Európa

❖

Ceuta - Spanyolország - 2O26

❖

Háttere

❖

❖

A Torontói Jegyzőkönyvek

1967

❖

The Toronto Protocols ... CSAK ANGOLUL .pdf
File Size:	458 kb
File Type:	pdf

Download File

The Toronto Protocols - Serge Monast.pdf
File Size:	64 kb
File Type:	pdf

Download File

❖

A magyar fordításért fizetni kell ...

A Torontói Jegyzőkönyvek | PDF

❖

Menekült Ipar

Jönnek a Szomszédok

Gigantikus Átverés

Magyarország Jővője

Prof. Pit’ha Beszéde

❖

Hallgasd meg a Videót ...

❖

❖

A Torontói Jegyzőkönyvek | PDF

❖

Scribd

https://www.scribd.com › doc › A...
·Translate this page

❖

Serge Monast 1995-ben publiklja A toronti jegyzknyvek (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot. A szerz szerint a jegyzknyvek 1967 nyarn szlettek, amikor ...Read more
Missing: egyezmény ‎| Show results with: egyezmény
AI Overview

A keresett „torontói egyezmény 1967” (hivatalos és elterjedtebb nevén: Torontói Jegyzőkönyvek / Les Protocoles de Toronto) nem egy valódi, hivatalos államközi szerződés, hanem egy Serge Monast kanadai újságíró által 1995-ben közzétett politikai összeesküvés-elmélet (konteó) szövege.

A fiktív dokumentum magyar nyelvű verziója teljes egészében elérhető és letölthető az alábbi linken keresztül:

A Torontói Jegyzőkönyvek PDF formátumban a Scribd oldalán - FIZETNI KELL ...

Mit érdemes tudni a dokumentumról?
A története: Serge Monast azt állította, hogy a dokumentum 1967 nyarán született egy titkos torontói találkozón, ahol a háttérhatalom („Új Világrend”) vezetői kidolgozták a következő 50 évre szóló globális stratégiájukat.
Civil Összefogás Fórum

A tartalom: A szöveg 15 pontban foglalja össze az emberiség állítólagos manipulációját, beleértve a média és a szórakoztatóipar feletti ellenőrzést, a családi értékek gyengítését és a gazdasági függőség kialakítását.

Hitelessége: A történészek és politológusok egyértelműen fikciónak, a Sion bölcseinek jegyzőkönyvei modern mintájára íródott összeesküvés-elméletnek tekintik.

(Megjegyzés: Ha Ön nem a konteóra, hanem valódi, 1967-es nemzetközi jogi szerződésre gondolt, akkor az vagy az ENSZ 1967-es Menekültügyi Jegyzőkönyve, vagy a világűrről szóló Outer Space Treaty lehet.)

❖

❖

A TORONTÓI JEGYZŐKÖNYVEK –

Serge Monast

Február 16, 2018

❖

CÖKA

Döbbenetes, az elmúlt 50 esztendőben, szinte minden ezen tervek alapján történt és történik!

Az NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai Torontóban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat.

Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzőkönyvek” (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot.

A szerző szerint a jegyzőkönyvek 1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat.

Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 45 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.

A jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti(?) változatokhoz képest, amelyekből dolgoztam.

Erősíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.
Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését, kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló nemzetállami rendet támadja.
Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus szemléletmóddal.
Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli szabad-kereskedelem elősegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.
Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsősorban Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így jelentősen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba történő befolyásolásával – érdekeinknek megfelelő módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelő lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.
A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektől (elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd – közvetett módon – kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.
Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk bábáskodni.
A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe – óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.
Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek – a lehetőségekhez képest – humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény előtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket. A békeműveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.

Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bűncselekmények elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati jelenlét után.
A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.
Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és – lehetőség szerint, a technológiai fejlődés függvényében – számítógépekkel kell helyettesíteni.
Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek – változatos módon, a technológiai fejlődés függvényében – egyre több információt tárolnak az egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.
A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és időjárás-változtatások, a férfiak és nők termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.
Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.

Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997 januárjában két egykori munkatársa is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából.

Serge halála előtt (’96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.

W. Á.

Magyar Tudat Nemzeti Hírportál |

www.magyartudat.com

https://civilosszefogas.hu/a-torontoi-jegyzokonyvek-serge-monast/

https://magyartudat.com/serge-monast-a-torontoi-jegyzokonyvek/

https://vigyazo.blog.hu/2015/10/18/a_torontoi_jegyzokonyvek_2_resz

❖

Írta: lowoa

NWO Torontói Jegyzőkönyv 1967

❖

Az NWO eszméjének irányítói 1967-ben a kanadai Torontóban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat.

Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzőkönyvek” (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot.

Az NWO Új Világrend-elmélet nem egy összeesküvés-elmélet, hanem egy a Világunkban tudatosan elindított és a napjainkban is irányítottan zajló valóságos folyamat !

Miután elolvastátok a „A torontói jegyzőkönyvek” kivonatát, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 45 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.

A jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti(?) változatokhoz képest, amelyekből dolgoztam.

1.    Erősíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.

2.    Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését, kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló nemzetállami rendet támadja.

3.    Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus szemléletmóddal

4.    Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli szabad-kereskedelem elősegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.

5.    Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsősorban Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így jelentősen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba történő befolyásolásával – érdekeinknek megfelelő módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelő lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.

6.    A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba.

A befogadó államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektől (elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd – közvetett módon – kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.

7.    Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk bábáskodni.

8.    A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe – óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.

9.    Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek – a lehetőségekhez képest – humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény előtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket.

A békeműveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.

10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.).

Érdemes megfontolni olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bűncselekmények elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati jelenlét után.

11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.

12. Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és – lehetőség szerint, a technológiai fejlődés függvényében – számítógépekkel kell helyettesíteni.

13. Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek – változatos módon, a technológiai fejlődés függvényében – egyre több információt tárolnak az egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.

14. A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és időjárás-változtatások, a férfiak és nők termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.

15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.

Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése.

Serge Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából dokumentumok százai tűntek el a halálát követően.

1997 januárjában két egykori munkatársai is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából.
Serge halála előtt (’96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta !!!!

https://pokolafoldon.hu/great-reset/nwo-torontoi-jegyzokonyv-1967

https://uzenek.blog.hu/2021/07/19/nwo_torontoi_jegyzokonyv

❖

20 éve rejtély, ki írta a Torontói jegyzőkönyveket

írta: vigyazok

❖

20 éve rejtély, ki írta a Torontói jegyzőkönyveket

írta: vigyazok

A dokumentum az Új Világrend-teóriák Szent Grálja lett

Évtizedek óta zajlik a vita, hogy létezhet-e valamiféle mesterterv a világ gazdasági, politikai, kulturális egységesítésére és a társadalmak radikális átalakítására. A mainstream média következetesen az összeesküvés-elméletek körébe sorolja az ilyen feltételezéseket, miközben a YouTube-on és más közösségi oldalakon milliós nézettséget érnek el a háttérszervezetekrõl, titkos találkozókról és az „egyvilág” létrehozásáról szóló posztok és videók. Tény, hogy sok teljesen alaptalan, rég megcáfolt „információ” is kering az interneten, nem beszélve a nyíltan rasszista, antiszemita rágalmakról. A 20 éve megjelent, úgynevezett Torontói jegyzõkönyvek eredete sem tisztázott, de az eltelt idõ sok szempontból visszaigazolni látszik a dokumentum tartalmát.

A jegyzőkönyveket a Hetek legfrissebb száma ismerteti részletesen, és a lap elkészítette a dokumentum magyar nyelvű fordítását, amelyet posztunk végén teljes terjedelemben publikálunk. Figyelem, az átlagosnál sokkal hosszabb írás következik, de megéri kitartani!

A Torontói jegyzőkönyvek elnevezésű dokumentumot egy francia–kanadai újságíró, Serge Monast hozta nyilvánosságra, 1995 májusában. Az 1945-ös születésű Monast-ról nem sok hozzáférhető információ van, amit viszont tudni lehet, azt a Konteó blog a témáról készített 2012-es alapos posztjában összegyűjtötte.

Eszerint a férfi költőként és szépíróként kezdte, majd a nyolcvanas évek második felétől kezdve figyelme egyre inkább a tényfeltáró újságírás és az oknyomozó riporterkedés felé irányult.

Eleinte a L’Enquête („ankét”, „nyomozás”) című lapnál dolgozott, de mivel írásainak közlésétől a mainstream média többnyire elzárkózott, létrehozott egy saját hírügynökséget (l’Agence Internationale de Presse Libre, Nemzetközi Szabadsajtó Ügynökség), ahol megállapításait és nyomozási eredményeit publikálta. Neve és munkássága akkor vált széles körben ismertté, amikor 1995 májusában egy kanadai tévéműsorban lehetőséget kapott, hogy kifejtse nézeteit.

Nem élte túl

Monast olyan témákkal foglalkozott, mint a CIA által folytatott, s az emberi gondolkodást és érzelmeket befolyásoló orvosi kísérletek, a NASA–CIA–NSA közös, Blue Beam fedőnevű tervezett műveletsorozata, amely elektromágneses hullámok, számítógépek és globális, valós idejű holografikus vetítések segítségével az emberek vallásos hitét lett volna hivatott manipulálni saját céljaikra úgy, hogy elhitetik a hívőkkel a Messiás eljövetelét.

Monast-nak hányatott élete volt, a kanadai és amerikai hatóságok számtalan zaklatásnak vetették alá: megvádolták köztörvényes bűncselekmények elkövetésével, többször őrizetbe vették, házkutatások tucatjait tartották lakásán és irodájában, félkész anyagokat és dokumentumok köbmétereit foglalták le és kobozták el tőle, gyermekei láthatásától eltiltották, és barátai között bizalmatlanságot szítottak vele szemben.

Másfél évvel azt követően, hogy a Torontói jegyzőkönyvekkel a nyilvánosság elé lépett, 1996. december harmadikán a rendőrség Montrealban ismét előállította.

Büntetőeljárást indítottak ellene rémhírterjesztés és más bűncselekmények miatt, majd 24 órára őrizetbe is vették.

Egy nappal később kiengedték, de szinte azonnal rosszul lett, s másnap, december ötödikén otthonában meghalt.

„A boncolás (amit feleségének gyakorlatilag követelnie kellett, mert egyik kórház sem akarta vállalni) szívelégtelenséget állapít meg. Serge Monast 51 éves volt, amúgy makkegészséges, minden káros szenvedélytől mentes, vallásos emberként ismerték…” – írta a Konteó blog.

A Torontói jegyzőkönyvek (Les Protocoles de Toronto) eredetéről Monast csak annyit árult el, hogy kalandos úton sikerült megszereznie, a részletekkel azért nem állt a nyilvánosság elé, mert szerinte azokkal „életeket sodorhatna veszélybe”. Állítása szerint a jegyzőkönyvek első része 1967. június végén született, amelyet egy 18 évvel későbbi, 1985-ös tanácskozáson pontosítottak. Az újságíró azt állította, hogy az „Új Világrend” (New World Order, NWO) eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat. Annyit elárult róluk, hogy a 18 résztvevő közül hatan a világ 6 legbefolyásosabb bankját, hatan a legjelentősebb energiakonzorciumokat, további hatan pedig a legnagyobb mezőgazdasági-élelmiszeripari konzorciumokat képviselték.

Miután Monast nem sokkal ezt követően elhunyt, és feljegyzései is eltűntek, a dokumentumok eredetét nem lehet igazolni, erre mi sem teszünk kísérletet. Egyet lehet biztosan tudni, hogy legalább 20 évvel ezelőtt készültek, így az 1995 utáni folyamatok tükrében a jegyzőkönyvek akkor is figyelemre méltóak, ha azokat esetleg Monast írta. Eddig nem volt hozzáférhető a Torontói jegyzőkönyvek magyar fordítása, a hiányt most lapunk pótolta. A teljes szöveg több mint 60 ezer karakter (ez újságterjedelemre fordítva több mint 12 oldal), így az alábbiakban csak az általunk legérdekesebbnek tartott részeket emeljük ki, de posztunk végén a dokumentum fordítása rövidítés nélkül olvasható.

Kiüresített ember

A dokumentum bevezetője hangsúlyozza, hogy az Új Világrend több mint átfogó, radikális gazdasági, politikai és társadalmi reform: az emberiség teljes egyesítését tűzi ki célul, annak érdekében, hogy a Föld lakossága egyetlen akarat mentén cselekedjen, természetesen úgy, amint azt a Terv szerzői szeretnék. A megosztottság teljes felszámolására a történelemben eddig még nem volt példa, bár többen kísérletet tettek erre. Ehhez szükség van mind az egyén, mind a hagyományos közösségi struktúrák – család, nemzetek, vallások – kiüresítésére, hogy helyet biztosítsanak az új, globális eszmék számára.

