❖
❖
Üresség
❖
... a Hiány Állapota
❖
Hazaszótár - Demeter Szilárd
Read on blog or Reader
Hazaszótár
❖
Üresség
Zsófia Pállukács - 2025.12.02.
❖
https://hazaszotar.hu/2025/12/02/uresseg/?jetpack_skip_subscription_popup#respond
❖
Üresség
❖
... a Hiány Állapota
❖
Hazaszótár - Demeter Szilárd
Read on blog or Reader
Hazaszótár
❖
Üresség
Zsófia Pállukács - 2025.12.02.
❖
https://hazaszotar.hu/2025/12/02/uresseg/?jetpack_skip_subscription_popup#respond
❖
❖
Üresség ... Avagy a ki nem töltött tér
A természet irtózik az űrtől – tartja a régi bölcsesség (horror vacui). Ha valahonnan kivonjuk a levegőt, a helyére azonnal betörne a külvilág nyomása.
Ha egy földet nem művelnek, felveri a gaz. Ha egy házból kiköltöznek a lakók, megeszi az enyészet, vagy beköltöznek a hívatlan vendégek.
Ez a fizikai törvény a szellem világában is érvényes, sőt, ott még kíméletlenebb.
A 21. századi nyugati civilizáció legmélyebb betegsége nem a túlzsúfoltság, hanem az üresség.
A belső terek kiürülése.
Az üresség nem csend. A csendben rend van, a csendben Isten lakozik, a csendben születik a gondolat.
Az üresség ezzel szemben a hiány állapota. Amikor a formák még megvannak, de a tartalom már elpárolgott belőlük.
A tartalom nélküli formák világában a templom már csak építészeti emlék, a család már csak gazdasági közösség, a haza pedig csak adminisztratív terület. Az üresség a lélek hiányállapota.
A jelentésválság mellett, vagy annak következményeként a hiánylét jellemzi ma Európát.
Kiürültek a fogalmaink.
A természet irtózik az űrtől – tartja a régi bölcsesség (horror vacui). Ha valahonnan kivonjuk a levegőt, a helyére azonnal betörne a külvilág nyomása.
Ha egy földet nem művelnek, felveri a gaz. Ha egy házból kiköltöznek a lakók, megeszi az enyészet, vagy beköltöznek a hívatlan vendégek.
Ez a fizikai törvény a szellem világában is érvényes, sőt, ott még kíméletlenebb.
A 21. századi nyugati civilizáció legmélyebb betegsége nem a túlzsúfoltság, hanem az üresség.
A belső terek kiürülése.
Az üresség nem csend. A csendben rend van, a csendben Isten lakozik, a csendben születik a gondolat.
Az üresség ezzel szemben a hiány állapota. Amikor a formák még megvannak, de a tartalom már elpárolgott belőlük.
A tartalom nélküli formák világában a templom már csak építészeti emlék, a család már csak gazdasági közösség, a haza pedig csak adminisztratív terület. Az üresség a lélek hiányállapota.
A jelentésválság mellett, vagy annak következményeként a hiánylét jellemzi ma Európát.
Kiürültek a fogalmaink.
❖
❖
A „SZABADSÁG” szó kong, mert elherdáltuk mögüle a felelősség fedezetét.
A „SZERETET” szó visszhangzik, mert leválasztottuk róla az áldozatot.
A „KÖZÖSSÉG” szó üresen cseng, mert kivettük belőle a hűséget.
És ebben az üres térben az ember fázik. Vacogunk. A semmi ágán ül szívünk...
Mi, magyarok, ismerjük ezt az érzést.
Trianon után a nemzet testében tátongott az űr.
A kommunizmus alatt a lelkünkben vájtak krátereket,
amikor betiltották az Istent és a nemzeti emlékezetet.
Megtanultuk: az üresség nem semleges állapot.
Az üresség veszély. Mert a vákuum szívóereje elemi erejű.
A foglaltság törvénye
A történelemnek van tehát egy vastörvénye: a légüres tér nem marad üres. Ha egy civilizáció visszahúzódik, ha feladja a tereit – legyen az fizikai tér, szellemi tér vagy digitális tér –, akkor oda mások nyomulnak be.
