EMBERMESÉK: Meghűlések... és a sírás, amit nem lát meeg senki - Kedves emberek, segítsetek egy ember megmentésében!–A templom előtti padról megmentett, félig megfagyott asszony történetének alakulásaSzőke Mária Magdolna
Mar 15
READ IN APP
Az előző részek tartalmából.
Olvasóink közül sokan követik nyomon ezt a furcsa EMBERMESE sorozatot, ahogy szeretnénk jobbá tenni az életét, ismét emberi sorsra emelni azt az asszonyt, azt a hajléktalan, beteg asszonyt, akit idén január 9-én „szedtem össze” a csikorgó mínusz 16 C fokos hóviharban egy nagyváradi padról.
Akik nyomon követik a sztorit, ismerik az eseményeket.Azt, hogy sem a mentő, sem a hajléktalanszálló, sem a rendőrség, sem a nagyságos egyház nem segített, sőt határozottan bosszantotta őket, hogy ilyen „ banális faszsággal” zavarom az esti nyugalmukat, hogy né, itt mindjárt meghal egy ember a fagyban, a mínusz 16 fokos hóviharban. Igen, minden intézményt sorra hívtam.
És senki nem segített.
Szőke Mária Magdolna - Modern Apokrif is a reader-supported publication. To receive new posts and support my work, consider becoming a free or paid subscriber.
Upgrade to paidNem tudtam otthagyni a kékre fagyott, síró hajléktalan asszonyt a havas padon, ahol lassan elkezdte befedni a hó, fehér, halálszínű szemfedelet készítve elő neki a Sohatöbbébe… A nő, azonban élni akart, a kékre-lilára fagyott eltorzul női arcon végigszaladó meleg könnycsepp könyörgése megértette ezt velem. Ha akkor ott hagyom megfagyni a padon, soha többet nem mertem volna Jézushoz imádkozni.
A szörnyű téli estén, amikor találtam egy félig megfagyott hajléktalan nőt a közeli ortodox katedrális melletti padon. Sosem fogom elfelejteni a haragot amit akkor éreztem, mikor az állami hatóságok után a cifra kőtemplomok szolgái lepattintottak , hogy ugyan hagyjak nekik békét ilyen hülyeséggel, hogy kinn megfagy egy ember. Egy nyomorult ember, egy szerencsétlen, kivetett pária, akit mindenki fintorogva kikerült, és aki ott dermedezett a hidegben várva a fagyhalál halálkongását…
De nem tehettem másként, akármilyen hideg volt, akármilyen ciki volt a helyzet, így - mint olvashatták- azon a szörnyű estén végül sikerült, saját civil erőnkből fedél alá vinni a félig megfagyott asszonyt, aki mint egy furcsa társadalmi kísérlet, egyfajta emberség-teszt kezdett működni.
Mivel sokan érdeklődnek, hát folytatom a furcsa sztori még furcsább krónikáját. Egy hete, hogy Ildikót, a „mentett emberünket” átvittem abba a kicsi albérleti minigarzonba, amit sikerült neki kibérelni emberségünk összefogásából és erejéből. Kicsike ez a lakás, de a világot jelenti most ennek az asszonynak.
A kis bolthelyiségből, ahova azon a szörnyű, mínusz 16 C fokos, hóviharos éjszakán elvittük egyéb híján, el kellett hozni, mert mint jeleztem, a társbérlő nőszemély, aki bár reikisnek és spirituálisnak vallja magát, merő gonoszságból és valami alaktalan irigy gyűlöletből kicirkuszolta, hogy vigyük onnan, ahogy mondta „ takarítsuk el onnan” a szegény asszonyt. A kis bolthelyiséget amúgy évek óta senki nem használta semmire és üresen állt, ráadásul nem is a gonosz beugató, hanem barátnőm fizette a bérletét. Most, hogy már nincs odakötve a sztori, megmutatok pár fotót az Olvasónak is, erről a hevenyészett menedékhelyről, ahogy össze tudtuk hozni azon a rettentő éjszakán.