A program ennek megfelelően hosszú időtávban és sok, egymást kiegészítő lépésben gondolkodik. A két fő irányt azonban a mottóul választott „Panem et circenses” (Kenyeret és cirkuszt) kifejezés jelöli ki, mondván az emberek túlnyomó részét azzal lehet a kívánt irányba terelni, ha biztosítják számukra a létfenntartásukhoz és a szabadidejük kitöltéséhez szükséges eszközöket.

A dokumentum szerint, ha a tömeg a megfelelő irányban áll, akkor a „másként gondolkodókat” – a politikai, ideológiai, vallási különutasokat – könnyebb elszigetelni, semlegesíteni vagy együttműködésre késztetni.

A globalista projekt ennek megfelelően „a kényelem világméretű társadalmának” megteremtését tűzi ki célul, amelyben a társadalom valamennyi rétege számára biztosítják a kikapcsolódást könnyen elérhető és változatos utazási lehetőségek, szórakozás, sport, szexuális élmények formájában. „Az Embert úgy kell irányítani, hogy azt higgye, ez a modern, a modernitása pedig a teljesítményét tükrözi, a képességet, hogy minél többet, és lényegében mindent élvezhessen, ami körülveszi.” Ennek eszközei a média, a divat és a kultúra kézben tartása: „Ha így ellenőrzés alatt tudjuk tartani a fiatalok (vagyis a jövő felnőttjeinek) érzékeit, nyitott út vezet a politika, a jogrendszer és az oktatás mélyreható alakíthatóságához.”

Az egyén felszabadítása

Hogyan valósítható meg az emberek – különösen a fiatalok – életmódja feletti kontroll? A dokumentum a legfontosabb feladatnak a családra épülő társadalmi szerkezet megváltoztatását tekinti, mondván, ha ezt sikerül megrendíteni, akkor felszámolhatók lesznek a tradicionális vallási felfogások is. „A nyugati társadalom alapjai lényegükben a zsidó-keresztény örökségből eredeztethetőek. Pontosan ebből az örökségből jött létre a család, minden létező társadalmi szerkezet csomópontja és szegletköve.”

A család megváltoztatását már a 19. század végi és 20. század eleji „forradalmi” írók elkezdték, majd a „nonkonformista filozófusok” folytatták azzal a céllal, hogy az egyén érdekeit és fontosságát előtérbe helyezzék a család felett. A változásokat mint progresszív, a modernitás és a demokrácia kiszélesedését szolgáló folyamatokként igyekeznek beállítani.

Az individuális jogok abszolutizálásával eredményesen alá lehet ásni a nemzeti, etnikai, vallási közösség érdekeit: „Többé nem a társadalom (a többség joga) az, amit kötelező érvénnyel kell védeni az egyénekkel szemben, akik fenyegetést jelenthetnek erre, hanem fordítva: az egyén joga az, ami védelemre szorul a többség potenciális fenyegetésétől.”

Ennek az alapvetésnek a megvalósítását szolgálja a hagyományostól eltérő szexuális viselkedésformák – mint egyéni alapjogok – törvényi védelme, valamint olyan gyermekvédelmi jogszabályok és intézmények felállítása, amelyek az állam számára lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek feletti felügyeletet könnyedén ki tudják vonni a családi keretek közül, ha ezt indokoltnak látják.

„Azáltal, hogy a »szülői szerepet« átruházzuk az államra, sokkal könnyebb lesz ezt követően egyesével kisajátítani minden olyan jogkört, amelyek korábban a szülők kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Így elérjük, hogy a zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező hagyományos, vallásos oktatást a gyermekek elleni visszaélésként kezeljék.”

Tévedés azt gondolni, hogy csak a kommunista vagy náci állam akarta kisajátítani a gyermekek nevelését. A progresszív társadalmakban is cél az, hogy a gyermek egyéni jogaira – például a nemi identitásának szabad eldöntésére – való hivatkozással korlátozzák a szülők jogait a nevelés során. Ha ezt sikerül általános, globális „gyermekvédelmi alapokmányban” rögzíteni, akkor nemcsak az óvodákban lehet majd megtiltani a gyerekek nemek szerinti megkülönböztetését – amint arra már ma is több példa van skandináv országokban –, hanem ezt a követelményt ki lehet terjeszteni a családokra is. Ha pedig a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy újszülött koruktól kezdve a biológiai nemüknek megfelelően neveljék, öltöztessék és szólítsák gyermeküket, akkor a „gyermekvédelmi hivatalok” közbeavatkozhatnak, és kiemelhetik a „veszélyeztetett” gyerekeket a családból, ahogyan azt ma a bántalmazott vagy ellátás nélkül hagyott gyerekekkel teszik.

A dokumentum kitér arra is, hogy milyen munkatársakra van szükség ennek végrehajtásához: „Egy ilyen terv garantált sikere érdekében létfontosságú, hogy az ezekben a hivatalokban állami szolgálatban álló közalkalmazottak fiatalok és tapasztalatlanok legyenek, olyan személyek, akiknek nincs semmi tapasztalatuk az általunk üresnek és hiábavalónak gondolt eszmékkel kapcsolatban, missziós lelkesedéssel hisznek viszont abban, hogy ők a veszélyben lévő gyermekek nagy védelmezői. E hivatalnokoknak minden szülőt potenciális bűnözőnek kell tekinteniük, akik veszélyt jelenthetnek a gyermek jólétére.”

Szabadságot ígérnek

Ha sikerül a gyerekeket már kiskorukban függetleníteni a családtól, lehetővé válik, hogy az oktatási rendszeren keresztül olyan „arrogáns, lenéző, másokat megalázó fiatalságot” neveljenek ki, amelynek fő jelszavai az „önmegvalósítás” és a „szabadság” lesznek.

„A család és az oktatási rendszer, azaz általánosságban a társadalom lerombolásának teljessé tételéhez létfontosságú a szexuális forradalomra való buzdítás a nyugati társadalom minden szintjén. Szükséges, hogy a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel az egyéneket, következésképp a belőlük álló tömegeket lealacsonyítsuk arra a szintre, hogy szenvedélyesen csak elemi ösztöneik kielégítésével legyenek elfoglalva” – írja az 1967-ből keltezett dokumentumrész, amely utal arra, hogy a szexuális forradalmat nemcsak a kultúra és a zene, hanem a gyógyszeripar fejlődése is ösztönzi.

A korszerű fogamzásgátló eszközök kifejlesztése – írják a jegyzőkönyvek szerzői – „forradalmasítja a nyugati társadalmakat, és örökre feledésbe taszítja az erkölcsi alapelveket és a vallásos zsidó-keresztényeket. Ez a folyamat egy tabletta formájában szélesre nyitja az utat a következmények nélküli »szexuális szabadsághoz«, és ráveszi a világ női társadalmát, hogy kitörjenek mindabból, amit akkor már csak a múlt igájának fognak tartani (a férfiaknak alárendelt nők rabszolgaságát és a hagyományos zsidó-keresztény családot). Korábban a nőt a »családi egység központjának és fő támaszának« tartották, a modern nő azonban független egyéniségként szakítani akar hagyományos szerepeivel, el akar szakadni a családtól, és a saját személyes törekvései alapján akarja vezetni az életét”.

Ezt a folyamatot a „progresszív feminista tiltakozó mozgalmakkal” is ösztönzik, hogy az egyre radikálisabb követelésekkel a lehető legtávolabbra tolják a határokat, mindaddig, míg be nem következik „a tradicionális család és a zsidó-keresztény társadalom egyértelmű összeomlása”. Mint írják, „ez a »szexuális felszabadítás« lesz a végső eszköz, amellyel lehetségessé válik az, hogy a társadalmi tudatból eltűnjön a Jó és Rossz fogalmának minden formája. A vallási és morális határok összeomlása lehetővé teszi, hogy teljessé váljon az »ember felszabadítása a múlt alól«”.

„Ez a nyitott ajtó a szexuális szabadság támogatásától a váláson át az abortuszig, egészen a különböző homoszexuális viselkedési formák törvény általi elismeréséig segít nekünk abban, hogy radikálisan megváltoztassuk a társadalmak jogrendszerének történelmi alapjait. (…) Minden egyént az erkölcsi alapelvek általános fellazulása irányába terelünk, és megosztjuk az egyéneket azáltal, hogy egymáshoz hasonlítgatjuk őket, ösztöneiknek és érdeklődésüknek megfelelően, valamint leromboljuk a fiatalság jövőjét azáltal, hogy a korai szexuális élet káros hatású tapasztalatszerzése és az abortuszok felé tereljük őket. Morális szinten megtörjük az elkövetkezendő generációkat azáltal, hogy az alkoholizmusba, különböző kábítószerektől való függőségekbe taszítjuk őket” – írják a dokumentum szerzői.

Hálózatba szervezve

A jegyzőkönyvek 1985-ös kiegészítése gyakorlati programot is ad a fiatalság átneveléséhez. Ebben kulcsszerepet szánnak az akkor még kísérleti stádiumban lévő technológiáknak. „Mára lehetségessé vált egyfajta »nemzetközi autósztráda« megtervezése, amelyen minden készülék összeköttetésben áll egymással. Elektronikus számítógépek használata nélkül – melyek egy óriási globális hálózatban összekötik őket egymással – teljes mértékben lehetetlen lenne az egyénekből álló közösségek közvetlen irányítása a Földön. Ezen készülékek további előnye, hogy emberek millióit tudják helyettesíteni. Ráadásul ezeknek a gépeknek nincs öntudatuk, sem moráljuk, így nélkülözhetetlenek az olyan projektekhez, mint amilyen a miénk. Mindezeken túl, ezek a gépek kérdés nélkül megteszik mindazt, amit diktálnak nekik.

Tökéletes rabszolgák, amelyekről elődeink csak álmodtak, bár soha nem kételkedtek abban, hogy egy nap lehetséges lesz létrehozni egy ilyen csodát. Ezek a gépek ország nélkül, bőrszín nélkül, vallás nélkül, politikai elköteleződés nélkül léteznek, így az elképzelhető legnagyszerűbb eszközeink és az Új Világrend szolgái. Ezek a »Szegletkövek«! Ezeket a gépeket egy óriási világhálózatban kötjük össze, amelynek a legfelsőbb szintjeit mi ellenőrizzük. (…) Új Világrendünk alapvető struktúrája lényegében különféle hálózatok sokaságából áll, amelyek lefedik az emberi tevékenység minden egyes elemét az egész bolygón.

Mindmáig ezeket a hálózatokat közös ideológiai alap mentén kötöttük össze: eszerint az Ember az Univerzum központja és végső beteljesítője” – áll a jegyzőkönyvekben, ami még akkor is figyelemre méltó előrelátás, ha a fentieket Monast írta volna 1995-ben. (A legnagyobb közösségi hálózat, a Facebook csak 2004-ben indult, és 2010-re vált globális platformmá, amikor a felhasználók száma átlépte az egymilliárd főt.)

A globális társadalom sikeréhez a tervezők fontosnak látják, hogy az emberek – a korábbi, autokratikus berendezkedésektől eltérően – ne kényszerből, hanem lelkesen vegyenek ebben részt, mert ezáltal megszűnik bennük az idegenkedés a privát szférájuk totális kontrolljával szemben.

„Arra bátorítjuk az embereket, hogy Testtel és Lélekkel vegyenek részt ebben a globális elektronikus hálózatban (…) a félrevezetett embert leköti a vak lelkesedés, hogy ennek az új Világközösségnek a része legyen, azáltal, hogy csatlakozik a hatalmas számítógép-hálózathoz, miközben gondoskodunk arról, hogy a számára láthatatlan felsőbb szintekről adatokat gyűjtsünk és rögzítsünk róla, amelyeket gazdagon kihasználhatunk saját céljainkra. Ebben az Új Globális Társadalomban senki nem tud elfutni előlünk.

Az elektronikus technológia folyamatos bővítése lehetővé teszi számunkra azt, hogy a nyugati lakosság minden egyes tagját minden eszközzel listázzuk, azonosítsuk és kontrolláljuk” – áll a dokumentumban.

A technológia iránti lelkesedést az oktatási rendszer is ösztönzi – amely a tananyagokban előnyben részesíti a műszaki ismereteket a humán műveltséggel szemben –, csakúgy, mint a transzhumanista szemléletet tükröző kultúra.

