandókat, ez nem vitás!)
A világ természetellenes. Adekvátnak
tűnő tetteink sziszifuszi máz, univerzális
horror; magunk alatt vágjuk el az élet-
lehetőségeket, a Mesterséges Intelligencia
elveszi a munkánkat, létünkben megaláz.
(Tüntessünk önmagunk ellen? Már
késő! A palackból előbújt a szellem.)
Pedig a gép attribútuma szegényes,
„agyából” nem pattan ki remek aforizma,
mert asszociatív képessége majdnem nulla,
az intuíciót hasznosítani képtelen,
önálló alkotást létrehozni esélytelen.
(Mégis számunkra veszélyes matéria,
gépteste ellenünk fordítható masinéria.)
Afféle immanens alkotás: „természetéből”
következik, hogy a tapasztalati világon
túl nem mutat. Nem test és lélek. A
„numen” számára nem adott. Emiatt
nem érti a transzcendens akaratot.
(A teremtő tudat nélkül csak báb-alak,
ha netán meghibásodik, csak merő kacat.)
🌸
Augusztus 12. 2O25
ÚTKÖZBEN
Gennyes sebek
a tájon:
szeméthegyek.
Ki hazája
ez az ország?
Szerte vasút-
állomás-romok;
hazakórság!
Szellemtelen
tájék, savanyú
szegénység.
Ki hazája ez
a vidék?
Rangkórság,
bepucolatlan
nyomor.
Hol a régi
dicsőség?
Szégyenföld,
fölfordul tőle
a gyomor.
🌸
Augusztus 12. 2O25
ÚTKÖZBEN
Gennyes sebek
a tájon:
szeméthegyek.
Ki hazája
ez az ország?
Szerte vasút-
állomás-romok;
hazakórság!
Szellemtelen
tájék, savanyú
szegénység.
Ki hazája ez
a vidék?
Rangkórság,
bepucolatlan
nyomor.
Hol a régi
dicsőség?
Szégyenföld,
fölfordul tőle
a gyomor.
🌸