Fotó: A hajléktalan asszony példás tisztaságban tartotta a kis sufnit, ahova menekítettük a fagyhaláűl elől. Soha egy hangos szava vagy bármi, ami kellemetlenséget okozott volna, nem volt.
Mutatom tehát, hogy a szegény, beteg, hajléktalan asszony szép tisztán tartotta a kis helyet, meghúzta magát, hálás volt és tisztelettudó, egy sértő vagy durva szava nem volt.
Ezt azért is írom , mert mikor érdekes módon a kedves nővérek, akikhez az Excellenciás úr ( Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök, akit akkor este szintén felhívtam, hogy segítsenek, mert né itt meg fog halni egy váradi, magyar ember a padon, lásd. a sorozat első részeit) titkárának ukázára elvittem a hóviharban az asszonyt, azon az éjjelen, aztán fél óra múlva lepattintották , majd azzal magyarázkodtak nekem, hogy a nő bolond és lebüdöskurvázta őket, a püspöki titkár azt is tudni vélte, hogy ez az asszony már kapott lehetőséget , béreltek neki szobát, de azt állították, hogy „lecibálta a függönyöket és odapisilt a szoba közepére”. Bocsánat, ezt nem én állítom, hanem a vatikáni szolgák.
Én azt tudom, amit már leírtam.
És igaziból idegesít is ez a része a történetnek, ugyanis itt valaki vagy hazudik, vagy alkalmatlan arra a fennkölt szerepre, amit a kamu egyházi propagandákkal el akarnak velünk hitetni.
Igaziból a kedves nővérek penitenciát gyakorolhatnának és mondjuk beszállhatnának vezeklésként a sztoriba, legalább egyhavi lakbérrel.
Az Excellenciásúr penitenciájára most nem térek ki, mert az, a jelenlegi, aktuális nagyváradi egyházi botrányokat figyelve felnőtt tartalomnak számítana.
Hányszor képzeltem el kis irigységgel, ha csak annyi lehetőségem lenne, mint egy kisebb városi plébániának, hány olyan emberen tudnák segíteni akin a propaganda-egyház nem akar.
Mindegy. Amúgy jól meg vagyok fázva, ezt ritkán csinálom, de most összejött.
A megmentett asszony észre is vette.
Én meg annyira cikinek tartottam, hogy neki mondjam el, hogy né, egy rázós, szabadtéri terepmunka miatt, amikor 2 órát kellett közvetítsek a havas esőben, meghűltem.
Hogy mondjak ilyet annak, akit a fagyhalál torkából mentettünk ki, aki ott sírt félig megfagyva a padon?
Takonypócságom azonban megszólaltatta.
Döbbenetes, és valahogy misztikusan hátborzongató, ahogy ez a mindenki által bántott, utált, elvadult teremtés, aki maximum szánalmat és némi alamizsnát kapott hajléktalan nyomorúsága alatt az emberség varázslatában furcsa metamorfózisba kezdett: visszaalakul emberré.
Milyen apróságok és mennyire életbevágóak ezek az átalakulások. Ahogy - miután a lakásba volt már – második napon levette a vastag hajléktalan sapkáját, megmosta a haját és kimosta a ruháit. Az arca pedig már látszik, már nem a kékre-lilára fagyott eltorzult, felpuffadt maszk ez, hanem egy szomorú női arc. Végre vissza mert tegezni, és elkezdett beszélni. Értelmesen, szépen, választékosan.
Elbeszélései döbbenetesek. És igazolják, hogy a pokol itt van a világunkban. Nem kell ezért alászállni a föld mélyére.
Kis idézet.