Leminõsített nemzetek

Ha sikerül így technológiai és érzéki függőségbe állítani a fiatalságot, akkor lehetővé válik a nemzetek relativizálása, majd felbomlasztása. „Ha a nemzetek megfosztatnak attól, hogy erős fiatalságra támaszkodhassanak, és attól, hogy a társadalomban az egyének egy közös ideál köré csoportosulhassanak, amelyet lerombolhatatlan morális támasztékok és a történelmi támogatás erősítenek, akkor kénytelenek lesznek a mi globális akaratunknak alávetni magukat” – írja a jegyzőkönyv, amely részletezi a nemzetállamok ellehetetlenítésének gazdasági, pénzügyi programját, amely a multinacionális cégeken keresztül először átalakítja, majd a megfelelő pillanatban tőkekivonás révén megroppantja a nemzeti gazdaságokat.

„Globális gazdaságot állítunk fel világméretekben, ami teljesen kívül esik majd a nemzetállamok hatáskörén. Ez az új gazdaság mindenek felett áll majd, sem a politikának, sem a szakszervezeteknek nem lesz hatalma felette. Saját globális politikát fog diktálni, és kikényszeríti a politikai újraszerveződést, természetesen a mi egész világra kiterjedő szempontjaink szerint” – írja a dokumentum, amely azt javasolja, hogy a nemzetek kiszolgáltatottságát mesterséges pénzügypolitikai eszközökkel – például hitelcsapdákkal – is növeljék.

„A nemzetállamok kormányait és lakosságát manipuláljuk annak érdekében, hogy ürügyet adjanak nekünk arra, hogy az IMF-et felhasználva felszólítsuk a nyugati államokat, hogy úgynevezett megszorító költségvetéseket fogadjanak el az államadósság képzeletbeli csökkentése érdekében, valamint azért, hogy fenn tudják tartani nemzetközi hitelminősítésüket (ami egy teljesen elméleti és lényegtelen szempont), valamint meg tudják őrizni a társadalmi békességet – ami amúgy szintén lehetetlen feladat a számukra.” Az államadósság, nemzetközi hitelfüggőség és a nemzetek hitelminősítése – nos, ezek a fogalmak az elmúlt években szinte naponta szerepeltek a hírekben.

Menekültek áradata

Ha pedig a nemzetállamok mozgásterét a nemzetközi gazdaság, a globális kereskedelem, valamint a különböző válsággócok kezelésére indított költséges ENSZ-programokkal sikerült a minimálisra korlátozni, akkor a Terv készítői szerint szabadon lehet alakítani az emberek gondolkodását is: „Ez a független gazdaság kizárólag a mi törvényeink alapján fog működni, és ezáltal globális tömegkultúrát hozunk létre. Az általunk irányított nemzetközi média segítségével új kultúrát hozunk létre, ami azonban egységes lesz mindenki számára, és ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy a jövőben bárki is újat alkosson. A jövő művészei olyanok lesznek, amilyeneket mi szeretnénk, különben nem lesznek művészek. Nem kell tehát többé attól tartanunk, hogy olyan független alkotások jönnek létre, amelyek a múltban oly gyakran veszélyeztettek minket globális törekvéseink megvalósításában.”

A legalább húsz éve készült dokumentum ma talán legelgondolkodtatóbb bekezdése a menekültválságok felhasználásáról szól a globális tervek megvalósítása érdekében: „E vállalkozás feltétlen sikere érdekében garantálnunk kell, hogy ügynökeink ott legyenek a nemzetállamok kormányközi ügyekkel és a bevándorlással foglalkozó minisztériumaiban, és ezáltal mélyreható törvénymódosításokat hajtassanak végre. E módosítások alapvető célja, hogy megnyissák a nyugati országok kapuit az egyre növekvő bevándorlás előtt, egy olyan bevándorlás előtt, amit mi provokálunk ki, új helyi konfliktusok kirobbantásával.

A célba vett nemzetállamok közvéleményét jól szervezett sajtókampányokkal arra kényszerítjük, hogy megnyissák határaikat jelentős létszámú bevándorló előtt, amellyel destabilizálhatjuk ezen országok gazdaságát, és faji feszültségeket gerjeszthetünk határaikon belül. Gondoskodunk arról, hogy a bevándorlók között külföldi szélsőségesek is jelen legyenek, ami biztosítja a szükséges destabilizálást” – írja a Torontói jegyzőkönyv 1985-ben (vagy legkésőbb 1995-ben).

+++

A Torontói jegyzőkönyvek fordítása, forrás itt.

A Torontói Jegyzőkönyvek

„Hírszerzési beszámoló” az International Free Press Agency (Nemzetközi Szabadsajtó Ügynökség) munkatársától, Serge Monast-tól. (1995)

1967 június vége: Montrealban a 67-es Expó; Ottawában a „Konföderáció Centenáriumával” kapcsolatos végső előkészületek zajlanak; az Egyesült Államok a vietnami háború kihívásával néz szembe; és országszerte jelen van a „Flower Power” (Virág erő) hippi mozgalom. Közel állunk az 1968-as májusi franciaországi eseményekhez, a québeci nacionalista robbanáshoz, és az amerikai Woodstock fesztiválhoz… Ugyanakkor, 1967. június vége a „Nemzetek bukására” irányuló Terv fejlesztésére szolgáló végső előkészületeket is jelenti, amelynek kivitelezői az angolszász szabadkőművesek legfelsőbb szintjének képviselői voltak a kanadai Torontóban.

A „szigorúan bizalmas” titkos találkozót a magát „6.6.6.”-nak nevező csoport szervezte, akik kezükben tartják a világ 6 legbefolyásosabb bankját, a 6 legjelentősebb energiakonzorciumot (beleértve a kőolajipart is), továbbá a 6 legnagyobb mezőgazdasági-élelmiszeripari konzorciumot (beleértve a Világ Élelmiszer Útvonalai fölötti kontrollt is).

A 6.6.6-ok közé a legtapasztaltabb nemzetközi pénzemberek tartoznak, ezért üléseiken meghatározták a „világkereskedelem” fölötti teljes kontrollra, az energiafegyver (amely a 21. század felé nyíló átjáró) birtoklására és az élelmiszeripar (amely magába foglalja a gyógyszergyárakat és a „vitaminok”, valamint „vakcinák” globális piacát) ellenőrzésének a „közös stratégiáját”.

„Tervük” három fő irányvonalra bontható le: a gazdasági, a politikai és a társadalmi irányvonalakra, a ’70-es és ’80-as évekre vonatkozóan. Ha törekvéseiket siker koronázza, szükségszerűen a kezükbe kerül a „globális hatalom” ugyanannak az „új világrendnek” a megvalósítása révén, melyet később, a korai 90-es években George Bush is népszerűsített.

A 6.6.6. által kiadott dokumentum a „PANEM et Circenses” címet viseli, ami a „Kenyeret és Cirkuszt!” kifejezésből ered. (A kifejezés római eredetű, melyet arra használtak, hogy leírják, hogyan szórakoztatták és etették a császárok a népet annak érdekében, hogy a politikai szerepvállalásról eltereljék a figyelmüket.)

A globalista projekt célja: az „Elkerülhetetlen népirtás a titkos profit érdekében”. A projekt finanszírozásához – többek között – a humanitárius segélyeket és a nemzetközi élelmiszersegélyeket is felhasználják a 6.6.6 „multinacionalistáinak” támogatására.
A "Kenyeret és cirkuszt" dokumentum, 1967

Minden olyan történelmi periódust, amely a civilizációk hanyatlásához vezetett, kivétel nélkül „a vándorló népek szelleme” határozza meg. Ma ezt a szellemet kell átfogóan „a kényelem világméretű társadalmává” átformálni. Ennek a kényelemnek tartalmaznia kell a [Szexet], a [Drogokat], a [Sportot], az [Utazást/Egzotikus úticélokat], és általánosságban a [Kikapcsolódáshoz kapcsolódó tevékenységeket], a társadalom valamennyi rétege számára hozzáférhető módon.

Az Embert úgy kell irányítani, hogy azt higgye, ez a modern, a modernitása pedig a teljesítményét tükrözi, a képességet, hogy minél többet, és lényegében mindent élvezhessen, ami körülveszi.
Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, alapvető feltétel, hogy be tudjunk épülni a Médiába (rádió, televízió, újságok), átformáljuk a Divatot és a Kultúrát (a New Music – Új Zene által érintett kultúrába), hogy biztos befolyást szerezzünk a nyugati társadalom minden rétegében. Így ha ellenőrzés alá tudjuk vonni a fiatalok (a jövő felnőttjeinek) érzékeit, nyitott út vezet majd számunkra a politika, a jogrendszer, az oktatás területeire történő zavartalan beszivárgáshoz, ezen területek mélyreható alakításához.

Ezáltal a Tervünk radikálisan megváltoztatja az érintett társadalmak fejlődését, és jövőbeli irányát.

Mint tudjuk, a társadalmak nem rendelkeznek történelmi emlékezettel. Fáradhatatlanul ismétlik a múlt hibáit, anélkül, hogy felismernék, miként hajtották elődeiket e hibák ugyanolyan veszteségekbe, és emiatt a legrosszabbat élik majd át, még a század vége előtt. Nézzük csak meg, hogy elődeink fáradhatatlan munkájának köszönhetően a század elején élő nagyszüleink mit tapasztaltak meg.
Miután megismerték a korlátok nélküli erkölcstelenséget, az erkölcsiség alól való felszabadulást (más szavakkal, a szellem szabad vándorlását), ennek következtében részük lehetett a háborúban, illetve a gazdasági válságban.

Ma az unokáik és a gyerekeik célegyenest futnak egy hasonló, csak még rosszabb végkimenetel felé, mert ezúttal elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy végül megalapítsuk az „Új világrendet”, de közülük senki nem lesz képes ezt felismerni, mert túlságosan belefeledkeznek abba, hogy minél teljesebb mértékben kielégíthessék elsődleges, érzéki szükségeiket.

Mindannyian ismerjük azt az alapelvet, mely szerint a kivétel erősíti a szabályt, ami ezzel ellentétes. Azonban a mi szótárunkban a kivételt kell a többségre rákényszeríteni. Biztosítanunk kell azt, hogy a társadalom minden rétegében legyenek ilyen „kivételek”, aki magukat új „szabálynak” tudják feltüntetni, amit minden körülmény között alkalmazni lehet. Ez lesz a jövőben a nemzetek ifjúsága által szervezett társadalmi tüntetések elsődleges célja.

A kivétel lesz tehát az a kanóc, mely miatt az egész történelmi, hagyományos társadalom szempillantás alatt és példátlan zűrzavar közepette összeomlik majd. A nyugati társadalom alapjai lényegükben a zsidó-keresztény örökségből eredeztethetőek. Pontosan ebből az örökségből jött létre a család, minden létező társadalmi szerkezet csomópontja és szegletköve. Elődeink, akik a 19. század végi és 20. század eleji forradalmi írókat is finanszírozták, megértették azt, milyen fontos Oroszországban megosztani, majd pedig szétzúzni ezt a létfontosságú magot, annak érdekében, hogy sikeresen felépíthessék az akkor újnak számító kommunista rendszert.

Pontosan ugyanezt tették aprólékos munkával nonkonformista filozófusok és írók segítségével: megfogalmazták a „Kiáltványt az Állam-isten dicsőségére”, amelynek abszolút elsősége lett az egyén és a család felett.

Annak érdekében, hogy biztosan kiépüljön egy olyan Világkormány (Új Közösségi Világrend), amelyben minden egyén – kivétel nélkül – az “Új Világrend” “Világállamának” lesz alárendelve, elsőként a “család” lényegét kell megrendíteni (ami egyúttal az ősi, vallási tanítások eltűnését is fogja eredményezni). Másodszor pedig, ki kell egyenlíteni az egyének közötti különbséget a “társadalmi osztályok”, legfőképpen a “középosztály” eltörlésével. Mindazonáltal, ezt úgy kell véghezvinni, hogy mindezen változás a “demokrácia” látszatát keltse, azaz népakaratból fakadónak tűnjön.

Elszigetelt esetek felhasználásával, amelyeket szélsőségesen felnagyítunk az általunk befolyásolt diáktüntetések, az ügyünk képviselete iránt lojális újságírók és megvásárolt politikusok segítségével, létre tudunk majd hozni olyan szervezeteket, melyek rendelkezni fognak a „modernitás” minden látszatával. A „Gyermekvédelmi Hivatal" működéséhez például az „Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről” szóló alaptörvény nyújtaná az alapot.

A Világterv (más néven Vörös Terv) sikerének érdekében ilyen „Gyermekvédelmi Hivatalokat” kell létrehozni a hetvenes években az összes nyugati társadalomban. Ezekben a hivatalokban a tisztviselők (akik lehetőleg frissen diplomázott, tapasztalattal nem rendelkező, fiatal entellektüelek legyenek, olyanok, akik egyetemi tanulmányaik során intenzíven megismerkedtek internacionalista elveinkkel) megfelelő mérlegelés nélkül, szó szerint fogják alkalmazni a Gyermekjogi Alaptörvényt.