Nézzünk körül a világban.
A nyugati ember kiürítette a szakrális teret,
száműzte a hitet a magánélet legbelső, zárt szobájába.
Mi lett az eredménye?
Nem a felvilágosult racionalizmus tiszta fénye ragyogta be a teret, hanem az ezotéria zavaros ködje, a politikai valláspótlékok fanatizmusa, és az importált, erős identitású vallási radikalizmus.
Az üres oltárra mindig felmászik valami: ha onnan hiányzik Isten, akkor a pénz, az ego, vagy egy ideológiai bálvány foglalja el a helyét.
Kiürítettük a demográfiai teret is. Európa bölcsői üresek. És a természet törvénye szerint a népesedési vákuumot a népesedési túlnyomás tölti ki.
Többségében nem azért jönnek a migránsok, mert gonoszak és ránk akarnak törni, hanem azért, mert itt van hely.
Mi teremtettük meg a helyet azzal,
hogy nem születtek meg a gyermekeink.
Ahol nincs gyermek, ott nincs jövő, és ahol nincs saját jövő, oda mások jövője költözik be.
És kiürítettük a kulturális teret is.
A saját történeteinket elfelejtettük, vagy szégyelljük őket. Nem meséljük el a gyerekeinknek, kik voltak az őseik, miért haltak meg a hőseink, mit jelentenek a népdalaink.
Az el nem mondott történetek helyére tört be a globális zaj.
A Netflix-sorozatok, a TikTok-trendek, a valóságshow-k hősei nem azért hódítanak, mert jobbak a mi történeteinknél.
Hanem azért, mert ott vannak.
Jelen vannak.
Kitöltik a rendelkezésre álló sávszélességet és a rendelkezésre álló figyelmet.
A mi ürességünk az ő lehetőségük.
A foglaltság törvénye a digitális térben a leglátványosabb.
Ha nincs magyar tartalom,
ha nincs magyar adat,
ha nincs magyar történet a platformokon,
akkor az algoritmus nem „semmit” fog mutatni.
Hanem angolszász, kínai vagy bármilyen más, globális tartalmat.
Az üresen hagyott magyar digitális teret a világ azonnal betölti a saját zajával.
A „SZERETET” szó visszhangzik, mert leválasztottuk róla az áldozatot.
A „KÖZÖSSÉG” szó üresen cseng, mert kivettük belőle a hűséget.
És ebben az üres térben az ember fázik. Vacogunk. A semmi ágán ül szívünk...
Mi, magyarok, ismerjük ezt az érzést.
Trianon után a nemzet testében tátongott az űr.
A kommunizmus alatt a lelkünkben vájtak krátereket,
amikor betiltották az Istent és a nemzeti emlékezetet.
Megtanultuk: az üresség nem semleges állapot.
Az üresség veszély. Mert a vákuum szívóereje elemi erejű.
A foglaltság törvénye
A történelemnek van tehát egy vastörvénye: a légüres tér nem marad üres. Ha egy civilizáció visszahúzódik, ha feladja a tereit – legyen az fizikai tér, szellemi tér vagy digitális tér –, akkor oda mások nyomulnak be.
Nézzünk körül a világban.
A nyugati ember kiürítette a szakrális teret,
száműzte a hitet a magánélet legbelső, zárt szobájába.
Mi lett az eredménye?
Nem a felvilágosult racionalizmus tiszta fénye ragyogta be a teret, hanem az ezotéria zavaros ködje, a politikai valláspótlékok fanatizmusa, és az importált, erős identitású vallási radikalizmus.
Az üres oltárra mindig felmászik valami: ha onnan hiányzik Isten, akkor a pénz, az ego, vagy egy ideológiai bálvány foglalja el a helyét.
Kiürítettük a demográfiai teret is. Európa bölcsői üresek. És a természet törvénye szerint a népesedési vákuumot a népesedési túlnyomás tölti ki.
Többségében nem azért jönnek a migránsok, mert gonoszak és ránk akarnak törni, hanem azért, mert itt van hely.