„ Jobban vagy? Gyógyulj meg hamar. Tudod, én kinn mindig meg voltam fázva. Télen csak megfázva voltam. Volt, hogy annyira fáztam, hogy sírtam tőle. Egyszer mikor éreztem, hogy nem bírom tovább, megszólítottam két nőt, kértem őket hívjanak mentőt, mert nagyon rosszul vagyok. A kezembe nyomtak egy péksüteményt és otthagytak…Fázni és félni… ez a legrosszabb… Mária, azon az éjszakán mikor eljöttetek utánam én imádkoztam… mert azt hittem meghalok akkor… tudtam jól , hogy azt a hideget és szelet nem lehet kibírni…Sírtam, mert tisztában voltam , hogy ez az utolsó éjjelem lesz… Volt valami pénzem és a non stop ABC be vettem tíz lejért egy féldecis kis konyakot… nem, nem a hideg ellen, hanem, hogy ne fájjon annyira mikor meghalok és ne féljek olyan nagyon…próbáltam imádkozni, , hogy istenem jaj istenem… csak fújt a szél nagyon… és mikor megittam a kis konyakot és azt gondoltam akkor ennyi, akkor jöttetek ti akkor éjjel és láttam, ahogy jössz oda hozzám a havazásban…még gondoltam is, vajon ez igaz, vagy már képzelődök?… de aztán megértettem, hogy nem képzelődök… csak annyira fáztam és féltem…”
Az Olvasó gondolom, megérti, hogy ezek után nem tartottam etikusnak, hogy nyavalyogjak a meghűlésem miatt pont neki.
Az a hóviharos éjszaka amúgy nekem is egy rémes emlék és az is marad, még akkor is, ha Isten segítségével nem történt meg a legrosszabb akkor…
Mondtam neki, hogy osztálytársai is jelentkeztek páran, volt, aki némi kis adományt is küldött, amit bepótoltam a lakbérbe, kajába, ruhába.
Kérdezte, mikor lesz meg a „buletin” azaz a személyi igazolványa, de ezt csak a nacsságos bürökrácia tudja, ugyanis április 3-án telik le a kötelező 30 nap, ami a hajléktalan személyek személyazonossági igazolványánál - ki tudja miért – előírás. És aztán ügyvéd barátnőm startol is, és ügyvédi levélben folyamodunk a nyugdíjpénztárhoz és megpróbáljuk elintézni Ildikó betegnyugdíját. Hiszen orvoshoz is kell, vigyük, a beteg, csúnya fagymarta sebekkel borított lábával.
Ma mikor eljöttem, először, mióta a kis lakásban van, félve megkérdezte:
- És itt meddig maradhatok?
- Maradhatsz. Ameddig tudjuk fizetni, maradhatsz. Itt szabályos és legális minden, közjegyzőnél csináltam szerződést, nem kergethetnek ki, mint a gonosz nő a másik helyen. Nyugodj meg, oké?
- Köszönök szépen mindent… - mondta csendesen és a szeme már nem a bántásoktól félbolond, megvetett, eltorzult hajléktalan asszonyé volt, hanem egy normális, hálás és tisztelettudó emberé.
Én meg mentem tovább a taknyos orrommal a váradi, szmogos tavaszba. A kisparkban Fülöpke a feketerigó, akivel nagy haverek vagyunk azonnal észrevett és már jött is. Fülöpke egy bűbájos kismadár, gőzöm nincs miért szemelt ki magának, de van, amikor elkísér, ahova megyek és néha ha leülök a padra a cipőm orrára ül és ott csicsereg. Szóval Fülöpke egy jófej rigó!
- Szia Fülöpke! - köszöntem a huncut kismadárnak , mert neki mertem panaszkodni a takonykórra – Tudod, gethes és taknyos vagyok, de ha itt maradsz, mesélek neked a padról, ahol akkor éjjel nem fagyott meg senki…
Imádkozzanak, hogy sikerüljön ez a mentőakció.
Aki akar és tud, segítsen. Sosem tudhatjuk, ki mikor szorul segítségre egy olyan világban, ahol szemmel láthatóan a Rendszer nem az emberek barátja!Hálasor:
Köszönöm szépen védencem nevében a segítséget az alábbi segítőkész embertársaimnak:
Ladányi István, Kádár Éva, Kiss István, Horváth Mónika, Petri Csilla , Vetési József, Sooki Tóth, Krisztián, Varga Renáta, Pop Adél, Kiss Henrietta, Kállai Éva és népi mesterek vásárán áruló őstermelők, Varga Andrea ügyvéd , Dobai Annamária, Elisabeta Iulia Imre, G. Szabó Klára, Berki Mihály, Dr. Rigó Zsuzsa, Albert Cecilia, Törökné Zsolnai Katalin, az ügyintéző hölgy a nagyváradi anyakönyvi hivatal 7-es fiókjából, Nagy Sándor, Borsos Géza József, Szilvási Erika, Merheitz Elisabeta, Tóth Andrea, Szilágyi Krisztina, Albert Cecilia, Rónai József (Jocó), Köteles Annamária, , Visky István és a nagyvárad-velencei református gyülekezet, Rácz László Béla, Wilhelm András, Kiss Jenő, Varga Ileana, Pék Enikő,Nemes Júlia.