Ugyan ki merné ellenezni ezt, anélkül, hogy a középkori barbárokkal azonosítanák?

Ezt az alaptörvényt a páholyainkban dolgozták ki aprólékos munkával, és ennek eredményeként végül eltörlünk a családban minden szülői tekintélyt, azáltal, hogy az embereket saját személyes érdekeik védelmében éles ellentétbe sodorjuk egymással.

A gyerekekre ez ösztönzően hat majd, hogy szüleiket túlságosan tekintélyelvűnek bélyegezzék, mondván, azok túl hagyományosak, túl vallásosak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a szülők „kollektív félelmi pszichózis” alá kerülnek, ami elkerülhetetlenül a szülői tekintély fellazítását okozza majd a társadalomban. Elsősorban így sikerül majd észrevétlenül egy ötvenes évekbeli orosz társadalomhoz hasonló társadalmat létrehoznunk Nyugaton is, ahol a gyerekek feljelentik szüleiket az államnál.

Azáltal, hogy a „szülői szerepet” átruházzuk az államra, sokkal könnyebb lesz ezt követően egyesével kisajátítani minden olyan jogkört, amelyek korábban a szülők kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Így elérjük, hogy a zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező, hagyományos, vallásos oktatást a gyermekek elleni visszaélésként kezeljék.

Ezzel egy időben, ugyanakkor egy másik szinten, a legfelsőbb szintű „Nemzetek Törvényében” rögzítjük azt, hogy minden vallást, imádatot és bármely vallásos gyakorlatot; beleértve a „boszorkányságot és mágiát”, ugyanolyan mértékű tiszteletben kell tartani. Későbbiekben ennek segítségével a gyermekekkel kapcsolatos állami feladatkört könnyedén át lehet majd ruházni a legfelsőbb nemzetközi szervezetekre, mint az ENSZ-re.

Jól értsük ezt meg: „Célunk nem az, hogy megvédjük a gyermekeket vagy bárkit is a másiktól. Hanem az, hogy előidézzük a nemzetek összeomlását és ezt követően pedig a bukásukat, mert az Új Világrend bevezetésének egyik fő akadályát maguk a nemzetek képezik.” Ezért kell, hogy a „Gyermekvédelmi Hivatal” megkérdőjelezhetetlen jogi felhatalmazással rendelkezzen. Jogukban áll majd, hogy belátásuk szerint, de mindig a gyermek védelmének jogcímén szabadon kiemelhessék a gyermeket eredeti, otthoni környezetükből olyan, családi alapon működő vagy idegen kormányzati központba, amelyek a mi internacionalista elveinken és vallásunkon állnak.

Mindez a „nyugati családi alapegység” végső felbomlását fogja beteljesíteni. Az ily módon eredeti szüleik védelme és ellenőrzése nélkül felnőtt gyermekek pszichés és erkölcsi fejlődésükben tartós sérüléseket szenvednek. Következésképpen természetes zsákmányt jelentenek számunkra, és könnyen alkalmazkodnak majd globális törekvéseinkhez.

Egy ilyen terv garantált sikere érdekében létfontosságú, hogy az ezekben a „hivatalokban” állami szolgálatban álló közalkalmazottak fiatalok és tapasztalatlanok legyenek, olyan személyek, akiknek nincs semmi tapasztalatuk az általunk üresnek és hiábavalónak gondolt eszmékkel kapcsolatban, missziós lelkesedéssel hisznek viszont abban, hogy ők a veszélyben lévő gyermekek nagy védelmezői.

E hivatalnokoknak minden szülőt potenciális bűnözőnek kell tekinteniük, akik veszélyt jelenthetnek a gyermek jólétére, akit ebben az értelemben úgy tekintünk, mint „Isten”.

Egy „Gyermekvédelmi Hivatalnak” és a „gyermek jogairól szóló alaptörvénynek” nincs sok értelme, ha nincsenek veszélyeztetett gyermekek. A bevezetésük indokaként hivatkozott kivételek és történelmi példák idővel elkopnak, ha nincsenek folyamatosan olyan új esetek, amelyek indokolják érvényben tartásukat. Ilyen értelemben, be kell szivárognunk a nemzetek „oktatási rendszerébe”, hogy a hangzatos „korszerűség” és „fejlődés” címkék alatt eltűnjön a vallás, történelem és jó erkölcs tanítása. Közben az oktatási szférát új kísérletek sorozatával árasztjuk el; amelyekkel felhígítjuk azt.

Azáltal, hogy minden morális alap és erkölcsi kötelék alól feloldjuk a fiatalabb generációkat, és kitöröljük belőlük a múltról való ismereteket (ezáltal bármiféle nemzeti büszkeséget is), valamint a mások iránti tiszteletet és a tudomány nyelvének ismeretét és erejét (vagyis a realitásérzéket), olyan fiatalságot nevelhetünk fel, amely kiszolgáltatott lesz a bűncselekmények minden formájának.

Ebben az új univerzumban, amelyet szétzilál a szülők félelme és az, hogy a szülők elhagyják a gyermekeik feletti felelősségvállalást, tiszta ösvény nyílik számunkra, hogy saját elképzeléseinknek megfelelően és elsődleges céljainkat szem előtt tartva alakítsunk ki egy arrogáns, lenéző, másokat megalázó fiatalságot, akik között mindezek a viselkedési formák az „önmegvalósítás” és „szabadság” fogalmának új alapját fogják képezni.

De a múlt tapasztalataiból tudjuk, hogy az ilyen fiatalság már eredendően önmegsemmisítésre van ítélve, mert alapvetően individualista, definíció szerint pedig anarchista. Ebben az értelemben, egy ilyen fiatalság képtelen szilárd alapja lenni bármiféle társadalom fenntartásának és még kevésbé annak, hogy gondoskodjanak a társadalom idősebb tagjairól.

Ugyanebben a szellemben ezért szükségszerű, hogy létrehozzuk az „Emberi jogok és egyéni szabadság alaptörvényét” és egy „Polgárvédelmi Hivatalt”, amelyeket úgy adunk be a tömegeknek, mint a huszadik századi „modernitás” és "új társadalom” innovációit.

Ugyanígy s ugyanebben az időben, de másik szinten újabb törvényjavaslatokat kell elfogadtatni a „tisztelet és egyéni szabadság” témájában. Ezek a törvények, ahogy a család esetében is, de ezúttal a társadalom szintjén, konfliktusba kerülnek a közösség jogaival, ezáltal egyenesen az önmegsemmisítéshez vezetik az érintett társadalmakat. Mert itt válik teljessé az inverzió: „Többé nem a társadalom (a többség joga) az, amit kötelező érvénnyel kell védeni az egyénekkel szemben, akik fenyegetést jelenthetnek erre, hanem fordítva: az egyén joga az, ami védelemre szorul a többség potenciális fenyegetésétől.” Ezt a célt tűztük ki magunk elé.

A család és az oktatási rendszer, azaz általánosságban a társadalom lerombolásának teljessé tételéhez létfontosságú a szexuális forradalomra való buzdítás a nyugati társadalom minden szintjén.

Szükséges, hogy a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel az egyéneket, következésképp a belőlük álló tömegeket lealacsonyítsuk arra a szintre, hogy szenvedélyesen csak elemi ösztöneik kielégítésével legyenek elfoglalva. Tudjuk, hogy ez a lépés mindannak betetőzését jelenti, amely folyamatok révén bármely társadalom végül összeomlik. Nem ez történt a Római Birodalom fénykorában és nem hasonló folyamatok történtek minden más civilizációval a történelemben?

A páholyaink által pénzelt tudósok és laboratóriumok révén sikerült kifejlesztenünk egy kémiai eljárást, ami forradalmasítja a nyugati társadalmakat, és örökre a feledésbe taszítja az erkölcsi alapelveket és a vallásos zsidó-keresztényeket. Ez a folyamat, egy tabletta formájában, szélesre nyitja az utat a következmények nélküli „szexuális szabadsághoz”, és ráveszi a világ női társadalmát, hogy kitörjenek mindabból, amit akkor már csak a múlt igájának fognak tartani (a férfiaknak alárendelt nők rabszolgaságát és a hagyományos zsidó-keresztény családot).

Korábban a nőt a „családi egység központjának és fő támaszának” tartották, a modern nő azonban független egyéniségként szakítani akar hagyományos szerepeivel, el akar szakadni a családtól és a saját személyes törekvései alapján akarja vezetni az életét. Természetesen a „feminista tiltakozó mozgalmakba” is határozottan beavatkozunk, hogy ezek a mozgalmak a lehető legszélsőségesebb határig követeljék jogaikat, és ezeket a határokat a tradicionális család és a zsidó-keresztény társadalom egyértelmű összeomlása jelöli ki.

Ez a „szexuális felszabadítás” lesz a végső eszköz, amellyel lehetségessé válik számunkra az, hogy a társadalmi tudatból kitöröljük a „jó és rossz” fogalmának minden formáját. A vallási és morális határok összeomlása lehetővé teszi számunkra azt, hogy befejezzük az „ember felszabadítását a múlt alól”, ami valójában éppen a rabszolgaság egy új formája lesz, ami pontosan megfelel a „globalista terveinknek”.

Ez a nyitott ajtó a szexuális szabadság támogatásától a váláson át az abortuszig, egészen a különböző homoszexuális viselkedési formák törvény általi elismeréséig, segít nekünk abban, hogy radikálisan megváltoztassuk a társadalmak jogrendszerének történelmi alapjait. Rendkívül hasznos lesz az, hogy minden egyént az erkölcsi alapelvek általános fellazulása irányába terelünk, és megosztjuk az egyéneket azáltal, hogy egymáshoz hasonlítgatjuk őket, ösztöneiknek és érdeklődésüknek megfelelően, valamint leromboljuk a fiatalság jövőjét azáltal, hogy a korai szexuális élet káros hatású tapasztalatszerzése és az abortuszok felé tereljük őket.

Morális szinten megtörjük az elkövetkezendő generációkat azáltal, hogy az alkoholizmusba, különböző kábítószerektől való függőségekbe (amelyeket a mi vezető nemzetközi páholytisztviselőink fognak irányítás alatt tartani, globális szinten) és öngyilkosságba taszítsuk őket (amelyet a kiábrándult és önmaguktól elhagyatott fiatalok pátosszal teli lovagias végzetnek tekintenek).

Csaljuk meg a nemzetek fiait azáltal, hogy a szüleik előtt felelőtlennek, ateistának és erkölcstelennek mutatjuk őket; akik csak kedvteléseiket, menekülést és ösztöneik vad kielégülését keresik, képmutatók és árulók. Tegyük a válást és az abortuszt mindenki által elfogadott új társadalmi szokássá.

Bátorítsuk őket a bűnözésre, mely által különböző csoportokban találnak menedéket, a családi környezet hatókörén kívül, amelyre így szükségszerűen a saját túlélésükre való fenyegetésként tekintenek majd. A társadalmi közeg ezáltal olyan végletesen feszültté válik, hogy attól kezdve lehetségessé válik számunkra, hogy világpolitikai és világgazdasági téren is fellépjünk, és alávessük őket úgy, hogy közben megköszönik ezt nekünk és elfogadják az erőnket és a terveinket az Új Világrenddel kapcsolatban.

Ha a nemzetek megfosztatnak attól, hogy erős fiatalságra támaszkodhassanak, és attól, hogy a társadalomban az egyének egy közös ideál köré csoportosulhassanak, amelyet lerombolhatatlan morális támasztékok és történelmi támogatás erősítenek, akkor kénytelenek lesznek a mi globális akaratunknak alávetni magukat.

Így bevezethetjük azt, amit oly hangosan hirdettek a múltban általunk kreált erők: „A kommunista rendszer, amely olyan világforradalomról prófétált, amit a föld elnyomottjai indítanak el”, és „a nácizmus mely egy 1000 évre szóló Új Világrendet jelentett be”.
Ez a végső célunk; az a munka, amelynek beteljesüléséért évszázadokon át oly sok bátor ember áldozta életét. Mondjuk ki hangosan és tisztán: „Minden elhunyt páholytestvérünk, kik névtelenül haltak meg, annak az ideálnak a megvalósításáért áldozták életüket, amelyet mi most az ujjainkkal érinthetünk.”

Közismert, hogy az ember hajlamosabb megfeledkezni az éberségről, ha biztosítottnak látja az alapszükségletei (étel, ruházat és menedék) ellátását. Hagyjuk, hogy megnyugodjon a lelkiismerete, miközben gondolkodását céljaink felé fordítjuk és kedvező gazdasági környezetet biztosítunk a számára. Ennek megfelelően a jelenlegi 70 éves időszak alatt az ügynökeink a társadalom valamennyi szintjére beszivárognak, hogy elfogadtassák új alapelveinket az oktatás, a polgári jog, a társadalompolitika területén, cserébe az emberek számára kiszámítható gazdasági környezetet biztosítunk.