Mi teremtettük meg a helyet azzal,
hogy nem születtek meg a gyermekeink.
Ahol nincs gyermek, ott nincs jövő, és ahol nincs saját jövő, oda mások jövője költözik be.
És kiürítettük a kulturális teret is.
A saját történeteinket elfelejtettük, vagy szégyelljük őket. Nem meséljük el a gyerekeinknek, kik voltak az őseik, miért haltak meg a hőseink, mit jelentenek a népdalaink.
Az el nem mondott történetek helyére tört be a globális zaj.
A Netflix-sorozatok, a TikTok-trendek, a valóságshow-k hősei nem azért hódítanak, mert jobbak a mi történeteinknél.
Hanem azért, mert ott vannak.
Jelen vannak.
Kitöltik a rendelkezésre álló sávszélességet és a rendelkezésre álló figyelmet.
A mi ürességünk az ő lehetőségük.
A foglaltság törvénye a digitális térben a leglátványosabb.
Ha nincs magyar tartalom,
ha nincs magyar adat,
ha nincs magyar történet a platformokon,
akkor az algoritmus nem „semmit” fog mutatni.
Hanem angolszász, kínai vagy bármilyen más, globális tartalmat.
Az üresen hagyott magyar digitális teret a világ azonnal betölti a saját zajával.
❖
❖
A Magányos Pásztor Videó
❖
A Magányos Pásztor Videó
❖
Az üresség típusai: a nihil és a tisztás
De tegyünk különbséget. Nem minden üresség egyforma.
Van a nihil, a semmi, a pusztulás üressége –
és van a tisztás, a lehetőség üressége.
A nihil az, amikor az ember feladja önmagát. Amikor a fogyasztói társadalom jóllakott, de unatkozó polgára már nem vágyik semmire, csak a következő ingerre, hogy elnyomja a belső üresség érzését.
Ez a passzív üresség.
A depresszió, a kiégés, a céltalanság melegágya.
Ez az az állapot, amikor a civilizáció már nem akar élni, csak ellenni a vakvilágban.
De van egy másikfajta üresség is.
Az alkotó ember üressége.
A tiszta lap. A felszántott föld. A csend a zene előtt.
Ezt az ürességet nem a hiány, hanem a várakozás feszíti. Ez a teremtő űr.
A magyar kulturális nemzetépítési stratégia lényege, hogy a nihilt átfordítsuk tisztássá.
Hogy felismerjük: ha a régi struktúrák kiürültek, az egyben lehetőséget ad arra, hogy újakat építsünk.
Ha a posztkommunista intézményrendszer, a 20. századi beidegződések kiüresedtek, akkor ne sirassuk őket, hanem használjuk a felszabaduló teret valami új, valami érvényes létrehozására.
A Kárpát-medence most ilyen tisztás lehet.
Miközben Nyugat-Európa tele van hordalékkal –
ideológiai, társadalmi, kulturális hordalékkal, amitől mozdulni sem bír –, nálunk még van tér.
Van tér a családnak, van tér a hitnek, van tér a normalitásnak.
Az itteni „elmaradottságunk” (hogy nem vettünk át minden nyugati őrületet azonnal) most előnnyé válik: nem kell annyi romot eltakarítanunk.
A mi üres terünk: tiszta udvar, rendes ház lehetősége.
A kitöltés parancsa: a kultúra mint tértartás
Hogyan védekezzünk az üresség ellen? A válasz egyetlen szó: tartalom.
A tartalom nem azonos a digitális „content”-tel. A tartalom az, ami súlyt ad az életnek.
A kultúra feladata a tértartás.
Minden vers, minden dal, minden megőrzött épület, minden elmondott ima,
minden magyarul megírt kódsor: tértartás.
Kitölti a rendelkezésre álló helyet magyar értelemmel.
Amikor egy faluban bezár a kocsma és a posta, ott hiány keletkezik.
De ha a művelődési házban összegyűlnek az asszonyok hímezni,
vagy a fiatalok zenélni, akkor a teret visszahódították.