És imádkozom Istenhez, hogy találjuk meg a megoldást, hogy merjük hinni, ha össze fogunk, sikerül egy ilyen rémsztoriból emberséges embermesét teremteni.
Aki beszáll a csapatba és támogatja mentőakciónkat, a belinkelt előzetes riportok végén található bankszámlára utalhat, feltüntetve, hogy ez támogatás a hajléktalan asszonynak.
Támogatási lehetőségek:
Szőke Mária Magdolna
Romania
BCR, RO26RNCB0318078127860001
SWIFT: RNCB ROBU
* Embermesék: Az Oratórium, avagy mit jelent az “Isten háza” jelző? - Első rész: A PAD - egy hajléktalan által felvillantott példabeszéd
*
EMBERMESÉK: Zsoltár az éjszakában fagyhalállal, állami rendszerrel és cifra egyházzal - avagy a Great Reset diagnózisa egy hajléktalan asszony kálváriájában - SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!
*
EMBERMESÉK: Kedves emberek! Mint megígértem, jövök a fejleményekkel a fagyhaláltól megmentett váradi asszony kapcsán
*
EMBERMESÉK: Az asszony, aki élni akar - Kedves emberek, segítsetek egy ember megmentésében! – A templom előtti padról megmentett, félig megfagyott asszony történetének alakulása
* EMBERMESÉK: Menekülés a pokolból, fedél a fej felett - Kedves emberek, segítsetek egy ember megmentésében! – A templom előtti padról megmentett, félig megfagyott asszony történetének alakulása
Mar 15
READ IN APP
Az előző részek tartalmából.
Olvasóink közül sokan követik nyomon ezt a furcsa EMBERMESE sorozatot, ahogy szeretnénk jobbá tenni az életét, ismét emberi sorsra emelni azt az asszonyt, azt a hajléktalan, beteg asszonyt, akit idén január 9-én „szedtem össze” a csikorgó mínusz 16 C fokos hóviharban egy nagyváradi padról.
Akik nyomon követik a sztorit, ismerik az eseményeket.Azt, hogy sem a mentő, sem a hajléktalanszálló, sem a rendőrség, sem a nagyságos egyház nem segített, sőt határozottan bosszantotta őket, hogy ilyen „ banális faszsággal” zavarom az esti nyugalmukat, hogy né, itt mindjárt meghal egy ember a fagyban, a mínusz 16 fokos hóviharban. Igen, minden intézményt sorra hívtam.
És senki nem segített.
Szőke Mária Magdolna - Modern Apokrif is a reader-supported publication. To receive new posts and support my work, consider becoming a free or paid subscriber.
Upgrade to paidNem tudtam otthagyni a kékre fagyott, síró hajléktalan asszonyt a havas padon, ahol lassan elkezdte befedni a hó, fehér, halálszínű szemfedelet készítve elő neki a Sohatöbbébe… A nő, azonban élni akart, a kékre-lilára fagyott eltorzul női arcon végigszaladó meleg könnycsepp könyörgése megértette ezt velem. Ha akkor ott hagyom megfagyni a padon, soha többet nem mertem volna Jézushoz imádkozni.