Munkát mindenkinek, hitelt mindenkinek, szabadidőt mindenkinek: ezek lesznek a sarokpontjai annak, hogy egy illuzórikus új társadalmi osztályt hozzunk létre: a középosztályt. Ha egyszer elérjük a céljainkat, ezt a középső osztályt, amely a világi szegények és köztünk, a gazdagok között jött létre, egyértelműen eltöröljük azáltal, hogy a létfenntartás minden eszközétől elvágjuk őket.

Ilyen módon átmenetileg nemzetállamokat kellett létrehoznunk, az egyének új „szüleit”. Ebben a megbízható környezetben, ahol „nemzetközi ügynökeink” minden szükségest megtettek annak érdekében, hogy a világháború árnyát félre tudjuk tolni, elősegítjük és bátorítjuk a rendkívüli mértékű állami centralizációt. Az egyének így azt érezhetik, hogy teljesen szabadon kibontakozhatnak, miközben személyes kötelezettségeik terhe az államra száll.

Ennek következtében meredeken növelhetjük az állam terheit azáltal, hogy korlátlanul bővítjük az értelmiségi közalkalmazottak számát. Évekre előre garantáljuk az anyagi biztonságot a számukra, így tökéletes végrehajtói lehetnek a „kormányzati tekintélynek”, más szóval a mi hatalmunknak.
Ez a hatékony hivatalnoki testületet önmagában (mint kormány a kormányon belül) olyan erőt képvisel majd, ami független lesz az éppen hatalmon levő politikai párttól. Ez a névtelen gépezet egy nap majd, a megfelelő időben kezünkbe adja azokat az eszközöket, hogy felgyorsítsuk a nemzetállamok gazdasági összeomlását. Az államok nyilvánvalóan képtelenek lesznek vállalni a hatalmas bértömeg kifizetését számukra anélkül, hogy olyan szintű adósságba ne kerüljenek, amelyre nem is gondoltak volna korábban.

Másrészt ez a gépezet egy hideg és érzéketlen kormányzati apparátus képét mutatja majd, és így pajzsként és védelemként fog szolgálni számunkra a lakossággal szemben, mert bármennyire haszontalan ez a komplex gépezet, ugyan ki merne vállalkozni arra, hogy egy ilyen labirintus útvesztőibe belerohanjon, azért, hogy kiálljon személyes érdekei védelmében?

Miközben ez az átfogó mérgezés időszaka zajlik, ki kell használnunk a lehetőséget arra is, hogy az adott pillanat szükségleteinek megfelelően megvegyünk vagy eltávolítsunk minden vállalati igazgatót, a főbb állami szervek döntési pozícióiban levő embereket, illetve a tudományos központok kutatóit, akiknek a munkásságuk és hatékonyságuk túlságosan nagy kockázatot jelentene. Az államnak nem szabad teljes mértékben független erővé válnia önmagában, nehogy elszabaduljon tőlünk és veszélyeztesse ősi Terveinket.

Ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy abszolút ellenőrzést birtokoljunk az összes nemzetek fölötti szervezetben. Ezeknek a nemzetközi szerveknek mind a mi teljes irányításunk alatt kell állniuk.
Annak érdekében, hogy garantálhassuk az emberek közötti befolyásunk eredményességét, ellenőrzést kell gyakorolnunk az egész média fölött. Bankjaink csak a számunkra kedvező médiumokat fogják finanszírozni, ugyanakkor törekedni fognak az ellenállóbb médiumok ellehetetlenítésére. Ennek szinte észrevétlenül kell zajlania a lakosság előtt, akiket közben leköt az, hogy több pénzt keressenek és szórakoztassák magukat.

Gondot kell fordítanunk arra is, hogy mielőbb teljessé tegyük a vidéki régiók önállósodásának megszüntetését, amely folyamatot az 1929-es gazdasági válsággal kezdtünk meg. A városok túlterhelése az általunk kezdeményezett kísérője volt az ipari forradalomnak. A vidéki tulajdonosok gazdasági függetlenségükkel, és azzal a képességükkel, hogy ők termelik meg az állam alapvető élelmiszerszükségeit, fenyegetést jelentenek a számunkra és jövőbeli terveinkre. Ha az emberek összezsúfolódnak a városokban, fennmaradásuk biztosítása érdekében sokkal jobban függenek majd az általunk felügyelt iparágaktól.

Nem engedhetjük meg magunknak olyan csoportok létezését, amelyek függetlenek a mi erőnktől. Ezért meg kell szüntetnünk minden önálló földtulajdont azáltal, hogy a földtulajdonosokat iparunk engedelmes rabszolgáivá tesszük. A többieknek pedig megengedjük, hogy mezőgazdasági társulásokba tömörüljenek, amelyekbe ügynökeink beszivárognak, hogy a jövőbeli céljainknak megfelelően irányíthassák őket.

Az államon keresztül arra kell törekednünk, hogy hangsúlyozzuk a kötelező tiszteletet minden kultúra, minden nép, minden vallás és etnikai csoport felé, és ezáltal a „személyes szabadságot” elébe helyezzük a „nemzeti egységnek”; ez pedig lehetővé teszi a számunkra, hogy hatékonyabban osszuk meg a nemzetállamok népességét, és a nemzetek hatalmát és mozgásterét is csökkentsük. Ezáltal egy nemzetközi terv keretein belül a partvonalra szorítjuk a nemzeteket, miközben a különböző nemzetek etnikai csoportjait arra ösztönözzük, hogy akár közösségként, akár egyénileg, de megköveteljék azt, hogy részt vehessenek az ország kormányzásában.

E folyamat beteljesíti a nemzetek összeomlását, és véget nem érő háborúkba taszítja őket.

Amikor a nemzeteket az állandó belharcok kellőképpen meggyengítik, és törvénybe iktatják a kisebbségek függetlenséghez való jogát, a nacionalistákat pedig sikerül különféle kulturális és vallási csoportérdekek mentén felszabdalni, és így céltalanul, vakon belháborúkba merülnek, az ifjúság pedig teljes mértékben elveszíti kapcsolatát a gyökereivel; ekkor jön el az idő arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét felhasználva bevezessük az Új Világrendünket.

Ekkorra már a belső megosztottságok nyomása alatt a nemzetállamok humanitárius, társadalmi és történelmi ideáljai rég szétporladnak.

A 6.6.6. dokumentum vége, dátum: 1967. június végén.

+++

Tizennyolc évvel (6 + 6 + 6 év) később újabb csúcstalálkozót tartottak Kanadában. A 6.6.6. csoport ismét Torontóban találkozott, 1985. június végén, de ezúttal azért, hogy véglegesítsék az utolsó lépéseket, mellyel a nemzetállamok összeomlását és az Egyesült Nemzetek révén a nemzetközi erő hatalomátvételét biztosítják.

Dokumentum: „Vörös hajnal”, 1985

A globalisták célkitűzése: AZ OKKULT VILÁG LÉTREHOZÁSA gazdasági értelemben: az IMF, a GATT, a brüsszeli Tanács, a NATO, az ENSZ és más nemzetközi szervezek feletti ellenőrzés biztosítása.

„Az utóbbi tizennyolc év nagyon eredményes és jövedelmező volt globális projektünk előmenetele szempontjából. Azt mondhatom nektek, Testvéreim, hogy szinte már most elértük a célunkat. A nemzetállamok összeomlása már csak idő kérdése, relatíve rövid időé, ezt biztosan tudom állítani.”

Hála beszivárgó ügynökeinknek és kimeríthetetlen pénzügyi forrásainknak, példátlan fejlődést értünk el a tudomány és technológia minden területén, amely szektorokban a világ legnagyobb vállalatait pénzügyi ellenőrzés alatt tartjuk. Az M. de Rothschilddal való titkos találkozók óta eltelt 56 évben tevékenységünk arra irányult, hogy kifejlesszük és bevezessük a globális számítógép-hálózatot. Mára lehetségessé vált egyfajta „nemzetközi autósztráda” megtervezése, amelyen minden készülék összeköttetésben áll egymással. Önök mindannyian jól tudják, hogy elektronikus számítógépek használata nélkül – melyek egy óriási globális hálózatban összekötik őket egymással – teljes mértékben lehetetlen lenne az egyénekből álló közösségek közvetlen irányítása a Földön.

Ezen készülékek további előnye, hogy emberek millióit tudják helyettesíteni. Ráadásul ezeknek a gépeknek nincs öntudatuk, sem moráljuk, így nélkülözhetetlenek az olyan projektekhez, mint amilyen a miénk. Mindezeken túl, ezek a gépek kérdés nélkül megteszik mindazt, amit diktálnak nekik. Tökéletes rabszolgák, amelyekről elődeink csak álmodtak, bár soha nem kételkedtek abban, hogy egy nap lehetséges lesz létrehozni egy ilyen csodát. Ezek a gépek ország nélkül, bőrszín nélkül, vallás nélkül, politikai elköteleződés nélkül léteznek, így az elképzelhető legnagyszerűbb eszközeink és az Új Világrend szolgái. Ezek a „Szegletkövek”!

Ezeket a gépeket egy óriási világhálózatban kötjük össze, amelynek a legfelsőbb szintjeit mi ellenőrizzük. Ez a szervezet kiszolgál bennünket abban, hogy megbénítsuk a társadalmakat.

Hogyan?

Mint tudják, Új Világrendünk alapvető struktúrája lényegében különféle hálózatok sokaságából áll, amelyek lefedik az emberi tevékenység minden egyes elemét az egész bolygón. Mindmáig ezeket a hálózatokat közös ideológiai alap mentén kötöttük össze: eszerint az ember az univerzum központja és végső beteljesítője.

Tehát, ezen hálózatoknak köszönhetően, amelyeket az „Ember az emberért új vallása” köt össze, a nyugati országokban könnyedén be tudtunk szivárogni a társadalom minden ágazatába, és meg tudtuk változtatni a zsidó-keresztény alapokat. Ennek eredménye lett mára az, hogy legutóbbi, 1967. június végi találkozónk óta ez az ember politikai, gazdasági, társadalmi, oktatási, tudományos és vallási értelemben feladta a múlt örökségét, és a mi ideális világvallásunkkal helyettesítette azt, amelynek egyedül az ember az alapja. Történelmi gyökereitől elvágva, ez az ember nem tétovázik, hogy nekilásson elterjeszteni az új ideológiát.

És pontosan ez az, amit nyújtani fogunk, arra bátorítva az embert, hogy „testtel és lélekkel” vegyen részt ebben a „globális elektronikus hálózatban”, amelyben a nemzetállamok határai örökre megszűnnek, miután gyökerestül kiirtottuk őket.

Miközben a félrevezetett embert leköti a vak lelkesedés, hogy ennek az új „világközösségnek” a része legyen, azáltal, hogy csatlakozik a hatalmas „számítógép-hálózathoz”, gondoskodunk arról, hogy a számára láthatatlan felsőbb szintekről adatokat gyűjtsünk és rögzítsünk róla, amelyeket gazdagon kihasználhatunk saját céljainkra.

Ebben az „új globális társadalomban” senki nem tud elfutni előlünk, akit hasznosnak tartunk. Az „elektronikus technológia” folyamatos bővítése lehetővé teszi számunkra azt, hogy a nyugati lakosság minden egyes tagját minden eszközzel listázzuk, azonosítsuk és kontrolláljuk.

Azokat a személyeket pedig, akik nem jelentenek számunkra potenciális hasznot, hagyjuk, hogy megsemmisüljenek az általunk a megfelelő helyeken kirobbantott polgárháborúk során: ezt a szolgálatunkban állók munkája; a nemzetállamok „gazdasági összeomlása”, valamint az ezen államokban működő különböző csoportok „ellenszegülése és követelései” biztosítják.
Itt van a részletes terv, melyet 1998-ig sikerre fogunk vinni, hogy kikövezzük az utat „világkormányunk” megszületése számára.

1 - Tízszeresére kell növelnünk a „szabadidős tevékenységek társadalmát”, ami már eddig is nagyon jövedelmező volt. A „videó” feltalálása és az ehhez kapcsolódó játékok nagyon hasznosak abban, hogy végül lezüllesszék a fiatalság erkölcsét. Ajánljuk fel nekik minden ösztönük kielégítését. Egy olyan lény, akit az érzékei vezetnek, és aki ezeknek a rabszolgája, nem rendelkezik sem eszmei, sem belső erővel arra, hogy bármi mellett kiálljon. Az ilyen ember természetétől fogva individualista, és így tökéletes jelölt, akit könnyedén tudunk formálni saját kívánságunk és prioritásunk szerint. Ne feledjétek továbbá, hogy elődeink milyen könnyen tudták irányítani a német fiatalokat a század elején a kiábrándításuk segítségével!