De tegyünk különbséget. Nem minden üresség egyforma.
Van a nihil, a semmi, a pusztulás üressége –
és van a tisztás, a lehetőség üressége.
A nihil az, amikor az ember feladja önmagát. Amikor a fogyasztói társadalom jóllakott, de unatkozó polgára már nem vágyik semmire, csak a következő ingerre, hogy elnyomja a belső üresség érzését.
Ez a passzív üresség.
A depresszió, a kiégés, a céltalanság melegágya.
Ez az az állapot, amikor a civilizáció már nem akar élni, csak ellenni a vakvilágban.
De van egy másikfajta üresség is.
Az alkotó ember üressége.
A tiszta lap. A felszántott föld. A csend a zene előtt.
Ezt az ürességet nem a hiány, hanem a várakozás feszíti. Ez a teremtő űr.
A magyar kulturális nemzetépítési stratégia lényege, hogy a nihilt átfordítsuk tisztássá.
Hogy felismerjük: ha a régi struktúrák kiürültek, az egyben lehetőséget ad arra, hogy újakat építsünk.
Ha a posztkommunista intézményrendszer, a 20. századi beidegződések kiüresedtek, akkor ne sirassuk őket, hanem használjuk a felszabaduló teret valami új, valami érvényes létrehozására.
A Kárpát-medence most ilyen tisztás lehet.
Miközben Nyugat-Európa tele van hordalékkal –
ideológiai, társadalmi, kulturális hordalékkal, amitől mozdulni sem bír –, nálunk még van tér.
Van tér a családnak, van tér a hitnek, van tér a normalitásnak.
Az itteni „elmaradottságunk” (hogy nem vettünk át minden nyugati őrületet azonnal) most előnnyé válik: nem kell annyi romot eltakarítanunk.
A mi üres terünk: tiszta udvar, rendes ház lehetősége.
A kitöltés parancsa: a kultúra mint tértartás
Hogyan védekezzünk az üresség ellen? A válasz egyetlen szó: tartalom.
A tartalom nem azonos a digitális „content”-tel. A tartalom az, ami súlyt ad az életnek.
A kultúra feladata a tértartás.
Minden vers, minden dal, minden megőrzött épület, minden elmondott ima,
minden magyarul megírt kódsor: tértartás.
Kitölti a rendelkezésre álló helyet magyar értelemmel.
Amikor egy faluban bezár a kocsma és a posta, ott hiány keletkezik.
De ha a művelődési házban összegyűlnek az asszonyok hímezni,
vagy a fiatalok zenélni, akkor a teret visszahódították.
❖
❖
Amikor a vasárnapi ebédnél mindenki a telefonját nyomkodja, az üresség ül az asztalnál.
Tekintsd meg a fenti videót ...
De ha valaki elkezd mesélni egy régi történetet, az üresség elmenekül.
A stratégia célja, hogy ne hagyjunk üres tereket.
Ne hagyjuk üresen a digitális teret: töltsük fel magyar adattal, magyar tudással, magyar művészettel.
Ez a digitális honfoglalás.
Ne hagyjuk üresen a szellemi teret: fogalmazzuk meg a saját válaszainkat a világ nagy kérdéseire, ne elégedjünk meg az importált panelekkel. Ez a szellemi szuverenitás.
Ne hagyjuk üresen a közösségi teret: szervezzük meg magunkat, hozzunk létre köröket, egyleteket, hálózatokat. Ezt hívják társadalmi rezilienciának.
Az üresség és az Isten
Végül, ne feledjük: az emberi szívben van egy akkora űr, amit csak a Végtelen tud betölteni.
Blaise Pascal gondolata ma aktuálisabb, mint valaha.
A modern ember megpróbálta ezt az űrt mindennel betömni:
pénzzel, hatalommal, szexszel, technológiával, droggal, virtuális valósággal.
De az űr megmaradt. Sőt, a pótlékoktól csak még nagyobbnak, még sötétebbnek tűnik.
A jelentésválság végső soron istenhiány.
A szakrális dimenzió elvesztése.