A szörnyű téli estén, amikor találtam egy félig megfagyott hajléktalan nőt a közeli ortodox katedrális melletti padon. Sosem fogom elfelejteni a haragot amit akkor éreztem, mikor az állami hatóságok után a cifra kőtemplomok szolgái lepattintottak , hogy ugyan hagyjak nekik békét ilyen hülyeséggel, hogy kinn megfagy egy ember. Egy nyomorult ember, egy szerencsétlen, kivetett pária, akit mindenki fintorogva kikerült, és aki ott dermedezett a hidegben várva a fagyhalál halálkongását…
De nem tehettem másként, akármilyen hideg volt, akármilyen ciki volt a helyzet, így - mint olvashatták- azon a szörnyű estén végül sikerült, saját civil erőnkből fedél alá vinni a félig megfagyott asszonyt, aki mint egy furcsa társadalmi kísérlet, egyfajta emberség-teszt kezdett működni.
Mivel sokan érdeklődnek, hát folytatom a furcsa sztori még furcsább krónikáját. Egy hete, hogy Ildikót, a „mentett emberünket” átvittem abba a kicsi albérleti minigarzonba, amit sikerült neki kibérelni emberségünk összefogásából és erejéből. Kicsike ez a lakás, de a világot jelenti most ennek az asszonynak.
A kis bolthelyiségből, ahova azon a szörnyű, mínusz 16 C fokos, hóviharos éjszakán elvittük egyéb híján, el kellett hozni, mert mint jeleztem, a társbérlő nőszemély, aki bár reikisnek és spirituálisnak vallja magát, merő gonoszságból és valami alaktalan irigy gyűlöletből kicirkuszolta, hogy vigyük onnan, ahogy mondta „ takarítsuk el onnan” a szegény asszonyt. A kis bolthelyiséget amúgy évek óta senki nem használta semmire és üresen állt, ráadásul nem is a gonosz beugató, hanem barátnőm fizette a bérletét. Most, hogy már nincs odakötve a sztori, megmutatok pár fotót az Olvasónak is, erről a hevenyészett menedékhelyről, ahogy össze tudtuk hozni azon a rettentő éjszakán.
Fotó: A hajléktalan asszony példás tisztaságban tartotta a kis sufnit, ahova menekítettük a fagyhaláűl elől. Soha egy hangos szava vagy bármi, ami kellemetlenséget okozott volna, nem volt.
Mutatom tehát, hogy a szegény, beteg, hajléktalan asszony szép tisztán tartotta a kis helyet, meghúzta magát, hálás volt és tisztelettudó, egy sértő vagy durva szava nem volt.
Ezt azért is írom , mert mikor érdekes módon a kedves nővérek, akikhez az Excellenciás úr ( Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök, akit akkor este szintén felhívtam, hogy segítsenek, mert né itt meg fog halni egy váradi, magyar ember a padon, lásd. a sorozat első részeit) titkárának ukázára elvittem a hóviharban az asszonyt, azon az éjjelen, aztán fél óra múlva lepattintották , majd azzal magyarázkodtak nekem, hogy a nő bolond és lebüdöskurvázta őket, a püspöki titkár azt is tudni vélte, hogy ez az asszony már kapott lehetőséget , béreltek neki szobát, de azt állították, hogy „lecibálta a függönyöket és odapisilt a szoba közepére”. Bocsánat, ezt nem én állítom, hanem a vatikáni szolgák.
Én azt tudom, amit már leírtam.
És igaziból idegesít is ez a része a történetnek, ugyanis itt valaki vagy hazudik, vagy alkalmatlan arra a fennkölt szerepre, amit a kamu egyházi propagandákkal el akarnak velünk hitetni.
Igaziból a kedves nővérek penitenciát gyakorolhatnának és mondjuk beszállhatnának vezeklésként a sztoriba, legalább egyhavi lakbérrel.
Az Excellenciásúr penitenciájára most nem térek ki, mert az, a jelenlegi, aktuális nagyváradi egyházi botrányokat figyelve felnőtt tartalomnak számítana.
Hányszor képzeltem el kis irigységgel, ha csak annyi lehetőségem lenne, mint egy kisebb városi plébániának, hány olyan emberen tudnák segíteni akin a propaganda-egyház nem akar.
Mindegy. Amúgy jól meg vagyok fázva, ezt ritkán csinálom, de most összejött.
A megmentett asszony észre is vette.