2 - Kezdeményezzünk projekteket mindenféle ügyben, mely az „ökológiához” kapcsolódik. A környezet kötelezően előírt védelme nagy előnyt jelent majd a számunkra, amikor a nemzetállamokat arra ösztönözzük, hogy államadósságukat váltsák ki területeik 33%-ával, amelyet természetvédelmi célokra adunk át.

3 - A fiatalság belső ürességét töltsük ki azzal, hogy nagyon fiatal kortól bevezetjük őket a számítógépek univerzumába. Ezt az oktatási rendszerben is hasznosítanánk, így a fiatalok egy olyan eszköz szolgálatába állnak, amit szintén mi kontrollálunk.

4 - Egy másik terv arra vonatkozik, hogy bevezetjük a „nemzetközi szabad kereskedelmet”, és ezt helyezzük előtérbe a nemzetállamok gazdasági fennmaradásával szemben. Ez az új gazdasági eszme segít felgyorsítani a „nacionalisták” visszaszorulását minden nemzetben: először külön elszigetelt frakciókba szorítjuk őket, majd a megfelelő pillanatban mások ellen uszítjuk őket, olyan polgárháborúba taszítva a nemzeteket, amelyek beteljesítik a tönkretételüket.

5 - E vállalkozás feltétlen sikere érdekében garantálnunk kell, hogy ügynökeink ott legyenek a nemzetállamok kormányközi ügyekkel és a bevándorlással foglalkozó minisztériumaiban, és ezáltal mélyreható törvénymódosításokat hajthassanak végre. E módosítások alapvető célja, hogy megnyissák a nyugati országok kapuit az egyre növekvő bevándorlás előtt, egy olyan bevándorlás előtt, amit mi provokálunk ki, új helyi konfliktusok kirobbantásával. A célba vett nemzetállamok közvéleményét jól szervezett sajtókampányokkal arra kényszerítjük, hogy megnyissák határaikat jelentős létszámú bevándorló előtt, amellyel destabilizálhatjuk ezen országok gazdaságát, és faji feszültségeket gerjesztünk a határaikon belül. Gondoskodunk arról, hogy a bevándorlók között külföldi szélsőségesek is jelen legyenek, ami biztosítja a szükséges destabilizálást.

6 - Ez a “szabad piac”, ami valójában nem is az, hiszen már eleve mi irányítjuk azt a gazdasági hierarchia csúcsán álló Trilaterális Bizottság (a trilaterális alatt értsd: Ázsia, Amerika és Európa) révén. A növekedő munkanélküliség olyan viszályt szít a nemzetállamokban, ami elősegíti multinacionalista elképzeléseinket.

7- A multinacionális cégeink lassan, de biztosan elfogadtatták a piacgazdaság ideáját a kelet-európai országokban, valamint Oroszországban és Kínában. Jelenleg nem foglalkozunk különösebben azzal, hogy ezen országok lakossága mekkora mértékben növeli a fogyasztók számát. Az érdekel bennünket, hogy a Harmadik Világban hozzá tudunk férni az olcsó és szakszervezetmentes rabszolga-munkaerőhöz. Ráadásul, vajon nem mi jelöltük ki ezen országok kormányait?

Nem azokra a kölcsönökre támaszkodnak, amelyeket az általunk irányított IMF és Világbank nyújt? Az ilyen hitelek több előnyt is jelentenek számunkra. Hozzájárulnak ahhoz, hogy fenntartsuk ezekben az országokban a gazdasági felszabadítás és a politikai szabadság illúzióját, miközben valójában mi uraljuk őket azzal, hogy felkeltjük bennük a jövedelem iránti vágyat, és olyan adósságba taszítjuk őket, amit soha nem lesznek képesek kifizetni.

Ami a nyugati társadalmat illeti, nekik meghagyjuk a gazdasági jólét álmát, mert az ezen országokból importált termékek árai nem fognak emelkedni. Ezzel szemben, először észrevétlenül, egyre több iparág lesz kénytelen lehúzni a rolót amiatt, hogy a termelést a nyugati országokon kívülre helyezzük. A gyárbezárások növelik a munkanélküliséget és jelentős hiányt eredményeznek a nemzetállamok állami bevételeiben.

8 - Tehát globális gazdaságot állítunk fel világméretekben, ami teljesen kívül esik majd a nemzetállamok hatáskörén. Ez az új gazdaság mindenek felett áll majd, sem a politikának, sem a szakszervezeteknek nem lesz hatalma felette. Saját globális politikát fog diktálni, és kikényszeríti a politikai újraszerveződést, természetesen a mi egész világra kiterjedő szempontjaink szerint.

9 - Ez a független gazdaság kizárólag a mi törvényeink alapján fog működni, és ezáltal globális tömegkultúrát hozunk létre. Az általunk irányított nemzetközi média segítségével új kultúrát hozunk létre, ami azonban egységes lesz mindenki számára, és ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy a jövőben bárki is újat alkosson. A jövő művészei olyanok lesznek, amilyeneket mi szeretnénk, különben nem lesznek művészek. Nem kell tehát többé attól tartanunk, hogy olyan független alkotások jönnek létre, amelyek a múltban oly gyakran veszélyeztettek minket globális törekvéseink megvalósításában.

10 - Lehetővé tesszük a magunk számára, hogy egyes nemzetek katonai erejét – például az Egyesült Államokét – felhasználjuk humanitárius célokra. Valójában ezeket a haderőket arra használjuk majd, hogy az ellenszegülő országokat irányításunk alá vonjuk. Így a harmadik világbeli és más országok nem tudnak ellenállni annak, hogy lakosaikat kedvünk szerint használjuk fel rabszolgamunkára.

11 - Ahhoz, hogy a világpiacot irányítani tudjuk, visszájára kell fordítanunk a termelékenység első számú célját (nevezetesen az ember felszabadítását a kemény munka alól). A gazdasági rendszerünkben egyetlen választási lehetőséget hagyunk majd az emberek számára: vagy a mi rabszolgánkká válnak, vagy bűnözők lesznek.

12 - Multinacionalizmusunk külföldi terjesztése és a világgazdaság újrarendezése többek között azt a célt szolgálja, hogy növekedjen a munkanélküliség a nyugati országokban. Először kedvezményekkel támogatjuk az alapvető termékek tömeges importját a nemzetállamokba, s ezzel egy időben olyan mértékben megdrágítjuk a munkavállalást ezekben az országokban, amit már képtelenek lesznek kifizetni. Ezek a szélsőséges körülmények megsokszorozzák azok számát, akik különféle segélyekre szorulnak, valamint az analfabétákét és a hajléktalanokét.

13 - A gazdaság alapvető szektorai több millió munkahelyet veszítenek a nemzetállamokból titokban kiáramló külföldi tőke miatt, így lehetővé fog válni számunkra, hogy halálos veszedelembe sodorjuk a társadalmi harmóniát a polgárháború fenyegetése által.

14 - A nemzetállamok kormányait és lakosságát manipuláljuk annak érdekében, hogy ürügyet adjanak nekünk arra, hogy az IMF-et felhasználva felszólítsuk a nyugati államokat, hogy úgynevezett megszorító költségvetéseket fogadjanak el, az államadósság képzeletbeli csökkentése érdekében, valamint azért, hogy fenn tudják tartani nemzetközi hitelminősítésüket (ami egy teljesen elméleti és lényegtelen szempont), valamint meg tudják őrizni a társadalmi békességet – ami amúgy szintén lehetetlen feladat a számukra.
Második rész

❖

A Torontói jegyzőkönyvek - 2. rész

írta: vigyazo

(folytatás innen)

15 - Az ilyen „rendkívüli költségvetési intézkedések” által ellehetetlenítjük a nemzetállamok saját „megaprojektjeinek” finanszírozását, amelyek közvetlen veszélyt jelentenének arra, hogy a világgazdaságot irányítani tudjuk.

16 - Ezek a megszorító intézkedések lehetővé teszik számunkra azt is, hogy megtörjük a modern struktúrák megteremtése iránti önálló nemzeti terveket az energia, a mezőgazdaság, a közlekedés és az új technológiák területén.

17 - Ugyanezek az intézkedések ideális lehetőséget nyújtanak számunkra, hogy létrehozzuk a „gazdasági verseny ideológiáját”. Ez azt jelenti, hogy a nemzetállamok önként csökkentik az alapbéreket, és korlátozzák a szolgáltatásaikat, amivel ajtót nyitnak számunkra, hogy mindenhol bevezessük a „kontrolltechnológiákat”. A felszámolt intézményeket a szolgálatunkban álló számítógépekkel fogjuk helyettesíteni.

18 - Ezek a társadalmi átalakítások lehetővé teszik számunkra, hogy alapjában megváltoztassuk a rendőri és katonai szervezeteket a nemzetállamokban. A pillanatnyi szükségek leple alatt, anélkül, hogy bármifajta gyanút keltenénk, egyszer és mindenkorra megszabadulunk a zsidó-keresztény tudattal rendelkező emberektől. Ez a rendőri és katonai átalakítás lehetővé teszi számunkra, hogy ellenállás nélkül eltávolítsuk a régi vezetést, valamint megszabaduljunk azoktól, akiknek nézetei nem egyeznek a mi internacionalista törekvéseinkkel. Olyan kezdőkkel helyettesítjük őket, akikből hiányzik a lelkiismeret és az erkölcsiség, s akik már szívesen, és gondolkodás nélkül használják az elektronikus technológiai hálózatainkat.

19 - Mindeközben, s mindig kizárólag a költségvetés csökkentésének ürügyére hivatkozva, biztosítjuk a nemzetállamok katonai bázisainak átcsoportosítását az ENSZ-hez.
20- Azon fogunk dolgozni, hogy az ENSZ nemzetközi jogosítványait átszervezzük. Döntési jogkörrel nem rendelkező békefenntartó egységekből úgynevezett gyorsreagálású egységeket hozunk létre, amelyekben egyesíteni fogjuk a nemzetállamok fegyveres erőit. Ez lehetővé teszi számunkra a nemzetek harc nélküli demilitarizálását, oly módon, hogy a jövőben egyikük sem lesz elég erős vagy független ahhoz, hogy megkérdőjelezze a világ fölötti hatalmunkat.

21 - Az átalakítási folyamat felgyorsításának érdekében be kell vetnünk az ENSZ jelenlegi erőit azokban a konfliktusokban, melyeket lehetetlennek tűnik megoldani. Az általunk ellenőrzött média segítségével bemutatjuk a lakosságnak, milyen hatástalan és hasznavehetetlen ez az erő a jelenlegi formájában. Ahogy növekszik a csalódottság, annak tetőfokán, a megfelelő pillanatban a nemzetállamok lakossága egyenesen könyörögni fog azért, hogy a nemzetközi hatóságok, amilyen gyorsan csak lehet, állítsák fel a fent említett ”multinacionális erőt” a ”béke” bármi áron történő megvédése céljából.

22 - E „multinacionális katonai erő” létrejötte mögött álló globális szándék következő megnyilvánulása egy ”kiterjesztett hatáskörű igazságszolgáltatási végrehajtó erő” megalapítása lesz. A rendőrségi és katonai alakulatok ilyen kombinációi, melyek a gazdasági terhek alatt egyre inkább erősödő politikai és társadalmi instabilitás közvetlen következményeként jönnek létre, lehetővé teszik számunkra a nyugati országok lakosságának átfogóbb ellenőrzését. Az azonosítási módszerek és elektronikus információk egyénenként történő korlátlan rögzítése által képessé válunk a kívánt populációk teljes felügyeletére.

23 - A nemzetállamok ilyen jellegű rendőrségi és katonai újraszervezése lehetővé teszi számunkra azt, hogy tovább haladjunk az ”igazságszolgáltatási világközpont” kialakítására vonatkozó kötelességünk teljesítése felé. A szóban forgó ”központ” nyitja meg az utat a különböző rendőrségi szervek és nemzetállamok számára a bolygónkon levő valamennyi potenciálisan veszélyes egyénnel kapcsolatos ”adatbankokhoz” való gyors hozzáférésre. A ”nemzetközi ítélőszék” felállítása szükségességének hangsúlyozásában a hatékonyabb igazságszolgáltatás ideája, valamint a ”katonasággal” kialakuló egyre szorosabb kötelék és annak fenntartása lesz segítségünkre. Az előbbihez tartozna a ”globális igazságszolgáltatási rendszer”, amely a civil ügyekkel, egyéni bűnesetekkel és további jogi esetekkel foglalkozna a nemzetek szintjén.