A magyar kultúra mélyrétegeiben – a népmeséinkben, a himnuszunkban, a költészetünkben – ott van a tudás: az ember nem önmagáért van.
Az ember edény. Ha nem tölti meg magát fénnyel, megtelik sötétséggel.
A kulturális nemzetépítés nem teológiai projekt, de nem is lehet ateista.
Fel kell ismernie, hogy a lélek ürességét csak a lélek dolgaival lehet gyógyítani.
A kultúra: világi imádság. Kísérlet arra, hogy a végesben megmutassuk a végtelent.
Hogy az üres időt átváltoztassuk beteljesült idővé.
A feladatunk tehát: felismerni az ürességet, és nem megijedni tőle.
Hanem munkaterületnek tekinteni.
Ahol üres a föld, oda vetni kell.
Ahol üres a fal, oda festeni kell.
Ahol üres a csend, ott – alkalmas időben! – szólni kell.
Magyarul, tisztán, hangosan. Mert ha mi nem szólunk, akkor Atlantisz köveinek sorsára jutunk – mondanának azok valamit, de az utókor már nem érti.
Vagy, amit Erdélyben már megtapasztaltunk a hagymakupolás honfoglalás következményeként,
a mi vasárnap délelőtti csendünket mások hangszórói harsogják tele.
Az üresség: lehetőség a teremtésre. Éljünk vele.
Tekintsd meg a fenti videót ...
De ha valaki elkezd mesélni egy régi történetet, az üresség elmenekül.
A stratégia célja, hogy ne hagyjunk üres tereket.
Ne hagyjuk üresen a digitális teret: töltsük fel magyar adattal, magyar tudással, magyar művészettel.
Ez a digitális honfoglalás.
Ne hagyjuk üresen a szellemi teret: fogalmazzuk meg a saját válaszainkat a világ nagy kérdéseire, ne elégedjünk meg az importált panelekkel. Ez a szellemi szuverenitás.
Ne hagyjuk üresen a közösségi teret: szervezzük meg magunkat, hozzunk létre köröket, egyleteket, hálózatokat. Ezt hívják társadalmi rezilienciának.
Az üresség és az Isten
Végül, ne feledjük: az emberi szívben van egy akkora űr, amit csak a Végtelen tud betölteni.
Blaise Pascal gondolata ma aktuálisabb, mint valaha.
A modern ember megpróbálta ezt az űrt mindennel betömni:
pénzzel, hatalommal, szexszel, technológiával, droggal, virtuális valósággal.
De az űr megmaradt. Sőt, a pótlékoktól csak még nagyobbnak, még sötétebbnek tűnik.
A jelentésválság végső soron istenhiány.
A szakrális dimenzió elvesztése.
A magyar kultúra mélyrétegeiben – a népmeséinkben, a himnuszunkban, a költészetünkben – ott van a tudás: az ember nem önmagáért van.
Az ember edény. Ha nem tölti meg magát fénnyel, megtelik sötétséggel.
A kulturális nemzetépítés nem teológiai projekt, de nem is lehet ateista.
Fel kell ismernie, hogy a lélek ürességét csak a lélek dolgaival lehet gyógyítani.
A kultúra: világi imádság. Kísérlet arra, hogy a végesben megmutassuk a végtelent.
Hogy az üres időt átváltoztassuk beteljesült idővé.
A feladatunk tehát: felismerni az ürességet, és nem megijedni tőle.
Hanem munkaterületnek tekinteni.
Ahol üres a föld, oda vetni kell.
Ahol üres a fal, oda festeni kell.
Ahol üres a csend, ott – alkalmas időben! – szólni kell.
Magyarul, tisztán, hangosan. Mert ha mi nem szólunk, akkor Atlantisz köveinek sorsára jutunk – mondanának azok valamit, de az utókor már nem érti.
Vagy, amit Erdélyben már megtapasztaltunk a hagymakupolás honfoglalás következményeként,
a mi vasárnap délelőtti csendünket mások hangszórói harsogják tele.
Az üresség: lehetőség a teremtésre. Éljünk vele.
❖
❖