Én meg annyira cikinek tartottam, hogy neki mondjam el, hogy né, egy rázós, szabadtéri terepmunka miatt, amikor 2 órát kellett közvetítsek a havas esőben, meghűltem.
Hogy mondjak ilyet annak, akit a fagyhalál torkából mentettünk ki, aki ott sírt félig megfagyva a padon?
Takonypócságom azonban megszólaltatta.
Döbbenetes, és valahogy misztikusan hátborzongató, ahogy ez a mindenki által bántott, utált, elvadult teremtés, aki maximum szánalmat és némi alamizsnát kapott hajléktalan nyomorúsága alatt az emberség varázslatában furcsa metamorfózisba kezdett: visszaalakul emberré.
Milyen apróságok és mennyire életbevágóak ezek az átalakulások. Ahogy - miután a lakásba volt már – második napon levette a vastag hajléktalan sapkáját, megmosta a haját és kimosta a ruháit. Az arca pedig már látszik, már nem a kékre-lilára fagyott eltorzult, felpuffadt maszk ez, hanem egy szomorú női arc. Végre vissza mert tegezni, és elkezdett beszélni. Értelmesen, szépen, választékosan.
Elbeszélései döbbenetesek. És igazolják, hogy a pokol itt van a világunkban. Nem kell ezért alászállni a föld mélyére.
Kis idézet.
„ Jobban vagy? Gyógyulj meg hamar. Tudod, én kinn mindig meg voltam fázva. Télen csak megfázva voltam. Volt, hogy annyira fáztam, hogy sírtam tőle. Egyszer mikor éreztem, hogy nem bírom tovább, megszólítottam két nőt, kértem őket hívjanak mentőt, mert nagyon rosszul vagyok. A kezembe nyomtak egy péksüteményt és otthagytak…Fázni és félni… ez a legrosszabb… Mária, azon az éjszakán mikor eljöttetek utánam én imádkoztam… mert azt hittem meghalok akkor… tudtam jól , hogy azt a hideget és szelet nem lehet kibírni…Sírtam, mert tisztában voltam , hogy ez az utolsó éjjelem lesz… Volt valami pénzem és a non stop ABC be vettem tíz lejért egy féldecis kis konyakot… nem, nem a hideg ellen, hanem, hogy ne fájjon annyira mikor meghalok és ne féljek olyan nagyon…próbáltam imádkozni, , hogy istenem jaj istenem… csak fújt a szél nagyon… és mikor megittam a kis konyakot és azt gondoltam akkor ennyi, akkor jöttetek ti akkor éjjel és láttam, ahogy jössz oda hozzám a havazásban…még gondoltam is, vajon ez igaz, vagy már képzelődök?… de aztán megértettem, hogy nem képzelődök… csak annyira fáztam és féltem…”
Az Olvasó gondolom, megérti, hogy ezek után nem tartottam etikusnak, hogy nyavalyogjak a meghűlésem miatt pont neki.
Az a hóviharos éjszaka amúgy nekem is egy rémes emlék és az is marad, még akkor is, ha Isten segítségével nem történt meg a legrosszabb akkor…
Mondtam neki, hogy osztálytársai is jelentkeztek páran, volt, aki némi kis adományt is küldött, amit bepótoltam a lakbérbe, kajába, ruhába.
Kérdezte, mikor lesz meg a „buletin” azaz a személyi igazolványa, de ezt csak a nacsságos bürökrácia tudja, ugyanis április 3-án telik le a kötelező 30 nap, ami a hajléktalan személyek személyazonossági igazolványánál - ki tudja miért – előírás. És aztán ügyvéd barátnőm startol is, és ügyvédi levélben folyamodunk a nyugdíjpénztárhoz és megpróbáljuk elintézni Ildikó betegnyugdíját. Hiszen orvoshoz is kell, vigyük, a beteg, csúnya fagymarta sebekkel borított lábával.
Ma mikor eljöttem, először, mióta a kis lakásban van, félve megkérdezte:
- És itt meddig maradhatok?