24 - A fenti, szükségszerűségből létrehozott szervezetek növekedése során elkerülhetetlen és sürgős feladat lesz a lőfegyverek feletti világméretű kontroll kiteljesítése. A végrehajtás érdekében fel kell gyorsítanunk az ”alfa terv” véghezvitelét, melyet még az elődeink dolgoztak ki a hatvanas években.

Ezzel a tervvel alapvetően két célt tűztek ki, melyek ma is érvényesek: ún. ”ámokfutó lövöldözők” elszabadítása révén olyan légkört teremtenek a lakosság körében, hogy készek legyenek a lőfegyverek szigorúbb ellenőrzésének bevezetésére. Ezek az akciók olyan erőszakos cselekmények, melyeket azzal a céllal hajtanak végre, hogy úgy tűnjön, mintha vallási szélsőségesek, tradicionális, vallásos gondolkodásmódjukhoz ragaszkodó személyek vagy olyan egyének követnék el, akik azt állítják magukról, hogy különleges kommunikációs kapcsolatban állnak Istennel.

Ma, annak érdekében, hogy felgyorsítsuk a lőfegyverek feletti kontrollt, kihasználhatjuk a nemzetállamokban tapasztalható gazdasági bizonytalanságot, ami elkerülhetetlenül az erőszak növekedéséhez fog vezetni. A lőfegyverek kontrolljára vonatkozó koncepció végrehajtása nélkül szinte teljesen ellehetetlenülne az általunk célba vett nemzetek térdre kényszerítése. Emlékezzetek, elődeink milyen sikeresen irányították a harmincas évek Németországát az akkoriban bevezetett új törvények alkalmazásával, azokkal, melyeken ma a nemzetállamok hasonló kontrollra törekvő törvényei alapulnak.

25 - Az utolsó "szintek" az "OMEGA fázisban" kapcsolódnak egymáshoz, melyeket a hetvenes évek elején szerzett tapasztalatok alapján kísérleteztünk ki. Ezek tartalmazzák az "elektromágneses fegyverek" világméretű alkalmazását. Az így előidézett ”éghajlati változások" maguk után vonják a termények tönkretételét; ezen körülmények között a gazdaságok összeomlását; a mesterséges élelmiszer-adalékok mindennapivá tételét; a környezet megmérgezését a túlzott és eszetlen kizsákmányolással, valamint a vegyi anyagok tömeges használatával a mezőgazdaságban.
Mindez, testvéreim, a nemzetállamok élelmiszeriparának összeomlásához vezet. A népességkontroll jövőjének szempontjából szükségszerű, hogy mindezt megelőzze az élelmiszer-termelés és a szállítási útvonalak totális, világméretű uralom alá vétele. Ennek végrehajtásához egyebek mellett elkerülhetetlen az "elektromágneses" technológia bevetése a mezőgazdasági szempontból legproduktívabb nemzetek éghajlatának destabilizálásához. A környezetszennyezés a népességnövekedés korlátozásának hiányában a lakosság gyarapodásával arányosan egyre inkább kiteljesedik.

26 - Az "elektromágneses" eszközök használata földrengéseket okoz a minket leginkább fenyegető nemzetállamok legfontosabb ipari területein, ami hozzájárul ezek gazdasági összeomlásának siettetéséhez, és az "új világrendünk " iránti elkötelezettség növekedéséhez.

27 - Ki gyanúsíthat bennünket? Ki gyanakodhat arra, hogy szándékosan okozzuk mindezt? Mindazok, akik veszik a bátorságot, hogy ellenünk fordulva a létezésünkre és a „tervünkre” vonatkozó információkat tegyenek közzé, gyanússá válnak a számunkra, illetve a nemzeteik és társadalmuk számára. A dezinformációnak, a hazugságnak, a képmutatásnak és az individualizmusnak köszönhetően, amelyeket a nemzetállamokban szítottunk, az ember embernek lett farkasa. Saját társadalmaik ellenségként, nem pedig felszabadítókként tekintenek majd azokra az „individualista egyénekre”, akik a „szabadságukból” kifolyólag a legveszélyesebbek a számunkra.

A gyermekrabszolgaság, a harmadik világ kincseinek kifosztása, a munkanélküliség, a droghasználat liberalizálásáért küzdő propaganda, a nemzetek fiatal generációinak kimerítése, a „személyes szabadság tiszteletben tartásának” ideológiája, melyet a zsidó-keresztény értékeken alapuló egyházak és a nemzetállamok is terjesztenek, a vallásos maradiságon alapuló büszkeség, az etnikai zavargások és legutóbbi találmányunk, a költségvetési korlátozások már mind együtt láttatni engedik ősi „álmunk” beteljesedését, az „új világrendünk” megalapulását!

❖

Dr. Drábik János írásai
File Size:	5393 kb
File Type:	pdf

Download File

❖

https://www.origo.hu/tudomany/2015/10/uj-vilagrend-osszeeskuves-elmelet-politikai-konspiracios-teoria-bilderberg-csoport-torontoi -

KÉPEKKEL ILLUSZTRÁLVA

IMF

Új Világrend: a Bilderberg-csoporttól a torontói jegyzőkönyvekig2015. október 04. 16:50

David Rockefeller (jobbról a második) a Chase Manhattan elnökeként a Bilderberg-csoport állandó tagjai közé tartozott

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu
Egyesek zseniális oknyomozónak, mások konteós teóriákba tébolyodott őrültnek tartják Serge Monast montreali újságírót, a hatalmas felzúdulást kiváltó, állítólagos torontói jegyzőkönyvek publicistáját. Amíg a torontói jegyzőkönyvek hitelességét sokan kétségbe vonják, a befolyásos személyiségekből álló és minden évben egy alkalommal zárt ajtók mögött tanácskozó Bilderberg-csoport valós, nem csak az összeesküvés-elméletek világában létező informális szervezet.
Hirdetés Elter Tamás IMF összeesküvés-elmélet Világbank globális problémák globális gazdaság világpolitika Bilderberg-csoportSzép új világ; legenda és valóság

A párnázott ajtók mögött lezajlott nagyhatalmi tanácskozások, kiterjedt lehallgatási botrányok, rejtélyes merényletek valamint szupertitkossá nyilvánított ügyek hátterében mindig is felbukkannak azok a találgatások, amelyek rendszerré összeállva, mint politikai összeesküvés-elméletek bukkannak fel az információs világ áramlatrendszerében.

A világpolitika kulisszák mögött történt döntéseinek talaján nőnek a politikai konspirációs elméletek Forrás: Wikimedia CommonsEzek közül is az Új Világrend (New World Order, NWO) elnevezésű konspirációs-teória borzolja leginkább a kedélyeket; a világban zajló folyamatokat
a háttérből irányító, világuralomra törekvő, megfoghatatlan szűk hatalmi elit legendája.

A politikai összeesküvés-elméletek termékeny talajon virágzanak, hiszen a hétköznapok embere számára a világban zajló, nem egyszer ellentmondásos folyamatok mozgatórugói többnyire érthetetlenek maradnak.

A világban zajló nagy konfliktusok valós mozgatórugói többnyire kevéssé ismertek a közvélemény előtt Forrás: Wikimedia CommonsAz 1980-as évektől kibontakozó, és a Szovjetunió 1991-es összeomlása után egypólusúvá vált világban kiteljesedő globális gazdaság sokak számára teszi hihetővé egy kulisszák mögötti hatalomátvételre készülő világkormány ténykedését.

David Rockefeller (jobbról a második) a Chase Manhattan elnökeként a Bilderberg-csoport állandó tagjai közé tartozott Forrás: Wikimedia CommonsE megfoghatatlan fiktív társaság leleplezésére tette fel életét Serge Monast, a szépíróból és költőből tényfeltáró újságíróvá lett francia-kanadai, aki az 1995-ben publikált „Les Protocoles de Toronto” (Torontói jegyzőkönyvek) című munkájával szerzett világhírnevet magának.

A torontói jegyzőkönyvek valódiságáról azóta is késhegyig menő viták folynak;

vannak, akik minden fenntartás nélkül hisznek benne, mások viszont ugyanolyan közönséges hamisítványnak tartják, mint a legnagyobb valószínűséggel a cári orosz titkosszolgálat által 1903 és 1905 között antiszemita indulatok felkorbácsolására összeállított Cion bölcseinek jegyzőkönyveit.
A világkormány katekizmusaA torontói jegyzőkönyvek forrása mind a mai napig ismeretlen. Maga Monast még művének megjelenésekor,

1995 májusában azt nyilatkozta, hogy informátorainak kiadása sokak, köztük az ő életét is veszélybe sodorná.

A szerző szerint a jegyzőkönyv 1967 nyarán keletkezett, az akkori világ 18 legbefolyásosabb pénzügyi és nagyvállalati vezetőjének Torontóban megtartott titkos tanácskozásán.

Serge Monast kanadai oknyomozó újságíró, aki az állítólagos torontói jegyzőkönyveket közzétette Forrás: Wikimedia CommonsAz állítólagos jegyzőkönyv 15 pontban foglalja össze annak az 50 évre szóló programnak a gyakorlati lépéseit, amelyek a világkormány hatalomra jutásához szükségesek, és amelyek a társadalmi, politikai, valamint a gazdasági élet területén „kívánatos” változásokat fogalmazzák meg.

Az alapvetés 1. pontja szerint a világrend átalakítását az úgynevezett „szórakoztatás társadalmának” felépítésével kell elkezdeni,

amelynek a korlátlan fogyasztás iránti sóvárgás tömegessé tétele, az anyagiasság, és a kisebb-nagyobb társadalmi közösségeket szétforgácsoló individualista embertípus létrehozása a legfőbb célja.

Az alapvetés egyik pillére az úgynevezett szórakoztatás társadalmának létrehozása Forrás: AFP/William WestA 2. pont az „ökológiai anarchizmus” elterjesztését és támogatását jelöli meg, elsősorban a fiatal generáció, és különösen az egyetemisták, entellektüelek körében. A zöld mozgalmaknak ugyanis általában pozitívak a közösség felé szóló üzenetei,

ám valójában a radikális ökomozgalmak ellenségesen viszonyulnak saját kormányaikhoz,

így a nemzetállami kereteket gyengítik.

Dany Cohn-Bendit a zöldek vezetője az Európai Parlamentben. A titokzatos jegyzőkönyv szerint az úgynevezett "ökoanarchizmus" kiváló eszköz a nemzetállami keretek szétfeszegetéséhez Forrás: AFP/Georges GobetMonsat művében a jegyzőkönyv 3. pontjaként idézett ajánlás az ál-, illetve hamis tudományok elterjesztéséért száll síkra, amelyek segítségével a tömegek hiszékennyé, tájékozatlanná és ezáltal manipulálhatóvá válnak.

Az állítólagos torontói „nagyok” szerint az oktatás radikális átalakítása sem mellőzhető:

a humánműveltség fokozatos leépítése és a tömegek alulműveltté tétele, továbbá az emberek gondolkodásról leszoktatása ugyancsak az eljövendő világkormányt erősítő tényező.
Lopakodó globalista világrendTöbb pont is a világgazdaság átalakításának szükségességével foglalkozik; a 4. szerint

az egyik legfontosabb cél a nemzetközi kereskedelem primátusának megteremtése, amely a gazdasági-politikai határok teljes körű leépítésével valósítható meg.

A 6. pont lényege szerint ösztönözni kell a nyugati nagyvállalatok termelésének fokozatos áthelyezését a fejlődő világba, ezzel lehet ugyanis meggyengíteni a nemzetgazdaságokat.

Christine Lagarde a Világbank vezérigazgatója, Kim, a szervezet elnökének társaságában. Serge Monast szerint a Világbank és az IMF is a megfoghatatlan "világkormány" céljait követő szervezetek Forrás: AFP/Saul LoebA 7. pont olyan globális gazdaság elérését tartja kívánatosnak, amely felett az egyes nemzetállamoknak már semmiféle diszpozíciója sincs. Ahhoz, hogy az egycentrumú globális világhatalom bevezethető legyen, teljesen kiszolgáltatottá kell tenni az embereket – áll a 10. pontban.

Ehhez kiváló eszköz a nyugdíjkorhatárok folyamatos emelése, a fizetések vásárlóerejének csökkentése,

valamint a munkavállalói jogok megnyirbálása, hogy a munkáltatók bármikor és tetszésük szerint megszabadulhassanak a nekik nem tetsző alkalmazottaktól.

Az állítólagos program egyik pontja a munkavállalói jogok fokozatos megnyírbálásának szükségességéről értekezik Forrás: AFP/Philippe HuguenAz állítólagos „torontóiak” gazdaságpolitikai programpontjában kitüntette szerepe van a 11. cikkelynek is, amelynek értelmében meg kell akadályozni a nemzetállamokat saját gazdaságuk önálló fejlesztésében, főleg a pénzügyi szektorban, energiaiparban, mezőgazdaságban és a technológiai iparágakban, továbbá pénzügyi függésbe kell tartani őket olyan szervezetek, mint az IMF és a Világbank hathatós közreműködésével.