- Maradhatsz. Ameddig tudjuk fizetni, maradhatsz. Itt szabályos és legális minden, közjegyzőnél csináltam szerződést, nem kergethetnek ki, mint a gonosz nő a másik helyen. Nyugodj meg, oké?
- Köszönök szépen mindent… - mondta csendesen és a szeme már nem a bántásoktól félbolond, megvetett, eltorzult hajléktalan asszonyé volt, hanem egy normális, hálás és tisztelettudó emberé.
Én meg mentem tovább a taknyos orrommal a váradi, szmogos tavaszba. A kisparkban Fülöpke a feketerigó, akivel nagy haverek vagyunk azonnal észrevett és már jött is. Fülöpke egy bűbájos kismadár, gőzöm nincs miért szemelt ki magának, de van, amikor elkísér, ahova megyek és néha ha leülök a padra a cipőm orrára ül és ott csicsereg. Szóval Fülöpke egy jófej rigó!
- Szia Fülöpke! - köszöntem a huncut kismadárnak , mert neki mertem panaszkodni a takonykórra – Tudod, gethes és taknyos vagyok, de ha itt maradsz, mesélek neked a padról, ahol akkor éjjel nem fagyott meg senki…
Imádkozzanak, hogy sikerüljön ez a mentőakció.
Aki akar és tud, segítsen. Sosem tudhatjuk, ki mikor szorul segítségre egy olyan világban, ahol szemmel láthatóan a Rendszer nem az emberek barátja!Hálasor:
Köszönöm szépen védencem nevében a segítséget az alábbi segítőkész embertársaimnak:
Ladányi István, Kádár Éva, Kiss István, Horváth Mónika, Petri Csilla , Vetési József, Sooki Tóth, Krisztián, Varga Renáta, Pop Adél, Kiss Henrietta, Kállai Éva és népi mesterek vásárán áruló őstermelők, Varga Andrea ügyvéd , Dobai Annamária, Elisabeta Iulia Imre, G. Szabó Klára, Berki Mihály, Dr. Rigó Zsuzsa, Albert Cecilia, Törökné Zsolnai Katalin, az ügyintéző hölgy a nagyváradi anyakönyvi hivatal 7-es fiókjából, Nagy Sándor, Borsos Géza József, Szilvási Erika, Merheitz Elisabeta, Tóth Andrea, Szilágyi Krisztina, Albert Cecilia, Rónai József (Jocó), Köteles Annamária, , Visky István és a nagyvárad-velencei református gyülekezet, Rácz László Béla, Wilhelm András, Kiss Jenő, Varga Ileana, Pék Enikő,Nemes Júlia.
És imádkozom Istenhez, hogy találjuk meg a megoldást, hogy merjük hinni, ha össze fogunk, sikerül egy ilyen rémsztoriból emberséges embermesét teremteni.
Aki beszáll a csapatba és támogatja mentőakciónkat, a belinkelt előzetes riportok végén található bankszámlára utalhat, feltüntetve, hogy ez támogatás a hajléktalan asszonynak.
Támogatási lehetőségek:
Szőke Mária Magdolna
Romania
BCR, RO26RNCB0318078127860001
SWIFT: RNCB ROBU
* Embermesék: Az Oratórium, avagy mit jelent az “Isten háza” jelző? - Első rész: A PAD - egy hajléktalan által felvillantott példabeszéd
*
EMBERMESÉK: Zsoltár az éjszakában fagyhalállal, állami rendszerrel és cifra egyházzal - avagy a Great Reset diagnózisa egy hajléktalan asszony kálváriájában - SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!
*
EMBERMESÉK: Kedves emberek! Mint megígértem, jövök a fejleményekkel a fagyhaláltól megmentett váradi asszony kapcsán
*
EMBERMESÉK: Az asszony, aki élni akar - Kedves emberek, segítsetek egy ember megmentésében! – A templom előtti padról megmentett, félig megfagyott asszony történetének alakulása
* EMBERMESÉK: Menekülés a pokolból, fedél a fej felett - Kedves emberek, segítsetek egy ember megmentésében! – A templom előtti padról megmentett, félig megfagyott asszony történetének alakulása