Multikulturalizmus és „észhez térítés”A Monast által megénekelt jegyzőkönyv 5. pontja

a globális világkormány létéhez elengedhetetlennek tartja a multikulturális társadalmak létrehozását,

a nemzeti kulturális keretek fokozatos fellazításával. Hogy ez miként valósítható meg, arról ugyancsak az úgynevezett jegyzőkönyv 5. pontja emlékezik meg; a fejlett államokba történő migráció ösztönzésével, elsősorban a harmadik világ országaiból, amelyet helyi fegyveres konfliktusok kirobbantásával lehet „ösztönözni”.

Az úgynevezett torontói jegyzőkönyvek szerint ösztönözni kell a fejlett országokba történő tömeges bevándorlást, elsősorban a fejlődő világból Fotó: Szabó Gábor - OrigoA jegyzőkönyv 13. pontja szerint minél kiterjedtebb, egymással kompatibilis adatbázisokat kell létrehozni és összekapcsolni; a „világkormánynak” alárendelt vezetők teljes magánéletét fel kell térképezni, és nyilvántartani a személyükhöz fűzhető kompromittáló adatokat. A „világkormány” törekvéseivel szembe menő nemzetállamokat pénzügyi és gazdasági nyomás alá helyezéssel valamint szankciókkal kell „észhez téríteni” az alapvetés 14. pontja alapján.

A torontói jegyzőkönyveknek nevezett összeesküvés-elmélet szerint, a helyi konfliktusok szításával kell elérni többek között a tömeges migrációt Forrás:Wikimedia CommonsAz új világrenddel szembeszálló egyéneket pedig meg kell bélyegezni, lejáratni, nevetségessé tenni, végső esetben pedig likvidálni – így zárul a 15. ponttal az eddig még senki által nem látott torontói jegyzőkönyv.
Zseniális oknyomozó, vagy meghasonlott őrültA torontói jegyzőkönyvek valódisága mellett érvelők a publicista, Serge Monast sorsát tekintik az egyik legfőbb közvetett bizonyítéknak arra nézve, hogy nem csupán a szerző fantáziájából kipattant zavaros konspirációs teória lehetett ez a hátborzongatóan cinikus összeállítás.

Monast szerint a már meglévő globális szervezetek alkotják a leendő "világkormányt" szervező csoport előretolt hadállásait Forrás: The Wall Street JournalAz 1980-as évek közepétől oknyomozó újságíróként dolgozó Monsat egyik kedvenc kutakodási területe a titkos tömegmanipuláció témája volt.

Mivel a fősodratú média elzárkózott e „kényes témákban” megszületett tanulmányai leközlésétől, saját kiadót hozott létre,

Nemzetközi Szabadsajtó Ügynökség (l’Agence Internationale de Presse Libre) néven. A torontói jegyzőkönyvek 1995-ös kiadása után, Monast környezete szerint az újságíró folyamatos rendőrségi zaklatásoknak volt kitéve; többször tartottak házkutatást mind a szerkesztőségben, mind pedig a zsurnaliszta lakásában.

Toronto látképe. Serge Monast a könyv megjelenése után többször is rendőri zaklatásnak volt kitéve Forrás: Wikimedia CommonsMegindult az ellenpropaganda is, amely Serge Monast-t elmeháborodott fantasztaként igyekezett lejáratni. Az újságíró ellen rövid idő alatt több eljárás is indult; 1996. december 3-án rémhírterjesztés gyanújával állította elő a montreali rendőrség, és bűnügyi őrizetbe vették.

Szívroham, autóbaleset, mélybezuhanásEgy nap múlva kiengedték, ám 1996. december 5-én Monast hirtelen elhunyt.

A hivatalos orvos-szakértői jelentés szerint szívroham végzett a híres oknyomozó-újságíróval,

de sokan mind a mai napig erőszakos halált sejtenek Monast elhunytának hátterében. Két munkatársa közül az egyik 1997 januárjában autóbalesetben vesztette életét, a másik pedig még ugyanebben a hónapban - állítólag ittasan - kizuhant egy montreali toronyház huszadik emeleti ablakából.

Serge Monast a kiszabadulását követő napon - a hivatalos vizsgálat szerint - szívelégtelenségben hunyt el Forrás: YoutubeA vallásos miszticizmusra hajlamos újságíró számos vélemény szerint, élete végén súlyos pszichés problémákkal küzdött. Mindenesetre tény, Monast 1996 novemberében megszellőztette, hogy rövidesen nyilvánosságra hozza az állítólagos 1967-es torontói tanácskozás résztvevőinek listáját. Hirtelen halála miatt erre azonban már nem került sor; a lakásában őrzött iratok és adathordozók pedig eltűntek.

HirdetésEgy holland kisvárosi hotel világhírűvé lett neveAz állítólagos torontói jegyzőkönyvek felvázolják azt a struktúrát is, pontosabban azokat a szervezeteket és intézményeket, amelyek - úgymond – a kulisszák mögött ténykedő világkormányzati csoport legfontosabb előretolt hadállásait alkotják.

A csoport névadója a hollandiai Oostenbeek-ben található Bilderberg hotel, ahol 1954-ben gyűltek össze az eslő tanácskozásra Forrás: Wikimedia CommonsEzek közé tartozik többek között a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa, a Hármas Bizottság, a (korábbi) Római Klub, a Királyi Nemzetközi Kapcsolatok Intézete, de maga az ENSZ is,

valamint az ugyancsak titokzatos hírnévre szert tett Bilderberg-csoport.

1954-ig a hollandiai Oosterbeek-ben található Bilderberg hotel neve legfeljebb csak a vissza-visszajáró törzsvendégek számára mondott valamit.

Bernát holland herceg, a Bilderberg-csoport életre hívója Forrás: Wikimedia CommonsA kisvárosi szálloda neve akkor vonult be a köztudatba, - és a politikai konspirációs teóriák világába – amikor 1954-ben Bernát holland herceg kezdeményezésére itt gyűlt össze első alkalommal a hotel után csak Bilderberg-csoport néven ismertté vált társaság, amely azóta is minden évben a világ más és más pontján tart tanácskozást a nyilvánosság teljes kizárásával.

Henry Kissinger, a Nixon-adminisztráció egykori külügyminisztere, a Harvard politológia professzora, a Bilderberg-csoport egyik oszlopos tagja Forrás: Wikimedia CommonsAz elmúlt egy-két évtizedben kialakult gyakorlat szerint

az informális szervezet általában a G8-ak összejövetele előtt tartja meg éves tanácskozását.

A titkos konferenciák színhelyeiként előnyben részesítik a világtól elzárt kis településeket.

Az idei tanácskozás helyszíne a Tirolban fekvő osztrák kisváros, Telfs volt Forrás: Wikimedia CommonsA Bilderberg-csoport témái szigorúan titkosak, a tanácskozásról soha nem adnak ki kommünikét, és a résztvevők is titoktartási kötelezettséget vállalnak. Az 1954-es első összejövetel óta – 1976 kivételével – a Bilderberg-csoport minden évben összeült, utoljára idén június 9. és 14. között Ausztriában, a festői tiroli hegyek között megbúvó Telfs városkában.

A világelit rejtélyes elit klubjaNoha a Bilderberg-csoport témái szigorúan titkosak, a résztvevők személye többnyire ismert. A Bilderberg-csoportnak vannak állandó és alkalmi, csak egy-egy tanácskozásra meghívott tagjai. A szervezési és kapcsolattartási feladatokat egy titkárságszerűen működő végrehajtó apparátus látja el.

Richard Holbrooke, befektetési bankár, és az amerikai kormány volt külügyi szóvivője ugyancsak csoporttag volt Forrás: Wikimedia CommonsA csoportban neves bankárok, pénzügyi szakemberek és közgazdászok, volt illetve aktív politikusok, médiavezetők, és esetenként katonai szakértők vitatnak meg közelebbről nem ismert világ és társadalompolitikai illetve gazdasági kérdéseket.

A Világbank volt renegát elnöke, James D. Wolfenshon Forrás: Wikimedia CommonsA tanácskozás informális jellegű, és amit még tudni lehet, hogy a Bilderberg-csoport állásfoglalásainak érvényesülését a tagok saját igen jelentős kapcsolatrendszereik útján érvényesítik a napi politikai-gazdasági döntésekben.

Az aktív politikusok közül is hívnak meg hírességeket a zárt ajtók mögötti titkos tanácskozásra. Hillary Clinton volt külügyminiszter és demokrata-párti szenátor ugyancsak Bilderberg meghívott volt Forrás: AFP/Win McnameeEddig csak egyetlen alkalommal sikerült megszerezni a csoport tanácskozásán készített egyik jegyzőkönyv másolatát.

A nyugat-németországi Gramisch-ban 1955-ben megrendezett találkozó jegyzőkönyvét Robert Eringer német újságírónak sikerült állítólag megszereznie.

Eringer úgy vélte, hogy a jegyzőkönyv 30. oldala leplezi le a Bilderbereg-csoport működési mechanizmusát, amely szerint: „Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül.”

Henri de Castries, az AXA elnök-vezérigazgatója is csoporttag Forrás: Wikimedia CommonsEringer kérdéseire az egyik akkori résztvevő, Sir Paul Chambers csupán a következő lakonikus választ adta:

Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmazásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról."

A csoport az 1955-ös „incidens” óta még jobban ügyel a teljes hírzárlatra, egyelőre teljes sikerrel.
Magyarok is szerepelnek a listánAzt, hogy a Bilderberg-csoport mekkora befolyással rendelkezhet, kiválóan illusztrálja a tagok névsora, akik között a világpolitika, a pénzügyi világ és nagyvállalati kör valamint a sajtó „nagyágyúit” találhatjuk.

Werner Faymann osztrák, és Angela Merkel német kancellár. Mindketten voltak már a Bilderberg-csoport meghívottjai Forrás: AFP/John MacdougallA teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni néhány, a hétköznapi világban is különösen jól ismert nevet. Az oszlopos tagok között találjuk többek között Henry Kissinger volt amerikai külügyminisztert, a Harvard politológia professzorát és a Nixon-adminisztráció egykor legbefolyásosabb tagját.

Condoleezza Rice ( a kép bal oldalán) a Bush-adminisztráció külügyminisztere ugyancsak részt vett a tanácskozásokon Forrás: Wikimedia CommonsA pénzügyi világot David Rockefeller, a Chase Manhattan, vagy Andre Levy-Lang, a Bank Paribas elnöke, illetve J. Martin, a Barclays vezérigazgatója reprezentálja. A neves grémium tagja többek között a renegáttá vált egykori Világbank elnök, James D. Wolfenshon, aki nagy port kavart könyvében leplezte le a globális pénzügyi intézmény egyes országoknak komoly károkat okozó módszereit.

Giovanni Agnelli a Fiat-konszern egykori feje Forrás: Wikimedia CommonsA transznacionális vállaltokat képviseli többek között Giovanni Agnelli, a Fiat-konszern egykori elnöke, vagy a nagy olajipari multi, a BP (British Petroleum) vezérigazgatója, E. John P. Brown.

A politikai szférából számos ismert közszereplő vett már részt a Bilderberg-csoport tanácskozásain,

köztük Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter és demokrata-párti szenátor, Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság volt elnöke, de a hivatalba lévő politikusok közül is többen, így Angela Merkel német , illetve a magyar híradásokban az utóbbi időkben szinte napi rendszerességgel szereplő Werner Faymann osztrák kancellár is.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke ugyancsak a meghívottak listáján szerepelt Forrás: MTI/EPA/Olivier HosletA Világbank vezérigazgatója, Christine Lagarde ugyancsak részt vett már a Bilderberg-csoport tanácskozásán ugyanúgy, mint Colin Powell volt amerikai hadügyminiszter, illetve Peter Carrington ex-NATO főtitkár.

Magyarországról eddig négy politikust, illetve gazdasági szakembert hívott meg tanácskozásaira a nagyhatalmú csoport,

Bokros Lajos ex-pénzügyminisztert, Martonyi János volt külügyminisztert, Bajnai Gordont, aki 2009 és 2010 között volt kormányfő, valamint Surányi György bankárt, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökét.

Surányi György, az MNB volt elnöke háromszor is részt vett meghívottként a Bilderberg-csoport ülésén Forrás: MTI/Soós LajosA volt MNB-elnök szakértelme különösen fontos lehet a Bilderberg-csoport számára, őt ugyanis – egyetlen magyarként - három alkalommal, 1996-ban, 1997-ben és 1999-ben is meghívták a tanácskozásra. Hogy konkrétan milyen világot formáló témákról tanácskoztak, az ma is titok.

❖